A Hatalom Kártyái Kártyajáték története

1994 végén keresett meg Makó Balázs azzal, hogy csináljunk saját gyűjtögetős kártyajátékot. Akkortájt volt a hőskorszaka a Magicnek, de mi úgy gondoltuk, nagyon jó az alapötlet, és tudunk még ennél sokkal jobbat is csinálni, ahol a meccsek eredménye inkább a játéktudástól függ, mint a szerencsétől. Mindenképp az akkor már sikeres levelezős játékunkhoz, a Túlélők Földjéhez akartuk témájában kapcsolni, hiszen adott volt egy kész fantasy világ, amit már ismertek a játékosaink, és mi is könnyebben kötöttük az új játékot egy már létező világhoz.

Balázs elkészítette a szabályrendszert, és ki is próbáltuk. A játék átmenet volt a kártyajáték és egy táblás társasjáték között, volt játéktere, amelyre a kártyákat le lehetett rakni, és mozgatni lehetett őket. A rendszer érdekes volt, de nehézkes és lassú, mint a legtöbb táblás társasjáték, úgy éreztük, nem az igazi.

Ekkor én írtam egy új szabályrendszert. Ez gyorsabb játékot tett lehetővé, nem használt táblát, elkezdtük próbálgatni az alap kártyákkal. Végül ez lett a végleges rendszer, a mai HKK is ezt használja, kisebb módosításokkal, amelyek közben váltak szükségessé, mint pl. hogy a játék elején nem rögtön 5 VP-vel kezdesz. Nekiálltunk lapokat kitalálni, alapul véve a Túlélők Földje szörnyeit és varázslatait. Hogy a lapok színeit (Leah, Tharr stb.) szimbolizáljuk, színes kartonlapokat használtunk. Ennek apró hátránya volt, hogy a lapok hátuljáról is látszott, milyen színűek, de ez akkor nem jelentett gondot. A játékot persze megmutattuk családtagjainknak, közeli barátainknak, és ezzel már meg is volt az első tesztelő csapat.

A több embernek több kártya is kellett, írtam egy programot ami a kártyákat leíró textfájlból etikettre nyomtatható kártyákat generált, és ezeket ragasztottuk fel a színes kartonokra. A játék mindenkinek nagyon tetszett, rendszeresen összejöttünk játszani, és persze mindenki hozzáadta a saját ötleteit, így a lapok listája hamarosan igen terjedelmesre bővült. Megszüntettük a színes kartonokat, mert úgy tűnt, számos probléma lesz abból, ha a lapoknak akárcsak a színét meg lehet ismerni hátulról, és egységes fehér kartonlapokat használtunk. A barátságos, eljátszogató paklik közül megszületett az első "killer" deck, amely Szücsy Dani nevéhez fűződött. A pakli olyan lényekből állt, amelyek minél kevesebb manáért minél többet sebeztek, mint pl. Garokk, Gorombilla.

Nagyon jó volt, hogy a játékot Balázzsal együtt csináljuk, ha valami nem jut az egyikünk eszébe, a másik biztosan gondol rá, a munkát nagyon jól meg tudjuk osztani, jó csapatot alkotunk.

Amikor már nyilvánvaló volt, hogy a kártyajátékot ki fogjuk adni, elkezdtem grafikusokat keresni. Az első jelentkező Hörcher László volt, nem tudom ki ajánlotta, hogy került hozzánk... Mutatott néhány lemezborítót, amit ő festett, és egész normálisan néztek ki, így adtam neki néhány témát. Azt is megbeszéltük, hogy rengeteg kép kell, és nem tudunk minden egyes képért annyit fizetni, mint egy lemezborítóért, tehát nem gond, ha a kép kissé kevésbé kidolgozott... Sajnos, nem tudok visszaemlékezni, mit éreztem, amikor megpillantottam az első képeket. Biztos vagyok benne, hogy László (és managerének, apjának) rábeszélőkéje, és rajzolói tudásáról való meggyőződése is sokat segített, hogy a képeket elfogadjam. Sajnos, nem volt összehasonlítási alapom, és azt sem láttam igazán, hogy fog összegyűlni ez a rengeteg kép. Persze az ő neve azóta fogalom, a képek rettenetesek voltak, de valahol el kellett kezdeni. Aztán lettek újabb grafikusok, de még így is kevesen voltak, amikor is Maci ismeretségein keresztül talált néhány erdélyi grafikust, akiknek a rajzaival együtt már látható volt, hogy össze fog állni a szükséges mennyiség.

Közben befejeződött a HKK "alfa-tesztje", amit szűkebb körben, a lakásomon csináltunk. Megindult a "béta-teszt". Akkoriban a kártyás-szerepjátékos centrum Szegedi Gábor klubja volt, az egykori Fórum mozi közelében, az Üllői úton. A klubban mindenkit jól ismertünk, mindenki örömmel vett részt a tesztelésben. Ezúttal nagy mennyiségű tesztkártyát csináltunk, és minden résztvevő igazi véletlenszerűen válogatott paklikat kapott. A lapokkal lehetett játszani és cserélni. Ennél a fázisnál még úgy gondoltuk, jó ötlet, ha a nyertes elnyerhet a vesztes paklijából egy véletlenszerűen választott lapot. Ez tényleg jó móka, és ad a meccsnek egyfajta adrenalin pörgést, de a jelenlegi HKK-ban ez már nincs benne, hiszen az sem jó, ha valaki azért nem ül le a másikkal játszani, mert fél, hogy elveszíti a drágán becserélt lapját.

A béta-teszten már jól látszott, milyen lesz az igazi HKK. Itt már kialakultak az igazi bajnokok, az Illúziósárkány, Szörnybűvölés, Tudatrombolás, de az emberek annyira szerették őket, hogy nem akartuk tovább gyengíteni őket. Tudományos szempontból persze kellett volna, de érzelmi szempontból, azt hiszem így volt jó ahogy volt, egy ilyen játékban kellenek a legendák.

Összességében, mondhatjuk, hogy a HKK első kiadása nagyon nagyon alaposan ki lett tesztelve, több mint hat hónapon keresztül sokan sokat játszották. Tudtuk, hogy a tesztelés a legfontosabb, hiszen ezen áll vagy bukik, hogy jó lesz-e a játék, és nem csak a szabályrendszer korrektsége, de a lapok egyensúlya is nagyon fontos volt. Annak ellenére nem siettük el a dolgot, hogy tudtuk, az alfa-teszt előtt nem sokkal egy másik cég is nekiállt egy saját kártyajáték fejlesztésének, és ebből könnyen versenyfutás lehet.

Megvolt tehát a játék, készültek vagy készen voltak a grafikák, ki kellett adni. A kártyák keretét Prekop László csinálta, és a kártyaíveket is ő tördelte. Laci tehetsége, és hogy a legapróbb részletekre is odafigyelt, sokat segített abban, hogy a HKK-val kapcsolatos álmaink valóra váljanak. Hiszen hiába jó a játék, ha a lapok nem néznek ki jól. A kártya hátlapját az egyik grafikusunk, Szügyi Gábor tervezte, szerintem nagyon jól adja vissza a HKK szellemét, a körben levő isteni szimbólumokkal, és ebből a grafikából Laci csinált végül kártyahátlapot. Nekem fontos volt, hogy ez szimmetrikus legyen, idétlennek tartottam más gyűjtögetős kártyáknál, hogy a játékos "megjelölhette" a lapjait azáltal, hogy némelyiket fejjel lefelé rakta a paklijába. A nyomda nehéz ügy volt, itt nem a kártyák kinyomtatására gondolok, hanem a paklik véletlenszerű összeválogatására. Először minden próbálkozásunk az egyetlen magyar kártyagyár felé mutatott, de sajnos ők tárgyalni sem akartak a paklik összeválogatásáról, így ez a lehetőség ugrott. Végül egy családi vállakozásban levő nyomdát találtunk. Az első nyomások nem voltak tökéletesek, a legtöbb probléma a vágással és sarkazással volt. Viszont megcsinálták a paklik összeválogatását, aszerint az általunk kitalált relatív prímes keverési szisztéma szerint, ami elvileg biztosította hogy a paklikban levő lapok teljesen véletlenszerűek legyenek. Persze nagyon féltünk, hogy elrontják, jópárszor ott lebzseltünk, a gyártási és keverési folyamatot ellenőrizve.

Az idők folyamán persze sok minden fejlődött, így a nyomás, a vágás és a keverés is, szerencsére a kezdeti nehézségek ellenére az elmúlt években már semmilyen probléma nincs, a nyomdával maximálisan elégedettek vagyunk, és örülünk neki, hogy a kezdetek kezdetén őket választottuk.

Csináltunk alappaklit, és kiegészítőt. Mindkettőben ugyanazok a lapok voltak, de az alappakliban volt a szabálykönyv, a kiegészítőben kevesebb lap volt, és persze olcsóbb is volt. Igazándiból ezzel csak a trendet követtük, később kiderült hogy kevés értelme van ugyanazokat a lapokat különböző kiszerelésbe csomagolni, nem lesz olcsóbb attól, hogy nincs benne szabálykönyv, mert többe kerül a csomagolás.

A HKK alapkiadás végül 1995 szeptemberében jelent meg, sajnos nem tudom melyik napon. Nem tudom mihez hasonlítani azt az érzést. Talán az lehet ilyen, amikor az ember saját kezűleg felépít egy házat és az teljesen készen van, vagy megszül egy gyereket... Fantasztikus volt. A megjelenést a klubnál már hatalmas tömeg várta. Láttam az embereket, ahogy a paklikat bontották, a lapokat nézegették, és úgy éreztem, ez megért minden munkát.

Az, hogy a játékot hihetetlenül sokáig teszteltük, tökéletesítgettük, és hogy a TF-hez kötöttük, jó döntés volt. A másik kártyajáték a mienkkel közel egyidőben, talán három napra rá jelent meg, annak ellenére, hogy fejlesztését jópár hónappal utánunk kezdték, mégis, a mi játékunk hatalmas siker volt.

Nyilvánvalóan volt egy űr a piacon, amit a HKK kitöltött, voltak ugyan, akik külföldi kártyajátékot játszottak, de a HKK sokkal olcsóbb volt, magyarul volt, és a játék is sokkal jobb volt. A klubban az eddigi játékok helyett mindenki HKK-zott.

Az első HKK versenyt a TF találkozók megszokott helyén, a budapesti Láng Művelődési Központban tartottuk. Hatalmas volt az érdeklődés, és számomra csodálatos érzés volt látni, hogy egyszerre ennyi ember játszik a játékunkkal, és láthatóan nagyon élvezik. Balázzsal mi voltunk a bírók, persze, lévén az első verseny, volt kérdés bőven. Nagyon tetszett ifj. Császár István paklija, nem annyira a megy-a-lény-üt koncepcióra ment rá, hanem inkább lefojtotta ellenfelét Tudatrombolásokkal és Szörnybűvölésekkel. Persze voltak más jó paklik is. A két döntős egyike végül Lipták László lett, Leah oltáros Leah hordája hihetetlenül gyors és hatékony volt. Ellenfele, Kiss Borsó Csaba egy döbbenetesen eredeti paklival indult el, amiről első ránézésre senki sem hitte volna el, hogy működik. Magas idézési költségű, KF-elős lényeket hozott játékba, mint pl. az Acélgólem. Tárgyakkal megerősítette őket, aztán ezeket csak nézték a kisebb lények, amelyeket könnyedén széttapostak. A versenyt végül Csaba nyerte meg. Félelmetes volt, hogy akkor, mindössze egyetlen alappakliból is hányféle működőképes koncepciót lehet építeni.

Az alappakli kiadásakor már csináltuk a következő kiegészítőt, amely a Hőskorszak nevet kapta. Itt már nem volt nyitott béta-teszt, csak alfa, de több emberrel, és intenzívebben. Emlékszem, hogy a Manacsapda mennyire tetszett mindenkinek, milyen boldog mosollyal okézták... Igazándiból nem adott sem lap, sem manaelőnyt, de az is garantált, hogy nem kerülsz hátrányba. Egyike azon univerzális lapoknak, amelyek most, 10 év múlva is beférnek a paklikba.

A Hőskorszak elkészítésére kevesebb időt hagytunk, viszont jóval kevesebb lap is volt benne. Nem akartuk, hogy a HKK iránti kezdeti felfokozott érdeklődés lelanyhuljon, ezért ki kellett rukkolni valami újdonsággal. A Manacsapda mellett a Hőskorszak két másik legendája Az idő kereke és az Orzag bilincse volt. A paklik lassultak kicsit, az 1 ÉP-s hordákat A gyenge ereje visszafogta, a stabilabb lények lettek a nyerők, mint pl. Sörényes ubuk, Piromenyét. Idő kerekével megfejelve, egy újabb halálos lénypakli alakult ki. Ekkor kezdődött a kontroll evolúciója, ami a mai napig tart - a kontroll odafigyel mindenre, amit ellenfele csinál, megpróbálja megakadályozni a lapkijátszást, és ami átcsúszik a countereken és lekerül az asztalra, azt leszedi. Ekkor pedig már nincs is szükség sok lényre, amivel nyerünk, ha üres az asztal, elég lesz egy Griffőnix is... Ekkora a HKK-nak már több szegedi és békéscsabai játékos is mesterévé vált, komoly kihívói lettek a budapesti bajnokoknak.

A Hőskorszak érdekessége, hogy igencsak alábecsültük a keresletet, és ráadásképp még a nyomda is tévedésből kevesebbet gyártott, mint amennyit rendeltük. Ezért a Hőskorszak pikk-pakk elfogyott. A gyűjthetőség, ritkaság miatt nem nyomtuk újra, ez valószínűleg nem volt teljesen jó döntés.

Ahogy újabb kiegészítőket csináltunk, a HKK fejlesztése egy jól taposott ösvényen haladt. A lapok jó részét Balázs és én találtuk ki, de persze sok ötletet kaptunk a tesztelőktől is. A lapokat összeírtuk, és tesztlistát nyomtattunk, amit kiosztottunk a tesztelő csapatnak. Ez a brigád mindig a HKK-t jól ismerő játékosokból állt. Kezdetben mindig nyomtattam kártyakartonokat, de a lapok folyamatosan változtak, és egyre több lap volt és egyre több tesztelő, így ez egy idő után nehézkessé vált. Kértünk csak hátoldallal rendelkező, üres lapokat a nyomdától, és erre írtuk fel az új lapokat, ezekkel teszteltünk.

A tesztelésnek egy idő után kialakult a jól működő mechanizmusa, a tesztelők írásban leadták minden összejövetel után a kommentjeiket, a lapokat vagy okézták, vagy ráírták hogy erős illetve gyenge, és javaslatot tettek a változtatásra. Ha egy lapot legalább 4-5 tesztelő leokézott, akkor az a lap elvileg kész volt. Persze mindig tartottunk közös megbeszéléseket, ahol egyenként végigmentünk a lapokon, és mindenki elmondhatta a véleményét. Ezen a módon a lapokat elég jól sikerült kiegyensúlyozni. Természetesen, mindig lehet erősség sorrendet felállítani, a kiegészítő legerősebb lapjai lesznek a versenylapok, de a kiegészítő akkor jó, ha a többi lappal is jól lehet játszani. Nem egyszer előfordult, hogy lapokat egyszerűen kihagytunk, mert túl bonyolultak, vagy túl érdektelenek voltak.

Igyekeztünk minden kiegészítőben valami újdonsággal kirukkolni. A Chara-din visszatér egy új színt hozott, ami elég nagy újdonság volt. De minden további kiegészítő szolgált valamilyen új szabállyal vagy egyéb meglepetéssel.

A kiegészítők megjelenési sebességénél végül a fél évben állapodtunk meg. Ez elég egy kiegészítő alapos kiteszteléséhez és a grafikák elkészítéséhez. Talán lehetne ennél gyakrabban is, de más játék példája alapján úgy gondoltuk, sokakat frusztrál az, ha a kiegészítők túl gyorsan jelennek meg, és nincs idő a lapokat összegyűjteni és kipróbálni. Ritkábban meg nem lett volna értelme, ha évente egy kieg van, akkor az előzőre már rég ráun mindenki mire a következő megjelenik. A Zén minisorozat jó ötlet volt, hiszen ez mindig hoz egy pici újdonságot, anélkül hogy terhet róna a játékosok pénztárcájára.

Erről még nem ejtettem szót, ez sajnos mindig is fájdalmas pont. A reklámról soha nem tudja az ember, megtérül-e, és már egy kisebb reklámkampány is elvitte volna több kiegészítő hasznát. A játékot persze meghirdettük a TF játékosok közt, és a könyveinkben, és mivel a termék jó volt, mindenki ajánlotta a barátainak, így a játék saját magát hirdette - csakúgy, mint annak idején a Túlélők Földje. Mint mindenben, a marketingben is sokat fejlődtünk, most már szerencsére a HKK-t nagyon sok helyen tudjuk reklámozni, újságokban, szórólapokon, interneten, még a TV-ben is.

Már a kezdetek kezdetén elhatároztuk, hogy rendszeresen rendezünk HKK versenyeket, mert úgy éreztük, nagyon fontos a játék sikerében, hogy a játékosok összemérhessék tudásukat, és a legjobbak díjazva legyenek. A HKK életében a versenyek változtak a legkevesebbet, szinte a kezdetek óta jelen van a svájci rendszerű ellenfél sorsolás, a körönkénti három játszma, a kiegészítő pakli, és persze a jelentős díjak. Ahogy egyre több játékos látogatott el a versenyeinkre, és egyre szembetűnőbb volt a különbség a játékosok tudása között, szükségessé vált az amatőr és profi kategória megkülönböztetése.

A versenyek királya persze a Nemzeti Bajnokság, amelyet már 9. éve rendezünk meg. Az eddigi nemzeti bajnokok neve:

1997. Sass Tamás

1998. Holtzinger Dániel

1999. Szeitz Gábor

2000. Sass Tamás

2001. Rém András

2002. Abbas Krisztián

2003. Szinay Péter

2004. Ádám Norbert

2005. Magyar Attila

A versenyek tartják fenn a játékosok hosszútávú érdeklődését, és szerencsére ma már országszerte rengeteg verseny kerül megrendezésre, amelyek az interneten is nyomon követhetőek.

Még nagyon sokat írhatnék a HKK történetéről, kedves emlékekről, külföldi kiadásról, de a cikk kezd már így is nagyon terjedelmes lenni... Ezért még röviden arról, hogy hol tartunk most.

A játék már a 7. alapkiadásnál, és a 17. kiegészítőnél tart, emellett számtalan mini-kiegészítő jelent meg. 4125 fajta HKK lapot adtunk ki! Biztos lehetne még írni hogy ha az eddig megjelent lapokból hányszor lehetne körbefalazni az Eiffel-tornyot, vagy mekkora alagutat lehetne belőle építeni a Föld és a Plútó között, de őszintén szólva én ezt nem számoltam ki. Becsülettel bevallom, hogy már nekem sincs teljes gyűjteményem, nincs minden létező HKK lapból (Balázs viszont rendesen karbantartja a gyűjteményét, gyakorlatilag mindenből megvan neki a három darab!). De azért a legtöbb megvan, és már csak a tesztelés miatt is, Balázzsal együtt rengeteget HKK-zunk, és nagyon élvezzük még most is.

A teszteléseken ha lehet, igyekszünk a lapokat még precízebben egyensúlyozni. Ez, manapság úgy érzem, némelyik lap túlbonyolításához vezet, és harcolok is ellene. A kártya inflálódásától, vagyis hogy a lapok egyre brutálisabbak lesznek, nem igazán félek. Valóban lépkedünk előre, de elég apró lépésekkel, és hiába lesz erősebb egy lény, ha az őt elpusztító lap is erősödik. Ez így még mindig sokkal jobb, mint más kártyajátékban, ahol ezt úgy oldották meg, hogy a lapok egy-másfél év után kitiltásra kerülnek a versenyekről, tehát dobhatod az egészet a kukába.

Ötletekkel mindig tele vagyunk, bármikor képes vagyok leülni, és tucatnyi új lapot kitalálni. A HKK tavaly, 2004-ben kirobbanó sikert ért el, többszörös volt a forgalma, mint a korábbi években, ez is mutatja, hogy a játék előtt még nagy jövő áll.

Egy dolog vezérel minket most is, akárcsak 10 évvel ezelőtt: minél jobb játékot csinálni.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: A Hatalom Kártyái Kártyajáték születése.

Létrehozás: 2006. március 22. 10:44:49

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09

Nyomtatási forma