Ez nagyon jó lett.
Az utolsó mondaton (Kérem, hogy aki folytatja, az ne harcoltassa egy óráig a két figurát, mert az elég furcsa, és unalmas lenne. Egyébként az folytatja, aki akarja.) jót röhögtem  |
| Ne is szóljj, mert elég sok embernek bejön pécsiek körében is! |
| ez nagyon fájt) |
Nem, nem én vagyok mindenki, de nem baj, folytasd csak, legfeljebb még jobban leégeted magad (vagyis ahogy a pécsieket hallgattam, itt mindenképpen)...
De nem szólok bele, folytasd csak... |
Lassan odabandukoltam az elkötött lovamhoz, és a mágus történetén gondolkoztam. Ha Allmann volt az eddigi hős, akkor minek őt üldözték, és mért nem fordítva? Minek kellett az az erszény, amit elcsórtam ettől a bizonyos embertől. No, és ettől is ellopták, meg most tőlem is ellejmolta ez a rahadék mágus. Ám ekkor a nyakamra pillantottam és megláttam a talizmánomat. Megálltam és jobban megfigyeltem.
Mindenféle számomra érthetetlen elf rúnák voltak belevésve. Ezenfelül a közepén, szabálytalanul elhelyezve, három kis vörös gömb fénylett. No, ez meg mi? Átfuttattam rajta ujjaimat, és egy kis meleget éreztem. Arra tippeltem, hogy valami tűzmágus amulett lehet ez… De ha ezért lett helycserés támadás, akkor talán ez lehet a talány nyitja… sajnos azonban egyelőre még semmit sem tudok vele kezdeni, szóval visszaakasztottam nyakamba, és fölpattantam a lóra, hogy egy pillanat múlva már sebesen vágtassak barátunk nyomába.
Már vagy egy órája lovagolok és sehol semmi. Ilyen gyorsan egyszerűen nem szívódhatott föl! Lassan a hatalmas erdő széle felé érek, szokásom szerint mindig az országutat egy harminc méterre elkerülve. Most sem bizonyult hülyeségnek, mert nem sokára egy fogat hajtott el szélsebesen, és azt sem tudtam kivenni kié/miét lehetett azt. De a legrosszabb, hogy még véletlenül sem dobtak ki az ablakon semmiféle ételszerű anyagot, amit jóízűen elfogyaszthatok. Egy korábbi esetben mázlim volt, mert ki is dobtak valamit, amit valószínűleg a kutya rágcsált, mivel utána három napig kavargott a gyomrom.
Hamarosan újabb fogat robaját észleletem kelet felől. Kiügettem az út szélére, és figyeltem milyen messze volt. Mivel jócskán volt időm, lepattantam lovamról, és fölmásztam egy fára. Föl kellett készülnöm arra, amit szinte a legjobban utálok, ám az életem sajnálatos velejárója. A kocsi közeledett, én meg közeledtem az ág legbenyúlóbb részére. Tőrömet hátracsapva, ingujjamba bújtatva markoltam, és vártam, amíg közelebb ért. De nem ért, mert egy jó 150 méterre tőlem megállt, és a kocsis leugrott. Na. Ez sem az én napom, lekúsztam a fáról, és odasiklottam a fák között.
Odaérve kiugrottam, és elkiáltottam magam:
- Szálljanak ki a kocsiból, adják át értéktárgyaikat, és elemózsiájukat, és nem esik bántódásuk!
Erre nem az történt amire vártam. A kocsis, aki eddig a kereket próbálta kiszabadítani
a sárból, egy rövidkardot kapott elő a hüvelyéből, és felém indult. Majd, csak hogy ne legyen egyedül barátunk, kiugrott a kocsiból egy ficsúr is, valami nagy báró fia lehetett, és teljes pompájában előkapott egy hozzá egyáltalán nem illő szablyát.
- Kinek nem fog bántódása esni?- kérdezte vigyorogva a ficsúr.
- Hát nekem, édes barátom.- válaszoltam jókedvűen, és egy laza mozdulattal szívébe szúrtam tőrömet.
Csak órákkal később tértem magamhoz, amint éppen a kocsin ülök, és vadul hajtok a Lamirius felé vezető úton. Ingem véres volt, szám sarkából is vér pergett le a nyakamra. Nem értettem mi történt, emlékezni meg nem tudtam. Gyorsan megrántottam hát a gyeplőt, és leugrottam kocsiról, hogy benézzek magába a hintóba.
Az volt, amit sejtettem, ott feküdt a ficsúr, és a kocsis mellett két fiatal hölgyecske, és egy öregember holtan. Ekkor megértettem. Dehogy az erszény kellett Berrannak, hanem a talizmán. Ez adta nekem azt a hatalmat, hogy egymagam ördögi erővel legyilkoljak egy egész családot. Haragomban elhajítottam a talizmánt az erdőbe, ami miatt gyilkossá kellett válnom, pedig olyan békésen szoktam rabolgatni a kocsikat. A vörösen izzó három pont eltűnt az erdő sűrűjében, még sokáig néztem azt a pontot dühösen ahová szállt. Az ördög talizmánja…
Ám észrevettem egy logikai hibámat. Ha ez a vacak kell ennek a bizonyos Berrannak, vagy Arthanasnak, akkor biztosan nagyon is szeretné visszakapni. És akkor én visszaadom neki, mint jó barát egy tőrdöfés kíséretében. Gonosz mosolyra húzódott a szám.
Visszacsatoltam hát tőrömet az oldalamra, ittam egy kis vizet a frissen zsákmányolt kulacsból, és elindultam a „nem tudom mi a neve” erdőbe. Mikor odaértem, ahol körülbelül a talizmán eshetett le, egy ismeretlen valaki a hátam mögött egy ágról hozzámszólt, alig hallhatóan:
- Szervusz, kislegény! Mi tartott ilyen sokáig, hogy ide vonszolt formás kis hátsód? Remélem örömed lelted Hendrum és családja lemészárolásában.- és leugrott ez ágról egy sandán vigyorgó árnymanó, bal kezében vígan dobálta talizmánomat.
Kérem, hogy aki folytatja, az ne harcoltassa egy óráig a két figurát, mert az elég furcsa, és unalmas lenne. Egyébként az folytatja, aki akarja. |
Ez máig a kedvenc regényrészem, így újra teőre rakom:
" Az utam következő akaálya egy vár, amin át kell jutnom. Először azonben be kéne jutnom. Úgy gonmdoltam kemény tartásom, erőm és mégikus tudásom elég meggyőző lesz, hogy beengedjenek, így kivont karddal mentem oda és követeltem, hogy engedjenek be. Erre az egyik őr kardot rántott. Az első csapás után a zsákmányolt kardom már el is tört. Nem lehetett valami jó minőség. Sebaj, amágiám még megvan. Összpontosítottam és mindkét kezemből hosszú és erős villámot lőttem ki. Az őrök azt se tudták mit csináljanak, jópár fejvesztve (1-2 a szószoros értelmében) rohangált. Ekkor láttam, hogy a toronyba íjászok helyezkedtek le, hogy lelőjjenek. Rájuk írányítottam a 2 villámot. Azonban az egyik a falat találta el és lerombolta a tornyot. Azonben egy féltégla pont egy ívet rajzolva a fejemen kötött ki és én azon nyomban elájultam.
Amikor magamhoz tértem, egy börtönben találtam magam. Mivel sok esszenciát elpyazaroltam, ó ideig nem tudtam varázsolni. Hamarosan őrök jöttek értzem, és közölték, hgy elkezdődik a tárgyalásom. A jelvényéből rájöttem, hogy egy ősi, törvényt nem tisztelő, diktatórikus rockertörzsnél, a barbá-rock-nál vagyok.
Bevezettek egy tárgyalóterembe és felsorolták a vádakat.
-Nem tudom mennyi katona megölése
-1 Torony elpusztítása.
-És a legfontosabb: Egyik őr köhögött, és nem mondtam: egészségedre
Remélem valami kellően demokratikus tárgylásban lesz részem-mondtam, mire a vezető:
-Ez nálunk kicsit máshogy szokás! Tisztelt bíróság: Vegyék ölbe a nyomógombokat és nyomják meg a gombokat az álabbi lehetőségek szerint:
A: 100 korbácsütés
B: Azonnali hatállyal történő lefejezés
C: Kínzókamra
D: Elegendjük és minden kérését teljesítjük.
Kérem szavazzanak:MOST!
TRudtam, hzogy képes leszek tudatmágiákkal befolyásolni a szavazást, így ezt is tettem. Megszületett a vége:
A lehetőségre 0 szavazat, B ehetőségre 0 szavazat, C lehetőségre 0 szvazat.
-Akkoe negedjenek el-követeltem, de a vezető folytatta tovább:
D lehetőségre 0 szavazat!!!!
-Mivan, senki nem szavazott.
-Igen, ez estben egy automatikus 5. pont lép életbe.
-Remélem hasonlít a 4.-hez
-Majnem. Vigyék az arénában és adjanak előételt a bélfürkésző-vérmedvének ezt meg kötözzék meg, és rakják elé.
Hamarosan ez meg is történt, éps ami a legrosszabb, véres hurkába kötöztek ami bár ízletes volt, ezt a bélfürkésző-vérmedve is így gondolta. Hamrosan megérkezett. Hasonló volt, mint az átlagos medve, csak vérzett a szája, és egy 4 emeletes ház volt a magassága. Eszembe jutott TarZan által adott golyó és nem is voltam lusta használni. Egy medveboccsá alakultam. Közben a másik elgurult, de volt lehetőségem elolvasni egy részt belőle: Made in China!
Na, ez frankó! De nem is sült el rosszul, mivel a hurkából kiszabadultam és azt a medve nagyobb zsákmánynak találta, mint engem. Azonben én egy harcos lélek vagyok és letámadtam a medvét. Konkrétan a bokájába haraptam, mire ő mérges lett, beletaposott a földbe és megevett. A tömeg éljenzett"
Ez sztem jó lett, ráadásul itt haltam meg először. |
| A következő rész mindenki számára meglepetéssel fog indulni |
| Én nem éledek újra, mint te? |
| A regnyt magát nem, de téged most kihagylak a szerepből. |
| Na elolvastam. Hát, mit mondjak... Nem volt rossz. De néha túl hülyén ábrázoltál engem... Most, h vége a 2. "kötetnek", remélem, 1 ideig hanyagolod |
| ha megint lejáratsz ebbe (mingyár elolvasom), akkor én is ezt fogom mondani |
| Valószínűleg benyomtad az F11 gombot nyomd meg újra ha nem sikerül vagy beszarik a gép akkor talán húzd újra! |
asszem eztz ide irom
ááááá
valaki segitsen bekapcsolom a netet(internet expolrer)
és az a hej ahová a cimeket szoktam beirni nincs ott
tudom hogy nagyon gyöér vagyok a géphez de valaki aki legalább ijen szinten ért ehezz szánjon meg engem és segiccsen |
| Ha te vagy mindenki ,akkor ja, de rajtad kívül csak Vlight mondta! |
Aha, vagy inkább mindenki azt mondta...
Tudod, mondtam, elsőre tényleg jó poén volt... |
Szokásos, rengeteg harc, rengeteg baromság, történet viszont nem sok  |
| Nekem bejön a sztori, pár apróság még nem teljesen tiszta, de elolvasom és folytatom. |
" Evr kilőtte a nyílát, amit Berci egy hajszállal került el. Dühösen fújta ki a levegőt.
- Szóval meg akarsz halni!
- Nem, meert akkor kardomba dőlnék. Téged foglak kinyírni
- Azt megnézem- kiáltotta Berci, majd telekinetika erejét használva falhoz csapta Evort. Evor azonnal fölpattant, és emberfeletti gyorsasággal ugrott Bercihez és úgy állba rúgta, hogy Bercinek utána három hátig nem volt gonddja a kolbászevés miatti túlsúllyal. Egyre vadabbul harcoltak, Evor már kardot is rántott. De harc hangjait is elnyomta TarZan hangos jegyeladási kísérlete:
- JEGYEKET VEGYENEK, JEGYEKET VEGYENEK! Kőkemén összecsapástc láthatnak, ráadásul ha valaki kajálni vagy piálni akar?
- Piálni, már nincs rajtam átok?
- Kuss Elesias! Szóval aki azt aar, annak büfé is áll rendelkezésére. Jöjjenek hát, csak 1 arany!
És valóban. Pár száz fős tömeg jelent meg a harc színterén. Újra a harccal kezdtem el foglalkozni. Evor mellett robbant fel egy tűzgolyó, ám a robbanás ereje egint a falhoz vágta. Ekkor Evor ismét az állatok hívásának trükkjét akarta. Ám valamit elrontott vagy a körülmnyek változtak meg. Egy hatalmas T-Rex dübörgött elő.
- Mi a fene van?
- Őszinte sajnálatodra ez a terület a kihaltak birodalma, itt csak már kihalt állatok élnek. És én parancsolok nekik! Támadás, Buksi!
- Buksi?
- Ez a neve!
- Ja, oké
A T-rex arzonban Evornál jobb célpontnak találta azs összegyűlt pódiumot. Feléjük indult. Sikítva rohantak az emberek össze-vissza. A dínó TarZant vette célba! Még időben elrohant, bár nem sokon múlott, hogy a neve KaputTarZanná módosuljon. Egy idő után a Tyranossaurus felhagyott az üldözésével és Evor felé indult. Evor belelőtt egy nyílvesszőtt, de különösebb siker nélkül.
- Ám legyen- mondta Evor és egy alakváltó gömböt vett elő!
- NEEEEEEEEEE!- üvöltöttem.
- Miért ne!
- Mert kínai!!!!!!!!
- Dehogyis, hisz TarZan személyesen adta!
- Épp az a baj.
- Igazad van, T-rexként nem tudom kordába tartani az erőmet- mondta, majd felém dobta a gömböt, ami nem tudtam elkapni T-rex bébivé változtam.Ekkor a T-rex felém indult, mintha a fiát vélte volna bennem felismerni, én meg rohantam előle. Egy idő után rájöttem, hogy e nem megoldás. Lefekódtem, majd elkezdtem sírni, mintha húsra vágynék, így ma dinó megint Evorra figyelt,. De az ő kezében már áncéltörő nyílvessző volt, és amint a T-rex kinyitotta a száját, elengedte a nyilat. A dinoszaurusz torkán átment a nyíl, és nyomban szörnyetthalt. Berci, aki közben azt hitte, hogy Buksi leölte Evort, elkezdett indiántánciot lejteni, és meglepődött, amikor egy nyíl majdnem levitte a vállát. A csata folytatódott, én meg visszaváltoztam. Éreztem, harcolnom kell. Felhúztam Ágoston íját és céloztam....de kire? Néztem ahogy evor kerüli ki ,és varázstárgyakkal semlegesíti Berci mágiáit, miközben nyilával próbálja Bercit eltalálni, ki bukfencezi el előlük, és bombázza mágiákal Evort. Ekkor a csata fordulópontjához érkezett. Evor nyila oldalba találta Bercit, aki a földre került. Ekkor eszembe jutott a Fájdalmas igazság. Bwercinek nem lenne ellenfél Evor, ha részeg lenne, de Evor nem részeg. Az esélyegyenlőség csorbult. Evor felé tartottam az íjat és hátba lőttem vele. Az elf pikkelpáncélja azonban hárította a nyilat, aki dühösen felém fordult.
- Te mocskos vűámpír, ezért meghalsz, mondta majd kardot rántott. Én s azt tettem, majd összecsaptunk. Kegyelten kdelem volt, amint fegyver-fegyver ellen pörögtünk forogtunk. Berci úgy döntött segít nekem. Ellenfelem feje föltött Savgömböt robbantott épp akkor amikor ő hátrált én meg adul rá akartam ugrani. BUMMMMMMMMM! A gömb a fejem fölött ért célba, és egy adag savat zúdított rám, ami alig tudtam semlegesíteni. Evort is érte a kezén sav, aki kétségbeesetten egy hordó vízbe ugrott...
- BERCI, MIÉRT KELL AZ ALAKVÁLTÓ ITALAIDAT HORDÓBA TARTANI!!!!!!!!
Amikor kijött, Evor egy TÖRPE volt. Szarvas sisakkal, 2-kezes bárddal és dühösen nézett Berci fele. Én is mérges voltam rá. Most ketten kezdtük el Bercit támadni, 2 oldalró Ám egyszer egy ütésem véletlenül Evort taláéta el.
- Anyád
- Tiéd, miért nem lltál félre.
Berci ezt ki akarta használni egy evrba küldött villámmal, ám ő elugrott és a villám engem talált el. Megaragdtam, Bercit, ám a dühös Evor belém ütötte fejszéjét és áén elejtettem őt.
- Ne felejtsd el, hogy Evor ellen kezdtél harcolni- üvölt felém Berci
- De azt se, hogy mit tett velünk- mondta mély hangján Evor
- De mi nem egyms ellen harcoltunk?
- De
- Akkor csak egymást gyakuuk
- Jó
- Fiúk- szóltam bele- de én s beszálltam a harcba és- kuss!!!!!- üvöltötték, miközben egymás felé ugrottakl. Evor szarvas sisakjával, Berci meg keményfej mágiával, én megk8iszámítottam: MINDKETTEN ENGEM FOGNAK ELTALÁLNI!!!!! Gyorsan félreugrottam. DURRRRRRRRRR!!!!!!! A becsapódás elementáli volt. Mindkettejüknek iszlnyat fájt a feje, még a cvvédőeszközök ellenére, és amijt a földhöz csapódtak, més testrészeik is fájtak. Mindkettő dühösen felém nézett
- TE!!!!!!!!! TE VAGY AZ OKA
Elindultak felém. Tudtam kettejük ellen nincs esáélyem, valahogy össze kéne ugrasztani őket. Varázsnyilat lőttem Evorba, deoldalról. Amnt Evort eltalálta, Berci felé nézett!
- Ezt miért csináltad?
- Én?
- Igen, te!
- Semmit nem tettem!
- De te voltál!
- Nem, ő volt- felelte Berci és le akart támadni, de evor ráugrott és próbálta bárdját szabaddá tenni, de nem hagytam, ráugrottam Evorra. Helyzet. Berci alul fekszik, próbál mágiákal bombzni, Evor fölötte, bárdjával próbálja lecsapni ellenfelét, fölötte én karmaimmal igyekszem áttörni Evor páncélját. A vitát TarZan oldotta meg. Ideges volt a pánik és a kiesett pénz miatt, mivel a tömegh felháborodottan kérte vissza a pénzt így amikor meglátott minket felénk ugrott, 15000 kilós óriássertéssé változott, és mindhármukat agyonnyomta."
Ez volt a 2. kötet vége, harmadikat elkezdem valamikor. |
| Nah, én is írok, elvégre össze kell csapnod Bercivel. |
| Nah, innen én nem tudom folytatni, szal Frandon, tied a pálya! Vagyb valaki másé. Anmúgy a történet tetszett, jól belevágtál a dolgok közepébe, ez már kellett is. |
Közös regény, 3. rész
- Váááááááááárj! - üvöltötte a mágus.
Berran egyre távolodott, gyorsabban futott. Nem csoda, hisz ő edzett lovag, én meg csak egy földönfutó. Mivel nem éreztem rá esélyt, hogy utólérjem, inkább hallgattam a mágusra: Visszamentem.
- Igen, Kherom?
- Azt hiszem, mégis ismerem ezt a lovagot.
- Tudsz róla valamit, amit nekem is tudnom kéne?
- Talán. - válaszolta határozatlanul.
- Mondd! - mondtam határozottan.
- Tudod, engem nem igazán érdekel a politika. De egy dolog melett mégse mehettem el... Gondolom, tudod, hogy Alandra királyának van egy öccse.
- ...Hallottam róla. - válaszoltam kis tétovázás uán. - Ha jól tudom, több éve száműzték, miután stét mágia segítségével meg akarta ölni Hendrum királyt, hogy átvegye a trónt.
- Igen. Tudom,teljesen tipikus dolog, mindenki ismeri a szituációt történetekből, ezért talán nem is meglepő, hogy így történt. Mindenestre az utóbbi időben nem ő volt az egyetlen, akit száműztek valamelyik országból. Volt egy Arthanas nevű elf, aki megszállotja lett a sötét mágiának. Azt tartotta, így sokat fejlődhet az elfek országa. Lamirius népe viszont természetesen ódzkodott ettől a mágiágtól, főleg a sötét elfekkel történő háborújuk után. Gondolom, érthető, miért kellett Arthanasnak távoznia Lamiriusból. Gondolom, kitalálod, mi történt ezután.
Kicsit gondolkodtam, mit feleljek. Két lehetőséget láttam: Egy: Azt mondom, hogy nem érdekel a talán nem is igaz meséje, és elmegyek. Kettő: Elmondom a tippem. A második mellet döntöttem, mivel azután még megtehetem az elsőt, de fordítva az nem igaz.
- Gondolom, a két kitaszított találkozott egymással.
- Természetesen. Szerintem nem cvolt nehéz rájönni, hisz mint már mondtam, ilyen helyzeteket már rengeteg történetben halhattunk. Azonban, jó ha tudod, hogy ezeknek a történeteknek is van valós alapjuk. a történelem pedig, mint tudjuk, ismétli önmagát... Na, folytatom. Több évig nem lehetett hallani róluk, azonban mostanában furcsa dolgok történnek, amik rájuk utalnak. Biztos emlékszel, pár hete történt, hogy egy óriási árnyéksárkány jelent meg az emberek királyságának fővárosában. Aztán jött egy lovag, aki lecsapta a sárkány fejét, így a király háláját kihasználva befolyáshoz jutott. Mondtam, nem érdekel a politika, küönben is, az ilyenek gyakori dolgok a királyságok életében, úgyhogy nem igazán érdekelt. Tulajdonképpen a barátom, Allmann hívta fel a figyelmem a dologra. - Az arcomon,ú úgy tűnik, látszott, hogy elvesztettem a fonalat, úgyhogy Kherom gyorsan hozzátette: - Tudod, akit Berran megölt. Látta, amint a lovag elf megöli a sárkányt, és úgy érezte, valami nem stimmel. Túl egyszerűen hajtotta végre a lefejezést. Mintha sárkány nem akarta volna megölni. Tehát nyomozni kezdett, és egyre erősebbé vált a gyanú, hogy Holdrum, a király kitaszított öccse idézte meg a sárkányt, hogy aztán Arthanas megölje. És igen, nszerintem elég világos számodra, - (Ja persze, marhára... alig tudom követni). a mágus ugyanis egyre gyorsabbra vette beszédének tempóját. - hogy ez a Berran ugyanaz a személy, mint a számkivetett elf.
- Lassabban! - emeltem fel a hangomat. Megvolt a hatása, Kherom megszakította monológját. - Hadd gondoljam végig.
Kezdtem megérteni a mágus mondandójánk lényegét, azonban pár dolog homályos volt. Az első dolgot, ami eszembe jutott, meg is kérdeztem:
- Akkor miért mondtad, hogy még sose hallottál Berranról.
- Szégyellem, de elfelejtettem. Nem ugrott be, túlzottan is a barátom elvesztése töltötte ki a gondolataimat. Meg aztán, mindig csak Arthanasnak hívtuk a lovagot.
- ...Értem. Na és miért...
- Hadd folytassam, valószínűleg választ kapsz a kérdésedre. - vágott közbe. - Egyre nyilvánvalóbb, hogy mindez azért történt, hogy Arthanas hatalomra tegyen szert, így egyengetve az utat, hogy Holdrum trónra kerüljön, aztán leigázzák a kontinenset, az elf királysággal együtt, aminek ura majd Arthanas, azaz Berran lesz. És, mint mondtam, a természet ismétli önmagát. Ilyenkor szokott jönni a hős, aki megállítja az ördögi tervet. Ez a hős Allmann lett volna, de őt a lovag megölte. Én magam a hős támogatójának szerpét töltöm be, úgyhogy szükség van egy elszánt emberre. - Rám nézett.
Tudtam mit akar. A válaszom egyértelmű volt.
- Felejtsd el, hogy én leszek a "hős". Magamat is alig tudom eltartani, hát még egy királyságot... Sajnálom, de keress valaki mást.
- Értem. - mondta csalódottan, aztán hirtelen elteleportált.
Egy-két perc után úgy éreztem, elhamarkodott volt a döntésem. Az életem úgyis uinalmas, monoton, feldobná valami ilyesmi, nagyobb dolog a csak a kajáról szóló mindennapaimat... Azonban most már mindegy, a varázslóü elteleportált, ráadásul pár dolgot még mindig nem értek. Például miért szórakoznak ennyit ezzel a sárkányt leverő dologgal, amikor ha olyan erúős a mágiájuk, hogy egy ilyen lényt meg tudnak idézni, miért nem egyszerűen lerohanják az országot... |
| És nem izgulsz a következő összecsapásod miatt Berci ellen? Kőkemény lesz |
| Nem rossz, de az előző jobb volt. |
| Bocsi, Bubu és Frandon, h még nem folytattam a regényt... Ígérem, holnapra biztos meglesz, már majdnem megvan a cselekmény (az eddigi kb. 10 ötletetmben mindben volt hiba, valahogy el akarom indítani a cselekményt végre). |
| Túlliheged, eddig szinte mindenkinek bejött, arról nem tehetek, hogy neked nem. |
Ez nem a személyiségi jogok megsértése?????????
(DEEEEEEEEEE)
Amúgy itt rengeteg kép ugyanaz. |
Hírek, változások | Kérdések | Csere-bere | Stratégiák | Versenyek | Lapötletek | Szavazások | Egyéb
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
