| Vándor szólásra nyitja a száját, hogy válaszoljon a mágusnak. De annak arcán változás vél felfedezni. Csak nem beszél hozzá a lánya! Ilyet még sosem csinált! Hogy mással is beszédbe elegyedett volna. Kizárólag csak támadólag használta a képességeit. Mindeközben a mágus a következőket tapasztalja. Egy lágy gyermeki hang szólal meg elmélyében, durcás hangnemben. "Ha akarok igen, ha akarok nem. Nem is ismerlek!" Majd egy másik mondat, amiről a mágus nem tudja, hogy Engernek szól. " Öhmm. Eszek, látod!" |
| Orion megfordul, s azon nyomban játéka is abbamarad: ám ez csak abban mutatkozik meg, hogy szájától elemeli a hangszert, a zene tovább folytatódik, sőt dübörög, a levegőben és a földben: egy pillanat sem telik bele, a földből sziklacsápok törnek ki a varázsló alatt, rátekeredve jobb lábára, derekára, bal karjára, vállára, nyakára és arcára, lehúzva őt a földre, s rászorulva, összenyomván a férfi testét. Orion újra szájához emeli a hangszert, s másik dallamot kezd fújni... |
| Faragatlan tuskó. Enger ránéz jobb lenne hamar lezárni az ügyet. Felemeli immáron fáklyaként fénylő kezeit és ujjai mozogni kezdenek mintha valamiféle árny vagy bábjátékot játszana de ez gyorsabb minthogy közönséges ember követni tudja, a heves mozgás hatására fénylő kör jelenik meg a mágus körül mely kék színben ragyog. Nem is próbálja fürkészni ellenfele elméjét abban bizonyára most csak dalok sorai ismétlődnek. Lassan szeme fehérje is kékbe vált. |
| Az idéző csak ránéz, a mágusra, de nem válaszol. Lassan, komótos lépésekkel indul meg az aréna túlsó oldala felé, mialatt furulyáján elkezd játszani: a zene teljesen betölti a jó akusztikájú teret, s megmozgatja a mágia szálait. Enger ugyan hallja Orion gondolatait, de azok számára ismeretlen nyelven vannak. |
Enger utána gyalogol. Nem látja különösebben csodálatosnak az arénát, megszokta a lebegő területeket még az ennél sokkal nagyobbakat is, bár kétségtelen hogy érdekes alkotás.
Felér Orion mellé.
- Nos akkor mi legyen? - mármint a harcon kívül persze.
Közben jobb keze már enyhén fénylik bár ez még semmi. |
A város nem mondható különösebben nagynak, így meglehetősen gyorsan át lehet érni a fogadóból az Arénába.
Maga az aréna egy átlag polgárnak megdöbbentő: egy több szintes, lebegő földdarab, amelyre gyalogszerrel a vadul körülötte növő fákon lehet feljutni. A földtömeg körül dús élővilág van, s vízesés is alázúdul a legfelső szintről: nemhiába választotta magának lakhelyül eme csodát Xojertha, a fődruida. Keletkezéséről sok mende-monda kering: annyi bizonyos, hogy egy őrült mágus és a fődruida alkotta.
Orion búcsut vesz Fuhurtól // már ha vele tart //, hisz a druida másik szinten lakik, mint ahol ő fog Engerrel csatázni: felsétál az erős fatörzsön, amely természetellenesen nőtt ki a földből, s hangszerét ujjai közt pörgetve várja ellenfelét a jó húsz-harminc méter átmérőjű földdarabon, amely fölött még egy szint áll, jó hét méter belmagasságot adva. |
Még megereszt egy üzenetet Engernek.
"Egy jótanács: próbáld meg megzavarni a varázslataiban, de a legjobb fegyver ellene egy csendvarázslat lenne. ha ez nem jön be, mindenképpen rá támadj, és soha ne arra a lényre, amit hívott, így van esélyed ellene."
Reméli, a mágus megfogadja a tanácsát... mert, bár nem tekinti ellenségének Oriont, attól még igencsak szeretné egyszer vesztesként látni. |
| Enger Orion után néz majd három üzenetet intéz különböző irányokba az elsőt mágustársának "Majd mond el mire jöttél rá amíg távol voltam kérlek" Aztán Topázhoz intéz egy üzenetet "Oh mily kár mennem kell hamarosan jövök és jó étvágyat. Remélem nem haragszol" Végül a Főnök úrhoz küld valamit " Kicsit mennem kell, van egy elintézetlen ügyem. Hamarosan jövök" Ezzel Orion után indul és közben már el is kezdett varázsigéket mormolni. Menjen csak ő előre jobban ismeri a várost. |
Enger üzenetéből többet vesz ki, mint azt a mágus gondolná... Enger ideges, ez tisztán érződik, ahogy a feszültség is közte és az idéző között. Sejtette, hogy ez lesz, de reménykedett, hogy talán mégsem... viszont ugyanakkor gúnyosan gondol arra, mit fog kezdeni egy földtitán egy lebegő mágussal... és azt is biztosra veszi, hogy Enger sokkalta hatásosabb támadó igéket ismer, mint ő... akkor pedig még okozhat meglepetést az idézőnek.
- Aranyparázs, lenne számodra egy feladatom. - fordul a sárkányka felé, aki azonnal érdeklődve néz rá. - Repülj utánuk, és nézd végig a csatát, de semmiképpen se avatkozz bele, megértetted?
- Igen, Mester. - azzal a lény kitotyog a kocsmából, majd szárnyra kap, és a két mágiahasználó után ered. |
| //Hurrá. Éljenek a VérPistikék. De velem lehet beszélni, én is tudok VP lenni... ;) // |
| // Olvasd el azt a hszt amit Raptor írt a rúnának nuku különben a sok mágusfajzat már háborogna Topáz is valószínűleg// |
| Ebből én sem maradhatok ki. Gondolja Enger ha Orion akar majd válaszol. " Szerintem érti egyébként igen telepátiát használ bár nekem még nemigen mondott semmit" küld üzenetet Altahnisnak. Majd megpróbálkozik eggyel Topáz felé is remélhetőleg nem foglya zavarni " Jól vagy kislány?" |
// Olvastad Raptor reagját? Nem adott rá engedélyt, ezért iktattata ki a gólemmel. A mithrilgólem amúgy is 'jelképes' figura, amolyan KM-megtorló eszköz, hogy a hozzám és Salhoz hasonló egyéneket megregulázza  // |
Orionnak jól esik a reggeli, s elég hamar kiüríti a tányérját. Az odajövő Nilturielt már kínálná hellyel, amikor a mágus megszólítja.
- Nekünk már nincs mit megbeszélnünk - Fuhurra néz - jöjjön, menjünk a druidához.
Lassan, kimérten áll föl, s Engernek nem kell gondolatot olvasnia, hogy tudja: eljött a harcnak az ideje. De nem itt: az idéző a fogadóból kilépve a lebegő Aréna felé fogja venni az irányt, amelyet már volt alkalma megszemlélni, amikor bejött a városba. |
| //A mithrilgólem NEM iktatta ki, mivel Lord Raptor engedélyével került oda. Különbenis, egy gólem hogyan tör meg egy rúnát, ami antimágikus mezőt hoz létre? // |
Altahnis kissé megrezzen, de mikor odakapja a fejét, már nem lát semmit... az viszont izgatja, hogyan adta Topáz apja tudtára, hogy mit akar.
- Csak nem mentálisan kommunikál? - fordul vissza Vándorhoz, közben érdeklődve figyeli a lánykát. Az, ahogy a szemei elváltoztak, elgondolkodtató.
- Aranyparázs, mit gondolsz? Mivel állhatunk szemben? Ha jól tudom, amíg távol voltam, te egész idő alatt könyveket bújtál.
- Nem tudom megmondani... annyi biztos, hogy akárki is tette ezt vele, a hatalma vetekszik Quelan síkjáróéval.
- Erre én is rájöttem... - morogja az elf, majd úgy dönt, megpróbálkozik egy mentális üzenettel.
"Érted, amit mondok? Tudsz felelni?" |
// a rúna működött vagy 5percig mielőtt a mithrillgólem kiiktatta este//
Enger a sárkány belépője láttan elneveti magát. De hamar visszafolytja próbálva megőrizni méltóságát de ez a famulus akkor is lökött.
Majd Vándorra néz, látja Topázt ébredni és kész volt beavatkozni de hála az isteneknek nem történt semmi baj.Tényleg joban megkéne ismernie ezt a furcsa lányt.
Majd Orionra pillant aki épp reggelijét költi. Odamegy hozzá egy szóra:
- Ha jóllaktál váltsunk pár szót. - Vár egy keveset a válaszra de csak fél szemmel figyel oda hátha valaki rendelni óhajt. |
A lány teste megremeg, pillái lassan kinyilnak. Szemei tejfehéren merednek a fogadó plafonjára, arcán a jelek lüktetni kezdenek. Aztán a szemek lassan elszürkülnek, majd teljesen koromfeketévé válnak.
-Na most omlanak le a havas hegyek! Enged el Vándor egy barbár bölcsességet, de nem történik semmi. Csak mereven nézik egymást a lánnyal, majd a barbár megszólal. -Éhes. Azzal etetni kezdi a még kába lányt az előzőleg kapott reggeliből. A mágus pedig egy gyenge érintést vél felfedezni jobb vállán. |
- Mester, a lány hatalmas mágikus potenciállal rendelkezik... a jelek rajta pedig drakonnak tűnnek.
- lennél szíves csöndben maradni? Inkább készülj fel, mert, ha felébred, lehet, hogy nem lesz éppen jó kedvében. - azzal az üvegcse dugója kikerül, magát a fiolát pedig Topáz orra alá tartja, és elhúzza ott párszor, ugrásra készen állva, ha a lányka "durcásan" ébredne. |
Vándor végignéz a törpesárkányon. "Sosem fogom megérteni a mágusokat" gondolja magában. Majd amikor a mágus bemutatja a famulusát, megszólítja őt.
-Ahogy gondolog! Szivesen veszem a segítségedet. Azzal az üvegcséért nyújtja a kezét. |
- Szóval, akkor megpróbálhatom felébreszteni? - nét kérdően Vándorra, ám, mielőtt választ kaphatna, hirtelen új gondolatfolyamot érez, és az ajtó felé kapja a fejét. Az kitárul, majd félénken benéz egy pikkelyes fej, aztán vidáman felkiált.
- Mester! - és mire a tünde észbe kap, már fel is borult, mert a farkával együtt négy méter hosszú - ebből az említett szerv másfél méteres - törpesárkány pillanatok alatt átszeli a távolságot kettejük közt, és természetesen egy kutya lelkesedésével mestere ölébe ugrik... ami egymázsás súlya miatt elég érdekes következményekkel jár.
- Igazán nem kellett volna ennyire sietned, Aranyparázs... - nyögi az elf - de ha már ideértél, lennél szíves nem rajtam helyet foglalni? Bolondot csinálsz belőlem az egész társaság előtt.
Nem éppen könnyű elképzelni egy sárkányt szégyenpírral a képén, de most pontosan ez a helyzet.
- Bocsáss meg... Mester... én... - szabadkozik, miközben lemászik a mágusról.
"Kellett nekem pont ŐT választanom famulusnak?"
- Mit mondtam neked a méltóságról? Azt, hogy, ha már a sajátodat nem bírod megőrizni, legalább az enyémet ne rombold le... - korholja, miközben feltápászkodik. Már legalább hetven éve van mellette ez az ifjú, és még jócskán növésben, de az esze úgy tűnik, még legalább húsz év, mire megjön... Az elf végül talpra áll, és felveszi mágusbotját, majd az üvegcsét is, amit elejtett eséskor, de szerencsére nem lett baja.
- Hölgyeim és uraim, hadd mutassam be a famulusomat, a neve Aranyparázs.
A sárkány most már végre kiörvendezhette magát, mert végre nyugalmat erőltet magára, körbehordozza zölden izzó tekintetét a vendégeken, és végül fejet hajt előttük. Csodás látvány, ahogy a fáklyák fénye megtörik az aranyszín pikkelyeken, és most, hogy végre visszanyerte önuralmát, tiszteletet ébreszt. |
Nilturiel is belép a fogadóba, karján elmaradhatatlan lányával. Körbenéz, észreveszi Fuhurt, aki a zenésszel beszélget. Feléjük indul. Az asztal a tegnapi, rajta egy érdekesnek tűnő rúnával. Érzi: a rúna működik, és antimágikus mezőt hoz létre az asztal körül.
~No lám, csak nem a fődruida tette itt tiszteletét?~ gondolja vidáman.
-Csatlakozhatok? - Szólítja meg a lány és Oriont. |
A mágus egy pillanatra elgondolkodik. Tényleg lenne értelme felébreszteni?
Mindenképpen. Nem maradhat így. A problémákra - már ha probléma, ha valakinek ekkora mágikus ereje van - nem ez a megoldás. A lány nem tehet róla, hogy ez történt vele, de még hasznára is fordíthatja, ha megtanulja használni. Minden annak kérdése, hogyan viszonyul ő és a körülötte élők az erejéhez és hozzá.
- Tisztában vagyok vele. ha ellenünk fordul, megpróbálok szót érteni vele. Talán... talán hallgat arra, aki az ő nyelvét, vagyis a mágiát beszéli. Nem maradhat örökké ebben az állapotban. |
Lassan delelőre jár már a Nap, mire az ork szemét dörzsölve jön le a lépcsőn morcosan mint akit kiráztak volna az ágyból.
-Rohadt madarak. Már megint felkeltettek ilyen korán. Esküszöm egyszer megfogom őket és megeszem reggelire.- majd a söntéshez megy, rákönyököl, és beszól a konyha felé:-Hahó! Reggelit akarok azonnal.-utólag hozzáteszi- Légyszíves.
Majd egy széket kanyarít maga alá.
De hiányérzete támad, majd eszébe jut:
-Ja és a reggeli sörömet se felejtsétek el. |
Enger hallgatja a beszélgetést, ezt nyílván Orion is tudja. Már szinte minden szót kibír venni bár ha személyesebb témára váltanának abbahagyná éppen csak az ilyen mondatokra kiváncsi. De a mondat vége egy kicsit meghökkenti. Romantikus egyén ez az Orion biztos szeretik a nők.
De méghogy párbajnak nemes célja?
Ilyet is csak a bárdok dalaiban hallani. A párbaj, harc, csata, viadal nevezzük párhogy is csupán erőfitoktatás nem jó semmire csak unaloműzésre. Azt se lehet vele eldönteni igazán melyik fél az erősebb hiszen azt nem lehet teljes komolysággal venni. Egyedül a tiszta élet-halál harc képes kihozni az emberből a maximumot, amikor a másik megölése az egyetlen cél de ilyet ritkán vív szándékosan az ember esetleg belekürül. De lényegtelen minden harcban a győzelem a fontos és az ellenfél. Nemes célok nincsenek se jók. Csak olyanok amik fontosak valakinek és ostobaságok. Egyikért se nagyon éri meg hogy az ember vásárra vigye a bőrét.
Így gondolkodik Enger.
Ha kicsit belegondolunk ebben a két személyben egy dolog közös. Beképzeltek. Hogy melyik jobban az kérdéses majd eldől. |
| A lány kicsit elgondolkozik,majd válaszol-Igaz,főleg,ha valaki szépen játszik.Jó étvágyat!-ő már evett,ezért csak nézi Oriont,miközben az elfogyasztja reggelijét. |
- Köszönöm... jó étvágyat önnek is - válaszolja. Kis idő múlva feltekint.
- Úgy érzem, önnek sok mesélnivalója van. Mi az ön hivatása? |
- Inkább úgy mondanám, hogy neki tanítom meg, hogy nem illik fegyverrel félbeszakítani azt, aki zenél: a párbajnak mindig van valami nemesebb célja.
Közben a törp kihozza a reggelit, s a kellemes ételillat elkezdi betölteni a fogadó légterét. |
| -Hát jó,akkor majd menjünk.-követi a férfi tekintetét,és Enger felé bök fejével-Vele párbajozik?-kérdezi felvont szemöldökkel. |
- Akkor sem járja, hogy így, vérző kézzel járkáljon. Mondjuk úgy, hogy sok helyet és embert felforgattam már egész-estés előadásaimmal.
Orion a hely túloldalán lévő Enger felé pillant, majd újra Fuhurhoz szól:
- Javaslom együk meg a reggelit, s induljunk a druidához. Amíg meggyógyítja kegyed kezét, én kigyógyítok egy mágust a butaságából. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
