| -Ajóókurr..! -kiált a törp a "víziáldásra", majd kitekeri a szakállából a vizet, és nagyot röhög.
-Végre egy kis mulatás! Csak minél többen legyünk! -majd felmegy a szobájába egy üveg Orglingpattogtató pálesz kíséretében.. nyílván bemelegít vele estére. |
Megjelenik Titusz! Kezében egy hosszú csövet hoz. Bevigyorog, majd hátrakiállt egy csapat gnómnak.
- Jöhet a víz!!
A gnóm int, hogy jó, és hirtelen a csőből ömleni kezd a víz! A kocsma pillanatok allatt uszodává alakul át.
- Nesztek locsolkodás! - üvölti vidáman. - ma buli! Nyolc órára várok mindenkit addig összerakjuk a kocsmát! - kicsit lehalkítja magát. - Ez még búcsúbuli is lesz apámnak.
// este nyolckor itt a kocsmában mindenki akieddig írogatott..."nagy" buli lesz... kisebb nagyoibb meglepetésekkel!!! // |
A törp ráun, majd felmegy szobályába. Kisvártatva aprócska lantal érkezik, visszaül asztalához és érces hangján rágyujt egy két ideillő dalra és ütemre penget:
-Kék az ibolya kék az ég,
Kék a tököm, mi kell még?
Erre az egész kocsma borul a röhögéstől, megveregetik a törp vállát.
Rákezd a következőre:
-Elől locsollak ,ho nőjjön a kebled,
Hátul locsollak ,hogy nőjjön a segged!!
Erre mégnagyobb röhögés, indul a hangulat!
Így megy ez egész estig, amikor is... |
A törp hangossan az elf képébe röhög, majd barátságosan vállon veregeti és leülteti magamellé az asztalhoz.
-Hé! Mégegy csapoltat ide! -kiállt a klón felé.
Majd a fiatal elfhez fordul:
-Te mit keresel errefelé? Csak nem szoknyavadászkodni jársz erre? Jobb dolog is akad itt a fehérnépnél -int a közeledő ser felé.- Igyál velem, az első kört én állom! |
Belép az ajtón Vándór a barbár. (hol is máshol jöhetne be!) Arcán gyermeteg vigyor feszül, kezében egy fonott kosár. -Nézzétek mit tanáltam!
A kosárba különböző színű madár tojások vannak, mindegyiken egy-egy kalandozó neve. Osztoszkodás után, mindanyian ünnepelni kezdenek! Folyik a ser, habzik a bor(vagy fordítva) és még a hűvös fehérnép is táncra perdül.
Kellemes ünnepeket! Hallatszik a fogadóból. |
| ( Arról nem is beszélve, hogy nem szép dolog a hölgyek kezére lihegni... : ) ) |
Döbbent tekintettel néz az érkező elfre. Egy pillanatra nem tudja, hogy hangosan felkacagjon-e, vagy inkább felpofozza a tolakodó idegent. : ) Végül ez előbbit választja. : )
- Hallja, maguk aztán nem köntörfalaznak errefelé... Mit is mondott, minek a szépsége ragyogja be a tavernát? - mosolyogja, majd feláll és biccent az elfnek. - Tudja, fiatalember, elég gazdag vagyok ahhoz, hogy ne szoruljak mások meghívásaira. És elég tapasztalt ahhoz, hogy ne dőljek be a magafajta Don Juanoknak... De azért nagyon kedves. Na jó éjszakát, aztán holnap eredjen és locsolja körbe a hajadonokat a városban, még a végén elhervadnak itt nekünk...
Mosolyogva csóválja meg a fejét, majd faképnél hagyja az ismeretlen elfet.
"Férfiak... Egyikük se különb a másiknál..." : ) |
| //helyesbítenék: a fiatal Titusz nincs jelen, úgyhogy a törp a klónnal üzenteti a fiatal Titusznak a mulatság ötletét. Bocsi.// |
-Affene! -dörmög a törp- pedig már reméltem hogy látok egy izmos ruhájú elfet  .
(közben végzett ebédjével)
Közelebb vonja a fiatal Tituszt és ezt mondja:
-Figyelj öregem, már kezdem itt magam unni, mi lenne ha valamelyik este kirúgnánk a csehó oldalát? Beszéljük meg a többiekkel, ha végeztek az ebéddel. Találjunk valami időpontot, amikor mindenki ráér önfeledten mulatozni! -majd visszaül asztalához. |
| Természetesen az elf izmos, nem a ruhája. |
Egy új vendég jön a fogadóba, egy fiatal elf. Elf létéhez képest elég izmos, egyszerű a ruházata és az oldaláról egy mágikus kard csüng. Körbenéz a bentlévőkön és tekintete megállapodik Helenánál. Odamegy hozzá majd gyengéd csókot liheg Helena karcsú kezére.
-Már messziről megláttam ezt a fogadót, ugyanis szépsége beragyogja e tavernát. Nincs kedve velem ebédelni? |
-Nem értem -szól fel söre mellöl- hogy mért fedi fel magát a múlt, hamár egyszer nem volt rest ködbe burkolózni. Én mindig erre a világra tartoztam... *szünetet tart* legalábbis idáig azt hittem. A klánom, *itt megtorpan* helyesbítek: az ÉN céljaim így teljesen átértékelődni látszanak, minden oly értelmetlenné válik. Idáig csak itt, Tárkádián tudtam létezni.. és mégsem..?
Az itala meglehetőssen türelmes hallgatóságnak bizonyult, amint tovább zsörtölődött magában.
Már délutánfelé járt az idő, úgyhogy -mint a többiek- elvonult asztalához, és rendelt valami elemózsiát. |
// sry de éjjel már léptem és nem fejeztem be! //
Az öreg Titusz lassan végignéz a kocsma vendégein.
- Nos titkok és rejtelmek. Az Ezüst Hold Céh az régi Tarkádiai Hadsereg maradéka... az általunk áthozott mágia és a szörnyetegek szinte kivesézték Tarkádiát... a védelem megsemmisült. Akkor sokan úgy döntöttek, hogy nem maradnak itt, és "továbbáltak" ám én és még sokan mások megalkottuk újra a védelmet. Ám ez Tarkádia "igazi" urainak nem tetszett. Titkos háború indult, és sorra tűntek el a barátok, ismerősök, a túlélők .... egyedül én maradtam végül. A hős kit egy másik világban megmentőnek tituálnának...ám itt, bár nyíltan nem állnak velem szembe, az életemre törnek, az orgyilosok nem állhatják a saját fiamat megtámadni! - az öreg kikel magából. Ilyen határozottnak még sosem tűnt. - Nem vágyom háborúra. Sem gyilkolásra. - egyik kezével egy fénylő gömböt hoz létre majd átdobja a másikba - máshol áldás itt átok. Ne felejtsétek itt is van mágia! DE nem ilyen.. - mutat a gólemre. Értetlenül néznek az öregre.
- Még nem értitek. Nekem eljött az időm. Nem halok meg. Ahhoz túl sok minden történt már ... a hatalom megváltoztat. Továbblépek. Indulok.
Az ifjabbik vállát fogva bambán nézi apját.
- Hiszen még... - dadoja.
- Itt az idő. Ha elmegyek te biztonságban vagy. Itt. Tarkádián. Nem halok meg. Ha igazán szükséged lesz rám egyszer eljövök. De most... mit csinálsz te sírsz? Aréna bajnoka? Megne lássam. Keresd a testvéred. - Titusz felnéz -Testvéremet?
- Igen. Már találkoztál is vele. Persze nem tudod, hogy ő az. - Az öreg megérinti a fia homlokát. Az arca felderül.
- Hisz ő? Ő...
- Olyan mint az édesanyád. Meglepően hasonlít. Sajnos, testvére elszakította tőlem anyád halála után... de most itt az idő arra is, hogy beszélj vele és megismerd.
- ekkor az öreg a kocsmabeliekre néz-
- Menjetek nyugodtan dolgotokra. Az Ezüst Hold soha többet nem jár erre. Engem kerestek. De nélkülem nincs kin haragukat letöltsék. Indulok. - az ajtó felé indul, ki is nyitja ám nem a jól ismert utca látszik. Hanem egy fényességes terembe torkollik a Sárkány ajtaja! A teremben alakok állnak. Fényes páncélban,vagy díszes köpenyben, és még ezerféle sosem látott öltözékben.
- Üdvözlünk Titusz! - szól az egyik elől álló fiatal, érdekes fehér ruhában álló gyönyörű nő.
- Végre. Megannyi szenvedés. De itt vagy. Gyere.
Az öreg látványos fiatalodáson esik át. Egyre inkább hasonlít a fiatalabbikra. Még egyszer visszanéz.
- Ne feledjétek! Egyszer még visszatérünk hazánkba...Ghallára... addig éljetek, bízzatok ... és az Istenek vigyázzák lépteiteket!
Az ajtó bezárul. Értetlenül néz mindenki a másikra. A fiatalbbik Titusz az ajtó után lép de megáll.
- A sorsunk kiszámíthatatlan. Múltunk ismeretlen volt idáig. Most már tudjuk. Idegenek vagyunk itt, Tarkádián. Egyszer talán tényleg elmegyünk. De addig ... éljünk. - mást nem tud szólni, a csaphoz lép egy egy jó korsó sört önt magának.
- Igyatok, vendégeim vagytok. Hiszen mi hasonlóak vagyunk. Kalandozók, kalandorok. Hősök és gyávák. Lovagok és bitangok. Hölgyek és kurtizánok. Ám ... - itt elakad. - Inkább csak igyatok! A jövő kiszámíthatatlan. Ma még ne törődjünk vele. Ahogy apám mondta volna: Ma még nem foglalkozz azzal amivel holnap se fogsz tudni. - majd leteszi a korsót, int a Gólemnek és a klónnak. Pár perc múlva Titusz kiviharzik a az utcára. A klón átveszi a helyét. A gólem tovább őrzi a kocsmát.
A kerékvágás megmarad... ám valami megváltozott. Az egyik kocsmatöltelék döbben rá, hogy mi is (az öreg távozását kivéve) kilép az éjszakába.
A cégéren a pikkely. Eddig mindig gonoszul feketéllett a cégéren, most a kocsma előtt a porban fekszik. Senki nem mer hozzáérni egy darabig. Mindenki emlékszik arra póruljárt kalandozóra aki le akarata szedni.
Aztán az egyik ovatosan hozzáér. A fekete pikkely porrá omlik, mintha sosem lett volna! A por lassan száll tova a sötét éjszakába, észrevenni is csak a halvány derengése miatt lehet.. A helybeliek a felyüket csóválják. Tudott valamit az öreg Titusz az biztos.
Az utcán ekkor egy jéghideg fuvallat söpör végig, befúlyva mindenhova, didergő remegésbe fogva a legkeményebb teleket megélőlket is. Gyorsan visszahúzódik mindenki a kocsmába.
Senki nem veszi észre a száguldó fehér csillagot a nyugati égbolton. |
-Mi nem varázsolunk, hanem fókuszálunk.-szólt a Négy Barbár. Az Egyetlen Hatalmat fókuszáljuk, amit az Igaz Forrásból nyerünk, és ami sokkal többet ér mint a mana. Most haza kell mennünk, mert a városunkat megtámadták a goblinok, de ha végeztünk majd újra benézünk.
Az egyikük elmormolt néhány szót, majd fényes villanás kíséretében eltűntek. |
| -Bár a legtöbb ember lelke mélyén sötét titkok rejtőzek, de lehet hogy éppen feladatuk elrejteni ezeket a titkokat -szól a törp, majd legurít valami gégezsibbasztót. |
A lány arcán halvány mosoly jelenik meg Lord Raptor kijelentésére. Felkel a kandalló mellől, majd a pulthoz sétál, ebédet rendel és visszaül a kandalló párkányára.
- A legtöbb ember lelkében szörnyű titkok rejtőzködnek. Nemritkán olyanok is, melyekről mi magunk sem tudunk. Elfojtott, elfelejtett titkok, melyeknek tagadásával saját magunkat akartuk becsapni. De még most is féltjük ezeket a titkokat... Aki feltárja a titkait, úgy érzi, védtelen marad a világgal szemben.
Nem tudni, hogy e szavakat pontosan kinek címezte. Úgy tűnik, mintha magához és saját magáról beszélt volna. Egy lassú mozdulattal hátrasöpri szőke tincseit a tarkójára, tekintete közben a semmibe réved.
- Mindannyiunkra vadászik egy sötét erő, és ez sokkal félelmetesebb, veszélyesebb, mint bármely céh, szekta, klán, hadsereg, vagy birodalom. Hiába megyünk egyre csak fénylő célunk felé... a fényesség útján mindig a nyomunkban lesz a tulajdon árnyékunk is... |
-Igen -regál gyorsan a törp - és mért pont Minket akar legyakni, mértnem mást? Úgy gondolom vannak kint a világban nálunknál hatalmasabb más világról való kalandorok.
*a "kalandorok" szó kimondásánál elakad és elréved*
-Szerintem -szólal meg újra bariton hangján- itt mindenkinek van egy tis titka, amit még nem osztott meg senkivel.. |
| És mi ez az Ezüst Hold Céh? |
| A kandalló mellett, elgondolkodva hallgatja a történeteket. Egy ponton úgy tűnik, ő is mondani akar valamit, de aztán mégis elhallgat. Reggelire ezúttal csak egy csésze teát kér. Lábát felhúzza maga mellé a kandalló párkányára, és miközben a forró italt kortyolgatja, csendben hallgatja tovább a beszámolókat... |
Upsz, a mágia!
Naszóval: Nem csak Titusz az egyetlen, aki nem innen származik. Én is utazó vagyok. Ott is jelen voltam, mint óly sok világban már. A gonoszt legyőzték, de az álltaluk áthozott trófeákban, ott élt tovább. Mikor erre rájöttek, majdnem késő volt. Ekkor megsemmisíteték a trófeákat, így a mágiát is. Viszont mágiát csak mágiával lehet megszüntetni, igy újra életre keltették. De hogy ne legyen baj, egy pontban fókuszálták azt. Talán már sejtitek, hogy miben!
Azóta sokan próbálták már megszerezni a tudás forrását, köztük én is. De bekell hogy valjam, ehez még túl képzetlen vagyok.
Többet tudna erről mesélni az öreg, talán egyszer beavat a rejtelmekbe! |
Igen, sajnos ez így van!
De legalább nem vagyok egyedül evvel! |
-Újra él a mágia? Hogyhogy? -*kérdezi*
//mazsom - plz ne jácc el más karaktert, kivéve persze a klónt aki most eltünt vhová. majd titusz eldönti, hogy valóban feloldható-e a varázs// |
| Titusz bolint a Golemnek mire az két kezét felemelve az ajto felémutatva elosztlatja a kocsma köré szött varázst. |
Kihunyt, de most újra él!
Akkor végre vége a karanténnak? Van pár barátom, akik kint várnak. És az ablakon keresztül igen nehéz a komunikáció! |
Pedig mi? *szól közbe asztalától*
Mi lett a mágiával? |
Ekkor végre történik valami: az öreg titusz jelenik meg, oldalán a sápadt, ám már járóképes fiával.
- Khm-khm. Hölgyeim és Uraim! - szól az öreg.
- Azt hiszem van amit el kell, hogy mondjak. A fogadót megtámadták az Ezüst Hold Céh orgyilkosai. Miért? Valószínűleg mert idegenek vagyunk itt.
- Idegenek? Miért? - kérdez a tömeg.
- Ez egy hosszú történet. Tarkádia a földje három évszázaddal ezelőtt békés volt. Nem dúltak háborúk, nem voltak szörnyek sem. Ám akkor valaki hibázott- vagy cselekedett?- Mára már sosem tudjuk meg... mindenesetre... - itt elhallgat ám a kalandozók szemében már látja a választ. Nem itt születtek. Nem ide köt a vér... az anyag... hanem egy világra mi elpusztult.
- Kérlek folytasd! - kérlelik.
- Volt egy világ, egy elgyötört kiégett világ...ahol én és társaim éltünk...de ezt a világot megtámadta egy sötét hatalom mit Azdzehrdzunnak hívnak. A név kimondhatatlansága miatt csak a Fekete Sárkánynak hívták. Iszonyatos hatalmát társaim segítségével megtörtük, ám menekülnünk kellet...ide Tarkádiára. Elözönlés ami a legjobb szó...a vallásokat, a szörnyeket....és majdhogynem a mágiát is áthoztuk ...pedig , pedig ...
itt elakad... |
A törp ismét lecaplat az emeletről és leül asztalához. Rendel egy italt, és szól a az ifjabbik (ha jólértettem a storyt akkor már felgyógyult) Titusznak, hogy ahhoz az asztalhoz ahol most ül, többet ne engedjen oda senkit, majd a kezébe nyom 5 aranyat. A mai árak mellett jó pénz ez egy pár hetes asztalfoglalásért.
Maga az asztal nem nagy szám: a többihez képest viszonylag kicsi, hárman férnek köré összessen. A gyertya vastag csonkban ráfojt az asztalra, így igen hangulatos benyomást kelt.
-Hé, valami vacsorának valót is hozhatnál! -kiált a távozó emberhez.
Kisvártatva érkezik egy enyhén kihült zabkása, hideg víz és pár karéj kenyér. A törp fizet pár rezet, majd nekilát.
Körbenéz, de egyenlőre nem lát beszélgetőpartnert..
(--online kb 23 óráig, bocsi ha nem válaszolok azonnal--) |
Egy zsörtölődő hang a sarokból: Minek ez a vesztegzár, mikor a barbárok már megölték a tetteseket? Ez egy fogadó, nem egy hotel! Esetleg animáljuk öket, és kérdezzük meg hogy mit kerestek a pincében. Elég nehéz lett volna, egy hordó piát megfújni! Korsokkal meg csak nem szaladgálnak!?
Ezt a gólemet vagy mit, meg meg kéne tanítani az üzletpolitikára! Mi lessz a kintrekedtekkel? Már nem is kell a bevétel? Nagyon jól mehet! Talán ezt keresték a föld alatt!
WC-re azért még ki lehet menni?? |
| A törp beszélgetett néhány érdektelen alakkal, de egy hozzá méltó beszélgetőpartnere sem akatt. Sebaj, este még lejön 8-9 óra tájba, hátha talál valami rendes dumapartnert, addig is felmegy átborogatni lábát. |
A lebotorkálok az emeletről -most ruhába- és körbenézek. Látom a kavarodást, ezért odasántikálok (az előző éjjeli kaland óta még erőssen hasogat a lábam) néhány emberhez, és megtudakolom az okát.
-Hmm.. mi a nyű? Hisz aki ezt tette már árkon bokron túl jár! Há' akkor minek maradnánk itt? -vetem oda a gólemnek.
-Bár jobban meggondolva, úgyse akartam ma sehova se menni! -teszem hozzá.
Leülök egy üres asztalhoz, és beszélgetőpartnerre várok.. és jobban meggondolva rendelek egy pofa ork-sört -van aki a fanyart szereti .
(--innentől online vok 17h-ig, szal írjál--) |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
