A VIII. Bárdverseny dobogós alkotásai (Túlélők Földje versek)

Én vagyok az álom,

ez az én világom,

       figyelj, ki erre jársz!

Nem vagy te most ébren,

elmerülsz a létben,

       - álom ez, semmi más.

Álmodod e földet:

teremtesz felhőket,

       alkothatsz hegyeket.

Madarak az égen,

halak lent a mélyben

       - adj nekik életet!

Olyan ez a világ,

ahol minden virág

       megél ha ápolod.

Te ülteted őket,

álmaidból nőnek,

       nyílnak ha gondolod.

Teremtsél színeket,

zamatos ízeket,

       virágillatokat!

Hímezzél mezőket,

mellé hűs erdőket,

       bele fákat - sokat!

Varázslatos helyek,

kristály-üveg hegyek,

       - járod e világot.

Itt minden megtörténhet

a csodák égig érnek,

       hiszed majd, ha látod!

Szárnyalj, ó képzelet!

Nincs amit nem lehet,

       nincsenek határok.

Repülhetsz! Akarod?

Tárd csak szét két karod

       s szárnyalhatsz, ha vágyod.

Akarsz varázsolni?

Csak annyit kell szólni:

       Úgy legyen! Kívánom!

Gondolj rá erősen,

akarjad hát bőszen,

       - s teljesül az álom.

Azt hiszed ez csoda?

Nem juthatsz el oda?

       Nincs mi irányt mutat?

Pedig ott van benned,

mert ez a te lelked

       - keresd hát az utat!

Szíved tudja: merre,

neki van már terve,

       hallgassál szavára!

Engedd hát szabadon,

bízz magadban vakon

       - s ne csak éjszakára.

Mert ébredsz majd reggel

álmos tekintettel;

       s hétköznapok várnak.

De jó, ha nem feledsz el,

mert az álmok egyszer

       mind valóra válnak.

Vérzik a nap a horizont peremén

Majd lassan álmodni tér, a nappalt feledvén

Hatalmat ad az estének

A sötétséget hozó komor testvérnek

Álmodni térek én is

Álomarcod fogva akár egy fétist

Messzire visz a gondolat király

Hajónkat messze sodorja a dagály

S elérve szobád ajtaját

Már látom tested hintaját

Érintésem enyhe szellő csupán

Puha bőröd bársonyán

Halk sóhajként fekszik melléd

Szeretőd, akár egy furcsa kellék

Átölelem álomkézzel testedet

Majd megérintem álmodó lelkedet

Összeforrnak egy hosszú percre a lelkek

Feledvén a testeket

Érintkezésük most éteri

A sötét most ezt is elfedi

De lassan közeledik a hajnal

Jő a király, hintóját kísérő haddal

Visszavisz az álmok tengerén

Kisszobámba, hol álmom épp feledem.

A Tűzvihar napján rohantam keletre,

Hátsómon a pihéket fuvallat perzselte.

Egy szál bunkóval Ghallára érkezve,

Fejemet vakarva, nekem ez megérte?

Utamat járva szörnyekkel harcoltam,

Egyetlen lárva mit ebédre befaltam.

Nem is oly soká egy városra akadtam,

Shaddar a neve, amit akkor még csipáztam.

Hetyke Elf lányok, hű mit nem látok!

Óriás Troll testőrök a pofámba vágtok?

Küldetések hada, csinálják meg mások!

Én odébb állok, ki kíváncsi rátok?

Fehér Bércbe érve, ni egy újabb város!

A sárban fetrengve harcolt ott egy páros.

Jók és Gonoszok! A jellememre káros,

Semlegesként ismét mögöttem egy város.

Tharr lett istenem most én őt követem,

Lady Olíviával is volt egy esetem.

Egy bizonyos Gróf előtt majd hanyatt estem,

Gnóm Kutatóállomáson aszisztens lettem.

Qvill városában rámszakadt a kék ég,

A mana illatával megtelék a lég.

Varázsló lettem! Ez már nekem elég,

Lángcsóvám hatására minden porig ég!

A szép Libertan egy óriás Metropolisz,

Üldözött is eleget a királyi Police.

Wargpin városában daloltam mint Elvis,

S reméltem a csodaszőnyeg Huertolba elvisz!

Egy alkalommal séta közben gödörbe estem,

De rájöttem, Labirintusba került a testem.

Szörnyek ellen képem harci színre festem,

S azóta a fáraók sírját is megleltem.

Varkaudar falukban csépelem a népet,

Kiérdemlem én majd azt a Hűségérmet!

Abbahagyom immár kopik lám a véset,

Így utólag olvasva elég jó kis vers lett!

A tegnap torz törött

Tükrében nézem a holnapot

Körülöttem az elárvult

Hitetlen csillagok

S a közelgő vég szélén

A kezemet fogják

Mosolytalan, fáradt angyalok

S a sötét kacagó ördögök

Közöttük régi csodált szeretőm

Ki hátamba tőrt döfött

Nézik, ahogy lépdelek a fény felé

Vissza többé nem jövök!

Talán csak érted Kedvesem

Szárnyamat csonkolom

S alábukom véresen

De a szeretettelenség korában ékesen

Kiáltom: Én tudok szeretni!

A hideg kövek között én létezem!

Bár sorsom csillaga nem ragyog túl fényesen

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Az V. Bárdverseny dobogós alkotásai (Túlélők Földje versek).

Létrehozás: 2005. május 31. 15:46:12

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09

Nyomtatási forma