A barbár nem erre a válaszra számított, úgy méri végig a Trollt, mint egy Törpöt aki nem hajlandó bányászattal foglalkozni. Két lépést tesz hátra, majd megszólal.
-Remélem, a "valamelyest" nem lessz kevés. Mindazonáltal, ha bizonyítassz, még bármi megtörténhet. No, menjünk a kapitányhoz! Azzal, a tőle megszokott módon véget vet a beszélgetésnek. És kilép a sátorból. |
A troll szája már-már mosolynak nevezhető fintorba rándul a barbár kérdésére, úgy válaszol:
- Bár népem többsége többre értékeli a testi erőt a varázslatnál, én magam mégiscsak konyítok valamelyest a mágiához. |
// Ha szépen kérlek faragsz néhány bűvölt nyílvesszőt?  Hátha elkél a rézfaszú bagolyhorda ellen amit ránkereszt Rap. // |
A parancsnok szavára rögtön felpattan,és átsiet a számukra kijelölt sátorba.Aztán mikor a troll hirtelen ott terem összehúzza szemét,és ösztönösen dobótőre felé kap,aztán leengedi kezét,és hidegen bemutatkozik:
-Nevem Fuhur.-azzal hátat fordít,és elindul a roncs felé. |
Gród álmát nem zavarta meg az hogy egy jövőből érkezett ember átcipelte,majd a földre rakta
Átaludta az éjszakát,majd reggel kitámolygott a sátorból a többiek után.Mikor meghallotta az idegen hangot felpillantott,két másodpercig állt,és gondolkodott,majd felkiáltott:
-A mágia szent nevére mi a...-idáig jutott,mikor ráeszmélt hogy mit csinált,és némiképpen nyugodtabban folytatta:
Üdvözlet uram,Gród vagyok mágusféle.Örömmel hallom,hogy csatlakozik hozzánk.Önt hogy hívják?
Majd Vándorhoz fordul egy pillanatra:
-El kéne mennünk a kapitányhoz valamiféle útbaigazításért... |
// Jajj de jól esne kicsit belekötni ebbe cody!!!  ^^ //
Ha meglepik az embert a legjobb lenne lelépni.
- Tőlem, - vonja meg vállát Enger - nézd meg jól szól e a hangszered. - nemvolt túl lelkes kedvében
Amennyiben esetleg elment volna a hangja nem feltétlenül tartotta szükségesnek a hiba korrigálását.
A troll jelenléte nemnagyon izgatta. |
Orion halványan mosolyog; most, hogy száz százalékkal több troll van a csapatban, lehet kevesebb gondjuk lesz az apró termetű szörnyekkel. Ő maga is kezet nyújt bemutatkozásra;
- Orion vagyok, mondhatni a muzsikus. Remélhetőleg még látjuk egymást - avval Fuhurhoz és Engerhez fordul;
- Lassan keressük meg a katonákat akik visszavezetnek minket a hajóroncshoz. S javaslom, készüljünk a csatára... komponensek, miegymás. Ha meglepnek minket, már nem lesz rá esélyünk... |
A barbár furcsálva nézi a trollt, majd odalép hozzá.
-Vándor vagyok, a magas hegyek népéből. Felderítetlen területre megyünk, holmi Ettin sámánok lakta helyre. Majd jobb szemét kidüllesztve, a balt pedig ráncolva újabb kérdést tesz fel. -Mondcsak, hogy viszonyulsz a mágiához, he? |
//Rövids leszek, közben rohanás van, pont ma nemigen leszek a gépnél, 1000 bocs, este 10 körül leszek meg, akkoror még felnézek, ha előbb nem, akkor holnap. Sorry:S//
Az idegenről ugyan első pillantásra látszik, hogy troll, mégis erősen különbözik a hegyekben lakó óriási teremtényektől. Feltűmően magas, de hiányzik belőlle a legtöbb fajtársára jellemző drabális testalkat. Ruházata egyszerű de praktikus, erős bőrből készült, látszik rajta, hogy utazáshoz készült. Kezében lándzsát tart. Arca kifejezetten vékony, hoasszú orra fölött két értelmes, fekete szem figyeli a kalandozókat. Lassan, egyenként végigméri az útitársait, nem ellenségesen, de legalábbis tartózkodóan, majd biccent feléjük, és bemutatkozik:
- Hagron vagyok, az erdei trollok törzséből. Szolgálatotokra. A kapitány azt mondtak együtt fogunk utazni. Tudjátok már, merre indulunk? |
A kapitány zavartan néz körbe.
-Öhm.. elnzést emberek. Ez az én sátram. Kérem menjetek a kalandozóknak emelt sátrakba. Van külön a nőknek és a férfiaknak is, hogy ne adódjon kényelmetlenség.
Gilithas sebtében behív egy szolgálatost, hogy a fáradt társaságot áttereljék a vendégsátrakba. Odabent egész kényelmes hálózsákok és egy furcsa lámpás. Ez utóbbit az okosabbak segítséggel, a hevesebbek egy meglendített ököllel oltották el.
-Ööhörséégváltáás..!
Recsegte a távolból egy nem evilági hang. Alighanem a pokoli síkra kerültetek. Minden fagyos és harmattól nedves, mintha csak valami gigászi állat gyomrában hánykolódnátok. A torkán azonban kiláttok: nyitott sátorbejáratként magasodik előttetek. A minden fizikai törvényszerűséget meghazudtólóan bíbor égbolt fenyegetően tetőzi be a rettenetes reggelt.
A koránkelés borzalmait túlélő kalandozók hamarosan a reggeli megpróbáltatásain is túl esnek. Találkoznak a kapitánnyal, s közlik a csapatfelállást: Fuhur, Orion és Enger elmennek és védik a lezuhant gépmadarat, míg azt javítják. Vándor, Gród és Wolio pedig a barlangba indulnak, hogy holmi Ettin sámánok után kutassanak. Kisvártatva belép a Vándorék új csapattagja. Egy troll. Enger megkülönböztető fajszemlélete most aztán kapott...
//Tibi, mutatkozz be szépen ^^ // |
- A sötét vackokon kívül nincs egy másik sátor, vagy valami fekhely ahol ellehat aludni? - fordul a kapitányhoz
Bár ő is képes a legtöbb helyen elaludni azért ha lehet mindig próbál, valami elviselhetőbb helyet keresni a földnél. |
| -Nem akartam hátráltatni.Viszont ha mindenki pihen,akkor én sem teszek másképp-azzal megkeresi a lehető legsötétebb helyet,köpenyébe burkolózik,majd szemét behunyja és pihen,de nem tud elaludni. |
| Mikor a többiek körülnéznek azt látják,hogy Gród a köpenyét magára húzva hortyog.Számára az utolsó mondatával véget ért a megbeszélés,és már pihen... |
- Nekem viszont erősen szükségem lenne egy kis alvásra. Fárasztó tud lenni egy csata.
Biztos volt benne, hogy mindenkire áll, hogy egy kis pihenésnek örülnének. Bár a barbár elég szívós volt azért még neki se ment testedzés számba egy ilyen ütközet. Enger pedig nincs olyan kemény fából.
- Ha lehetne én holnapig aludnék, hogyhogy nem kell pihennie? |
| A lány lassan Engerre emeli tekintetét,végigméri,majd válaszol:-Nekem is mindegy...Nem kell pihennem-tekintetéböl Enger semmi jót nem tud kiolvasni,nagy levegőt vesz,nem is ismeri a férfit.Mindenesetre érdekes lesz-gondolja,szája gonosz mosolyra húzódik. |
Enger kissé bizalmatlanná vált jövőével kapcsolatban. Az idéző marad az rendben is van, de ha a két harcos meg gród mennek hárman akkor neki csak az épp - nem túl bizalomgerjesztően - visszatérő nő marad akiről egyrészt megint nemsokat tud a nevén kívül. Mindegy a döntést majd rábízza, hogy a templom vagy a szellemek. Odafordul hozzá:
- Úgytűnik ketten kell mennünk, nekem mindegy melyik feszedelembe fussunk bele. - kérdőn néz, felvonja vállait - De azért nem ártana ha pihenne egy kicsit, nem gondolja?
Enger nemszokott előre megitélni valakit, kivéve ha ork vagy troll az illető, de még az is megtudja kedveltetni magát vele. Csak sokkal nehezebben főleg, hogy amúgy is nehezen barátkozik. Ja és ha jobban belegondol van még egy pár faj és egyéb amit előre megitél. - de ebbe nemszokott jobban belegondolni - Vizont ha valaki alig áll a lábán, az már eléggé zavaró tud lenni, főleg harc esetén.
Az hirtelenjében nem jut eszébe, hogy még hárman is lehetnek. |
| Alig észrevehető mosolyt villan az idéző felé,majd hirtelen összegörnyed,és mint ha hánynia kellene,kirohan a sátrobol.Kb.5 perc múlva,dülöngélve bejön,de ...már teljesen úgy néz ki,mint egy drow.Inkább nem foglal álláspontot abban,hogy melyik csoporttal megy,és hová, általában nem bíznak a sötételfekben,ezért gondolja,hogy úgysem látnák szívesen egyik helyen sem,megvárja míg beosztják. |
Orion lassan kezdett magához térni: erőlködnie kellett, hogy a parancsnok szavaira figyeljen. A halál közeli élmény rendszerint megviseli az embert. Hálásan tekintett az elhúzódó Fuhurra, s örült, hogy társainak sikerült megállítania a szörnyeket.
- Én szívesen maradok védeni. Itt is elkél a varázstudó, s könnyen lehet, hogy kifigyelik, a kalandozók mikor hagyják el a tábort; nyilván ilyenkor a leggyengébb a védelem, alighanem megpróbálnak ránk törni. Meg amúgy is, rámfér a pihenés - mondja némi iróniával a hangjában. |
| -Engem is érdekelnek a sámánok, szívesen veletek tartok, ha nem zavarok-szólalt meg a lány anyi idő hallgatása után, hangja tisztán cseng mint a gyémánt, törékeny alkata némi ellent mondást kellt szemében égő lángoknak, amik kalandra készek. Ő tudja hogy férfiak többsége nem szivesen harcol nők mellet, és még kevésbé biznak bennük de ezt annyi év alat már megtanulta. Mondjuk neki mindegy hogy hova megy kalandozni az a fő hogy nem akar maradni hajót örizni, talán azok jobban járnak talán nem de ő azt nem akarja. |
| -Akkor maradnak az Ettin sámánok. Na persze, erről nem mi ketten döntünk ugye? Néz érdeklődve a töbiekre a barbár. |
-Köszönöm a segítséget,barátom-viszonozza Vándor meghajlását Gród.
-Igazából nekem az első nem szimpatikus,mert szerintem a te közelharci tudásod nem lenne túlságosan eredményes szellemek ellen...
Az pedig,hogy a medúzától nem jött vissza még senki,nem valami bíztató.-fejezi be a mágus |
| -Megtisztelsz a bizalmaddal! Hajol meg a barbár. -Bár engem inkább az érdekelne, hogy ki az az idegen, akit a nyakunkba akarnak varni. Annak jobban örülnék, ha ő maradna azt a masinát védeni. És közülünk négyen mennénk a kalandra. Két mágus, meg két másik! Az a barlangos szinpatikus, bár én inkább a szabadban szeretek harcolni. |
-Én legszívesebben Vándorral mennék,ha nincs ellene kifogása.régóta ismerem és úgy gondolom jól kiegészítjük egymást.A harcos és a mágus...Mit szólsz Vándor?
Gródnak egyébként a barlang,a fel nem fedezett terület volt szimpatikus,de rúgy gondolja,hogy rábízza a többiekre a döntést |
// Tudja valaki hogy, a mi kis orkunk mikor jön vissza játszani? //
Egyenlőre kielégítő volt Engernek a magyarázat úgyhogy, nyugodtan halgatta amit az idegen mond utána pedig vadul gondolkozni kellet. A törp tárna kellemesen hangzott számára, viszont az a bizonyos ősi istenség is felkeltette érdeklődését. Valószínűleg az fogja jobban érdekelni amelyiknél kisebb eséllyel patkol el. Aztán meg oszoljanak két csapatra? Ez is érdekes dolog, sok minden megfordult a fejében, Vándor utálta a mágiát, Enger utálta Oriont, Gródot és Woliot alig ismerte, az orkokkal általánosan rosszul jött ki. Ez a szétválás elég idegesítő volt neki. Ha legalább rágyújthatott volna kicsit, az mindig segítette azon gondolkozni, hogy megint mibe keveredett. Hozott is magával pipát meg egy kis dohányt, de azt még idő előtt nem akarta elfüstölni. Megvárta inkább amíg a többiek megszólalnak, kivételesen -ritkaság- csendben maradt. |
A gyógyító szerkezet fedelét lecsukta, visszament asztalához és rátámaszkodott. Először a barbár felé fordult.
-Lehetőségetek lesz megtanulni a szerkezet használatát, ám ezért is tárgyakat kell hoznotok. A tudás "drágább" is, mint maga az eszköz.
-Enger.. ugye? -kezdte kissé határozatlanul- Nem, nincsenek mágikus képességeink. Az eddigi kutatásaink alapján tudjuk, hogy csak a varázsitalok fejtik ki ránk hatásukat, lévén azok megivásához nem kell semmilyen mágikus tudás. Tudjuk, hogy a varázsfegyverek, vértek, pajzsok, amulettek és egyéb hasonló dolgok legtöbb esetben maguktól működnek -noha a régiek fegyverforgató tudományához nem értünk. Tudjuk továbbá, hogy a varázstekercsek, botok, pálcák csak mágikus tudással rendelkező egyéneknél működnek. Nos, otthon mindent tanulmányoznak és kutatják annak a módját, hogy mi is hasonló dolgokat tudjunk gyártani és használni. A siker kétséges, ám ilyen mennyiségű és erejű ellenféllel csak így lehetünk képesek felvenni a küzdelmet.
Gilithas turkálni kezdett az egyik fiókban, majd egy féltenyérnyi, kör alakú, fényes felületű fémlemezt vett elő. Betolta az asztal közepén lévő kis fém szerkezetbe. Halk zümmögés hallatszott, majd az asztal fölött egy cellákra osztott áttetsző térbeli térkép jelent meg. A varázslók láttak már különb kivitelezést is, igaz az a kép mágiával lett alkotva. A kapitány hozzáért a kép egy-két részletéhez, mire az hirtelen egy cellákra felosztott fölülnézeti képpé változott.
-Ezek a minket körülvevő hegyek, a tavak itt és itt, a zúgók pedig itt -mutogatott a kép egyes részeire, bár leginkább csak a barbár ismerte fel a területet- Mi pedig itt vagyunk -mutatott egy sarló alakú kanyonra.
Néhány perces előadás következett a domborzati viszonyokról illetve a naponta megtehető gyalogos távolságról. Nem minthogyha ezzel ne lett volna tisztában Vándor, talán jobban is, de hát fő az óvatosság.
-A küldetések.. a játékszabályok, hogy egy helyre csak egy csapat mehet, így nem orozhatják el a másik elöl a zsákmányt. A megtalált varázstárgyakat nem kötelező ideadni. Ez furcsának tűnhet, de meg van a maga oka. Ha mondjuk valaki talál egy különleges varázstárgyat megfordulhat a fejében, hogy megtartja magának és itt hagy minket. Ezért lehetőséget adunk arra, hogy csak azt adjátok ide, amit úgy gondoltok. No persze az átadott tárgyak függvényében adunk különböző eszközöket, segítséget, ilyesmit. Jó, ha minden csapatban van varázsló, elvégre előfordulhat, hogy olyan akadállyal találjátok magatokat szemben, amit csak ő tud megoldani. A küldetésetek helyszínét ti választjátok ki, ám ne legyetek túl vakmerők. Ha túl nagy feladatba vágjátok a fejszéteket, ott hagyhatjátok a fogatokat. És a varázstárgyak helyei.. -furcsa csillogás jelent meg Gilithas szemében és büszkén kihúzta magát- Elmondhatom, hogy igen sok mágikus eszköz hozzávetőleges helyét megtudtuk külső forrásokból. A helyszínek legtöbbjéről valószínűleg nem tértek vissza üres kézzel. Szürkével azok vannak a térképen jelölve, ahová éppen tart kalandozó csapat -összesen csak egy ilyen volt a térképen- sárgával pedig az általunk feltárásra kiválasztott terület -három ilyet láttok.
Gilithas egyesével megérinti azokat a négyzeteket, ahol sárgával küldetés van jelezve. Mindegyikhez külön kommentárt is fűz.
-Ez az első. Törpék régi tárnái magasan a hegyekben, három napi gyalogtúra. Már jó egy évszázada elhagyták, amikor az ónteléreket mind kiolvasztották. Hiteles források szerint most szellemek és rémek lakják. Úgy hisszük, hogy valami oda kellett, hogy vonzza ezeket. És mi más, mint valamilyen mágia. A második... nyolc napi járóföldre a hegygerinc mentén. Egy elfeledett isten ősi, szentségtelen kápolnája. Emberemlékezet óta elhagyatott volt, mígnem törpe bányászok fel nem akarták fedezni. A második vagy harmadik csapatból valakinek sikerült visszatérnie. Egy medúza fészkelte be magát oda, úgy hírlik. Rendkívül veszélyes ellenfél, ezt ne hagyjátok figyelmen kívül, komolyan mondom! Eddig egy kalandozó csapatunk sem merte megkockáztatni, hogy felprédálja.
A kapitány kinagyította a harmadik négyzetet is. Ezen nem sok látszott, csak távlati kép egy barlang szájáról.
-Ismeretlen terület, még senki nem derítette fel. Ezzel együtt ígéretesnek hangzik. Állítólag Ettin sámánok vacka rejtezik a barlang mélyén. Ha így van, minden bizonnyal sok csapdára kell számítani. Ezek az óriások sem okosabbak a többinél, ám vannak olyan jó vadászok, mint fajtársaik! Minden esetre, ha sámánok, kell lenni náluk mágikus dolgoknak. Osszátok szét magatokat két csapatra. Három embernek ugyanis biztosítani kell a szállítóhajót, amíg meg nem javítják azt. A másik három mehet felfedezőútra. Azaz hogy négy. Kaptok magatok mellé egy társat. Egymaga érkezett, ki tudja honnan. Lévén magában öngyilkosság volna kalandoznia tárgyakért megkért, hogy osszam be egy csapathoz. Ti lesztek a szerencsések. Holnap reggel, indulás előtt majd tudtok is találkozni.
Megérintette a képernyőt, a nagyítás megszűnt. Ismét távolabbról lehetett belátni a hegygerinc jó részét.
-Nos tehát, alkossatok csapatokat és döntsétek el hová akartok menni kalandozni!
//Nos, jövőbeli barátaitok szívességekkel üzletelnek. Minél nagyobb, minél értékesebb varázstárgyat adtok nekik, annál jobban fognak titeket tisztelni. A tiszteletük fejében, pedig hajlandók átadni féltve őrzött tárgyaik egy részét illetve egyéb, másképp hozzáférhetetlen segítséget nyújtani. A tárgyak átadási árát -továbbiakban: Presztízs Pont- a megtalálásukkor közlöm offban. Ha átadjátok, _mindenki_ megkapja a PP-t (ha mondjuk a talált varázsital 2 PP-t ért, akkor fejenként mindenki kap kettőt az átadáskor). Ezt mindenki maga dönti el mire költi. Erről majd az első küldetés után kaptok rövid összefoglalót. A költés nem In Character megy. Vagyis nem odamész Gilithashoz büszkén és közlöd, hogy van elég Presztízs Pontod egy gyalogsági energetikus páncélzatra (ugyanis a játékon belül ugyanúgy nincs PP, mint ÉP). Hanem odamész és rábeszéled, hogy adjon egyet. Érdemes gyűjteni, sokoldalúan ki lehet használni egy szövetséges erőforrásait! // |
Enger is örül a gyógyulásnak ám még mindig nem ért valamit:
- Ha tamulmányozzák is, hogy tudják másolni ha jónéhány mágikus tárgy használatához, mint amilyen ez - pálcájára mutat a hátán - ténylegesen mágusnak kell lenni különben csak egy fadarab. Ha nem tudják működésbe hoznia a tudósaik, hogy képesek bármire főleg ha talán nem is hisznek benne? Vagy esetleg vannak mágikus képességeik?
Igaz a legötbb tárgyhoz nem kell semmi mert magától működik, de akkor sem érti, nem fér a fejébe, hogy lehet mágia nélkül mágiával foglalkozni, méginkább alkalmazni is? |
| Érdeklődve nézi Orion gyors gyógyulását,de nem sokáig marad a közelében inkább alrébb megy pár lépést.Saját hegei nemnagyon érdeklik,bár magában elcsodálkozik a kis gyógyító szerkezeteken.Mond egy halk köszönömöt,majd a sátor egy sötét zugába áll,és várja,hátha mond a kapitány még pár információt. |
Gród miután meghallotta a jövő szót,élénk érdeklődéssel figyeli az embereket.Mindis is meg akarta tudni,hogy milyen lesz a jövő.Ámulva nézegette a különféle jövőből származó dolgokat
-És-szólalt meg évgül-van valami útícél,hogy hol keresgéljünk,vagy menjünk a magunk feje után? |
Érzi hogy befornak sebei de nem vizsgálgatja mert látja másokkal mi történik és gondolja vele is ez van. elvigyorog de csak magában Vándor beszolásán de csak magában kivülről nem látszik semmi és nem szól semmit.
A kapitányra néz és várja hogy az ilető beszámoljon a küldetésről. |
Enger abban a pillanatban szivesen átpörkölte volna Vándort a másvilágra.
- Bármelyik hozzáértő, pap képes erre bár annyiból hasznos a kissebb holmi, hogy elfér egy táskában. Most éppen szükség van rá.
Ha ló nincs, szamár is jó alapon elfogad bármilyen segítséget és ez a szerkezet tényleg jól tud jönni amíg működik. Viszont Enger kissé nehezen tudja elképzelni, hogy működhet mágia nélkül. Vagyis inkább sehogy. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
