| //Bocs Sonic irni sem tudok.Nem volt ma valami jó napom,lehet hogy hatással van a klaviatúrára )// |
//Üdv ujra Sopic!//
-Bocsánat barátom én inkább eszek-mondta Gród és a tányérjára nézett.Felragyogott az arca.Ujjaival varázslatot formált,majd egy bagy kanalat bekapott a szájába.Arcán olyan kifejezés ült,mintha a legfenségesebb levest enné.Jóizűen lenyelte a következő adagot is.Még kétszer szedett a tányérjába.Aztán befejezte és várta a másodikat.
-Ha eredetileg nem ártalmas nem lesz semmi bajom-morogta a mágus. |
| -Itt két személyre lesz! -mutatta két ujját Sheisa- -A-a! Csak egy! -tiltakozott Petur- Én elmegyek Vereserdőbe vadászni valami kaja fejében! Aki akar, csatlakozhat! -Mondta majd kisietett a fogadóból.\\Csak azért, mert a Kalandok városa már eléggé "lepusztult"\\ |
//Gondolom, de akkor úgy magyarázd be, hogy időigényes az élelemteremtés, vagy hamar elfáradsz benne. Különben meg lenne oldva az élelemhiány, szóval érted.. //
A testes alak kisvártatva előtűnik a konyhából egyik karján hozva a terítéket, másikon meg a leveses kondért. A kalandozók alig várják, hogy lecsapjanak, kopogó szemükkel vizslatják az ételt.. ám ekkor érdekes, a kondérból érkező szag csapja meg az orrukat.. //igen, szaga a sz.rnak van.. xD//
A savanykás illathoz egy igen érdekes, massza szerű folyadék társul, melyben szilárd elemként érdekes szétpállott salátalevelekhez hasonló objektumok úszkálnak, az aljára pedig betegesen halovány színű karalábédarabok vannak süllyedve, és az egész gasztronómiai remekművet valami húshoz már régóta nem hasonlítható önálló úszómozgást végző darabkák teszik teljessé. Ez utóbbi fehérjemasszát valószínűleg egyszerűbb lett volna felismerni, mielőtt lelépett a postakocsi elé...
A szakács széles mosollyal kommentálta, hogy valószínűleg most finobbat ehet, mint a lakosság nagy része ezekben a percekben, ezen felbuzdulva szedett magának gyorsan egy púpozott tányérnyit, sietve közölte, hogy a második hamarosan elkészül, majd szóljanak, ha végeztek a levessel, majd hátravonult száját nyalogatva az adagjával. |
-No, azért megkockáztatjuk azt a kaját! Hátha ehető lesz...
//Jaja, egyszerre nem is. De el lehet látni az egész csapatot, amíg van mana... ;) // |
-Tehát akkor maradnak a többiek. Rendben, hamarosan készen leszek addig még várjatok!
//Két adagnál többet nem tudtok teremteni. Így a többiek azt eszik amit kapnak ) Lehet azért folytatni a beszélgetést, majd írom, ha megjött a kaja.// |
| -Szerintem én és a húgom maradunk a megbízható, és ehető kajánál. Nem gond az élelem teremtése varázslat...-Morogja az elf. |
Az építőmunkások szolid kopácsolásának zaja adja az aláfestést a kalandozók beszélgetésének. A fogadó valószínűleg egy hét múlva elkészül, a törp meg is igérte, hogy még az utolsó simítások befejezése előtt megérkezik, és persze hoz étel és ital utánpótlást is, hogy meg tudják ünnepelni az épület újboli épségét. Addig azonban marad a szegényes koszt.. hát igen ebéd felé jár az idő, és a bentlevőknek ezt buzgón jelezni is kezdi a gyomra. A csapos előjön és némi öblös torokköszörüléssel magára hívja a figyelmet:
-Jónapot emberek! Számolják mán össze hány személyre lesz az ebéd, hogy tudjam hogy készüljek! Előre mondom: válogatni nem lehet, azt eszik, amit össze tudok kaparni a kiürülő kamrából és padlásról. Ha nem tetszik éhen maradnak, mert a városban másnak sincs szétosztani való ennivalója -ezzel várja a vendégek reagálását, hogy hány személyre terítsen. |
//Fákkom kiwan az Explorerrel! Használjatok ti is Mozillát, sokkal jobb!//
//Üdv Sonic, attól féltem már vissza se jösz.// |
| \\Huh, jó sokáig nem voltam, azért remélem, még emlékszik valaki rám! Mindenesetre:\\Petur és Sheisa bizalmas beszélgetésbe mélyülten ülnek az egyik asztalnál, várva, hogy történik valami. |
| -Ó, én csak a papi (=szerzetesi) önvédelemben vagyok járatos.-Viszonozza a pillantást a lány.-De szívesen tanulnék újabb fogásokat! És tűrhetően bános a bottal is. |
-Nem a közismert fajtákból épül fel technikánk, ezeket bárki elsajátíthatja! Ősi mozdulatok ezek, melyek erejét és pontosságát a kí-ből nyerjük. Ez a belső energiák öszpontosításából adódik. Ezért néha misztikusnak, szinte természetfelettinek tartanak minket. Mondja a léány szemébe, s közben tüzetesen végigméri azt.
-Persze az ismert technikákal ötvözve, ez már egy egyéni harcmodorrá alakítható. Ezért nehezen kiismerhetővé válik a harcos. Te járatos vagy esetleg valamely stílusban? Kérdezi. És közben a barbárra esik a tekintete, akinek őszes haját kissé furcsának találja korához képest. |
Caronrod jön le a lépcsőn. Csukjája hátravetev, hosszú fehér haja a vállát verdesi. A fattyúkard hiányzik a hátáról. A kezében egy 50-60 centis, enyhén hajlított tárgyat szorongat. Szemügyre veszi a kobuderát, de ártalmatlannak ítéli. (Nomeg hallotta a beszámolóját.)
Nilturiel Árny Vadász felé fordul teljes figyelmével, amjd megkérdi:
-Milyen harcművészetekben vagy járatos? |
A kobudera elfogyasztja az ételt amit a csapostól kapott, majd megered a nyelve.
-A nevem Árny Vadász. Kobudera vagyok, fajom híres arról hogy szigorú becsület kódex szerint élünk. Nem szeretjük a tolvajokat, állandó harcban álunk velük. Erősek vagyunk a harcművészetekben, gyorsan tanulunk. Mágiát nem igazán használunk, de persze vannak kivételek. Én nem tartozom közéjük! Ghalla földjéről érkeztem, ahol egy hatalmas világégés következtében alig maradt élet. Elszórt városokban élnek az emberek, akik nem telepednek le kalandoznak. Épp barátaimmal mulattunk a fogadóban, amikor tulvilági hangokat hallottunk. Aztán megjelent egy látomás, ti voltatok láthatóak. Kiváncsian közeledtem hozzá, ám beszippantott magába és most itt vagyok. Otthon egy varázsló ellen harcoltunk társaimmal, és szerintem ebben az ő keze van. Remélem hogy társaim segítenek haza jutnom, addig ha nem bánjátok itt maradnék. Még hasznomat is vehetitek! Sok csatát megvívtam már, van tapasztalatom!
Azzal amilyen hirtelen beszélni kezdett, úgy el is halgatott. Majd a messzeségbe révedt. |
Gród is bemegy a fogadóba hisz egyedül nem jó kint üldögélni.Épp beér mikor megjelenik a kobudera.
-Hmm....érdekes..érdekes......-motyogja és leül egy székre.Szemét folyamatosan a kobuderán tartva. |
| -Hát a Nyúvadt Fekete Sárkányhoz címzett fogadóban, hol lenne? Egyébként hogy került ide? Igen fura módját választotta a teleportálásnak, főleg, ha még maga sem tudja, hogy hogy került ide! -szól gunyorosan a csaplár. |
A papnő mentális úton próbál meg kideríteni valamit az újonnan érkezettről. Szeme előtt képek peregnek, érzések cikáznak át rajta.
//Mit tudok meg róla?// |
-Nem tudom! Réved maga elé a kobudera.
-Mond csak, hol vagyok? Mi ez a hely? Beszélj! Azzal nekilát az ételnek, és figyelmét a csaposra szegezi. Aki igen csak zavartan pislog a tekintet láttán. |
-Jólvan, jólvan! -színlel kapkodást a lusta csapos, majd csakhamar előkerül némi étel és egy kupa forró tea.
-Szobát is kér éjszakára, vagy tovább szándékozik menni? -puhatolózik az újdonsült vendégnél. |
-Egészségedre! Nyújtja koccintásra poharát a barbár. És ő is elmosolyodik. Ám ekkor történik egy furcsa dolog. Egy látomásból előbukkan egy hegyesfülű alak. És bambán nézelődik körbe.
-Hé! Cimbora, az Elfek nem most tartják találkozójukat! Kiált oda az idegennek. Aki mindenki meglepetésére igen harciasan reagál!
-Nem vagyok Elf barbár! Kobudera vagyok, és ha nem vennéd észre nem találkozóra jöttem! Bár nem várom el tőled, hogy ezt megértsd! Azzal a pultoshoz fordul.
-Aggy ennem! És szomlyas is vagyok! Mozogj! |
Az elf a távozó gyík után néz. "Sok szerencsét barátom! Szükséged lesz rá..." Gondolja magában. Feláll az ajtóból, és a reggelizőkhöz megy. Csendben nézi huga és a barbár csipkelődését, elmosolyodik. Valamit érzékel, összehúzza a szemét, és körbenéz. Meglátja a jelenést, érdeklődve figyeli. Némiképp megdöbben, amikor az elf "ittragad", de nem tulajdonít neki különösebb jelentést. Mást érzett. Mintha... várna rá valaki? Felmegy a szobájukba megnézni.
//Vándor igazán lereagálhatná a teázást, h tudjam hogy is állunk!// |
| //elnézést kérek mindenkitől, de Freelancer-függőség miatt egy ideig nem fogtok látni ...mondjuk a karaktereim úgyis Elfengadban tartózkodnak, úgyhogy nem tűnik fel X)// |
| //Nem kavarok be senkinek! Nyugodtan indítsd amit akarsz, még nyersz is egy plussz harcost. Igazság szerint a Rövidlátó társaságának szántam e kalandot, de adtál egy ötletet. Mégegyszer csak hajrá, én nem avatkozom bele a terveidbe.// |
| //Szólhattál volna hamarabb is, hogy mesélsz egy kalandot Most még Cody meg én lecsépeljük egymást, aztán mehet! // |
Scyssath megremegett. Szembogara egészen picire összeszűkült, ahogy bámult a napba megbabonázva. Caronrod maga is zavarba jött, kezét emelte, hogy szóljon a gyíklénynek, ám ekkor annak előrebicsaklott a feje, és mint egy mély álomból ébredve bámult a megilletődött elfre.
-Csak egy rosz érzés.. -hebegte magyarázatképp- Áh a tekercs, az áldás. Nem hinném, hogy sokat segítene egy áldás ott, ahová indulni készülök. Egyébként sem tehetném, nem kérhetem külsős segítségét. Tudod -néz ismét a nap felé- párbajra hívtak. A Khala tanítása szerint ezt egy az egy ellen kell megvívnom. Mégha csekély is az esély a győzelemre. Ellenfelem hatalmas, ám mégis kiállok mellette bízva, hogy Adun velem lesz. Persze a klánom felé már üzenetet küldtem a személyről, ők rövidesen kiderítik ki ő, ám kezük nekik is kötve, míg a párbaj le nem zajlik. Én bízom az erőmben. Hatalmamat idáig egész életemben a gonosz felkutatására és elpusztítására használtam, a tapasztalat pedig bármilyen pusztító erővel vetekedhet. Szerencsére ellenfelem már nem élő, bár nem is halott egészen. Az éjszaka ellenfelem látogatott meg, és Szenzemet fel tudtam nyitni annyira még az alkohol bódulata mellett is hogy lássam, hogy bár már a test nem él, de lakozik benne lélek. Ez az élőhalottak legveszélyesebb fajtája, hisz intelligens. Ám a Hitvetőket fiatal koruktól az elátkozott Fekete Kódex varázslataira tanították, köztük is legfőképp a nekromancizmus hatalmára, mellyel a Káosz leginkább pusztítható. Így hát hatalmam a végletekig kihasználhatom ellenfelem ellen, a megfelelő varázslatokkal elrohaszthatom, megbilincselhetem, sebezhetem, elűzhetem vagy távol tarthatom. Bár tompán érzékeltem, hogy igen nagy mágikus potenciállal rendelkezik ellenfelem, ám szerencsémre néhány hatalmas élőhalotton kívül más nem rendelkezik mágikus ellenállással, kivéve persze ha nem hat rá Parancsvarázs, ami ad mágikus ellenállást, de nem hinném, hogy őt bárki is szolgájasként tartaná. Ez az egy esélyem, amit meg kell ragadnom! A mágia ereje hatalmas -szól, miközben két kezével zöldes masszát, Savlövedéket formáz- ám az elme csillogása kifürkészhetetlen -folytatja titokzatos arckifejezéssel, majd a fogadó falára lőve a mágiát, azon ezernyi virág fut föl. -És a fény hatalma nem enged teret a sötétségnek.. -ekkor felnéz ismét a fényes napba, megrebben szeme előtt pislogóhárnyája, majd felpattan helyéről- Áh, igen a viadal, most mennem kell, jobban vagyok, köszönöm a józanító italt, jó volt veled beszélgetni! -ezzel felsiet az emeletre. Mentében vígan pattognak a napfényben csillogva a Csatalánc szemei, feledve a reggeli fakóságot... |
| A kellemes reggelit, egy furcsa dolog zavarja meg. Jéghideg fuvallat hasít a fogadó terébe, mely halálsikolyokat hoz magával. A föld megremeg, és kísérteties morajlás hallatszik. Mintha a föld belseje fájdalmában felkiáltott volna. Arcok jelennek meg a bentlévők elött, akik ismerősek ám mégis mintha egy másik létsíkról származnának. Végezetül egy közös álomképet látnak, amely egy fogadót ábrázol. Benne vígan szórakozó kalandozókat. Különbözö fajuak mint ők, és némi hasonlóság is felfedezhető bennük. Az egyikük, egy hegyesfülű alak (aki lehetne akár elf is de nem az) közeleb lép a vizióhoz. Majd hirtelen eltünik, és a fogadóban jelenik meg. Fucsán bámul maga elé, és nem érti mi történt. Aztán meglátja társait a kép másik oldalán, amint őt keresik. És ettől még jobban meglepődik. Majd amikor a kép eltűnik hátat fordít, a bentlévők érthetetlen tekintetétől kísérve. |
...Seoth törökülésben lebegett, alatta vörösen izzó fénnyel világította be a termet a mágikus pentagramma.Elmélkedett, arról hogy mi a jó, és mi a rossz.Feláldozta magát a hatalomért, egy olyan hatalomért, ami vele együtt hamarosan elvész...de miért is rohant neki a párbajnak?Erre már tudta a választ:
-Hogy készen állok-e..-súgta a homályba maga elé.Félmesztelen volt: hátán tetoválások sora vérzett..frissen véste fel őket.Visszamélyült az elmélkedésbe.Rövidesen megelevenítette tudatát, és a sötétség helyett egy kopár területen találta magát: csak ő, egy száll ágyékkötőben.A szél süvíteni kezdett, és nyomasztó dalt zengett a mágusnak: előlépett hát ellenfele: a démon megszámlálhatatlan csápjaival hadonászott, szájából csorgott a nyál, és hörgése félelmet keltett volna bármely élőben...de Seoth már halott volt...
A mágia ősi nyelvén kezdett beszélni, és két tenyere között forrt az erő: formálta, tekergette az ujjaival az energiát, és rá sem hederített a felé rontó rémségre..és elengedte a pusztitó varázslatot,a halálos litániát.
Az energia feltépte a földet, és a démon átszakadt: belei fröcsögve estek szét mindenütt, halott teste pedig elzuhant a mágus mellett.Seoth letörölte a mellkasáról a vért, majd ismét a teremben volt, lebegett a pentagramma fölött...elfáradt, de ezek az edzések szükségesek voltak... |
| //Igenis, kérem szépen!// |
| //Ja, az nem "elmélye" hnem "elméje"... // |
| -Nem szólok senkinek, ígérem! De azt az elfelenkelést megnézném!-Válaszol a lány, majd Vándor poharába tölt egy kis teát. Nem sokat, hogy ne "ártson" meg a barbárnak. -Egs'! -Mosolyog. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
