//síkhorgony //
megvárja, míg mindenki tölt a borból magának, addig kiissza sajátját, s meg is eszi mellé a kis köteg kenyérgalacsint, tölt magának, majd ő is koccol, majd LASSAN elgezdi szite szürcsölgetni a bort, mert mégis meg kell adni a tiszteletet annak, ami eddig kibírta, hogy ne igyák meg |
-Azám, de van egy főzetem, ami kikúrál.
Ezzel tölt a fejvadásznak és magának a borból. Körbenéz a többieken és így folytatja:
-Najó, egy kupára ti is a vendégeim vagytok, mind. De aztán terjesszétek majd a városban, hogy milyen jó hely, itt még óbort is osztogatnak.
Leteszi az üveget az asztalra, hogy mindenki tölthessen. Így fogy el egy üveg óbor. Na, de ha visszatér valaki a halálból, arra el is kell fogynia ennyinek. Koccint a fejvadásszal és a többiekkel is, amint töltött mindenki.
//perme casts Síkhorgony. ittmaradsz, kész :P // |
//Ezüst böngészője ismét adja az ívet, szal én másolom be a hsz-ét.//
//konzultáltam rap-pal msn, és kiderült, hogy egy elf az mégiscsak hall elég jól ahhoz, hogy meghallja a beszélgetést, szal előző nemértés-dolog storno //
érdeklődve húzza fel jobb sarkát szájának, fejét kicsit oldalra billenti, s úgy gondolja végig, hogy mit is hallott...
"egy tolvaj? hmm...ennek majd utánnanézek"gondolja, miközben fejét visszahelyezi függőlegesbe, s megint belekortyol a borba, miközben elővesz egy kisdarab kenyeret, akkorát, amekkorát össze bírt szorítani öklében, s kis darabokat csipeget le belőle, lehetőleg minden korty bor után egy kicsit, szóval feltűnően sokat iszogat a borból, de nem akarja terhelni szegény Engert ilyenekkel, hisz most rabolták ki...de azért örömmel látja, ha neki nincs is direktben szive rá, főnöke igen nagy előszeretettel ugráltatja  |
Jakshjalang arcán halálfélelem suhan végig.
-A...a...az Abyss n...nem olya...olyan sz...szép hely...Xo...xo...xoj...xo...a b...báty...ám a...azt m..mon...mondta, ho...hogy p...pár n...n...nap mmmúlva r...ren...d...desen tu...tu...tudok be...besz...beszél...szélni.
Aztán inkább hagyja, miután ezeket egy öt perc alatt elmondta, és mutatja, hogy kérne valami papírt meg ceruzát...
//épp síkutazni voltam, elkapott a varázslatod...// |
-igen is főnök úr. - megölöm- Majd még trjünk vissza a témánra.
Méghogy ráromoljon! Ófelf bor az rendesen 600esztendő alatt nincs és minől öregebb annál jobb a bukéja. Na mindegy kiparancsolja a bort egy csettintéssel mikor már látja és viszi két serleggel együtt.
- Tessék- fulladj meg rajta |
A törpe szakavatott szemeit nem kerüli el a fejvadász megérkezése.
-Óó, a tékozló fiú visszatért! -veri hátba az épp leülni készülő Jakot- Hogyhogy már nem alkudoznak a lelked felett a ragyás rémek? Xojertha rádtalált? Enger, egy üveg jóféle óelf bort. A hátsó polcról, amit még este mutattam. Nem mintha ünnepelni való volna, hogy visszaevett az élők közé a fene. Csakhát rám ne romoljon az a néhány üveg különlegesség, vagy mifene...
Igen átlátszóra sikerült az arcára eröltetett borzas fintorgás az elf láttán. Valójában igencsak örül, hogy viszontlátja cimboráját. De hogy ő örüljön egy elfnek? Bahh..
//csak szólnom kell és Sal megjelenik 3 perc múlva. grandmaster summoning rlz ^^ // |
a gólem, az újonan jött alak, aki dadog, ez így kicsit zavaró volt elsőre, de emészti már magában, miközben bora egyre fogy, s kezd megéhezni, amikoris a törpe visszatér, s így illemből és az adott helyzetből megkérdi:...
-egy kis kenyeret elővehetek? tudom, nem itt vett termék, de nem akarom szegény Engert ezzel fárasztani, látom fel van dúlva...bár ha tudnám, talán jó lenne...esetleg felkészülhetNÉNK a továbbiak elhárítására
mondja kedvességet színlelve, s sejti, hogy valahogy úgyis felé terelődik a gyanú...lehet h pont ezzel a kijelentésével...de mindenre megvan az esély, még a bűnbakságra is, aminek fennállása miatt önkéntlenül és észrevétlenül jobbkeze a kardja markolatára siklik... |
Még mindig nem figyelünk egymásra- gondolta
- Pont hogy nem hajtottam végre egyet sem! - azok sem zavarhatták meg a szemét amikkel eltűnt hisz abból a teleport is csak egy villanás volt. ami nem alószínű hogy kilátszott a szoba ablakán- A szobában nem volt mágia hacsak a tolvaj nem használt! - mivel nem akarta belekeverni a vendégeket, közben mágiával úgy intézze hogy csak raptor halja. VAgy ennyire nem figyel rám vagy titkol valamit. És még valamiben tévedett, ezek a varázslatok nem éppen legálisak, márcsak erejük miatt is. |
//téged miért is engedlek a Bázisra? Vándornak tartozom egy fegyverrel, arról tudok...de ami téged illet, lyukas a memóriám, kérlek fejtsd ki.
ha Janinával akarsz beszélni, itt van Jak, egyenesen a holtak birodalmából...hogy tetszik? // |
A fogadó ajtaja lassan kinyílik, és betoppan egy fekete öltözékű elf, természetellenesen fehér bőrrel, és rémült kifejezéssel arcán, mely sehogy sem akar eltűnni onnan.
-Ü...ü...üdvözletem...
Jakshjalang a legfoglaltabba sztal felé veszi az irányt, szürke, élettelennek tűnő szemeiben azonban a felismerés szikrája fedezhető fel, amikor Vándorra néz, és némi értetlenség, amikor a rongykupacra...
-L...l...leülhetek? |
-Lopás? Hmm.. biztos, hogy mindent rendesen átnéztél a tatyódban?
A heves bólogatás megerősítést adott.
-Várj egy pillanatot, utánnakérdezek.
Magához hívta a mithrillgólemet és beszélt vele valamit mélységi nyelven. Most sajnálhatta Daedra, hogy nem népével nevelkedett, hisz akkor most értené mit beszélnek. Az Engerrel való beszélgetés már ugyanis hallótávolságán kívülre esett :P
A gólem izgatottan válaszolgatott furcsa, kövek és fémek egymáson való gördüléséhez hasonlatos hangján, majd amikor abbamaradtak a kérdések visszaállt posztjára.
-Azt hiszem -vonta ismét félre a csatamágust- az őrszemünknek sem tévedhetetlen a látása. Mintha látott volna valakit behatolni, de a varázslataid megzavarták a szemét. Nem akart megazavarni, elvégre semmi illegálisat nem csináltál, csak védővarázslatok voltak. És pont a saját védelmedben emelt falak miatt nem látta a gólem a betörőt. Majd utánnanézek az esetnek délután, remélhetőleg ki derül a tettes személye.
Bólint és elindul vissza a helyére. Nem szól semmit Janináról, de jól emlékszik tegnap esti összeszólalkozásukra. És emlékszik a képességeire is.. a gólem igen furcsán magyarázott az őt zavaró tényezőkről. Talán a drow lánynak sikerülhetett valamiképpen összezavrnia a hatalmas lényt?
//Sal szólj ha előkerültél. Lejátszatnánk a bebocsátásomat az erdőbe és a fejvadászbázisra. Meg ugye a beszélgetést.// |
| - Nos főnök úr, mintha tegnap este azt mondta volna ez itt nem a Tolvajok városa! Éppen ezért inkább ágynak dőltem és nem végeztem el a szokásos védelmi varázslataimat. Ön is látthatta fárasztó napom volt. Most reggel elsőnek jöttem le és most felérvén átnéztem a holmim és az erszényemnek se híre se hamva! Mágikusan kutattám a helyet és szemmel is de sehol sem találom! Vagy a vendégek között van a tolvaj. - ezt suttogva mondja- vagy működik egy tolvaj céh a városban amit elfelejtett említnei esetleg ez alkalmanként előfordul? Egy csinos szütyü aranyról van szó az minden közembernek pénz. |
hegyezi a fülét, mert azért szereti tudni, hogy mi is a probléma, nem akarja, hogy vele is előforduljon, ezért fontos az elővigyázatosság
akármennyire is van magánszférája, és akármennyire nem tartozik rá, kíváncsi a problémákra a fogadóban, mert ha olyan, talán le is lécel, mielőtt még vele történik meg |
-Panaszt leginkább nállam lehet tenni. Miben segíthetek?
Közben hátrapillant Vándorra és a gyerekre, akik még nem választottak ételt. Amíg tanakodnak, bizonyára el tudja intézni a csatamágus problémáját. Közben azért a drowon és a gyereken tartja a szemét. Felkel és félrevonja Engert, tiszteletben tartja a vendégek magán szféráját. Van amit nem kell tudni a többieknek. Például a problémákat a fogadóval
-Mond hát, mi a probléma? |
| látta, hogy a törpe is levegőt vesz, ezért megadta neki az elsőbbséget, majd utáána mondta amit mondott |
//nyelvtani hibákért sorry de már kaptam javaslatot a javításra idővel fejlődom//
Mikor felér a szobájába erszénye után néz de sehols sem találja. - Azonnal gyere ide! - kiabálja az erszénynek erre elkezd kavarogni a berendezés a zsáklya kiszóródik, lebeg majd helyre rakja magát. De sehol sem találja mágiával és szemmel sem.
Lerohan a kocsmába, odakiabálja raptornak
- Főnök úr! Panaszt szeretnék tenni! Azt kinél kell?! |
Micsoda család. Lassan én is kezdek megéhezni remélem mehetek már, a főnök úr kéri az italát. Kirakom neki.
- Egy perc és jövök ezzel felmegy a szobájába. |
A törp menti a helyzetet. Elég rég ismeri Janinát, hogy most ő szóljon Daedra helyett.
-Természetesen nem akarta használni. Csak a reflex... Inkább mond mit kérsz magadnak és a csöppségnek reggelire, rögtön kihozza Enger.
Hátranéz, szemei elárulják a csatamágusnak, hogy ez a feladat most nagyobb prioritást élvez, mint a söre. |
kaján vigyor a barbár felé, miközben a tudomására akrja hozni, hogy ha azt valaki használja, az jobbkeze lesz, és nem ő...
-nos...hogy is magyarázzam-barbár létére jól bánik a szóval-ha ezt a közel másfél méteres aranybogarat itt az ölemben-fogja meg baljával gyengéden a kard pengéjét-valaki használni is fogja ezen kesztyűk nélkül, az menten belekreül a kardba, de aki nem vesz fel valamit ezen páncél akármely darabja alá, mint ahhogy én se tettem, mikor felhúztam ezt a kesztyűalkarvédőt, az elveszti uralmának 60%át az adott testrész felett...és ezek nélkül el se lehetne bírni...
foglalja röviden össze, és reméli Vándor megértette, majd visszafordul az asztaltársasághoz, s egy jóízűt kortyol borából, miközben elvesztett manáját próbálja visszaimádkozni istennőjétől |
Vándor ekkora már a társaság asztalához ért, és hol mérgesen, hol dühösen kapkodta tekintetét lányáról a többiekre.
-Te meg mit csinálsz!? Hányszor mondtam, hogy nem illik ezt csinálni társaságban! Mordul a lányára. Bocsássatok meg! Kissé elszenderedtem, és ez a kis ördögfióka máris kihasználta a lehetősséget. Majd a drow-hoz fordul.
-Nem kell aggódnod, nem vájkál az elmédben. Ösztönösen használja a képességeit, nincsenek hátsó szándékai csak egy gyerek. Ekkor meglátja a drow fegyverét, és hangneme megváltozik.
-Nagyon remélem, hogy azt nem állt szándékodban használni! Tartsd távol tőlünk! |
| Kifejlesztek egy varázslatot ami annyira kínozza meg ezeket amennyire tudatlanok. Fordul meg Enger fejében. Úgyis sokat gondolok rá mi lenne ha a hülyeség fájna az orkok és trollok pusztulását leszmítva. |
| -Jaj! Egy hang van a fejemben! Ez tebelőled jön pöttöm kicsi alak? - vakarja meg értetlenül fejét az ork. |
| Enger inkább nem is törődik az incidensel, csak előkeresi a sört, és ha vége lesz kiszolgálja főnök urat, aztán gyorsan felszalad a szobájába majd reggelizik. Esetleg ha lesz egy kis délelőtti pangás mielőtt délre jut a nap elszív egy kis jóféle pipafüvet. Mindig is szerette előre megtervezni az életét az úgy biztonságos. Hiába egy hozzá hasonló elf mindig legyen résen. |
diadalittasan kortyol bele a kupájába, mely most ettől ki is ürült, ezért gúnyos, kaján vigyorral tölt magának, közben láthatatlannak minősülö szem"bogaraival" az események folytatását figyeli...nem tehet róla...hisz mégiscsak drowból van, majd a Vándor névre halgató, ébredező egyén felé tekint, s magában majd kifakad a röhögéstől, hogy egy ilyen barbár, egy mágiahasználóval, sőtt többel egy helyen...lehet hogy már törzsvendég, de magában nem tudja sajnálni az elsőt, akivel szembekerült az alak
jobkeze fáradtan ernyed el, minden izmát meg kellett az előbb még feszítenie, hogy nehhogy keze öntudatában a kardot egyenesen megtolja, bele a kis alakba, akit először és még most is egy kis mágiahasználó gnómnak néz magában, de már sikerült gondolatait felvérteznie újabb váratlan behatolás ellen(-1 mana)
gyengéden, mint egy ember az újszülött gyerekét tartja kezében a boroskupát, még mindig egyhelyben ülve...folyamatosan várva az eseményeket} |
-Köszönöm, talán egy kis tárnamélyi keserű sör jó volna. Felgörgettem a mi nap egy hordónyit a konyhába, nem kell újat elővarázsolnod. Aztán amíg nem jön több vendég és éhes vagy, közénk ülhe...
Ekkor szólalt meg a kis ruhakupac mellettük. Behúzott nyakkal kapta oda a fejét a törp, észre sem vette, hogy az asztalukhoz jött Vándor csemetéje. A fejében megszólaló hang mégjobban meglepte. Mielőtt reagálni tudott volna a fekete elf emelt szót. A maga módján. A következő -csak Daedra fejében megszólaló- hangot ugyan nem hallotta, de a repülő kupa a kicsi nemtetszését beszélte el. Egyszerre mozdult a drow-al, ám nem kellett lefognia. Igen példamutatóan türtőztette az saját magát. Gyorsan felugrott és a ruhakupac elé állt. Nem is igazán őt féltette, hanem a mágikus természetű kiszámíthatatlan teremtést. Belegondolni is rosz mi lesz, ha itt elszabadul. Vándor egész törzse sem bizonyult elégnek, hogy kordában tartsa. Magát nem féltette, eredendő szívóssága és mágiával szembeni rezisztanciája elegendő védelmet nyújt... legalább is úgy hiszi.
-Vándor.. öhm.. hé, Vándor! Jó lenne, ha csinálnál valamit!
Kiált át az ébredező barbárnak. |
baljával azonnal jobbja után kap, mert tudja annak nem lenne jó vége, de ránéz az alakra, szemeiben, már aki látja hogy épp merre né, megcsillan valami gyilkosságra vágyás öröme, mely sajnos fajából ered ösztönszerűen, bár a pőoharat nem sajnálja, s inkább megvárja, hogy a ház ura tegyen rendet a rendetlenkedő elméjében és még egy, a hősünknél is szélsőségesebb érzelmekkel rendelkező egyénben, akinél már valószínűleg csak a vért az érzékenyebb...
ekkor egy hangot hall a fejében:
"naa...csak egy kis karcolást a tödején, légyszíííí" - mondja neki a kard, amelyet természetesen elutasít, de kész arra, hogy bármi haszontalan és meggnodolatlan cselekedetre választ adjon, ezért el is ereszti jobbját, fő a biztonság...már ameddig képes uralkodni az átkon
szelíd, de mégis gúnyos hangon szólal meg középmagasan csengő hangján - amely alapjáraton ritka egy drow-tól...
-nos, ha én ronda is vagyok, ki fogja azt a poharat megmagyarázni neki - bök raptor fele - és ki fogy értelmes társalgást folytatni egy olyannal, aki nem olyan, mint a többiek? mert ha te leszel az, akkor inkább feladom magam fajom vadászainak..
küld egy gúnyos vigyort és mellé egy hasonló erejű kacsintást is... |
Jólenne megtudni mi jár a fejében ennek a különös alaknak. Csak valami azt súglya nem lenne ajánlatos tőrön kívül mással vájkálni benne.
// a saját manáját mindenki arra nyomja el amire akarja. nekem van elég és használom is// |
| -Ronda vagy! Utállak! Dörren a rongykupac, természetellenes torokhangon. Majd az asztalon lévő kupák közzül egy a falhoz csapódik, és darabokra hullik. A zajra eszmél Vándor szendergéséből, és azonnal sejti valami nincs rendben. |
ránéz kicsit meglepődve az orkon, hogy egy drow-t invitál enni...annak ellenére, hoy általában fajtája nálluk szolga...már annál a fajtánál, melyet ő sosem ismert meg belülről - hacsak nem egyes kardcsapások nyomán - erre a gondolatra megint egy gúnyos vigyor, melyet férre is lehet érteni, majd várja, hogy azok odaérjenek reggeliükkel, melyből ő persze nem kér semmit...
majd az asztaluk mellé tévedő alakra néz, aki rongyai ellenére ért egysmást egysmás dologhoz - magyar nyelvtan rúlz - de nem lepődik meg, inkább isteni erejéből visszaküld egy üzenetet a száján keresztül:
-ha érdekel, kérdezz normálisan, vagy menj el s ne vájkálj a fejembe ha tetted, mert sajnos már nem irányított részem érzékeny-vágja az alakhoz szemrebbenés nélkül, s fel se nézett rá, hisz nem hagyományosan és illőn ment oda, kért elnézés és kérdezte meg tőlük kérdését...
tehát hősünk kényelmesen hátradől, várva a fejleményeket
//miközben userke szid mindenkit, hogy ilyen egyszerű dolgokra fecsérli drága manáját, amiből sztem nekem csak 10 lesz és egyszerű varázslatokra, szóval fukarabban azokkal a varázslásokkal, és főleg ne csináljatok ilyet egy még friss barbár előtt, mert az kérdezés és visszaszólás nélkül szétcsap// |
Vándor mellett megmozdul a rongyokba bugyolált apró alak, és egyenesen az épp reggelizni kívánó társaság felé halad. Amint az asztalukhoz ér, megáll az egyik sarkánál és nem mozdul. Ebben a pillanatban az asztaltársaság mindegyik tagjának elmélyében, egy kérdés hangzik el.
-Szia! Te ki vagy? |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
