Orion még egy darabig elidőzik a fa tövében: már-már elalszik, amikor nagynehezen rászánja magát, hogy felkeljen. Ő is a fogadó felé tart, s igyekszik sajgó elméjének minden porcikáját gondolkodásra ösztönözni, amikor belép. Belépvén nem szív mást, csak friss levegőt: érzi, hogy valaki kitisztította innen a mágiát, s hálás érte.
A fáradságtól a látás picit nehézkes számára, de nagynehezen elküzdi magát addig az asztalig, aminél reggelinél is ült: a két ismerős hölgy már ott van, s az idéző arcára mosolyt erőltet, úgy köszön. Kihúz két széket, egyet Fuhurnak, egyet pedig magának, majd szól:
- Látom a druida szépen meggyógyította a kezét. Ugye jobb így? |
| A lány Orionnal tart,a kötésböl immár folyamatosan folyik a vér,ha nem is nagy mennyiségben.Mikor leveszi a druidánál,az láthatja a sebet,mely valószínűleg valamilyen harapásbol származik.Nem sok idő múlva már a fogadó felé baktat,ép kézzel,és elgondolkozik,vajon mi lett a párbaj vége.Az épültebe érve köszön,és rögtön észreveszi a lányt,akivel tegnap beszélgetett.-Leülhetek?-kérdezi csendesen. |
jóízűt iszogat borából, miközben arra vár, hogy topáz végre megszólaljon...közben elnézegeti azt a nőt, aki nemsokkal utána jött be tegnap este, s még mostis szinte ugyanabban a ruciban van
"hmm...még mindig jól néz ki"
de ennél többre nem emléxik, ami zavarja ezért felkel asztalától, s elindul raptorék felé...
 |
| Enger nézi a távozó Oriont, végre felálhat. Számos helyen fájdalmai vannak. Nem szokott hozzá a közelharchoz szerencse hogy Orion is csak annyira jó ebben mint ő. Kinyújtóztatja karjait. Végülis elégedett ha Orion nem támad kapásból biztosan nyert volna. De ezt már sosem tudják meg legközelebb máshogy harcolnak. Elhagyja az arénát a csuklyás már sehol sem található nyílván elhagyta a várost vagy elrejtőzött. A bérmágus visszament a fogadóba leült egy asztalhoz és remélte hogy nem rendel senki semmit. |
kezdi zavarni a közeli mágiahullám közvetlen és túlzott kihasználása, ezért úgy dönt itt az idő egy újabb varázslatra:
koncentrál egy kicsit, majd egy manabáklyót megereszt, mely megköti a manát és képtelenné teszi annak alkalmazását, és a mágikus tárgyak is egy ideig elhallgatnak, majd megrázza magát, mert ez kivette ereje nagy részét
í mana megköttetett és így délig a mágia nagy része gyengítva csak gyengítve, gyengébb fajtái pedig létre se jönnek
majd topázra néz, aki a tegnapi szórakozását megakadályozta, figyeli, mert már kíváncsi a humánus hangjára...
//dodge this>  // |
| Orion megelégeli a várást, s elhagyja az arénát. A nagy fa tövében leül, hátradől és átengedi magát a merengéssel töltött pihenésnek. |
Eszeget egy darabig, majd távozni látja a két varázslót és a drow lányt. Nem kapja meg Enger üzenetét. A törpök sajátos mágiavédelme ez alkalommal közbeszólt.
-Hát igen, tudnék mit mesélni. Legyen elég annyi, hogy klánom a káoszt írtja. Persze nem az e síkon létező Chara-din és fattyai ellen van. Az eredendő, névtelen Őskáosz megnyílvánulásai ellen kűzd. No persze nem bárdi dalok epikus csatái zajlanak minden nap. Ezeknek az ideje már régen lejárt. Jelenleg győztünk. Csak a kihajtő csírákat igyekszünk lemetszeni és elodázni a Gyehennát amennyire csak tudjuk. És erőt gyűjtünk. Én egy Protektor vagyok.
A lány felé tartja óarany pecsétgyűrűjét, melyen egy sáska szimbólum látható.
-Ez a Protektorok jele. Mi intézkedünk a Konklávé felszentelt nagyjainak, a Látók kasztjának utasításra. Megvédünk bizonyos személyeket, helyeket, illetve igyekszünk megakadályozni olyan eseményeket melyek a későbbiekben, talán évtizedekkel is később, a Káosz feltámadásához vezetnének. De szeretnék önről.. eh.. nem vagyok én ilyen öreg! Szeretnék rólad is megtudni egysmást. Mesélj valamit! |
| Egy köpenyes, csuklyás alak jelenik meg és a volt csatázók felé indul. Ránéz az ájult Engerre és elővesz valami üvegcsét és egy ecsetet. Elkezdi bekenegetni az ájult varázsló testét néhol csak szakadt égett ruháját. Orionról tudomást sem vesz. Mikor az egész testét bekente a zöld folyadékkal az beszívódik a sebek beforranak de a vér és a ruha szakadásai megmaradnak. Enger lassan pislogni kezd ránéz az álarcos alakra az pedig hihetetlen sebességel távozik. |
Amint a jég elindul Engerből, Orion cselekszik: a több száz fokos tűzpallos gond nélkül szétolvasztja a jeget, így a mágus már csak a vastag gőzfelhő forróságát érzi, amikor elájul.
Az idéző a karddal egy kört éget Enger fedetlen vállába, majd lehunyván szemeit hazaküldi a szellemet, s elteszi hangszerét. Leül a mágus mellé, s vár: tudja, hogy ellenfele nem fog meghalni. Ha meg is hal, a fődruida feléleszti: elvégre egy emelettel lakik csak följebb. |
Enger minden erősen koncentrál hogy jelezzen valószínáleg sértődött mágustársának "vége a harcnak gyere értünk" ennyit kap viszaüzenni nem tud.
Ezután összecsuklya szemeit kinyitja száját melyből hosszú átlátszó jéglándzsa szál ki és Orion arcán hosszú sebet elyt szinte fogai is látszanak tőle aligha marad meg heg nélkül, ruhájából és látszódó bőréből vagy száz helyről kis piros tüdkék szálnak az idéző felé némelyik megolvad vérszag árad de Orion számos sebet kap melyektől ő is vérezni kezd némelyik fontos szerveibe szált és a hirtelen fájdalom mely szinte már felfoghatatlan kiüti és összecsuklik. Enger is elájult már vérében fürdik de még él. Orion egész biztos túléli de magától nem kel fel egy darabig Engernek mindenképpen segítség kell valahonnan.
// egy varázslat volt a testnedvek egy része pont amennyi még nem halálos megfagytak és átszáltak Orionon// |
Orion nem veszteget időt: ráront Engerre, s kardját maga mellett, lefelé tartva forrasztja végig a jeget: amikor a mágus elé ér, arra lehetne számítani, hogy most felfelé fog vágni: ám ehelyett a kard 'robban', amint Ifrit újra belefekteti az erőt a pallosba! Ez a robbanás épp elég arra, hogy az idéző meglepetésből vállával fel tudja lökni Engert, aki újra a földre kerül. Mielőtt felpattanhatna, Orion rászegezi a kardot: végezhetne vele, ha akarna.
- Egyszer fogom megkérdezni! Feladod? |
// msn vita után tápveszély miatti javítás következik://
Enger csap az első kardjával mely megolvad de a támadás hárult igaz jobb karjáról leégett a ruha és karja sem úszta meg ép bőrrel. Majd az idéző a mozdulatot látva ismét felé csap ezt a második kardal védi és kishíján ismét födre kerül de sikerül hártania az esést és felpattan. Kicsit távolabb került az idézőtől. A földön lévő pocsoja mely a mágikus jég volt egy pillanattal ezelőtt viszatér a kardjára és ismét megszilárdul. |
A barbár lányát érdekelni kezdi a furcsa idegen.
"Mi az a sárkány? És hol van az a fényes valami, aminek szebb volt a köpenye? " Teszi fel kérdéseit, majd hirtelen hangnemet vált. " Apukámnak sokkal nagyobb a köpenye, de nem olyan szines mint a tied! " |
"Aranyparázs, gyere el onnan, úgy nyírják ki egymást, ahogy akarják."
Altahnis dühös, hiszen mágushoz méltatlannak tartja a közelharcot. Az ostobaságot pedig egyenesen gyűlöli... fejcsóválva áll fel a székéről, majd a pulthoz megy.
- Valami jóféle bort kérnék, na meg csak közlöm, hogy hamarosan vége a csatának. Még annyit, hogy ha így megy tovább, kereshet valaki mást Enger helyett, mert az idéző darabokra fogja szaggatni. |
Enger félremozdul és két kardjával keresztbe csap valamelyest hárította a támadást legalábbis annyira hogy ne veszítse el semmilyét. Kardjai megolvadtak. De amint a tűzből kiértek visszalakultak és Orion vállán mély sebet ejtettek. Enger végigsimítja füstölő ruháján az egyik fagyott kardott mely ezután is rögvest visszaváltozik. A sebbe nem fog egyikük sem belehalni még bár Orioné látszólag eléggé vérzik ellenben sikerült az idéző oldalába kerülnie.
// valamennyi sebet kaptam már nem birok ki sokkal többet és alapból Enger fürge és a fagykardok is belasítottak téged valamenyire sztem. Kb 1másodpercre// |
"Aranyparázs, mit látsz?"
"Most az idézőnél egy lángoló pallos van, míg a másik két jégpengét tart. Közelharcra készülnek."
"A bolondok... Engernek most lenne itt a remek lehetősége, hogy elsöpörje egy komolyabb varázslattal, erre vívóleckét akar venni... hová tette az eszét???"
Altahnis a fejét csóválja... logikátlan lépés volt belemenni a közelharcba, hiszen ez egyértelműen azt jelzi, hogy az idéző kezd kimerülni... Enger helyében régen elsöpörte volna egy mentális csapással, vagy egy sorozat gömbvillámmal... semmi értelme nekiállni kardozni, az amúgy sem egy mágusra vall...
"Enger, légy eszednél! Az, hogy közelharcot akar, azt jelzi, hogy gyengül! MOST kell befejezni a harcot és egy erősebb támadó igével elsöpörni! Zárd jégtömbbel, hogy csak a kard álljon ki!" |
Orion arcán vigyor fut végig: elég naív lehet a varázsló, ha úgy hiszi, a fémet megolvasztó tűzzel szemben lehet esélye gyarló jégcsapoknak!
A pallosá változott Ifrit ereje az idézőben dübörög: előreugrik, s egy vízszintes csapással arra tör, hogy kettészelje Enger fegyvereit, s hogy felszántsa vele a varázsló mellkasát ( evvel lehetségesen felgyújtva ruháját ) majd a csapás folytatásaként a kardot felrántja, s onnan sújt le függőlegesen...
// A pallos tűzből van, tehát nincs súly miatti lassítás. Emellé még a szellem gyorsít is. // |
Enger felpattan. Elmond egy rövid mondatot.
Nőjön a tőr, jöjjön a kard, az acél fagy, fagyos kard.
Kedvelte ezeket jobban csengtek fülének mint az idéző bármely melódiája. A versek csodája.
Előkapja tőreit melyek fél méteres fagyott kardá válnak. Egy-két csapás után egész biztos megolvadnak de azt vissza lehet regenerálni igazán könnyedén. Pozíciót vesz fel nem szeret először támadni. Ha nekimegy kétség kívül félelmetes pallosával kissé letérnek a mágia útjáról.
Ezután visszaüzen a közönségnek:
"Szerinted nem próbáltam? Ő lépett először és mostmár mit sem érek ezzel. Remélem élvezed a harcot és ha van ötleted várom." |
| // Meg lennél lepve, ha látnád mik vannak nekem ide felírva ( és ezek Raptor által le vannak butítva! ) // |
| //mi van, +5ös vorpálkard +d6 tűzsebzéssel? bocs, D&D...// |
| // A név csalóka, ne dőljünk be neki: egy ősi földszellem után mezei efreet? Nem lennék hű VérPisti-önmagamhoz ^^ // |
| Amíg a szellemmel volt elfoglalva a mágus, Orion sem volt tétlen: láthatóan elgyötört az arca, hisz az Életerőkohóval erejét nagy áron tudja csak pótolni. Most ingatag léptekkel siet a jégcsápok közé szorult Ifrit mögé: ezúttal nem játszik, csak furulyáját markolatként fogja, s a szellem alakja megremeg. Megremeg, majd elmosódik, s összeszűkül, mígnem nem marad más belőle, csak egy nagy láng: ez a nagy, lobogó vörös-lila láng pedig kiszökik a csápok közül, s a 'ráugrik' a furulyára: az idéző mostmár nem csak egy hangszert, hanem egy, a Tűz szelleme által táplált lángpallost tart a kezében, az egyik legveszélyesebb fegyvert, amit férfi forgathat... |
"Aranyparázs, hogyan áll a harc?"
"Egy ifrittel próbálkozik az idéző, és Enger jégindákkal próbálja kiiktatni."
Atlahnis a fejére csap. Az a bolond mágus mégsem fogadta meg a tanácsát???
"Enger! Csendvarázst neki! Aztán szedd szét őt magát, és hagyd a fenébe a megidézett szolgákat! Ők csak addig maradnak, amíg a megidézőjük képes koncentrálni!" |
Hogy a francér olvadt meg a jég! Enger próbál hátraugrani de közben megcsúszik. Fájdalmas csapást kap de nem esik el jobb kezével felfoglya és ha már itt tart gyorsan átfut az agyán egy varázsige:
Fagyott élet, fagyott lég,
Dermedt lélek, dermedt vér,
Nem mozdul kit utólér,
Jégből vissza sosem tér.
Majd elkiáltja magát:
- Fagyos indák! - erre kezéből a földbe hatol a varázslat és jeges csápok törnek a szellem felé. Kicsit módosított a varázsigén ezáltal a hatásán de lényeg hogy egy kis ideig eltart majd a szellemnek amíg elbánik a jéggel. Addig is elmorholhat valamit amivel visszaküldi oda ahonnan jött hacsak az idéző nem hív szellemének segítséget. |
| Ifrit, a tűzszellem fájdalmasan felhörög; ám ezután nem habozik, támadásba lendül! A szellem és a mágus közti távolság pillanatok alatt elfogy a szellem dübörgő léptei alatt, s előreugrásból, lángra kapó karmaival, oldalirányosan, felülről-lefelé indulva hatalmasat ver a varázslóra! |
"Ha Enger az, aki a támadó mágiákat szokta használni, akkor azt kell mondjam, vesztésre áll" - hangzik Aranyparázs válasza, és Altahnis kissé csalódottan veszi ezt tudomásul.
"Mester, csalódottnak tűnsz. Biztosan ne avatkozzak közbe?"
Altahnis felkapja a fejét, és felerősíti mentális "hangját":
"NE MERÉSZELD! Az nem lenne fair, ha te is elkezdenéd bombázni az idézőt... viszont talán van egy megoldás. Sikerült magtanulnod az energiacsatorna varázslatot?" |
Engert nem hatja meg a tűz eddig segítségül hívott elemének ellentetje. Bal kezét felemeli mely mintha füstölne valójában már gözölög ahogy Enger eredetileg fagyot akart most kánikulát kapott nyíltabb terepen ebből vihar kerekedne. Jobb karját előcsapja a gömbel együtt melyből most egy vastag sugár csap ki ami elviszi a tüzet egyenesen az elementálig hatolva ahol megáll a fagysugár. A levegő olyan mintha egy vízesés mellet álnának alig látják egymást a párától és két oldalt ellentétes erők állnak. Összcsapja két kezét és a varázslatok utóhatásából egy késpenge szerű toronymagas jégoszlop indul, a tűzszelem felé de mire elé ér szinte teljesen megolvad de végeredményben annyira lehűti a támadót hogy az már képtelen itt megmaradni.
Enger rájön hogy így túl hoszadalmas bár a leghatékonyabb a faggyal játszani jobblesz ha más módszert választ. |
Altahnis meglepődik a válaszon, de főleg azért, mert a gondolatok egy gyerek gondolatai! Nem erre számított.
"Ahogy óhajtod. Igazad van, nem ismersz. Pont ezért szeretném, ha kicsit "beszélgetnénk". ha nem érdekellek, közöld, és békén hagylak... elleszek a sárkányommal."
Apropó, Aranyparázs! vajon mi az állás?
"Aranyparázs! Sikerül Engernek ellátnia az idéző baját?" |
A jégvarázs kétségkívül látványosra sikeredett, s a mágus kiszabadította magát: de ahogy Orion játéka egyre lendületesebb és lendületesebb lesz, úgy kezd el egyre jobban és jobban gyöngyözni Enger homloka: most érzi, nem az izgalom miatt, egész testében izzad, s a jég felszíne is itt-ott kezd nedvesen csillogni: a hőmérséklet kétséget kizárólag emelkedik!
Az idéző előtt a levegő remeg, a forróság-áradat centrumában délibáb-szerű hatás kezd kikerekedni: ellenfele alig hisz a szemének, amikor látja, hogy valósággal lángrakap a levegő, amint a megidézett szellem belép erre a síkra! A zene abbamarad, helyébe már csak mérges szuszogás marad, s egy őstroll méretű szörnyeteg...
A sötétbarna, izmos test, a dús lila szőrzet mellkasán és hátán, valamint a félelmetes lila sörényből kiálló két hatalmas szarv, s a ronda pofában virító éles sárga fogsor: a Tűzszellem karmos kezeit maga előtt összeteszi, tenyereit egymás felé fordítja. Felordít, kezeit szétrántja, a levegő pedig valósággal robban, úgy indul meg a hét méter széles, s a szörnnyel egy magasságú tűzhullám Enger felé, gőzzé alakítván útjában a jeget, felperzselvén a füvet... |
| Engert meglepi a hirtelen támadás, a kör megtörik és a sziklákat ellepi a jég. Arra még volt ideje hogy egy befejező mozdulatot tegyen félkész varázslatába és így szabadítsa el. A szikla első ránézésre csak tükröződni kezd ahogy belepi a jég majd belé hatol és szétzúzza. Homok és hó fellegébe kerül Enger a homok azonnal kezd elszálni legalább testét elrejti arra az időre közben a hó egyetlen fagyott gömbe áramlik melyet a varázsló tart kezében. Bal karja folytatja sajátos táncát. Nem tudta rendesen véghez vinni a varázslatot és védelmét is szétzúzta de legalább fegyvert is adott a kezébe. Ennyi is elég lesz bár a hátás jóval gyengébre fog sikerülni. Bal keze ökölbe szorul és a Föld felé csap mely szinte egy fagyott tóvá válik. Jobbjába lassan az összes hó bekerül és a gömb világítani kezd de ezt még nem süti el. Egyenlőre megelékszik azzal hogy a földből többet nem jön támadás azt először mágikusan is ki kell olvasztani. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
