Vissza a Főoldalra
 
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett

Hírek, változások
Mi is az a KGK?
Ismertető a játékról
Gyorstalpaló - Szabályok
Teljes szabálykönyv
Alternatív szabályok
Beszélgetés a tervezővel
KGK-t forgalmazó boltok
Chat, üzenõfal
Fórumok
Szavazások
Írások, novellák
Gyakori kérdések
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Termékismertető - Káosz Galaktika Kártyajáték - Alappakli

A lista folytatása...
KGK csere-bere (119)
Melyik lapokat szereted legjobban a Káosz Galaktika Kártyajátékban? (112)
KGK-ról általában (2077)
Szeretnél-e új Káosz Galaktika Kártyajáték kiegészítőt? (41)
Kombók és paklileírások (91)
Ami a szabályokból nem derül ki. (62)

További témák...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Pókerjáték
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
Ajánlott böngésző, felbontás:
Internet Explorer, 1024x768
 

Örökség (KGK novella)

A belső viszályok szabdalta császári tartományokban hatalmi intrikák és polgárháborúk dúlnak. A Birodalom lomha és tehetetlen, a gigantikus korporációk egymással háborúznak a profitért. Senki sem törődik a peremszektorok autonóm, elszigetelt világaival, és a galaktika peremén túl elterülő, kisebb, de stratégiailag jelentőssé váló civilizációkkal. Ebbe a kaotikus világba érkeznek a zargok, az idegen galaxis hódító agresszorai, és kíméletlenül átgázolnak a külső világok meggyengült immunrendszerén. A fejlett technológiával felszerelt idegen űrhajók lerombolják a peremszektorok és a Birodalom külső héján elhelyezkedő civilizációk ezreit. A reményvesztetten menekülő világok az általuk evakuált milliókkal kétségbeesetten próbálnak új, lakható planétákat keresni, hogy ott letelepedve, kolóniákat kiépítve megpróbálhassák az újrakezdést. Azonban kevés szűzföldet találnak a céljaikhoz, a nyersanyagok szűkösek, így a kolóniák vezetői ádáz harcba kezdenek a szabad bolygók megszerzéséért. Eközben lassan a mezonok előőrsei is megérkeznek, hogy még jobban megnehezítsék a kolóniák feladatát: egy új, erős és biztonságos civilizáció felépítését...

Vérvadász gépe megpördült a találattól. A koncentrált lézernyalábok jókora lyukat égettek vadászgépe nyúlánk testébe, az őket követő plazmalövedékek pedig oldalba taszítva alaposan letérítették a támadópályáról. A hajótestről páncéltörmelékek sorjáztak az űrbe, a kormos sebből kitóduló víz néhány méterrel az űrhajó teste mellett szilánkokra fagyva lebegett. Az űrcápa gép hermetikusan lezárt szelvényei szerencsére nem hagyták elveszni a többi részlegben az értékes közeget, azonban a javító robotpolipok többsége így is kirepült az űrbe. Vérvadász tudta, hogy ezzel elszállt a lehetősége a PKR - egy új instant javító technológia - használatára. Megpróbálta egyenesbe hozni a második generációs Typhoon Soldier-ét, és abban reménykedett, hogy a többieknek sikerül majd elterelniük róla a zarg cirkálók figyelmét.

Tűzagyar és Aranyszem gépe félkörívet írt le, majd a nyíl-alakzat közepéről sebesült társuk fedezésére siettek. Ezzel egy időben három zarg Hydra zárkózott fel a Magonok mellé, és újult erővel lőni kezdték Vérvadász gépét. Skarlátszín lobbanás adta tudtukra, hogy a cápa vadászgépének baloldali hajtóműblokkja megsemmisült. Mintha ez még nem lett volna elég, a lézerektől megolvadt páncélzat ráfolyt a stabilizátorokra, hogy aztán rájuk keményedve irányíthatatlanná tegye a megtépázott vadászt. A megsemmisítő támadástól csak az mentette meg Vérvadász gépét, hogy egy szerencsétlenül járt Naphajcsár roncsának a takarásába került, így a lövések többsége az egyházi hajó amúgy is hézagos páncéllemezeit rombolta tovább. A fiatal cápa komoly dilemma elé került, amit a másodperc tört része alatt kellett megoldania. Ha katapultál, akkor biztos célponttá válik, viszont a beépített hajtóművekkel irányítani tudja magát. Ellenben ha marad, csak a megfogyatkozott páncélzatában, egyetlen működőképes foton pajzsában és társai gyorsaságában bízhat.

Aranyszem látta maga alatt a sodródó vadászgépet, és tudta sem neki, sem társának már nincs esélye odaérni. Világossá vált: nincs más lehetősége, hogy megmentse a fiatal herceget a pusztulástól, mint beélesíteni az ellenséges vezérhajóra tartogatott, archeodron technológiával készült rakétákat. A jammum-tiazol fejes robbanó lövedékek rács alakzatban hagyták el az ormótlan állványokat, és egyenesen a Naphajcsáron robbantak Aranyszem ötlete bevált. Nem közvetlenül az ellenséges gépekre célzott, mert sejtette, hogy nem lenne ideje a rakétáknak a zarg ék elérésére mielőtt a herceg gépe feltűnik a roncs túloldalán, így viszont az irtózatos erejű detonáció hullámai szétszórták a küzdő feleket, időt hagyva Aranyszem és Tűzagyar felzárkózására. A lökéshullámok hatalmasat taszítottak Vérvadász gépén, aki pánikszerűen nyomta meg a katapult gombját. A tehetetlenül rázkódó Typhoon Soldier-nek levált a feje, majd nem sokkal később a kabin végébe rejtett mini hajtóművek bekapcsoltak.

Tűzagyart alulról kapta el a detonáció, megpörgette a hajóját, és egyenesen az egyik Hydra irányába lökte. Miközben azon fáradozott, hogy stabilizálja a helyzetét, a kékzászlósok főcsapatából több hajó vált ki, hogy a segítségükre siessen...

- Gondolom, most megint jön a kioktatás, hogy forrófejű vagyok és fegyelmezetlen... - Vérvadász az infúziós mellényét igazgatta, de a sebeit regeneráló öltözetnél sokkal jobban zavarta társainak lesújtó pillantása.

- Az az igazság öcskös, hogy végre megtanulhatnád, nem játszhatjuk mindig a dadus szerepét, ha valami hülyeséget csinálsz. - Aranyszem az orvosi műszerek monitorját figyelte, miközben barátjához beszélt. - Nem értem, hogy miért kell mindig magánakciókba kezdened, mikor világos volt a parancs, hogy maradjál a rajunkban...

Tűzagyar és a többi kékzászlós a medigömb előtt úszkáltak, és várták, hogy rajparancsnokuk milyen büntetést szab ki a fiatal hercegre. Aranyszem már lassan két éve volt a csapat vezetője, de még sohasem látták annyit bosszankodni, mint a "nemes poronty" miatt. Ez volt a harmadik olyan affér, mikor Vérvadász miatt rajuk konfrontációba került a parancsnoksággal. Nyilvánvaló volt, hogy miért nem éri mégis hátrány a rajt, ám azt is mindenki tudta, hogy Aranyszem emiatt komoly lelki tusákat vívott saját magával. Gyűlölt minden megkülönböztetést, ami nem a valós teljesítményükkel állt kapcsolatban.

- Csak, hogy tudd: az apád neve és a rangod nem fog állandóan megvédeni, ha zűrt csinálsz. Jó pilóta vagy és tehetséges harcos, de egyszerűen nem érzed magadra kötelezőnek az utasításokat. Ha állandóan kivonod magad a parancsaim alól, javasolni fogom, hogy helyezzenek át másik rajhoz.

- A zarg Magonok az érsek hajóját szúrták ki maguknak - védekezett Vérvadász -, ez az egész szent kompánia csupán kíséret volt, egyedül az érsek épsége számított.

Vérvadász nem járt messze az igazságtól. A napkereszt hajók kísérése mindig nehéz feladatnak bizonyult, és most ráadásul egy blokád alá kellett volna vinniük a bolygóközösség kolonizálással megbízott érsekét. Bár az egyházi méltóságot tucatnyi Naphajcsárból álló kísérete védte, valószínűleg biztosra akartak menni azzal, hogy az anyakolónia vadászraját kérték meg az akció támogatására. Sajnos, a sürgető idő miatt és előzetes tervek híján nem valami jól prosperált a két csapat, az egyesült sereg mindkét fele más harci manőverekkel és alakzatban indult áttörni a blokádon. Ennek eredményeként hiába tartotta meg a csapat a szokásos formációt, a Naphajcsárok kaotikus összevisszaságban, a szélrózsa irányában érték el a légkört.

Vérvadász erőtlenül új érvek után nézett:

- Arra gondoltam...

- Mire gondoltál? Mert, hogy nem a parancsomra, az biztos. Világos volt az utasítás: a napkereszt hajókat a zöldzászlósok kísérik. Nekünk a blokád feltörése volt a feladatunk. Nem hiszem, hogy elfogadható választ tudnál adni arra, amit tettél. Arról nem is beszélve, hogy csupán pár másodpercen múlott az életed. Ha nem emlékeznél, apád rám bízott. Ismerve őt, én lennék az utolsó, aki egy esetleges rossz hírrel beállítana hozzá.

Vérvadász komor tekintettel bámult maga elé. Nem szerette, ha az apja került szóba. Mindenki hozzá hasonlítgatta, mindenki elvárásokkal kezelte miatta. Az összes kudarcélményének gyökere ehhez az egyetlen cápához fűződött. Szánalmasnak érezte minden tettét, mert mindig apja volt az etalon. Sem nemesként, sem uralkodóként, sem harcosként nem vehette vele fel a versenyt. Hogyan is kaphatná meg azt a lehetőséget örökösként és az új kolónia hercegeként, hogy bizonyítson, hogyan is vihetné véghez azt, amit apja véghezvitt, mikor egyszerű Uszony-rasshnagiból civilizációk uralkodójává és híres harcossá vált. Mikor a zargok lerombolták a szülőrendszerét, apja négy bolygó életben maradt menekültjeinek épített új világot ezen a világvégi vulkánbolygón. Úgy érezte, hogy a kolónia minden egyes négyzetcentiméterébe beleivódott az a tökéletesség és koherencia, amit ő képtelen volt a személyiségéhez asszimilálni. Bárki bármit mond, ő már nem képes megállni a helyét egy olyan világban, ahol apja nevét viseli, és ahol semmiért sem kell foggal-körömmel harcolnia, mert mindenki meghátrál a rangja előtt és megbocsátja a hibáit. Ezt nem érthetik meg mások, mint ahogy azt sem, hogy ezért vállalja a rengeteg felesleges kockázatot, és ezért megy bele a legképtelenebb és leghajmeresztőbb őrültségekbe is, csak hogy bizonyíthasson.

- Az apám... Mindenki azt szajkózza, hogy micsoda pilóta volt. Azt hiszi, hogy azért mert ő is egy utánpótlásrajban kezdte, nekem is az ő útját kell követnem. Ájtatos papokat kell kísérgetnem, és kereskedelmi konvojokat kell felügyelnem. Sokkal szívesebben harcolnék az első vonalban, a bábseregetekben csak lerágott konc jut.

- Nem fogok veled tovább vitatkozni. Ha felgyógyultál, jelentkezz a parancsnokságon - nem akarok még több zűrt a rajomban. Majd ha lehiggadtál, és felfogtad azt, amiről beszéltem, találkozunk. Akkor visszatérhetünk a rajban váró feladataidra is.

- Aranyszem!

Vérvadász megenyhült arckifejezéssel nézett parancsnokára.

Aranyszem hátra sem fordult.

- Nincs túl sok ráérő időm...

- Köszönöm, hogy kiráncigáltál a koporsóból. Tényleg nem sokon múlott, hogy otthagyom a fogam...

A rajparancsnok elgondolkodva nézett a hercegre.

- Ne érezd, hogy ez privilégium volt. Bárkiért megtettem volna a rajomból.

- Azért kösz. És ne reméld, hogy ilyen könnyen le tudsz rázni...

Vérvadász lecsukta a szemét és ravaszul elmosolyodott.

Az eligazításra váró veterán pilóták gyűrűje mellett triciplita technikusok hada készítette fel a hajókat. A legújabb fejlesztésű Notrox mélyűrvadászokra szerelték fel a polimorf páncélzat kútjait, és az összecsapásokat koordináló Meglon stratégiai agyakat töltötték fel a hatékonyabb navigáláshoz szükséges információkkal. A hangárt körülölelő spirális balkon egyik vezérlőterméből idős cápa szemlélte az eseményeket.

Sharrrig Oprax, vagy ahogy az Erődben a háta mögött hívták: a "Hínárfaló", sohasem vált igazi harcossá. Öreg cápa volt, a bőre szikkadt-szürkére sötétedett az idő folyamán, és elmondhatta magáról, hogy számtalan Császári Háznak szolgált már. Tanácsadóként, bizalmasként, és sokak szerint minden idők egyik legnagyobb cápa mérnökeként. Nem csak a hajótervezéshez értett, hanem ismerte a harcászat minden csínját-bínját, bevetésen azonban egyetlen egyszer sem vett részt. Állítólag fiatal éveit a Grendorai-on, egy triciplita gyárvilágon töltötte, ahol sikeresen megtanult minden technikai bravúrt a háromfejűek mérnökzsenijeitől. Beszélik azt is, hogy bejáratos volt a Kelbrai Tűfokra, a szektor egyetlen ismert archeodromjába, amit rajta kívül senki sem látogathatott. Már életében legendák szőtték körül alakját, ezért hát mindenki furcsállotta, mikor a kolónia fővárosában az uralkodó bejelentette a katonai parádén, hogy maga Oprax érkezett felújítani, és hadrendbe állítani a kolónia hadihajóit a nagy összecsapásra.

Az uralkodó minden teátrális formalitástól mentesen viselkedett, mikor Oprax elé vezette a harcost.

- Nohgarr, a Vihar Armada arkkonja.

Oprax egyáltalán nem látszott megilletődöttnek. Tudta, hogy a cápa, akit az imént bemutatott az uralkodó, egy klón-nemesített harcos volt. A kötelező udvariassági szabályokon kívül nem mutatott alázatot semmilyen rang, vagy cím miatt. Egyetlen körülmény miatt érzett némi tiszteletet, mégpedig, hogy a Nohgarr néven bemutatott cápa valójában az évszázadokkal ezelőtt elpusztult, Szökőár csillaghajó legendás parancsnokának tökéletes mása volt. Egy ősrégi klónminta DNS-éből nemesített teremtmény, a dicsőséges Vihar Armada egyik legjobb harcosának minden erényével. Sejtette, hogy valami hasonló fog következni azok után, hogy az uralkodó felfedte a lapjait. A meghódításra váró kisbolygó nem csak felbecsülhetetlen érceket rejtett, hanem egy föld alá temetett inváziós drómot is, mely egyidős lehetett a cápaháborúkkal. Tudta, hogy Tűfok, vagy bármely más archeodrom technosámánjai ezért az információért minden létezőt megadtak volna, azonban sikerült egy számára sokkal kedvezőbb megállapodást kötnie az uralkodóval...

- Gondolom ő lesz a pilóta. - nézett Oprax az arkkonra.

- Hihetetlen, nemdebár? - az uralkodó körbelebegte a szoborként feszítő klónharcost - tucatnyi kémnek és xeno harcosnak kellett meghalnia ahhoz, hogy bejuttathassunk két "gwantát" az inszektoidok dominálta kolónia területére. Annak is a legmélyére, ahol ennek az őskövületnek a génmintáit rejtették el a drómban az őseink. A bárgyú bogarak még csak nem is sejtik, hogy milyen kincs rejtőzik a területükön. Azt hiszem ez kategóriákkal nagyobb érv a kolónia elfoglalására, mint a ritka ásványokat rejtő felszín.

- A fémkapszulát is áthozták? - Oprax tett egy kört az arkkon körül.

- Megtaláltuk azt is. A benne lévő két plazmakorong közül az egyik a magáé, mint ahogy abban megállapodtunk. Bár nem látom értelmét, hogy egy ekkora pusztító erejű fegyvert maga miért akar darabokra szedni. Inkább tanulmányozza akkor a hatását, mikor az arkkon beveti majd az inszektoid kolónia elleni összecsapásnál.

- Ez legyen az én gondom. - Oprax megfordult. - Engedelmével fenség, ott akarok lenni, mikor az eligazítást tartják.

Az eligazítást tartó tiszt egy pillanatra megszakította az hologömbön tartott elemzést, mikor Oprax belépett. A vén cápa végigpásztázott tekintetével a teremben összezsúfolódott harcosokon, majd elégedetten elfoglalt egy helyet a VIP szekcióban.

- Tehát minden hajó visz magával egy tűznavigátort - folytatta a tiszt - ez garantálja, hogy a stratégiailag fontos épületek és támaszpontok ellen hatékonyan léphessünk fel. A kilences referenciaponttól 3 óra irányban több épület is szorosan egymás mellett helyezkedik el, viszont nehéztüzérségi ionágyúkkal védik őket. Itt a bombázást Carel-M leszorító mezővel támogatjuk, ami horizontálisan szétteríti majd a detonációt. Remélhetőleg ez több épületet is letarol majd. A kolónia központi része fölött várhatóan űrburok lesz, amit nagyhatékonyságú vákuum generátorokkal gerjesztenek, így a légköri vadászokat nem tudjuk bevetni, hiszen a légüres térben sajnos a hajtóműveik használhatatlanok. Ide hibrid gépeket küldünk, melyek fúziós reaktorai nem kötöttek égési folyamatokhoz. Elsődleges célpontok a pajzserődöket tápláló generátorok, és a légvédelmi ütegek. A védelmi rendszer kiiktatásával könnyű prédává válnak az önmagukat megvédeni képtelen épületek.

- És mi lesz a civilekkel? - szólalt meg az első sorokban egy kissé ideges inszektoid.

- A múlt hónapban hozzájuk látogató karnoplantusz kereskedelmi konvojnál néhány beépített ügynökünk volt, akik vittek magukkal nagy hatásfokú talajkorrodáló vegyszert. A délnyugati átjárónál temérdek stratégiai bázisuk összedőlt, a civilek több mint háromnegyede most azon fáradozik, hogy kijavítsa a hibákat, számos lokális inszektoid munkaproject alakult a restaurációra. Ez a zóna kívül esik a harci területeken.

- Mi lesz a mélyűrvadászok feladata? - kérdezte a fekete egyenruhát viselő vadászok parancsnoka.

- Legfontosabb teendő a belépési pontoknál lévő térszűkítő állomások megsemmisítése és a légköri dobóhajók biztonságos célba juttatása. Helyet kell csinálni a felszíni csapatok és vadászgépek bevetéséhez. A legnagyobb akadály, hogy a stratégiai területeket az orbitális pályán koncentrált aknamező védi, és a katonai űrállomások energia deflektorokkal vannak felszerelve. Lehetőleg kis energiájú fegyverekkel, vagy Kraptun célkövető rakétákkal kell támadni őket.

- Még valami. A hátvédcsapatot egy óriásromboló vezeti. A napkereszt egyháztól kapott Hexenhammer csillagcirkálót úgy alakítottuk ki, hogy az esetleges meglepetéseket is felkészülten fogadhassuk. - Itt a tiszt az Aranyszem körül csoportosuló pilótákra nézett. - A Hexenhammer-t a kékzászlósok raja fogja a bevetésen kísérni.

Nohgarr, a klónharcos merengve nézte a kivetítőn dúló csatát. A Hexenhammer parancsnoki hídja akkora volt, mint egy székesegyház templomhajója, neki mégis szűknek tűnt. A cápa háborúk gigantikus vezérhajóinak emléke keveredett benne a befogadó gén-anyatest kusza emléktöredékeivel. Ürességet érzett. Gyermeteg háború dúlt a szeme előtt, két vándorkolónia nevetséges kis játéka a nyersanyagokért, ami számára dicstelennek tűnt az egykor tündöklő cápabirodalom hódító hadjárataihoz képest. Visszasüllyedt a galaktika a barbár korszakba, ahol még a Hexenhammer paneljára szerelt plazmakorong is boszorkányságnak számított. Úgy érezte magát, mint aki eltévedt. Mintha egy tökéletesen idegen világból érkezett volna ide...

A fekete vezér megégett testtel küzdött az ájulás ellen. Légköri vadászának kigyulladt pilótafülkéje bekormozta a romokban álló kolónia felett szemlélődő felhőket. A parancsnoki hajó egy gyors, és drasztikus kényszerleszállást követően belefúródott a felszínt borító tőzegbe. A xeno pilóta az ép karjával az adóvevőt kereste.

- Itt a feketezászlósok parancsnoka - szólt a készülékbe. - Ne küldjétek a második vonalat. Ezek a bogarak jóval okosabbak, mint hittük. Nem voltak vákuum terek, egészen mással vártak ránk... Vonuljatok vissza! A rajom...

A pilótafülke lángjai elérték a vadászgép katalizátor-magját, és továbbterjedtek annak "véredényein". A fúziós reaktor védőburka megrepedt. Narancsszínű lobbanás dobta meg a második vonal légkörbe érkező gépeit, ahogy a fekete vezér hibrid hajója atomjaira robbant. A felszíni vadászok érkező hulláma pedig egyenesen szembetalálta magát az inszektoidok gépesített földi haderejével: óriási, folyékony fém borította rovargépek seregével. És ezek a lebegő, alakváltoztató monstrumok izzó magmát és mágnes-gyorsított fémtömböket köpködtek az érkezőkre...

- Nyolc óra irányában rombolók közelednek! - halotta Vérvadász az egyik kékzászlós hangját. A Hexenhammert kísérő raj megpróbált új alakzatot felvenni. A közeledő monstrumok láthatóan kitérőpályára álltak, majd megnyitották az oldalukban elhelyezkedő dokkzsilipeket. A rombolók várt offenzív manővere azonban elmaradt. Több oldalról is megkönnyebbült morgást lehetett hallani a rádión keresztül. Akik arra számítottak, hogy a zsilipdokkokból kirajzó vadászgépekkel találják szemben magukat, azok most meglepődve konstatálhatták, hogy a rombolók "csupán" újabb aknákat szórnak szét a belépési pont körül.

- A felszíni és légköri csapatokat már korábban elvesztettük. - szólt a rádión át Aranyszem. - Hatalmas harcot vívtak a bogarak gépesített erőivel, és jóformán minden elpusztult körülöttük. Beleértve a rovargépeket is... Sajnos a zöldzászlósoknak végük, és a fehérzászlósok is kivonták magukat a harcból. Csupán néhány ellátó teherhajó maradt meg a rajukból, így vissza kellet térniük a kiindulási pontra. Mi maradtunk utoljára fiúk, szedjétek össze magatokat! Ha nem sikerül átvinni a zárógyűrűn a Hexenhammert, akár fordulhatunk is vissza.

- Tűzagyar! Szedjétek össze az utóvéd egységeket. Elölről az aknamezőt rugalmas pajzsok védik. Ha alacsony sebességen közelítjük meg, akkor átmanőverezhetünk rajtuk, és hátulról leszedhetjük őket.

Vérvadász a raj hátsó szárnyán haladt. Már kezdettől fogva rossz érzés motoszkált benne, és ez egyre csak fokozódott, mikor megközelítették az aknamezőt. A leginkább tüskés csillagra emlékeztető gömbök mozdulatlanul lebegtek, eltakarva a belépési pontot a vadászok elől. A rombolók a fekete-vörös pontok halmazán kívül készülődtek támadóállást felvenni. Az ifjú herceg mély levegőt vett, majd megfordította a gépét, és visszaindult a gigászi csillagcirkáló felé. Épp, hogy a Hexenhammer takarásába ért, mikor elszabadult a pokol. Az aknák szinte parancsszóra kezdtek átalakulni. Az eléjük feszített pajzsháló ezernyi részre szakadt, minden egyes kis gömb körül oktaéder burkolatot vonva. A csillag tüskéi visszahúzódtak a miniatűr testbe, átadva a helyüket három trapéz alakú szárnynak. A gömbök elülső és hátulsó oldala fókuszszerűen kinyílt, majd ezt követően a fémes burkolatba ágyazódva egy kis méretű hajtómű, és egy frontális ágyú jelent meg. Az aknából lett apró vadászok azonnal támadásba lendültek. Tűzagyar gépét az első pillanatban tucatnyi lézersugár fúrta át. Szerencsétlenül járt társa szétszóródó hajótörmelékei közül Aranyszem bukkant elő, de a kitérő manőverrel egyenesen a rombolók kereszttüzébe került... Alig másfél perc múltán több mint negyven akna-vadászgép dongta körül a Hexenhammer testét.

Nohgarr már a felszíni harcnál sejtette, mi történik. Az inszektoid páncélozott egységek ismerősnek tűntek. Valamikor a Wang Lu flotta, a Fekete Légió bevetésének idején használtak ilyeneket először a rovarok a Vihar Armada által irányított xeno rohamosztagosok ellen. És ez az aknás trükk... A Nagy Összecsapáson a vadászokat terelgető ember rombolóhajók stratégiája volt ez. Agyafúrt csapda, mely Wang Lu manőverként hírsült el. Csak akkor az aknák helyén aszteroidákról startoló vadászgépek, és roncsnak, vagy űrszemétnek álcázott morf hajók alkották a csalit. Minden kétséget kizáróan az inszektoidok is megtalálták az inváziós drómot...

A klónharcosnak már nem maradt ideje cselekedni. Lázasan igyekezett a vezérlő konzolon lévő indítókapcsolót elérni, de mielőtt elindíthatta volna a plazmakorongot, egy akna-vadász átrobbantotta a hajó hídjának elvileg törhetetlen frontális panoráma ablakát. A detonáció azonnal mindenkit megölt, a légnyomás a falakra szórta vagy átpasszírozta a berendezési tárgyakon a holttesteket, majd kilökte őket az űrbe. Rémisztő látványt nyújtottak a triciplita technikusok, cerebrita mérnökök és cápa tűznavigátorok kővé fagyott, kifelé sodródó holttestei.

Vérvadász csak fél szemmel figyelte a kékzászlósok egyre fogyatkozó kusza alakzatát. Egyenesen a Hexenhammer meglékelt fejébe tartott.

- Aranyszem! Azonnal vonuljatok vissza!

- Te gyáva féreg! - Aranyszem tombolt a dühtől. - Itt hagytál minket a szarban, itt döglünk meg apád dicsőségére, de legalább bátran, nem úgy mint a heringvérű fia... Nem tartozol többé közénk. Ne merd magad nemeshalnak nevezni ezek után!

- Aranyszem erre nincs idő. Most dokkoltam a Hexenhammer vezérhídján. Elindítom a plazmakorongot.

Aranyszem akart valamit válaszolni, de aztán meggondolta magát. Széles ívben megfordította a raját, majd teljes sebességgel távolodni kezdett. Vérvadász kizsilipelt a vadászából és odalebegett a megkormosodott irányítópanelhez...

Négyen álltak a korallteknő előtt. Az átlátszó üvegfalakon keresztül a feldíszített koporsóban egy fiatal cápa teste látszott. Arca halálában is nyugtalan volt.

Az uralkodó rezzenéstelen arccal nézte a fiát. A fiatal hercegből nagyobb vezető válhatott volna, mint belőle, vagy mint bárkiből, akit ismert. Túl fiatal volt és vakmerő. Égett benne a bizonyítási vágy, de nem kapott a sorstól csak egyetlen lehetőséget.

Egy értelmetlen háború halottja volt, mint sok ezer társa. Egy olyan háborúé, amibe a zarg agresszorok kényszerítették őket azzal, hogy lerombolták a világaikat. Menekülniük kellett, és egymással harcolniuk a szabad forrásokért. A kolóniák háborúja pedig káoszba döntötte a galaktikát...

Egyetlen hosszú pillanat volt. A lilásan pulzáló, önvezérlő korong elhagyta a rejtekhelyét. Nem voltak falak, nem voltak akadályok, melyek megvédték volna a Hexenhammer belsejében lebegve a plazmakorongot körülölelő archeo pajzs gyilkos sugárzásától. Akár egy földöntúli glória, a sugarak körbelengték a testét. Már halott volt, de még valami spirituális erő a lelkét a testéhez kapcsolta.

Nem gondolkodott és nem érzett: tudta, hogy ez a pillanat lett az öröksége. Vékony ezüstszálon lebegve nézte, ahogy a korong az egyik vadásztól a másikig pörögve halálos sebet éget mindegyikbe, majd önmagát is felemésztve egy szemet vakító lobbanással kettévágja az űrt...

Írta: Mermalior
A cikk az Alanori Krónika 48. számában jelent meg.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 10 szavazat alapján 8.3)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: A törvény betűje (Káosz Galaktika novella).

Létrehozás: 2004. március 16. 12:48:36Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:10 Küldd el a cikket másoknak Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2021
1680 Budapest, Pf. 4 | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.