| //A papnő mindenféle mentális befolyásolás ellen kondicionálva van, legyen az baráti vagy ellenséges. De legyen neked!  //
Nilturiel feszült figyelme elernyed, majd Vándorhoz fordul:-Mikor lesz a vacsora?-Kérdi tőle.-No nem mintha éhes lennék, csak miattad kérdezem...-Kacsint rá a barbárra. És bár nem vallaná be, de titkon ő is várja, hogy valami ehetőt és ízletest egyen oly hosszú idő után. |
Mindenki csendben ül, amikor egy erős, mégis kellemes hang megszólal.
-Szép kis gyülekezet...á, vacsora! Rég nem ettem igazi kaját. Egyél te is, Janina!
Mindenki odafordul, Jakshjalang hintázik egy széken, lábai egy asztalon...ölében Janina, hasán pedig az egyik tál, Janinával abból falatoznak. |
A gyík hirtelen hangnemet vált, mintha egy régi ismerőssel beszélne:
-És hogyhogy nappal is látni téged? Tudtommal a vámpírokat sérti a nap fénye, akkor te hogy élsz még? -ezzel kitekint a lassanként látóhatárhoz közelítő fénykorongra. |
//az 1889esből kiderül, hogy Csuhás az...tényleg nem nehéz rájönni, annak ellenére, hogy Cody külön válaszol mindegyik hozzászólásra...(=floodol  )// |
| //utoljára mondom, hogy nem gonosz mágia befolyásolja az akaratotok, és nem Seoth...ha elolvassátok sorban a reagjaimat, nem nehéz rájönni...feltéve ha tudjátok, hogy az asztrál és a mentális hatalom szoros kapcsolatban áll egymással.// |
| Vándor bomló elméjén újra képek sorozata villan át: nyomában a remény, hogy gyermeke és szeretett asszonya még él, és talán biztonságban vannak...látta magát, egy teremben, a magas fallal szemben állt: a falon írás volt, Vándor kérdéseire a válaszok...ismét nyugodtnak érezte magát: bármi is volt az, ami nyugtatta őt, olyan monumentális volt, hogy belül nem tudta legyőzni...majd feltette magának a kérdést, amire a fal már nem adott választ: "miért akarok a nyugodtságom ellen harcolni?" |
Seoth mereng egy picit, majd teljes nyugalommal válaszol:
-Látod, ezért irigyellek: én feláldoztam magam, azzá váltam amit magad elött látsz: nincs számomra egy szebb örökkévalóság.Ezt pedig nem magamért, hanem végső soron értetek tettem.De jutalmat nem fogok érte kapni...sem kárpótlást.Csak a bosszú beteljesedése nyújt majd megnyugvást...talán. |
//csakhogy arra nem gondoltál, hogy nem a monszta próbál tudatilag befolyásolni?//
Nituriel mentális védelme porcelánként törik össze a hatalmas erőtől ami nekfieszül...belenéz az asztrálba, sejti hogy ott a megoldás....elötte egy gigantikus energiafelhőben álló alak volt: teste kéken fénylett, és keze a lány asztálalakjának a vállán volt...ekkor az elf megértette: ma nincs szükség agresszióra...ez a vámpír aligha fog ma ártani bárkinek is...és késöbb se.
Kinyitotta a szemét, majd egyetlen egy gondolat állt csak a fejében: mikor lesz már vacsora? |
| //Ha nem kotorászott, akkor 'mondjuk' kotorászni fog. Csak amiatt írtam, hogy következtetni lehessen a mantrára és a gyík tudatára// |
//A papnőt felkészítették ilyen esetekre, ui. némely monszta próbálkozhat mentális befolyásolással, hogy aztán lezúzza a kalandozót. Vagyis ez a mentális nyugtatgatás nem jött be... :P //
Nilturiel teljesen kizárja tudatából a mentális próbálkozást, hála a tanításainak. Egyenlőre csak figyeli az eseményeket, készen arra, hogy bármikor beavatkozzon. Tudatában ott lapul pár igen hasznos papi varázslat, ami nem tenne jót a vámpírnak...
//Ja, Lord, a papnő nem kotorászott a gyíkod fejében! ;) // |
| Vándort elöntik a szeretet keltette emlékek, és lelke megnyugszik. Sorbaveszi eddigi életének történéseit, és megálapítja hogy a veszély az élete. Gyermekére gondol, akit szeretne felnevelni. És ekkor beléhasít a felismerés! Hol van?! Érzelmei átcsapnak az aggodalom felé, és ismét kétségek kezdik gyötörni. Átvillan agyának kicsiny részében a múlt, a vámpírtámadás elötti napok. Akkor látta utoljára! Elszakították tőle ezek a dögök! Az olyanok mint ez itt! És a harag kezdi eltölteni lényének egy részét, harcolva a gonosz mágia keltette nyugalommal! |
A gyíklény illetlenül nem figyelt oda arra mit mond a papnő, ám le is zárja az ösztönökről és az észről szóló diskurzust egy bólintással, majd visszafordul a vámpírhoz:
-Előbb.. vagy utóbb.. mit vesztenem nincs. Ha eljön értem a halál, Adun magához emel a Hősök Csarnokába, ahová az elesett bátor harcosokat helyezi hogy ott elnyerjék méltó jutalmukat mindörökké. A klánomban harcban elesni dicsőség, s a harcunk a káosz ellen mindörökké tart, győzelem vagy halál! -eközben érzi, hogy valaki pásztázza az elméjét. A papnő az. Halálos nyugodtságot érez áradni Scyssath elméjében egy pontból, a pontból suttogás hallatszik. Bár nem érteni, de felismerni benne a mantrát, amit a gyíklény ismételgetett még az előbb hangosan. A suttogás egyre erősödik, már már fülsiketítővé, ekkor megszakad a pásztázás. |
Vándor tudatában képek jelentek meg...képek az asszonyról akit szeretett, és képek a gyermekéről..felvetette magában, mi lenne, ha nem harcolna...legalábbis az ellen nem, ami ellen szükségtelen...elvégre, ez a lény eddig nem ártott neki...nyugodtság lett rajta úrrá, és bizakodva erre gondolt:
"Ma este semmi baj sem történhet!" |
//eheh...most pacifista vacsora lesz..tehát ne próbálkkozz..A vámpír a karakterem, nem pedig holmi monster aki hipp hopp erre jár ;]Csuhás egyébiránt meg nem sötét hatalom, hanem egy békefenntartó erő...//
A lány hirtelen feleslegesnek érzi a harc megkezdését...mintha kérdéseket tenne fel magának: "Minek támadsz?" "mit ártott neked?" "Nem is ismered" A papnő lassan megnyukszik, és el is felejti hogy mibe kezdett...biztonságban érzi magát. |
-Természetesen igazad van, kellenek az ösztönök, ahogy te nevezed. De mint már említettem, józan ész, ítélőképesség is kell, ha az általad vett medvét vesszük.-Válaszol a papnő.-Mert ugyan mit érsz az ösztönökkel, ha nem látod át, nem tudod megítélni az ellenfeled gyengéit? Ahhoz ész kell, méghozzá gyors!-Teszi hozzá, és elhallgat. Valami nem stimmel! Megpróbálja felidézni képességeit, de nem jutnak eszébe! "Mentális támadás"-villan át rajta, és egy monoton litániát kezd el, amit ilyen esetekre sulykoltak belé.
//A következő "körben" (azaz reggel, mert akkor írok megint reagot) megtöri a béklyót, szal a vámpír jobban teszi, ha elhúzza a csíkot! ;) // |
| Vándor érdeklődve figyelte, hogy alakul a társalgás menete. Ám amikor egy idegen hang megszólalt, hátán felált a szőr! De mindjárt el is múlt a rossz érzése. És amikor meghallotta a vacsora szót, még jó kedvre is derült. Ám tudat alatt harcolt a sötét mágiával szemben! Nem igazán tudta hogy mi zavarja, csak érezte hogy valami nincs rendjén! |
Seoth a gyík mellett levő székre leült, meg sem kérdezve Scyssathot.
-Elöbb-utóbb te is elveszel...-Seoth itt felemelte, amolyan megmutatásként a hullafehér kezét-..ideát minden más értelmet nyer.Látod, én is itt vagyok...pedig már nem élek.Most pedig felesleges ellenségeskedned: nem most kell megölnünk egymást...bár ha sürgetni kívánod azt, hogy az én szemszögömből lásd a világot-ezen a ponton a vámpír groteszk vigyora elborzasztotta a gyíklényt... |
Hát igen, az ösztönről szólva a gyíknak elsőre a "nyakba ugrásra" lendítette volna tagjait, ám érezte, hogy ellenállásba ütközik. A pillanatnyi bojdultságból ismét kristálytiszta nyugodtság medrébe terelte gondolatait és tetteit, tudta, nem itt és nem most kell megvívnia párbaját, itt barátai is veszélyben lehetnek.
-Akkor hallgatok, amikor jónak látom éjfatty, azzal pedig teljességgel tisztában vagyok mi az amivel megsértek mást és mi az amivel nem! Az eliminálásommal pedig már sokan próbálkoztak, de lám én még mindig itt vagyok -végig a beszédében nyájasan, nemesi ficsúrokhoz hasonló hanglejtéssel beszélt, a "lám" szóra enyhén meghajolt a vámpír előtt. A maró gúny szinte tapintható volt a levegőben, amivel a "naagy és erős" vámpírt nevetségessé tette a hitvető.. persze nevetni senki nem mert (tudott). |
Csuhás lépett elő a konyhából, ám Scyssath még sem rá figyelt: hátrafordult, mert érezte, hogy valaki bejött.
-Ám a reflex nem mondja meg, mikor kell elhalgatnod, és nem fogja megmenteni az életed, ha megsértessz vele valakit, és az megölne érte.Természetesen ez csak egy péda.-szólt a belépő férfi.Scyssath el volt képedve, de meg is volt lepődve: Seoth volt az, és legszívesebben most azonnal a nyakának ugrott volna...de mintha valami lefogta volna az akaratát.A többiek is nyugodtan ültek: láthatóan nem zavarta őket hogy egy vámpírral vannak egy térségben..Scyssath kiváncsi volt: meg akarta fejteni, mi az, ami leköti az akaratát: asztrálban kezdte a keresését a válaszért.Körbenézett, és szabályosan ledermedt: a helységben levők asztrális megjelenése normális volt: kivéve Csuhásé...az öreg képe, egy energiafelhőben álló angyalszerű teremtmény volt..a gyíknak nem jutott eszébe hirtelen, honnan olyan ismerős ez...inkább eltette ezta gondolatot késöbbre, és tovább kortyolt a teájából...
...Csuhás körül az asztalok rendeződni kezdtek, mígnem egy hosszú asztallá alakultak.A konyhából letakart tálcák lebegtek ki, és alóluk ínycsiklandozó illatok áradoztak.A kalandozók jól hallották a fejükben Csuhás gondolatát: "Hamarosan vacsora..." |
A hitvető mégegyet kortyol teájából, majd folytatja a replikát:
-Tévedsz. A gondolkodáshoz idő kell, ám a vadvidéken sokszor nincs idő gondolkodni. Ha az általam említett példát vesszük, ha a megtámadott ember csak egy pillanatot is arra szán, hogy elgondolkodjon azon, hogy merre hajoljon el a csapás elöl, akkor már későn fog mozdulni. A reflexre hivatkoztál. Mi az a reflex? Az a tudatalattiban megbúvó bölcsességhalmaz, ami a pillanatnyi döntések meghozatalában segít. Eszerint a definíció szerint a reflexet értelmezhetjük az ösztön részeként, ám semmiképpen sem a tudatos gondolkodás egyik ágaként. A gondolkodás városba való, ahol nem állunk sosem váratlan helyzet elé, mindig van időnk átgondolni tetteinket. |
| -Kedves Scyssath, nem kétlem szavaid igazát. Az intelligencia nem hátráltat, lévén, hogy az eszed alapján ismered fel a csapdákat vagy az ellenség gyenge pontját. A jobbra vagy balra elhajlást nem az ösztönök döntik el, hanem a gyors gondolkodás, és a reflexek. Persze ösztönösen is lehet jó és gyors döntést hozni, de nem minden helyzetben. Hosszú távon az intelligencia a kifizetődő. Nem kétlem Vándor eszét, és bocsánatot kérek tőle, ha ezzel megsértettem.-Válaszolja a papnő. |
A hugi szavai megütik Vándor fülét, de nem haragszik meg érte. Hisz a hegyesfülüek mindíg is ilyenek voltak!
-Ühüm. Bólogat a gyík okfejtését halgatva. |
A gyíklény megakad a szentencia morzsolgatásában, felpillant, a lány lesüti a szemét, nem állhatja ezt a nézést. Bár a hasított pupillák sosem sugároztak melegséget, de valahogy ma kifejezetten vészjóslónak tűnt Scyssath tekintete.
-A barbárnak nincs szüksége észre -kezdi okfejtését- a barbárok minduntalan ösztöneiket használják a problémáik megoldásához. Ha elgondolkoznának, hogy épp jobbra vagy balra hajoljanak el a vérmedve öles csapása elöl, akkor azonnal halál fiai lennének. A vadonban az intelligencia hátráltat, a gyors döntésekhez jó ösztönök kellenek, mégha pontatlanabb is mint az elme szikrázása. -ezzel kortyol egyet főzetéből. |
| -Értem.-Válaszol Nilturiel.-Amennyit én ettem, az nekem elég, ne aggódj az energiám miatt. Tudod, mi elfek kevesebbel is beérjük. Tudom, hogy a barbárnak ez ereje a hatalma, nem is az eszét használja... -Csipkelődik Vándorral. |
-Köszönöm! Mondja Vándor, majd egy keveset a nyelvére tesz a frissen szerzett anyagból.
-Nem is olyan rossz! Ha többet veszek be az árt? És meg sem várva a választ, máris egy nagyobb adagot nyom le a torkán. Majd a hugihoz fordul.
-Én mindíg ennyit eszem, azaz csak kihasználom az adandó alkalmat. Ám ezt tudnod kéne, hogy mi napról napra élünk. Lehet hogy ez az utolsó vacsorám, mert holnap meghalok. Azzal a kobuderához fordul.
-Kérsz ebből a finomságból? Nyújtja felé a zsákocskát.
-Nem ! Válaszol tömören a kobudera. Majd folytatja mondandóját.
-Én nem csodálkozom azon, hogy ennyit eszik. Egy barbárnak mint tudjuk erejében van a hatalma. És ahogy elnézlek, neked szükséged van az energiára! |
| A kalandozók észre sem vették szinte, de már késő délután volt.Az ajtón néhány férfi húzott be egy nagy vasládát, és bevitték egyenesen a konyha helységbe.Utánuk ment egy ember férfi: Csuhás.A varázsló megviseltnek tűnt, lassan ment be a konyhába.Pár pillanat múlva a csaplár jött elő, vigyorogva, egy erszény arannyal a kezében.Felsétált az emeletre, és a kalandozók tippe szerint, a pénzét számolgatta... |
| A gyík lép be, arcvonásai a szokottnál is komorabbak. Egy üres asztalhoz ül és forró vizet rendel. A kupa gőzölgő folyadék csakhamar meg is érkezik, ebbe külömböző füveket szór, majd azt kortyolgatva egy érdekes mantrát kezd motyogni magában csukott szemmel. |
| //Jobbulást! Remélem, azért nem kell az a 4 nap se!// |
| //Mihamarabbi jobulást, bármi baj legyen!// |
| \\Holnap megyek kórházba minimum 4 napig nem leszek addig kéretik Sheisát nem Ba$ztatni!\\ |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
