Vissza a Főoldalra
 
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Hatalom Kártyái

Jársz-e versenyre?

1.) Igen, hetente járok.
2.) Igen, havi átlag 2 verseny.
3.) Igen, havi 1 verseny.
4.) Néha megyek el, pl. új kieg frissen bontottja.
5.) HKK-zok, de versenyre nem járok.
6.) Nem HKK-zok, csak szavazok.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
További szavazások...
Fórum a témához...
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett

Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Nézz be kártyaboltunkba!
HKK - Zén Legendái: Boszorkánytánc február 22.
HKK - Zanuv Tresk - Zanszilánkok Cseh HKK február 11.
A pillanat képe
Városi bandatag
(Shadowrun archetípus)
Küldd el képeslapként!
A bandatag otthona az agglomeráció dzsungele - minden egyes sikátor, italmérés, elhagyott épület és kiégett autó.
Nézz szét a galériában!
Beszűkült látókör 2. - 2020. március 14.
A Buchholz és a versenyek díjazása
Boszorkánytánc – lapelemzés
Beszűkült látókör – Versenybeszámoló
Beszűkült látókör - 2020. február 22.

A lista folytatása...
Hatalom Kártyái verseny - 2020. március 14., Wekerlei Boccia Klub
Hatalom Kártyái verseny - 2020. április 18., Játsz/ma
Hatalom Kártyái - Versenykiírások
Országjáró feladat 2019

A lista folytatása...
A Buchholz és a versenyek díjazása (40)
BEHOLDER bácsinak kérdések !!! (6779)
Jársz-e versenyre? (1)
Excelsior (966)
Lapötletek (64349)
HKK kérdés? (45092)

További témák...
Tegnap leggyakoribbak:







Utoljára ezt küldték:
Az elfekről általában
Küldj te is képeslapot!
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Pókerjáték
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
Ajánlott böngésző, felbontás:
Internet Explorer, 1024x768
 

Fegyvertársak (Túlélők Földje novella)

Hideg, metsző szél fúj. Néha kisebb porszemeket, kődarabokat kap fel, s rak le néhány méterrel odébb. A hideg szél ellenére nagyon meleg van, irtózatos erővel süt a nap. Egyértelműen megállapítható, hogy a táj homoksivatag. És ebben a sivatagban nincs sok jele az életnek: pár xantusz-kaktusz, néhány kiszáradt gumifa, egy bo-skorpió család, és egy nagy kövön ülő kobudera férfi. A nap feketére égette bronz bőrét. Nincs sem élelme, sem vize, még egy árva gyöngymangója sincs, de mégis boldog. A harcsabajusz szegletében megbúvó kis mosoly is erről árulkodik, de igazán csak az érzi át e boldog érzést, aki a szívébe lát. Épp gondolkodik. Visszagondol a régi szép időkre...

Hosszas munkával készítette el a fegyvert. Egyszerű fegyvert csinált, de neki mégis órákig tartott. E nemes egyszerűség miatt lett a fegyver tökéletes társa. Mert életet lehelt bele, s ez valami különleges varázserőt adott a fegyvernek. Mikor végzett a munkával, magához ölelte új társát, és érezte, hogy boldogság önti el a szívét. Felpattant, és indult kipróbálni. Egy sérült vízionár ellen harcolt vele először. A szemek kivágása közben is kitöltötte szívét ez a különleges, de jó érzés. Ezután még hosszú időn át kalandoztak együtt, és hű társa minden csatába elkísérte. És akár győztesen, akár vesztesen távozott, mindig is vele maradt. Jóban-rosszban, végig ott volt a jobb kezében. Együtt öltek spagulárt, evaporőrt, rőtmanót, pókvadászt, zoloboot, tigroszlánt. A harcosnak nem volt nehéz dolga, mindössze összpontosítania kellett. A fegyver szinte belesimult a tenyerébe, és olyan gyorsan szúrt vele, hogy ellenfele észre sem vette, és már halott is volt. Talán a sors akarta így, de soha nem találkoztak bolhakutyával. A leváltás veszélye tehát egyáltalán nem fenyegette, de tudta, érezte belül, hogy gazdája nem is váltaná le csontszuronyra. Erről akkor bizonyosodott meg végleg, mikor a kobudera vett egy bordacsontot, de csak csontkést csinált belőle. Nem kellett neki a csontszurony.

A kobudera már azt is tudta miért nem, de öreg társával, kivel egy szív, egy lélek voltak, mégsem közölte. Nemsokára el is jött a búcsúpillanat. Bármennyire is szerette, és tisztelte a társát, mikor megcsillant a remény, hogy lehet akár bronzfegyvere is, gondolkodás nélkül beleegyezett. Gatint jelölték meg a csere helyéül. A kőhegyű már Gatin felé tartva tudta, hogy valami nincs rendben. Először egy nőre, Véreskarmú Raxyra gyanakodott. Amikor találkoztak, s mélyen egymás szemébe néztek, majdnem kiejtette a kezéből. Pedig ez a magatartás egyáltalán nem volt jellemző rá: még alvás közben is egy ujját mindig rajta tartotta. Mikor rezet vett, s megkapta az ígért fémeket barátjától, Gragath-tól, már tudta: az ő ideje lejárt. Nem sértődött meg. Csalódott volt ugyan, de nem sértődött meg. Valahol a hegye mélyén mindig is érezte, hogy el fog jönni egyszer ez a pillanat. Félrerakta minden búját, minden csalódottságát, nekiállt felkészülni az utolsó harcra. Még mindig Gatin környékén kóboroltak, olvasztókemencét és dözmöngöt keresve. Az előbbire hamar ráakadtak, de dözmöng helyett csak bíborgörényeket találtak, és még valamit... Egy tintacsiga feküdt a kobudera előtt. Holtan, több sebtől vérezve. Kékes folyadék csörgedezett belőle. Végre sikerült kettejüknek legyőzni egy tintacsigát. Megszorította egy ismeretlen erő a férfi szívét. Soha nem gondolt arra, hogy egyszer a kőhegyűvel megöl egy teljesen ép csigát. Soha. Harcra készült önmagával: a szív azt súgta, soha többé ne vegyen mást a kezébe csak barátját, de az agyában erősebbnél erősebb szörnyek képei jelentek meg, és mind holtan. Olyan szörnyek képei, melyeket nem hogy megölni, még megsebezni sem tudott volna kőhegyűvel. Érezte belül, hogy nem tud igazságos döntést hozni.

Az ész győzedelmeskedett: még aznap legyártott egy bronzhegyűt, és már indult is tovább. De jó barátját soha nem taszította el magától: benn tartotta a zsákja mélyén, gondosan királygyíkbőrbe takargatva. Az idő múltával kezdte érezni, hogy visszatér az ő ideje. Egyre többször vette észre, hogy a kobudera nézi őt. Már nem okozott neki nagy örömet egy nagy vadállat leterítése pár szúrással. Soha nem tudta megszeretni sem a bronzhegyűt, sem a vashegyűt. Mert közben vashegyűt is szerzett. Azt hitte, talán azzal más lesz, de nem. Mindig az első harcra gondolt, a vízionárral. Azóta több tucat vízionárt megölt már, de mindegyik halálát szenvtelen arccal figyelte. Bezzeg az elsőnél... Ugrált örömében, csókolgatta új barátját, a drága kőhegyűjét. Még a vízionárnak is lenyomott egy nagy puszit. Azóta nagyot változott a világ: gromakpáncélt viselt, nyakában virágszimbólum lógott. Egy jelvény volt kitűzve a páncélra, rajta a "Lelkekben élő Igaz Barátság" képével. Eljött az idő, döntött: belenézett a szívébe, de csak a nagy ürességet látta benne. Tudta valamit tennie kell. Messzire dobta a vashegyűt, ismét a kezébe vette öreg társát, és vad csatakiáltások közepette együtt indultak harcba. Nemrég értek be a sivatagba. A kobudera megcirógatta kedves fegyverét. Érezte a boldogságot a szívében. Ismét boldog. Semmi esélye sem maradt, és mégis mindene megvolt...

Néhány nappal később egy törpe járt arra. A kobudera fölött köröző dögkeselyűkből már tudta, ismét használnia kell az ásóját. Jó szívű volt, de a temetésért cserébe eltette a kobudera holmiját. Egyvalamit nem tudott csupán elvenni tőle, de nem is akarta, annyira szorosan tartotta a kezében a kőhegyű lándzsát, hogy senki nem bírta kivenni belőle. De már nem is egy kőhegyű lándzsa volt, csak egy kiszáradt fadarab, és egy kopott, élettelen kődarab. A törpe mindkét halottat gondosan eltemette.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 21 szavazat alapján 7.7)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Egy álom... és egy álmodó (Túlélők Földje novella).

Létrehozás: 2003. október 7. 09:19:33Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09 Küldd el a cikket másoknak Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2020
1680 Budapest, Pf. 4 | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.