//Megjötteeeeeeeeeeem!//
Lyationt zavarba hozza az izmos és kidolgozott barbár kérdése, ezért jól hasba üti ;), majd félrehúzza és megengedi, hogy a Vándor rendeljen neki egy Martinit, (keverve, nem rázva  ) majd leül vele egy asztalhoz. Vándoron látszik, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel, vörös mint a pipacs. Az viszont lehet, hogy ma korábban mennek aludni ;).
A három elf közben már megfürdött. (Lyation nem fürdött meg: ,,Én ebben a zöld trutymóban meg nem fürdök!"-sebaj, a barbár férfiak úgy is az izzadt nőket szeretik) S'almeyna zöld selyemruhában van. Az aranypáncélja ki van fényesítve, a Sheran-medál ott lóg a nyakában. Pallosát a hátára csatolta, hátha kelleni fog ;). Jakhsjahlang fekete testhezálló selyemruhában van, középen egy fekete öv köti össze. Az övben betűzve a két orgyilkostőre, nyakában neki is Sheran-medál. Xojertha egyszerű zöld selyemköpenyben van, arany rúnákkal az alján. Zöld öv van a derekán, rá van akasztva egy barna bőrtarsoly. A botja a zöld kristállyal is nála van. Vállán ott ül egy sólyom (nem az az ő specialitása, de a sas kissé zavarta volna a bulizásban), nyakában neki is a Sheran-medál. Mindhármuk viseli az arany sárkánygyűrűjét. Egyéb ékszer nincs náluk. Leülnek a bárpulthoz rendelnek egy whiskey-t és esznek a zsíroskenyérből. |
Üdv újak! -néz ki széles mosollyal a konyhafülkéből a törp- hamarossan kész a vacsi, de még kiviszek valami ropogtatnivalót!
Ezzel perdül-fordul és kivisz egy jó tálca zsíroskenyeret .
-Aztán jól ne lakjatok belölle, mert egy fél óra múlva jön az igazi vacsi -ezzel visszamegy a konyhába. |
| Az elf jön le az emeletről, átöltözve és megmosakodva. Fekete selyemruhát, és keményre cserzett bőrcsizmát visel. Nyakában aranylánc lóg. Oldalán egy mágikus kard fityeg. Odamegy a klónhoz és rendel egy pohár whiskit, amit egy húzással eltűntet a gyomrában. |
| A törp időközben lejött, és hátrament a konyharészbe. Egy idő után igen ínycsiklandó illatok kezdenek szálingózni. |
Vidám fütyörészés hallatszik kintről, majd egy jólismert apró alak lép be az ajtón: a törpünk az. Vértje most nem csillog-villog a szokott módon, sár rakódott rá. Ruhájába száradva nagy foltokban vér. Szakálla csapzott, és hiányzik belölle az ott díszként hordott befont ezüst. Ezzel szemben igen vidámnak tűnik.
-Üdvözlet mindenkinek! Druida, kösz a madarat, megkaptam -mosolyodik el.
-Aztán itt legyetek ám este, az első italra mindenki a vendégem!
Ezzel felmegy szobájába.
Kisvártatva ismét lejön -imár vért nélkül és tiszta ruhában-, beszélget kicsit a klónnal és a gólemmel, innen értesül, hogy míg távol volt mik történtek. Biccent az újdonsült barbár lány felé, és leveszi azt a papírt, amit még napokkal ezelőtt tett fel, hogy ráírja mindenki, hogy mikor lenne jó neki a buli. A törpe sorain kívül más nem is állt rajta, ígyhát sokat nem kellett olvasgatni, de legalább innen értesülhetett az, aki akart jönni erre a mulatozásra.
Mivel az előző napok megpróbáltatásai távolról érződtek (!) a törpén, ezért így szólt:
-Nah, most megyek a fogadó mögé fürdeni, aki még nem tette volna meg, az jöhet utánnam, ha végeztem.
Egy negyed óra múlva vissza is ért -immár tisztán és illatozva-, és egyszál törölközőben //ha valaki elfelejtette volna, hogy a törp kissé alulöltözve hogy is mutat, akkor bepótolhatja lemaradását, elolvasva a 133. hozzászólást - mellesleg testén most sem látható seb, így nyílvánvalóvá vált, hogy nem az ő vére száradt a ruháján// végigmasírozva az előtéren így szólt:
-Nah, mehet a következő fürdenivágyó! Büdössen nem engedek be senkit! Mindjárt lejövök, és a konyhában művelek valamit, hogy ne haljunk meg éhen este. -ezzel se szó se beszéd felmegy az emeletre. |
Vándor épp az emeletről tart lefelé, amikor a meglepetéstől majdnem hasra vágódik. Az egyik asztalnál egy szoborszerű barbár szépséget pillant meg. Izmai szépen kidolgozottak, hosszú fekete haja mint vad csikó sörénye. Szemei egyszerre tükrözik a vadságot, és a barbár nők szemvedélyét. Gyorsa a pulthoz siet, és két kupa sőrt rendel. Majd megigazítja ágyékkötőjét, és mellékesen ellenörzi auráját higiéniai szemponból. Azzal az asztalhoz siet a hegyesfülűekhez, és barbár módra bemutatkozik. Tőle telhető gyengédséggel megböki a szépség válát, majd kissé zavartan megszólal.
-Vándor vagyok, meghívhatom a vad hegyek szépségét egy italra? |
Belép a fogadóba Lyation, a barbár nő.
-Üdv mindenkinek! Három elfet keresek, akiknek egy sárkánygyűrű van a kezükön. Á, itt vagytok?
Vándor-módra hátbacspja őket, és Jakhsjahlangnál nála is villan a tőr, de ő csak simán félretolja a fegyvereket.
-Jól van, na. Tudom, hogy nem szereted.
Odafordul a druidához:
-Már jó ideje nem találkoztunk. Mióta is? Lassan már 5 éve lesz. Milyen gyorsan repül az idő! De nektek aztán hiába mondhatom; nektek csak egy pillanat. Láttam az állataidat, Xojertha. Csak a te sasaid nem csapnak le egy pocokcsaládra, mert fontosabb dolguk van. Amikor megpillantott, leszállt a vállamra. Már azt hittem, meg akar támadni. De a te madaraid nem támadnak, csak parancsra. Jól irányítod Őket!
-Én csak meglérem őket valamire, hogy azt csinálják. nem irányítok senkit.-húzza ki magát a druida.
-Jól van. Még mindig haragszol rám amiatt a sas miatt?
-Ő volt a leghűségesebb! Az ellenfeledet akarta megtámadni, nem téged! Te pedig egyszerűen lecsaptad!-ordít már Xojertha.
-Jól van! Már bocsánatot kértem egy párszor!
Ezzel lekever egy jókora pofont a druidának; az teljesen megdöbben. Elködösül a szeme előtt a világ, és már hozzá akar fogni egy gyilkos varázslathoz, amikor S'almeyna ráteszi a kezét a vállára. Erre hirtelen megnyugszik, és elálmosodik.
-Asszem megyek aludni. A buli előtt keltsetek fel!
S'almeyna kimerülten néz Lyationra.
-Az a pofon nem kellett volna. Éreztem az ellenállását a varázslatommal szemben. Nagyon haragszik rád. Na mindegy! Gyere, ülj le közénk és igyál egy sört, és közben meséld el, mi történt veled az elmúlt 5 évben!
Lyation leül, belekortyol a sörébe, majd vidáman elkezd mesélni. |
A tömegen keresztül, egy dühödt barbár ront be a szobába. Kezében fegyverét lengetve.
-Jövök-jövök hegyesfülü barátom!
Amint őrült tekintete a köpenyre téved, harci kedve is lelohad. Mintha sose lett volna.
-Azért legközelebb hagyj belőle nekem is, akkor tuti nem zargatna többet! Remélem, mostmár nyugodtan lehet majd aludni!?
A többiek mosolyát látva elmordul, és dühösen kirobog a szobából. |
Kedvenc elfünk a szobájánan üldögék, amikor egyszercsak megremeg a szobában a levegő, és egy csulyás alak materializálódik előtte. Az elf felismeri őt, ez bizony egy murdraal a Sötét Úr teremtménye.
-A Sötét Úr haragja elől Tarkádiába sem menekülhetsz!-kezdi a csulyás olyan hangon, mintha fát fűrészelnének. Fekete kardjával az elfre támad. Az elf a mágikus karddal hárít. Mindegyik csapásnál megvillan a két kard, mintha lézerkardok lennének. Mire a szobába ér a többi vendég csak az elfet látják, akinek a ruhája csupa vér, de nem az ő vére. Előtte a padlón egy fekete köpeny, más nincs a szobában. |
Xojertha megnyugtatja Vándort, hogy majd lesz barbár nő is a bulin, ebben teljesen biztos. Vándor csodálkozva megkérdezte, hogy ismer-e egy barbár nőt, de a druida csak annyit mondott, hogy még nem.
Jakhsjahlang közben visszajött az esti sétáról, és látszólag nagy fejtörést okozott neki valami. De erről nem mondott semmit, csak visszaült haverjaihoz és ivott pár korsó sört.
S'almeyna közben azon töprengett, hogy vannak-e ilyen Őrzők a Sheran-papoknál, mert ő mé egy ilyet sem látott. Bár lehet, hogy csak azért nem, mert Elvandar-beli Sheran-papokat látott csak. |
-Sajnálom, de nem mondhatom mert az a Te életedbe is kerülne.
Ekkor a mágikus kardja felízzik és szinte fizikailag is érezni lehet a tárgyból kiáramló elképesztő mennyiségű sötét mágiát. |
| Az a kemény harcos testőrnő, véletlenül nem barbár származású? Bár két kardal az oldalán... nem valószínű. |
Még most is eszméletlenül fekszik az ágyában, akár egy alabástromszobor. Átaludta az estét, s úgy tűnik, a mai napot is átaludja majd.
S'almeynának két dolog tűnt fel, amikor az ájult papnőt bevitte a szobájába: A lány teste szokatlanul könnyű volt, már-már légiesnek tűnt... A szoba padlóját pedig vékony rétegben vörös homok fedte, és mindenütt olvadt vasszagot árasztott a levegő. Ha jobban megnézte, észrevette azt is, hogy az ablakok kilincsei valóban eldeformálódtak kissé, s az erkély velariumainak alja felhólyagosodott. Nem tudni, mi történhetett a szobában, de az biztos, hogy nem ember volt, aki tegnap este meglátogatta Sheran papnőjét.
A reggeli órákban egy köpenyes nő érkezik a fogadóba. Aranyszegényes mellvértet visel, oldalán pedig két enyhén ívelt kardot. A tekintete éppenhogy nem szór villámokat. Köszönés nélkül megy fel az emeletre, majd kopogás nélkül nyit be Helenához.
Kicsivel később lesiet és kikérdezi a klónt, hogy mi történt, bár ő sokat nem látott.
- Ha felébred, azonnal értesítsenek - mondja végül a nő, akinek olyan rideg a hangja, mint a most kovácsolt pallos. - Az építkezésnél leszek. Szeretném, ha Helena még egyszer átgondolná, hogy nem tart-e igényt a jelenlétemre a fogadóban.
A klón bizalmatlanul néz a nő szemébe, de sokáig nem bírja a tekintetét.
- És megtudhatnám, ki kereste...? - kérdezi végül az ujjai közt idegesen forgatott fogpiszkálótól.
- A testőre vagyok - mondja hidegen a nő, majd sarkon fordul és - ismét - köszönés nélkül kiviharzik a fogadóból. |
Xojertha kérdezősködött a vendégeknél, és megegyeztek a szombatban. A druida elküldött 3 sast az üzenetttel lord Raptornak, hogy biztos megkapja, valamint a lelkükre kötötte, hogy ne egyék meg a törpöt ;). Egy pár madarat pedig szétküldött, keressenek már egy barbár hölgyet Vándor számára, hogy az végre abbahagyja a vigyorgást :Ð.
//Tehát akkor: Szombaton buliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!/ / |
-Micsoda sürgés-forgás van ebben a fogadóban! Szállítók, ács, szélvihar, ki-be kezdek elszédülni. Egyet azért leszögezhetek, nem vagyok hajlandó fürdeni! Tegnap mártóztam meg a közeli patak hűs vizében, a buli elött majd megint megteszem. De nem ülök, mindenféle gyanús zöld színű lébe! A szombat nekem is jó, bár én mindíg itt vagyok! Ideje volna már a klón mellett, egy lélekturkászt is foglalkoztatni! Lassan már nekem is rémálmaim vannak! Pedig a barbárok vasidegzetűek! A lépcső meg semmiség volt. Apropó, nincs valakinek egy barbár hölgy ismerőse? Az egyetlen nőneműnek, már lassan az egész fogadó teszi a szépet. Az én nyers modorommal, nem sok esélyem van! Megasztán, kicsit bárdolatlan is vagyok. S kissé nehezemre esne a hangtalan lopakodás is, ekkora tömeggel! Viszont a mosolyom az megkapó!
Azzal zsörtölődését befejezve Vándor, megereszt egy széles vigyort amitől még a legádázabb fenevad is röhögve fetrengene. |
Jakhsjahlang kiment a fogadóból, hogy körülnézzen kicsit a környéken. Halk csikorgást hallott a fogadó vendégszobáinak irányából. Amilyen halkan csak lehet felmászott a kocsma melletti fára;közben elmormolt egy árnyék-varázslatot, amely beleolvasztotta környezetébe. Amikor az emelet szintjéig mászott megpillantotta elf haverját, amint valamin rágódott. Keserü arckifejezése elgondolkoztatta a fejvadászt. Közelebb mászott Elfihez, majd feloszlatta az álcázóaurát. Elfi kicsit megijedt, ahogy a semmiböl elötünt egy komor fejvadász. Még inkább meglepödött, amikor észrevette, hogy a sárkánygyürüs Jakhsjahlang az.
-Mit tettél, ami ennyire nyomja a lelked? Sok rendtársamat láttam már ilyen arckifejezéssel. Ezek rendre elmebajt kaptak; életük végéig az áldozataik szellemei kísértik öket. Az elfek egy élettisztelö nép (kivéve a mordelek ;)), nehezükre esik ölni, föleg ha áldozataik nem csináltak semmit. Gondolom te is valami szörnyüt cselekedtél; általában minket öregkorunkra ér utol a lelkiismeretünk. Nagy dolognak kellett lennie, ha már most búslakodsz. Nekem elmondhatod, mi nyomja lelked. Én tudlak a legjobban megérteni. |
Az elf az italtól szédülve megy fel a szobájába. Lefeküdt az ágyba, és hamar elnyomta az álom.
Újra látott mindent. Látta maga mögött a hatalmas seregeket, előtte az elpuszítandó célpontot, melyet a Sötét Úr jelölt ki neki. Érezte mikor a mágikus pengéje, ami a Sötét Úr gonosz mágiájából táplálkozik az ártatlanok testébe hasít. Érezte amint a szerentcsétlenek svére az arcába priccel. A nyomorultaknak semmi esélyük sem volt védekezni. És emlékezett a hibájára ami miatt kitaszították az Árnyék hierarchiájából.
Az éjszaka közepén ébredt fel. Kiment az erkélyre, és nézett maga elé a messzeségbe. Maga előtt látta azokat a keserű emlékeket, melyek elől nem menekülhet el, bárhova is rejtőzik az egész világon. |
Az elfek vígan iszogatnak, persze mértékkel ;), amikor Jakhsjahlang mindenkinél élesebb hallásával egy tompa puffanást vél hallani az emeletről. Szól a többieknek, és kivont fegyverekkel felfutnak a lépcsőn. Meglátják a Sheran-papnőt a földön heverve, és hozzászaladnak. A fejvadász befut a princess szobájába, hátha ott találja támadóját. Eközben S'almeyna óvatosan felveszi a földről az ájult Helenát, majd amikor látja, hogy tiszta a levegő, beviszi a szobájába. Xojertha megvizsgálja, és kideríti, hogy egy vízió okozta az ájulást. A paplovag édes álmot és feledést bocsát rá, majd mindenki kihátrál a szobából.
A druida a biztonság kedvéért egy védővarázslatot bocsájt az ajtóra, amely megakadályozza a mentális behatolást.
-Így talán nyugta lehet...-mormogja, aztán mindenki lemegy vissza inni. |
- Hát ez meg micsoda...? - nézegeti a parányi fiolát. Egy huncut mosoly jelenik meg az arcán és megcsóválja a fejét. - Jajj, Sherankám, de lökött ez a fickó... : ) Na jó. Egyszer úgyis ki kell próbálnom az illatszereket... - mosolyogja.
Vacsorát rendel és közben az építkezés papírjait olvasgatja. Tervei szerint két hét múlva már kinyithatja kapuit a szentély, ő pedig beköltözhet a mellette épült parókiába. Egy darabig még összegzi a számlákat, aztán a vacsora végeztével felsétál a szobájába.
...Ahogy az ajtót kinyitja, úgy érzi, mintha kiragadta volna valami a világból. Zuhanni érzi a testét, de közben mintha a világ zuhanna... Kopár síkságot, vöröslő, lángoló fellegeket lát, forró füstöt, a kiüresedés és a felejtés homályának foszlányait, egy birodalmat a Határon túl, melyet évek óta nem látott már, de most úgy tépnek fel benne az emlékek, mint felvágott, soha be nem gyógyult sebek...
"Nem menekülhetsz a sorsot elől, Lyessa Alborth..."
Sheran papnője ájultan esik össze szobája küszöbénél... |
| //Megkérjük az újoncokat, hogy viselkedjenek :Ð// |
| //Mégis jó a szombat; de kb. 11-ig maradhatok csak fenn. Tehát legyen szombat! Ellenvetés? Vándor? Elf lord? Princess Helena? És a többiek? Az szóljon akinek nem jó a szombat! Utána repülnek a sasok Lord Raptor után // |
| Holnap meg holnap után te barom!!! |
| -Na döntsük már el gyorsan, hogy mikor legyen. Nekem kurvára mindegy, hogy pénteken vagy szombaton. |
-Bocsássatok meg -szól a törp miután belépett újra a fogadóba- de egy barátom segítséget kért töllem, és oda kell mennem pénteken. Mi legyen akkor? Szombat vagy vasárnap?
Egy kis szütyőt hozott a törp, majd kivett belőle egy nem túl bizalomgerjesztő zöldes folyadékkal töltött gőzölgő üvegcsét. Ezután odalépett a klónhoz, valamit beszélt vele, mire az kiment, kiöntötte a lóitatóból a vizet, és nekiállt telehordani friss vízzel. Mihelyt kiadta az utasítást odafordult a druida körül ülőkhöz, és így szolt:
-Nah emberek. A buli előtt mindenki fürdik! Ez -emeli fel az zöldes folyadékot- lehoz róllatok minden szutykot ami rátok ragadt. Én is megyek fürdeni, miután végeztem a barátomnál és visszaértem.
Ezzel kiment, és a lassanként töltődő itatóba öntötte a szmötyit, ami elkevedve elég elfogadható illatot bocsátott ki magából. Eztán bement, és elővett valami papírokat, amire rajzolgatott valamit a pultnál vonalzóval, meg íronnal.
Nemsokkal később három jólöltözött kereskedő lépett be. A törpön látszik, hogy ismeri őket. Itallal kínálja, majd rövid egyezkedés után előhúz egy jó zacskó aranyat és odaadja és kezetfog a távozni készülő emberekkel. Eztán kiküldi a gólemet, hogy hozza be a rakodószekéren érkező hússzálítmányt. Hát igen, kifogyóban lehetett már a kamra készlete.
Eztán egy ács lépett be, a törp a kezébe nyomta az előre kiszámolt aranyakat és az előbb rajzolt tekercset. Ezzel ez az új jövevény is elhagyta a kocsmát.
Eddigre már a klón is végzett és bejött, mire a törp egy másik, narancsszín fiolát vett elő -ez alig lehetett nagyobb egy hüvejknél, alig férhetett belé pár csepp illóolaj, mégis kirívóan látszott a minőségbeli külömbség az előző zöld fiolával összehasonlítva- a klón kezébe nyomta és így szólt:
-Ezt vidd fel Lady Helena szobályába, és mondd meg, hogy megtiszteltetésnek venném, ha a buli előtt ezt tenné a fürdőjébe! -Ezzel a klón elsiet.
Eztán kivisz egy kancsó jó bort a barbárnak és így szól:
-Még nem is volt alkalmam megköszönni a lépcső megjavítását -ugye aza fránya kiálló deszka ;)- most ezzel köszönném meg! -majd önt, és leteszi az asztalhoz a kancsót és felmegy szobájába. Kisvártatva leér, harci kalapácsa és csatacsákánya oldalán, vértje felkötve, szakálla befonva.. harcra készen.
-Most indulok barátaim, de a bulira itt leszek! Druida! Küldj utánnam valami állati hírközlőt, hogy végül is melyik nap lesz a buli, köszönöm! -ezzel kiviharzik az ajtón.
Mellesleg a klón a törp kérésére ügyesen méri mindenhová az alkoholt, nehogy valaki a buli előtt túlságossan lerészegedjen. Vigyáz a törp a vendégekre, hogy mindenki friss és üde legyen a partyra ;) |
| Van itt valaki?????????????????????? |
Az elf a keserűt iszogatva szól közbe:
-Jó nekem a szombat is. |
//Most szombaton? Akkor nélkülem kell buliznotok.
Nem leszek otthon  // |
Xojertha és a többiek megköszönik a törpnek a piát, majd a druida folytatja a történetét; az ital hatására kicsit kézségesebben és vidámabban beszél :
- Nna, hol is voltam? Hehe...á igen. Sssszóval a Sárkánykolllossstorban több kaszt közzül válllasszthattunk. Vóóót a pap, terrmésszettesen Sherrran ;), mög paplovvag, mint S'ali..S'almeyna ecsém, megg vót a druida kaszt, az tetsszet a legjobban... egy pillllanat.
A druida magába fordul, és kissé nehézkésen elkezd valami bonyolult formulát mormolni ,,Hogy is vót?" meg ,, Várjunk ccsak." beszólásokkal a többiek nagy örömére ;), majd, amikor végre-valahára végzett, hirtelen kitisztúlt a szeme, és folytatta mondókáját.
-Na, máris jobb. Egy kis méregtelenítő-varázslat mindig jól jön . Tehát van papi, paplovagi, druida, varázsló, harcos és kettő nehezen elérhető, az íjász és a fejvadász kaszt, amik közül az utolsó a pletykák szerint nem létezik.
-De mint látjátok, ez csak pletyka.-szól közbe vigyorogva Jakhsjahlang.
-Folytathatom? Köszönöm. Tehát én a druida kasztot választottam, mert szeretem a mágiát, az állatokat és növényeket. Meg a bölcsek is felfedezték bennem a természetmágiára való hajlamot; kiskoromban (80 évesen ) már tudtam parancsolni a kisebb állatoknak. A sárkánykolostorban nehéz kiképzés volt, csak keveseknek sikerül elérnie a druida-rangot. A kiképzés folyamán kellett választanunk főfamiliárist, ezeknek vagyunk urai, és ezekké tudunk változni. Én a Sasok Ura vagyok; ez azt jelenti, hogy már elértem azt a szintet, hogy én vagyok a fő ragadozómadár-druida.
Ezekkel a szavakkal átváltozik egy királyt megszégyenítő méltóságú sassá, és repül egy-két kört
a kocsmában, hogy mindenki megcsodálhassa ß), majd visszaereszkedik az asztalra, és visszaalakul druidává. A többiek elismerően néznek rá és megtapsolják ;), Xojertha meghajol és folytatja történetét.
-Jól tanultam, én voltam az egyik legszorgalmasabb druida-tanonc, így "csupán" 120 évig tartott a kiképzésem, 200 évesen már részt vehettem az erdő védelmében. A gyökércsapdámba sokan belementek már, olyan tökéletes kivitelezésű volt már akkor is.-a szerénység megtestesülése - 100 évnyi védelem után azt kaptam feladatul, hogy kalandozzak körbe a világban és hirdessem Sheran nagyságát.
(Látván, hogy a bagázs megint kezd elálmosodni, emlékeztette őket a darázsraj-varázslatra.
Mivel nemrég "kipróbálhatták", és legtöbbjük még tele volt darázscsípésekkel, jobbnak látták, hogy figyeljenek az előadásra. S'almeyna így is elaludt, erre a duida mormolt egyet, villant egyet a botja, és az ajtón berepült megint egy darázsraj, megcélozva a paplovagot. Ám amikor elértek hozzá, nemhogy megcsípték volna, irányt változtattak, és nekirepültek a druidának. Az meglepetésében nem tudott reagálni, csak amikor már késő volt. Kétségbeesetten intett egyet, de a darazsak már elérték. Egy pár meg is csípte, mire végre kirepültek a fogadóból. Xojertha káromkodva tett egy kézmozdulatot S'almeyna felé, mire egy zöld aura villant fel a teste körül. A druida még hangosabban káromkodott, amire fölébredt a paplovag. Az ránézett, majd elvigyorodva vette észre a darázscsípéseket.
-Még jó, hogy körbevettem magam egy aurával, amely megvéd az állatoktól. Sejtettem, hogy megint ehhez fogsz folyamadni.
A fogadóban kitört a nevetés, de gyorsan el is halt amikor Xojertha zölden villógó szemmel rájuk nézett.
Pár másodperccel később elaludt a szemeiben a zöld tűz, elmosolyodott, és most ő kezdett el nevetni.
-Ügyes volt, nagyon ügyes! Na mindegy!
Erre a csípések a szemük láttára eltűntek, és Xojertha megint nevetett a többiek elképedt arcán. ;))
-Tehát, hol tartottam? Igen. Tehát elindultunk testvéreimmel kalandozni és Sheran dicsőségét hirdetni. Jó csapat vagyunk; én sas formában felderítem a környéket és én gondoskodom általában a védőaurákról is. Jakhsjahlang pedig beoson az ellenséges táborba és hangtalanul kivégzi a vezetőket,
jókora felfordulást okozva. A legtöbben ilyenkor elmenekülnek, de akik szembeszállnak, azoknak farkasszemet kell nézniük S'almeyna pallosával.
Jó pár falut és erdőt tisztítottunk már meg a banditáktól. Most épp pihenünk, nincs semmi feladatunk. A környéken jártunk, és amikor meghallottuk, hogy templom épül Sheran tiszteletére, gondoltuk, megnézzük. Így kerültünk mi ide. Testvéreim élettörténete is nagyjából ugyanez, csak az első 200 év más. Azt pedig szerintem szívesen elmesélik egy-két korsó sörért . Jaj, elfáradtam a meséléstől. Asszem felmegyek. De előbb megiszok pár kancsó bort ;).
Alaposan bepiálnak, Lascon is érdekes módon egyre vidámabb lesz. Persze egy pár hordó pia után ez érthető |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
