| //Lord Raptor -a törpöm- most jelenleg kláni megbizatás ügyeiben jár el. De Ítélethozó már oda is ért ;-))// |
//és igen, ényém az 1500. köszönöm  // |
| // Gyere át a Kalndok Városába, ott minden kérdésedre választ kapsz. // |
-Az az elf ott,aki épp menni készül.-szólt higgadtan Haluhel,miközben Vándor után indult,minden sietség nélkül.Látszott rajta,hogy nem nagyon riasztja meg a harcias nő.-Azt ajánlom ne köss belé,az istenekkel szokott alkukat.Caran,jössz?S,Raptor?
Kiment a fogadóból,s eltette két megbízható,ezüst,s mithrill pengéjű kését.
-Hadd jöjjenek!-mondta halkan,miközben magabiztosan lépkedett.Beérte Vándort.
-Mekkora a sereg?Vagy csak előörsről van szó?-kérdezte újdonsült társát.Hátborzongató,önbizalommal teli mosoly jelent meg Haluhel arcán.-Van még egy két trükk a tarsolyomban. |
Vándor dühösen pattant fel, amikor Lyation (nőkhőz máltatla módon) a fejére csapott.
-Mindketten sokat jelentetek nekem, de ne várd el tőlem hogy úgy viselkedjek mint egy asszony! Az utolsó szót szinte gyűlölködve ejtette ki.
-Most mennem kell, hogy megvédjem a gyermekemet és a várost a vámpír hordától! Én csak az életemet tudom adni neki! Mutatott a gyermekre, azzal kiviharzott a fogadóból. Lyation dühösen bár, de büszkén nézett utána.
-Igazi barbár! Apropó! KI volt az aki megjegyzést tett rám?! Kérdezte, és fél kézzel kivonta fegyverét. Egyik kezében a gyermekkel, másikban fegyverrel úgy nézett ki mint egy vicsorgó anyatigris. Nem volt kétséges, hogy még így is képes a harcra. |
| //majd addig várok.de gyorsan írjátok be őket a történetbe,mert nem akarok esküszegőnek látszani./ |
| //csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy nem kéne minden kalandozót elcsalni, mivel egy vámpírhordatámadás várható...S'almeyna és lovagjai pedig vannak 20-30-an...kéne egy kis kalandozósegítség, mert ugyebár azok a legjobb harcosok...// |
| //bevágom a szunyát..majd holnap megint itt leszek.nem hittétek volna,mi)? |
//hát persze!//
Haluhel elgondolkozott a hölgy mondatain.Talán felkér pár bajtársat..Ha valaki ajánlokozik.Egyébként megoldja ő maga is,de azért nem rossz társágban.A hangulat..Talán felkéri Caran,hogy tartson vele.Vagy Lord Raptort.Vándor is jöhet,meg az egész pereputty.Tituszt,se hagyná ki.De ő nem fogja,sértené a hiúságát.Csak ajánlkozzanak..)))))))) |
Jéghideg fuvallat söpör végig a kocsma előtt az utcán....
Az ajtó mintha csak magától, kinyílik, nyekereg majd megáll.
Halk léptek zaja, vagy csak a szél csupán?
Hangok. Hangok innen is onnan is. Vagy csak a lomb susog netán?
Mi lett itt...visszatérek....
Egyszer talán!
A szél eláll, a hang eltűnik.
// na hogysmint édes kis kocsmám, üzemelsz még ugye?^^ // |
-Szívesen. Segíthet most, a férjem öccsét elrabolta egy démon, kérem, segítsen a kiszabadításában. Biztosan észrevette már a lebegő hegyet meg az erdőt. Ha engem keresne, a lebegő hegy az Aréna, a közepe az Első Szint. Ott lakom. Az erdő pedig a fejvadászbázist védi; jöjjön ide!-Haluhel odajön, mire a druida megcsókolja az arcát.
-Csak ne bízza el magát. Már foglalt vagyok. Ezt a jelet fel fogják ismerni a Fejvadászerdő lényei, és át fogják engedni. A Bázis közelében vannak; keressd Janinát, és mondd meg neki, hogy én küldtelek, és hogy szeretnél segíteni. Ott majd bizonyíthatod rátermettségedet.
Ezzel Arylin kecsesen kivonul; a nyitva felejtett ajtón keresztül a vendégek látják, ahogyan felült a hatalmas griff hátára, és nagy porfelhő kíséretében elszáll, majd leszáll az Első Szinten.
//beszéltem már egy-két Sárkánnyal, fel fognak venni, majd beszélek Madavval is. tudod, ő a klánvezér// |
//Két hosszúkésem van,de semmi gond.//
-Köszönöm,nemes hölgy.-hajolt meg higgadtan.-Egyszer segítek magán,de csak egyszer!Kérem,ne nézzen így több van bennem,mint ami kívülről látszik.-ennél a mondatnál megcsillant ezüsten csillogó szeme. |
Engedtek is, de azt észrevette, hogy nem őmiatta, hanem mert Arylin elengedte. Gyorsan a katonákra szegezte a kardját, mivel az is kiszabadult.
-Állj!-mondta Arylin, mire egy zöld erőtér jött létre az ellenfelek között. A katonák gondolták, hogy előbb likvidálni kellene a nőszemélyt, ezért szép lassan elindultak felé; elindultak, de inkább megálltak, mivel Ayostion bedugta tollas fejét az ajtón, és fenyegetően rájuk mordult.
-Tűnjetek vissza, és mondjátok meg a királyotoknak, hogy eme elf Xojertha, Elvandar második druidájának és feleségének, Arylin Holdpengének a védelme alatt áll.
A zölden ragyogó szemei hatására a katonák jobbnak látták, hogy eltűnjenek a kocsmából, Ayostion rájuk mordult kifelemenet, de elengedte őket... |
| -Haluhel Il Mealdan a nevem hölgyem.Régen,több száz éve egy elf királynál szolgáltam,mint udvari bárd.Százak jártak az előadásaimra!De nem sokáig élvezhettem a fényűzést..Ugyanis ennek a királynak volt egy csodaszép leánya is.Egymásba szerettünk,miegymás..Egy hónapig voltunk együtt,titokban.Végülis,rájöttek a kapcsolatunkra,s menekülnem kellet.Hosszú évtizedeket töltöttem a kopár,hófödte hegycsúcsokon.A törpöktől kaptam ezeket a varázsfegyvereket,mikor teljesítettem egy igen hasznos küdetést nekik.Végül úgy döntöttem,lejövök ezekre a vidékekre,s megpróbálok a kalandozásaimból,lantomból élni.Azt hittem,már elültek a felhők a fejem fölött.Hát tévedtem!-süppedt vissza-a beszéd közben-nyugodt önmagába az elf.Megint megpróbálta,hátha engednek béklyói.. |
| //ugyanaz mint itt,Haluhel.köszi az infót.és szívesen csatlakozok hozzátok.// |
A kocsma ajtaja kicsapódik, ahogy Ayostion, az Első Szint Őrzője-egy hatalmas griff-leszáll a kocsma előtt. Belép Arylin, és egy intésére indák tekerednek a katonákra és az elfre.
-Sajnálom, de nem engedhetem, hogy megölld. Ki vagy? Ne is próbálljatok meg kiszabadulni, ezek az indák az Ördöghurok névre hallgatnak, és nem fognak elengedni. Tehát, ki vagy, és ezek mért üldöznek?
Haluhel megpróbálja elvágni az indákat, de azok szorosan rátekeredtek a kardra és a kezére. Látja, hogy a katona is hasonló gondokkal küzd; kénytelen lesz válaszolni a nő kérdésére... |
//úgy hallottam, 90 napig élnek...most van egy 11. szintű karakterem, és a Sárkány klán tagja vagyok...ha leszel 3-as szintű, csatlakozz hozzánk
mi a neved? majd szólok, és egyből felvesznek// |
//hát azért kösz.//
Haluhel felébredt mély álmából.Magához vette két hosszúkését,s kilépett erkélyére.S ekkor meglátta azt a tizenkét lovast,aki most csörtetett be a fogadóajtó elé.Mind magas,szikár emberek voltak,díszes páncélzatban,csúcsos sisakkal a fejükön.Egy címer volt a mellvértjükön:egy kardot körbölelő rózsa.
-jaj,ne!-rohant vissza szobájába az elf.-Aermir!
Kicsapódott a fogadó ajtaja,s tizenkét,díszes páncélzatba öltözött férfi türemkedett elő ellökve néhány vendéget.
-Egy elf dalnokot keresünk.Szökevény.Addják ki,de gyorsan,ha itt van.
Ekkor lejött Haluhel.
-Itt vagyok.De élve nem fogtok el!-a férfi még nem is tudta,hogy már meghalt,az elf a következő katona támadását hárította,s masik késével szúrt.Betalált a támadás.Ennek ellenére látzsott,ha nem jön segítség,nem bírja sokáig... |
//Te.. foggalmam nincs  nagyon rég volt benne egy karim, eljutottam benne asszem 9. szintig aztán kitettem szabira, és mire vissza akartam hívni eltünt. Ennyit erről :-/ kár érte..// |
| //bocs a helyesírásért.limitált benne az életidő??most kezdtem el.egyébként meddig élnek ott a karakterek?már ha ezt itt megkérdezhetem.// |
| //sívesen segítek. akkor örülök, h már wan tapasztalatod Mi csak a két visszapert használjuk offtopic írása esetén, a *-ot és a kötőjelet, ha a tevékenységünkről írunk, illetve én ismerek egy itt nem használt jelet, a ~, amit ha jól tudom a gondolatok kiírására használnak másutt. Itt csak a legalapvetőbb jelek vetették meg a lábukat, hisz a közösségnek nincs szüksége többre. Ha szabad kérdeznem melyik volt az a másik játék? Netán a aThrillion Kincsei? Ha jól tudom ott limitált az életidő.// |
A fogadó vastag tölgyfaajtaja mekcsikordult,s belépett rajta egy elf.Hófehér,hosszú haját körülölelte a sűrű,áttetsző füst.Díszes tunikát,viselt,mit indák fonták körbe(az inda díszítés).Egy csöppnyi ezüst is lehetett ebben a csodás öltözékben.Szeme írisze,a szokásos szinek helyett,ezüst árnyaltú volt.Bőre világos volt,talán a hosszú évek alatt fehéredett ki,amíg üldözték.Csizma helyett,topánt viselt,ami a lábszára feléig ért.Tekintete kissé ridegnek,de nagyon nyugodtnak látszott.Hátán két hosszúkést viselt,melyeknek markolata valamiféle gyöngyházszerű anyagból készült.Mindkét fegyvert dúsan díszetették,indákkal,s levelekkel.A hosszúkések mellett,még egy aranyal,s ezüsttel kivert lantot is cipelt.Nemegyszer rászorult már zenei tudására,s csengő hangjára hosszú,pénzszűkös útja során.Még apjától örökölte ezt a csodás lantot.Állítólag varázsereje van.Ám nem nagy,csak annyi,hogy míg ő játszik miden tekintet rászegeződik.Eltűnödött már jó párszor életén.Miért élek még?Azon is eltűnődött,hogy mért,nem tüd a magánéletében is olyan lenni,mint a szörnyek ellen?Miért nem tud megbirkózni az érzelnek súlyával?A szörnyekével megtudott..
Hát,de ez az ő ügye.
-Kocsmáros!Hozz nekem egy elf bort,de izibe!-szólt meglepően magabiztosan.-Ja,és ha már itt tartunk,egy szép szobát is előkészíthetsz!Cserébe eljátszok néhány nótát.Szomorút is,vdámat is.Mozogj már!Ilyen együgyű csak egy klón szokott lenni.
-Igenis,dalnok!-iramodik a szobát rendbetenni a klón.
Az elf körülnéz a kocsmában.Két fajbéli,konstatálja magában.Még két barbár,folytatja az eszmecsrét,s egy törpe is.Még három fajombeli.
Fellép egy asztalra,s így szól,csengő hangon:
-Kedves fogadóbeli vendégek!Elfek,törpök,barbárok!Hadd játszon önöknek Haluhel,az elf dalnok,kósza,harcos,stb,stb,stb.Ez a vidám kis versike,egy fogadóról fog szólni,mert egy fogadóban vagyunk.Hallgassák meg,s kérem jellezzék ha nem volt még elég a művelődésből.Köszönöm.
Leakaszotta lantját,s belefogott a vidám nótába.
Van egy fogadó,vidám fogadó,
a söre,hej,finom!
A Holdbeli Ember is betért
egy este-tudjátok miért?
Hogy barna sört igyon!
A szolgagyerek macskája pedig,
ki inni szeret fenemód,
hegedülni se rest azonfelül,
és húzza ám kegyetlenül
a talp alávalót.
És ezüsttányér mennyi van,
s hozzá ezüstkanál!
Hogy vasárnap fényes legyen,
pucolják tisztességesen
már szombat délután.
A dombra cipelik a Holdbelit,
s lódítják,mint a batyut:
a Holdba,zsupsz!Lovak ugranak,
tehén szökell,mint a kecskebak,
kanál,tányér odafut.
És tombol a macska vonít a vonó
A kerge kutya csahol;
tehén a lovakkal fejreáll,
a szálló vendég mind kiabál,
s kiszökken a paplan alól.
De aztán durr!megpattan a húr,
lecsücsül tányér,s kanál.
Tehén átugrik a Hold felett,
a kis kutyuska jót nevet,
hogy így végződik a bál.
A domb mögött letűnik a Hold,
s a Nap körültekint.
Csodálkozik:node még ilyet!
Világos van,s az emberek
bebújnak az ágyba megint!
Elteszi lantját,s ismét megszólal:
-Remélem kedvükre volt előadásom!Kérem,ma mégse kérjenek több dalt tőlem!Köszönöm!Most felmegyek a szobámba ott mindenki megtalál.
Vállára akasztotta lantját,s felment szobájába.Ott lerakta felszerelését,s lefeküdt aludni.Mély hosszú álomba merült.. |
Medlagon leül Caran mellé.
-Mondjuk,hogy alakult ki a pipázás iránti szenvedélyed?-bök a kis táskára-Már,ha tegezhet..ööö tegezhetném.
//nem tom,elől van a dohányoszacskód?ha nem,tekintsd az egészet semmisnek.// |
| //nyugi,én is tele vagyok velük,mint mindenki.)// |
| //húúúúú... helyesírási hibákért elnézést... most keltem 5 perce.. DD// |
//köszi a segítséget, de nagyjából vágom a témát. Játtszom párhuzamosan egy másik internetes szerepjátékot, ahol szintén elég faja a forumélet (sokkal összetettebb mint itt a sárkányölőn), és a szabájok nagyjából ugyan azok. Persze biztosan akad, ami itt másképp müködik. Pl ti nem használtok annyi jelölést mint mi...
A karimmal kapcsolatban, a történet már kész. Azon a másik játékon is volt egy Caran Brethilwen nevü tündém, aki azóta ott elhalálozott (ott limitált az életidő) úgyhogy áthoztam ide. A kari egy az egyben maradt, csak úgy játtszom ki, mintha onnan ide költözött volna...// |
Caran miután megmutatták neki a szobáját, pár percig egyedül akart lenni ott. A csapos vette a lapot, és gyorsan távozott is, így szemügyrevehetett mindent. Kinyitotta a nagy szekrényt, és nem azt látta odabennt, mint amire számított. Kellemes meglepetésként érte, hogy a szekrény nem vált pókok tanyájává. Örömmel nyugtázza magában, hogy a fogadó ugyan szerény, de takaros, és ez neki bőven elég, sohasem vágyott fényüzésre.
Szürke tünde-köpenyét, és kis válltáskáját ledobja az ágyra, majd még egyszer körbepillant. Egy kurta sóhajtás elhagyja ajkait, majd hozzálát a nagy berendezkedésnek. Köpenyét a szekrénybe akasztja... és már kész is van. Nincs több holmija, csak azok a személyes tárgyak, amik a táskában is vannak, s amelyek nemsokára elő is kerülnek belőle. Caran leül az ágyra, és egy míves pipát vesz elő. Talán ébenfa lehet, elég nehéz meghatározni az anyagát. Teljesen fekete, mind a szára, mind a feje. A szárán gyönyörü minták, és egy írás van vésve, valami ősi holt nyelven, a feje pedig egy farkas fejét ábrázolja. A tünde ezt, és a dohányos zacskóját zsebrevágja, majd ismét a táskába túr. Most egy pánsíp kerül elő. Ez is gyönyörü darab, elég öregnek tünik, talán egyidős lehet a pipával. A kor azonban nem volt rossz hatással a hangszerre. Látszik rajta, hogy mindig értő kezek használták, egyetlen karcolás sincs az évszázados szerszámon. Minden sípon vésetek láthatók, csakúgy mint a pipán, ám ezek jól kivehetőek. Igen, ezek rúnák. A pánsíp varázslattal van átitatva... a zene varázsával. Így a hangszer talán még szebb hangra képes, ha valaki ismeri a benne rejlő erőt. És Caran ismeri azt. A hangszert jó alaposan elrejti a szobájában, nagyon félti... fontos neki, bár azt talán már ő sem tudja, hogy miért, vagy hogy egyáltalán mióta van nála.
Mikor megfelelő rejtekhelyet keres, gyomra hatalmasat kordul. ~ez azt hiszem intő jel, le kell mennem, hogy bekapjak pár falatot~, gondolja, majd elhelyezi az egyik padlólap alatt, az ágy mellett. Gondosan visszarakja a deszkát, figyelve az összeillsztésre, hogy ne legyen feltünő, majd lemegy a fogadóba.
Rendel magának valami ételt, és egy korsó búzasört, majd az egyik asztalhoz telepszik. Nemsokára megérkezik a rendelés. Caran hatalmas étvággyal lát hozzá, de nemsokára valaki megzavarja étkezés közben. Egy másik elf az, aki róla kérdezget. A falatot még lenyeli, aztán csodálkozó tekintettel mered fajtársára. Nem igazán tudja, mit mondhatna.
- Mire kíváncsi, ha megkérdezhetem? Mert eddigi életem elég hosszúra nyúlik vissza, azt nem várhatja tőlem, hogy az egészet most meséljem el... talán ha kérdezne... |
//bocs,hogy így áltam hozzád,csak kicsit felhúzott a magánéletemben valaki.utolagis elnézést mindenkitől! // |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
