Bárd szélesre vonja mosolyát, már majd nem mond valamit, majd inkább nem szóllal meg pillanatra a lány szemébe néz, majd hirtelen téma váltásba kezd (ez elég feltünő lehet mindenki számára):
-Ön milyen zenéket kedve?- teszi fel a kérdés ekkor a szobák felől egy kurtizán szerű nő lejön és a bárd elé áll durcásan:
-Hé, te nem jösz föl hozzánk?
-Nem-mondja halkan a bárd közben nem veszi le a szemét az előte ülő lányról, viszont a nő meglepődöten néz a férfira, mintha még ilyen nyiltan még sohasem válaszolt neki, igaz is mindig körbe írta válaszait. De most nem, nő teljesen felmérgesedet és a bárdot nyakánál fogva elkezdi rázni:
-Miaz hogy nem? Nem az van amit én mondok?- ordítja, bár meg szorítja a nő két csuklóját és élesen szemébe néz:
- A nem az egy szó, minek értelme az igennel ellentétes. És nem az van amit te mondasz- feltünhet hogy ezt a nőt nem magáza- és nem ismerem magát és maga se ismer engem, szóval hadjon békén, megértete?- nő fájdalomtól torzult arrcal bolint egyet , ekkor a bárd elengedi. A nő hátrál kettőt majd bárd ra mereszti kígyó szemeit:
- Maga nem normális semmirekellő, egy nőn mutatja ki erejét. Inkább ugorjon neki annak a piszkos kis barbárnak és akkor meglátjuk milyen erős.
-már megbocsásson, maga kezdet el folytogatni
-de meg érdemelted, mert gonosz voltál barátnőmmel és most velem is-bárd rá néz, végig méri, majd vissza néz az elllőte ülőre és halkan megszóllal
- ahogy gondolja, de jobb lenne ha most távozna- a nő durcásan felhordta orrát majd elviharzot, bárd ekkor ismét megszólalt-elnézést kérek... na akkor milyen zenéklet is szeret? |
| -Áhh, semmi baj- legyint- Tényleg nem tudom...De ezen lehet változtatni,ha akarja-szól bátortalanul. |
| Bárd túl jól ismeri a lények mozdulatait, túl sok dologot látott már. Így érzékeli a lányba lejátszó dolgokat, de csak nyugtázva bolint: -elnézést kérek hogy fel elevenitetem, bocsása meg túl nagy kiváncsiságom. Nem akartam magának rosszat okozni.Ha nem akarja elmondani meg értem, hisz az se tudja ki vagyok.- "ki vagyok" résznél kicsit ssze rándult, de ezt a lány nem tudja értelmezni hogy miért- szóval elnézést kérek ha túl messzire megyek. |
Na,erre nem számított. Ez a bárd nagyon sokat kérdezősködik, ő pedig még nem talált ki megfelelő hazugságot arra a hosszú időre ,mikor elmondásai szerint a felszínen tartózkodott. Már csak azért sem,mert szó sincs hónapokról, és nem akar butaságokat mondani.
-Elnézést ,de ez fájdalmas időszak...Inkább nem beszélnék róla.- látszik rajta,hogy ideges. |
A barbár , azon mód neki is lát a fenséges lakomához. Szaporán tömi magába az ízletes falatokat, majd egyszer csak hírtelen megdermed. Szemei rémülten ugrálnak ide-oda, és egy utolsó hatalmas nyelés után a fejvadász felé fordul.
-Nahát! Olyan finom ez az étel, hogy teljesen elvette az eszem. Talán szívesen megkóstolnád te is! Tolja oda a megmaradt adagokat barátja orra elé. Kérdőn tekintve rá, leplezni akarván gyermeki mohósságát. |
| - Jól hallotta, itt szivesen láttnak, akik meg nem azzal ne tesség foglalkozni. Meséljen a hónapokról? milyen kalandok történtek magával? |
| -Azt már tudja, honnan jöttem.Célom az ,hogy új otthont leljek, és persze barátokat. Már több hónapja úton vagyok ,mindenhonnan elkergettek. Mindenhová bizakodva mentem .Volt,ahová be sem engedtek. A legtöbb helyen fegyverrel kergettek el. -Sóhajt, és egy pillanatig gondolkozik, hogyan folytathatná meséjét- Viszont azt hallottam, itt minden vándornak van helye, ezért most itt próbálkozom. De ne csak én beszéljek, meséljen valamit maga is. |
| -Mindenre amit kegyed meg oszt velem- ő nem foglalkozik a többiekkel |
Csak hatás szünetet tartott, hátha történik még valami érdekes az überninják részéről. De mivel nem, folytatja a beszéldet.
-Elég lesz ez, higgy nekem, no és a multkori sárkány sült amit DoF hozott még megvan! Céloz a törpére aki úgyszint eltűnt.
-Nemsokára meglesz, Garret jó szakács. Megéri várni az étekre. Mondja s satnya vigyorral elsétál a konyhába.
Nemsokkal később, mikor a hal kész állapotban van tálal. Pontosabban kirakja az egészet a pultra. Rex jóllakott még bent, persze a legfinomabb falatokból... De az más kérdés 
-Tessék, lássék. Nem olyan kicsi ez a hal. Bár a barbár étkezési szokásait nem ismeri... |
| -Mire kíváncsi?-kérdezi mosolyogva. Feltűnik neki, hirtelen mekkora lett a csend.. |
| Látja lány arcán, hogy vár. Erre elmosolyodik, és csendben megszólal: -meséljen még magáról. |
| Helyeselve bólint egyet, majd vár, hátha a férfi elárul még valamit múltjáról. Vagy legalább a nevét.. |
| -Elhiszem-és újjabb emlék képek villanak szeme elé- élesen emlékszem-mondja folytott hangon maga elé, majd megráza a fejét és újra lányra néz- de hát senkinek sem az. |
Halványan elmosolyodik.
- Hát igen...De nem csak a bárdoknak nehéz, nekem elhiheti.- mondja keserűen. |
Amint látja a lány reakcióját megszóllal:
- De ez már csak múlt, régi rossz emlékek. Hátra kell őket hagyni és utána nem szabad hátra nézni. Bár ez nekem nem egyszerű, hisz a bárdok még is csak a multakba vájkálnak.-mondja és elmosolyodik- milyen egy rohadt meló ez-remélei ezzel a mondatával pici mosolyt csal az előte ülő arcára. |
A lány zavarba jön, lesüti szemeit. Aztán halkan válaszol:
- Az rettenetes lehetett... Köszönöm.- szomorúan néz maga elé, és azon gondolkozik, hogy vigasztalhatná meg egy kicsit a férfit, már csak azért is,mert így a többiek is jobban elfogadnák... De hirtelen nem jut eszébe semmi ilyesmi. |
| -Igen-mondja szomorúan- haldoklot az a csodálatos teremtmény, de segíteni nem tudtam rajta...De szeme oly varázslatos volt, mnt a magáé. Tekintetett rabulejti. |
| -Nem... Miért? Maga látott már?-kérdezi kíváncsian. |
A barbár mostanáig türelmesen várt, de a halvacsora csak nem akar elkészülni. Ezért Reximus felé fordul.
-Modcsak szépek népének sarja, mikor lessz abból a beígért lakomából valami? Ha hamarosan nem lessz kész, kénytelenek leszünk ráfanyalodni a papírevésre. Int fejével, a dobozok irányába. |
| -Minden rendben van-mondja halkan, majd a lány szemébe néz- maga látot már egyszarvút? |
| -Ha van valamilyen problémája,és segíthetek,csak szóljon-mélyen a férfi szemeibe néz, tekintete aggodalmat sugároz. Biztos benne, hogy a bárdnak van vamailyen problémája. |
Látja a lány arcán a gyanakvást, de ugy csinál mintha észre sem vette volna. Megnézi magának a pókot, ami hirtelen leugrék az asztal lábról és elrohan. Majd a bárd a lányra néz.
- Persze hogy szabad kérdeznie-mosolydoik el- Hát magam sok helyen jártam már és sok mindent láttam. Ezelőt- ennél meg akad a szava-hát nagyon nem voltam sehol, csak útközben. |
Gyanakodva figyeli a bárdot. Valami nagy titka lehet....Kérdésére az asztallábon vidáman mászkáló pók felé bök fejével. Viszont nem akar többet foglalkozni az állattal, ezért inkább témát vált:
- Azt mondta, hogy csak pár napja van itt. Ezelőtt hol járt és mit látott ,ha szabad kérdeznem? |
Kis idő mulva vissza jön, szeme újra a régi de ő maga meggyötörtnek tünik.
-Elnézést-mondja ismért- hol is tartotunk? |
| -Semmi baj-mondja kedvesen, szemeivel követi a férfit ameddig tudja. Aztán újra maga előtt látja a bárd furcsán szikrázó tekintetét. Gondolkozik egy kicsit,majd megcsóválja fejét,és a többi vendéget kezdi el nézegetni. |
Bárdot zavarja, hogy a lány nem öszinte hozzá. De nem muttatja és ez a szemében sem látszik. Arcán az tükrözödik, hoy lány minden szavát elhiszi és sorsát valamilyen szintem magán viseli.
-Értem-mondja halkan- ez dicséretes tulajdonság és megértem,hogy zavarta megát az az álatt.-mondja halkan, majd tekintetét a pókhálóra veti-Elnézést kérek, hogy figyelmét arra vontam-majd vissza néz a lányra, szeme furcsán szikrázik,lehunya őket és némán elkezd szidkozodni. Mikor újra kinyitja őket szeme teljesen más, de arcán ugyan az a nyugalom van mint előte mintha mi sem történt volna.-Elnézést- mondja halkan, majd fel áll- mindjárt jövök- majd elindul fel felé a szobályához. |
Idegesen néz fel a bárdra. Kirázza a hideg, majd válaszol:
- Tudja....Lent Menzoberranzanban tisztelni kellett a pókokat. Most,hogy megtagadtam a Pókkirálynőt, nagyon zavart, hogy újra láttam egyet, viszont már régen eldöntöttem,hogy soha nem fogok ölni,csakis önvédelemből.-nem tudja,mennyit hisz el neki a bárd, ezért mélyen szemeibe néz, múltja említésére azonban újra a szomorúság álarca mögé rejti igazi érzelmeit. |
Bárd lányt figyeli, és mordulatai kecseségét. közben abba hagyja a játékát a lantján. Megfogja italát és bele kortyol.
-Ön szereti az állatokat? vagy a pókokért rajnog nagyon? |
| A hangok hallattán az ablakra néz,majd a ninjákra. A pók viszont nem hagyja nyugodni,ezért odacsap egyet,de tenyerét nem feszíti meg,inkább még egy kicsit be is hajlítja ujjait. Aztán lassan elhúzza kezét, a benne lévő pókkal együtt. Az asztal alatt lassan szétnyitja ujjait,és az állatkát elengedi hagy másszon a hozzá közelebb lévő asztallábra. |
Az öregúrnak igencsak feltűnt, hogy mit nyitnak a feje fölé és mielőtt bármi is a nyakába ömölhetett volna, már csak egy ki tudja honnan odakerült, farönk volt a helyén.
A vén törpe, pedig eltűnt valahova, de az überninják még alighanem érzik, hogy valahol a közelükben van. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
