Érdeklődéssel figyeli Fabiot kéken derengő kezét. Rég elfeledett emlékeket ébreszt benne. Ugyanúgy, mint lánya medáljának kékesderengése, amikor nem tetszik neki valami, és lerombolna mindent maga körül...
Szinte ösztönösen simít végig a medálon. Elmosolyodik: gyenge ózonillatot érez. ~Ah, a régi emlékek...~ gondolja.
Még mindig mosolyogva megrázza a fejét, és belekortyol borába. Haja meglebben, ez lehet akár a Viharmágus okozta széltől is. De szemének kék derengése már nem! Ő maga ezt észre sem veszi. |
| -Elnézést uraim, hogy beleszólok, de ha testcseréről van szó, akkor a legegyszerűbb akkor lecsapni az elpusztítani kívántra, amikor birtokba veszi a testet, de még nem uralja. - Szól közbe. - Ez rendkívül kritikus pillanat, de ez egyetlen esély. Ha még azelőtt csapnának le, mielőtt megszállja a testet, könnyen lehet, hogy visszamenekül a gazdatestbe. Ugye maguk is tudják, hogy ez mit jelen? - Pillant Engerre, mint illetékes varázslóra. |
-És ő lenne az az őrült? - Kérdi némi kétkedéssel a hangjában, mintha a barbárt tartaná annak...  Nem avatkozik bele a dolgokba, bár előre sajnálja a három katonát. Hiszen ők csak a kötelességüket végzik...
Vállat vonva az éppen szolgálatban lévőtől kér egy pohár bort. |
Nilturiel belép a fogadóba, karján elmaradhatatlan gyermekével. Mikor meglátja a katonákat, kissé csodálkozva vonja fel a szemöldökét. ~Mit rángatják azt a nőt?~ Majd eljut tudatáig annak földöntúli kacaja; megborzong. Lánya sem érzi magát túl jól, a nyakában lévő megál kéken kezd világítani, ahogy elnyeli Amanhilielből áradó mágiát.
Vándor felé irányítja lépteit.
-Szabad? - Édeklődik, majd leül az asztalukhoz. - Mi folyik itt?
//Enger: ha Mago találkozik a Mágustoronyban a bátyámmal, mondja meg neki, hogy csókoltatom.  // |
//Ne is legyen Salnak nőügyekben jártassága, mert igen morcos leszek. Biztosítani fogom, hogy a lányom legyen az egyetlen gyermeked, amíg élsz, ha mással kavarsz... ;)
Ja, igen, valaki említette a csatamágust, asszem Magocrat. Nos a csatamágus Caronrod karija, de mivel ő nem tud lenni, ezért a Mágustoronyban punnyad.
Bocs, hogy nem tudtam előbb jönni, másfelé voltak teendőim. ^_^ //
Nilturiel a Lovagvár kertjében üldögél lányával. Kell Amanhilielnek a friss levegő, legalább csendben van. Most is alszik. A nő kedvesét várja, aki napok óta csak a papírmunkával van elfoglalva.
~Ha nem jön, megkérem a fogadóból az egyik mágust, hogy gyújtsa fel azt a papírhalmot~ fogadkozik magában. |
| //Hurrá. Éljenek a VérPistikék. De velem lehet beszélni, én is tudok VP lenni... ;) // |
| //A mithrilgólem NEM iktatta ki, mivel Lord Raptor engedélyével került oda. Különbenis, egy gólem hogyan tör meg egy rúnát, ami antimágikus mezőt hoz létre? // |
Nilturiel is belép a fogadóba, karján elmaradhatatlan lányával. Körbenéz, észreveszi Fuhurt, aki a zenésszel beszélget. Feléjük indul. Az asztal a tegnapi, rajta egy érdekesnek tűnő rúnával. Érzi: a rúna működik, és antimágikus mezőt hoz létre az asztal körül.
~No lám, csak nem a fődruida tette itt tiszteletét?~ gondolja vidáman.
-Csatlakozhatok? - Szólítja meg a lány és Oriont. |
| -Jóéjt! - Int Fuhurnak, majd ő is elindul hazafelé, a Lovagvárba, ahol remélhetőleg kedvese várja, és még nem fulladt bele a papírhalomba... Ezen gondolatnál elmosolyodik, és megszaporázza lépteit. |
| "Egyenlőre ne is használd, a fogadóban meg semmiképp" Mutatja vissza. "Hacsak nem akarod megismerni a mithrilgólemet..." Mosolyodik el. |
Kezei villannak, Fuhurnak "mondja":
"Nem kár, az biztos. De valószínű, hogy van méregellenállása. Dobótőr elleni viszont nincs..."
Majd kacsint egyet. |
| "Ez egy hosszabb történet, és némi időmágiának is van köze hozzá. A bátyám, Caronrod segített ebben. Ismered őt? Ami a testvéredet és nejét illeti, állandósíthatnák az antimágikus mezőt a fogadóban. Úgy hallottam, azelőtt nem volt ennyi kár, mint most..." - Fuhurra pillant, szerinte egyetértenek. |
Szeretettel pillant lányára, magában jót mulat a férfi megjegyzésén Salról. Fura figura, valószínű, ő a harmadik testvér, Jakshjalang, akit párja említett. Kézjelekkel válaszol:
"Xojerthára gondolsz? A férjem(?) említette, hogy ő itt a fődruida. Te lehetsz a harmadik testvére. És igen, ő a "szentéletű". Ő a mi lányunk, jól látod. Ami a mágusokat illeti..." Fuhurra vet egy pillantást. "Jó lenne elintézni őket, de gondolni kell az esetleges következményekre is. Az antimágikus mező jó ötlet, de láttad, mit műveltek a zenésszel..." Int Orion irányába. |
| -Hagynod kellett volna, engem is kezd idegesíteni az örökös hallgatózásával... - Súgja oda a lánynak halálos komolysággal, majd elmosolyodik. - Valahogy túl sok az egy főre jutó mágus mostanság... |
//Haj, ez van, amikor "atomtáp" karik hallgatóznak, és lövésük sincs semmiről. NC. :P //
-Csak nyugodtan... - szól Fuhurnak, miközben az elindul kifelé. Magában jót mulat az "incidensen", ami a kány és Jak közt történt. - Azért még visszajösz? - Kiált a lány után. |
-Na igen, kivételek meg a jelenlévők? - Kérdez vissza nevetve, miközben leülnek. Ő is kér egy kupa bort, majd folytatja a beszélgetést.
-Amanhilielről szót se ejtek, ha nem lenne a nyakában a medálja, már jópár épület romokban heverne... Mikor még nem tudtam, hogy ő van, túl sok mágiát használtam, és úgy látszik, ő is valamiképpen magába szívta. Rázós kislány, szó szerint... - Kuncog fel. |
-Megértem... - Bólint, miközben biztonságosan bérnek a fogadóba.
-A bátyám szerint akkor volt itt utóljára összetűzés, amikor valami vámpírhorda támadta meg a fogadót. Azóta nem. - Majd mintegy mellékesen megjegyzi: - Én is mágiahasználó voltam, és még maradt bennem valami... |
-Azóta..? Mióta? - Kérdez rá. Közben odaérnak a fogadóhoz, ahol két igen feldühödött alak áll egymással szemben, köztük egy még érdekesebb (és szemmel láthatóan dühösebb) gyermek.
-Nocsak... Jobb lesz besietni a fogadóba, mielőtt ezek egymásnak esnek... - Súgja oda Fuhurnak, majd megszaporázzák lépteiket. |
-Például én. Nem tűnt még fel? - Kérdi vidám szikrákkal a szemében.
- Renben, akkor viszem én, bár nem féltem, tud magára vigyázni... - Visszaveszi lányát, a köpenye alá rejti, majd Fuhur mellett lépdelve indulnak vissza a fogadóba; közben mindenféléről csevegnek. |
| -Ha neked elég Radder... - vonja meg a vállát. - Akkor mire várunk? Irány a fogadó! Hozod Amanhilielt, vagy inkább én? - Kérdi Fuhurt. A kislány jól elvan a sötételfnél, egészen megkedvelte őt. |
-Sajnálom a veszteségeidet. Hidd el, tudom milyen az... - Visszagondol saját múltjára. - De te élsz, és nincsenek barátaid. Szerinted jó ez így? Ami meg Pftah-t illeti... neki is jár egy kis szabadság... - Mosolyodik el. Egy pillanatra elgondolkodik, majd ismét megszólal:
-Ha éhes vagy, visszamehetünk a fogadóba. Ahogy Lord Raptort ismerem, már készül a vacsora! |
-Van valami neve? - Kérdi a lány. Pftah közben gyanakodva méregeti a kígyót, majd leszáll hozzá. Némi sziszegőverseny után eltűnnek a fűben. Úgy látszik, megkedvelték egymást, végülis Pftah sárkánykígyó...
-Azért vagy egyedül, mert nem bízol senkiben. - Korholja szelíden Fuhurt. - Ha képes lennél megbízni valakiben, akkor nem kéne egyedül szembenézned az összes veszéllyel, amit fenyeget. Lennének hűséges barátaid, akik kitartanának melletted.
Közben Fuhur ölében Amanhiliel felsikkant, a nyakában lévő medál kéken felizzik. - Dühös, mert Pftah nincs vele... - állapítja meg Nilturiel. |
-Ugyan, kedvesem - szól békítőleg Fuhurnak - ne légy ennyire előítéletes. - Közben finoman kitessékeli Salt a kertből.
-Ha nem bízol meg senkiben, egyedül fogsz maradni az ellenségeiddel szemben! Ezt akarod? Tudom, nem könnyű dolog a bizalom, de arra kérlek: próbáld meg. Sal jó ember (elf), és segítőkész. Ha jobban megismered - már ha akarod megismerni - te is be fogod látni.
Közben Amanhiliel is nekiáll Fuhurnak magyarázni a saját nyelvén, amit senki nem ért, rajta kívül. Hogy a lány ráfigyeljen, még a haját is megráncigálja kicsit. |
Kedvese szóáradatát hallva elkapja a páncélját a nyaki résznél, bocsánatkérően Fuhurra mosolyog, és magához rántja Salt. Halkan és elf nyelven teremti le kedvesét:
-Ha velem látod, és ha oda merem adni neki a lányunkat, akkor megbízhatsz benne. Vagy akkor bennem sem bízol? Hosszú történet az övé, és nem is a legkellemesebb. Örülök, hogy ennyire a bizalmába fogadott, ne rontsd el!
Mosolyogva elengedi, majd Fuhurhoz fordul:
-Nézd el neki, aggódik a városáért... - Kacsint a lányra. |
-Nem sértődtem meg. - Nyugtatja meg a lányt. - És tényleg olyan hatalmas az a mágus, vagy csak az emlékek mondatják ezt veled? Hiszen ha tényleg olyan hatalmas lenne, akkor bármikor rádtalálhatna. Annyit tudok én is az átkokról, hogy aki megátkozot, az bármikor, bárhol megtalálhat... A páromnak hamarosan bemutatlak, már útban van ide. - Mosolyodik el.
//Ma iccaka feltolja ide az inputját, uh. ma meg is történik a "nagy találkozás"... // |
Hangosan felnevet a lány utolsó kijelentésén.
-Ne félts, én tudok magamra vigyázni. Elég keveset tudsz rólam, hogy így lebecsülj... - Válaszol, még mindig mosolyogva. - De legyen, a kedvedért nyugton maradok. Viszont Salnak, a páromnak azért bemutatlak, hiszen Viharszemű az ő lánya is. |
| -Hidd el, ezek a sárkánylovasok jó emberek. Engem is befogadtak, mikor még nem is ismerték a múltamat. Igaz, én sem ismertem... - Hangja kisé elhalkul, majd folytatja. - Én megkérdezném tőle. Mint említettem, vannak itt barátaim, akik segítenek, ha kell. Itt van a párom, Sal, aki paplovag, Xojertha, a testvére, a fődruida, és Jak, aki szintén a testvére, és fejvadász. Meg a bátyám, Caronrod, aki csatamágus. És tegyük hozzá, a jó öreg Lord Raptor sem marad ki a csetepatéból... - Nevet fel. |
| -Látom, nem kedveled a sárkányokat, még ha csak ilyen aprók is. - Mosolyodik el. - Pedig a Lovagvárban Sárkánylovasok vannak... A mágusod meg valószínűleg a tekercse miatt akar elfogni téged élve. Vagy pedig, hogy példát statuáljon veled. Igazából, ezt tőle kéne megkérdezni... Tudod, hol van? |
-Remélem, megismered majd az apját is... - Mosolyog vissza. Közben egy apró sárkány száll le a vállára, dühödten sziszegve Fuhurra. - Nyugalom Pftah! - Koppint az orrára. - Barát!
A sárkánykígyó ezekután odaóvakodik a babához, és elhelyezkedik rajta.
-Elválaszthatatlanok - magyarázza - ,mióta Amanhiliel megszületett, azóta együtt vannak.
Elgondolkodik egy kicsit, összegzi a hallottakat.
-Nos, akkor te igazából drow (azaz sötételf) vagy, csak egy mágus megátkozott, és a végén normál elfhez leszel hasonlatos? És miért akar téged ez a mágus ennyire? És ha akarsz, akkor itt, ebben a kertben is aludhatsz. - Teszi még hozzá. |
| //Azért baromi jó, hogy pár ember egymással beszélget, külön kiemelve, hogy más nem hallja , mégis beleszólnak!// |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
