Az öngyilkos vállalkozás (Káosz Galaktika novella)

A Silicium Hamster lassan elhagyta a légkört. Ormótlan, kopott fémteste meg-megrázkódott, ahogy igyekezett maga mögött hagyni a bolygó gravitációs mezejét. A jéghideg űrbe érve a hajó, mint egy poraiból feltámadt főnix, felhagyott a küszködéssel, és magabiztosan haladt el az egyetlen hold mellett.

- Mi az úti cél, kapitány? - kérdezte Andrew Scott, a hajó pilótája. John Terror, a Silicium Hamster kapitánya elgondolkozva meredt a Formato szektor csillagtérképére.

- Nem is tudom Andrew. Talán el kellene nézni a zargok által ostromolt rendszerekbe...

- Kapitány, nem hiszem, hogy egy Mercator Alpha sok eséllyel próbálkozhat a blokád áttörésével. - szólt Brule Denson, a navigátor.

- Ugyan már, Mr. Denson. Biztos lesz ott egy-két Cyclon, ami meg akarja váltani a világot. Mi majd szépen az árnyékukban maradunk, és a kellő pillanatban letesszük a gépet. Ott aztán megnézzük, hogy mi a helyzet, és miféle áruk szállításával kereshetünk a legtöbbet. Felveszünk egy-két menekülőt, majd lelépünk. Innentől pedig már csak be kell indítani a Silicium Tourst, és mi leszünk a nagyszerű megmentők, mellesleg pedig betegre keressük magunkat.

- Nem látszik felemelőnek, hogy bajba jutott embereken szedjük meg magunkat.

- Te és a nagyszerű ideáid! Andrew, ez tulajdonképpen kereskedelem. Nem azért megyünk, hogy kiraboljuk azokat az embereket. A jegy az útra ingyenes, pusztán nem akarok üresjáratokat csinálni a blokád áttörésekor.

- Szerintem nem hangzik rosszul... - jegyezte meg Brule.

- Mikorra érünk oda, Mr. Denson?

- Azt hiszem, két-három ugrásnál nem kell több.

- Nagyszerű, óra indul. - szólt a kapitány, és önmagában már a jövendőbeli haszon nagyságán morfondírozott. Elnézte, ahogy a navigátor bütyköli konzolját, és megpróbál felkészülni az ugrásra. Bár néhányan azt állították, hogy idővel megszokható, neki valahogy nemigen sikerült. Lehet, hogy alkat kérdése, mindesetre az ő gyomra mindig felfordul. Mikor látta, hogy Denson végzett a számításokkal, sietve becsatolta az övét, és várta az ugrást.

A hatás most sem késett, elveszítette eszméletét, s mire magához tért már csak háborgó gyomra és a megváltozott kilátás jelezte a hiperugrás tényét. Nyomasztó csend telepedett az irányító teremre, amit csak a navigátor konzol kopogása enyhített.

- Kapitány! - törte meg a pilóta hangja a csendet.

- Igen, Andrew.

- S.O.S. jeleket kapunk a mélyűrből.

- Jól van, töröld a hajónaplóból, és maszkold a közös csatornákat!

- De kapitány...

- Andrew, ne törődj vele! Nem hiszem, hogy akadna hajó a közelben, ami észrevehetett volna bennünket, és ezáltal bizonyítható lenne, hogy itt jártunk. A hajónaplóból töröld jelenlegi helyzetünket, és az előbbi ugrás céljául jelölj meg egy szomszédos rendszert. Mr. Denson, kérem az ugrások után törölje az ugrás számításainak biztonsági másolatát.

- Uram, ez az üzenet kizárólag nekünk szól. Nem a közös kommunikációs csatornán érkezett.

Terror dühében a szék karfájára csapott.

- Na már csak ez hiányzott. Andrew, az üzenet biztos, hogy nem megy más frekvenciákon? Esetleg megnézhetnéd, milyen egyéb adás folyik a rendszerben!

- Kapitány, más kommunikációs csatornák lehallgatása eléggé illegális...

- Inkább csukjanak le, mint hogy vakon belesétáljak valami csapdába.

- Rendben kapitány.

A Csend ismét visszaszállt a fülkére, s mindenki a pilóta konzolján megjelenő üzenteket nézte.

- Semmi, kapitány. Csak a szokásos navigációs jelzések.

- Akkor Andrew, fordítsa a Hamstert a jelek forrása felé! Mr. Denson pedig kérem, próbáljon meg előzetes számításokat végezni arra az esetre, ha nagyon gyorsan kellene meglépnünk!

- Igenis uram.

A hajó lomhán pályát váltott, majd az újonnan kijelölt cél irányába siklott. Terror feszülten meredt a szenzorok kijelzőire, remélve, hogy nem villan fel rajtuk semmiféle baljós jelzés. Nem voltak illúziói afelől, hogy mi történne, ha belefutnánk egy nagyobb zarg egységbe, vagy mondjuk egy-két gyanús Scorpion tűnne fel a környéken. Imái úgy látszik meghallgatásra találtak, mert semmi különös nem történt, mindössze egy Mercator Alpha adatai jelentek meg a monitoron.

- Andrew, mássz rá a szenzorokkal!

- Azonnal uram.

A pilóta állítgatott valamit a konzolon, majd hitetlenkedve csóválta a fejét.

- Valószínűleg valami probléma van uram. Az agy azt állítja, hogy az a hajó a Silicium Hamster. Lehetséges, hogy valami hiba van a visszaérkező jelekben, ezért a számítógép ismét bátorkodott rápakolni néhány szűrőt, és ez lett az eredmény.

- Akkor nézzük meg saját szemünkkel! Kezd az ügy egyre bonyolultabbá válni.

Csakhamar ott lebegett előttük a teherhajó hatalmas alakja. Néhányszor körberepülték, hogy megállapítsák, mi a helyzet az óriási monstrummal.

- Az oldalán lévő felirat szerint valóban ez a Silicium Hamster. - jegyezte meg Andrew, de látva a társai arcára ült döbbent kifejezést, inkább nem folytatta.

- A pusztulás a hidat ért végzetes találat okozhatta - próbált tárgyilagos maradni a kapitány. - Mindenesetre nem jó ómen saját korábbi énünkkel összefutni. Uraim, a helyzet kissé bizarr, de meg kell próbálni a hasznunkra hajtani. Andrew, mi a helyzet a hajón?

- Úgy néz ki, hogy a híd kivételével a hajó teljesen ép. Tulajdonképpen az egész hátsó fedélzet levegő alatt van, és látszólag minden működőképes rajta. Az agy sem semmisült meg, így akár fontos információkat is szerezhetünk belőle a történtekről. Bár magát ismerve kapitány, nem biztos, hogy minden adat, amit kihozunk a naplóból korrekt lesz, már ha egyáltalán lesz benne valami épkézláb feljegyzés.

- Ha a hajtómű és az agy épen maradt, akkor akármelyik lakott világ felé irányíthatjuk, vagy akár el is vontathatjuk. Úgy tíz rongyot biztosan kereshetünk rajta, de elnézve az állapotát, akár tizentötöt is kihúzhatunk érte valakiből. - jegyezet meg Denson.

- Vajon mi lehetett a rakomány? - gondolkodott Terror. - Mr. Denson, készüljön, átmegyünk!

- Uram, nem akarok akadékoskodni, de nem szívesen látnám a saját holttestemet.

- Ugyan már, Mr. Denson! A találatot követő robbanás során valószínűleg a teljes legénység kirepült az űrbe.

- Hihetően hangzik. Menjünk!

A két űrhajós elhagyta a hidat, majd a zsilipek felé vették az irányt. Magukra öltötték űrruhájukat, s csakhamar a másik hajó felé úsztak. Néhány perc alatt meg is érkeztek a teherhajó személyi zsilipjéhez. Terror szórakozott könnyedséggel ütötte be a nyitó kódot, s magabiztos mosollyal figyelte, ahogy a vastag durmacál ajtó a hajótörzsbe csúszik.

- Ezzel megvolnánk. - jegyezte meg csak úgy magának, majd beúszott a feltárult fülkébe. A navigátor szkafanderes teste sietve követte, de arcán látszott, hogy szívesen lenne most valahol máshol. Miután a a hajó belső fedélzetér jutottak, ellenőrizték a hajó levegőjének összetételét, majd óvatosan levették sisakjaikat.

- Na így már mindjárt más. - jegyezte meg a kapitány. - Nem bírom az űrruha műanyag szagú levegőjét.

Denson erre magában morgott valamit, s izgatottan babrálta az oldalán függő MicroBlast pisztoly markolatát.

- Vedd fel a kapcsolatot az aggyal, és igyekezz rávenni, hogy sugározza át a rendelkezésre álló adatokat a Hamster agyának. Addig én megnézem, hogy mit rejt a raktér.

- Igenis kapitány, keresek egy konzolt.

John Terror magabiztos léptekkel haladt a raktérhez vezető folyosón. Elhaladt a legénységi kabinok mellett, de úgy döntött, majd csak visszafelé néz be. Elgondolkodott, hogy milyen szerencsés, hiszen ismeri saját kabinjának rejtek helyeit, így ki tudja minek bukkan majd a nyomára. Elérte a folyosó végét, kézbevette a pisztolyát, majd kinyitotta a raktér ajtaját.

Odabent jellegtelen konténerek sorakoztak. Ráadásul csak félig volt az egész. Odament az egyikhez, s már éppen megnézte volna a tartalmát, mikor lépteket halott maga mögött.

- Na Denson, mire jutottál? - kérdezte az érkező felé fordulva.

Arcából kiszaladt a vér, s egy pillanatra teljesen mozdulatlanná dermedt. A raktár ajtajában John Terror kapitány állt, s pisztolyával meglepett hasonmására célzott.

- Dobd el a pisztolyt John! - szólt az alak.

A markolat szinte magától csusszant ki az elképedt kapitány markából.

- Gondolom nemigen jutsz szóhoz. Nos, a körülményeket ismerve nem is csodálom.

- Miért? - hebegte Terror.

- Tudod a blokád alá vont Seor bolygón kaptam egy nagyszerű ajánlatot. Valami helyi nagyság meg akart lépni, azonban valami személyes ellentét miatt elég hátra került a mentésre várakozók listáján. Mindemellett magával akarta hozni személyes értéktárgyait. Ez érthető. Részvények, papírok, családi ereklyék, miegymás. Történetesen elvállaltam a szállítást, de úgy gondoltam, nem elég nekem az a potom tíz rongy, amivel ki akarja szúrni a szemem, ezért gondolkozni kezdtem. Felhasználva az akadémián szerzett ismereteimet, bombát ácsoltam, s az irányító terembe rejtettem. Az első ugrás után rosszullétre hivatkozva elhagytam a hidat, amit persze kívülről gondosan lezártam. A következő után: bumm. A híd megsemmisülésével az agy elküldte a legénység halálhírét, és önmaga állapotát a legkőzelebbi lakott világba. Ezen a környéken elég gyakori az ilyen katasztrófa, hála a zargoknak. A szabályzat szerint ilyenkor ki kell jönnie egy hajónak rutinellenőrzést tartani. De ki jönne ki egy Mercator Alpha miatt a mélyűrbe? Főleg, ha S.O.S. jeleket sem hallat. A legénység nagy része minden bizonnyal halott, a hajó kapitánya ugyan még életben lehet, de egy kapitány csak ritkán hagyja el a hidat, ráadásul közvetlenül ugrás után történt az eset. Sokkal egyszerűbb mindenkinek, ha puszta tényként könyvelik el a hajó és a személyzet pusztulását. Én pedig reméltem - ismerve magamat -, hogy kiküldött üzenetem idővel megtalál, és végül idejössz. Ennyi.

A kapitány időközben visszanyerte önuralmát, s türelmetlenül hallgatta korábbi énje ömlengéseit. Tudta, hogy ellenfele ne hagyhatja ki az alkalmat, hogy legalább egy valakinek elmesélhesse „brilliáns” tervét. Ha valami csak egy pillanatra elvonná a figyelmét...

- Végeztünk az átrakodással, Andrew! Visszazárom a zsilipet.

- Igenis kapitány. Kár, hogy nem tudjuk magunkkal vinni a Hamstert is!

- Valóban nagy kár, Andrew! De sajnos az agy olyan mértékben megrongálódott, hogy lehetetlen magától megmozdítani az öreglányt. Különben is, a biztosító csalást szimatolna, ha beállítanánk a saját, szétlőtt hajónkkal. Jobb ez így.

A hídra lassan visszatért az élet. A kapitány visszatelepedett helyére, és fontolgatva bámulta a szektor térképét.

- Hova is indultunk, Mr. Denson?

- A Breolre tartottunk, körülnézni.

- Persze, a Breol. Módosítok az úti célon, az Akitholon ismerek valakit, akit érdekelhet újonnan szerzett rakományunk.

- Ezek szerint irány a Goblin rendszer. Kössék be magukat, és élvezzék az utat. - szólt hátra Denson, és bütykölni kezdett a konzolján.

John Terror arcán fájdalmas fintor suhant át, majd bekapcsolta az övét. Sosem szerette a hiperugrásokat...

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: A vámos (Káosz Galaktika novella).

Létrehozás: 2003. október 8. 10:06:17

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:10

Nyomtatási forma