| //attól tartok, h lehet h nem lesz jó nekem a péntek, szombat kinek lenne jobb??// |
A törp kitesz egy jófajta gyomorkeserűt az elf vígaszdíjául -nomeg az üveget, hogy kitölthesse magának a második adagot ;)-, majd kivisz egy üveg vöröset a druidáék asztalához.
-Legyenek erre a ház vendégei, erre a nem túl jó, de annál nagyobb szeretettel hozott itókára -majd se szó, se beszéd tölt az asztalnál ülőknek.
Eztán szól a klónnak, hogy vegye át a helyét a pultnál, és kisiet a fogadóból. |
//Ok majd ha befejezted, válaszolok  , de sajna majd csak hétfőn leghamarabb, mert addig nem leszek gépközelben. Gyűlnek a cselekvéspontok, amíg Lascon pihen(Így is van neki vagy 160 még) // |
-Szomorú történet; ha akarod, beszélhetek az erdővel, hogy megtudjam, kik voltak azok; így bosszút állhatsz rajtuk. Sőt, szerintem Jakhsjahlang testvérem szívesen segítene neked ;), úgyse szereti a rablóbandákat. Ami pedig minket illet, az én nevem Xojertha, és druida vagyok. Ők a testvéreim Jakhsjahlang, a fejvadász és S'almeyna, a Sheran-paplovag. Mindhárman eledhelek vagyunk, tehát Elvandarban születtünk és nevelkedtünk. Én vagyok a legidősebb köztünk, most leszek 320 éves. Nem sok dolog történt életemben; a családom is boldogan él Elvandarban; a várost megtámadni szándékozót pedig egyenesen az erdő intézi el. (Meg persze a druidák csapdái és az elit elf íjászok ) 60 éves koromban beléptem a testvéreimmel a Sárkánykolostorba.
//Bocs mennem kell; majd folytatom  // |
Lascon letelepedik a druida asztalához, majd kissé szomorúan mesélni kezd. Nem megy bele a részletekbe, csak felvázolja a történetet, majd rendel még egy sört és jó nagyot kortyol, vigyázva, nehogy leöntse magát.
-Azt hiszem, most egy darabig itt maradok a városban. - fűzi hozzá mondandójához végül. - Tetszik ez a fogadó, bár eléggé zajos. Sok érdekes arcot lehet itt látni. Nameg, a várost is végig kéne járnom, hogy megtudjam, mit merre találok.
Ezzel kortyolt még egyet a sörből, és megkérte a druidát, hogy ő is mesélje el, kicsoda. |
-Testvéreim és szerény jómagam eledhelek vagyunk, egyenest Elvandarból származunk; még Thomast, az utolsó valherut is volt szerencsénk megismerni.
A Sárkánykolostor Sheran hitének terjesztését és védelmét tűzte ki céljául, ezért vagyok én paplovag, hogy terjesszem és védelmezzem a hitet, Jakhsjahlang testvérem elvégzi a piszkos munkát és Xojertha Sheran hatalmát hirdeti mágiájával.
Bár akkor nem voltunk a kolostorban, amikor Ön azt meglátogatta, de el tudom képzelni, ahogy szépsége beragyogta az épületet.
-A mágiáról annyit, hogy az emberek valószínüleg a mágusok által használt elemi mágiától félnek, mint például a tűztornádok, jégviharok vagy a kedvencük, az armageddon varázslat. Biztosíthatom Önt, hogy a druidák mágiája teljesen természetes, csak gyógyítani tudunk, esetleg állatokat hívni, vagy a növényeket befolyásolni. Ilyen például minden druida kedvence, a gyökércsapda, amikor indák veszik körbe áldozatukat; vagy a darázsrajidézés, amivel a többieknek már volt szerencséjük megismerkedni.-mutat Xojertha vigyorogva testvéreire.-A védőaura is csak annyit tesz, hogy az állatok megvédik a leendő templomot a támadásoktól, és aki alattomos szándékkal közelíti meg a területet, azt indák veszik körül, és teljesen addig fogva tartják, amíg egy druida vagy Sheran-pap ki nem szabadítja. Az egész aurát persze nagyon felerősíti Sheran, mivel a templom védelmére szolgál. |
| -Szép leány, táncolnál velem majd a bulin? Mindenféle táncot ismerek a blúztól a mamboig. |
// Nem csak medált, de egy címert is hordoz a ruháján, a Sheran Lelke Nagytanács jelvényét. : ) //
A lány mosolyogva fogadja S'almeyna köszöntését és kellemesen meglepődik, amikor Elvandarról hall.
- Sheran hozta, nemes lovag. Helena en Lastanda von Gohen vagyok - mutatkozik be mosolyogva a másik kettőnek is. - Nem, nem, dehogy bánom, sőt, én tartozom hálával a barátjának. Bár magam sosem néztem jó szemmel a mágiát, de el kell ismernem, hogy nem árt az óvatosság... Tényleg Elvandarból jött? Én magam is ott tanultam két évig. Gyönyörű hely... Bár a Sárkánykolostort, magát, csak egyszer volt szerencsém megtekinteni. |
Az elf átveszi Helena levelét a törpétől.
-B@zd meg Raptor, hogy tudtál nekem ekkorát beb@szni. Majdem lerepült a fejem. Ezért elvárom hogy meghívjál nem is egy, hanem két italra.
Az elf elővesz egy kenőcsöt, és már nyoma sincs a monoklinak.
-Ezt használtam az előző buli előtt is. |
S'almeyna észreveszi Lady Helenát, és egyből kiszúrja a Sheran-medált (feltéve, hogy viseli ), és megszólítja:
-Mint látom, Ön is Sheran-hívő, sőt szerintem magas rangú pap lehet. Hadd mutatkozzam be: a nevem S'almeyna Query-Eagle, és Sheran paplovagja vagyok az elvandari Sárkánykolostorból, ők pedig Jakhsjahlang, a fejvadász és Xojertha a druida. Bizonyosan Ön az a szépség, aki a templomot építi a város szélén. Remélem nem bánja, hogy druida testvérem körbevette a területet egy aurával, ami elűzi a gonosz teremtményeket.
Örülök, hogy megismerkedhettem Önnel.-ezzel kezet csókol Helenának (nem udvariatlanságból;)), és visszamegy a testvérei asztalához. |
A druida egyből észreveszi az új arcot a tömegben, és meghívja asztalukhoz.
-Mesélj csak, elf barátom, ki vagy, mi vagy, honnan jöttél? |
A három elf testvér visszatér a fogadóba, és csodálkozva veszik észre a monoklis Elfit, a fejvadász el is röhögi magát, és meghívja egy sörre.
S'almeyna bejelenti:-A péntek jó, feltéve, ha nem zavar benneteket, hogy 9 előtt nem leszünk. |
"Nahát... úgy tűnik, talán mégse maradok le mindenről...", villan át az agyán, amikor a levelet megpillantja. Az asztalához ül, tollat ragad, majd gondosan megrajzolt betűivel válaszlevelet ír az elfnek. Úgy tűnik, legutóbbi kifakadása után csöppet megenyhült.
"Szívemnek kedves az Ön meghívása, s köszönettel fogadom azt. Bár félő, hogy a pénteki napon csak a késő éjjeli órákban tudok megérkezni, remélem, a rendezvényt nem késem le teljesen.
Az építkezés lassan a végéhez ér, a szentély és a parókia nemsokára állni fog, de minden segítséget köszönettel fogadunk. Sheran áldása legyen minden segítő kezen!
Szívélyes üdvözlettel:
H. G., Sheran alázatos papnője"
A levelet ezután otthagyja a pultosnál, hogy adja majd át Elf lordnak. |
| -Één megmondtam, ééén megmondtam! Megmondtam milesz ha itt ordibál nekem -motyogja maga elé bosszússan a törp, miközben törölgeti a friss poharakat. |
A lépcsőfeljáró megjavítása után, Vándor kiviharzik a fogadóból. Kisvártatva lihegve érkezik vissza, kezében egy apró fehér csomagocskával.
-Tessék hegyesfülű barátom, a sarki valyákostól vettem. Aszongya hogy elűzi a rossz álmokat, és békés szendergést biztosít.
Ekkor veszi észre a monoklit barátja szeme alatt.
-Ez meg kitől van? Kérdezi. De magában tudja a választ. Egy apró szerzet, mintha beígért volna már hasonlót.
-TE mindíg monoklival készülsz a bulira? Én ott szoktam kapni! Helena látta már? Ezzel nevetve meglegyinti barátja hátát. |
| Miután a törp kitette az italt a pultra az újdonsült érkezőnek, egyből fel is borítja, úgy összerezzen az ordításra. Kitesz egy új adagot, majd feltűri a ruhája ujját és felmeg az emeletre. Még egy kiáltást lehet hallani az elftől, de ez inkább fájdalmas, mint ijedt. A törp kissé felengedve lejön, és nemsokkal utánna az elf is.. sebaj.. a monokli biztos elmúlik péntekre.. :Ð |
Az elf nyugovóra tér, de nem a legszebbeket álmodja...
Egy szoba közepén tér magához. Egy teljesen ismeretlen házban van. Mikor kijön a házból egy rémséges menettel találja magát szembe. Egy teljesen fekete ruhát és csuklyát viselő ember körül több tucat torzszülött ugrál. A csuklyás odamegy az elfhez, és felfedi az arcát: a feje teljsen normális volt,eltekintve attól hogy nem voltak szemei. A fejének felső része olyan sima volt mint egy tojás. Egy éppen olyan fekete kardot ránt elő, mint a ruhája.
-A Sötét Úr keze bárhol eléri az árulókat!
Egy nem evilági, elképzelhetetlen borzadájú kiáltás rengeti meg a fogadó levegőjét. |
-Jóvanna hallok én -szólt a morc törp- csak épp elgondolkoztam a druida történetén -majd kitett egy jóféle szíverősítőt.
-Mijáratban erre jóember? -kérdezte. |
Az elf észrevette hogy Helena visszatért, de az olyan gyorsan ment fel a szobájába hogy nem maradt ideje beszélni vele. Ezért ő is egy üzenetet csúsztat a lány szobájába az ajtó alatt:
Örülönk hogy hosszú távollétetből visszajöttél. Ha estleg segítség kéne a templom építésére, jómagam és a barátaim is szívesen készek vagyunk bármiben segíteni. Hamarosan egy buli lesz szeretném hogy eljöjj. Szép álmokat.
Elf |
Bocs a hosszú szövegért, de unatkoztam, és jólesett írni. Különben meg egyáltalán nem muszály elolvasni
)) |
Lascon, az elf kalandozásokkal, szörnypusztítással, és kincskereséssel teli hosszú évek után végre visszatért szülőfalujába, ami azóta már várossá nőtte ki magát.
Jóidőbe beletellett, mire megtalálta a házat, ahol gyermekkorában élt, és nevelkedett, de végül sikerült.
Belépett az ajtón, és hangosan üdvözölte szüleit, akiket azóta nem látott, hogy elhagyta az akkor még csendes kis falucskát.:
-Anya, apa, visszatértem!
Egy pillanatnyi néma csend után egy ismeretlen nő került Lascon szeme elé. Arcát ráncok tarkítják, haja ősz fonatokban pihen a vállán. Ruhája nem túl civornyás, sőt, inkább egyszerű paraszti ruha. Érdes, fáradt hangon megszólal:
-Kit tisztelhetek kendben ifjú uram?
Lascon zavartan néz pár másodpercig, hiszen nem érti, hogy került szülei házába ez a teljesen ismeretlen anyóka
-Lascon vagyok, ez a szüleim háza, ők hol vannak?-kérdezi elhalkuló hangon.
-Lascon? Ahh, biztos te vagy az az elf fiú, aki közvetlenül a rablótámadás előtt hagyta el a falut...
-Rablótámadás? Miféle rablótámadás? - szakította félbe az elf az asszonyt.
-Előbb engedd meg, hogy bemutatkozzam. Aliendela vagyok, szüleid régi barátja. Azóta eljárt felettem az idő, de az emlékeim még mindig kristálytisztán lebegnek előttem. De kerülj beljebb, üljünk le, ne itt az előtérben beszéljünk, hisz biztosan fáradt vagy.
Lascon meglepetten követte az anyókát. Még mindig emlékezett a gyönyörűszép Aliendela vidámságtól sugárzó arcára, mikor kivitte őt játszani a mezőre, vagy amikor estimesét olvasott neki gyerekkorában. Olyan volt ő neki, mintha a második anyja lenne. 20 év telt el körülbelül, mióta nem látta, de még mindig nem felejtette el egykori szép arcát.
-Aliendela? Te vagy Aliendela, aki minden este estimesét olvasott nekem?
- Hmmm. Ez már jó régen volt, több, mint 40 éve.
-És a szüleim, ők hol vannak?
-Ez egy szomorú történet Lascon, és nem szívesen emlékszek rá vissza, de elmesélem. Miután elmentél, két holdtölte sem múlt el, mikor egy rablóbanda támadta meg a falut. Legalább ötvenen lehettek, és mi nem voltunk felkészülve. A parasztok vasvillákkal, kapákkal próbálták őket visszatartani, mindhiába. A banditák szinte mindent felégettek, és szinte mindenkit megöltek. A szüleid is köztük voltak, bár a házuk, mint látod, megmenekült. Bátran küzdöttek, több banditát is a másvilágra küldött apád, de a felfegyverzett banditák végül vele is végeztek. Miután megszerezték a falu összes pénzét, és értéktárgyát, odébbálltak, magukra hagyva a kevés túlélőt, akik közt én is ott voltam. Eltemettük a halottakat, mindenki feketében járt egy évig. A szomorúság költözött kicsiny falunk életébe. Közben elkezdtük újraépíteni a falut, ami elég jól sikerült. A béke gyorsan helyre állt, de az emlékek, és a fájdalom a régi maradt. Aztán pár év múlva, egy napon a király tucatnyi embere lovagolt be a faluba, és mérési munkálatokba kezdtek, azután elmentek. Egy hét múlva egy rakás építőmunkás lepte el a falut. A házak felét lerombolták, lakóikat kilakoltatták, a helyükre pedig más épületeket építettek. Akiket megkárosítottak új, nagyobb házakban helyeztek el, így senkinek nem lehetett rossz szava. A falu terjeszkedni kezdett, majd város lett belőle. Rengetegen költöztek ide, míg végül kereskedelmi csomópont, és kalandorok közkedvelt tartózkodási helye lett. Ők általában a nyúvadt feketesárkányhoz címzett fogadóban szoktak pihenni. Hát nagy vonalakban ennyi a történet.
Lascon lesütött fejjel hallgatta Aliendela szavait, majd felállt, és ennyit kérdezett.:
-Hová temették a szüleimet?
-A város szélén van a temető, ott megtalálod a sírjukat.
-Értem. Most megyek.
-Örülök hogy találkoztunk. - mondta Aliendela majd búcsút intett Lasconnak.
Az elf felkereste szülei sírját, virágot tett rá, majd ott állt még néhány percig. Végül elindult, és elvegyült a város nyüzsgő emberei közt.
Gyorsan megtalálta az említett fogadót, és bement.
Körbenézett, de egyenlőre senkit sem látott, akit ismerne, így leült a söntéshez és szólt a kocsmárosnak.:
- Kocsmáros, egy korsó sört kérek!
Hangja túl gyenge volt, a mellette ülő kissé ittas állapotban lévő törp füléig sem jutott el, így megpróbálta túlkiabálni a tömegetm.:
- KOCSMÁROS! EGY KORSÓ SÖRT! |
-Nincs! Hangzik az ismerős kiáltás. Igen, Vándor az de mi van a kezében?!......! Fura alaku kis kalapács, egyik vége lapos, másik vége mint egy bárd foka. Ordítás közben, mintha lenyelt volna valamit. Annál is inkább, mivel mélyről jövő torokhangon próbál megszabadulni a légzését gátló apró szegecsektől.
-Mit csinálsz? Kérdezik páran.
-Meguntam, hogy folyton csak a szitkokat hallom azoktól akik felmennek a szobákba. Így kicseréltem azt a rossz deszkadarabot.
Hogy honnan kerített hozzá anyagot, arra is fény derült. Mikor egy új vendég, leüléshez készülve a padlón találta magát a szék helyett. Barbárunk behúzott nyakkal, és tőle szokatlan csendben hagyta el a terepet. |
-Hmm.. nemtudom. Adun -néz fel az égbolt irányába- mindig harcos volt, sosem értett a mágiához, és bár ez a fegyver jórészt mágiából áll, mégis szerintem nem a gazda "aktiválja" a varázstárgyat ezesetben, hanem épp fordítva. Úgyhiszem, hogy ez a fegyver maga alakítja sorsát, azt hogy kihez kerüljön, így ezért vagyok annyira büszke, hogy nekem adták! *kihúzza magát*
-A mulatságra visszatérve: akkor úgy néz ki egyelőre, hogy péntek esti órákban lesz. Ellenjavallat? |
| A három elf (közülük kettő darázscsípésekkel tarkítva ), gondol egyet, és elmegy megnézni az épülő Sheran-templomot, és imádkozni egyet az oltárnál. Ezenkívül a druida körbeakarta venni a templomot egy védőmezővel, ami elűzi a démonokat és élőholtakat, ezenkívül a paplovag áldását akarta adni az ottani munkásokra. A fejvadász csak imádkozni akart odamenni. |
| A pénteki buli nekem is jó, ordítja Vándor! Aztán majd elmehetünk a ceremóniára, buli buli hátán. Ez nem az én csendes kis falum, de nem is bánom! |
Hosszabb távolléte // bocsi, csak sok a tanulnivaló mifelénk... O: ) // után visszatérve döbbenten látja a vendégkönyvben az ismeretlen nevek armadáját. Felérve a szobájába a neki címzett táviratot is megtalálja. Halványan elmosolyodik, de úgy gondolja, hogy erről már biztosan lekésett. 'Na mindegy', gondolja, 'legalább az építkezés kezd a végére érni...'. Késő éjjelig olvas, aztán egy forró fürdő után végre nyugovóra tér.
// Annyira megtetszett, hogy ilyen sokakat írtok, hogy nem álltam meg én se egy hosszabb lélegzetű bejegyzést... : ) Remélem, nem baj. O: ) //
Nem sűrűn fordul elő, hogy olyat álmodna, amire később emlékszik. Ma azonban különös álmot lát...
Édesanyját látja, Lyessa Alborth von Gohent, aki hajdan a bógók népének druidája volt.
Egy várost lát, Eanh as' Galagot, amit évtizedekkel ezelőtt földig rombolt egy éjsötét, gonosz, mindent elemésztő hadsereg.
Lát egy szökőkutat, Lioh' as Liennort, a Druidák Kútját, mely a város szívét jelenti. Kristálytiszta vize megváltó kincsként csobog a hajdan volt fényes birodalom közepén.
"Édesanyja békésen ücsörgött a padkán, lábát kinyújtotta, egyik kezével a vizet simogatta, s közben hallgatta a csobogást, hallgatta Lioh’ as Lienorrt, hallgatta a meséjét.
- Ewyy’ as Ymyrl létezik – szólalt meg fölötte egy lágy, csengő, de határozott hang. Lyessa felkapta a fejét. Az Úrnő állt fölötte, gyászos ruhájában. Lyessa nem látta sokszor életében az Úrnőt… És azt sosem értette, miért visel mindig feketét.
- Hol találom? – állt fel a lány, majd mélyen meghajolt úrnője előtt.
Az Úrnő megvárta, míg Lyessa újból felnéz rá. Aztán ujjával felmutatott az égbe, majd lassan Lyessa szíve fölé.
- Itt.
Lyessa némán állt az Úrnő előtt. Több, mint tíz év telt el utolsó találkozásuk óta, és már majdnem elfeledte azt a különös érzést, amit a Vriennával való találkozások után érzett. A fémes ízt a szájában, a különös bizsergést a szíve fölött… Egyszerre volt kellemes és félelmetes érzés. Most ugyanezt az érzést Helena is érezte saját magán. Szólni próbált, de képtelen volt kinyitni a száját. Hiába akart bármit is tenni, csupán szemlélője volt ennek a rövid párbeszédnek...
- Te vagy az utolsó közülünk, Lyessa – szólalt meg újból Vrienna. – A feladat, ami rád vár, nagyobb és felelősségteljesebb, mint bármi, amit elődeid véghezvittek. Neked kell feltámasztanod poraiból a Bógó Birodalmat...
'Hazudik!' - villant át Helena agyán a mindent elsöpörni vágyó gondolat, de képtelen volt közbeszólni. - 'Ne engedj a hangjának!' - kiáltották a vadul tomboló akaratfoszlányok, holott Helena tudta, tisztában volt azzal, hogy mindez hogyan fog véget érni...
...Egy halott édesanyát látott álmában...
Aztán lassan halványodni kezdett Lyessa képe, s a város - akárcsak ha felgyorsult volna az idő - lassú hanyatlásnak indult. Benőtték a növények, indák és liánok szövevényes rendszere lepte el az oszlopokat, moha borította a falak maradványait, majd lassan elenyészett minden az időben... De a kút megmaradt. A víz kristálytisztán ragyogott, mintha nem tudna az idő vasfogáról. Helena végre mozdulni tudott. A kúthoz lépett, és belenézett a fényes víztükörbe...
Nem a saját képét látta!
Egy fiatal, szőke hajú, csillogó szemű, de kemény vágású fiatal fiú arca nézett vissza rá. A szemében egyszerre szikrázott a bátorság és az akaraterő, a tettrekészség... és a Gonosz... Halványan rámosolygott a lányra, s kivillantak apró, tűhegyes szemfogai... Helena rémülten hátrált a kúttól, de képtelen volt levenni a szemét az arcképről. Bár sosem látta még ilyen idősen, de egyből felismerte, hogy ki néz rá a kristálytükör túloldaláról...
...Helena en Lastanda von Gohenre, Sheran papnőjére végül mégis csak rátalált a fia..." |
-Az előbb elmesélted a kalapács(nem kard;))történetét, én elmesélem Fekete Macros történetét.-kezdi a druida-Valamikor régen Fekete Macros apja elkísért egy boszorkánymestert az elégetésére, mint mindenki más a falujából. Nem tudni, miért, de a boszorkánymester egyenest arra a férfira nézett- akinek az utódja Macros lett-,és szörnyű átkot mondott rá. egyszerű kereskedő volt, és nem hitt az átkokban. Idővel azonban feltűnt, hogy kereskedelmi
partnerei sorban öregszenek meg és halnak meg, amíg ő egyáltalán nem változott. Ekkor értette meg az átok lényegét és menekülnie kellet, nehogy sötét praktikákban való jártassággal megvádolják. Több évszázadon keresztül utazta a messzi földeket legendákat gyűjtve, amíg kiderítette, hogy három halállal kapcsolatos varázstárgy létezik, egy kard, egy sisak és egy kehely. Ezekből kettő elenyészett az idő sodrásában, a kehely viszont megmaradt. Kiderítette, hogy a kehely egy barbár vidék határain is túl van. Így elutazott oda. A barbár pusztán azonban rablók támadták meg és fosztották ki. Ők úgy hitték, hogy meghalt. Meg is halt volna, de az átok nem engedte. Nem tudott mozdulni, mindenféle baja volt, amikor arra járt egy barbár nő, aki épp özvegy volt, és a barbárok törvényei szerint nem szabadott neki segíteni. Egyedül volt, úgy hogy hazavitte a sérült férfit, ápolta és amikor felépült, az segített neki a munkában és még le is feküdtek egymással. Így fogant meg Macros. A nő azt hazudta apjának, hogy nem tud az ereklyéről, hogy nála marasztalja, de a férfi kiszimatolta, hogy hol van, elment, és azóta nem látta senki. Lehet, hogy megtalálta az ereklyét és vele együtt végre a nyugalmát, lehet, hogy nem; nem tudni.
Macros felnevelkedett, és az átlagos gyerekeknél is gyorsabban tanult. Évtizedek múlva őrá is kezdett kihatni az átok; apáról fiúra szállt. Életében sokszor próbálták megölni, de csodával határos módon mindig felgyógyult. Elkezdte keresni az átokkal kapcsolatos információkat, és így akaratlanul is megismerkedett a mágia által nyújtott élvezetekkel. Megtetszett neki a mágia hatalma, és mivel úgyis halhatatlan volt, elutazgatott messzi földekre, hogy minden vidék mágiaformáját megtanulja: megismerkedett a papi mágiával, a spirituális mágiával, amit a sámánok használtak, és az elemi mágiákat. Amikor megtanulta a
világok közti utazás módját, más naprendszerek civilizált bolygóira is eljutott térkapukon keresztül, és kelewan földjén a tsuraniknál még az idő manipulálását is megtanulta. Amikor a világok közt utazgatott, felfigyelt az univerzum egy anomáliájára, így figyeltek fel az Ellenségre, akiről kiderült, hogy az istenek által a tér-idő-résbe bezárt valheruk és a sárkányhorda egyesült akarata. Macrosnak sikerült legyűrnie a hatalmat Pug, a mágusmester és Thomas az egyetlen valheru segítségével, aki nem lázadt fel az istenek ellen, és így nem száműzték a tér-idő-résbe.
Azelött megpróbált egyedül megbirkózni az Ellenséggel az Örökkévalóság Városában, ahol nem létezik idő, és ami az idő elött is már létezett. Az Ellenség addig harcolt vele, amíg vissza nem szorította Macrost a Kertbe, ami az összes világ "botanikus kertje". Ott az Ellenség ravaszul megfosztotta varázserejétől, és lebontotta a hídat, ami összekötötte a Kertet az Örökkévalóság Városával, és mintha ez nem lenne elég, egy időcsapdát is ráolvasott a Kertre, így az idő visszafelé ment a Kertben, lehetetlenné téve az elhagyását.
Pug és Thomas azonban megtalálták Ryath segítségével, aki egy óriássárkány volt Rhuagh fészkéből aki Macros személyes jóbarátja volt. Ők is belestek az időcsapdába, és Macros tudásával felgyorsították az időt, így eljutottak az idő keletkezéséig, és megcsodálták a Teremtést, ami abból lett, hogy a szürke semmiből előbukkant egy csomó csillag és bolygó. Ekkor tudták meg, hogy az Örökkévalóság Városa már a Teremtés előtt létezett.
Macros visszakapta mágiáját, mivel nem létezett az Idő. Visszautaztak Midkemia világára és megmentették
Sethanont és egész Midkemiát az Ellenségtől. Macrosnak volt egy szigete a Varázslósziget közelében, amin volt egy falu. De mivel sokszor elutazott a mágia tanulására, a védtelen szigetet sokszor letámadták a kalózok. Ezért építetett egy várat, ami körül mindig viharfelhők gyülekeztek, és mindig villámlott a sziget felett. Ezt akkor csinálta, ha hajó tűnt fel a közelben, és már szinte nyűg volt. Így
született Fekete Macros legendája, mivel senki sem szeretett egy feketemágus közelében lenni. Ezenkívül erős illúziómágiával eltűntette a falut és a várat halandó szemei előtt, ha hosszabb időre elment a szigetről, így biztonságbann tudhatta a szigetlakókat. A kalózok még akkor sem látták meg az embereket, ha azok átfésülték a szigetet, és az emberek a szemük előtt mászkáltak. A valheruk visszaűzése után még hatalmasabb lett mint valaha, mivel Aal világának jövőbelátó képességét is eltanulta, és elszívta az Életkristály energiáját, ami a valaha megalkotott leghatalmasabb erejű varázstárgy volt; a valheruk azért alkották, hogy visszatérjenek Midkemia világára.
Ezután visszavonult egy lakatlan világra, ami valóságos földi paradicsom volt, és nem tudták háborgatni sem, mivel a lakatlan világokba térkapukkal nem lehet eljutni, csak Fekete Macros tudta hol van az világ. Így nem tudni, hol van, hogy van most.
Én szerintem, aki az Életkristályt tudja használni, annak Adun kalapácsának aktiválása sem jelenthet gondot.Egyetértesz?
(Ekkor körbepillant, és látja, hogy mindenki elaludt, csak törp barátunk maradt ébren, és önfeledten tapsol
-Ez nagyszerű előadás volt, ezt el kell mesélnem rokonaimnak!
A druida elmosolyodik, ahogy végignéz az alvó tömegen, meghajol az emberek felé, majd gonosz vigyorral odaszól lord Raptornak:
-Menj egy kicsit arrébb.Még,még!Fejet lehúzni!
A törp ijedten lehúzza a fejét, amikor a druida elkezd mormogni. A varázsbotja zölden ragyog, és az ajtón beszáll egy darázsraj, majd megállapodik a druida előtt. A druida rámutat a tömegre, és a darazsak módszeresen végigszúrkálnak mindenkit. Miután mindenki az asztal körül ugrál, a druida tapsol egyet, mire a darazsak kiszállnak az ajtón.) |
| -Jó van, csak az a Morgó felidegesített a másik fórumon. |
| Nyugi nyugi -szól oda a törpünk- közös megegyezés lesz. Nem szeretném ha bárki a szervezés nehézkessége miatt kimaradna a buliból! |
| -Legyen a héten, péntek este. Akinek nem tetszik, azt megsimogatom a mágikus kardommal. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
