| Drukkolok. Talán deathlord vagy Elesias Evor? Vagy valaki aki tönkretette a fórumot elllenség ként? |
Énnekem is lesz szombaton versenyem, konkrétan Sokszínű.
Elenios bűvös hatalma segítesen a dobogó tetejére jutni, ahogy EE mondaná, de nekem nehogy ezt mondd, mert kivételesen nem használok Eleniost.
Ui.: Köv regénymeben egy fórumozó is szerepelni fog. De nem mondom el, ki. Lehet, tippelni, talán válaszolok. |
| Az is jó volt. Csak mondom hogy szomaton megyek az első versenyemere úgyhogy szurkolj! |
| A Magma az nagyon, az univeres nekem kevésbbé tetszett, nekem a rém tetszett. |
| Tök jók. Az elsőben az Univeres fickó. A másodikban a magma. |
988. hsz.
Ez 2 napja volt, szóval kis pihenőt kérek.
És milyenek? Mi tetszett benne legjobban? |
| Bubu mikor jön a következő regény? Most olvastam el az össdzesezt. Na mikor? |
 ))
Nem, inkább a KK és a költészet topikba |
| Hadd boruljak térdre nagyságod előtt! Hadd dicsőítsem szent nevedet! Megyünk vissza az oviba? |
| 1000!!! ))) |
Akkor megy
Tehát:
Meddig tűrje (tűrheti) egy tanár a diákok önérzetsértő megnyilvánulásait? (Osztályom „viselkedéskultúrája”, benne az én szerepem)
Rögtön a fogalmazás bejelentése után már elkezdtem dörzsölni a kezemet. Micsoda jó ötlet! Bár nem sokan osztották szerény kis véleményemet, de azért még egy U2-es is bevállalta ennek a csöpp kis filozófiai gondolatmenetnek a megírását.
Tehát meddig bírhatja a tanár. Először is, aki a pedagógiai pályára lép, annak szüksége van egy kis türelemre, akaraterőre, és semmiféleképpen ne legyen lámpalázas. Ahhoz, hogy valaki jó tanár legyen, annak viszont érdekesen is kell előadnia az aznapi témát. Az ideális óra az, ha a gyerekek érdeklődve lesik a tanár minden szavát, szorgalmasan jegyzetelnek, és csak akkor szólalnak meg, ha az oktató fölszólítja őket, de ilyenkor is csak valami értelmeset, okosat mondanak, vagy a témához illő kérdéseket tesznek föl.
Ezek a gondolatok már majdnem álomba is ringatnak mindenkit, de ekkor hirtelen berobban a vekker fülsiketítő hangja, avagy ahogy egy osztály büdös kölkei vihogva-nevetgélve, inzultálva fölhúzzák az ártatlan tanár fejében a visszacsapó íj húrját. Nemsokára kiröppen egy robbanótöltettel fölszerelt nyíl a szájból, és az osztály közepén szétplaccsan a könnygázbombához hasonló hatású mondat: „Csukjátok be, és rakjátok el füzeteket és könyveket, majd készítsetek elő egy papírlapot egy toll kíséretében” Majd összevonva a szemöldökét, hozzájárul a gyerekek fejében már megfogalmazódó gondolathoz: „Fölteszek néhány kérdést, röpdolgozatot írunk.” Síri csönd, a visszacsapó íj visszacsapott. Mégpedig a fölhúzójára. Aki másnak vermet ás maga esik bele. Ez már mind teljesen szép és jó lenne, de szerencsére a törvény megvéd minket, tanulókat: Nevelés céljából nem lehet röpdogát írattatni.
De még most is itt állunk a kérdéssel: Hol van a tűréshatár? Mikor lötykölődik ki a víz abból a bizonyos pohárból? Avagy: Meddig tűrje (tűrheti) a tanár a diákok önérzetsértő megnyilvánulásait?
Őszintén: Mit tudom én? Sem nem vagyok király sem valami istenség, hogy meghatározzam; se nem vagyok tanár, hogy a saját bőrömön érezzem; de még pszichológus sem vagyok, hogy ismerjem az emberek tűréshatárát. De mivel itt úgyis az én véleményem számít, mivel ugye én írom, azt mondom: a tanárnak bírnia kell a kamaszkorban szenvedő őszinte és szókimondó fiatalság kedves beszólásait, szerény megnyilvánulásait, és azt hiszem, ezeket a maga irányítása alá kell vonnia. Ha sikerül neki, akkor jó kedvet, egészséget és őszinte gratulációmat fogja fogadni, remélhetőleg szeretettel.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden órán röpdogákat írjunk, mert se nem vagyok mazochista, szadista sem vagyok kedves osztálytársaimmal, de még a tisztelt pedagógust is kímélem, az első kettőt azért, mert a diákok nem szeretik a rusnya jegyeket, az utóbbinak pedig az ő érdekében ajánlom, mert nem hinném, hogy bárki is örömét lelné abban, hogy néhány órán át két tucat ocsmány írással ellátott papírcetlit fürkésszen. Bár lehet, hogy tévedek.
Vissza az irományom tárgyához: Sok pszichológus foglalkozott már ezzel a nehéz kérdéssel, és számukra is nagy rejtély kapuit tárogatták. Majd rájöttek, hogy a kedves 15-16 éves gyermekek csak ilyenek tudnak lenni, más teljesen elképzelhetetlen, ugyanis ilyenre nem igazán volt példa. Még a lélekdokik is szenvednek hozzánk hasonló korú emberfiókáikkal. Sikerrel? Hhö, hát én nem nagyon hiszem.
Ezen kívül a tanároknak érteniük kéne, hogy miért vagyunk mi ilyenek. Hisz minden valószínűség szerint ők is jártak a tizedik évfolyamba, sőt, még ennél is valószínűbb, hogy ők is voltak 15-16 évesek. Abban az időben ők maguk voltak a kisangyalok? Kétlem. Most már biztos emlékeznek a maguk, illetve az esetleges gyermekeik gonoszságaira. Hogy azok milyenek voltak? Nem tudom, nem vagyok időutazó. Csak annyit kéne érteni, hogy miért vagyunk ilyenek. Megérteni nem muszáj, nem kell, talán nem is szabad.
Az én szerepem nem hinném, hogy túl nagy lenne az egészben. Igaz, megállapítani ezt kevéssé tudom, mivel hogy nem látom magamat, de nem is biztos, hogy nagyon kíváncsi lennék a buksimra. Szerintem nem én vagyok az osztály főzsiványa, bár az is lehet, hogy én vagyok a szellemek és lelkek gyilkosa. Nem vagyok gondolatolvasó, csak valami ismeretlen ördög szállhatott meg.
Mindent összevéve egyet tudok tanácsolni a tanároknak: Váltsanak pályát, ha nem bírják a kölköket. De talán megér egy próbát, világosságot vinni néhány sötét agyba, mert a végén úgyis mindenki nekik lesz hálás, hogy elindította őket életútjukon. Ámen. |
| Írhatok ide olyan fogalmazásokat is, amiket az iskolába a tanárnak kellett beadni. egy kicsit, pofátlan, de nem túlságosan. Akkor írhatom? |
| nekem is a mindennapos munka, de ilyen az élet ;) |
| Csak ennyit írok: hoztad a formád |
| )))))))), ez fáj. |
Tevékenykedek én is egy kicsit:
Mint minden nap, ma is kimentem a réte, hogy felfrissítsem fű-készleteimet, de amint kiérek, észreveszem, hogy sehol egy szál zöldellő finomság, amit összegönygyölve elfüstölhetnék az esti IHB bulin. Nemsokára meglátom a tettest, egy bégető fenevad merszti rám vérbelábadó szemét:
- Hát te vagy az, aki itt a kertemben mindig megdézsmálja a veteményesemet! Most a halál fia vagy!
- Jééé, ez rögtön levágta, hogy egy zombi vagyok. Mondhatom nagyon nehéz észrevenni.
- Öhömm, akkor isten fia vagy.
- Ez viszont már nekem is új, te keversz engem G-Sus mesterrel. Ő biztos ad neked gyógy-puszit, én sajnos nem tudok neked ilyesmivel szolgálni.
- Mindegy! Az életedért jöttem!
- Bocs, de nem adom neked a szívem, még egy laza egyéjszakás kalandra sem, mert nem nagyon vagy az esetem.
- Én hímnemű vagyok!
- Én is, képzeld. De attól még nem leszek beléd szerelmes.
Erre szerencsétlen kecske sírva fakadt. Szemei már nem izzottak a dühtől, már csak kövér mekkmesterkönnyek patakzottak onnét. Mégis, csak egy jó ember vagyok, na jól van zombi, ezért odamegyek, hogy megvigasztaljam.
- Majd találunk együtt valami másik aranyos kis bakkecskét, akivel végighancúrozhatod az egész éjszakát. Nnaaaaaaaa, csak ne sírjál...
Erre egy laza mozdulattal leharapja férfiasságom.
- Mit képzelsz te magadról? Hogy szerezzek én még egyet? Tudod, hogy mennyiért mérik kilóját????
- Tudom. De kell az ár, amiért kárpótlom magam a fűért. Mostantól örökké a nemességedet kell keresned ebben a világban. Mert tudd meg, hogy én vagyok Oda-kozma, a világ istene.
- Istenem!!!! Mit tettél velem????
- Éhes voltam, és te egy kényszerített áldozáson mentél kersztül, mert éhes oltam. De nem is olyan zamatosak, mint elsőre gondoltam.
Most már nekem is elegem volt. Lekaptam hátamról a fejszémet és egy laza mozdulattal lecsaptam az istenem fejét, és visszaszereztem egy másik férfiasságot: a kecskéét. Majd megigazítva a tompormetszett gatyámat, felkaptam a kecskét, és elindultam a lekhelyem felé: a kupiba.
Ui.: Hívjatok fel, igazán olcsó vagyok!
Ui.: Ha valakinek bármilyen károsodást okozott ez a kis hozzászólás, azt személyesen kárpótlom. Ha valaki mindezt komolyan veszi, akkor meg forduljon jóbarátomhoz mr. csernushoz! |
| Javaslom olasdd el az egészet. |
| Tetszik, semmi mondanivalója, viszont jókat lehet rajta derülni. |
Akkor újrakezdem:
" Finglin ájultan esik a földre.
- Mit csinálsz?-kérdezi kísérőm.
- Idegesített.
- De mi a bajod azzal a sertésbor...zalommal?
- Az, hogy nemrég szedtek ki bellem 2 olyat.
- Ja, de most mi legyen, magához kéne térnie.
- Ajjajj, TARZAN
Ekkor TarZan megjelenik elöttem.
- Mit tehetek érted?
- Ez kéne újra magához téríteni.
- Farkas Gyula ismer erre egy nagyon ügyes kis trükköt.
- TarZan!!!!!!!!!!
- OK, én is tudok egyet,. de elöbb meg kell ígérned, hogy a következő küldetést is nálam teljesíted.
Miután megígéertem Tarzan tett 1-2 kézmozdulatot, és a tünde újra magához tért. Szerencsére az utóbbi 5 percet el is felejtette, így egyből a haditervet eszelte ki:
- Az íjászok fele a várfalon foglal helyet, és löovi ki az ellenséget. 700-an lesznek, ami nem kevés. Ők nem hoznak íjakat, ami nekünk előny. A közelharcosok a kapun belül helyezkednek. A 900 fő csak akkor kezdd harcba, ha a kapu már nyitva van. A többi íjász a városon belül helyezkedik el. Átlőnek a várfalon és
- Ez biztos jó ötlet?- kérdezem
- Már miért ne lenne jó? Ez a legjobb tünde stratégia.
- De zek képzetélen íjászok.
- Figyeljj, ÉN vagyok az íjászok vezetője, ÉN tudom, mi a jó terv, neked kuss!!!!
- Ne mondd, hogy nem szóltam.
Ekkor az ellenséges vár felől kürtszó harsan, és egy sereg indul el. A várra a háborút szimbolizáló zászlót tűzik ki, ami kettő, kersztet alkotó kard. Erre a mi embereink is feltűznek egy zászlót, amin egy ökölbe szorított kéz található, de úgy, hogy a középső ujj felfele áll. Az ellenség hamar ide ér, de addig is van időm megfigylni a sereget. Kínai harcosokból, manókból, ogrékből és trollokból áll, kb. 800 főnyi, a sereg mögött meg ott a küklopsz. Kiálltására megkezdődik a csata.
- Első sor, tűz- üvölti Finglin, mire az első sor kilövi nyilait, és rendet vág az ellenséges seregbe.
- Második sor, tűz........- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, TI BARMOK OTT LENT, MINKET TALÁLTATOK EL, KI KÉPZETT TITEKET ÍJÁSZATRA!!!!!!!??????????
- Senki, mi földművesek vagyunk.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
- Na mit mindtam- kiabáltam föl.- De most az alsó egységeket célszerű lenne fölvinni.
Fel is mentek, így maradt 10 íjász lent, akik mögöttem helyezkedtek el. Ekkor az ellenséges sereg faltörőkossal verni a kaput. Ekkor ötletem támadt:
- Kopognak, hadd jöjjenek, kapukat kinyitni!!!!
Az ellenség kososai rohantak, ekkor kinyílt a kapu és őke tehetetlenül rohantak tovább a 256,4 kg-os kossal, el a seregünk mellett.
Közben a város vezetője ésa tanácsadói, meg a személyi testőrei tanakodtak:
- Ha az ellenség betör, a 8 testőr önfeláldozóan harcba száll velük, 2 tanácsos megfog és futunk el.
- Nem hinném, hogy ez lenne- mondja az egyik tanácsos- erős a védelem.
- De azért jobb felkészülni.
- Úgyse jutnak be.
DURRRRRRRR, ekkor a faltörőkos bnecsapódik az épület falába.
- Már itt is vannak. Testőrők harcba, FUTÁÁÁÁÁÁS, HÉÉÉÉÉÉÉ, negem ne hagyjatok itt!!!!.
Közben a sereg elkezdd befele özönleni, de nekem egy tegrvem támadt. Előhúztam Ágoston íját, és a többi íjásznak mondom:
Lőjetek át rajtam az ellenséges seregre...MOST, ekkor én is kilőttem nyilamat, de vki túlságosan is vízszintes irányba lőtt.
- TE BAROM, KILŐPTTED 2 BORDÁM, EZ MA MÁR A 3-4. VOLT.
- Bocs főnök.
- Hagyjuk.
Eközben az ellenséges sereg özönlött befelé, de ezt az íjászok észrevették és az első sorokat kilőtték. Erre rohamra indítottam seregem, és a kezembe klévő íyjjal lecsaptam az első felém jövő kínait. Következő ellenfelem egy ogár. Csatabárdjának lapjával felém csap, én meg kiemeltem elé kardomat. DE MÉG MINDIG AZ ÍJ VAN NÁLAM!!!!!!
DURRRRRRRRRR!!!!!!!!!!
A várfal falábnál kötöttem ki, és az ogár elindult felém. Seítségrt kiáltottam:
- FINGLIN!!!.
Ekkor az ellenséges sereg iszonyat hangiosan röhögni kezdett. Eldiobtá fegyvereiket, földre estek, és hataémas jangerővel hahotáztak. Ezt tette a küklopsz is, mire én fölkeltem, kardot rántottam, és felé rohantam, hogy megöljem, de egy nyílvessző is közeledett felé. Belszúrtam kaerdom a küklopsz szívébe, de a nyíl elöbb találta el a szemét. A többiek isleszúrták az ellenséges sereget. Odmanetem Finglinhez a toronyba.
- Én voltam a gyorsabb- mondta.
- De az enyém halálosabb volt.
- De az én nevemmel nyertünk
- De én mondtam ki.
- Megint kötekszel?
- Üsselek le ismét.
Már csatába kezdtünk volna, amikor erővel telt meg testem, és zombivá változtam. Minden jó. Vagy mégsem???
Milyen? |
| Valaki szokott a sziporkába menni? |
Sztem se csalás.
Bár ha több percig nézed a deck-jét, akkor az már idegesíteni fogja |
| Nekem egy két emberke a kezemet törné ezért de sztem nem csalás. Nincs ráírva meddig nézegetheted |
| Miért lenne csalás? Hiszen elvileg nem tudod, hogy miből áll az ellenfeled paklija, úgyhogy nem tudhatod, hogy mi van a kezében. Persze ez csak elméletben működik így. Amúgy szerintem nem illik ilyet csinálni, de hivatalosan egyáltalán nem számít csalásnak. Legalábbis nekem ez a véleményem. |
Ellövök 0-ért egy Tovajszemet, és addig nézegetem az ellen deckjét, amíg jó közelítéssel már meg tudom mondani mi van/mi nincs a kezében.
Szerintetek ez "csalás" vagy inkább csak egy apró finomság? Nálatok még belefér(ne)? |
Hírek, változások | Kérdések | Csere-bere | Stratégiák | Versenyek | Lapötletek | Szavazások | Egyéb
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
