| A paplovag a szobajaba siet, hol nyögve veszi eszre a nagy papirhalmot...jobb ha mar most nekiall...ö szervezi az egesz varos vedelmet, igy rengeteg papirmunkaja is van...majd szolnak, neki, ha Nilturiel latni kivanja. Leül, es elkezdi atolvasni a jelenteseket. |
-Köszönöm. - Mondja a bezárt ajtónak. ~Na szép. Őriztet...~ gondolja vidáman. Körbenéz a szobában, mindent alaposan szemügyre vesz. Megnézi az előkészített fürdődézsát is, és úgy dönt: megfürdik.
[...]
A pancsolás végeztével leül az ágyra, majd ledől. Az ágy tetején érdekes rúnát fedez fel. Felpattan: mikor bejött, még nem volt ott! Körbenéz, behatolásnak nyoma sincs, az őr is ott áll az ajtó előtt. Ellenben a fal egyik részén felfedez egy másik, ugyanolyan rúnát. Megnézi közelebbről, hozzáér. A rúna felfénylik, a kő áttetszővé válik, majd eltűnik. Mögötte egy üregben két szabja és egy pergamentekercs található. A lány fogja a tekercset, kigöngyöli, és olvasni kezdi... |
-Ahogy ohajtod, mylady. Itt hagyok egy lovagot az ajtod elött. Ha barmire szükseged lenne, csak szolj neki. En is a környeken leszek.
Sal kimegy, es becsukja maga utan az ajtot. |
| -Hűha! - szakad ki a meglepett kiáltás a lányból. - Ennyi kényelem, luxus! Biztos, hogy jól fogom magam itt érezni? - Fordul Salhoz mosolyogva. - Tudod, hogy elég régóta nélkülözök, már teljesen megszoktam. - Megcsókolja. - Magamra hagynál egy kicsit? ;) |
Sal beáll Sir Pirvan elé...
-Erre tessék, mylady!
Aztán, mikor Nilturiel már elhaladt mellette, int Pirvannak, hogy mehet...
A torony első emeletén egy szép kis szobába nyitnak be, baldachinos ágy, komód, tükör...úri hölgyek paradicsoma.  |
A lány bólint mindkét helyettesnek: -Nilturiel vagyok. - Mutatkozik be, majd Sir Pirvan felé fordul:
-Nem történt semmi, uram! - Mosolyog rá elbűvölően, és figyelmen kívül hagyja Sal rosszalló pillantását.
-Szeretnék egy kicsit lepihenni, megmutatná valaki, hol tehetem ezt meg? - A kérdés igazából a paplovagnak szól, de ezt ő is tudja. Játékosan még hátrakiált: -Oszolj! |
Mikor odaérnek, az eleven páncélba bújtatott férfi meghajol felettese és a hölgy előtt.
-Üdvözlöm a Lovagvárban, mylady. Sir Vertumnus becses nevem, Sir S'almeyna egyik helyettese. Ha bármiben rendelkezésére állhatunk, kérem, szóljon nekem.
A férfi kinyitja nekik az ajtót, és félreáll. Sal közben odasúgja Nilturielnek:
-Sir Vertumnus az erdő védelmezője. Egy rengetegből csatlakozott hozzánk, faját tekintve ember, de dryadok közt nőtt fel, és igen jártas a természetmágiában, teste már rendkívül öreg, de mintha halhatatlan lenne...tán elf vér is csörgedezik ereiben. Másik helyettesem is itt lábatlankodik valahol...őt Sir Pirvannak hívják, az illúziómágia nagymestere, és rendkívül ügyes ezermester is.
Alighogy ezt elmondta, szinte belebotlanak egy látszatra teljesen átlagos lovagba, azzal a különbséggel, hogy ez itt nem hord sisakot. Ősz haja megtévesztő, sugárzik belőle a fiatalság, és mozdulatai gyorsak, szinte kecsesek.
-Elnézést, nagyuram. Nem láttam Önöket...Kérem, bocsássák meg tiszteletlenségemet...Oh, elnézést. Sir Pirvan vagyok. |
egy széles vigyor jelenik meg arcán, szinte már átcsap nevetésbe..nemhiába, mert tudja, hogy mindig ez történik, roppan tegyet a nyakán, majd elereszti az íjhúrt, s el is tűnik a tűznyíl, fejét lehajtja egy pillanatra, mintha gondolkodna, majd megint fel, s széles, majdhogynem kaján vigyorral arcán fog hozzá a magyarázatnak...
-nos...kedves törp uram, én egy cseppet sem vagyok Drow...bár vérük ereimben csörgedezik, ezért nemhiába, hogy fegyverzetem hasonló...de egyvalamit kihagyott a felismerésből...ez a kétpengéjű kard a hátamon szigorúan félvérek kezében van, más kezében ugyanis tonnás nehézségűnek tűnne, s mintha átkozott lenne, szinte sose talál...és pláne ha ezek itt tiszta drow fegyverek lennének nem olvadnának el a napon?
teszi fel vigyorogva a kérdést, s hogy tisztázza félvérségét, leveszi a rá illúziót bocsátó medaliont, s így láthatóvá válik sötétszürke bőre, s a kevés fény miatt vörösen világító szemek, de testalkata, és füle hegyessége sem egyezik az elfekre nézve méltó hosszal és kinézettel.
-remélem így már érthető vagyok-vigyorodik el megint-de hogy mért szeretnék itt dolgozni? először is, mert tudom, hogy ősi ellensége az a klán, amiben ön van a káosznak...és én nem szeretem, főleg, hogy szinte telljesen leamortizálja mágikus képességeimet....másodszor pedig kéne egy kis pénz-neveti el pajkosan, már-már barátságosan a végét |
| Nilturiel meghajol a lovagok felé, majd Sal oldalán megindul a torony kapujához. ~Ki vagy mi az ott? ~ kérdi gondolatban a paplovagot. ~Még sosem láttam ilyet...~ |
| A sárkányfióka leereszkedik a várudvaron, hatalmas porfelhőt kavarva. Sal lesegíti a nőt, és mikor a porfelhő eloszlik, fényes vértezetű lovagok sorakoznak díszsorfalat állva a főtorony bejáratáig. A torony kapujában a legfurcsább ember áll, akivel valaha is találkozott...ő is lovagnak tűnik, de nincs páncélja...azaz van, csakhogy fából és levelekből. Eleven páncélzat, így lehetne két szóval megfogalmazni. |
A lány egy darabig nézelődik, újfent elbűvöli a repülés csodája. Hihetetlen, hogy belátja az egész várost! A hasznára is fordítja a dolgot: memorizálja az utcák elhelyezkedését, támpontot a fogadó ad neki.
Megcsodálja a várat is: még sose látott ehhez foghatót. Igaza volt az elfnek: tényleg úgy néz ki, mintha bármelyik pillanatban összedőlhetne...
-Csodálatos! - Mondja Salnak, majd még jobban befészkeli magát az ölelésébe. |
A sárkányfióka elsétál a szint pereméig, félig kitárja szárnyait, ameddig a fák engedik, majd elrugaszkodik, és kitárja teljesen...erőteljes szárnycsapásokkal felemelkedik a levegő feljebb található rétegeibe, és siklik a felhők szintjén...Nituriel így láthatja a teljes várost. A lebegő hegyet, egy kis erdőt a város közepén, annak közepén egy fordított csonkagúla alakú épülettel...és a városon kívül egy érdekes épület magasodik...kicsavarodott tornyai, és bedőlni látszó falai vannak...amik gazdagon be vannak futtatva zölddel.
-A vár Lord Raptor tervei alapján készültek, állítólag guarni eredetű...a zöld, az meg Xojertha megerősítő bűbájai.
A kissárkány lassan ereszkedni kezd...de még mindig látni az egész várost. |
A lány megsimogatja a sárkány nyakát, majd kényelmesen elhelyezkedik, és nekitámaszkodik a paplovagnak. Mennyivel jobb így ülni...
Hátrahajtja fejét, kegyesen int: indulhatnak. ;) |
//kérlek, csak rövidfilm volt a garnélákról...de mondhatjuk, hogy többször forgatták le egymás után, így elnyújthatjuk 2-3-4-5-6 órányira... //
A paplovag élvezi a helyzetet, így hát így is maradnak egy kis ideig...aztán szembefordul álmai nőjével, és lágyan megcsókolja. A csók aztán elhúzódik, és egy halk súrlódásszerű hang zökkenti vissza a valóságba...
-Khm...üzenet átadva.
-Öhm...oh, igen. Hálás köszönetem, Ayostion.
-Nos...akkor megyek.
-Oké...még egyszer köszönöm.
A griff elsétál a fészke felé, Sal meg visszafordul, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta...akkor hangos vijjogással becsapódik egy kissárkány...
-Na oké...megmutatom, hogy megy.
Odakíséri kedvesét, és létrát tart kezével.
-Ide lépj fel...kapaszkodj meg a pikkelyekben...nyugi, nem olyan, amilyennek tűnik.
Ahogy Nilturiel mekapaszkodik a sárkányban, csodálkozva veszi észre, hogy a pikkelyek nem olyan érdes felületűek és hidegek, mint gondolta...meleget sugároznak, és lágynak tűnnek...sebezhetőnek...
-Ezen ne csodálkozz...puhának tűnnek, de valójában gyémántkeménységűek. Jól van, most vessd át a lábad a nyakán...rendben.
Sal is követi, és beül a nő MÖGÉ. |
~Ebből balhé lesz...~ Gondolja a csatamágus. Lemondóan sóhajt, és készenlétbe helyez egy Tömegbájolást - nem akar vért ontani.
-Szerintem jelentkezzen a tulajdonosa, mielőtt még késő lenne! -Mondja az asztalnál ülőknek baljós hangon. |
//Fél óra?? Nanehommá! //
Kérdőn néz Salra, hiszen az előbbieket csak gondolta. Majd lélekben megvonja a vállát.
-Nem probléma, ha kemény az ágy, vándorlásaim alatt nemegyszer aludtam földön vagy barlandok szikláin. Furcsa lesz puha ágyban aludni ennyi év után... - Mosolyog. Két kézzel átöleli Sal derekát, fejét a vállára hajtja. |
...még csak a cinkelt szó felénél tartott de az már későnek bizonyult, mert a törpe láncosbuzogánya már csattant is az asztal közepén minek következtében mindenkire éles forgácsok röpködtek...
KIÉ EZ A CINKELT KOCKA????
*üvölti, az asztalnál áldogálók döbbenten bámulnak de senki sem szólal meg, ettől a törp még dühösebb lesz.... |
-Nos, az majd kiderül...a lovagok szobája puritán, kemény ággyal...de a hölgyeknek van fenntartva egy úgymond úri lakosztály is, baldachinos ággyal...
Néz előre a semmibe..még nem egészen jött helyre szellemileg az előző fél órás tevékenységükből... |
//Raptor: ez nem fogadó, hnem játékbarlang. Legalábbis asszem. Az azért van, nemde? //
Némi szemlélődés után odasúgja Conténak:
-Cinkelt a kockájuk... -szerencsére más nem hallotta meg -...és *ne* csinálj balhét. ;) |
| A griff után tekint, közben Salhoz bújik. ~Griff, sárkány, lovagi bemutató, díszvacsora, mi jöhet még?~ gondolja, és hallkan felnevet. Az elf értetlenül néz rá, de egy csók beleforrasztja a kérdéseket. |
A törp a legenyhébb kifejezéssel is megdöbben. A fegyverek kidolgozását felismeri: drow munka. Látott már ilyet könyvekből. A lény fajára erről tudott következtetni. Erőtlenül harci kalapácsára teszi kezét, ám látni, hogy nem akar harcolni csupán a reflex miatt kelt önálló életre jobbja.
-Egy drow?
Nyögi ki végül a kérdést.
-Mi vagy te? És miért akarsz nállam dolgozni, földmélyi? |
-Hm...mond csak, ültél már sárkányháton?
A lovag mosolyogva nézi a lány egyre kerekedő szemeit.
-Szóval nem. Be kell valljam, még csak sárkányfióka, a csatasárkányok túl büszkék, hogy hátukra engedjenek...de a kicsik még fiatalok, játékos kedvűek, és megengedik.
Sal füttyent egyet, mire nemsokára felbukkan Ayostion. Addig van idejük cseverészni. Aztán felbukkan a griff, és kérdően emeli tekintetét hívójára.
-Megtenne egy apró szívességet, ó bölcs és hatalmas Ayostion?
A misztikus teremtmény büszkén kihúzza magát, és felborzolja tollait.
-Az attól függ.
-Az az igazság, át kéne adni egy üzenetet a Lovagvár parancsnokhelyettesének...de sürgős üzenet, és csak a leggyorsabb megoldás jöhet szóba...és nem tudom, talán nem zaklatnálak ezzel, és megkérném Xojertha egyik sasát...
Ayostion dühösen felhorkant.
-Azok az állatok fél óra alatt sem érnek oda, tán el is tévednek. Ha azt akarod, hogy meg is kapják, akkor nekem kell átadnod.
-Hát...de biztos sok dolgod van, ó bölcs Ayostion...
Újabb horkantás.
-Bízd csak rám.
-Nos...legyen. Hálás köszönetem. Kérlek, add át Sir Pirvannak, hogy küldje ide a hátasom...és a kiképzésnek mára vége, de készüljenek fel egy lehetséges rövid demonstrációra...és ünnepi vacsorát, díszpáncélzat...hölgy érkezik.
-Átadom. 5 perc oda, 5 vissza.
-Köszönöm, Ayostion.
A griff elszökken az erdőn át a lebegő hegy széle felé, ahonnan leugrik, és szárnyra kap a városon túl magasodó fura kinézetű vár felé... |
Mielőtt e törpével menne egy elnézést, eg PÖLL és itt vagyok után kirohan a fogadóból, s szinte azonnal be is hoz valami elég hosszút, de nem lehet tudni, hogy mi az mert be van tekerve egy lilás színű rönggyal.
-mostmár mehetünk-mondja ellazultabban, szabadabban, s már fel is veszi a törpe tempóját, fel a lépcsőn, majd be a szobába...ahhol nemkis meglepetés éri!
Egykét fóliánst még maga is ismer, de már egykét évszázada nem látta, s már szinte telljesen elfeledte azokat...a számvitel nem érdekli, nem kenyere a pénzügy...majd amikor hallja a vezényszót, szinte egy pillanat alatt feldobja a hosszú izét, s vele együtt köpenyét is, láthatóvá válik egy igen érdekes szerelét, mely mindenütt fekete, kivéve a mellkasnál, ahhol a már medálon megjelenített istennő van sötét, nemeslila alapon...így sokkal vonzóbbnak tűnhet a drow istennő.
Alkarján megint az istennő van tetoválva, s a ruha érdekes kontrasztot alkot Mén bőrével, s mellé a haj....kissé nevetségesnek tűnhetne a helyzet, de az olalán lévő két ikerszablya, a hátára erősített kétpengélyű kard és az imént feldobott izé, melyről kiderült, hogy egy íj, s a nyílvesszők valószínűleg tűzalapúak, pert elég volt hozzáérnie Ménnek a húrhoz, máris megjelent egy lángnyelv
Mintha csak egy drow fejvadász lenne, de nem lehet az, mert akkor nem nappal jött volna, és nem mint mágus
de nem is sima elf, se ember...külselye alapján démon se lehet, de a szeme mégis vörösen izzik, miközben egyre erősebb fénnyel fénylik a medalion...
//következtess;)// |
| -Szerintem menjünk, lassan dél felé járhat az idő. Gondolom, a Lovagvárban várnak minket ebéddel... - Mosolyodik el csillogó szemekkel és kipirult arccal. ;) Sal felé dől, hogy mozgásra kényszerítse, hiszen ha nem mozdulnak most, akkor napestig itt ragdnak. |
Kidobóembernek ott van a mithrillgólem. Hála az öreg Titusz előrelátásának néhányszáz évig nem lesz gond a biztonsággal. Főzni tud ő maga is. Na de majd meglátjuk mi sül ki belőle.
-Rendben, jöjjön fel a dolgozó szobámba. Ott megbeszéljük a részleteket és az anyagiakat. Minden esetre kíváncsi vagyok mi nem publikus ennyire.
Hangjában neheztelés, de valóban kíváncsi volt. Hátha elmond néhány dolgot magáról a figura. Elindulnak fölfelé, majd a törp privát szobájába mennek. A lakrész egyszerű, a falakon egy két régi fóliáns, a külső szemlélő számára érthetetlen firkálmánnyal, az asztalon vastag gyertyatönk, számlakivonatos könyvek és vörös pecsétviasz. Törpe méretű ágy bevetve, az ablak egy erkélyre nyílik. A fogadós bezárja maguk után a vastag tölgyfa ajtót, lepakolja a könyveket az asztalról és leülteti vendégét.
-Nos, halljuk hát. |
És reményei beváltak...itt védelmet is kaphat a káoszkopók elől, és még keresete is lesz/lehet
-nos egykét dologhoz kicsit, de van olyan is, amihez nagyon...de ezt szeretném négyszemközt megbeszélni, mert nem épp egy publikus arzenál
Mondja közelhajolva a törpéhez, utalva erre a még köpenye rejtekében lévő ikerszablyákra és egy speciális, csak egy faj által használt kardtipusra
-de értek a főzéshez is, tudok felmosni, varrni, kidobni a lábatlankodókat, feltéve, hogy nem nehezebbek mint én...
Sorol még egy párat, de ezek inkább közkeletűek, mint az első, amit mondott...de döntsön a törp, hogy melyiket választja;) |
-Ömm..
Hitelen a törp nem tud többet kinyögni. Ösztönei azt diktálják, hogy felvilágosítsa, hogy imént nem munkát ajánlott, csupán megkérdezte, hogy valahol itt a városban akar-e dolgozni. Ám. Mennyivel jobb volna, ha itt dolgozna. Szemmel tarthatná, és mivel itt lakik a város kalandorainak jórésze, akkor megállítani is volna esély, ha esetleg valóban valamilyen démon, csak emberi álca mögött. Ráadásul tanulmányozhatna is egy síklényt, erre kevés halandónak van lehetősége.
-És mondja csak Ezüst-mén, mihez ért, mit tudna itt dolgozni? |
Meglepődic a counteron, ezért abbahagyja a tömést egy pillanatra, de utánna gondolatban vállat von az egész fölött, fejét megint előrehajtja, de látszik alóla a zöldes csillogás, így az illúzió visszakerült rendeltetési állaptába, s szidja is magát, h mért nem tudott tökéletesebbet alkotni, még mikor nem járta át a káosz gyűlölt hatalma erejét...
-nos én nem is tudom hogy menjek vagy maradjak e-hadarja gyorsan-de kevés a pénzem s egyre fogy, s érzem azt is, nem biztos hogy a legmegfelelőbb segítség lennék bármiben is, de ha már felajállotta hogy dolgozhatok...
Vigyorodik el boldogan, örülve annak, hogy így az oldalára billentette a mérleget...legalábbis ezt hiszi, de örül a pillanatnyi sikernek;)> |
Raptor eddig sem fogadta teljesen bizalmába az új vendéget, ám ez után a látvány után szabályosan írtózni kezdett tőle. Vörös szempár. Vajon direkt villantotta rá? Fenyegetőleg? Vagy maga sem tud róla, hogy elárulta magát? Csupán a klán hatalmas földalatti könyvtárából régen szerzett információkra támaszkodhat. Ősi, diabolikusok által írott fóliánsok bizonysága szerint a démoni lényeknek vannak vörösen izzó szemeik. Ami bizonyos, hogy valamilyen természetfeletti lénnyel néz jelenleg farkasszemet.
-Hmm.. bár tudom hogy kérdeztem, hogy mi járatban van felénk, de végül is nem adott konkrét választ. Komolyan kíváncsi volnék: csak átutazó, vagy tán valami munkát akar itt keresni? |
| Törpuram pont egy ilyen meggyengült illúzió időszakban érte el Ezüstöt, s így, bár szinte minden tökéletes volt, de a hirtelen gondolataiban megzavart, s a pipa látványán magában ujjongó mágus túlságosan felemelte fejét, s most a zöld fény helyett vörösen csillant, annak ellenére, hogy vidáman, bár kisé zavartan mondott egy köszönömöt, melyután pipára töltött s kezdene pöfékelni, de még van itt más idősík is |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
