- Figyelem! Figyelem! - harsogta a kikiáltó.

Sebes Jimmy megállt egy kapualj árnyékában. A kikiáltót egy feketébe és aranyba öltözött katona kísérte, akinek a szeme meglepően élénken villant jobbra-balra. Két nap telt ez azóta, hogy Kártékony Neville és Füles Larry társaságában megjárta a csatornákat, ám csak most múlt el a kalandot követő enyhe hasmenése, és semmi kedve nem volt ismét üldözött vadat játszani.

- Krondor város megbízott kormányzójának rendelete alapján a város törvényei a következőképpen módosulnak: az utcai prostitúció a mai naptól fogva ugyanolyan bűntettnek minősül, mint a rablás és fosztogatás, és ugyanazt a büntetést vonja maga után! A bordélyházak és örömtanyák csak a korona engedélyével folytathatják működésüket! A kéregetés szintén bűntettnek minősül, amelynek büntetése ötven korbácsütés!

És így folytatta a szokásos záró formuláig - "ezen és ezen a napon ez és ez saját keze által" -, Jimmy azonban már nem figyelt.

A bordélyházak működésének engedélyhez kötése azt jelentette, hogy a herceg ügynökei és katonái az összes házat át fogják kutatni, és nyilvántartásba veszik a lányokat.

Ám a rablás és fosztogatás főbenjáró bűn volt, akasztás járt érte, az ötven korbácsütést pedig csak a legerősebb férfiak élhetik túl. És ez azt jelenti, hogy mindenkinek, akit a herceg emberei elkaptak - Flórának, Geraldnak és a többieknek - megpecsételődött a sorsa. Jimmy sarkon fordult, és végigszaladt néhány sikátoron a legközelebbi csatornanyílásig. Már csak napok kérdése, és mindannyian meghalnak.

- A megbízott kormányzó kinyilvánította akaratát - dörmögte halkan, miközben leugrott egy aknába, és nesztelenül földet ért a nyálkás köveken. - Most lássuk, milyen döntésre jutott a Pillér.

A Csúfolódók pihenője zsúfolásig tele volt - Jimmy még soha nem látott ennyi embert a teremben -, és olyan hangos volt a zsongás, hogy még a saját hangját sem hallotta. A hangulatra rányomta a bélyegét a félelem, a fiút körülvevő arcok azonban elszántak és kemények voltak. Alig akadt olyan Csúfolódó, akinek egyetlen barátja vagy rokona sem volt a várbörtönben. Jimmy eltűnődött azon, hogy vajon a rabok tudják-e, milyen sors vár rájuk.

Angolnaként siklott át az emberek között, és hamarosan rájött, hogy senki nem tud semmit, csak amit a kikiáltó közhírré tett. Senki nem tudta, hogy a Pillér mit szándékozik tenni, és a Napmestert sem látta senki az elmúlt néhány órában, pedig az Éjmester csak két óra múlva veszi át a vezetést. És senki nem mert kilépni az utcára, főleg a nők és a koldusok nem.

Jimmy szeme Füles Larryt kereste. Hamarosan meg is találta: a fiú a mennyezetet megtámasztó egyik ív tetején kapaszkodott. Jimmy úgy összekuporodott, mint egy vízköpő, és kúszni kezdett a barátja felé. Amikor végre Larry kakasülője alatt állt, és a tekintetük összetalálkozott, az olyan volt, mint egy kézrázás: szavak nélkül is tolmácsolta a gondolataikat. A fiatalabb fiú összeszorította a száját, és idegesen nyeldekelt, majd felnézett, és valamitől, amit a terem túlfelén látott, megmerevedett.

- Mi az? - kérdezte Jimmy.

- Kacagó Jack - kiáltott le Larry.

A kiáltást mások is meghallották, és egy emberként fordultak arra, amerre a fiú nézett. Úgy terjedt a csönd, mint kavics keltette hullám a nyugodt vízfelszínen, ahogy híre ment, hogy az Éjmester jobbkeze közeledik. Mire az éjszakai felügyelő elfoglalta helyét egy asztal tetején, az egész teremre néma csönd telepedett. A némaságot csak az innen-onnan felhangzó köhögés és a csöpögő víz loccsanásai törték meg. Kacagó Jack körbefordult, hogy mindenkin végignézhessen. Az arca még a szokásosnál is komorabb volt.

- Mindannyian hallottátok a hírt - kiáltotta -, így nem ismétlem el a rendeletet! A parancs az, hogy ne csináljatok semmit! Rejtőzzetek el, és bízzátok ezt az ügyet a Pillérre! Megértettétek?

A tömeg egy hosszú pillanatig csöndben állt, és az elégedetlenség úgy dagadt, mint egy hullám.

- Megértettétek? - ismételte Jack, és komor tekintettel meredt az összegyűltekre.

Itt-ott felcsendült néhány hang, a Csúfolódók többsége azonban csak némán állt. Többet vártak, és a feszült csönddel ezt kifejezésre is juttatták.

- Hát nem remek társaság ez? - gúnyolódott Kacagó Jack. - Hát még hírből sem ismeritek a hűséget? - kiáltotta. - Hol lennétek ti a Pillér nélkül? Mi? Én mondom, legtöbben már a földben rohadnátok! Jó időkben könnyű lojálisnak lenni. Nem nehéz követni a szabályokat, és tenni, ami a kötelességetek, amikor mindenkinek jól megy a sora. Ám pont akkor kell a leginkább engedelmeskedni a parancsoknak, amikor nehéz idők járnak! - Komor pillantása mindenkin végigsöpört. - Tehát hogy döntötök? Engedelmeskedtek a parancsnak, vagy kitakarodtok innét az utcára, ahonnan a katonák bármikor elhurcolhatnak?

A kérdést zavarodott csönd fogadta. Kacagó Jack nyilván harsogó igenlésre várt, a Csúfolódók azonban tanácstalanul pillantottak egymásra, mintha nem tudnák, mit mondjanak, ami véletlenül sem hangzik úgy, mintha az utcára kívánkoznának.

- Hát, ha így állunk - dörmögte Jimmy. - Pillér! - kiáltotta teli torokból, és öklével a levegőbe csapott.

A tömeg mintha megvadult volna: felkapták a kiáltást, és addig bömbölték titokzatos vezetőjük nevét, míg végül por és kavics kezdett hullani a mennyezetről. Kacagó Jack felemelte a kezét, és csöndet kért.

- Menjetek a hálóhelyetekre! - hangzott az utasítása. - Ott várjatok, amíg más parancsot nem kaptok. Egy dolgot megígérhetek: nem kell sokáig tűrnötök a bezártságot. De amíg mást nem mondok, senki nem csinál semmit!

Harsány éljenzés fogadta a szavait, ami azonban gyorsan elhalt, miután Kacagó Jack lelépett rögtönzött pódiumáról. Jimmy felpillantott Larryra, és állával az ajtó felé bökött, majd elindult kifelé. Tudta, hogy a fiatalabb fiú amint tud, utána siet.

Jimmy ment elöl. Felmásztak egy csatornanyíláson, végigsiettek néhány sötét sikátoron - legtöbbjük mocskos, egy-kettő viszonylag tiszta volt -, majd megálltak egy kőbe ágyazott cédrusoszlopokból álló kerítés előtt. Jimmy felmászott rá, ügyesen átszökkent egy ablakpárkányra, majd megragadta egy szétmállott tégla helyén keletkezett lyuk szélét, és felhúzta magát az emeleti ablak párkányára. Óvatosan egyensúlyozva felállt, és megkapaszkodott az ereszcsatornában. Felhúzódzkodott. A lábujjai szinte maguktól megtalálták a téglák közötti réseket, így a lábával addig nyomta magát felfelé, míg végül a cseréptetőn hasalt.

Nesztelenül arrébbhúzódott, hogy Larry is felmászhasson. A testmozgás ellenére egyiküknek sem lett szaporább a légzése, hisz a tetőkön való közlekedés ugyanolyan természetes volt számukra, mint a lépcsőn való felkapaszkodás egy házinéni számára.

A két tolvajfiú egy lármás kikötői kocsma tetején állt. A lábuk alatt erősen vibráltak a cserepek, mivel alattuk az ócska lőréből alaposan benyakalt matrózok egy nótával próbálkoztak, ennek ellenére olyan nesztelenül mozogtak, ahogy csak tudtak. Egy tetőablak árnyékában megálltak. Jimmy óvatosan bekukucskált az ablakon, de a szoba szerencsére üres volt. Hanyatt feküdt, a csillagokat bámulta, és figyelmesen fülelt, hátha meghallja az üldözők lépteit. Larry csöndben leült mellé, és ő is a fülét hegyezte. Ám senki nem követte őket.

- Szerintem - suttogta Larry egy percnyi hallgatózás után - a Pillér azt hiszi, del Garza csak fenyegetőzik. - Nagyon boldogtalannak tűnt.

Jimmy bólintott, majd miután rájött, túl sötét van ahhoz, hogy barátja lássa ezt az apró fejmozdulatot, egyetértően felmordult.

- Csak az a baj - folytatta a fiatalabb tolvaj indulatosan -, hogy nem csak fenyegetőzik. Miért is tenné? Senki nem fog szót emelni, ha felakasztat fél tucat Csúfolódót. Vagy akár félszázat.

Jimmy csöndre intette, mivel Larry a végén szinte kiabált tehetetlenségében. Persze rögtön bocsánatot kért. Jimmy biztatóan vállon veregette az elkeseredett fiút, ám a lelke mélyén egyetértett Larryval. A megbízott kormányzó a lehető legkellemetlenebb helyzetbe hozza majd a Pillért, mielőtt hajlandó lesz megkezdeni a tárgyalásokat. Már ha egyáltalán hajlandó lesz valaha megkezdeni.

A tolvajcéh hosszú történelme alatt a Csúfolódók és a Korona megbízottai soha nem ültek tárgyalóasztal mellé, ám a céh alapítása óta eltelt évtizedek során a Csúfolódók számos alkalommal kölcsönösen előnyös megállapodást kötöttek Krondor hercegével. Egy az udvarban jó kapcsolatokkal rendelkező kereskedő elejtett megjegyzése, vagy egy a törvény mindkét oldalán üzletelő kalmár által továbbított üzenet, és a tolvajoknak időről-időre sikerült elkerülniük az igazán nehéz helyzeteket. A Csúfolódók levették a kezüket azokról a társaikról, akiket munka közben rajtakaptak, és jogosan letartóztattak; ezt minden tolvaj és útonálló megértette és elfogadta. Ám ha olykor-olykor egy túlságosan lelkes csendőr nem a valódi tettest rángatta az akasztófa alá, vagy egy ártalmatlan dolgozó lányt vagy koldust valami komoly bűnnel vádoltak, akkor általában sikerült megegyezésre jutni. Nem is egy Csúfolódó került ki úgy a dutyiból, hogy Krondor seriffje egyértelmű bizonyítékot kapott az illető ártatlanságáról - általában információt a valódi tettes hollétéről, olykor azonban a tettes holttestét. Máskor meg a Pillér engedélye nélkül tevékenykedő bandát nyújtottak át gúzsba kötve a seriff embereinek, s így megkímélték őket a letartóztatás jelentette fáradságtól.

- A Pillér semmit nem fog tenni, igaz? - kérdezte Larry.

- Jelen pillanatban szerintem nem kockáztathatja meg azt, hogy esetleg tovább súlyosbítsa a helyzetet. Attól tartok, mi semmit nem tudunk felajánlani del Garzának - mondta Jimmy. - Amennyire én látom, őt most egyetlen dolog tehetné csak boldoggá: ha végre látná, hogy Radburn visszatér, méghozzá Anita hercegnővel együtt. És mivel a hercegnő Arutha herceg társaságában már valahol félúton járhat Crydee felé, nem valószínű, hogy ez hamarosan bekövetkezik. Így del Garza nem sokat tehet; ha felakasztat egy rakás Csúfolódót, legalább elmondhatja Bas-Tyrának, hogy ő mindent megtett. És ha Radburn megöleti magát útközben, akkor rákenheti az egészet, és nyugodtan állíthatja, hogy ő megpróbálta helyrehozni a hibát. Semmi kétség, a fiúknak és a lányoknak nagyon rosszul áll a szénája.

Jimmy egy pillanatra elhallgatott; tudta, hogy nem egyszerűen rosszul áll a szénájuk, hanem egyenesen halálra vannak ítélve. Végül csak annyit mondott:

- Mostantól a mi kezünkben van a sorsuk.

Fojtott sírás ütötte meg a fülét, és amikor Larry felé fordult, látta, hogy könnyek csillannak a fiú szemében.

- Megölhetnek minket - mondta a fiatalabb tolvaj.

Jimmy felnevetett.

- Az biztos, hogy del Garza patkányai boldogan végeznek velünk, ha hagyjuk magunkat. Ami a Pillért illeti... - Elhallgatott, és tágra nyílt szemmel nézte, ahogy egy hullócsillag átvillan az égbolton. Közben végiggondolta, hogy a Pillér részéről mire számíthatnak. - Nem fognak megdicsérni, az biztos; valószínűleg egy jó alapos verést kapunk, amiért nem engedelmeskedtünk a parancsnak. De ha sikerülne mindenkit kihoznunk...

- Mindenkit?!?... - nyikkant fel Larry.

- Hát igen. Miért ne?

- Én csak az öcsémet akarom kihozni.

- Nem, az nem elég - mondta Jimmy, és felült. - Ki akarod hozni a testvéredet, ezt megértem, de ha ki tudnánk csempészni a többieket is, az egyszerűen remek lenne. Nem gondolod?

Egy darabig csönd volt, majd Larry felsóhajtott.

- Hát, talán igen...

- És akkor a céh minden tagja hősként tekintene ránk. Olyan népszerűek lennénk, hogy jó darabig nem kellene attól tartanunk, hogy valaki elvágja a nyakunkat.

- Hát, igazad lehet.

Jimmy ennél sokkal lelkesebb egyetértésre számított, de hát ez is megteszi. Felállt.

- Először is menjünk, és nézzük meg azt a helyet, amit Kártékony Neville mutatott! Ha tudjuk, hogy mire számíthatunk, nekiállhatunk terveket kovácsolni. Aztán majd meglátjuk... - Elindult. A még mindig vonakodó Füles Larry követte.

- Mit látunk meg? - érdeklődött.

- Hogy a Pillér megöl minket, vagy sem - felelte Jimmy fülig érő szájjal.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Janny Wurts: A száműzött herceg (részlet 2.).

Létrehozás: 2004. július 29. 13:47:53

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20

Nyomtatási forma