A vámos (Káosz Galaktika novella)

A nap vörös korongként egyensúlyozott a Sorwir bolygó horizontján. A szolgálatos vámőrség váltáshoz készülődött. A legalkalmasabb időpont egy csempészhajó számára...  

Ghoem hadnagy összeszűkült szemmel bámulta a kikötőben leszálló ASZFALT nevű Lightningot, melynek "KÖSS BELÉM!" felirat díszelgett az oldalán. Enyhe bizsergést érzett a tarkóján. Tudta, hogy ez csempészáru jelenlétére utal. Tizennyolcadik éve szolgált a kikötői vámőrségnél. Ez idő alatt kifejlődött e képesség, mely nem is olyan meglepő a cerebritáknál.

- Bolum őrmester, munkára fel! - kiáltotta beosztottjának, és elindult a hajó irányába.

- Nem látszik csempésznek! - zárkózott fel tudálékoskodva újdonsült kollégája.

- Ide figyeljen Bolum! Mennyi ideje van a vámőrségnél?

- Már két napja!

- Nagyokos! Én már akkor csempészeket üldöztem, amikor maga még csak tipegett az ANTI-G babasétáltatóban. Nyissa ki a szemét, és csukja be a száját, ha tanulni akar! - fejezte be mondandóját, mivel hallótávolságba kerültek.

- Szurk-O-Lo és legénysége vámvizsgálatra felkészült - jelentette katonásan a hajó kapitánya.

- Van valami tiltott áru a hajón? - kérdezte Ghoem a kapitánytól.

- Hova gondol ezredes úr! - jött a hízelgő válasz.

- Azért, ha nincs ellenére átvizsgálnánk a hajót...  

A hadnagy rendkívül kellemetlenül érezte magát. Fél órai kutatás eredményeként jól összekoszolta magát a raktérben ráborult grafitrudakkal. Hülyét csináltak belőle az új beosztottja előtt, de nem tehetett semmit. Dühtől vöröslő fejjel (ami a cerebritáknál nem kis teljesítmény) fordult a kapitányhoz:

- Elnézését kérjük a kellemetlenségekért, de csak a munkánkat végeztük - azzal sarkon fordulva elhagyta a hajót.

Éppen egy teherszállító kanyarodott ki a dokkból az ASZFALTról leszerelt ágyúkkal megrakodva, mikor végzett a szolgálatleadással. Végtelen utálattal nézte a távolodó teherszállítót.

Az őrmester melléje szegődött.

- Vajon mennyit kereshetnek három Odessa Sierra ágyún? - kérdezte Bolum.

- Sierra!?! - csattant fel meglepődötten Ghoem.

- Hát persze! Nem látta, milyen könnyen szerelték le? Semmi energiakábel, semmi vezérlőkábel. A Sierra típusok csalhatatlan ismertetőjegye. Persze ilyen közelről.

- Miért nem mondta ezt korábban?

- Maga mondta, hogy csukjam be a számat.

- Ha már úgyis vége a műszaknak, nem néznénk körül a sikátorok környékén? - nézett kérdőn beosztottjára a hadnagy - Hátha látunk valami érdekeset.  

Az MT-302-es homokfutó hangtalanul suhant a sikátorok felé. Ghoem még mindig az egyenruháját viselte; a nagy sietségben eszébe sem jutott az átöltözés. Valahogy élete részéve vált ez a munka. Személyes sértésnek vette, ha valaki az ő műszakja alatt csempészkedik. Érezhetően csökkent a járókelők száma, ahogy közeledtek a város hírhedt negyede felé. Errefelé még a szemétszedő robotok is rendőri kíséretet kapnak. Azok akik itt kénytelenek élni, nem panaszkodhatnak a biztosítási ügynökök zaklatására.

A szürkületben alig kivehetően valami alaktalan sötétség borította a szűk utcarendszer bejáratát. FÜST. A füstből pedig egy járőr alakja bontakozott ki.

- Csak nem az ön figyelmetlenségének mementója? - mutatott a helyszínelő a teherszállító roncsára.

A hadnagy morogva kikászálódott járművéből.

- Honnan tudhattam volna, hogy a panelra szerelt Sierra ágyúkban lesz a fű! - csattant föl mikor megérezte a megperzselődött tiltott áru jellegzetes szagát.

- A Sierra ágyúk messziről valódinak tűnnek. Nem csoda, hogy azonnal tüzet nyitottak rájuk - mondta szenvtelenül a járőr, miközben a tetemeket vizsgálta.

- Még jó, hogy feltalálták a klónozást - kotyogott közbe Bolum. - Képzelem, milyen arcot vágnak, amikor a kórházban felébredve letartóztatják őket.

- Új fiú? - vigyorgott a járőr

- Igen - sóhajtott Ghoem. - Nagyokos! - fordult beosztottjához.- A klónozás az élőlényt a klónozási mintavételkor meglévő állapotában hozza létre. Tehát amikor még el sem követte a bűnt.

- Senki sem büntethető a majdan elkövetendő bűneiért - okoskodott a járőr.

- De hát akkor mit tudunk tenni? - kérdezte Bolum

- Semmit - válaszolta a járőr.

- Majdnem semmit - tette hozzá a hadnagy magában, azzal visszaszállt homokfutójába.

Elsőbbséget adott a később érkező járőröknek, bár azok nem használtak megkülönböztető jelzést. Ki akarna ezen a helyen feltűnősködni? Ahogy távolodtak, az élet felpezsdülésével a megszokott jókedve is visszatért. Nem érzett kárörömöt. Egyszerűen csak, rendnek kell lennie! Persze volt még egy kis dolga. Egy apró szívesség. A mostani zavaros időkben olyan gyakran tűnnek el klónminták...

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: A semmi bajnoka (Káosz Galaktika novella).

Létrehozás: 2003. október 8. 10:05:50

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09

Nyomtatási forma