| Nilturiel jelenik meg a lépcső tetején. Valószínüleg Vándor ténykedéseire ébredt fel, de kipihentnek látszik. Haja olvasztott aranyhoz hasonlít a reggeli fényben.
-Jó reggelt mindenkinek!-Köszön, majd leül Vándor mellé az asztalhoz.-Gród..?-Kérdezi, majd észbe kap, és elpirul. |
Caronrod elnézi Scyssath heroikus küzdelmét, majd amikor mellézuhan, viszonozza a köszönést.
-Neked is jó reggelt barátom! Látom, nem vagy valami fényesen...-Jegyzi meg az elf.-Mivel a varázslatok nem hatnak rád, inkább idd meg ezt!-És egy üvegcsét ad a gyíknak.-Nyugi, gyógynövényekből készíti a hugom, és kiválóan enyhíti a másnaposság hatásait. Tudod, néha nekem is elkél az ilyesmi gyógylötyi...-Vigyorog sejtelmesen. |
Egy sárkánylégy csapódik be az ablakon, majd megszólal.
-Sajnálom fiúk, mennem el egy hosszabb időre...Janina az univerzum széléről jelzett egy telefonfülkéből, hogy itt állnak a nagy fehér semmi mellett, és hogy a kiorg megunta a kiméráglást, és egymaga elpusztította a Necropolist...megyek érte, utána pedig Janinával elmegyünk Elfengadba, Xojertha jelezte, hogy kellene a segítségünk...legfőképpen Janináé...viszlát, barátaim.
És már ki is repült az ablakon... |
Némi zörgés kíséretében leérkezik az emeltről Scyssath is. Körbepillant fáradt, karikás szemeivel. Meglátja kint Caronrodot, úgydönt beszélget vele egy kicsit. Az ám, csakhogy maratoni távolság választja el a gyíkot és az elfet, legalább harminc lábnyi út tarkítva veszélyes székekkel, asztalokkal és egyéb alattomos csapdákkal. Nem is beszélve arról, hogy valami gaz varázslat hatására a pikkelyes fejére mázsányi teher nehezedik, nehezítve a mozgáskoordinációt. Csakhogy Scyssathot nem lehet ám eltántorítani, bátorsága nem ismer határokat, belevág a viszontagságos útba!
Lassan egymás után teszi lábait, két karját kitárja valamelyest, s mint valami kötéltáncos, halad végig a fogadó "szűk" belterén. Hirtelen azomban szörnyű veszedelem fenyegetésére lesz figyelmes! Úgy az út felénél elmosódottan meglát maga előtt egy asztalról legurult poharat, amely most a földön fekszik az oldalán arra várva, hogy az arra járó óvatlan gyíklények rálépve elbucskázzanak rajta.
Ám a hitvetőt keményebb fából faragták, minthogy bármiféle akadály eltántorítsa céljától! Törni kezdi hüllő fejét, hogyan is lehetne elkerülni eme veszedelmet. Mellette elmenni nem lehet, hiszen milyen hitvető az, ki megfutamodik a veszély elöl? Átugrani szintén nem lehet, hisz bármiféle varázslat nélkül egy ilyen monstrum fölött átrepülni lehetetlenség. Marad hát a harc.
Scyssath erősen koncentrál, még a villás nyelvét is kidugja a nagy erőlködés közepette! Békétlenkedő gyomrából felkívánkozó vacsoráját visszatartva kezd elsöprő rohamába.. a láb emelkedik, majd megpöccintve a poharat az arrébbgurul az útból.
Győzelem! Ezt a csatát még évszázadokig éneklik tovább a fiatal Protektorok!
A siker hatására gyík is felbátorodik ám, tovább indul halálos pontossággal kerülgetve a berendezési tárgyakat, majd vakító fényvillanás... a gyíklény íly pusztító hatásokkal nem számolt, amikor kilépett az ajtón a reggeli napsütésbe. A gyilkos sugárzásra tagjai elernyednek, bőre kocsonyássá puhul, szeme kiég, majd elzuhan teste a békésen üldögélő elf mellé.
-Jó reggelt barátom! -köszön az Caronrognak vélt mellette ülő alak felé, miután visszanyerte valamelyest látását. |
Vándor szobája felöl kaotikus zajok hallatszanak, csörömpölés; puffanás; törés-zúzás. Majd hirtelen csend, és egy démoni kacaj! Kisvártatva pedig fülnek éppen nem tetsző megjegyzés!
-B..... meg! K.....va légy! Aztán ujból csend, majd megint hangok.
-Tojás? Tyúk? Hirtelen ajtócsapódás, léptek zaja. És a barbár tűnik fel a söntés mellett!
-Emlékszel rám pufi?! Szólítja meg nem éppen illendően a pultost.
-Hozz ételt mindenkinek, én fizetek! És töröld le azt az ocsmány vigyort az arcodról, különben téged eszlek meg! Azzal az esti asztalhoz sétál, és mindenkit oda invitál. |
De sajnos a barbár csak nem tud tovább aludni: egy pofátlan légy újra és újra az arcára száll és sertepertél rajta, ám Vándor minden igyekezete ellenére ami az elhessegetésére, lecsapására irányul mindig visszaszáll zaklatni áldozatát. Ebből bajosan lesz alvás..  |
| -Jóreggelt uram, mijót adhatok reggelire? Remek tegnapelőtti kenyerünk van, alig száraz, és akadhat némi tojás is a tyúkólban, ám utóbbi igen drága mulatság! -lép elő a kövér csapos a markát dörzsölgetve a várható csengő aranyakra apellálva. Hát igen, igen szűkös az élelemellátás így az ostrom után. |
| Az elf mosolyogva szemléli Vándor ténykedését, majd nekilát reggelit keríteni. Hugának nem szól, hadd pihenjen. |
| Vándor morgolódva ébred, és az első kezébe eső tárgyat a füttyös szárnyas élőlényhez vágja. Majd leviharzik a lépcsőkőn, továbra is morgolódva. Megindul a laktanya felé, majd az utjába eső kutyába rúg egy hatalmasat. A kovács műhelyénél nagy csörömpölés közepette lekever egyet az ott tartózkodónak, majd a kürtöst is meggyőzi (nyakára tekert hangszerével), Hogy maradjon csendben! Dolgavégeztével visszatér a szobájába, majd szemét lehunyva tovább alszik! |
| Madárfütty ébresztgeti szelíden a fogadó lakóit, lágy napsugár süt be itt-ott az ablakokon és a hiányzó falrészeken, ami igencsak bánthatja a másnapos szemeket. A város neszezni kezd, lakói ébrednek, megszólal a királyi csapatok ébredésre szólító kürtje, egy kóbor kutya csahol néhány utcányira, a távolban felcsendül az üllő, a korai kovács keze munkája alatt. Friss, harmattal teli szél csap át a fogadón, nem hagyva esélyt a tovább alvásra, új nap kezdődött. |
| //Hiszek, és tudom is, de varázslatól még nem hallottál? ;) // |
//az elfeknek infralátásuk van, tehát látnak a sötétben egy kis távon...nincsen hőlátásuk ;)
higgy egy elf-fanatikusnak  // |
-Remélem én is, hogy találkozunk még! Jóéjt! -Szól Gród után a papnő, majd felmegy a szobájukba aludni.
Az elf nem alszik, ül az ajtóban. Behunyja szemét, majd amikor kinyitja, vörös fény izzik tekintetében (hőlátás). Tudatát kiterjeszti, így senki nem juthat be a fogadóba észrevétlenül.
//Na, lehet kelni! // |
| Arylin megrázza magát, majd átalakul...szárnyai nőnek, egész teste elvékonyodik, meghosszabbul, és feje egy kis sárkányfejjé alakul át...a sárkánylégy kirepül az ablakon, és elrepül az Első Szintre... |
| Vándor nótázás közben az égre tekint, és a fogadó ablakában meglátja az ágasnyalvűt amint messze a távolba réved a tekintete. Majd az éneklők felé fordul, s mint egy apa a csintalan fiára úgy tekint rájuk. Vándor elvigyorodik, megrántja vállát majd aludni megy. Ebből csak annyi vehető észre, hogy a fogadó emeletén csoszogó léptek zaja hallatszik. Majd hangos ajtócsapódás, és hosszas morgolódás. Kis idő mulva pedig halk horkolás észlelhető, az imént még hangos zajoktól viszhangzó szoba felől. |
-Na ja...kimulatták magukat.
Viszlát mindenki!Tudjátok hol lakok.Petur barlangjában.Remélem találkozunk még hölgyem-fordul a papnőhöz.Ezzel felkel és fáradtan kivonszolja magát az ajtón.Kint az elf mellett elkezd mormogni,majd eltűnik.Hogy A jó meleg barlangban jelenjen meg a kiméra mellett.
-Szia Mountedsky!-köszönti a kimérát,mire az megböködi az orrával.-Persze mindjárt kapsz enni!
-Elshya!Hol vagy? |
| //Ne is törődj vele, ugy sem lesz használva most egy ideig a Kávé. Mire visszamegyünk le lesz törölve a szemét. Amugy most arra várunk mikor megy aludni az elf, Mullen meg Vándor, hogy mi meg kelhessünk.// |
//Nyugi, nem fogom kipróbálni... ;)
Ja, láttátok a alandok Városát? És ilyenkor nincs egy moderátor sem... x( // |
| A gyík materializálódik elő az ablaknál. Nem futamodott meg.. természetesen. Hosszan néz a tovatűnő madarak irányába, hallgatja a lent daloló elf énekét -no meg persze a barbár éneknek nem nevezhető alkotását - majd nyugovóra tér. Tudja, két nap múlva nagy csatája lesz... |
A vámpír halálosan nyugodt.
-Ám legyen, de javaslom elöbb józanodj ki...
Az utolsó szó kimondásával alakja megremeg, majd lábaitól felfele gyorsan darabossá válik, és a nyitott ablakon száz hollóként repül ki...a huzat süvít utána, és becsapja az ablakot... |
-És miért nem ölsz meg itt helyben? Ja persze..edzés.. -mosolyra görbül a gyík szája, ellenfele nyílván túlontúl lebecsüli.
-Tudd meg, nekem nem volt még vesztes csatám -pattan fel egy ittasra nem jellemző fürgeséggel- Faragd hát a fejfádat, bárki is légy! -valószínűleg nem ismerte fel az alakot. Ekkor térde megrogy, ám a sordonyköpeny valahogy érdekessen pont oda lebben, és olyan, mintha megtartaná a gyíklény testsúlyát, amíg az visszanyeri egyensúlyát.
-És hol kűzdjünk meg? Minden képpen a vá.. a városon kívül, nem akarom, hogy kettőnk harcából bárkinek baja származzon.. -közben koncentrál, ám nem jön létre a tervezett Savlövedék varázslat ilyen állapotban, ám ebből a vámpír mitsem vesz észre.
-Javaslom, hogy a várostól fél mérföldre levő kőrakásnál rendezzük meg a viadalt rögtön sötétedés után.. -közben felméri, hogy a már kész tekercsei a vámpír mögötti dolgozóasztalba vannak rejtve, tehát nem elérhetőek, ezért hátrál fegyvere felé beszéd közben.
-És még valami.. a kűzdelem utolsó vérig tart.. aki engem kihív, azzal csak utolsó vérig kűzdök.. -ezzel meg sem várva, hogy ellenfele elfogadja e a feltételeket megpördül fegyverét kezébe ragadva és felszisszen:
-Nithos'nithoum! -ezzel a láthatatlanság oltalmazó fátyla borul rá. Valószínűleg a maga után nyitva hagyott ajtón át távozott.. vagy épp áldozósarlóját keresi, hogy végezzen célpontjával? |
A gyíklény belökve szobája ajtaját, olyan pályán, amilyet az ökör még vágtába se vizel, kászálódik az ágyához...lehunnya a szemét, amikor a szoba sarkából őrületes nevetes hallatszik.A homálytól és az alkoholtól nehezen lát, de egy férfit vél felfedezni a sarokban: a férfi a levegőben ül, törökülésben...lebeg.
-Minden dicső harcos kimulatja magát egyszer ugye?Derűs látványt nyújtassz így!
-Mi...mit akarsz tőlem vámpír?-köpi ki nehezen a szavakat Scyssath.
-Az az igazság, hogy elkezdhetnék filozofálni, de mivel láthatóan részeg vagy ehhez, leegyszerűsítem: elöbb-utóbb a torkomnak ugranál, ez a véredben van.-ekkor rendes állásba helyezkedett Seoth, és közelebb lépett a gyíkhoz.-ám ha elmész, engem már nem látsz többet: mire visszajössz, már nem fogok létezni.
Itt némi szünetet tart, a gyík szótlanul mered az elötte álló mágusra.
-Tegyünk egymásnak egy szivességet.Nekem egy edzés kell, neked meg a fejem... |
| //Csak tessék. Csak aztán ki ne derüljön, hogy van más képessége is a Csataláncnak, mint a mágia rezisztancia.. aztán szembetalálod magad égy dühös vadmágussal // |
| //Oké, bocs! Azért kipróbálnám ezt a láncinget egy tűzlabdával is... ;)// |
Vándornak furcsa érzése támad! Az imént még jóleső mámorban úszott, most meg mintha kicserélték volna. Halja amint kikiáltják győztesnek, és ekkor eszmél mi is történhetett. Mágia!
-Nem tudtok leszokni erről a szokásról?! Zsörtölődik egyet, majd mély orgánumban csatlakozik a daloló elfhez!
-La.. la.. la.. la... ! |
//ne írj más nevében plíz//
Köhécselve tér magához a gyík az asztalnál, még rémlik neki ahogy a segítőkész barbár megpróbálta fekve megitatni, de aztán csak egy hosszú szünet. Nyílván elvesztette egy pillanatra az eszméletét. Aztán eszébe jut, hogy a csuhája mennyire akadályozta, ezért mérgesen lecibálja magáról, mintha csak az tehetne róla, hogy hátraesett a székkel. Ám fura látvány tárul a kalandozók elé, a megszokott ágyékkötőn kívül egy láncból szőtt köpeny terül oltalmazón Scyssath vállán, egészen térdhajlatáig ér a sodrony. Nyílván ez adta ki a csörgő hangot, mikor elesett. Ezt igen furcsállják a kalandozók, hisz a gyík alapból megveti a vértet, noha toleráns másokkal szemben, nem teszi ezt szóvá. Amúgy is szükség esetén maga köré tudja idézni a misztikus vértet. Ígyhát rejtély, mégis minek viseli a sodrony köpenyt.
-Te.. te nyertél ba.. ba.. barátom. -csapkodja meg az asztalon fekvő Vándor vállát.
Az elf elmondja a józanító varázst, ám ekkor megdöbbentő dolog történik: amikor a gyíkra mondják az igét, a lánc szemei felszikráznak, majd eloszlatják a varázslatot. Ezek szerint nyílván ez az a jutalom, a Csatalánc, amiről beszélt a gyíklény az összejövetel elején.
-Ha.. hagyd csak Caronrod, majd jobban le.. leszek reggelre. -szól a pikkejes, majd buzgón elkezdi támasztani a falat.
Az elf nyugtázza és kimegy lantozni. Nemsokkal később kiraobban az ajtón a gyíklény és az énekszó mellé aláfestésnek az öklendezés hangjai társulnak. Caronrod fejébe villanak a gyík szavai: "majd jobban le.. leszek reggelre" csak ugye még a hajnal sem hasad..
Miután végzett, a gyík visszamegy a fogadó belterületébe és rövid búcsú után feltámolyog a szobályába. |
| //Bocs emberek, hüleséget írtam. A W of W még csak fejlesztés alatt van, haverom meg még csak szeretné mexerezni. Sorry, énis ember vagyok, tévedek néha. ;o) // |
//Misihu: no igen, de a célpontot látni/láttatni kell... ;) //
-Én sem szeretem az orkokat, megnyugtatlak. És nem is szoktam a harcvonalba lenni, az a bátyám dolga. Én a hátsó sorból szoktam támogani az elöl harcolókat. Csak tudod, ha ketten vagyunk, akkor nem mindig van lehetőség, hogy hátul maradjak. Néha én is harcra kényszerülök. -Magyarázza Gródnak a lány, majd a két kalandozót nézi, és megállapítja, hogy a gyík lila "sminkkel", háton fekve elég vicces látvány. |
Craonrod fejcsóválva nézi a földön fekvőket, majd felállítja a gyík székét.Aztán egy határozott mozdulttal felkapja Ítélethozó, és visszaülteti a székére. Majd felsegíti Vándort is, és Arylinhez fordul: -Hölgyem, megszüntetheti az antimágikus mezőt. Asszem Vándor győzött. -Teszi hozzá mosolyogva. A két kalandozó eközben az asztalra borulva horkol. Miután megszünik a mező, az elf egy kijózanító varázst mond, majd kiül a fogadó ajtajába, egy lantot vesz elő, és énekelni kezd:
"Szeretlek téged Szerlemem,
Fogom kezed, el nem engedem.
Gyere velem, vár minket az öröklét,
Nem teszed, te már döntöttél.
Kérlek, gondold meg magad,
de nem ingat meg semmi gondolat.
Szívemben csak bánat fakad,
Magányos szív bús dalra fakad." |
Vándor épp a következő pohár italt önti le torklán, amikor a gyíklény nagy csörömpölés közepette távozik a társaságból. A barbár nagyot röhög, majd imbolyogva feláll és a gyíklényfelé tart. Mindenki érdeklődve figyeli az események alakulását. Vándor felemeli a gyíklény poharát, majd letérdel társa mellé és odanyújtja az italt. Azaz csak nyújtaná, mivel egyensúlyát vesztve társa mellé zuhan. A pohár tartalma viszont csodával határos módon sértetlen marad!
-Nesze, ágasnyelvű! Igyál! Azzal a gyíklény arcára kezdi önteni a pohár tartalmát. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
