| Vándor felmérte a terepet. A párkány úgy harcminc láb hosszú és öt láb széles, így nem kell a lezuhanástól tartani a harc közben. Egyik oldalt a szikla, a másikon a tátongó mélység határolja. Innen már látni azt a hasadékot ahová tartanak, nagyjából negyed órányi mászásra van innen - noha jelenleg mászást kezdeni öngyilkosság volna.
Az óriás sas a körözésből rohamba vált. Félelmetes méretű szárnyai betöltik a teret, ahogy egyre közelebb ér. Támadása végül fájdalmas puffanással törik meg az erőfalon. Újra szárnyra kap és körözni kezd.
//Vándor - ép- Bika Ereje: 1 kör
Wolio -100/96-
Mullen -40/38- mana: 100/60
Óriás sas -50/46-
Erőfal: 2 kör // |
| -Semmi gond,egyelőre úgy sem tudnád használni,hisz az erőfalon nem hatolna át-válaszol Gród-Viszont van egy tervem,ha lejárna az erőfal ideje,és addig nem találunk jobb megoldást,majd alkalmazom |
| Szokásával ellentétben Vándor, most néma csendbe burkolódzik. Szemeivel a helyet térképezi fel, majd lassan araszolni kezd oldalra. Ügyelve, hogy az erőfalon belül maradjon. |
| -Sajnálom fiuk de nekem semmi távolharci fegyverem nincs,tudtommal csak a köpöcső de az nem hat olyan messzire |
//
Az fal 2 körig,megszünetethetem,ha akarom// |
Gród úgy gondolja,hogy ideje magát hasznossá tenni.Elrebeg egy köszönést a barátai felé,majd a sas felé fordul,gyémántport vesz elő a zsebéből,és kántálni kezd
Egy láthatatlan erőfal képződik a kalandozók előtt,melybe a sas nem tud behatolni
-Amíg kitart az erőfal készüljünk fel a csatára-mondja Gród a többieknek.-És meg is játszahtjuk magunkat ha támad....gondolom nem tenne jót neki egy támadórepülés közben bekövetkezett ütközés... |
Wolio biztonságba került és Gródot összeszedte Hagron. A varázsló köpenyében nem esett több kár, mint amit egy egyszerű szabó ki ne tudna javítani. Amilyen gyorsan csak tudtok, elmásztok a párkányig. Épp csak rendezni tudjátok a soraitokat, a magasban megpillantjátok az előbb rátok támadó veszedelmet, egy óriás sast. Még van időtök cselekedni, mielőtt újra támadna.
//a gép jó, és remélhetőleg újabb pár évig jó is marad.// |
| //én itt is vok csak a fönök(Lord) gépét kéne feltámasztani// |
Figyel hol talál magának kapaszkodot...biztos helyet ahol már ő is saját erelyéből tarthatja meg magát, probál minél kevesebet fickádozni hogy az őt huzonak ne legyen nehéz.
//szerdától korházban vagyok így nem tudom mikor leszek ujra...Wolio ahogy tudja ugy követi többieket/// |
| //a gépem ismét elpusztult. igyekszek lenni.// |
| Vándor érzi, ahogy izmai megdagadnak. És szinte emberfeletti erőre tesz szert. Nos, nem pontosan ilyen mágikus segítségre gondolt, de most ez is megteszi. Újult erővel húzza meg a kötelet, ezáltal közelebb hozva társait a biztonság felé. |
Wolionak sikerül ismét kapaszkodót találnia. A következő pillanatban azonban ismét a levegőben csüng. Ugyanis Hagron varázslata sikeres volt, Vándor jelenleg egymaga húzza a hátán átvetett kötelet pusztán fél karral. Ilyen sebességgel minden valószínűség szerint másodpercek alatt felér a harcos. A varázslat egy nem várt hatása, hogy a harcos jelenleg feljebb van, mint a varázsló. Így Gródról lekerült a nagy többletsúly. A köpenye tovább hasadt, ám még mindig kitart! És a jelek szerint még mindig ép a beledolgozott összes mágikus szimbólum.
//Vándor - ép- Bika Ereje: 3 kör
Wolio -100/96- ha Vándor a következő körben is húz felfelé, akkor utána biztonságba kerülsz
Mullen -40/38- a következő körben még összezavarodott vagy// |
//Hát ez is azon múlik,hogy ki hogyan értelmezi a kiszögellés szót,nincs rá pontos magyarázat
na midnegy//
Gród csak magában szitkozódik,mérgében elvörösödik,és lóg tovább ,mert segíteni úgy sem tud,szörnyű fejfájása miatt nem tudna összpontosítani. |
| -A ku**a isten ba**a meg-káromkodik miközbe ujra zuhan, de hogy véget ér ujra rögtönk kapaszkodot talál és probál ujra felmászni egy biztonságosabb helyre |
| A troll elengedi a kötelet, így már csak a válla és persze Vándor hatalmas izmai tartják társait, reméli ez is elegendő lesz arra a pár pillanatra. Ha nem...abba jobb bele sem gondolni. A varázslatot megpróbálja a lehető legkevesebb felesleges mozdulattal elvégezni. Néhány szót mormol, azután újból megragadja a kötelet szabad kezével. Ahogy az ige végére ér, a barbár érzi amint az ereje szinte megháromszorozódik, az izmai kidagadnak, hogy most már emberfeletti erővel tartja a kötelet. |
//Értem, ez esetben elnézést kérek. Módosítanám hozzászólásom:
"Gród fél karjával bekönyökölt egy ujjnyi vastag repedésbe, majd varázsolni próbált és leesett."
Te egyszerűsíted le a hegyet egy sün szintjére. A "kiszögellés" egy olyan rész a falon ahol meg tudod vetni az ujjaidat. Nem pedig az egész karod. Ha így volna, akkor nem a hegymászás, hanem a lépcsőmászás szakértelmet használnátok.// |
A barbár már csak néhány fogásnyira volt Hagron-tól, amikor szörnyülködve látta, hogy a mágus levélként hullik alá, és magával rántja Woliot is. Ám néhány pillanat múlva, fenakad a köpenyén. Szerencsére az anyag még kitart néhány másodpercig, ami elég Vándornak hogy elérje Hagront. Amint karnyújtásnyira ért a Trollhoz, megragadta a társai életét biztosító kötelet. És a Trollal közösen fél kezével húzni kezdte azt. Felváltva keresve fogást a kötélen, a biztonság kedvéért! Közben megszólította a Trollt.
-Most jól jönne az a csekély mágikus tudásod! Esetleg a sziklafalból lehetne valami kapaszkodóféléket varázsolni. De ne hadonássz a kezeddel! Azzal mégegyet húz a kötélen. |
//
-.-
Na jó,de itt leegyszerűsíted Gródot egy sün szintjére
Azér ennél okosabb.
A párkányt jelzőféleképpen mondtam
Ha megkapaszkodni meg tud,akkor fel is tud könyökölni,akkora hely nem kell hozzá
Na mindegy// |
Wolionak sikerül megvetnie egyik lábát egy alkalmas hasadékban, kezei között pedig hamarost egy kötél landol. Felnézve látja, hogy Hagron igyekszik őt felhúzni. Sajnos önmagában ehhez kevés az ereje, hála annak, hogy közben kapaszkodnia kell és csak fél kézzel tarthatja társát. Eközben a varázsló külön utakat jár. A párkány, amit látott nem volt egyéb, mint egy kézre eső kiszögellés //lévén nem mondtam, hogy van a közeledben párkány//. Megkapszkodott, majd nem törődve azzal, hogy a saját súlyán kívül még vagy harminc kilónyi többlet nehezedik rá elengedte egyik kezét a varázsláshoz. Még az ige felénél sem tartott, amikor nem bírta már tovább tartani magát. A koncentrációja persze ezzel megtört, elveszítve a varázslatot. Meglódult lefelé a teste, hogy aztán magával rántva a lányt a mélyben kössenek ki. Út közben csúnyán beverte a fejét és több horzsolást és zúzódást is szerzett, de ez egyszer még szerencséje volt! Úgy másfél méter esés után a köpenye megakadt egy kiálló sziklában. Felhasadt, ám a tárgyra idézett mágikus jelek egyike sem sérült meg, még. Varázstárgy lévén az anyag sokkal nehezebben hasad. Ám még így is csak másodpercei lehetnek hátra szegény Védelem Köpenynek a mágus és a harcos súlya alatt. Így hát ez idő alatt kell cselekedni az ő megmentésének érdekében is. Ha tovább hasad az anyag, az valószínűleg megsért egy mágikus jelet -ami megsemmisíti a varázstárgyat-, no dehát kicsi ár ez azokért az életmentő másodpercekért.
//A kezdeményezés változatlan. Annyi a megkötés, hogy Mullen a fejsérülés miatt 'összezavarodott' állapotban van még két körig. Gyakorlatilag csak mozgás jellegű cselekedetet hajthat végre: mászhat(na, ha nem nehezedne rá plusz teher és talál kapaszkodót), beszélhet (mint említettem egy körös csel. most és nem szabad csel.), használhat jártasságot, de nem harcolhat, varázsolhat.
Tanulság: ha azt mondom, hogy "najó, nem haltál meg, eszeveszetten kapasztkodhatsz az életedért", akkor ne éljetek vissza ezzel. Nem tűnik fel mellettetek életmentő párkány. Az okos pedig más kárán tanul.// |
| Gród,amint felszabadul egy kicsit,és nem okozhat ezzel bajt,feltornássza magát,rákönyököl a párkányra,egyik kezét így szabaddá téve.Bár éfl kézzel nehezebb,mégis sikerül neki elmondania egy levitációs varázsigét.Szépen odaereszkedik a többiek mellé |
| A troll gyorsan elkapja a kötelet és óvatosan visszafelé kezd oldalazni. Közben ügyelve, hogy végig magán tartsa Wolio súlyának lehető legnagyobb részét. Amit megfelelő közelségbe ér, leengedni a kötél megmaradt részét. Megpróbál segíteni Wolionak a felmászásban, de örülne, ha Vándor ereje is segítené. |
Esés közben azt hitte vége, most hal meg, de most már kicsit megnyugodot, távolról hallota vándor hangját, majd válaszolt neki:
-Oké, de figyeljétek hogy vissza jön e a szárnyas támadó-eközbe megprobál megkapaszkodni a szikla falban ha nem sikerül, akkor várja az életét mentő kötelekre, hogy felhuzhassa magát. |
A barbár nem sokat teketoriázott, azonnal kifüzte kötelékeit, és ledobta azt Hagronnak. És elkiálltotta magát.
-Mássz vissza az éppen maradt pecekig, és rögzitsd magad! Az így meghosszabbodott kötelet dobd le Wolionak! És próbálj segíteni neki. Megpróbálok én is lemászni odáig! -Wolio! rögtön megy a kötél, de neked kell felhúznod magad! Hagron majd megpróbál segíteni. -Gród! Amint csökkent a megterhelésed, jó lenne valamiely mágikus segítség! Azzal óvatosan megindult a Troll felé, és remélte, hogy még időben odaér. |
Wolio, Vándor, Gród és Hagron hát nekivágtak a még félig sötétségben úszó tájnak. Fölfelé haladtukban az erdő kezdett kopni, hogy átadja a helyét a szúrós cserjéknek és puszta szikláknak. Az órák lassan teltek a kimerítő úton.
A nap, noha még csak négy vagy öt órája bukkanhatott elő az ormok mögül, úgy tűnik igen komolyan gondolja magát: nehéz sugaraival igyekszik minél inkább kiszikkasztani a felfelé igyekvőket. Vesződséges út vezetett fel a tetőre, melyet leginkább Gród szenvedett meg. Ám felérve az öröm helyett kétségbe esés keríti hatalmába. Eddig azt hitte, hogy hamarosan a hegylánc tetejére érnek. Most, hogy felértek és maga előtt látja a következő, még robosztusabb és az amögött fekvő, még annál is magasabb hegyet, melyeknek tetejét örök fagyba vert jégsipka uralja, reménytelennek érzi erőfeszítéseit. Ezekhez képest, a kis gyűrődés, melyre felküzdötte magát csupán szolid dombocska. Mintha nem is haladt volna semennyit. A szíve mélyén reméli, hogy nem a völgy túloldalán lévő hegyre kell eljutniuk. Már csak átvágni az előttük levő völgyben terülő tűlevelű erdőn is két-három napi járás volna -hiszi ő. Vándor, a hegy gyermeke jól tudja már, hogy megtévesztőnek hatnak a távolságok. Az a zsebkendőnyi zöld, ami előttük húzódik, vagy egy hétre is vendéglátója lehet az áthaladóknak. Őt nem lepik meg a magas ormok és még csak meg sem fordult a fejében, hogy hamarosan felérnének a legmagasabb hegycsúcsra. Noha nem is viselte meg annyira az út. A troll hasonlóképp jól bírta a megpróbáltatásokat, lévén a természetben él. Olyan ez neki, mint a városi embernek a kövezett szekérúton sétálni.
A kopár tető, melyen volt szerencséjük körbenézni sok információt hordozott. Többek közt a barbár megállapította, hogy merre kell folytatni az utat. Kis pihenést iktattak közbe, majd tovább indultak. Némi lejtő következett, majd előkerültek a hegymászó felszerelések. Kiskalapács, speciális karók és kenderkötél. A barbár haladt elöl. Beverte a peckeket és belefűzte a kötelet. A kötél túlsó végére kötve igyekezett lépést tartani három társa. Vándor mögött Hagron, mögötte Wolio és leghátul Gród. Nem egyenesen lefelé haladtak. Puha ívben, srégen lefelé közelítettek meg egy jól látható párkányt. Gyakorlatilag oldalaztak.
A biztonságot jelentő széles karimájú kiszögellés már alig harminc méterre előre és tíz méter lefelé volt , ám baj történt! Egyszerre csak erős szél támadt a semmiből. Egy tapasztalt fül talán tollak suhogását is meg tudta volna hallani, ám a kalandozóknak a következő pillanatban már kapaszkodniuk kellett az életükért. Wolio egy hatalmas testet látott, mely lecsapott rá. Vértje jótékonyan tompította az oldalába vájó karmok okozta sérülést, ám a hirtelen támadás miatt egyensúlyát vesztve zuhanni kezdett. Még egy pillanat és a vállait fájdalmas rántás feszítette meg. Valahonnan fentebbről hallatszott, ahogy a fémpeckek felsírnak súlya alatt. Egy robbanásszerű hang, és a lány még egy méterrel közelebb került a halált hozó szakadék aljához. Kőtörmelék csapódott arcába: az egyik pecek megadta magát. Az eddig jó szolgálatot tévő vért most gyilkos holt teherként rántotta magával a varázslót, noha ebből Wolio már nem sokat látott. Egy pillanatra elvesztette eszméletét, ahogy lentebb a falnak csapódott. Akaratereje elég edzettnek bizonyult, hogy felül kerekedjen támasztékért kapálódzó karjain. A pillanatnyi rémület visszafogott félelemmé változott.
Gród közben hálát mormolt az éppen eszébe ötlő összes istennek, amiért a lány abbahagyta a fickándozást. Ha nem teszi, akkor másodpercek alatt kicsúszik a keze a jelenleg az ő és Wolio életét biztosító mély kiszögellésből. A troll és az ember ledermedt arckifejezésével akadt össze tekintete. A túloldalt lévő pecek sértetlennek látszott. Ez annak tudható be, hogy az esés csak részben azt rántotta meg. A biztosíték innenső oldalán ugyanis a hevesen verejtékező sámán tartotta egy kézzel a harcos súlyának jelentős hányadát. A másik kezével és lábaival a sziklába akaszkodva igyekezett minél kisebb terhet róni az őt tartó pecekre. Ezt jól is tette, a további előrejutás nélküle szinte lehetetlen. Gród felé visszamenni képtelenség ebben a helyzetben, az előrefelé eső következő pecek pedig túl messze van, hogy a lendülő testet megtartsa. Így hát jó lesz megőrizni. Gród mindkét kezével kapaszkodik az életbe, így az, hogy mágiát használjon, csaknem lehetetlen. Ha Hagronnak lenne feltöltve tárgya egy ideillő mágiával az talán segíthetne. Azonban nem készített elő semmi ilyesmit. Varázsolni képes, ha elengedi a baljában tartott kötelet. Persze a helyzetre való tekintettel nem száz százalék, hogy meg tudja őrízni koncentrációját és sikerrel befejezni a varázslatot. Illetve ha elengedi a kötelet, akkor csak vállaira nehezedik majd társa súlya. A kedvezőtlenebb körülmény következtében pedig esélyes, hogy kiszakad a falból a pecek. Ez mindhármuk gyors halálát okozná.
A sötét ellenfél, ami a galibát okozta eltűnt. Létezéséről csak Wolio és Gród tud. A többiek háttal voltak a támadáskor és hétköznapibb okokra gyanakodnak. Minden esetre jobb lesz valahogy elérni azt a kiszögellést, mielőtt újra támad.
//mindenki cselekedjen egyszer "körönként". én majd megírom az eredményét. a beszéd is teljes cselekedetnek számít: ezzel szimbolizálom, hogy nincs idő asztal mellé ülni és megvitatni a helyzet megoldását. ha csak egy kimondott szó is van a reagban az máris cselekedet. és vigyázzatok: Gród és Hagron karja nem bírja a végtelenségig, az alattatok lévő szakadék pedig biztos halált jósol. Jó szórakozást! ^^ // |
A barlang bejáratánál a barbár odafordul a többiekhez.
-Nos, megérkeztünk. Mindenki figyeljen a lába elé, és ha lehet segítsük egymást! Érdekelne, hogy van-e haditerve valakinek a behatolást illetően? Értem ez alatt a mágikus kutakodást, illetve a felderítést. Vagy csak úgy vaktában romboljunk előre. |
Gilithas borostás arcán fáradt mosoly fut végig, amint a kis csapat megjelenik a sátorajtóban. Karikás szemei arról árulkodnak, hogy nem sokat aludhatott az éjszaka.
-Jó reggelt, gyertek beljebb. Remélem kipihentétek magatokat és készen álltok az útra.
Fogad benneteket. A csapatfelállás és a troll bemutatása után Vándorék csapata elindul a völgyből kivezető egyetlen meredek út felé. A barbár a térkép útmutatása alapján könnyedén eltalál az óriásfattyak barlangjába.
Fuhurék csatlakoznak az öt főből álló társasághoz, akik már indulásra készen várják őket odakint, hogy indulhassanak a roncsokhoz.
//Fuhur, Cody, Enger: nektek a Fogadóban mesélek tovább. Szimultán folytatódik a kaland egyszerre két helyen. Ha nem akar senki lemaradni a másik csapat történéseiről, akkor érdemes mindkét helyet figyelni.
Továbbra se feledjétek varázstárgyaitokat, varázsitalaitokat használni.// |
//szegénykém...old meg minnél előbb hajrá//
Lány végig méri a trollt de nem szól semmit, csak a barbárt követi oda ahova mennek, csendben gondolataiba mélyedve néz sötét tekintettel előre, egy hangra lesz figyelmes, de nem tuja hogy csak a fejébe szolalt e meg vagy más is halota, bár ugy tünik hogy csak ő észlelte igy nem szól egy szót sem. |
//Sajnálom, gond van a gépemmel. Valószínűleg processzorhiba.
"-Anya, kéne egy új proce..
-NINCS!"
Tehát nem tudom mikor leszek legközelebb. Igyekszem minél előbb írni, ha mást nem netcafébol -mint most. Cody, majd hívj a hétvége miatt.// |
Engernek leginkább még egy kis pihenés esne jól. Tőrei nála vannak amúgy mást nemnagyon szokott használni. A bot is a hátán volt. Amúgy neki mindig is a mágia volt a legfőbb fegyvere.
- Nekem mindegy csak siessünk kicsit. - hátha letud valahova dőlni az árnyékba |
Mindenekelőtt gondoskodik arrol,hogy legyen pár használható fegyvere.(azaz vesszőt bűvöl) |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
