Ismét az a némileg szokatlan helyzet állt elő, hogy a szerző időben később született trilógiája előbb jelent meg magyarul, mint a korábbi Belgariad ciklus. Ez persze nem baj, hiszen semmiféle kapcsolat nincs a két történet között - csak mint érdekességet említettem meg.

A ciklus elején Edding újfent megmutatja, miként kell elmesélni egy mítoszt, amely egyszersmind felvázolja mindazon előzményeket, amelyek a később ismertetett események megértéséhez szükségesek. Aztán rövid szünet.

Ettől kezdve a mese fonalát Garion gombolyítja tovább. Első pillantásra személye meglehetősen különös választás, hiszen sem a külvilágot nem ismeri (ami nem csoda, elvégre egy félreeső farmon nőtt fel), és az emberek viselkedéséhez sincs sok köze - lévén gyerek még beszámolója kezdetén.

Szüleire egyáltalán nem emlékszik, sokkal inkább Pol nagynénjére, aki egy vidéki farmon szakácsnő, és a maga sajátos elvei szerint igyekszik nevelni a fiút. Három furcsaság van talán, amire Garion nem kap magyarázatot, és önerőből nem képes megválaszolni: a tenyerén lévő különös „anyajegy”, a fejében időnként megszólaló tanácsosztó hang, és egy férfi, aki mintegy látomásként időnként megjelenik a közelében.

Ez utóbbi némileg zavaró ugyan, de egyébként semmi kihatással nincs az életére - legalábbis míg be nem tölti a tizennegyedik életévét. Ekkortájt betoppan hozzájuk Farkas mester (ő egy időről időre felbukkanó vándor mesemondó), és hírei azonmód távozásra késztetik Pol nénit, aki védencét is viszi magával. Ettől kezdve Garion csak néz és próbál lépést tartani az eseményekkel - több-kevesebb sikerrel.

A lényeg az, hogy köszönhetően a serdülő elbeszélőnek, nekünk, olvasóknak sincs elképzelésünk az összefüggésekről (sejtéseink természetesen vannak, elvégre nem ez az első fantasy, amit kézbe veszünk), és csak azon eseményekről értesülünk, amit Garion is ismer. Még jó, hogy az időnkénti hallgatózással (nem szép, de hasznos) rendszeresen új, és felettébb zavaros tényekhez jutunk - melyek vélhetően majd a későbbiekben nyernek értelmet.

Eddings egy érdekesen kezdődő történetet ismertet meg velünk, melyben még nincs jelen a Sparhawkra jellemző humor (bár csírái itt is felfedezhetők egy-két beszólás formájában), de ezért az összetettebbnek ígérkező cselszövés bőven kárpótolja az olvasót.

Galgóczi Tamás, www.ekultura.hu

Vissza a könyvhöz

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Janny Wurts: A ködszellem átka (ekultura.hu ajánló).

Létrehozás: 2004. augusztus 5. 12:00:16

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:08

Nyomtatási forma