Enger nincs meggyőződve a betérő épelméjűségéről. Minden esetre mágiáját próbálgatva, hogy visszarázódjon, kicsettinti, amit kért a kedves vendég és kis tűzzel is megtoldja a dolgokat.
- Tessék. – kerülnek az asztalra a kért dolgok. „ennyi marhaságért felárat számolok fel” – kér még valamit? – remélem nem |
ránéz az őt kiszolgálni akaró személyre, egy alig észrevehető gúny-csík húzódik végig ajkai jobboldalán, majd leadja a rendelést:
forró vizet kérek, egy kancsónyit, hozzá teáscsészét, mellé egy szelet kenyeret félig átsütve, egy tál gyümölcsöt, egy kancsó bort, egy mozsarat és néhány papírlapot tollal
adja le a rendelést, s miután a figura felvette hozzáteszi ő is halkan:
nem kell engem félteni, tudok vigyázni magamra
mondja, s most kicsengett hangjából az a pár évszázad, amit eddig megélt:P |
Enger örül, hogy Vándor elkerüli a balhét. Bár a sétálni kifejezést érdekesen értelmezi. Enger utána kiált, miközben fut:
- Majd utánadmegyek ha biztonságos lesz! – remélem, érti, hogy összecsapás van készülőben de, ha vége bárki nyer is, visszajöhetne beszélni, szeretnék vele akár négy szem közt is. Vagy hat.
Hátrapillant, hogy készül e valamire Orion, a fénygömb a kezében már kiadta, hogy visszatért az ereje, úgyhogy összecsukta öklét és a kis varázsmérő eltűnt. Most már nagyjából készen áll a csatára, ha lesz.
Mivel nem akarta a várakozó ellen hatását kelteni odament az új vendéghez.
- Kér valamit uram? Egy kis jófajta bort? – majd halkabbra veszi magát – javaslom, védje magát valamivel és kérném, hogy tekintsem a hátam mögé.
Ostobaság egy idegenről ilyet kérni de hát így kapásból legfeljebb nem mond semmit. |
| Vándor tudja, hogy jobb lessz halgatni a többiekre. És hóna alá kapja a lányát. Aki még megereszt néhány értelmetlen mondatot azon az idegen nyelven, és azon a rettenetes hangon. Miközben úgy rugkapál akár egy fogságba esett kis állat. A barbár nagy igyekezetében még felborít egy asztalt, és elrobog egy ismeretlen mellett. Aki épp az imént jött be. |
Ostoba orkok. Sosem bírtam a képüket. De most ez a legkisebb gondom az erőm még csak éledezik és ez a furulyás ripacs biztos nekem fog jönni, ha olyan forróvérű amilyen meggondolatlan. Márpedig nekem annak tűnik. Mindig bele kell gondolni milyen következményei, vannak egy varázslatnak, még ha játszadozás is de eltüntetni azt még rosszabb lehet. A gyerek sem fog még egy pár percig nagyon varázsolni, ha jól sejtem, kétségtelen hatalmas erőt kapott valahonnan, igaz kéretlenül de akkor is csak egy kezdő, aki nem tudja kontrollálni a mágiát én is akarattal, élesztgetem, mert kicsit sok volt ennyi elvonás.
Kezére néz és próbál egy ártalmatlan kis fénygolyót teremteni, lassan megjelenik, ahogy visszatér az ereje. Mire az, a idéző ideérne minden rendben lesz. Saját tudása kétségkívül felülmúlja erejét de ezt a világért sem ismerné meg az a beképzelt bérmágus. |
egy megfáradt utazó tér be oda, ahhova sokan mások, akár kaland után, akár kedvtelésből, akár csak úgy inni egyet, de az a lényeg, hogy hősünk ezt a fogadót szemelte ki ma estére, s fájó szívvel búcsúzik a naptól, miközben egy építménybe lép, eltávolodva a természettől, mint már oly sokszor, de hirtelen megtorpan az ajtó kinyitása után...valami zavarja mágiáját, önkéntelenül is összerezzen, majd fürkészi annak forrását, de talál helyette egy azt mégjobban zavaró entitást, egy ruha-csomót, aminek hatalma épp nekifeszül eme entitás hatalmának, s hogy ne legyen ő sem érintetlen egy a személyes kedvencei közé tartozó jelenség veszéleztetésénak, ő is beszéll a harcba, persze csak energiájával, s amennyire csak telik tőle, leplezi jelenlétét és mágiáját, s reménykedik abban, hogy kiszolgálják...
leül egy asztalhoz s várja, hogy odajöjjön hozzá valaki felvenni a rendelést, vagy épp társalogni, s közben keresei a block epicentrumát...de minthogy nem találja, csak kényelmesen elhelyezkedik ültében, eneriáját nekifeszíti a zavarásnak...
a figura maga egy jó 187 cm magas elf, aranylószőke hajjal, erősen sápadt bőrrel, ibolyaszín szemmel, melynek mélyén leplezett tűz pislákol, a hatalom és annak méghatalmasabb vágyának tüze. öltözéke: egy fehér csuha, melyhez egy tényleges védelmet nem biztosító vért tartozik, mely vörös, olajban keményített bőrből, arany v aranyszín merevítésekből és vörös kövekből áll, kezében egy két pengével rendelkező lándzsa, hátán vörös köpeny arany szegéllyel, rajta családja címerével, lábán egy hasonló színekben pompázó, bőr-merevítéses csizma, alkarjain a már említett színekkel rendelkező alkarvédő, melynek tompa szöge a könyök felett felkarközépig ér...
amint zajlanak az események, ott ül székében, s várja:
" na ebből mi sül ki " és hogy mikor szolgálják már ki...
"az idő mana" gondolja magában... |
| -Ugyan, had zenéljen! -hárítja el Althanis kérését. Tetszik neki a muzsika és mulattatja, hogy egy ilyen apróság így ki tudja a bölcs mágiatudókat hozni a sodrukból. Legfeljebb kevesebb borravalót kap.. még így is megéri, ritkán láthat ilyet az ember. Nekikezd a harmadik pohár pálinkának, ám már az első korty is megakad a torkán. A barbár csemetéje valamilyen általa ismeretlen nyelven kezd ordítozni. Ennek a fele sem tréfa! Látta az időben intézkedő varázslót, s már látja előre, hogy Orion felettéb morcos lesz a kezéből kivert hangszer miatt. Int a gólemnek, hogy nem kell mozgolódnia, ha párbajra kerülne sor. Meg sem próbálná kiterelni a két varázslót, ha harcolnának, hisz nem úszná meg ép bőrrel. Berendezést lehet újra ácsolni, de a végtagokat nem lehet ilyen egyszerűen a helyükre visszaforrasztani. Talán csak Topázt kéne kivinni gyorsan... nehogy ő is csatlakozzon a két mágus kűzdelméber. Már ha egyáltalán Orion harcba száll a sértés rendezése végett. |
-Huhh! Anyám! Ilyet még nem láttam soha.- néz a lányra.
-Vándor nyugtasd le még mielőtt valami rosszat tenne. |
Enger folyton a gyermeken tartja fél szemét aggodalomból de, mikor hallotta azokat a fura hangokat azonnal odakapott. Az ábrázat nem lepte meg különösebben, de a szemek azok igen. Mikor bepillantást nyert gyermekkorában a családi képtárba látott igaz rémségeket is ennek a lánynak csak a szemei voltak gyanakvást keltők. Mondjuk akkor sem kapott jó apjától engedélyt a nézelődésre. De láthatóan nem látott már jobb módszert nemtetszése kinyilvánítására.
- Jobb lenne, ha kivinnéd! – javasolta Vándornak most egyeseket úgyis zavarhatott a lány külsejének hirtelen megtekintése.
Választ sem várva felállt és mire egyesek észbe kaptak kivont tőrrel ált a zajkeltő előtt. A penge villant egyet és felhasította a hangszert. Erre éles sípoló hang jött ki rajta. Nem volt nagy dolog, amit tett könnyen javítható bárki, aki ért egy kicsit a mesterséghez megcsinálja pár ezüstért. De amíg ez nem történik meg csend lesz.
- Bocsánat. – inkább köszönömöt kellet, volna mondania, amiért kielégült kínzó kívánsága de mivel ez a zene őt is zavarta nem volt hozzá kedve
Visszalépett Vándorhoz
- Jól van? Tényleg ki kéne vinni, levegőzni kicsit. – nekem is jól esne, próbálgatta varázserejét de még csak épp múlóban volt a melódia hatása. |
-Nem! Nem így született. Teljesen normális gyermekként jött a világra. A képességei pedig közel egy éve jelentkeztek először. Amikor pár társával együtt elkóboroltak, és csak őt találták meg egyedül. Mindeközben a rongykupac megelevenedik a barbár mellett. Ám ez egy ideig senkinek nem tűnik fel, csupán amikor hátborzongató földöntúli hang viszhangzik a fogadóban.
-Angh'kaar! Nok greek genhar, magra shaak! Vándor azonnal tudja, hogy itt nagy baj van! Oldalra kapja a fejét, és meghül benne a vér. A lánya ugyanis kinyújtott kezekkel mutat Orion felé. És ha ez még nem volna elég, a fejét takaró ruhadarabot is levette. Így megmutatván őnnmaga valóját. Amilyen gyorsan csak tudja, visszateszi a ruhát a lányára. De ez az idő elég volt, hogy egyes fejletteb érzékekkel bíró rációk tagjai megfigyeljék őt. Bőre a természeti népekhez hasonlatosan bronzként csillog, és alkatábol ill. arcformájából ítélve viseli a barbár jellemzőket. Ám ezek ki is merítik a természetes jelzőt! A homlokától indulva mindkét irányban eddig még ismeretlen rúnák, jelek tarkítják ábrázatát. A füle mögött elágazva egészen a tarkójáig. Mintegy fejpánt körülölelve fejét. Halántékánál lefut még egy két ábra, és fellelhető e különös ábrázolás az arccsontján is. Egykoron szebb napokat látott haja, most rövidre van tépve. És hátul egy rövid fonatba végzödik. Akár egy csikó sörénye, ami őszesen csillog. Ki tudja milyen behatás következtében! S ami a legfurcsább lehetett az éles tekintetek számára, az az egészen fekete szemek. Még a szemfehér is feketén csillogott, akár egy széndarab is lehetett volna a szemek helyén. |
| Aranyos gyermeked van-mosolyodik el Fuhur és szeretettel néz a kicsire-a mágus?áhh...ő nem akármilyen mágus..nála elszántabbat nemnagyon láttam,és a hatalma sem kevés,nem beszélve a pártfogóirol.Visszatérve az átkomra....A tolvajbandában születtem,és mikor felsírtam,egy rajtaütés áldozata lett a csapat nagyobb része..A rajtaütők vezére jártas volt a mágiában,és megátkozott.A külsőm lassan teljesen átalakul,mint ha nem is sötételf lennék..És..minden varázsital egyformán negatív hatással lesz rám..még a gyógyító is..de hogy pontosan mi is a hatás,azt nem tudom...Nem értek a mágiához,és tartok minden mágustol...Szobára viszont köszönöm,de nem lesz szükségem,mivel inkább a szabad ég alatt szeretek aludni... |
Vándornak vajon napi hányszor kell felelni erre a kérdésre?
// megvárnád amíg ír valamit? Én is arra várok hogy mit reagol mellesleg pár oldal lemaradása van. Nem hiszem hogy Altahnis a fogadóban dolgozik szóval nem is Raptor a főnöke. Enger csak azért hívja főnök úrnak mert Raptornak valahogy érdekes lenne nevezni a főnököt a Lordot viszont nem akarja kimondani mert csak. Na mindegy :P // |
- Főnök úr, megtenné, hogy a drágalátos idézőnket kihajítja az ajtón az egyik gólemével? Nem scinál semmit, nem iszik, nem eszik, csak fújja azt a nyamvadt pikulát, és idegesíti a feizető vendégeket!
Altahnis őszintén reméli, hogy ha mással nem is, legalább az anyagiakra hivatkozva sikerül hatnia a tulajra. Általában mindenki készségessé válik, ha pénzről van szó.
- A lányka így született? - fordul Vándorhoz. - Mikor mutatkoztak először a képességei? |
| Furcsa engem nem nyagatott ennyit. Talán tetszik neki a lány. Ki nem álhatja a mágiát? Ez nagyon érdekes. Viszont ha a lány mágiával mutatja ki az érzelmeit akkor nehezen fogjuk észrevenni. Sajnos nem tudom pontosan hogy mi történt vele pedig a fogadó egész népéből ő látszik a legérdekesebbnek. |
A barbár kissé meglepődik a válaszon.
-Még hogy nincs senkid?! A semmiből csak nem kerülhettél elő?! No de mindegy, ha nem akarsz beszélni róla. Azzal megrándítja a válát. -A mágiárol mi a véleményed? Én finoman szólva ki nem állom. Esetleg, jártas vagy valamelyik formájában? |
| -Aha, akkor még ifju-mondja-nincs és ők sincsenek, nincs célom, csak tengődöm...-mondja halkan arcán érzéktelen komorság tünik fel-...de majd tán meg oldodnak a dolgok-és felhajtja a törpe páleszt. |
A barbár megvárja amíg Enger végez, majd válaszol a feltett kérdésre.
-Az igazat megvalva fogalmam sincs. Ez idáig még nem kerültünk ilyen helyzetbe. DE egyben biztos vagyok! Ha nem teszik neki valami, akkor azt észre fogjuk venni. Befejezve mondandóját, ismét a nő felé fordul választ várva kérdéseire. |
Este? Végre már kezdtem azt hinni sose lesz vége a napnak bár este még későig nyitva tart a fogadó.
- Renben hozom. - dejó lenne belesütni a vendégeket is a vacsorába - De étel tájékán kérdezd a főnök urat. Az én főztöm felér egy öngyilkossággal. Az italokhoz értek kétségtelen de nem lehet mindent tudni. - pláne nem egy bérmágusnak főzni
Elé rakja a sört és reméli hogy még ma előkerül a klón. |
Végre elmentek az őrök gondolja magában az ork.
-Mindjárt este van. Kéne valami harapnivaló. Enger! Van már vacsora? Kilyukad a gyomrom! És szeretnék még egy sört mellé.-szól Engernek Zugor. |
| Nilti és a drow lány hamar megkedvelhették egymást. Hiába a nők... gyorsan megértik egymást a susmorgás nyelvén. Azonban így már nem tud odamenni ő is beszélgetni velük. Sebaj, majd visszajönnek, csak nem mehettek a világ végére?! Törpünk tovább kortyolgatja italát és a kinti nap lenyugvó vörös sugarait fürkészi. Esteledik. |
// hát vannak ilyen bakik //
Enger jobb híján azon elmélkedik, hogy érezheti magát Topáz. Mindent mágiával csinál, és azzal fejez ki. Nagyon unatkozhat de, ezt se tudja apja tudomására hozni és szórakoztatni, sem tudja magát. Ismerős érzés bár én gyermekkoromban megoldottam a dolgokat. Jobb lesz rákérdezni úgyis olyan szeretnivaló ez a leány:
- Vándor. - fordul hozzá - A lányodat nem zavarja, hogy nem tud varázsolni? Vagyis van rá valamilyen hatással ez a zene? - vagyis inkább zaj |
| //Azért baromi jó, hogy pár ember egymással beszélget, külön kiemelve, hogy más nem hallja , mégis beleszólnak!// |
- Azt elhiszem, hogy a mágiának ellenállnak *saját mesterének vagólemei jutnak eszébe* de vajon a mágia hiányának is? Mindegy... soha nem a vrázsszerkezetek alkotása volt a szakterületem, viszont a bűvölések, elmeszondák és hosszantartó mágiák - például rontások vagy erősítő igék - terén vagyok jártas. Ami a támadó varázslatokat illeti, csak az alapok: gömbvillámok, villámcsapás, tűzgolyó, ilyesmik... semmi komoly.
"Vajon milyen átok ülhet a féldrow-n? Már pusztán a tanulmányozása is érdemes lenne, hátha még ráadásul tudnék is segíteni?" |
-Rendben, akkor gyere velem. - Megissza maradék borát (a tej már rég elfogyott), köpenyébe bugyolálja lányát. Indulni készül, amikor megtorpan, és Fuhurnak nyújtha Amanhilielt. A kicsi meglepődve néz a lányra, de a kék szemekbe nézve megnyugszik, puha kezével megsimogatja annak arcát.
-Kedvel téged. - Mosolyodik el, majd a lánnyal a nyomában elindul. Némi bolyongás után a Lovagvár kertjében kötnek ki.
-Itt nyugodtan beszélhetsz, nem hallja senki. És itt a mágusodtól sem kell félni, ahhoz át kéne küzdenie magát az egész váron, hogy ide eljusson. Később megmutatom majd a szobád is. |
| -Nem fontos*mosolyodik el vidáman*hát...köszönöm a lehetőséget,szívesen segítek,ha...ha tudok.Az átkomrol nem szeretnék beszélni ilyen forgalmas helyen...Tudod....rosszabb a helyzet,mint azt gondolni lehet... |
| - A gólemek ellenállnak szinte bármien mágiának ezt még egy mágustanoncnak is tudni kell - néz megvetően a "mágusra". |
-Nos, egy mágussal csak elbánunk valahogy... - Mosolyog a lányra, körbeint. - A barátaim szívesen segítenek neked, plusz ismerek még egy egész lovagvárat, köztük nem mindennapi képességű emberekkel, és ott van még a bátyám is, aki maga is csatamágus. Emiatt ne aggódj. És a... Miről is nem szabad beszélni..? - Kacsint rá Fuhurra. - Elfelejtettem... - Cinkos pillantás.
-De mesélj még erről az átokról kérlek. - Viszonozza a lány pillantását. - Hátha van rá mód, hogy meg lehessen törni. Ami meg a munkát illeti... Esetleg segíthetnél vigyázni Viharszeműre. Nos? |
Morogva megy vissza a többiekhez.
- Szerintem a drágalátos idézőnk azt akarja, hogy ő legyen az egyetlen használható mágiahasználó idebent. Lefogadom, hogy készül valamire. Talán ez a furulyaszó csak valami előkészület, hogy majd ránk uszítson valami szép nagy dögöt, és elégedett tekintettel nézze végig, ahogy mindenkit darabokra szaggat, mivel senki sem tudja majd elűzni. |
| // Jó ezt felírom valahová, hogy ne felejtsek el ilyen apróságokat. De ezt szerintem másoknak is lehet mondani nem csak neki. // |
//ismét figyelmeztetnem kell téged Magocrat: o l v a s d el a többiek hozzászólásait is. megírtam, hogy Cody nem bárd, hanem Idéző.
ezen kívül a gólem köszöni szépen jól van. egy átlagos gólemet sem hat meg egy Mágiatörés vagy egy Mágiát kioltó mező (hiszen idézett lénynek számít). ez pedig sokkalta hatalmasabb, mint egy közönséges gólem.// |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
