| //bocsi,h offolok,de 5 napig nem leek...pénteken,v szombaton jöök...// |
scak a fejét ingatja: "törpék", majd vesz magához néhány cipót, s elindul vissza vagy féltucat cipóval, leül helyére, s Uliennek is felajáll hármat.
-gondolom nem akarja *kegyed* - hangsúlyozza ki irónikusan - megégetni a nyelvecskéjét -kacsint egyet, majd közelhajol a tálhoz, s megszaglássza az ételt, majd annak csípőssége elkezdi marni az orrát, könnycseppek csordulnak ki szeméből, majd bólint a törpe felé: "tényleg nem kell utánfűszerezni", de önmagában nem érti, hogy mért kell ilyen intenzív ízvilág a legtöbb halandónak...de kiszedte, így meg kell ennie.
Ulien felé fordul, és - miután kitörölte szeméből a könnycsepeket - mosolyogva mondja a nőnek:
-akkor váj...öhh, akarom mondani jóétvágyat - s elkezdi a maga részét enni.
//...// |
Ekkor belép a kocsmába 3 katona oda mennek a kocsma vezetőjéhez nem érdekli őket rájuk vettet pillantások:
-Látta maga ezt az alakot-és egy rajzot mutat ami kisértetiesen hasonlít a furi nőre-megszököt az örültek házából és köz veszélyes.
A nő észre veszi a katonákat és közelebb húzzodik a barbárhoz hogy takarja magát:
-segíts-suttogja kérlően |
Ekkorra már friss cipók, só, bors, fogpiszkáló és egyéb kellékek is kikerültek a kondérral szomszédos asztalra a törp jóvoltából.
-Persze, természetesen. Nézz körbe s vegyél magadhoz még azt ami kell. Bár általában utófűszerezésre nincs szükség.
Húzza ki magát büszkén. |
megközelíti a kondért, amennyire csak lehet, s két tányért vesz el, melybe kerül majd ez a számára még ismeretlen étek...
amint odafér a kondérhoz, meglepően nagy ügyességről tesz tanubizonyságot, egyik tálat az alkarjára helyezi, a másikat kezében tarja, mindkettőbe szed, majd levéve a tányért alkarjáról - mely egy kicsit melegebb, mint várta - egy nagyot sóhajt, hogy nem dobta el félúton az edényt...de köszönhetően vértjének, nem következett be a kataszrófa
még szabad ujjaival kanyarít hozzá kanalat, majd elindul vissza a helyére; ott leteszi a kanalakat, egyet magának, egyet Uliennek, majd eszébe jut, h ez nem épp a legkedvesebb hőfokkal rendelkező étek, ezért még mielőtt leülne, odamegy a törpéhez és:
-kenyeret lehet ehhez kérni? - kérdezi.
//...// |
| -Akkor menjünk-mondja a lány határozottan,és elindul kígyója és Orion társaságában.Belép a fogadóba,rögtön megérzi az étel illatát.Végighordozza tekintetét a társaságon,köszön,majd kérdően Orionra néz. |
Orion alsóbb régiói halk morajlással befolyásolják az idéző válaszát:
- Valóban, kítűnő ötlet: a törp főztje ízletes, hátha most is valami finomat hozott össze! |
Miközben a mágus eszik a törp főztjéből végig pillant a termen. Rengeteg új arc jött , mióta utoljára járt itt. Ahogy körül néz a termen szeme megakad az elf nőn. Feláll, odamegy,majd megszólítja:
- Üdv, mi még nem ismerjük egymást! |
| -Ezt nem tudom,mindenesetre lehet,hogy jók a megérzései-válaszol mosolyogva,majd felnéz az égre-Szerintem dél körül járhat,azt javaslom,nézzünk valami ennivaló után. |
// "áldassék" -_-
És igen, még csak dél van. Ha nem jön meg 4-5 napon belül Mago, akkor tekintsd úgy szerintem, hogy már nem is fog jönni. Előfordul néha a friss hússal, hogy szemvillanás alatt eltűnik és fel sem tűnik tobbet. "Estig" várj szvsz. // |
| A törp körbenéz. Mindenki örül a halételnek. Hirtelen nagy lesz a zsorgás a jelenleg központi szerepet betöltő nagy kondér körül, ahogy a kocsma apraja-nagyja ráveti magát. A törp látá hogy ez jó. Gondolkodik, ez így nagyon hamar el fog fogyni. Még jó, hogy megteremté a második fogást. Hiszen így majd lőn sok tele pocak. A hetedik percben szed magának a kondérból, s megpihen. Álassék neve mindörökké. |
| -Nagyon köszönöm- mondja a nő és megvárja amig ugy ahogy mindenki leül és el lehet kezdeni enni-jó éjtvágyat-motyogja majd elkezd enni, szinte ugy mintaha már rég ne evet volna, de még is illedelmesen. |
Amikor Vándor az asztalhoz ér, amin a halászlé gőzölög elmereng. Hogy is szedjen a kondérból, ha a nőt támogatja! Szeme a lányát keresi, s amint rálel megszólal.
-Segítenél?! Érdeklődik Topáztól, majd vár. Nem kell sokat várakoznia, mert az asztalon lévő készletek megelevenednek. -Ne így! Dörren a lányra. -Légyszives! Teszi hozzá. A kislány ezután kézzel szed három adagot, amíg a barbár segít leülni a nőnek. Majd maguk elé huzza azokat. Hirtelen eszébe jut Melkor is. Ám úgy gondolja, hogy tud magárol gondoskodni. Neki éppen elég a lánya, és a nő. Akiről szinte még semmit sem tud! |
Az idéző szemei tágra nyílnak meglepetésében, amint elkapja a csörömpölő szütyőt.
- Miért érzem úgy, ha jobban vigyázok rá, akkor is könnyen elemelné? |
Miután Raptor elmegy, Ulien újra elmerül gondolatai között. "Hátha itt történik valami" elmélkedik, s észre se veszi, hogy a törpe az ebédet hozza. Csak akkor zökken ki megannyi gondolata közül, amikor az elf felé intézi kérdését.
Feltekint. Egy pillanatig nem tudja, miről is van szó, aztán körbenéz, s elmosolyodik.
- Ó... igen! - mondja. - Megköszönném.
Kihúzza magát, s nagyot sóhajt. "Vajon meddig fogok még ebben a fogadóban ülni?" kérdezi magától, s ezen a gondolatmeneten halad tovább. |
megérzi az ebéd illatát, s rájön, ilyet még nem evett...érzi a hal illatát, a csípőst is érzi benne, s nem tudja eldönteni, hogy ez mi...bár...
"szeretem a csípőset, hmm, megkóstolom. Talán meg is szeretem, de előbb kóstoljuk meg"
gondolja, majd a barbár felé néz, aki szinte önkívületi állapotba került a "kaja"-szó hallatára, de a fizikumából ítélve már egy ideje éhes is lehet.
szeme Ulienre téved, mit reagál a kaja híráre, közben halványan belemosolyodik, amint végiggondolja, hogy ez volt a törpe terve a jövőre, s ez egy kicsit őszintemosolyt csal az arcára...öszinte humorértékelő mosolyt, s kevés választotta el ennyi bor után, hogy el nem nevette magát, de van elég önkontrolja - az eddigi bemutatottak ellenére is - és csak annyi a reakciója, hogy visszatér a szokásos vigyora, lassan felkel, s a nemrégiben idehozott duplapengéjű lándzsát nekitámasztja az sztalnak, s indulna a kondér felé, de eszébejut, hogy Ulien még nem válaszolt semmit se a kaja hírére, s fel is tesz egy kérdést még emellé:
-hozzak? - vigyora nem változik. |
//ha a főnök aszongya h ebéd ak ebéd...ne kérdőjelezd meg a főnököt, mert midig igaza van;)
ugye raptor? // |
// 1000 bocs hogy megint csak offolok de amíg mago nem kerül elő nemtok írni. Ha vacsora lenne akkor esetleg írnám hogy visszajöttem.
Na szóval biztos hogy még csak ebéd idő van? Bocs de feltámadt bennem a kétely.// |
| -Mehetetünk-mondja a hölgy és örül hogy a barbár segít neki, mert nem biztos hogy msot eltudna menni saját lábán segítség nékül.-köszönöm-mondja alihalhatoan a barbárnak |
| - Én is üdvözöllek , habár még nem ismerjük egymást - majd vándor felé fordul - Semmi különös egy időre elmentem de a vissza vezető úton egy kis összetűzésem volt néhány ork banditával és egy sárkány fiókával szóval elég elfoglalt voltam . |
Az "Együnk " felszólításra Vándor felkapja a fejét. Nyakát megnyújtva átles Melkor válla felett, és a hang forrását keresi. Ám egy magátol mozgó kondéron kívűl, csak azt a két kalandozót látja a másik asztalnál. Hirtelen Topáz felé kapja a fejét, aztán ismét vissza. És ekkor megpillantja a törpe kezeit. Harsányan felnevet, és szokásához híven vállon veregeti Melkort. Aki nem tudja mire vélni, a barbár eképpen való viselkedését! Majd asztaltársaihoz fordul.
-Hölgyem, barátom! Amondó vagyok, induljunk is útnak mielött végképp késő lenne! Vigyorog, majd szokatlan módon felsegíti a láthatóan még mindíg gyengélkedő nőt. És fejével int Topáz felé. S félúton vigyorogva odakiállt a törp felé. -Nélkülünk el ne kezdjétek ám! |
-Az ismeretségre! -rikkantja ő is. Koccint, lehúzza a kupa tartalmát, majd az asztalra csap.
-A jövőre az a tervem, hogy felszolgálom az ebédet. Te szent ég... remélem még nem sült oda! Megyek is, megnézem.
A klón teríteni indul, a törpe kisvártatva egy hatalmas kondérral tűnik fel. Halászlé, benne mindenféle tengeri jó! Kicsit csípős ez is, Enger és a többi hazai ízeket kedvelő számára.
-Együnk emberek! -kiáltja el magát harsányan hősünk. |
Alig észrevehetően rámosolyog az elfre, s emeli a kupáját ő is.
- Az elkövetkezendő ismertségre - ismétli halkan, szinte magának. Miután koccintanak, egy kicsit beleiszik a borba, majd az asztalra teszi a kupát.
- Nos, uraim, kinek mi a jövőre vonatkozó terve?... márha kérdezhetek ilyesmit - tesszi hozzá egy csöppet bizonytalanul. Végigjáratja a tekintetét az asztaltársak arcán, s várja a reakciót |
| -Igen,kényelmes,de a legfontosabb,hogy biztonságos.-válaszol mosolyogva,vár egy kicsit,majd Orion felé dobja ellopott erszényét-Elnézést,de nem hagyhattam ki a lehetőséget.Máskor vigyázzon rá jobban. |
Az idéző semmit nem vesz észre: nem figyel fel arra, hogy jópár arannyal megkönnyítették.
- Kényelmes helyet talált a vadasban? Az elmúlt időszakban jómagam egy kis barlangban szálltam meg: közel volt a forráshoz is, csak az emberek társasága kezdett hiányozni. |
//bocsi nem vettem észre, nagyon bocs//
Vándor észre veszi, (biztos feltünt, hogy a nő nem válaszol kérdéseire, mintha fel sem fogta őket, aztán Melkor megjövetele tán még jobban ki is verték fejéből. |
Vándor kérdésére oda kapja a fejét:
-Nem, de ha már ide jöt gondoltam köszönök neki ha már ő nem.-mondja csendesen
//Gal lejjebb is van hsz ami hozzád szól tölem, de mind1// |
Vándor megörül a rég nem látott ismerősnek.
-Légy üdvözölve, rég nem láttalak. Mitörtént veled azóta? Kérdezi, majd tovább folytatja. -Igen ő a lányom, Topáz. Bármi furcsát is észlelnél felőle, ne lőj tűzlabdákat felé! Annak beláthatatlan következményei lennének. Majd a nő felé fordul. -Önök talán már ismerik egymást?! |
Ránéz asztalukhoz ülő figurára, nem szól semmit de láthatólag idegen nem is nagyon fedezte fel-nem baj-gondolja, legalább nem kell megint beszélnie, aztán rá jön hogy ez nem jó végén kitör belőle a szokásos és akkor nem biztos hogy jó vége lenne és érzi hogy már itt van ez igy nem jó, gyorsan rá néz az érkezőre és köszön neki:
-Üdv-mondja tömören, gondolja folytatja valamivel de inkább elvetti és figyel csendben |
bemegy a nő után, arcán a szokásos gyermeteg vigyor, szeme csillog, s finoman, de elég lendölettel csuklya be az ajtót, így az egy picit csapódik, de nem túl nagyot, semmi kár nem keletkezett.
szemével követi Ulient, amíg leül, majd egy pillanatra megint eszébejut volt társa, arcára arra a pillanatra merengő vonások ülnek ki, de amilyen gyrsan jött, olyan gyorsan el is ment eme emlék, s még a vigyort se törölte le az elf arcáról; ezután ő is elindul, majd leül, kupáját emeli, hogy koccintsanak az asztaltársak, majd még mielőtt a többiek reagálhatnának:
-mondanám azt, hogy az ismeretségre, de sajnos ez egyikünkre sem mondható el telljesen, hogy ismer mindenki ennél az asztalnál -elvigyorodik - , thehát azt mondom, igyunk, mert korog a májunk - s tartja a kupáját, hogy koccintsanak, majd hozzáteszi - és ha még nem is ismerjük egymást, de az elkövetkezendő ismeretségre - itt kacsint egy halványat Ulien felé. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
