A rózsaszín cumi legendája (Káosz Galaktika novella)

Khezox izmai csak úgy recsegtek-ropogtak, ahogy kilépvén a klonotronból, egy jóízűt nyújtózkodott. Körültekintett a számára teljesen idegen inszektoid kórház berendezésein. Hiába. Az inszektoidok is egy nyafka, ráadásul barbár csőcselék. Sehol egy ismerős xeno berendezés. Nevetséges! De sebaj. Ha kipucolta a Cri-Kirattii körül a kereskedőflottákat, majd átugrik a Nikkeltengerre, hogy legyen egy tisztességes megbízható xeno kórházban is végre klónmintája.

- Khezox kapitány? - lépett oda hozzá egy láthatólag fiatal közinszektoid. - Tájékoztatnom kell önt arról, hogy...

- Mi van, te bolha?! - förmedt rá a xeno.

- Tudod ki a bolha, te pléhagyú! - vágott vissza rovar. Khezox keze vöröses suhanással szelte át az étert. A szerencsétlen orvos pár méter repülés után hangos csörömpöléssel landolt a harci hormonokon, és egy halk nyekkenéssel adta tudtul, hogy a bunyó további részét már nem tudja figyelemmel kísérni.

Közben megérkezett Qawax a navigátor, és Zhergoth a pilóta is. Thottrix, a legénység legújabb tagja pedig hangos horkanással jelezte, kész megmutatni, mit is tanult a katonaságnál, illetve, hogy miért is vágták ki onnan. A másik három rögtön utat is engedett neki, kíváncsian várták, Thottrix mennyire mestere szakmájának, miben lehetne esetleg csiszolni a stílusán. Az inszektoidok azonban úgy látszik nem értették a tréfát, mivel csakhamar fegyveres őrök lepték el a várót.

- Khezox kapitány! Azonnal hagyja el a kórház területét. Az okozott kár ellenértékét természetesen levonjuk a számlájáról - recsegte az egyik holofonból a főorvos igencsak markáns hangja.

A négy xeno csalódottan vette tudomásul, hogy itt sem hagyják szórakozni a fáradt asztronautákat. Lógó orral távoztak hát a kórházból, de a hajóra menet még benéztek a Termesz Boy nevű kétes hírű lokálba. Ez a kis kirándulás rendezte is a legénység morális kérdéseit. Thottrixot tiszteletbeli Terroristává avatták, miután meggyőződtek róla, hogy új társuk nem csak művész, de még kifejezetten tanult is. Hiszen olyan, látszólag hihetetlen, tételeket bizonyított a napi bunyó során, mint például azt, hogy az inszektoidok feje letekerhető. A tétel megfordításával azonban még voltak gondjai, hiszen a visszahelyezett fej ellenére a páciens belehalt a műtétbe.

Felettébb jó hangulatban tért hát vissza a társaság a csillogó-villogó Sparkhoz, a Graham Terroristhoz. Meglepetésükre egy csuklyás alak várta őket a hajó rámpáján. Zhergott, aki még mindig némileg a quwark és az LPS hatása alatt állott, éppen a tenyereit kezdte dörzsölni, megörülve a kellemes levezető edzésnek, amikor a rejtélyes alak megszólalt:

- Fékezze a gorilláját, Khezox kapitány! A klán küldött.

Khezox nem volt éppen egy gondolkodó alkat, de azt egy röpke pillanat alatt felfogta, hogy az ügynök bántalmazása valószínűleg nem jelent előremenetelt a ranglétrán. S minthogy a szavak mesterének sem volt nevezhető, amolyan xeno módra megkérte a pilótát, hogy ne bántalmazza az illető urat. Aztán intett a többieknek, hogy vigyék eszméletlen társukat a hajóra, egyedül szeretne beszélni az összekötővel.

- Engedje meg kapitány, hogy tolmácsoljam a nagyúr üdvözletét, és megköszönjem a remekül elvégzett munkáját. Hála önnek a Global Impex feladta a rendszerbeli diverzifikációs törekvéseit. Hálánk jeléül máris jóváírtunk önnek 350 000 IGŁ-ot, és van egy kellemes meglepetésünk is. A hajó agyába tápláltunk egy hipertér-koordinátát, ami automatikusan aktiválódik, ha legközelebb hiperugrást kíván végrehajtani. És hogy mit talál majd ott? Nos, ez maradjon egyelőre titok. További sok sikert kapitány! És ne feledje: a Kígyó szeme mindent lát! - azzal a rejtélyes idegen búcsút intett, és eltűnt a teherdokkok irányába.

Khezox szemgödrein apró rozsdafoltok jelentek meg a meghatódottságtól. Mindig is szerette hallgatni az ilyen nagy szavakat. Egyszer a Woinooin egy szónokot belsőleg is megvizsgált, hogy rájöjjön, mitől tudnak ezek a cerebriták ilyen lelkesítően beszélni. Azóta Woinnoii hatóságok érdekes módon módfelett érdeklődnek utána. De hát úgy látszik ez már örök rejtély marad a számára. Megtörölte hát frissen oxidálódott szemgödreit, és elindult a kapitányi hajó felé.

Kékes kisülések jelentek meg a mélyűr sötétjében, ahogy a Graham Terrorist visszalépett a hipertérből a szoláris szférába.

- Mi történt Qawax? Hol a fenébe vagyunk? - kérdezte a kapitány a Com-Kiten uralkodó teljes sötétséget bámulva.

- Nem értem kapitány! A Tharrgaxx Uszonyán kéne járnunk. Az Agy valahol letért a hiperugrás kijelölt pályájáról, és nem hajlandó válaszolni - csattant fel a navigátor. Khezox erre egy kicsit megnyugodott, bár nem egészen értette, mi is történhetett. Hova a fenébe küldte őket az a simaképű cerebrita?

- Kapitány! Erős mágneses térben vagyunk. A navigációs eszközök felmondták a szolgálatot - fordult felé a pilóta. - És valami... valami húz bennünket! Gyorsulunk!

Khezox lassan kezdte érezni is, a pilóta feltevése nem volt éppen alaptalan. Szemei lassan feszíteni kezdték rozsdamentes acélszemhéját. Tüdejére pedig mintha egy szragkancsorda nehezedett volna. Székébe süppedve figyelte, ahogy Qawax higanyt verejtékezve próbálja az Agyat ugrásra utasítani. A konzolokon azonban a "PARANCS MEGTAGADVA" üzenet villogott.

- Aaaaz.... aaaa.... rooohaaadt.... ceeereeebriiitaaaa! - nyöszörögte a kapitány, miközben kiduzzadt ereiben veszett iramban kezdett száguldani az oxigén. Látása kezdett ködösödni, de utolsó pillantásával még meglátta a fényt a távolban. Azt a halálos, földöntúli ragyogást, amelyet a tudomány egyszerűen csak úgy hív: fekete lyuk.

A cerebrita fél térdre ereszkedett, ahogy a holokomon megjelent a hatalmas cápa sziluettje.

- Kelj fel, Veszedelmes Kobra! Gratulálok a legutóbbi kitűnő teljesítményedhez. A Graham Terrorist még 14,3 fényóra távolságból is fontos adatokat sugárzott a klánközpontnak. Messze túlszárnyaltunk ezzel minden részleget. A Kígyó személyesen fog kitüntetni. Mindkettőnket.

- Köszönöm az elismerést mesterem! Kívánod, hogy újra klónoztassuk a Graham Terrorist legénységét?

- Miért is ne? Hátha a hasznunkra lesznek még később. A Trento 137-ben történtekről úgysem fognak tudni. Nagyot néznek majd, ha meglátják a 350 000 fontot a számlájukon - tette hozzá a cápa láthatólag igen jól mulatva saját pompás humorérzékén. - Intézkedj! - Azzal a holokom újra elsötétedett.

Khezox izmai csak úgy recsegtek-ropogtak, ahogy kilépvén a klonotronból egy jóízűt nyújtózkodott. Csalódottan vette tudomásul, hogy a várószobában hemzsegnek a biztonsági őrök. Pedig, de jól esne most egy kis bunyó! Unottan intett hát a többieknek, miután aláírta a formanyomtatványokat, és harsányan ecsetelve a legutóbbi kalandok emlékeit, megindultak a kijárat felé. A hátuk mögött néha összesúgtak az inszektoidok, s mikor bezárult mögöttük a váró üvegajtaja, az egész terem hangos nevetésben tört ki. Valahol a kommunikációs szobában pedig egy csupa gipsz rovardoktor a monitorokra kinagyítva nézte, ahogy a négy xeno távolodik az utcán. És igen... mintha az egyikük fenekén lenne egy frissen oxidálódott rózsaszín cumi-tetoválás. Vajon meddig bírják még az utcán röhögőgörcs nélkül? Végül sóhajtott egyet, és visszatért a napi teendőihez, halkan nevetgélve.

- Tudod kivel fogsz szórakozni, te rakás ócskavas!

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Szárnyak nélkül (Káosz Galaktika novella).

Létrehozás: 2003. október 9. 01:06:41

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09

Nyomtatási forma