Garret tisztelettel néz a bárdra.
- Ez ám teljesítmény, barátom! Remélem, egyszer én is tudok annyit fejlődni a kocsma vezetése mellett, hogy sárkányokkal kezdjek. Na, de igyunk is, ne csak beszéljünk! - azzal hoz három korsó sört, és az egyiket buzgón nyakalni is kezdi. |
| - Hát igen, a sárkányok kemény legények, kapcsolódik be Arithon, bár én már kissebb példányokkal elbántam. |
| - Velem sem sok...mostanság csak úgy barangolok a vadonban, egy-két szörnyet leterítek, hátha van náluk valami hasznos. Sárkányokkal azonban nem merek kezdeni... |
| -Sajnos mostanában nincs túlsok kalandom. A legutóbb sikerült néhány nevelő célzatú pofonnal helyreigazítanom egy medvét, aki épp a beleimmel kívánta a barlangját kitapétázni. De azóta semmi. Gondoltam betérek ide múlatni az időt, és elkölteni azt a néhány aranyat, amit a piacra hozott farkasbőrökért kaptam. És önnel, csapos uram, történik-é valami izgalmas mostanság? |
Garret az ork felé fordul:
- Garret vagyok, a tolvaj barbár. Sok a kalandod mostanság, Surr? - azzal egy újabb korsó sört tesz az ork elé, majd egy elnézést kérő kézmozdulattal a frissen érkezett tündelány felé veszi útját:
- Elnézést, hölgyem, az előbb valami olyasmit mondhattam, amit nem szokásom. Elnézést kérek, rossz napom volt. Van áfonyaszörp is, ha azt jobban szereti, bár a sör tényleg kelendőbb - majd kacsint egyet a lányra, és mosolyogva visszasétál az orkhoz.
*** Azért a stílusomat ne romboljátok, ha már beleírtok a történetetekbe. Ennyire bunkó azért nem vok a csinos elf lányokkal  *** |
Mikor a fogadós kihoz még egy sört DoF éleselméjüen megjegyzi:
-he?
majd hallván:
-az a hölgy küldte.
Erre felhuzza a szemöldökét:
-Hmmm,na jó. |
Fiatal, alacsony és törékeny testalkatú tündér leányka libben be az ajtón. Arán kedves mosoly. Barátságosan üdvözöl mindenkit és a pulthoz siet.
-Elnézést... szólítja meg félénken a csapost
... hosszú volt az utam, s torkom nagyon kiszáradt. Mit tudna ajánlani?
A férfi végigméri a lány csenevész alakját s szája önkéntelenül is gúnyos félmosolyra húzódik.
-Ez nem tejbár, kicsikém. Ide igazi férfiak járnak, és nem nyámnyila tündibündik. Ha valóban szomjas vagy, akkor húzz le egy korsó sört, szivi!
csapol egy korsó sört, a tündér kezébe nyomja, és elkéri érte a fizetséget. A lány megszeppenten a csapos beszédétől az egyik félhomályos sarokba húzódik, kezében a korsó sörrel. |
A sokadik pohár bor után már a sarokban ücsörgő barbárlánynak sem túl tiszta a feje, így jobbnak látja távozni. A csaposhoz lép, s rendezi terjedelmes számláját, a borravalóról sem feledkezve el.
- Bár fogalmam sincs, ki a fene az a balszerencsés játékos, és mi a kedvenc itala - néz DoF felé -, de vigyen neki egyet - mondja Garretnek, s leszurkol néhány aranyat a férfi markába.
- További szép napot - szól még hátra, s az ajtó nyikorogva csukódik mögötte. |
Mire Garret beér a pult mögé és visszanéz csak az üres korsót és az ork kérlelő ábrázatát látja.
-A nevem Sebesen Surranó Sötételf Suriken, de általában csak Surrnak hívnak -tolja előrébb kiürült ivóedényét- neked mi a neved? |
Garret biccent a távozónak, majd tölt egy korsó Csonka Goblin sört, és leteszi az ork elé.
- Egészségére! - majd visszamegy a pult mögé. |
| - Hmm...még meggondolom... - válaszol halkan a csaposnak, és feláll az asztaltól. Fizet, majd egy szintén halk köszönés után (ami a barbárnőnek is szólt) távozik a tavernából |
Ropogva tart ki a szék szerkezete, ahogy a megérkező ork ráhelyezi hab testét.
Az ét és itallapot böngészve rájön, hogy olvasási tudománya még csiszolásra szorul, de azért Garret felé fordulva határozatlanul kibetüzve felolvassa:
-Cson..ka..Go..b..lin söör! -a jól ismert büszke ábrázat ismét szétterül az arcán, ahogy a felettébb nehéz intellektuális gyakorlat akadáját sikerrel vette. Szándéka nyomatékosítása képpen vastag ujjaival néhány aranyat tesz a pultra sovány erszényéből. |
Garret végigméri az idegent, úgy fordul, hogy kivillanjon mithril hosszúkardja, majd bizalmasan válaszol:
- Hát, ha nagyképű lennék, azt mondanám, tőlem. A helybéliek tudják, megbízhatóbb vagyok az összes városi tanácsosnál. Ők tudják. Mindenesetre ha én nem lennék megfelelő, elmehet a városházára is, ott keresse Dyanur hivatalnok urat, és potom párezer aranyért cserébe be is engedik. Ha szerencséje van, még beszélhet is vele. |
Odainti magához ő is a csapost hirtelen ötlettől vezérelve, és a következőket kérdezi meg tőle nagyon halkan:
- Kitől kérhetnék a városban tanácsot bizonyos nagyon fontos dolgokról? |
Miközben figyeli a csapos és a nő ténykedését, arra gondol, hogy talán mégis van pénze ennek a barbárnak, és talán nem is olyan szegény....
- Ahogy gondolod. - szól kissé elmélázva |
| - Még nem - mondja határozottan - Nem túl szerencsés ez az időpont, és amúgy is, nekem is jár egy kis pihenő... A mai napomat a szórakozásra szánom - felhajtja maradék borát, és asztalukhoz inti a csapost, egy új adag végett. |
Némán nézi a lányt, majd megrázza a fejét.
~ Ki látott már ilyet... ~ gondolja magában, majd teljesen kiüríti poharát.
- Mikor indulunk? - kérdezi a barbárnőtől |
| - Nem fontos - kerülte meg a választ a barbárlány, és ismét megemelte poharát, hogy aztán súlyán könnyítve tegye vissza az asztalra. Szemmel láthatóan jól bírta az italt, és szerette is. |
A kalandor elgondolkodik egy kissé, majd bólint.
- Rendben, ahogy gondolod. - szándékosan tegezte le a nőt, hiszen immár társakká váltak egy nagyon fontos ügyben. - Amúgy mi a neved? Még nem mutatkoztál be... |
- Amiről az előbb meséltem - hangzott az egykedvű válasz, ám a barbárlány résen volt, ez a nap nem volt elég szimpatikus a számára, hogy a túlvilágra látogasson - Tuti üzlet.
Nagy kortyokban nyelte borát, s közben társa mozdulatait kísérte fürkésző pillantásával. |
| - Miféle alkut? - a férfi keze a pohár oldalán fel-alá járt eddig, ám most megállt. Szemei izzását szinte látni lehetett a csuklya árnyéka alatt |
| - Fól fan - válaszolja teli szájjal Misselen - Talán túlságosan is jól... Szóval, megkötöttük az alkut? |
| - Graion Syovan... Hm... Mi van a jó öreg barátommal? Rég nem láttam őt... - szól kicsit barátságosabban a barbárlányhoz, és ismét iszik egy kicsit a sörből. |
| - Nem kenyerem a szószaporítás - felelte a barbárlány a sarokba húzódó idegennek, s macskamódra nyújtózkodva fészkelődött helyén - Graion Syovan sokat mesélt magáról... - Pillantását körbejártatta a fogadó vendégein, s jót mulatott a kártyázón - Rátérhetnénk rögtön az üzleti részre... - suttogta, s hosszas magyarázatba fogott, melyet társa szó nélkül hallgatott végig. |
Rátekint a bámészkodó férfirak, aki a másik asztalnál kártyázik, és meg tudja érteni a helyzetét...
- Mit akar tőlem? - kérdezi nyersen a barbárnőt, s bár elismeri, hogy nagyszerű testi adottságokkal rendelkezik, érkezésének oka szépségénél is fontosabb jelenleg. |
Ránéz a barbárlányra, és elmosolyodik, bár a csuklya árnyéka ezt eltakarja. Iszik egy kortyot az italból, majd megszólal:
- Hát hogyne, bár szerintem maga is ki tudná fizetni, ha már így ideült mellém köszönés nélkül. - szól furcsa tekintettel a férfi. |
DoF nem túl feltünően nézegeti a kalandozó lányokat,és még titkoltabban csorgatja a nyálát,és még ráadásul a lapokat is elnézi,úgyhogy veszit.
-A franc egye meg!!!-dühöng magában,hogy elbambult. |
| A lány megkapja a kért ételt és italt. Evés után rendezi a számlát és fürge lépeivel az ajtóhoz siet, majd távozik. |
| Garret ekkor látja meg az újabb vendéget. Kissé morogva kiszolgálja, aztán, miközben a pultot törölgeti, kíváncsian figyeli a korábban jött barbárlányt. |
Garret halkan odasúgja az idegennek:
- Hát, komám, azt én is szeretném tudni...nagyon szeretném tudni - majd rákacsint a vendégre, és hátramegy elkészíteni a rendelt ételeket-italokat. Miután elkészült, kiviszi a férfinak, majd a nőnek, akinél egy picit meg is áll:
- Elnézést, a nevét szabadna tudnom, ha meg nem sértem? |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
