Vissza a Főoldalra
 
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett

Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Nézz be kártyaboltunkba!
Alfa Pakli - Bestiák április 19.
Alfa Pakli - Tűzmágia április 19.
HKK - Zén Legendái: Szólások március 18.
A pillanat képe
Mit rejt a köd?
(Ősök Városa)
Küldd el képeslapként!
"A csarnok közepén fehéren örvénylő ködöt látsz. Lassan lépkedsz felé. Érzed, hogy ez nem lehet más, mint az Ősök Központi Csarnoka! Ahogy egész közel érsz, látod, hogy a ködben figurák szellemalakjai örvénylenek. A kobudera nevű torzszülöttekre hasonlítanak, de sokkal magasabbak, és nemes a tekintetük! Hosszú karmaik vannak, és testüket szőrzet borítja. Miféle teremtmények ezek?" - részlet egy kalandból
Nézz szét a galériában!
Alanori Olimpia lapelőzetes (2. rész)
XLVII. BEHOLDER TALÁLKOZÓ 2017.06.17.
Páros verseny - 2017. május 20.
Alanori Olimpia lapelőzetes (1. rész)
Alanori Krónika és Ghalla News Archívum

A lista folytatása...
Hatalom Kártyái - Profi versenyzők listája
Legaktívabb fórumok és fórumozók
Termékismertető - Hatalom Kártyái - Misztikus erők
Hatalom Kártyái - Gyakori Kérdések - forrásra immunis

A lista folytatása...
Jégmágus kt. alakulna (8619)
Alanori Olimpia új HKK kiegészítő (185)
Lapötletek (62957)
[HKK Piac] Lapokat keresek (27213)
[HKK Piac] Eladó lapok (139229)
[HKK Piac] Eladó gyűjtemény (9074)

További témák...
Tegnap leggyakoribbak:







Utoljára ezt küldték:
Tájkép armageddon után
Küldj te is képeslapot!
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Swords Comics
Pókerjáték
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
Ajánlott böngésző, felbontás:
Internet Explorer, 1024x768
 

Már felnőttek vagyunk (Ősök Városa novella)

Mézízű Nyálcsülleng egy sápadt, beesett arcú, tudálékos kispajtás kinézetű, szemüveges galetki férfi belekezd csodálatos, saját élményén alapuló, oktató célzattal íródott történetébe:

Emlékeztek még a múltkori történetemre, melyben csúnyám besültem két társammal a Felnőtté Válás Ceremóniáján? Végül mégis sikerült! Hogy hogyan? Álljon itt ennek története, de legfőképp azért, hogy Csukonyi egója helyrebillenjen!

A szerencsétlen Felnőtté Válás után egy hétig ki sem mozdultam a barlangomból, teljesen magam alatt voltam. Hogyan lehet így elrontani valamit? Ezt a letargiát Csukonyi a Kalmár látogatása szakította meg, már messziről virított kereskedőábrázata. Már csak ez hiányzott!

- Szia, Nyálcsülleng! Akarsz vásárolni? - köszöntött szokásos modorában. - Van nálam lemúrhártya, alig használt bőrpáncélom! Vásárolj, vásárolj!

- Szevasz! - vetettem oda kelletlenül, majd hellyel kínáltam szűkös barlangomban és háromhetes rothadó zöldséget löktem elé egy mocskos kőtálban. - Tessék, szívesen adom! Egyél, egyél! - Erre elhúzta a száját és hasonló állapotú zöld trutymóval kínált meg.

- Mi járatban? - kérdeztem.

- Urtica Dioicával éppen ez imént beszéltem és fontolgattuk, hogy a jövő héten ismét megpróbáljuk végrehajtani a Felnőtté Válás Ceremóniáját. Jöhetsz te is. Mivel én dolgoztam ki a stratégiánkat, ezért meg kell fogadnod a tanácsaimat. Így biztosan sikerülni fog! Benne vagy? - szövegelt hosszasan.

Elgondolkoztam azon, hogy vajon milyen taktikát dolgozott ki. Rájöttem, hogy most már semmi vesztenivalóm sincsen a múltkori kudarcom után, mikor a döntő pillanatban görcs állt a csápomba. Ha úgy jön a lépés, átengedem neki az elsőbbséget és én leszek a második. Csak legyek már Felnőtt!

- És mi a terved? - faggattam beletörődve szánalmas sorsomba. Erre felcsillant mohó szeme és ecsetelni kezdte stratégiáját:

- Ez egy nagyszerű terv! Briliáns és csodálatos. Ráadásul egyszerű: Te és én együtt, Urtica egyedül!

- Mííííííí? - ordítottam fel. Nem gondoltam még eddig sohasem, hogy a Kalmár ferdehajlamú és azt, hogy Dioica egyedül szereti. Lehet, hogy ezért egyezett bele múltkor olyan hamar az én tervembe? - Na, neeeee! Én nem vagyok olyan, én csak Dioicával együtt vagyok hajlandó Felnőtté Válni! Veled kettesben sohasem!

- Nyugi ő is ott lesz a közelben, de ő a saját problémájával lesz elfoglalva! Ő egyedül csinálja, mi meg együtt! Nyugi jó lesz! Így biztosan felnőttek leszünk! - nyugtatgatott.

- Én nem vagyok olyan! - állítottam.

- Dehogyisnem, olyan vagy! Csak egy dolgod van, vegyél egy jó erős fémből készült páncélt, azon tutira nem hatol át semmi. Semmit sem fogsz érezni - biztosított.

- Ez biztos? -kérdeztem.

- Teljesen.

- Csak egy gondom van, hogy az a disznó boltos egy darab fém páncélt sem hajlandó eladni nekem! - panaszkodtam.

- Ja, csak ez a gondod! - kiáltott fel. - Én kioktatlak, arra hogy hogyan lehet rábeszélni fél perc alatt az eladót, hogy bármit eladjon neked. Ezzel hosszas magyarázatba kezdett és másfél óra után a titokkal gazdagabban búcsúztunk el.

- Hát, akkor sok sikert holnap a boltban! - köszönt el. - Még valami, fejleszd a savleheletedet!

- Miért? - tudakoltam, de ekkor már mesze járt. Tanácsát azért megfogadtam, elvégre övé a vezető pozíció.

Másnap meglátogattam a boltot. Már a bolt előtt felvettem a macsós figurát, amit Csukonyi mutatott, majd beléptem az üzletbe:

- Jó napot kívánok! Ja, te vagy? Mit akarsz? - köszönt felém a boltos, aki nemrégiben átvert. Nem szóltam semmit csak közel léptem hozzá, arcunk majdnem összeért a pult felett, majd köszöntem, ahogyan a Kalmár tanította:

- Jó nagyot kihányok! - és egy öklömnyi méretű savtócsát ejtettem a számból a pultra, ami egyből elszenesedett. Az eladó meghökkenve rám nézett, mikor tekintete a macsós ábrázatomba fúródott nyájasan megkérdezte:

- Mit parancsol, uram?

- Páncélt, fémből! - kiáltottam, ahogyan tanították.

- Ó, sokféle van: lemezvért, láncing, bronz mellvért. Melyiket óhajtja?

- A legbiztonságosabbat egy fura Felnőtté Váláshoz!

- Akkor a bronz mellvértet ajánlom. Felpróbálja? - kínálta fel a lehetőséget.

- Mit képzelsz te trágya! Majd akkor ott, nem mutatom meg neked az intim testrészeimet! - förmedtem rá, majd kifizettem a mellvértet és távoztam. Ezután egész héten a célba köpést gyakoroltam. Azt hiszem eléggé felkészült lettem a nagy napra. Persze Dioicát nem látogattam meg, nem mertem a szeme elé kerülni.

A Felnőtté Válás napján szorongva ébredtem. Aggódtam, hogy a szüleim fülébe jut az a gusztustalanság, amit ma teszek. Szinte reszkettem. Hónom alá csaptam a bronz mellvértet és elindultam. A reggeli séta jót tett, mialatt a megbeszélt helyre értem addigra teljesen megnyugodtam. Már messziről láttam, hogy ott van mindkét társam. Meglátva engem már messziről integettek.

- Szia, Nyálcsülleng! - sugározta felém Urtica Dioica a legszebb mosolyát. Végignéztem rajta, igencsak megdormásodott az utóbbi időben. Mindene nagyobb lett. Sajnos a tüskéi is! Mindenesetre felderített a látvány és már mosolyogtam volna, de Csukonyi megszólalt:

- Szevasz! Nem akarsz vásárolni? Van nohnetár gumóm, csótánylábam és késem. Vásárolj, vásárolj! - köszönt.

- Szi.. szia! - tért vissza belém a szorongás, de Urtica megnyugtatott:

- Nyugi, Mézízű barátom! Ma biztos sikerülni fog! Ahogy elnézlek igencsak megférfiasodtál az eltelt időben, és hmmm... mintha a csápod is erősebb és nagyobb volna. Remélem jól használod! - küldött felém egy csábító pillantást.

Húúú, szimpi vagyok ennek a nőnek! - gondoltam és kihúztam magam, amitől magabiztosságom egyből visszatért.

- Utánam! - kiáltotta a Kalmár, majd rohamléptekkel elindult a Felnőtté Válás helyszíne felé. Urticával szorosan egymás mellett követtük. Ez még kellemes is lett volna, de a hónom alatt vitt mellvért már igencsak nyomta a bordáimat.

Odaérve a múltkori terembe ugyanaz az öreg, összeaszott, savat nyáladzó galetki köszöntött minket. Mivel most Csukonyi volt a csapatunk vezetője én csendben maradtam és hagytam őt beszélni.

- Hehhőőőő... Tihhiii márhhh meghhinthhhőőőöö? - köhögte a vénség.

- Igen, mi nemes uram! Újra megpróbálkozunk a Felnőtté Válás Ceremóniájával! - válaszolta a Kalmár.

- Tehherveheheteheehek vahhan? Máhháss mihhinthhha haaa muhhulthkohorhííí...?

- Természetesen, bölcs öreg. A két fiú együtt, a hölgy külön.

- Jóhhóhhóó tehhervhhh köhhöőőő...- köpött ki az öreg egy bűzös savgombócot a torkán. Én elcsodálkoztam, nem gondoltam volna, hogy az öreg is olyan.

- A szabbáhhályok, minthhhhaaa múhhulthhkohhorrr. Kéhéhéhszehehehn vagytokhhhh? Tehhhhe mihéhrtthhh nehemhe veszedhhe fehhel a páhhávéhhélodathh? - nézett felém.

Észbe kapva, hogy fő a biztonság elkezdtem felhúzni magamra a mellvértet. Leültem a földre és levettem a nadrágomat ezután a mellvért egyetlen nagy nyílásán átcsúsztattam mindkét lábamat, majd a két kisebben kidugtam egyet-egyet. Mire végeztem ezzel a bonyolult művelettel azt vettem észre, hogy az öreg meg a Kalmár hasukat fogva fetrengenek a földön. Csak Dioica mosolygott rám megértően.

- Te butus! Itt nem arról van szó! - közeledett felém fejét csóválva. - Várj, segítek! Ezt vedd fel! - nyújtotta felém a nadrágomat. Köpni nyelni sem bírtam. Teljesen megkukultam, hagytam hogy Dioica mellkasomra csatolja a páncélt és eligazítsa rajtam. - Azt majd utána! - súgta a fülembe, de hogy mire gondolt azt nem tudom, mert Csukonyi hátba vágott:

- Öregem, hogy te milyen vicces vagy! Most pedig gyerünk! - intézte felém és csapatunk hölgytagjához a parancsot. Mindketten a baljós vastag ajtó felé vették az irányt. Én lassan döcögve követtem őket, és közben a páncélt átkoztam, meg azt, aki kitalálta. Ebben lehetetlenség mozogni! Mire beértem a terembe csapatom két tagja már távol állt egymástól, a Kalmárhoz döcögtem és körülnéztem. Mindenütt félhomály uralkodott. Már megint sehol egy ágy! Hová kerültem? Miről van szó? Mit is mondott Urtica? - merengtem magamban, amiből az ajtó döndülése riasztott fel. Becsukódott. Jaj, a sahran rákok! Innen nincs menekvés!

- Itt vannak! - hallottam a távolból. - Elkapom az egyiket! - üvöltötte Dioica.

- Gyerünk Nyálcsülleng! - kiáltott rám Csukonyi. Én mentem volna, de a páncéltól mozdulni sem bírtam, csak azt láttam, hogy a Kalmár a homályban hadakozik az egyik sahran rákkal. Lecövekeltem és mély levegőt véve hatalmas savcsóvát küldtem a szörny felé. Talált! Nem hiába gyakoroltam! Ezután folyamatosan köpködtem a savlövedékeimet. Mindegyik hatásos volt. Teljesen elmerültem a harc mámorában! Köd ereszkedett a szemem elé és csak köptem, csak köptem, csak köptem egészen addig, míg Dioica hangját nem hallottam a fülemben.

- Elég Nyálcsülleng! Meghaltak! És felnőttek vagyunk! - kiáltott fel örömében. Csukonyi Dioica nyakába vetette magát:

- Végre! Sikerült! - Átölelve egymást felém szökdécseltek és átkarolva bevontak az örömgyűrűbe!

- Mi... Mi van? - hebegtem. - Még nem vagyunk felnőttek!

- Gyertek hozzám ünnepelni! - ajánlotta Dioica, és tiltakozásomra ügyet sem vetve a kijárat felé vonszoltak. Az előcsarnokban az öreg gratulált mindnyájunknak. Én hallgattam. Nem értettem semmit. Két társam közrefogva Dioica barlangja felé vezetett. egész úton a csata jeleneteit elevenítették fel. Én végig hallgattam. Mit ronthattam el?

Hatalmas bulit csaptak ketten. Én magamba roskadva ültem egy sarokban. Rosszul értelmeztem az ősi szövegeket? Igen! - jöttem rá a megoldásra. Ez a Felnőtté Válás! Két vacak sahran rák megölése! Én hülye! - szidtam magam, majd saját hülyeségemen hangosan röhögni kezdtem.

- Látom Nyálcsülleng rájöttél! - búgta a fülembe Dioica. Ott ült mellettem. Csukonyi már nem volt ott.

- A Kalmár? - kérdeztem.

- Már elment! Megkértem hagyjon magunkra. Mit szólnál ahhoz, hogyha mi ketten... - suttogta.

- Igen?

- Szóval, ha tényleg felnőtté válnánk mi ketten. Együtt! A te értelmezésed szerint - majd megcsókolt és elmerültünk a saját privát ceremóniánk rejtelmeibe.

Másnap reggel kellemesen ébredtem Dioica mellett. Végre felnőtt lettem! Egy nap kétszer is! Azt hiszem Csukonyi a Kalmárnak is kellemes volt a reggel, hisz egója ismét növekedett egy hatalmasat. De ez nem az én hibám!

A cikk az Alanori Krónika 52. számában jelent meg.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 30 szavazat alapján 7.2)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Nem vagyunk még felnőttek! (Ősök Városa novella).

Létrehozás: 2004. november 11. 15:44:33Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:10 Küldd el a cikket másoknak Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről

© Beholder Kft., 2003 - 2017
1680 Budapest, Pf. 4 (Megváltozott!) | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.