Vissza a Főoldalra
 
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett

Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Nézz be kártyaboltunkba!
Hatalom Kátyái - Tükördimenzió november 23.
HKK - Zén Legendái: Clerebald gyűjteménye szeptember 21.
A pillanat képe
Mindenki volt kezdő...
(Túlélők Földje)
Küldd el képeslapként!
A kezdő kalandozóknak általában azok a veteránok a példaképei, akikről a legendák is szólnak. Céljuk, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban felemelkedhessenek bálványukhoz, ez azonban a legtöbbször csak kitartó, hosszú munka árán lehetséges.
Nézz szét a galériában!
Befizetési akció 2019.11.18. - 2019.11.29.
Tiltott lapok változása - 2019. december 1-től
Szabályváltozások - 2019. november 14.
Argum City közös promóciója más játékainkkal
Tükördimenzió - bemutató verseny

A lista folytatása...
Hatalom Kártyái verseny - 2019. november 13., Excelsior
Hatalom Kártyái - Profi versenyzők listája
Hatalom Kártyái - Lezajlott versenyek
Legaktívabb fórumok és fórumozók

A lista folytatása...
HKK kérdés? (44912)
Argum City közös promóciója más játékainkkal (22)
Tiltott lapok változása - 2019. december 1-től (38)
Morf invázió - Zárás (6)
Befizetési akció 2019.11.18. - 2019.11.29. (1)
Tükördimenzió bemutató – 1. rész (422)

További témák...
Tegnap leggyakoribbak:







Utoljára ezt küldték:
Az elfekről általában
Küldj te is képeslapot!
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Pókerjáték
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
Ajánlott böngésző, felbontás:
Internet Explorer, 1024x768
 

Az örökség (Káosz Galaktika novella)

A lift ajtaja halk szisszenéssel csukódott mögötte. Zedd'Ipt Vut pár másodpercet várt, míg három szeme hozzászokott a helységben uralkodó félhomályhoz, majd helyet foglalt a kis kerek kamra közepén elhelyezett széken. Halk kattanás, és a burkolólemezek félrecsúsztak, a lövegtoronyból átalakított kilátó páncélüveg kupoláján akadálytalanul áradt be a csillagok fénye. A fekete háttér előtt hatalmas opálgömbként lebegett a gázóriás, a Glendor, előtte pedig a lassan növekvő kékesfehér golyó, ötödik holdja, a Helbivor. Egykor jól működő bányászkolóniát tartott el, de az a zarg támadást követő csaták után elsorvadt. A környező lakott rendszerek bolygóin minden életet kiirtottak a harcok során, már senkinek sem érte meg innen szállítani a nyersanyagot. Ma csupán azok csodálják meg az óriásbolygó szépségét, kiknek sürgős az útja, s a gyakori zarg támadások ellenére átvágnak a Raguz rendszeren. Mint ők most. Lábai alatt csillogtak a Feltörekvőnek, ennek az alaposan átépített Skyvan Transporternek lemezei. Szeretettel nézett végig rajta, ez a hajó volt a büszkesége. A semmiből teremtette meg vagyonát, Másodszülöttként a Tanács nevelte fel. A főiskolára sem jutott volna el önerőből, csak remélni merte, a szülőjük helyébe lépett elsőszülött volt a titokzatos adakozó. Az iskola után üzletelni kezdett, de ez a gép volt az első komoly vállalkozása. Később aztán, ahogy vagyona gyarapodott, felszerelte minden kényelemmel, s a teherhajóból fényes luxusyachtot varázsolt. Kényelmes gépet, de nem sebezhetetlent. Nem baj, hiszen számtalan fejvadász lebzsel minden kikötőben, kik tisztes fizetség ellenében szívesen vigyázták biztonságát. Ezúttal a Dalmantinon felfogadott három űrcápa hajó kísérte a veszélytelennek korántsem mondható úton. Kettejük kicsit hátramaradva repült a Feltörekvő mögött. Draken Tucanok, az utóbbi évek legelterjedtebb mélyűri vadászgépei. Messze elöl pedig fényes pont, az új idők hírnökeként Terzk Korp kapitány AMATI Falcon Primója, a Veresvíz. Nemrég még senki sem ismerte az AMATI nevét, ma részvényei a legkeresettebbek a tőzsdén. Novaként robbantak a piacon, a pletykák szerint már a rajzasztalon van új gépük is, a Falcon Amber. És ha ők meg tudták csinálni, miért ne sikerülhetne neki is ugyanez?

Évek óta munkálkodott saját űrtechnológiai vállalkozása felvirágoztatásán. A tőke rendelkezésére áll, neki dolgozik az egyik legzseniálisabb hajókonstruktőr. És most már a legnehezebb akadály is elhárult, sikerült hivatalosan bevezetnie cégét a Birodalmi Cégnyilvántartásba. Sok hivatalnokot kellett megkennie, hogy sikerrel járjon. IV. Heolh hosszú évtizedek óta nem adja fel az elzárkózási politikát, talán halála után megváltozik minden. De most csak annak van hitele, aki mögött ott a Birodalom. A Caravelle SpaceFakt pedig immár hivatalosan is a belső szektorok cége, az ezt igazoló iratok kabinja széfjében lapulnak. Hamarosan megjelenhet hát a piacon a Zero sorozat, ez a minden igényt kielégítő, olcsó teherhajó. A Shin To Corp. máris érdeklődik, odahaza már várják a tárgyalással megbízott képviselőik. Ne várakozzanak hiába ! A remélt haszonért érdemes még ezen a kockázatos, ritkán járt útvonalon is repülni. És talán a fenséges látványért is, mely most a szeme elé tárult. Ahogy a Feltörekvő megközelítette a Helbivort, annak hideg kék gömbje lassan eltakarta a hatalmas Glendort. A hold felett keskeny zöld sarlóként derengett az óriásbolygó, a felszínt takaró fehér fellegek közt ezüst szikrák csillogtak. Elnézte volna még, de a felcsendülő figyelmeztető gongszó elvonta a figyelmét. Egy eddig rejtett képernyőn a hajó kapitánya jelentkezett.

- Elnézést uram, meg kell kérjem, fáradjon a kabinjába! A Veresvíz a hold körüli alacsony orbitális pályán zarg hajókat észlelt. Minden bizonnyal észrevettek minket. A hajó kevésbé biztosított részein nem tudjuk szavatolni a biztonságát!

- Értem, kapitány, megyek. A kabinból jelentkezem!

Fél percbe sem telt, s a páncélajtóhoz ért. Nem illett egy luxuslakosztályhoz, de célszerű volt. Végveszély esetén az egész kabint kilőhették a hajóról, rendszerei napokig biztosították a túlélést a legmostohább viszonyok között is. A vastag acélfalak akkor is tartottak, ha maga a hajó felrobbant körülöttük. Mégis, az ajtó mögött a császári udvar hivatalnokait is kielégítő, számtalan árverésen összegyűjtött művészi remekekkel berendezett szoba rejtezett, a szépség és technika tökéletes ötvözete. Belépett, érintésére életre kelt egy a falba süllyesztett kommunikátor, a képernyőn feltűnt a hajóhíd, majd az ismerős arc.

- Mi a helyzet, kapitány?

- Kellemetlen, uram! Az idegenek észrevettek minket, és közelednek. De azt hiszem, aggodalomra semmi ok, a vadászgépek lekötik őket, amíg eltávolodunk. Addig is kérem, csatolja be magát ! Előfordulhat erősebb rázkodás, amire az autograv rendszer nem tud kellő gyorsasággal reagálni. Amint elmúlt a veszély, jelentkezem. A monitor ismét a hidat mutatta. Odakint az űrben fénycsóvák villantak, ahogy a zargok támadásba lendültek, a cápa vadászgépek pedig szédítő fordulókkal eredtek a nyomukba. Ám túl nagy volt a túlerő, legalább egy tucat AZO Lepke rontott rájuk, hátul egy Penge is feltűnt. A Feltörekvő igyekezett elkerülni a lövöldözést, a pilóta a hold vonzását kihasználva próbált sebességet nyerni. Sikertelenül. A hajóban felüvöltöttek a riadószirénák, a monitort hirtelen vakító fény töltötte meg, aztán szerterepülő törmelékek takarták a látványt. Hamarosan kitisztult a kép, a triciplita döbbent rémülettel meredt a képernyőre. A híd telitalálatot kapott, a robbanás mindent elpusztított. A kamera előtt egy konzol roncsai közé szorulva hevert a navigátor testének harmada. Mintha csak most születne újjá, de ahol finom bőrnek kéne fednie, csak a szétszakított test szivacsos belseje tátongott. Halott volt, mint a legénység összes tagja. A felszakított padló alatt a szétroncsolt hajóagy kábelei szikráztak, a fal helyén tátongó léken át a Helbivor halálos kékje derengte be a pusztulást.

A Feltörekvő zuhant, immár semmi sem menthette meg. Ahogy a légkörbe lépett, felizzott a burkolat, a sérült hidat betöltötték a lángok. A kamera kiégett, Zedd'Ipt Vut magára maradt félelmével a rázkódó kabinban. Éveknek tűnő percek után hatalmas rándítás térítette magához. Az automatika, miután kellően sűrű légkört érzékelt, kilőtte a kabint, mely most ejtőernyőn ereszkedett a felszín felé. Az immár szabaddá vált ablakon át elé tárult a lenti világ. Az eget fehér fellegek takarták, lent, a párafoszlányok alatt nagy zöldes foltokkal tarkított sima kék felszín. Halálosan idegen táj. Sehol a megszokott kénsárga láthatár, sehol a hazai tengerek lágy arany színe, csak itt-ott izzik biztató vörös fény. Ahogy a kabin lejjebb ereszkedett, megkülönböztette a részleteket is. A végtelen kékségből jókora zöld és barna szigetek emelkedtek ki, többükön működő vulkánok gőzölögtek. Az egyre közeledő felszínen hullámokat korbácsolt a szél. Még pár pillanat, és a kabin belemerült az idegen világ tengerébe.

Az első pár napon még reménykedett, hogy a mentőosztagok elérik. Bár élelemben nem volt hiány, az energiatelepek lassan kimerültek, a létfenntartó rendszer már csak fél napig működhetett. Az űrruhában még 10 órát kibír, és vége. Nem maradhatott tovább a kabinban. Az analizátor adatait tucatszor ellenőrizte, nem volt biztatóbb az ablakból elé táruló látványnál. A kinti világ dermesztően hideg, a tengert cseppfolyós dihidrogén-oxid alkotja. A levegő légzésre alkalmatlan, nagyrészt nitrogént és oxigént tartalmaz. Az éltető kéndioxid rendkívül kevés. Egyetlen reménye, ha szigetek egyik tűzhányójánál húzza meg magát, a meleg vulkanikus gázok talán életben tarthatják egy ideig. A kabin apró rakétamotorját beindítva partra kormányozta menedékét. Körülnézett, mi válhat hasznára. Egy lézerpisztoly, hevederek, semmi több. Különösebb hit nélkül üzenetet írt a mentőosztag számára, merre keressék. Aztán szkafandert öltött, magához vette a megmaradt élelmiszerkészletet, a SpaceFakt iratait tartalmazó táskát, s elindult a zöld dzsungel felett tornyosuló, barátságosan hívogató hegy felé. A hátrahagyott mentőkabint, a homokban maradt lábnyomokat lassan befedte az egyre szitáló vulkáni hamu...

A Retmes lebukni készült már a Ventaso horizontja alá. Az űrkikötőben ma is minden ugyanúgy zajlott, mint bármely más hétköznapon. Sokféle rozsdaette bárka és csillogó hajó pihent a dokkokban, itt-ott áruszállító robotok sorjáztak konténerekkel, máshonnan javítómunkálatok zaja hallatszott. Tre'Yol Irs kapitány most mégsem volt nyugodt. Mindig remélte, hogy egyszer végre felfigyel rá a klán, de a most kapott feladattól a hideg rázta. A régi kikötőben járt kisebb üzleti ügy kapcsán. Éppen egy leszálló kopott Caravelle Zerót bámult, amikor egy lesötétített terepsikló fékezett mellette. Arrafelé ez éppen elég ok a nyugtalanságra. Nevén szólították, a céget emlegették. Elvitték valahová, megbízóiról csak annyit tudott, a Global Impexnek dolgoznak. És ráadásul a figyelmeztetés, teljes titoktartás. Oldalra lépett, hogy egy antigrav platformon száguldó, minden indájával kalimpáló karnoplantusz fel ne lökje. Morgolódva figyelte, ahogy eltűnik a sarkon, aztán továbbindult. A sikátor végén a hajóját, a Három Ég Vándorát rejtő 34-es dokkba különös konténereket cipeltek a rakodóautomaták, ezek szerint az ígért felszerelések megérkeztek. A legénységet már értesítette, gondjuk lesz rájuk. Alig várta, hogy végre letehesse a védőruhát, és szabadon mozoghasson. A kapuban beütötte személyi kódját, felnézett az előtte tornyosuló Mercator Gammára, majd sietve a zsiliphez indult. A hajóban Mirk'Hex Agd, a pilótája már türelmetlenül várta.

- Berakodtuk a cuccot. Megint a klánnak dolgozunk?

- Igen. Szólj Agzának és Zoának is, jöjjenek le a társalgóba. Addig megszabadulok a szkafandertől.

- Már egy ideje ott vannak. Szólok nekik, hogy ne is menjenek el.

A pilóta bólintott, majd eltűnt a felső szintre vezető lépcsőn. Tre'Yol Irs elhelyezte a védőruhát a zsilip szekrényében, majd ő is az orrban fekvő közös kabin felé indult. Ahogy belépett, Agd elésietett, a többiek csak intettek. Figyelmüket a fali monitoron futó híradás kötötte le. Irs is helyet foglalt, és a képernyőn látszó ember férfi szavaira figyelt. "...a rendőrségi szóvivő közlése szerint három nappal ezelőtt illetéktelen személy hatolt be a Dalmantin bolygó hivatali rendszerébe. Az illető hozzájutott az ismert triciplita mágnás, Zedd'Ach Zuka másodszölöttjének, Zedd'Ipt Vutnak halála utáni vizsgálat jegyzőkönyveihez, melyeket a baleset után katonai okok miatt 150 évre titkosítottak. A nyomozás során a gyanú Zedd'Ort Cogd triciplitára terelődött, ám ő jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik. Zedd'Ort Cogd az elmúlt harminc év során háromszor indított pert a Global Impex ellen a Caravelle SpaceFakt tulajdonjogáért. Bár eddig minden alkalommal veszített, félő, ezúttal olyan bizonyítékokat próbál majd hamisítani, melyek megtéveszthetik a bíróságot. Amennyiben sikerrel jár, a klán elvesztheti a Caravelle Zero, Caravelle HLK és Caravelle Moon típusok licenszéből befolyó jövedelmeket. Egy ilyen esemény alapjaiban rendítené meg az Impexet, hatása beláthatatlan a Shin To és Kohn Bros szervezetekkel kialakított jövedelmező kapcsolataira, a klán hírnevére, valamint a szektor gazdasági életére. Kérdésünkre, hogy miért csak három nappal az események után tájékoztatták a közvéleményt, a szóvivő nem válaszolt. Pergton Tolk, az ismert cerebrita ellenzéki vezető máris lemondásra szólította fel a dalmantini kormány tagjait..."

- Azt hiszem a politika nem a mi asztalunk. Beszéljünk a saját dolgunkról! - emelkedett fel Tre'Yol Irs, miközben a csuklójára csatolt távirányítóval kikapcsolta a monitort.

- Nos, ezúttal mire készülünk? - kérdezte Xogd'Oke Agza, a navigátor.

- Ahogy szeretett kapitányunkat ismerem, fogadok, hogy a végén megint nekem kell majd kihúzni a pácból. - fűzte hozzá Ybt'Lons Zoa, aki fegyverkezelőként szolgált a hajón. Szokása szerint késével karistolta az asztallapot. Bár az erőtér védte fémben nem tehetett kárt, Irst módfelett idegesítette vele.

- Ne járjon a szád, végül is azért fizetlek, hogy megvédd a bőröm! És nincs igazad, a feladat nem túl veszélyes. Viszont a fizetségből végre felfuttathatjuk az üzletet! Meg egy kicsit talán közelebb is kerülhetünk az Impexhez.

- Ugyan miért adnának olyan sokat olyan melóért, amit ők sokkal egyszerűbben megoldhatnának? Ennek nem sok értelme van!

- Talán mert nem akarják, hogy más is felfigyeljen a dologra. A kulcsszó a diszkréció. Melyiket akarjátok előbb hallani, a hivatalos verziót, vagy a valódi feladatot?

- Rád bízzuk - mondta csendesen a pilóta.

- Nos, azok a konténerek, amiket az imént berakodtunk, egy leszállóegységet tartalmaznak. A Raguz rendszerbe megyünk, ahol egyetlen üzemképes űrkikötő sincs. Hajdan a Helbivor holdon volt ugyan egy bányásztelepülés, de rég elhagyták, az épületek összedőltek. Viszont bőven van még kitermeletlen króm, a cég szeretné tudni, érdemes-e felújítani a bányászatot. A mi dolgunk, hogy körbeszagoljunk.

- Dehát a Raguz nyolcvan fényévre van a legközelebbi lakott rendszertől, ráadásul nyüzsögnek arra a zargok! - kiáltott fel a navigátor. - Hacsak nem telepítik be a teljes naprendszert, bukás az egész vállalkozás. Ha ilyen nagyratörő terveik vannak, miért nem küldenek oda inkább pár kutatóhajót?

- Mert nem érdekli őket a króm. Ezt csak a kikötői hatóságnak fogjuk bemesélni. Eltaláltam, kapitány?

- Igen, Agd, eltaláltad. A valódi cél néhány régi irat előkerítése. Úgy harminc évvel ezelőtt a Helbivoron zuhant le az az űrhajó, amelyen a Caravelle SpaceFakt alapítója utazott. A Neve Zedd'Ipt Vut volt. Az akkori vizsgálat során halottnak nyilvánították, bár a teste nem került elő. Vele együtt elvesztek az alapítóiratok, a birodalmi hivatalok bejegyzései alapján készítettek másolatokat. A SpaceFakt jelenleg a Global Impex tulajdonában van, most biztosat akarnak tudni az alapító sorsáról. Ha figyeltétek az imént a híreket, azt is tudjátok, hogy miért... Szeretnék ha megkeresnénk a holttestet, és elvinnénk nekik az eredeti iratokat.

- Na álljunk meg! A Caravelle alapítója Zedd'Ach Zuka, ezt mindenki tudja. És különben is, hogy akarsz azonosítani egy harminc éve bomló hullát? Nem marad az meg olyan soká, én csak tudom. - vetette közbe Zoa. A kapitány nagy örömére közben végre eltette a tőrt.

- Tévedsz, mint rendesen. Inkább figyelj! Zedd'Ach Zuka jól ismert gazdag triciplita, már számos élet áll mögötte. Eleget összeharácsolt magának ahhoz, hogy kényelmesen élhessen, így mikor legutóbb eljött számára az újjászületés ideje, mindhárom sarja teljesen ép és egészséges volt, ráadásul rendkívül hasonlítottak is egymásra. Ritka eset, legtöbbünket élete során annyi károsodás éri, hogy jó, ha az elsőszülöttje életképes, nagyon ritka, hogy a harmadszülött életben marad. Nos, miután teste három felé vált, a Tanács a hagyomány szerint kiválasztotta utódai közül az elsőszülöttet, aki Zedd'Ach Zukaként életét folytatta. A másodszülött a Zedd'Ipt Vut, a harmadszülött a Zedd'Ort Cogd nevet kapta. A Caravelle SpaceFaktot ez a Zedd'Ipt Vut hozta létre, de röviddel utána meghalt. Ám halála előtt a szokástól eltérően végrendelkezett. A törvény szerint a másodszülött vagyonát halála után a harmadszülött örökli, hisz ők csak egymásra számíthatnak...

- Tudjuk. Mind a négyen tudjuk. Minket is a Tanács juttatott a Akadémiára. És ezt mindig az orrunk alá is dörgölik. Semmi nem jár nekünk, pedig csak az a vétkünk, hogy nem elsők voltunk a sorban. Még örülhetünk, hogy nem öltek meg minket a Konzervatív Liga hívei. Azok szerint az átkozott fajvédők szerint a másodszülöttek semmirekellők, és minden harmadszülött veszedelmes szörnyeteg - mordult fel Agza, aki egy nagyhatalmú admirális harmadszülöttjeként látta meg a napvilágot, s így különösképp mostoha körülmények közt nőtt fel.

- Évezredek óta így van. Nem a mi dolgunk, hogy megváltoztassuk, sokkal fontosabb a saját boldogulásunk. - A kapitány néha úgy érezte, őszintén megérti a Liga terroristáit. - Ha megengeded, folytatnám. Tehát. Zedd'Ipt Vut nem bízott Cogdban, a cég bejegyzésekor keltezett végrendeletében minden vagyonát Zedd'Ach Zukára, az elsőszülöttre hagyta. Röviddel a ezután a hajója lezuhant a Helbivoron, épen maradt mentőkabint sem találtak. Ma már a legtöbben valóban úgy tudják, hogy a vállalat alapítója is Zedd'Ach Zuka volt. Igaz, ő volt, aki a céget felvirágoztatta. Zedd'Ort Cogd persze sose törődött bele, hogy nem ő kapta az örökséget. Több pert indított, még bombamerénylettel is fenyegetőzött. Több bolygón üldözi a rendőrség kisebb-nagyobb rablásokért, egyszóval kellemetlen alak. Jó, hogy nem az ő kezébe került a vállalat! Hallhattátok, legutóbb a Dalmantinon tört be a számítógépes rendszerbe, és összeszedett néhány aktát a balesetről. És itt jövünk a képbe mi. A cég attól tart, hogy a gazfickó megint valami aljasságra készül, de érthető okokból kerülni akarják a nyilvánosságot. A mi dolgunk, hogy a helyszínen megkeressünk minden bizonyítékot, mely őket igazolja. Segítségül megkaptuk a baleset utáni vizsgálat teljes jegyzőkönyvét. A Helbivor egy terra típusú világ, de nagy része tengerrel borított, és erős a vulkanikus tevékenység. Viszont ott a triciplita test állandó, akár a szikla. Ha ott van, kis szerencsével megtaláljuk, amit keresünk. Minél előbb indulunk, annál jobb. Tehát álljatok neki a Vándor felkészítésének! Agd, első legyen a leszállóegység felszerelése! Te pedig, Agza, gyere a hídra, megadom az útvonalat.

Hajnalodott, a tűzhányó csúcsait izzó vörösre festették a Raguz sugarai, a hegy tengerbe futó lábain burjánzó erdőben csönd honolt. Csak elvétve hangzott fel távoli sikoltás, jelezve, hogy a ragadozók ismét sikerrel jártak, az élet könyörtelenül haladt tovább a maga taposta ösvényen. A nyugati égbolton azonban rég nem látott jelenség tündökölt, fénye még a kelő nappal is versenyre kelt. A légkör felső rétegeiben haladó hajó a sziget felé tartott, leszállni készült. Az ereszkedő fénypászából kibontakozott az immár lelassuló gép, s bömbölő motorokkal lebegett át a fák felett egy kis tisztás irányába. Leszállófényei kigyulladtak, de az egyik azonnal hunyorogni kezdett, s kialudt. A jelek szerint az energiatartalékok igencsak a végére járhattak már a fedélzeten, bár az is lehet, hogy valami kisebb baleset során sérült meg a reflektor. A hajtóművekből áradó lángok felperzselték a hajó útjában álló növényeket, a törzs alól kinyúltak a karcsú fémlábak, a Mercator Gamma puhán a földre ereszkedett. Az elpusztított fatörzsek utolsó bosszúként elgörögtek a talpak alatt, de végül győzedelmeskedett a messziről jött vándor, megpihenhetett a fáradt személyzet is.

- A kettes talp még mindig csúszik, csökkentsd a nyomást a hidraulikában! Terheld a hármasra!

- Nem lehet, kapitány, tönkrement a szabályzó. Három láb tartja a gépet, az elegendő. Mondtam, hogy várjuk meg a leszállással a nappalt, akkor sokkal könnyebben letettem volna.

- Lehet, Agd, de így megtakarítottuk a körpályára állást. Így jóval kisebb az esélye, hogy bárki észrevett bennünket. Aggaszt az a radarjel, amit leszállás előtt láttunk. Sok a zarg errefelé, de akár kalózok is bujkálhatnak a környéken.

- De lehet, hogy csak egy roncsot láttunk. Bárki volt az, aligha vett észre minket. - szólt közbe a navigátor. A megközelítés valóban jól sikerült, meg volt elégedve magával.

- Reméljük. Most két óra pihenő, addigra kivilágosodik. Utána, Agd, nézd át a gépet, javítsd ki, amit lehet! Mi pedig megnézzük azt a roncsot. A szkafandert gondosan ellenőrizzétek, ne feledjétek, a külvilág nem éppen barátságos. Nem szeretnék senkit itt hagyni emlékműnek...

Az őrszem kezdte magát kényelmetlenül érezni a fa ágai között hevenyészve felállított leshelyen. Fajtája sokkal jobban érezte magát a földbe vájt kamrák világában, a társak biztonságot sugalló édes illatával telt járatokban. De a parancs szigorú volt, nem mozdulhatott. Odalent a tisztáson feküdt a roncs, mely miatt a hosszú utat megtették. Harminc éve hever már itt, de a növényzet még mindig nem volt képes legyűrni, elborítani. Ám a belsejében sokféle rémség tanyát verhetett már, nem bánta hát, hogy nem kell végigjárnia a hajó folyosóit. Az eredeti terv érvényét vesztette, mikor megpillantották azt a triciplita hajót. Nagy sebességgel érkezett a rendszer napja felől, folytonosan fékezve vágódott a légkörbe. Csak percekig követhették, de egyértelmű volt, versenytársak. A kapitány és háromfejű utasuk új utasításokat adott, azonnal megkezdték a felszínre vezető pálya kiszámítását. Földet érés előtt sok kilométeres alacsonyrepülés, és utána azonnal indulás a roncshoz. Nincs más faj, mely képes lenne utánuk csinálni ezt a végletekig kimerítő menetet, de ők utolsó leheletükkel is szolgálták volna vezérüket. Kevéssel bár, de előnybe kerültek. Ám az ellenfél is megtett minden tőle telhetőt, a várakozás nem tartott soká, a tisztás végén hamarosan feltűnt három szkafanderes alak, három lábukon a roncs sérült tatja felé tartottak. Miután elnyelte őket a sötét repedés, az őrszem kezébe vette rádióját, s leadta a kódolt jelet. A konkurensek itt vannak. Most már csak az a kérdés, kihozzák-e számukra, amit annyira keresnek...

A halott hajó nem volt éppen lélekemelő látvány, a kétórás eredménytelen kutatás alaposan kimerítette őket. A hídon nem találtak semmit, a raktér szintén üres volt. Az utolsó esélyt a lakókabinok jelentették. A sötét folyosón óvatosan haladtak előre az egykori csillaghajó orra felé, sisaklámpáik fénykévéi egy ajtóra vetültek. Irs egy intésére katonája lőállásba helyezkedett, Agza pedig nekifeszült az acéllapnak. Könnyebben engedett a vártnál, a navigátor egyenesen a kabinban vonagló csápok közé zuhant. Szerencsére Agd reflexe és a Palter vadászpuska ezúttal is jól működött...

- Rusnya egy dög! - a katona megpiszkálta az élettelen szörnyet. - És ez már a harmadik ebben az átkozott koporsóban. Mit keresünk még itt, kapitány? Ebből a teknőből mindent elhordtak már, ami mozdítható volt. Eljöttünk, megnéztük. Mi sem láttunk többet, mint a rendőrök, az Impexnél megnyugodhatnak.

- Így van. Láttuk a hidat, a kabinokat, megnéztük a kilőtt mentőkabin helyét, mit akarunk még? Ez a Feltörekvő roncsa, de az iratok nincsenek itt. Semmi sincs itt, csak ilyen rusnya dögök. - A navigátort láthatóan nem lelkesítette egy az iméntihez hasonló csetepaté lehetősége.

- Igazatok lehet. De nem tűnik fel nektek valami furcsa?

- Semmi izgalmas. A híd elpusztult, ezért zuhant le a hajó. Amit a robbanás nem tett tönkre, azt a légkörbe lépéskor elintézte a súrlódási hő. Csak azt csodálom, hogy szedték ki az agyból az adatokat?

- Eddig jó. De nem találjátok furcsának, hogy a mentőkabin helye alig sérült meg? A mentőosztag jelentése szerint még az űrben levált a hajóról, akkor miért nem olvadt meg a védtelen kilövőszerkezet a légkörbe lépéskor?

- Arra gondolsz, hogy csak röviddel a becsapódás előtt hagyta el a hajót? Akkor viszont nem lehet túl messze. De ha a mentők nem találták meg, hogy akarjuk mi előkeríteni?

- Azok nem is keresték, legalábbis a jegyzőkönyvben nem említik. Bizonyára siettek, ahogy tudtak. Errefelé már akkor is csak pár hajó látta el a szolgálatot, sok lehetett a riasztás. Mi viszont ráérünk, és jobbak a műszereink is. A kabin méreteit, tömegét ismerjük, magneto-anomaloszkópunk is van. Néhány sziklatömb félrevezethet ugyan, de előbb-utóbb megtaláljuk.

Tre'Yol Irs kapitány nem tévedett. Vagy húsz jókora vulkáni bombát ástak ki a környező szigetek homokos partjain, nem sok kellett már, hogy végleg feladják. Aztán az egyik öböl fövényébe temetve végre megtalálták a kabint. Ám nagy csalódásukra sem az iratok, sem Zedd'Ipt Vut nem volt benne. Csupán egy üzenet jelezte, merre keressék. Némi vigaszt jelentett, hogy a berendezés sértetlen volt, több száz IGŁ-ot kaphatnak majd érte bármelyik luxuscikkekkel kereskedő boltban. A navigátort hátrahagyták, hogy bevárja, míg Agd odaér a másik libbenővel, mellyel a hajóra vihették az értékeket, Zoa és a kapitány pedig a vulkán felé indultak. A hegy oldalában a számtalan kisebb-nagyobb üreg között egyet megtalálni nem volt kis feladat, bár a vulkáni gázok csak pár tucat helyről szivárogtak a levegőbe. Az egyik gázforrás előtt aztán végre egyértelmű jelet pillantottak meg. A kétségbeesett hajótörött félméteres kőkupacokból rakott nyilat, mely a barlang szája felé mutatott. A vulkáni hamu befedte ugyan, de a körvonalai még tisztán elődomborodtak. A libbenőt leállították a bejárat előtt, s óvatosan leereszkedtek a sötét járatba.

- Kapitány, emelkedik a hőmérséklet. Lassan kezdem magam otthon érezni.

- Eszedbe ne jusson levenni a sisakot! A kéndioxidszint még itt is alacsony, nem belélegezhető. És lehet benne egy és más. Láttál elágazó járatokat?

- Nem, eddig nem. Pedig jó darabot jöttünk lefelé. Nyomasztó ez a sötét.

- Ne nyavalyogj! Figyeld csak, szélesedik a folyosó! A járat kisebb kamrává szélesedett, lámpáik kényelmesen bevilágították. Közel lehettek már a kráterhez, a falon vastagon lerakódott kén sárgállott, több kisebb nyílásból kellemes, meleg gázok áramlottak feléjük. Hátul pedig, a kövek között borzongva ismertek fel egy iszonytatóan eltorzult valamit, ami hajdanán egy fajtájukbeli teste volt. Körülötte rozsdás holmik köztük egy elszakadt szkafander meg egy táska hevert. Ennyi maradt Zedd'Ipt Vutból Caravelle SpaceFakt alapítójából.

- Förtelmes... - nyögte Zoa. - Megölték. Nézze a falat kapitány, itt lövöldöztek valamikor! Mindenhol becsapódott sugarak nyomai. De milyen fegyver okoz ennyire csúf sebeket?

- Tévedsz... Mint rendesen... - Irsnek nehezére esett kimondani a szavakat. Hálát adott a sorsnak, amiért a tricipliták nem képesek öklendezni. - Nem ölték meg, a levegő végzett vele. Ami a falakat illeti, arra pedig itt a magyarázat. Odébblökött egy félig elfogyasztott élelmiszercsomagot. Friss volt még most is, ezen a világon nem volt mikróba, melynek gusztusa lett volna rá. A kacatok közül felemelt egy ódivatú lézerpisztolyt.

- A hőmérséklet elviselhető ugyan, de a levegőben még itt is kevés a kéndioxid. Ezzel égette le a ként a falról, hogy lélegezni tudjon. Addig élt, amíg a pisztoly bírta, azután megfulladt.

- De mitől néz ki ilyen szörnyen? Hogy alapíthatott egy ilyen torzszülött saját vállalatot? - a katona még mindig döbbenten állt a holttest mellett.

- Ne moccanjanak! - Zoa legnagyobb megdöbbenésére ez nem a kapitány volt, egy fordítókészülék recsegő géphangja szólalt meg.

- A fegyvereket a földre és fel a kezekkel! Lássam mind a hármat! A folyosó sötétjéből három alak lépett elő, mindegyik pisztolyt szegezett rájuk. Elöl egy szkafandert viselő idős triciplita, mögötte pedig két inszektoid. Utóbbiak valami könnyű védőruhát és légzőmaszkot viseltek csupán, ami nem védhette őket túl jól a számukra alig elviselhető hőmérséklet ellen. Aligha kívántak hosszan itt maradni.

- Engedelmükkel bemutatkoznék. - A triciplitának nem volt szüksége a gépi tolmácsra. - A nevem Zedd'Ort Cogd, és az örökségemért jöttem. Az a táska ott kizárólag engem illet. Nem akarom bántani önöket, végül is elvezettek ide, de kérem ne próbáljanak az utamba állni! Ez a két derék inszektoid mellettem Zjobolih kapitány, és Kjafsgund főpilóta. Jó pénzért mindenre hajlandók, és igen tehetségesek. Mellesleg ezen a világon szinte otthon érzik magukat, így folyamatosan figyelhették minden mozdulatukat, mióta a Feltörekvő roncsait átkutatták. Bevallom, kicsit megijedtem, mikor leszállás előtt a hajójukat észleltük a bolygó felett, de végül is sokat segítettek.

- Furcsállom, hogy felengedték a hajójukra. Mennyit fizetett nekik érte? - Irs gyanakodva figyelte a két rovart, egy fikarcnyit sem bízott bennük, s ennek nem csak a csáposok galaxisszerte elterjedt rossz híre volt az oka. A tricipliták testének hőmérsékletén felforr az olaj, kénes leheletük a legtöbb szénalapú szerves anyagot elroncsolja. Jelenlétük egy inszektoid hajón időzített bomba. Ha a rovarlények vállalták ezt a kockázatot, nagyon elszántnak kellett lenniük, pár idegent elintézni semmit nem jelenthetett nekik.

- Alkut kötöttünk. Ha sikerrel járunk, Zjobolih kapitány 5%-ot kap az örökségből. Nem kis pénz, de szívesen megadom, ha végre megkaphatom, ami az enyém. Egyébként megnyugtathatom, Zedd'Ipt Vut nem volt torzszülött. Ugyanolyan volt, mint én harminc évvel ezelőtt. Hogy mi történt vele, könnyű kitalálni. Ez az, amitől azok az átkozott fajvédők féltik a népünket odahaza. A szerencsétlen hetekig itt tengődhetett, mielőtt meghalt, és szinte végig fulladozott. Sok apró torzulás a testben, amit a szervezet már nem képes kijavítani. A megváltozott rész tovább másolódik, a test elváltozik. Mindannyiunk elszenved élete során hasonló változásokat, de Vut esetében a környezet rendkívül felgyorsította a folyamatot. Más fajoknál is létezik hasonló jelenség. Az betegség, ők ráknak nevezik. A mi ősi bolygónkon viszont a gyors változás, az alkalmazkodás kulcsa. Ha lejár az időnk, testünk háromfelé osztódik, s a legrátermettebb testek tovább élnek. Halhatatlanok vagyunk. Sajnos azok a rigolyás vének, akik a társadalmunkat vezetik, nem értik ezt. Ők az állandóságot szajkózzák. Higgye el, a Konzervatív Liga mögött maga a Tanács áll! Elpusztítanának mindenkit, aki kicsit más, mint ők, csak maguknak tartanának meg mindent. Egyszer még a faj vesztét okozzák...

- És maga most igazságot szolgáltat? A rend, ami ellen lázad, évezredek óta fennáll. Maga se jobb, csak azt sajnálja, hogy nem elsőszülött! De mit ér azzal a pár irattal? Vut végrendelete világosan szól, magának semmi se jár. Háromszor mondták már ki a törvény előtt, mégse törődik bele? - a kapitány rémesen érezte magát. A társadalom igazságtalan voltáról szóló monológ hidegen hagyta, de karnyújtásnyira a céltól elbukni, ez szörnyű érzés volt. De ha sikerül időt nyerni, talán...

- Soha! Az a végrendelet hamis. Soha nem írt ilyet. Az egész Zed'Ach Zuka műve. - az öreget láthatóan feldühítette a végrendelet megemlítése, és már nem törődött az inszektoidok sürgető morgásával.

- Mikor értesült a balesetről, maga állt Vut helyére. Nagyon jól tudta, milyen jövő előtt állt a SpaceFakt. Lepaktált a Global Impexszel. Lefizettek jó pár rendőrt, hogy elhitessék, a baleset egy héttel később történt. A jegyzőkönyvet titkosították, hogy ne lehessen később se megtudni semmit. Aztán az az aljas Zuka, kihasználva, hogy annyira egyformák vagyunk, elment a birodalmi hivatalba, és megváltoztatta az iratokat. Mindenki elhitte neki, hogy ő Zedd'Ipt Vut. Ő csatolta az aktákhoz azt a hamis végrendeletet. És a legvégén a SpaceFaktot átjátszotta a Global Impexnek, hogy beülhessen a klán fejesei közé. Így történt ! De most végre bebizonyíthatom, hogy az eredeti szerződésben nem volt semmiféle végrendelet Zedd'Ipt Vut pedig meghalt, mielőtt megváltoztathatta volna. Talán folytatta volna, de ekkor Zjobolih hangos puffanással a földre zuhant. Kjafsgund, akit szintén megviselt a tricipliták számára kellemes, de számukra alig elviselhető hőség, igyekezett felemelni, és a kijárat felé vonszolni társát. Zedd'Ort Cogd elbizonytalanodott, Zoa pedig azonnal cselekedett. Felkapta a földön heverő puskát, és szétlőtte a gazfickó fegyvert tartó kezét. Amaz felüvöltött, majd eszméletlenül zuhant a földre. A tántorgó inszektoid pilóta rájuk se hederített, mikor elrohantak mellette, minden maradék erejével kapitányát igyekezett kivonszolni a barlangból. Kezében az iratokat rejtő táskával Tre'Yol Irs hangosan kacagva lépett a napfényre. Libbenőjük ott várt rájuk, ahol hagyták, mellette egy másik, feketén csillogó jármű állt, az inszektoidok siklója. Zoa parancs nélkül is tudta a dolgát. Libbenőjük rakteréből robbanóanyagot meg gyutacsokat szedett elő, és aláaknázta ellenfeleik gépét. Pár másodperc múlva már a úton voltak a Vándor felé, mögöttük magasra emelkedett a rovarok égő siklójának fekete füstje.

- Ez azért meleg helyzet volt! Még hogy veszélytelen feladat. - zsémbelt Zoa. - De hogyan kerültek elibénk? Leszálláskor a műszerek nem jeleztek más hajót a bolygó ezen felén. A légkörbe lépésüket pedig észlelnünk kellett volna.

- Emlékszel, láttunk egy hajót még orbitális pályán. Ők lehettek azok. És ne felejtsd el, hogy ezek inszektoidok! Ha a főnökük rájuk parancsol, addig mennek, míg mozogni tudnak. Nyilván leszálltak a hegyek takarásában, és azonnal akcióba léptek. Nekünk jóval több időre volt szükségünk, hogy összeszedjük magunkat.

- Ha ennyivel jobbak, akkor miért nem harcoltak odabent?

- Ugyanazért. Ami az erejük, az a gyengéjük is. Nem mozdultak, pedig a barlangban csak percekig maradhattak maguknál. Amikor pedig a csápos kapitány bajba került, a pilótája másra se tudott gondolni, csak hogy megmentse.

- Szóval az öreg rossz társakat választott. Mellesleg nem gondolja, kapitány, hogy esetleg igazat mondott?

- Ugyan ! Eszelős bolond az! Nem hallottad, hogy istenítette a torzszülötteket? Tudod, én megértem Agzát, de a Tanács bármilyen kegyetlen is, mégiscsak megvéd minket az efféléktől. Nem, hidd el, a legjobbat tettük! Megvédtük klán jogos tulajdonát, és ezért meglesz a jutalmunk. A Global Impex nem feledkezik meg rólunk!

Egy óra múlva a Három Ég Vándora hangos dübörgéssel keresztültört a Helbivort övező felhőkön, hogy visszaröpítse utasait a Ventason várakozó megbízóikhoz. A tárgyalóban félhomály uralkodott. A hosszú asztal végén egy iratmegsemmisítésre használatos atomizátor kékes fénye derengett különös dicsfényt adva a sötét fémlapon mellette nyugvó megviselt táskának. A világítást leszabályozták, így alig tűnt fel, hogy az asztalt körülülők szinte mindegyike hologram formában volt csak jelen. Másképp aligha ülhetett volna egy teremben a három fekete ruhába öltözött cerebrita, a két karnoplantusz és a két triciplita. Testi valójukban csak a tricipliták voltak a teremben. A csendet az asztalfőn ülő cerebrita törte meg.

- Tehát ezek az eredeti iratok, Zuka?

- Igen, méltóságos uram. Ellenőriztük, semmi kétség. - felelte a megszólított.

- Helyes. Remélem nem készült róluk másolat sem! Nagyon sokat kockáztattunk. Ha a harminc évvel ezelőtti események nyilvánosságra kerülnek, jóval többet veszítettünk volna a SpaceFakt hasznánál. A klán becsületén nem eshet folt! Annak idején ön azt állította, soha semmi bizonyítékot nem hozhatnak fel ellenünk, ezért fogadtuk el az ajánlatát. Felelőtlen lépés volt, hogy az iratokat nem semmisítették meg már akkor. Remélem tisztában van vele, nagy szerencséje, hogy sikerült megelőzni Zedd'Ort Cogdot!

- Tudom, méltóságos uram. De akkor nem tartottam értelmét a kutatással felhívni magunkra a figyelmet. Elegendőnek tűnt megvesztegetni a vizsgálatot irányító tisztviselőket. Most, hogy szükségessé vált, megtettük a kellő lépéseket.

- Igen... - a bal oldalán ülő cerebritához fordult. - Az a szabadúszó kapitány mennyit tud az ügyről?

- Biztosíthatom, csak amennyit muszáj volt megtudnia. Aligha jelent ránk veszélyt. Kívánja, hogy parancsot adjak a likvidálására?

- Nem, azt hiszem erre nem lesz szükség. Adjanak neki valami kis jutalmat, és kísérjék figyelemmel a jövőben is. Még akár a hasznunkra is lehet. - felelt amaz, majd ismét a triciplitához fordult. - Nos, Zedd'Ach Zuka, azt hiszem, ideje végre lezárni ezt a kellemetlen ügyet!

A triciplita bólintott, és az atomizátorhoz lépett. Kinyitotta a táskát, és a benne lévő iratokat egyenként a mindent elbontó kékes derengésbe szórta.

Írta: BB
A cikk az Alanori Krónikában jelent meg, 2 részletben.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 6 szavazat alapján 8.0)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: A specialista (Káosz Galaktika novella).

Létrehozás: 2003. október 12. 12:49:09Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09 Küldd el a cikket másoknak Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2019
1680 Budapest, Pf. 4 | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.