Sal felsóhajt.
-Nem jutottam előrébb...ugyanott tartunk, mint egy perccel ezelőtt...fránya víz...mond csak, jó neked ott hátul? Az az igazság, nekem jobb lenne elöl...
De persze élvezi, ahogy a meztelen test hozzásimul hátulról... |
A lány átrakja a kezét Sal hóna alatt, lábaival elengedi, és a felszín felé indul. Magában mosolyogva megállapítja: a paplovagnak még gyakorolnia kéne az úszkálást.
Mikor felérnek, ujjait játékosan az elf bordái közé böki, aki erre összerándul, és kénytelen levegőt is venni. De Nilturiel továbbra sem engedi el, szorosan a férfi hátához simul. ;) |
//jelenleg 3sörön és egy vilmoskörtén vagyo túl. ugyhogy neked nincs jogod nyarspolgározni  // |
| Sal csodálkozik, meddig bírja ki víz alatt a hölgyemény...és idegesítő, hogy ott van testközelben, de nem tud hozzáférni...elkezd izegni-mozogni, hogy leszedje, sikertelenül...ekkor gondol egyet, és mozdulatlanná dermed, kifújja az összes levegőt, majd lesüllyed, mint egy kő...játssza a halottat, és reménykedik benne, hogy Nilturiel nem hagyja megfulladni... |
| A lány hátulról odaúszik Salhoz, és lábaival átfogja a derekát, karjaival a nyakát (hátulról! ). A többit rábízza... ;) |
| Sal majdnem beéri, de arca kezd kékes árnyalatot ölteni...úgyhogy gyorsan feltör a vízfelszínre, és nagy kortyokban nyeli a levegőt...megint lebukik, de elvesztette Nilturielt szem elöl... |
//Raptor, Haluhelnek ne adj több piát...
Haluhel: a tűztagadás mintájára megalkozzam mindenféle tagadást, így van széktagadásom is... XD // |
- hajcsarok! elore!
*more mondta, elore csap ki. levag par fejet, s elindul az ejszaka sotetjeben. a soroket dobalja a kocsmaban, es leszidja a hosoket. Cifra vadakat vag hozzajuk. BUDOS NYARSPOLAGROK!
Aztan egy szeket vag a cstamagushoz bim!bamm! |
A csatamágus is bevásárol egy-két apróságot, majd Contéhoz fordul:
-Megvagy cimbora? Merre menjünk tovább? |
| Üdvözletem köszönt a boltosnak...Csak nem egy új köpenrs lenne szüksége törp uram ...néz vegig a megviselt ruhadarabon...de...válaszolt...(megkaptam mevettem osz kész) |
Nilti a hátára fordulva, lusta mozdulatokkal úszkál, de még így is tudja tartani a kettőjük közti távolságot. És mint a paplovag rájön: nagyon sokáig bírja víz alatt.
Mozdulatai még jobban lelassulnak, úgy tűnik, bevárja Salt. ;) |
| Sheran felszentelt bajnoka elmosolyodik, és lebukik víz alá...az úszás sajnálatos módon nem erőssége, dézsában meg ugyebár nem lehet búvárkodni...Nilturiel után veti magát erőteljes csapásokkal, és reménykedik benne, hogy az megszánja, és lelassul... |
-Én is így gondoltam cimbora. -Vigyorodik el. -Na gyere, nézzük meg azt a boltot, ha már itt vagyunk...
Azzal a legközelebbi árusítóhely felé veszik az irányt. |
| He-he nevet feszülten, nem lettem isteni segítő de mint tudjuk öröm segíteni az elesetteken...kacsint vissza Caronrodra...sóhajt egyet ....nem bánom nem bántom de ha meglátom, hogy bajt kever akkor nem lesz mágia ami megmentheti fegyvereim élétől.... |
| Nilturiel már akkor észrevette Salt, amikor az belevetette magát a vízbe. Tudta: más nincs a tóban rajtuk kívül, mégis megijedt, amikor a férfi elkapta. A felszínre érve kibontakozik az ölelésből, szembefordul vele, és kissé dühösen kéri: - Ilyet még egyszer ne csinálj... Nem szeretném, ha a meggondolatlanságodból bármi bajod származna... - Közben kissé eltávolodnak egymástól... - Kapj el! - Kiált Salra, és egy jó adag vizet küld a meglepett elf arcába - majd mint egy delfin (ha már említetted... ), a tó alja felé veszi az irányt. |
| Sal szinte bódultan menne utána, aztán valahogy eljut tudatáig az a tény, hogy még vértben mászkál...úgyhogy sebtiben lekapja magáról. Még soha ennyi baja nem volt a csatokkal. Ruhájánál gondolkozik egy pillanatra...aztán levetkőzik teljesen, és ő is becsobban a tóba. A kristálytiszta vízben keresné álmai nőjét, de túl kevés a fény. Kétségbeesetten kapkodja fejét, aztán végül körvonalakat lát kirajzolódni tőle pár méterre...odaúszik, és megkönnyebbülve veszi észre, hogy nem valami delfin, hanem tényleg Nilturiel az...és épp másfelé néz...elkapja hátulról, és szorosan átöleli...majd a vízfelszín felé veszi az irányt, nehogy már itten megfulladjanak. |
| -Mi van cimbora, előléptél isteni segítőnek? -Nevet fel. -Ám van valami a szavaidban. De ezen segíthetünk is: nem kell a közelében lenned. Te a fogadó egyik sarkában leszel, ő a másikban... Nem kell minden buggyant varázslót egyből megölni... -Kacsint rá. |
| igazság szerint nem is érdekel, hogy mire képes, lehet jobb nem is ismerni a képességeit, kiszámíthatatlansága lehet számunkra végzetes is, igaz erre nem tudok garanciát adni de ha egy labilis varázstudó van a közelembe jobb átsegíteni a másvilágra ahol az istenei segíthetnek neki....nem gondolod?----kérdi nem túl meggyözően.... |
| -Lehet, hogy igazad van... De jobb lenne elkerülni egy felesleges csatát. Nem tudhatod, hogy mire képes... |
| A legtöbben a kivárásba halnak bele...én láttam a szemeit és azt mondom a bajt jobb megelőzni. |
-Kössz barátom! -Azzal kivonunak a fogadóból. Odakint az elf megáll, és a törpéhez fordul.
-Azért nem akarom, hogy megöld Silvert, mert nem ártott még senkinek. Majd ha olyat tesz, akkor még segíteni is fogok, de addig nem bántod. Azt mondom, várjuk ki a végét. Most pedig leveszem rólad a varázst, de ha nekitámadsz... -Figyelmezteti Contét, majd feloldja a parancsvarázst. |
-Nem fogok a fészkük közelébe menni, ezt könnyen megígérhetem. - Mosolyodik el. - Az sem tudom, hol van, és annyira nem vagyok még jóban velük, hogy egyedül merészkedjek oda...
Salt követve a tisztásra érnek. A lány hosszú percekig csak ámul és bámul, szemei mohón isszák magukba a környezet szépségét. Sal kérdésére magához tér.
-Mi..? Ja, igen, figyelek... Ez a hely tele van szépségekkel. Ennyire közel a természethez... Ha lenne rá lehetőségem... egyszer végre... szívesen ideköltöznék, a tó mellé... ha lehet. Mit bámulsz? - Nevet fel.
A tó felé indul, belegázol a kellemesen hűvös vízbe. Egy kis időre a paplovag szem elől téveszti, és már csak a csobbanást hallja. Nilturiel méterekkel a parttól bukkan fel, meztelen vállai kivillannak a vízből, aranyszőke haja nedvesen tapad arcára. Kék szemei élettől telve csillognak, igéző nevetését tisztán lehet hallani. - Csatlakozol? - kiált Salnak. Választ sem várva alábukik felfedezni a tó alját. |
-Nos...a griffek átlagban nem tudnak beszélni. Xojertha tette ennek az egyetlen példánynak lehetővé. Családja nem tud beszélni...a fészke közelébe meg ne menj, mert megsüketülsz...hihetetlen hangerővel tudnak a kicsik visítani...erre parancsolj, mylady!
Sal egy csapás felé indul, és pár percig csak kacskaringóznak a fák között...aztán egy kis tisztás bontakozik ki előttük, és Nilturiel felsóhajt a gyönyörtől...eddig egyre sötétebb lett, hisz végülis egy hegy közepén vannak, és a fák is sűrűn helyezkednek el...de ez a tisztás...egy tó van a közepén, amott egy patak csörgedezik, a tóból vezetve el a vizet...és a tó közepén egy nagy fényfolt...a nő látja a napsugarakat besütni fentről, nagy fénykupolát borítva a tisztásra. A fénynek furcsa zöld árnyalata van.
-Nos...ez a kürtő felvezet a hegy tetejére, ezért van itt fény. És azért zöld, mert Xojertha egy mágikus zöld hálót font a kürtő tetejére, és növényekkel borította be. A háló arra szolgál, hogy ne essen senki se le...öhm...figyelsz?
A paplovag is körülnéz...sokszor volt már itt. Csak csend és harmónia...vannak állatok, de azok általában Xojertha kunyhója felé lebzselnek, ami a hegy túloldalán van. A beszűrődő fény látványa minden egyes alkalommal elkápráztatja...de gyorsan magához szokott térni. Nilturielre tekint. Ő első alkalommal van itt, érthető, hogy még nem tért magához. Gyönyörűen néz ki...a hosszú haj...a mandulavágású szem...azok az édes hegyes fülek...gyönyörű... |
-Csak nyugodtan -int szabad kezével az ajtó felé. Másik kezében fakanál, mellyel műértő mozdulatokkal kavargatja a rotyogó gulyást. Közben mélyeket szippant, hogy megállapíthassa mi kell még az ételbe.
-De aztán -pillant fel a kondérból- ebédre itt legyetek ám. Egy óra múlva terítek.
Ezzel útjára is bocsátja a két figurát. Jómaga még felügyeli egy ideig a készülő ételt, majd elhagyja a konyhát. A pult mellé érve csalódottan látja, hogy az új vendég épp egy sodort cigaretta végefelé jár. Ráérőssen odasétál s közben előveszi a dísztelen fa pipát zsebéből.
-Látom nem tudott várni Mén úr, pedig ígéretemhez híven előkerestem a műszert. |
| Nilturiel viszonozza a meghajlást: - Csodás élmény volt rajtad ülve repülni. Sose fogom elfelejteni! - Búcsút int a griffnek, majd Sal felé fordul. - Gyönyörű itt. Azt hiszem, szívesen laknék itt, ha majd rendeződtek a dolgaim. Bár ki tudja, mit rejt a múlt... No, merre is van az a tó? - Piszkálja a férfit. - Tényleg, a griffek tudnak beszélni? Nem is tudtam. És kicsinyeik is vannak? Ez csodás lehet! Már értem, miért mondtad, hogy a nők nem önmagadért szerettek. - Utolsó mondatánál Sal ábrázata elkomorodik, de egy csók felvidítja ismét. |
Sajnálatos módon ennek a griff nincs tudatában...és ezért egy éles kanyarral a hegy felé röppen, ahol Nilturielt érdekes látvány fogadja...a hegy mintha ketté lenne választva, és mintha az a rengeteg fa tartaná, amik előtte zöldelnek...áthatolhatatlan rengetegnek tűnik, dehát ez érthető is, hisz jó sok fa kell ahhoz, hogy meg tudja tartani eme roppant sziklatömeget...egy helyen rés van, ezt célozza meg a griff. Utolsó pillanatban behúzza szárnyait, és a lendületet kihasználva érkezik be a fák közé. Hallat egy vijjogást, és Sal leugrik, majd lesegíti a nőt is...aztán Ayostion felé fordul.
-Mond csak, családoddal minden rendben?
És Nilturiel nagy meglepetésére Ayostion megszólal.
-Igen, köszönöm a kérdést...párom épp vadászni van...elkísérném, dehát itt vár a munka...na de megyek is, a kölykök biztos már sivítanak.
-Rendben, menyj csak. Majd szólunk, ha le kívánunk menni...Köszönjük a fuvart!
-Nincs mit.
A griff meghajol Nilturiel előtt, és távozni készül. |
//Neméppen, mert Conte követ engem, de így sem rossz... //
-A cimborám kissé rosszul viseli a jövevényt, és mielőtt kárt tenne bárkiben, inkább kiviszem innen. -Magyarázza Raptornak. -Ugye használhatjuk a konyha hátsó kijáratát? |
| Minthogy ezzel nem tud sokmindent kezdeni, ezért kényelmesen ül tovább, bár néha érzi, medálja ereje alábbhagy, s tudja, ekkor gyengül álcája, de nem törődik vele, mert tudja, hogy a köntös árnyékában, a kesztyű takarásában becsukott szemmel nem látható ebből semmi, ezért elég gyakran eltűnik a világító szempár, ekkor nem is iszik egy két percig, majd már unja h nincs pipája, ezért rágyújt egy cigire, s ezt már hagyományos gyújtóeszközökkel teszi, mert nem akar semmi érdekesebb hatást kelteni jelenlétével, mint az előző piparobbanás...amiért csodálkozik is, hogy nem jöttek be a városőrök... |
A konyhában épp a főzési műveletekben segédkezik a törp, zsebéből egy árulkodó pipaszár kandikál ki . Meglepve látja a helyiségbe vonult Cart és Contét.
-Mi a baj? Miért jöttetek utánnam?
//ömm.. márha én vagyok az a barát, aki után utánnajöttetek..?// |
| -Látom... -Morogja az elf. -Nyugodtan kövess! -A parancsvarázs béklyóba veri a törpe elborul elméjét, és engedelmesen barátja után indul. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
