Sovellis és Árnyék lép be a templomba.A fejvadász meglátja S'almeynát és odalép mellé, de nem zavarja imáját, melétérdel, majd énekelni kezd:
-Tűz tűz lobbanj fel!
-Víz víz indulj el!
-Föld föld dobbanj már!
-Szél szél égen jár!
Amint az utólsó szó elhagyta ajkát, zöld aura viszi körül.Nem zavarta mágát a mágia miatt, imádkozni kezdett.Fél óra mulva felált és már az aura nélkül távozott. |
| S'almeyna belép, körülnéz, de nem találja Helenát...végleg feladja a reményt. Bánatosan odalép az oltárhoz, és imádkozik Sheranhoz, hogy áldja meg a várat, ami időközben felépült. Érzi, hogy imája meghallgatásra talált, majd kilép a szentélyből. |
| //bár tudom, igen későn írom csak meg -csak most tűnt fel nekem is-, de a vége felé nem Ishmena csapja fel a könyvet, hanem a dübörgő szél, és az lapozgatja kicsit. |
Xojertha lép be a szentélybe Arylinnel a karjában. Vörös szemei arról árulkodnak, hogy napok óta nem aludt egy percig sem. Arylin testéből kikerült a méreg, hála Xojertha herbalizmusismereteinek; de a sebek és az óriási vérveszteség nagyon legyengítették a szépséges elf hölgyet; arca beesett, szemei kifordultak, teste még elf mércével is vézna és a bőrszíne nagyon sápadt.
Xojertha lefekteti Arylint a főoltárra, majd elrebeg egy imát Sheranhoz, hogy gyógyítsa föl a feleségét. Ezután magasba emeli a botját, és a zöld kristályból zöld energiaáramlás indul meg Arylin felé. Ezután Xojertha elájul, és hanyattvágodik. A novícia, Jessica ijedten fut oda, majd amikor látja, hogy semmi baja, csak kimerült, halkan elsomfordált. |
Amint a druida és a párja kilép a templomból, a gilf lány, Ishmena megy el mellettük, befelé a szentélybe. Láthatóan túlságosan bele van merülve a gondolataiba ahhoz, hogy köszönjön, vagy egyáltalán észrevegye hogy most ment el a varázsló mellett. Miután bemegy becsukja a templomkaput. Az kis nyikordulással enged, és csukódik. Ishmena az ott levő papnőtől engedélyt kér, hogy áldozatot mutathasson be a természet istennőjének, meg is kapja azt. Teljes nyugalomban és magányban lát neki. Kis szütyőjéből elővesz egy szín ezüst mérleget -tenyérnyi nagyságú, kétkaros mérleg ez- a két "serpenyőjébe" különböző füveket tesz és meggyújtja a mindkét oldalt. A füvek (füstölőhöz hasonlóan) tömény füstöt kezdenek eregetni. A mérleget leteszi Nirine oltára előtt //bővebben az első hozzászólásban van leírva ez, és a lentebbiek szerepe//. Eztán Illosun oltárához lép, leterít egy zsebkendőnyi színes selyemszövetet, majd megtörve egy érdekes fémszerű sárgás anyagot leteszi az oltárhoz. Crominis oltárához térdel, ellehel egy imát, majd egy aprócska villám szegte szenes kavicsot helyez az oltárra. Meglátja az oltáron levő vérfoltot, ráteszi a kezét, majd elmosolyodik, és mozyog magában valamit -anno még a törp hagyta hátra e lemoshatatlan pecsétet. Kryad oltárához lép, ám ott nem csinál mást, mint letesz egy igen réginek látszó bőrkötéses könyvet az oltárra. A könyv borítóján kopottas setét betűkkel csupán ennyi áll: Khala.
Végül A középső, fő oltárhoz megy, leveszi karpántját és az oltár közepére helyezi. Ez egy patináns rézkarperec, szinében smaragdra hajaz, míg formájában egymásba fonódó borostjánt szimbolizál. Mikor ezel is megvolt, kis tarisznyájából marékszám magokat vesz elő, és kis ösvényt szór ki a négy kisoltártól a tér közepén levő Sheran oltárig. Ezután megtörik a hosszú ideje uralkodó csend, megszólal halkan:
-Téged hívlak Nirine, Téged hívlak Illosun, Téged hívlak Cronomis, Téged hívlak Kryad! -egyre erősödik hangja- Titeket szólítalak, halgassatok meg! Ti, kik a világ lényegeit alkotjátok, teljesítsétek kérésem, és a mögöttetek álló ősszellemeknek adjátok tudtára, hogy itt vagyok! Halgassanak meg engem, Én ki az Ősök nyelvén szólok hozzátok, halgassatok meg. Ezzel igen jellegzetes lejtésű halandzsanyelven kezd el hadarni a gilf -mint anno a törp- viszont ahogy a termet elkezdte sercegő energia megtölteni, neki is egyre hátborzongatóbbá vált a hangja: mintha egyszerre több orgonabillenntyűt ütöttek vola le, süvöltött a feltámadó szélben a lány fenséges, mégis gyomorösszeszorító hangja. Karjaival ekkorra már vadul kalimpált, mintha csak az erősödő szelet szeretné egyre inkább felkorbácsolni. Hirtelen elhalgatott, de a vad szél és a kisülések már nem haltak el. Ekkor odalépett a természet istenének oltárához, felemelte karjait, és immár normális halk hangján beszélt tovább:
-Te, ki életet ajándékozol az élettelennek, engedj beszélnem azzal ki az életet teremti. Halgasd meg szavam, az Ősök nyelvén kérlek, teljesítsd óhajom!
Ekkor egyre erősebben zöldes fénnyel kezdett derengeni a karperec, mire a lány örömittassan felkiáltott:
-Ó Zhénia! Minden élet teremtője! Köszönöm neked Zöld Úrnő, hogy meghalgatsz! Segítségedet kérem, adj útbaigazítást! -ekkor ismét elkezdett kántálni a furcsa halandzsanyelven a gilf, de normál hangerővel. Percekig folyt ez, mikor is hirtelen -csak egy pillanatra- egy zöld sugár tört az ég felé, majd hatalmas, szinte viharos erősségű szél kerekedett a teremben. Ekkor az oltárra tett mérleg karjaiban füstölgő fű lángra kapott, a szenes kavicsot ide oda pattogtatta a benne áramló elektromosság és a megtört sárgás anyag fellobbant, és kékes lángal égni kezdett. A nő közben tovább kántált és csápolt az ég felé, a szikrák szinte már fájtak, annyira feldúsultak a levegőben a töltések, a szél már-már dobhártyarepesztő erősségű volt, ekkor felcsapta az oltárra tett "Khala" feliratú kódexet, pörgette egy kicsit az oldalakat, és az egyik kisülés meggyújtotta annak az oldalnak egy részét, majd a szél egy pillanattal később elfújta azt. A kisülések eloszlottak, a zöld izzás kihúnyt a karperecből, a szél alábbhagyott. Ishmena szinte teljesen erőtlenül lépett oda a könyvhöz. Néhány sor elégett benne, de ő fejből tudta őket:
"..és mikoron visszatérni készül a Káosz,
A Száműzöttek Klánja újra egyesül,
Rajtuk kívül minden barát s szövetséges eltávoz,
És ez az óra fényre többé nem derül..."
A lány arca sötét komorságba borult, pecsapta a könyvet, eltette és kiment. A komponensek, melyeket az oltárokra tett időközben elhasználódtak kivéve a karpántot, az újra csuklóján díszelgett szolidan.
//bocsi a helyesírási hibákért, de hosszú a szöveg, és most nem ellenőrzöm át// |
Ahogy a napsugarak bevilágítanak az ablakon, Arylin felébred. Óvatosan körülnéz, és látja, hogy férje még alszik. Lágyan felkelti, majd egy csókkal jutalmazza Xojerthát.
Egy pár perc múlva frissen és üdén kilépnek az ajtón. |
Xojertha lép be a szentélybe a kimerült Arylint cipelve. Arylin hirtelen felkapja a fejét.
-Egy Sheran-szentély...ilyen is van itten?...Kérlek, fektess az oltár elé...aztán mehetsz vissza a dolgodra.
-Én...nem hagylak itt egyedül. Itt maradok veled, amíg vissza nem kaptad az erődet.
-Segíthetek valahogyan?-jön oda Jessica.
-Nem, köszönöm, el leszünk...-küldi el Xojertha.
Lefekteti Arylint a földre, a fejét pedig az ölébe veszi. Arylin hálásan néz férjére, majd elalszik. Zöld fénynyaláb vetődik a párra, ahogy Sheran feltölti a druidanőt energiával. |
// menjünk át a kalandok városdában, már dolgozom a válaszon, akkor oda irom be.  // |
| //Bocs így akartam:ide írjuk vagy a Kalandok városába.Csak kicsit összekeveredtem// |
| // na ebböl most nem sokat értettem. mivan? // |
| //Ok, de ide írjuk na a kalandokba, vagy oda?// |
// Vegyük ugy, hogy válaszoltam és aztán kimentük a szentélyböl és aztán az erdőszélre  // |
Sovellis kivezette a lányt az erdő szélére,hogy ne zavarják a párt, majd egy csókkal probálkozott.
//a másik hozzászolásom ne vedd figyelembe.;)// |
| - Sheran? Nem, nem vagyok ilyen istennek hívője. Messzi vidékröl jöttem, hol nem ismerik eme istent, hol csak a növényeket istenitik az emberek. Az árnyelfek csak egy istent tisztelnek, magát a Földanyát. |
Amikor a két kalandor kiért a szentélyből már késő délután volt. A lemenő nap fénye bibor szinbe öltöztette a várost.
- Nézd, naplemente van - jegyezte meg Mael - szeretem a naplementéket. Olyan romantikusak. - miközben ezeket mondta az árnyelf megfogta Sovellis kezét és közelebb lépett hozzá. |
-Te ugye Sheran hívő vagy-kérdzte Sovellis.
//tudod hogy milyen isten a Sheran, ha nem nézd meg az első hozzászolást.az naggyából leírja.De ha még mindid valamit nem értesz írd meg privátba.// |
| //persze elolvasom a párbajt. // |
| // Most párbaja lesz Muradinnak, majd utána folytatjuk ezt a szálat, ok? // |
| // Inkább majd folytatjuk, ha visszaértél, addig ez a rész pauzálva lesz. Nem szivesen venném át senkinek a kariját... // |
| //Most mennem kell, addig átveheted, ha akarod a karakterem irányítását.// |
| // Hoppá, a válasz ott van a Kalandok városában, nem figyeltem, hogy ide is írtál. // |
-Látod Mael ez a Sheran szentély-mondta gyönyörködve a lányban.
-Néz csak körül. |
| //És kérlek írásaidat ami nem a fórumról szól(mint most az enyém) azt tedd egy ilyen jelbe: // ;) // remélem értetted.Kössz Zuluhed// |
| //Ez egy szentély, nem kellenek ide ilyen beleszólások! Amúgy is, az van, hogy S'almeyna bele van esve Helenába, még lassúztak is egyet a Fekete Sárkányban...azóta vár a paplovag a csókra )// |
| ó de szomorú történet hüp hüp |
S'almeyna ismét megjelenik a templomban, és csalódva veszi észre, hogy a Helenája nincsen jelen. Beletörődik abba, hogy egy papnő számára elérhetetlen. Azért még reménykedik.
Egy pár lépéssel odamegy a Sheran-oltárhoz és imádkozik a közben majdnem felépült várkastélyért. |
| A mi istenünk Dornodon-szólalnak meg a barbárok-úgyhogy megyünk is. Auf vidersehen! |
| S'almeyna belép a templomba, majd egyenesen a főoltárhoz lép, biccent a novíciának, és imádkozik, hogy a lovagvár zökkenésmentesen felépüljön. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
