Altahnis kezd rájönni, hogy nem bénítás áldozata lett, hanem egy nagy földhalom alatt fekszik... csak azért él még, mert két szikladarab közé ékelődött be, amik nem engedték rázúdulni a földet az arcára... és lélegezni is tud valamennyire, de nem sokáig, ha elfogy a levegője... egyik kezét sem tudja mozgatni, így nem használhat mozgást igénylő varázslatot... ráadásul nem is nagyon ismer olyasmit, amivel képes lehetne lebontani egy ekkora dombot, és megúszni ép bőrrel... csak a külső segítségben bízhat.
"Segítség!" - sugároz mentális üzenetet mindenkinek, aki csak a közelben van, meghallja a fejében az elf hangját. |
//azért jó lenne tudni h ez ki...mert ha rám mondod, én nem orvul támadtam, hanem kijelentettem, hogy mágiát török;)
ha nem nekem szól ak bocsi, néha én sem olvasok el mindent, bla bla;)// |
Az álmok világában az a szép, hogy egy erős akarat a saját álmát irányítva képes bizonyos dolgokra. Főleg akkor, ha ezt az akaratot még egy ismeretlen és még oly hatásos erő is segíti. Vándor lány csendesen pihen a karjaiban, ám ez csak a felszín. A mélyben készülőben van valami. Az orv támadó elött egy árny kezd kibontakozni, alaktalan mégis látható formában. Amorf test jelenik meg, mely szólásra nyitja száját.
-Nem felejtelek! Hangzik a már megismert földöntúli hang, ezuttal értelmes szavakat köpve.
Aztán...
A nevetés forrását megkeresve, egy vérfagyasztó lehelletet zudít annak gazdájára. Majd ahogy előbukkant, úgy szerte is foszlik. |
//sajnálom Gal, le vagy szavazva, ha más nem én szállok be az helyett az egy helyett, aki kiszáll;)
s minthogy mágiatörésre specelt a karim, képes leszek megállítani Topáz lányocskádat...és nem kéne minden módszerem bevetni ellene...hagy, hogy had follyon az esemény saját medrébe, ne szabályozd, mert kiönt, mint a duna és a tisza;)// |
| // Én szívesen folytatnám a párbajt ( unom picit a kocsmázást ). Sal viszont szeret mindenbe belefolyni, s ha játékon belül próbálnánk megállítani, nem sikerülne. Tudniillik, nálam is nagyobb VérPisti ( táper-geca ) :P // |
meglepődve nézi, ahhogy a barbár bevallása szerint a többi játékos helyett döntve alábbhagy a párbaj, s idegesen is, mert elmaradt a legjobb szórakozása ebben az évszázadban...hogy végre kívülállóként szemléljen meg egy varázspárbajt, hogy végre ne csak tapasztalatból tanuljon, de hát ez van...
s most a vérbortól kissé idegesebben tekint a barbárra
-ha tudja, mire képes a lánya, akkor miért hozza olyan helyre, ahhol úgyis ilyenek történnek...legalább meg kéne neki mondani, hogy ne akasszon meg egy látványosságot...
félig ráhelyezi súlypontját kétfejű lándzsájára, pajzsát maga elé tartja, s felidézi magában egy varázslata igéit, melyet, minthogy nem mondta, nem lehet érzékelni...egy deflektáló varázslat, melyet jobb híján kénytelen megint elméjébe elraktározni, hátha a kicsi valami roszban sántikálna...
s hősünk meg is lepődik azon, hogy koncentrálás közben megzavartak egy mágiahasználót, és az nem lett se mérges...minthogy transzban van...de még ki sem sült manája, viszont ha meg mágus-gyermek lenne, akkor meg mit keres itt, s ez felettébb bosszantja..
//hogy a játékosok nem gondolnak bele, hogy mit cselekesznek//
mindenesetre - elf szokáshoz híven - bal szemöldökén felhúzza, számonkérve és felháborodva a történteken... |
| //most akkor a föld alatt vagyok, vagy tűvel a nyakamban fekszem, vagy tűvel a nyakamban fekszem a föld alatt? lennétek szívesek eldönteni?// |
//misihu lapozz vissza kicsit, és nézd meg, hogyan is élte túl Altahnis az ivászatot? Na hogyan? Méreg elleni védelemmel. Nem hülye. Ha valaki wywernmérget tart magánál, a minimum, hogy felvértezi magát a saját áruja ellen. Ugye, a fegyverkereskedők első szabálya is: "Sose lövesd le magad a saját áruddal."(Fegyvernepper)
ergo: Altahnis él és virul, de a kedvedért ájultnak tetteti magát.//
Érzi az apró szúrást, és egy pillanatra elsötétül előtte a világ. Összeesik, de mielőtt elvesztené az eszméletét, a méregvédelem bűbáj aktivizálódik, és lassan kiégeti a szert a szervezetéből. //amúgy elfek immunitása altatás és bénítás ellen hova lett?//
Mozogni meg nem tud, de eszméleténél marad, és mentális üzenetet küld Engernek:
"Ne hagyd... az árnyalak érzékeny... a fényre" |
| //nem tudom, sztem egeszsegtelennek tartottam, hogy az egyik fel nyers energiat zudit valakire a közelemben, a masik meg majd ramboritja a fogadot...;)// |
meglepve néz a meglehetősen nagy hatalommal bíró varázsló felé...
-tán beijedtél egy kisgyerektől
nevet kárörvendően, aztán... |
//Topazt meg azon nyomban, mielött elöidezi az Apokalipszist.  // |
| // Muszáj mindenbe belemásznod? Nekem is legyen egy kis szórakozásom néhanapján :P Meg amúgy is: én is úgy kezdtem, hogy belédálltam, emlékezz. // |
//csak mert 2 perccel korabban vegeztel!
sebaj...megvarja, mig kimaszik, teged meg el tud kapni.  // |
| // Az egyik varázsló a föld alatt van, a másik éppen a földön fekszik, nyáladzva. Salocska a helyén marad :p // |
Mindket varazslo apro szurast erez nyakaban, es szo nelkül összeesnek.
-Azonnal hato mereg. A kedvencem. Utalok parbajba beleszolni, de veszelyeztetik a környezetet.
A többieknek feltünik, hogy Vandor lanya is pihegve fekszik a földön.
-Ö dupla adagot kapott...meg szerencse, hogy a varazsloknak atlagban gyenge a szervezetük, az azonnal hato mergekre nem tudnak reagalni. Ne felj Vandor, csak alszik. Nincs a meregnek semmi karos utohatasa.
Jakshjalang elrakja a kis fuvocsövet, es Raptorhoz fordul.
-Ugy ket orara lesznek kiütve. Addig eldönthetjük, hova vigyük öket. Szinte egyszerre fognak felebredni, igy egyik fel sem lesz elönyben. Nos, vigyük az Arenaba öket, vagy esetleg varoson kivülre...?
A fejvadasz közben vegig figyeli a fogado vendegeit, föleg Engert, ha valaki ratamadna, vagy magiaval akarna ra hatni, azonnyomban ejalakot ölt, ami szinte teljes immunitast ad mind fizikai, mind magikus tamadastol. |
// Böff, benéztem. Mellesleg így nekem egy köröm kimaradt, de így jár aki erőltet, nemde? //
A mentális csapás után csak egy tompa puffanás hallatszik, bár Althanis már nem látja, hogy ki esett össze, hisz olyan szögbe került, hogy a lyukon túlra már nem nyílik rálátása. Mintahogy arra se, hogy hova tűnik a megidézett szellem... feszült pillanatok telnek el, amikoris a föld megremeg a lábai alatt: elmozdulni érzi gyomrát mialatt az ismerős csatakialtás hallatszik, és Titán felemeli az alatta lévő, több négyzetméteres területet, majd a mágussal együtt felfordítva ráborítja azt...
Titán a keletkezett földkupac mellett áll: kérdés, hogy sikerül a mágusnak kiásnia magát a többmázsás földkupac alól, s vajon mennyire sebesült meg tőle? |
| //kéretik előző reagokat elolvasni. Vándor lánya ránk borítja a viléágot, én ki is szálltam volna, ha nem erőlteted, mikor megláttam, mit csinál a csaj, akkor hátráltam meg, és mondtam ki egy gyorsítást, arra az esetre, ha el kéne tűnni a helyszínről, mert Topáz bedurvul... de te harcolni akartál, hát maradtam. Most a csaj valszeg mindkettőnket széjjelszed, de nem én akartam.// |
| // Egy varázslat / kör, rémlik? Vagy gyorsítassz, vagy mentálisan csapsz. Vagy megpróbálod kikerülni gyorsítás nélkül. MSN-t használsz? Ha van, vegyél fel: demonic@vipmail.hu // |
"Hogyaza... ezért utálom az idézőket! Soha nem maguk végzik a dolgukat, hanem mindig mást hívnak, hogy helyettük harcoljon! gyáva banda!" - villan át Altahnis agyán, majd a gyorsító varázsnak köszönhetőebn félreugrik, mielőtt a sziklaszurony is átvillanna rajta... aztán a dühe elönti, és nem érdeklik többé a szabályok.
- EZT EDD MEG!!! - üvölti az idézőnek, és írtózatos erejű mentális csapást ereszt meg. Manakészlete a felére apad, de a csapás erejétől még a földszellem is megzavarodik, és kiszabadul az irányítás alól... a hullám pedig továbbrobban a másik mágus felé... |
| A mágus trükkje igen élethűre sikerül... olyannyira, hogy még ő is meglepődik, amikor a föld valóban megnyílik, s az idéző játéka abbamarad: a lyukakon át világosan látszik, ahogy egy robosztus, jó két embernyi magas alak emelkedik ki a földből, amely úgy fest, mint egy durván faragott szobor. Az entitás szemei égnek, s a megidézett szellem vérfagyasztó tekintetét az idézője ellenfelére, azaz mostmár a saját ellenfelére viszi: csatakiáltás hallatszik, s Titán, a föld szelleme karját megsuhintva a föld engedelmeskedik neki, s Althanis előtt a földből egy két méter hosszú, éles sziklakaró robban ki észveszejtő sebességgel, egyenesen a mágus felé tartva, hogy felnyársálja... |
//na jó, ha harcot akarsz, megkapod!
Mielőtt újabb "meglepetés" sülne ki a dallamból, Altahnis egy aranyos elmetrükkhöz folyamodik. A golyók okozta lyukon odeális rálátása van a másikra, így meg is célozza egy varázslattal... elmemágusi tapasztalata itt jön jól, ugyanis elhiteti az idézővel, hogy megnyílik alatta a föld... persze ebből a többiek semmit nem látnak, hiszen az illúzióktól eltérően ezt nem LÁTJA, hanem HISZI a célpont... |
| Mielőtt a rálőtt energiagömbök becsapódnának, Orion játéka befejeződik: a levegő szinte azon nyomban lehül, olyannyira, hogy dér kezd kicsapni az utcán itt-ott: erős recsegés hallatszik, amint a levegő jéggé dermed, szabályos falat formázva, ami S alakban felfogja a belerobbanó energiagolyókat, eltakarva evvel az idézőt, ugyanúgy eltakarja a fogadót a küzdő felek elől, no meg elvágja a menekülés lehetséges útját ellenfele elől, úgy, hogy a fal magasan a mágus felé hajol. Althanis ezután már csak egy újabb tompa dallamot hall, de hogy ebből mi sül ki, már nem tudja... |
- Ez meg mi volt? - hüledezik a tünde, mikor eltűnik a jelenés. Aztán az idézőmágus felé fordul.
- Szerintem nem akart összecsapást. Ha van egy kis eszünk, nem kezdjük újra, mert vagy nagyon jó illuzionista a lány, vagy tényleg el tud minket söpörni egy ujjmozdulattal, ha úgy akarja.
"Mi a fenét kezdjünk vele? Először is beszélnünk kell az apjával."
Altahnis foganatosítja is ezt, és bemegy a fogadóba, megkeresni Vándort. Mikor végre megtalálja, megszünteti a védőmágiákat, hohy ne értse félre senki közeledtét, főleg ne Topáz.
- Nyugalom, nem akarok rosszat, és nem is neheztelek egyikőtökre is. - aztán Topázra néz - Szép volt, kislány. Jól megmutattad nekünk. - majd visszafordul az apjához.
- Egyáltalán, érti a beszédet? |
Topáz ill. a benne ténykedő erők, érzékelik az újabb mágikus változást. És a lányt megtestesítő jelenés, hirtelen eltűnik a két küzdő fél közül. Talán ez volt a célja az egésznek?! A harc megakadályozása. A fogadóban ezalatt, a negatív erőtér visszahuzódni látszik. Megerősítve ezt néhány apró buborék, ami felszáll a fogadó plafonjáig. És apró "pukk" kíséretében bevégzi, eme létsikon betöltött rövid létezését. A lány rákvörösen áll az asztal tetején, fejét lehajtva.
-Hagyd abba kicsim! Ordít a barbár, majd saját üvöltését halva eszmél. Úgy látszik ismét megúszták. Lányát nézve vegyes érzelmek kavarognak benne. Gyűlölje vagy szeresse? Féljen tőle vagy álljon ki mellette? Zavartan lép oda a gyermekhez, és ovatos mozdulatokkal veszi karjaiba. Ezek után, már nem sokáig lessz titok mi örtént lányával. Pedig szeretné elfelejteni, amit a hegyekben beszéltek a háta mögött. |
Valami a fejében riadót fúj... kellemetlen bizsergés kél a hátán, pedig az idéző még nem is válaszolt a csapására... megperdül, és kikerekedett szemekkel bámulja Topázt, ahogy az általa összegyűjtött energiák a teret is meghajlítják, és lassan elszívják körülötte a fényt is...
- Minden istenekre! - suttogja, és hátrálni kezd. Ilyet életében nem látott még, és ez félelemmel tölti el. Tiosztában van vele, hogy ha nem történik kisebb csoda, akkor ez túlnő a lányon, rajta, és az összes máguson a jelenlévők közül... most átkozza magát, hogy nem tanult meg többet az átviteli varázslatokról... bár kockázatos lenne ilyen erős anomáliában teleportálni...
Teljesen megfeledezik ellenfeléről, hiszen ő jelentéktelen EHHEZ képest...
"Szégyen a futás, de hasznos!" - gondolja, miközben egy gyorsító igét mormol, reménykedve, hogy a varázslat sikerül, dacára a lány ténykedésének... |
| Altahnis immár nem is lát mást, csak az ellenfelet. Mindig ez van, ha csatába készül: kirekeszt mindent, ami nem oda tartozik, nem marad más a világon, csak a cél, és ez most a másik mágus alapos megleckéztetése. A besűrített energiák szikrázó gömbökké materializálódnak, és azok keringeni kezdenek körülötte, majd, mikor a tizedik is megjelent, a tünde jobb kezének mutatóujját az idézőre szegezi, mire a gömbök azonnal a célpont irányába vágódnak. Ez az egyetlen energiamágiája, ami egy célpontra hat, és nem tehet kárt a kívülállókban. |
-Megértem... - Bólint, miközben biztonságosan bérnek a fogadóba.
-A bátyám szerint akkor volt itt utóljára összetűzés, amikor valami vámpírhorda támadta meg a fogadót. Azóta nem. - Majd mintegy mellékesen megjegyzi: - Én is mágiahasználó voltam, és még maradt bennem valami... |
| -Mi óta kénytelen vagyok menekülni-szol szomorúan-Hát igen..mágusok..-hangjábol némi megvetés hallatszot.-Sok ilyen összezördülés szokott lenni a foadóban? |
Enger kénytelen keletlen felált és távolodni kezdett. Leeresztette kezeit melyeken aki figyelte észrevehette hogy időngént kék fénycsík fut át. Kiment a fogadóból és meglátta Topázt méghozzá kétszer ami igen meglepte. Ő is képes volt klónokat létrehozni pár órára vagy jelenleg inkább percre de ez akkor sem járja. Egy gyerek nem csinálhat ilyet bármilyen nagy az ereje ezt tanulni kell nem is keveset.
- Függeszétek fel a párbajt! - kiált rájuk - Majd a városon kívül elintézzük szépen de most itt ebből gondok lesznek. Vagyis már vannak és nem lehet tudni mi lesz még ebből.
Ha most azonnal abbamarad a dolog talán visszafordítható lesz márha összedolgozunk egy kicsit ha valóban elfajulnak a dolgok. |
| A visítás hirtelen abbamarad. Ám a hatás nem várt eredményt produkál! A hőhatás is enyhülni látszik, sőt abba is marad. Ám ez a negatív irány erősödni látszik. Apró villanások jelzik, ahogy a lány körülötti kisebb életformák elenyésznek egy nem látható erő hatására. És a jelek szerint ez a negatív tér növekedni kezd! Mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy a gyerek képességeit bizony alábecsülték! Vagy talán nem is ő az aki irányítja ezeket az erőket?! Egy biztos! A párbaj idézte elő ezt az egész folyamatot. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
