Gatwick titka (Káosz Galaktika novella)

Admiral Archon Ön az Univerzumot, az UniSat híróráját nézi.

- Üdvözlöm kedves nézőinket. A hírhedt fegyvergyáros, Leo Gatwick, a Gatwick Unltd. elnök-vezérigazgatója nem jelent meg ma, galaktikus idő szerint 61.00-kor a Pocket kontra Gatwick bírósági tárgyalás második fordulóján, a Normus bolygón. Oroa Yneali bíró, a tárgyalás cerebrita vezetője megjegyezte, hogy az indokolatlan távollét tényét, amely immáron nem az első Gatwick részéről, mindenképpen számításba fogja venni az ítélethozatalnál. Wanh'red Seryon, a neves Pocket Konzorcium triciplita képviselője felháborodásának adott hangot, mondván: "itt volna az ideje, hogy a galaxis ráébredjen végre, ki is valójában ez a Leo Gatwick, és mi mindent megenged magának. Zseni vagy sem, ezt nem úszhatja meg szárazon." A technikai géniusz természetesen tisztában van a következményekkel, de nem kívánt nyilatkozni. ... A Pocket Konzorciumot is kellemetlenül érintette a GUX index hirtelen zuhanása. A szupravezetők piacán megfi...

A holomonitor egyetlen villanással kikapcsolódott. Leo Gatwick kényelmesen hátradőlt foteljában, és lehunyta a szemét. A száz négyzetméter alapterületű, minden kényelemmel felszerelt irodai szobájában félhomály és teljes csönd honolt. Hosszú másodpercek teltek el így. De aztán megszólalt a csengő. Kellemes, mély hang volt, és dallamos is, de nem most, amikor Gatwick gondolataiba temetkezve élvezte a csendet.

Az ajtó hirtelen feltárult, és meg sem várva az elnök-vezérigazgató engedélyét, egy triciplita tipegett be. Gatwick nem mozdult, hiábavalóan próbálva ellenállni a visszatérésnek a való világba. A pillanat varázsa azonban megtört.

- Remélem, nem zavarom, Leó.

Gatwick arcán halvány mosoly villant át. Anélkül válaszolt, hogy felpillantott volna, vagy egyáltalán kinyitotta volna a szemét.

- De igen, Melcomm, mint mindig. S ha még egyszer Leónak ejti a nevemet, én is ejtem magát, méghozzá huszonhét emeletnyi magasságból. Lí-ó Getvik! Nem elég, hogy a holovízióban rendszeresen tévesen mondják, még a személyi titkárom se tudta megtanulni egy hét alatt.

- Elnézését kérem, ur...

- Mit szól hozzá, Melcomm? Leo Gatwick, a galaktikus feketepiac ura, akinek a neve legalább annyira ismert, mint a császáré, akinek fegyverei űrhajók millióin "tündökölnek", aki kitörölhetetlenül beleírta a nevét a galaxis történetébe, a "technikai géniusz", ahogyan Sellers kisasszony nevezett az imént az Univerzumban, akinek neve hallatán még a legnagyobb tudósok is fejet hajtanak... nem tud megkülönböztetni egy egyszerű Ruby lézerágyút egy Flashlight fotonfegyvertől!

A mondat végén Leo már jóformán üvöltött. Melcomm hirtelen nagyon kényelmetlenül érezte magát. Ennek leplezésére vagy húsz töltelékszó hagyta el három száját, mielőtt válaszolni tudott volna valami értelmeset.

- ... ami azt illeti... nos hát... ööö... számítottunk erre.

Gatwick előredőlt, és nagyon-nagyon csúnyán nézett a triciplitára.

- A kutatóink szerint több mint 93% volt a valószínűsége annak, hogy az ellenfelek ezzel a trükkel próbálják befeketíteni. Nem is befeketíteni, sokkal inkább hiteltelenné tenni.

- De hát ez marhaság! Én soha életemben nem állítottam, hogy értenék a technikához! Én üzletember vagyok, vállalkozó, nem pedig tudós. Én csak azt találom fel, hogyan lehet jól eladni azt, amit más már feltalált.

- Ha szabadna valamit megjegyeznem: ezen a ponton már lényegtelen, hogy Ön, vagy a Gatwick Unltd. bármely tagja mit állított és mit nem. A közvélemény az egyetlen, ami számít, és ennek megdolgozásában az ellenfeleink igen hatékonynak bizonyultak. Akár tetszik, akár nem, a fél galaxis úgy tudja, hogy Ön a valaha élt legnagyobb technikai zsenik egyike!

- És mi a helyzet a galaxis másik felével? - kérdezte Gatwick szigorú ábrázattal. Beszélgetőtársa zavarodottan pillantott körbe a szobában - nem ismerte fel, hogy Leo viccel. Ami azt illeti, ezt az ő esetében elég kevesen ismerték fel. Gatwick azonban diadalmasan elvigyorodott, és ez megnyugtatta a triciplitát.

- Ügyesen felállított csapda - folytatta a fegyvergyáros a semmibe révedő tekintettel. - Egy technikai zseni, aki nem ért a műszaki dolgokhoz, nem zseni többé. És egy ember, akiről bebizonyosodik, hogy nem az, akinek mutatkozott, nem ellenfél többé.

- Természetesen van... vagyis lenne egy megoldás - jegyezte meg bátortalanul Melcomm. A másik rámeredt.

- Mint említettem, igen nagy valószínűséget tulajdonítottunk ennek a lépésnek, és így természetesen kidolgoztuk a lehetséges legjobb ellenlépést. - Rövid hatásszünetet akart tartani, de Gatwick tekintete elárulta számára, hogy ez most nem lenne szerencsés. Kényszeredetten folytatta: - A technikai géniusz illúzióját kitörölni a közvéleményből lehetetlen vállalkozás. Az egyetlen reális alternatíva: Önnek valóban azzá kell válnia!

A fegyvergyáros arcán tükröződő érzés a düh, a meglepetés és a rémület sajátos kombinációja volt. Mielőtt azonban reagálhatott volna, Melcomm újra beszélni kezdett.

- A szükséges ismeretek elsajátítása becslések szerint öt-nyolc évet vesz igénybe, de mi kidolgoztunk egy programtervet, amely körülbelül fél év alatt lehetővé teszi mindezt. A legkiválóbb koponyák fognak Önnel konzultálni, mint Mel'warr Sirius, Aris Jall Ruffin, Daniel Krontski vagy Anton Sorini. Természetesen minden olyan tudományág fontosabb ismereteit megosztják Önnel, amely kapcsolatban áll az új fegyverek kidolgozásával, úgy mint atomfizika, hipertér-elméletek, kozmodinamika, kvantummechanika stb.

Melcomm elhallgatott és várt. Gatwick emésztgette a hallottakat egy rövid ideig, majd nagyot sóhajtott, és halkan, mintha csak magának mondaná, így szólt:

- Tehát vissza az iskolapadba. Még akkor is, ha ez a világegyetem legelitebb iskolája, a legnagyszerűbb tanárokkal és a legbecsvágyóbb diák számára. Feltételezem, minden lehetséges alternatívát megvizsgáltak, és ez tűnik az egyetlen járható útnak. Ha elfogadom a kihívást, semmire sem lesz időm, de ha nem, bebizonyítják, hogy Leo Gatwick egy hatalmas méretűre felfújt léggömb. A legkisebb támadás és vége. Erre gondoltak?

- Lényegében igen - ismerte be kényszeredetten Melcomm.

- Lényegében? - tette fel a kérdést Gatwick. Nem várt választ, és nem is akarta, hogy a titkár válaszoljon. Lassan és halkan kezdett el beszélni, de a hangja egyre erősödött, a végén már kiabált. - Lényegében azt állítja, hogy ha nem kezdek el tanulni, mint egy megveszekedett őrült, akkor végem. Lényegében azt állítja, hogy hiába vagyok kiváló vezető, remek kereskedő, hiába vannak kapcsolataim a legfelsőbb körökkel, és hiába építettem fel a birodalmamat. Lényegében ezt? Hát hol vannak most a szövetségeseim? Hol van az a Global Impex, ami az én ágyúim csempészésével billiós nyereségre tesz szert? Hol vannak a Kígyók és a Skorpiók, akik az én fegyvereim nélkül tehetetlenek lennének a vadászok ellen? Hol vannak a Szirének, akik a vámvizsgálatok során elkobzott fegyvereket megsemmisítés helyett újra eladják a feketepiacon? És legfőképpen hol van maga, akit a Gránit Kígyók ültettek a nyakamba, mint szaktanácsadót és kémet? Maga itt fog ülni ebben a székben és irányítja kedve szerint a vállalatomat, míg én magánórákat veszek kozmopolitikából és kvantum-anyám-kínjából, nemde? Erre gondolt... lényegében?

Az utolsó szó, ami előtt Gatwick rövid szünetet tartott, nem volt több halk suttogásnál. De a benne lévő elfojtott indulat, no meg a fegyvergyáros egyszerre kérdő és fenyegető tekintete rendkívül nagy hatást gyakorolt társára. Melcomm elszürkült. A tricipliták bőrének pigmentjei nagyban különböznek az emberekétől, ezért eltérően reagálnak az ingerekre. Egy ember hasonló helyzetben elvörösödött volna, de egy triciplita ilyenkor elszürkül.

- Sajnálom, uram, hogy félreértett - hebegte. - Természetesen eszem ágában sincs az Ön helyét vagy hatásköreit átvenni. De mindenképpen figyelembe kell vennie, hogy a Gatwick Unltd. nagyon kicsi ahhoz képest, hogy mekkora erők dolgoznak ellenünk. Három klán segít bennünket, de a másik három azonnal elsöpörne, ha tehetné. Az Egyház tűzzel-vassal üldöz minket, és a Birodalomnak is szálka vagyunk a szemében. Persze a Birodalom megosztott, a nagy része korrupt és megtéríthető az ügyünknek, de ez számunkra sovány vigasz. Túl gyengék vagyunk, még a roppant komoly anyagi bázisunk és katonai erőnk dacára is, hogy összemérjük az erőnket az ellenfeleinkkel. A Gránit Kígyók azért küldtek, hogy segítsek magának, nem pedig azért, hogy kilátástalan helyzetbe hozzam Önt. Hát szeretnék is segíteni! De ehhez az kell, hogy legalább egy kicsit megbízzon bennem. Addig nem fogadhatja el a meghívást a ShowGun talkshowra, amíg tartani kell attól, hogy leleplezi magát. Ez az egyetlen esélye.

Gatwick hangosan felkacagott, és elismerően bólintott.

- Helyes válasz, Melcomm. Tudtam, hogy nem fogok csalódni magában. Természetesen igaza van. Tekintse úgy ezt a beszélgetésünket, mint egy tesztet, az első igazi tesztet, amit sikerrel kiállt. Ami azt illeti, a helyzetemről Ron Skytha egyik híres mondása jut az eszembe: "az, aki ellenfelei fegyverét visszafelé tudja fordítani, mindig győzedelmeskedik". Akárcsak Leo Gatwick. Melcomm, egyeztessen a professzorokkal a tantervemről, de vigyázzon: bármit is csináljak, a fél szememet magán tartom! Most pedig elmehet.

A triciplita elköszönt és távozott. Ismét csönd telepedett Gatwick szobájára. A hírhedt fegyvergyáros felállt és tett néhány kört az irodában, majd lefeküdt egy díványra. Elégedetten elmosolyodott, és nagyon halkan csak ennyit mondott:

- Leo Gatwick, a technikai zseni? Majd meglátjuk!

Ezzel elaludt.

- ... és ezen a hőmérsékleten a lítium katalizátorként működik, és az instabil... dilíciummal exogén reakcióba lépve az anyagból barónium keletkezik.

- Na és ez mire való?

- A barónium az ismert legveszélyesebb anyag, amely a környezeti feltételek minimális változása esetén is óriási energiafelszabadulással járó láncreakciót indíthat el. Hétköznapi szóhasználattal élve: robban. Ha a barónium mennyisége eléri a kritikus tömeget, rombolóereje meghaladja a Detrimentis típusú bombákénak a hétszázszorosát. Kis mennyiségben egy csillagba eljuttatva spontánnak látszó napkitörést idéz elő, nagy mennyiségben viszont akár a csillag megsemmisítéséhez is vezethet. Egyes elméletek szerint az AZO Last Day zarg csillagromboló is barónium alapú technológiát használ.

Mel'warr Sirius elmosolyodott. Még csak négy hónap telt el, és tanítványa máris jóval többet tudott a modern természettudományok témaköréről, mint sok kollégája. Minden bizonnyal komoly szerepe volt ebben a rendkívüli tanároknak, az intenzív oktatásnak és a lényegre koncentráló tantervnek is, de mindez mit sem ért volna, ha Leo Gatwick nem igyekszik megérteni és pontosan elsajátítani a megannyi új ismeretet. Most már szemernyi kétség sem maradt afelől, hogy a híres fegyvergyáros valóban technikai zseni - vagy legalábbis megvan a ritka képessége, hogy azzá válhasson.

Mindazonáltal a válasz némi kiegészítésre szorult.

- Mi az, hogy egyes elméletek? Mondja ki nyugodtan, hogy az én elméletem.

- Na, azért ne tömjénezze magát, professzor! Erre az egyszerű következtetésre igazán felesleges büszkének lennie.

Kevés értelmetlenebb és hiábavalóbb vállalkozás létezik a galaxisban, mint annak a megkísérlése, hogy Gatwick társalgási stílusát megváltoztassák. Természetesen az "iskolapad" sem javított a helyzeten, sőt az igazat megvallva még rontott is. Még szerencse, hogy a nagy tudósoknak a türelmük is nagy, így a reakció egy erőltetett vigyor volt mindössze (pontosabban szólva három, hiszen Sirius triciplita).

Néhány órával később, Anton Sorini fejtágító kozmodinamikaórája után Leo Gatwick igencsak elgyötörten tért vissza a szobájába. Gyors pillantást vetett a cég aznapi jelentéseire, de a számok most egészen mást mondtak neki. Bágyadtan elmosolyodott, amikor a központi irodában foglalkoztatottak számában felismerte a Letierre-állandó százszorosát - ami azt illeti, egy nappal korábban még nem is hallott a nevezetes számról. Hónapokkal ezelőtt még minden adatot alaposan áttanulmányozott volna, és a legkisebb pontatlanság vagy hiba esetén újabb elbocsátási hullámot indított volna el. Mostanában azonban mindig holnapra halasztotta az üzleti jelentésekkel kapcsolatos teendőket, pedig ismerte a régi mondást: "a holnap az a nap, amelyik sohasem jön el". S valóban, ezek a papírok akár ítéletnapig is pihenhettek az asztalán - érintetlenül.

Lefekvéshez készülődött. Halk, megnyugtató cerebrita muzsika hangjai töltötték meg a szobát, megtisztítva Gatwick-et kétségeitől és problémáitól. A galaktika értelmes lényei közül a cerebriták hallása kétségkívül a legkifinomultabb. Így aztán nem meglepő, hogy zenéjük, amely a legtisztább hangokat tartalmazza, az egész ismert univerzumban népszerű. Az ún. "ceremoniális" zenék közismerten nyugtató hatásúak, mint például Ereion Meorien híres kantátája. Ezt hallgatta a leendő technikai zseni aznap este. Az utolsó akkordok hosszan visszhangoztak a fejében, ahogy csukott szemmel várta, hogy álomba merüljön.

De az álom nem jött, pedig Leónak nagy szüksége lett volna rá. Sokáig feküdt mozdulatlanul, várakozva, aztán utasította a computert, hogy újabb zenét játsszon. Mindhiába. Sem a csend, sem a halk zeneszó nem segített. Gatwick felkelt és járkálni kezdett a szobában fel és alá. Valami nem volt rendjén. Leült az íróasztalához, és ismét a kezébe vette a papírköteget. Hosszan bámult rá, nem is magára a szövegre, hanem a sorok közé, mert egyáltalán nem a betűk és a számok érdekelték, hanem pihenésre vágyott. Gatwick szerette a sorok közötti üres helyeket - tiszták és érintetlenek maradtak a lézerrel bemocskolt részek tengerében, akár a csillagok a kozmoszban. Abban a világűrben, amelyről olyan gyorsan annyi mindent megtudott.

És akkor hirtelen megpillantotta. Egyetlen szám volt, nem túl nagy és nem is kicsi, egyáltalán nem feltűnő. Egy ár. Vörösödő fejjel lapozott tovább, előszedve a fiókjából a korábbi jelentéseket, közben különböző számítási eredményeket követelt a számítógéptől. Az idegességtől majdnem felrobbant, mint egy jó fajta Detrimentis bomba, de talán még nagyobb pusztítást okozva. Már-már hívatta volna személyi titkárát, de aztán jobb ötlete támadt. Végtére is az egyik legbefolyásosabb ember az egész világegyetemben: tudnia kell, hogy az idő mikor dolgozik neki, és mikor ellene.

Ruffin professzor ujjai idegesen doboltak a méregdrága műszer durmacél borításán. Az egyébként békés triciplita szép csendben elkezdett megőrülni. Nagy ritkaság volt, hogy Gatwick pontosan érkezzen egy órára, de eddig még egyszer sem kellett rá húsz percnél többet várni. Ez alkalommal azonban rekordot állított fel, hiszen a híres tudós már majdnem egy órája várakozott rá.

Egészen más dolog kutatási eredményekre vagy anyagelemzésekre várni, és más dolog egyetlen emberre, ráadásul egy olyanra, akinek gyakorlatilag mi teszünk szívességet. Így gondolta Ruffin is, és ahogy eltöprengett azon, hogy mennyi minden hasznos dolgot csinálhatott volna ez idő alatt, dühe csak fokozódott. Az egész tegnapi napot és a ma reggelt azzal töltötte, hogy egy borzasztóan reakcióképes (és éppen ezért rettentően veszélyes) anyagot szintetizáljon, amelynek felhasználásával majd az órán egy ritka hipertér-jelenséget modellezhet. Az anyag nagyobb része már lebomlott az elmúlt órában, így Ruffin idegessége teljességgel érthető volt, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a professzor a nem éppen könnyű természetű Gatwicket kimondottan nem szívelte.

Természetesen megpróbált kapcsolatba lépni vele, de a számítógép csak egy nem túlzottan bőbeszédű üzenetet ismételt: "Leo Gatwick vezérigazgató úr pillanatnyilag nem elérhető!"

A Gatwick UnLtd. igazgatótanácsa egy gyakorlatilag teljesen formális szerv volt egészen néhány hónappal ezelőttig. Minden tag különféle javaslatokat tehetett, vitázhattak ezekről, de a döntést jóformán minden esetben egy személy hozta meg. Most azonban, ha csak ideiglenesen is, de minden megváltozott. A tanácstagok vonakodtak élni az újonnan szerzett hatalommal, mert jól tudták: ha valaki vitába száll Gatwick-kel, rövid úton az utcán találja magát.

A nagy, ovális asztalt tizennégyen ülték körül. Az asztalfőn elhelyezkedő értékes fotel, mint az utóbbi időben mindig, most is üresen állt. Éppen élénk vita folyt néhány nagyobb viszonteladó cég ügyében. Éppen az elnöklő Melcomm beszélt, széles kézmozdulatokkal aláfestve mondandóját, amikor kicsapódott az ajtó.

Ahogy a vezérigazgató belépett a terembe, hirtelen lehűlt a levegő. Bár nem volt xenó a felmenői között, Leo Gatwick már megszokta, hogy a legtöbbekre ilyen hatással van az érkezése. A mostani csend azonban minden korábbin túltett. Melcomm megdermedt, két karja fennmaradt a levegőben, a harmadik pedig az asztalon. A többiek szintén megdermedtek, értetlen ábrázattal bámultak rá. Mindegyikükben azonnal felötlött a kérdés: "Nem kellene Önnek órán lennie?". Szerencsére egyiküknek sem ment el az esze annyira, hogy ezt hangosan is megkérdezze.

Gatwick magában elmosolyodott, de az arca nem tanúskodott érzelmekről. Hanyag mozdulattal az asztal közepére dobta a legutóbbi jelentést. A jelentés összeállítójának, Reginald Dealey-nek egy rövid időre megállt a szívverése.

- Ki állította össze ezt? - kérdezte vészjósló sóhajjal. Dealy holtsápadtan állt fel. Ajkai mozogtak, de hang nem hagyta el a száját.

- Nagyon szép, alapos munka - mondta Gatwick mosolyogva, de mielőtt "áldozata" megnyugodhatott volna, gyorsan hozzátette elkomorodó arccal: - De van benne egy hiba! És... és ezt a hibát kivételesen én követtem el. Elolvastam. Így hát felvetődött bennem a kérdés: miért változott az LG Nanda ára az Erakha szektorban?

A teremben ülők közül elsőként Melcomm szedte össze magát. Gatwick az ő arcát tanulmányozta az elszürkülés jelei után kutatva. De nem voltak erre utaló jelek. Melcomm összeszedte minden bátorságát, és így szólt:

- Leo, beszélhetnénk kettesben?

- Úgy érti: ötszemközt? Nem, Melcomm. Alig hiszem, hogy ez szükséges volna, ugyanis a probléma minden jelenlévőre tartozik. - Lassan, nagy léptekkel sétálgatni kezdett a teremben, tekintetét mindvégig a hallgatóságon tartva. - Mielőtt az óvodás továbbképzésem elkezdődött, komoly dilemma előtt álltam. Kire bízzam a céget? Vállaljam-e egyáltalán az ezzel járó kockázatot? - Kis szünetet tartott, meg is állt egy helyben, majd folytatta. - Valaki egyszer azt mondta: "a demokrácia a létező legtökéletlenebb rendszer, de minden más annál sokkal rosszabb." Én egyetértek ezzel a mondással, legalábbis ami az első felét illeti. A demokráciánál tényleg csak egy dolgot gyűlölök jobban: a sült getrid húst myrmyx mártásban. Jelen helyzetben mégis ez tűnt a leghelyesebbnek. Úgy gondoltam, hogy maguk, ismerve a felelősségük súlyát, nem vállalják az elbocsátásukkal kapcsolatos kockázatot, vagyis ahogy megígérték, a legcsekélyebb változtatást sem hajtják végre a cég üzletmenetében a beleegyezésem nélkül. Ehhez képest az utóbbi két hétben szép csendben megemelték az LG Nanda árát az említett szektorban hat százalékkal! Várom a magyarázatukat!

- Ez egy kísérlet volt - kezdte a válaszát higgadtan Melcomm. - Azt akartuk felmérni, hogy mennyire rugalmas a kereslet az áruink iránt. Éppen ezért az egyik legjelentéktelenebb, távol eső piacot választottuk ki. Kétségkívül az LG Nanda az egyik legnépszerűbb, legsikeresebb termékünk, de az adott szektorban nem túl gyakoriak a megfelelő fejlettségi fokú hajók. Így jóformán elenyésző volt a kockázat, az eredmények azonban annál látványosabbak. A kereslet ugyanis egyelőre egyáltalán nem esett vissza! Mi csak a vállalat érdekeit tartottuk szem előtt, hogy egy még nyereségesebb céget adhassunk vissza Önnek, és olyan következtetéseket vonhassunk le, amelyek segíthetik a vállalat gazdálkodását.

- Tudom, Melcomm. Már elég régóta tudtam, hogy az áraink még jócskán növelhetőek. És azt is gyanítottam, hogy a maguk döntése mögött nem a rosszindulat áll, hanem a butaság. Bizonyos értelemben ez még rosszabb, hiszen így azt hitték, hogy jót cselekednek. De hát a pokolra vezető út is jó szándékkal van kikövezve... - Rövid szünet után folytatta érvelését. - Mikor az ember már annyi pénzt halmoz fel, hogy egy élet fizikailag nem elég arra, hogy elköltse, akkor már abszolút elveszti számára a vagyon a jelentőségét. Engem éppen ezért már rég nem érdekel a cég árbevétele. Sokkal inkább az, amit gondolnak róla és rólam. És nem a birodalom vagy a klánok véleménye, hanem azoké, akik megveszik és használják a fegyvereket. Mert ők azok, akik kiűzhetik az idegeneket a galaxisunkból, és ők azok, akik felfedezhetik és meghódíthatják az eddig ismeretlen világokat, és ők azok, akik kiképezhetik a következő nemzedék híres kalózait és vadászait, átadva nekik évezredek tapasztalatait - és a sajátjukat. Én őket akarom segíteni, hiszen - bár kevesen tudják, de - valaha és is egy magányos, fiatal kapitány voltam, és az univerzumot jártam új kihívások után kutatva. Hát ezért teljesen hibás a logikájuk, és ezért bocsátanám el szívem szerint mindegyiküket. Mégsem teszem, mert most már tudnak valamit, aminek a fényében talán másként vélekednek a cégről és rólam. - Abbahagyta a járkálást. A széke mögött állt meg, és annak háttámlájára támaszkodva nagyot sóhajtott. - Most pedig elkezdhetik jóvátenni a vétkeiket, hiszen a rövid életű és törékeny demokratikus időszaknak egyszer s mindenkorra vége.

Ezután Gatwick meg sem várva az esetleges kérdéseket, kiviharzott a teremből. Nem mintha valaki arra vetemedett volna, hogy megszólaljon, nemhogy kérdést tegyen fel. A helyiségben támadt hosszú, döbbent csendben még egy florániai muslinca zümmögése is fülsértő zajként hatott volna. Még szerencse, hogy a hipermodern számítógépes rendszer meggátolta a hozzá hasonló élőlények bejutását az épületbe.

Gatwick öles léptekkel sietett az emeleti labor felé. Nem akarta tovább várakoztatni szegény Ruffin professzort. Ami azt illeti, a sietsége már felesleges volt: a ritka demonstrációs anyag már teljesen lebomlott.

Néhány órával később Leo Gatwick a lakosztályában tartózkodott Melcomm társaságában. Először röviden elmesélte a titkárának, hogy a professzor ma mérgében megállás nélkül a legkacifántosabb idegen szavakkal beszélt, hogy lehetőleg egy szavát se lehessen érteni (de balszerencséjére Gatwick majdnem mindent azonnal felfogott), és hogy a pillantásával ölni tudott volna. A rövid, ám igen mulattató történet után Melcomm úgy döntött, nem titkolhatja tovább a dolgot.

- Valamit tudnia kell, uram. Nem szabad az embereit hibáztatnia a történtek miatt. Az egész az én hibám.

Gatwick megpróbált közönyösnek látszani, de a hangjában volt valami, ami éppen az ellenkezőjére utalt. Pedig csak ennyit mondott:

- Hallgatom.

- Ami azt a bizonyos árat illeti az Erakha szektorban, nos, annak a megváltoztatását én vittem keresztül. Bár... - egy pillanatra átvillant az agyán, hogy ezt mégsem volna célszerű elmondani, de aztán mégis folytatta - bár nem az én ötletem volt. A Klán adta utasításba, hogy próbáljam meg felmérni ennek az intézkedésnek a hatását, és amennyiben szükségesnek látszik, tegyem meg a megfelelő lépéseket az Ön leváltására s így a vállalat irányításának átvételére. A Klánnak mindenképpen szüksége van egy Gatwick UnLtd-re, de nincs feltétlenül szüksége Leo Gatwick-re. Remélem, megérti.

A nevezett diadalmasan elvigyorodott. Reakcióját látva Melcomm hirtelen rádöbbent, hogy Gatwick mindennel tisztában volt. És hirtelen azt is megértette, hogy a "technikai géniusz" megjelölésből (ha nem is az első, de) a második szó mindenképpen találó.

- Úgy látom, Maga, a klánjával ellentétben kicsit jobban megbízik bennem. Természetesen tudtam, hogy mire megy ki a játék, és csakis ennek köszönhető, hogy nem történtek drasztikus személyi változtatások a mai napon. Ám az őszintesége meglepett! - kiáltott fel, majd elgondolkodó tekintettel hozzáfűzte: - Lehet, hogy a Gránit Kígyók azzal, hogy magára bízták a feladatot, tudtukon kívül a legjobb választást hozták meg?

Hosszú percekig ültek némán, ki-ki a saját gondolataiba mélyedve.

Két és fél hónap múlva egy távoli bolygó eldugott holovíziós stúdiójában...

- Jó reggelt, napot vagy estét a galaktika minden értelmes élőlényének - a zargokat és a mezonokat persze kivéve! Újra jelentkezik, és szokás szerint élő adásban a galaxis legnépszerűbb műsora, a ShowGun! Én pedig Garr Dazzugh vagyok, a show xenó házigazdája. Mai vendégeink: Daniel Arthur Smith, a híres Smith&Smith konszern fővezére, a triciplita Enn'trahli Gorgio, a Pocket Konzorcium híres Kalgortux leányvállalatának (a híres Palter sorozat gyártójának) az első embere, és mindannyiunk nagy meglepetésére és örömére a legendás Leo Gatwick, a Gatwick UnLtd. alapítója és tulajdonosa. Köszöntöm Önöket.

A három vendég bólintott, némelyikük motyogott valami köszönésfélét. Amikor a kamerák már nem őket mutatták, Smith és Gorgio cinkosan összekacsintott. A csapda már több mint egy éve készen állt, és a "zseni" végre besétált.

Ám csakhamar csalatkozniuk kellett. Olyan magas lóról kezdték ostorozni Gatwick-et szakmai dilettantizmusa miatt, hogy végül borzasztóan nagyot koppantak: az amatőr zseni minden keresztkérdést helyesen válaszolt meg, sőt, olyan kérdésekkel vágott vissza, amelyeknek a megválaszolásával vitapartnerei igencsak gondban voltak. Még messze volt a műsor félideje, mégis izzadtság gyöngyözött Smith és Gorgio homlokain (így összesen négy homlokon). Gatwick mindvégig nevetett, és ezt ellenfelei erőlködését látván nem is kellett megjátszania.

Hamarosan következtek az ostoba felvetések. Elsőként ez: a jelenlévő nem is Leo Gatwick, hanem egy android (ezt egy helyszíni szövettani vizsgálat azonnal megcáfolta). Másodjára: ha nem is android, de mindenképpen egy klón, akibe mesterségesen programoztak tudást. Ez a fegyver is visszafelé sült el, hiszen egy efféle technológia felfedezése már önmagában forradalmi lenne, hát még egy élő bizonyíték! Majd nem sokára következett a harmadik próbálkozás: valójában Gatwick agyába valamilyen technikai vagy telepatikus úton "küldik" az információt. Szerencsére a Napkereszt Egyházának jelenlévő magas rangú papjai (valamennyien mesterei a pszí különféle diszciplináinak) megcáfolták az utóbbi vádat, az előbbi igaztalanságára pedig az a sztázis-erőtér világított rá, amivel a beszélgetés hátralévő idejére körülvették a színpadot. Természetesen a hasonló szamárságoknak se vége, se hossza nem volt, ám nagy lebőgés lett belőle.

Bár Leo sem tudta mindenre a választ, de ekkor ügyesen kibújt alóla, majd a kérdést a feltevője ellen irányította, és így a közvélemény előtt egyértelműen bebizonyosodott (ma már senki sem vitatja): Leo Gatwick a valaha élt legnagyobb elmék egyike.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Titkok és látomások (Káosz Galaktika novella).

Létrehozás: 2003. október 12. 02:01:03

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09

Nyomtatási forma