Vándor érdeklődve figyeli a lány ténykedését, és tekintete a fénylő almamagokra téved. Érdekes, állapítja meg magában.
-Megbocsáss te lány! Szólítja meg nem éppen illendően.
-Miféle eledelt eszel te, és ha meg nem sértelek honnan szerezted?! Kérdezősködik. Majd mintegy mellékesen hozzáteszi.
-Látom megtaláltad az üzenetemet! |
Belép a lány a fogadóba. Rövid haja vadítóan vörös. Zöld köpenye elfedi zöld ingét, barna nadrágját és fegyvereit. Kezében hátizsákját viszi. Ahogy belép a fogadóba, figyelmét felkelti egy írás az ajtóra tűzve. Csak egy szemvillanásig tart, amíg elolvassa, de szeme sem rebben.” Vándor? Ki lehet az a vándor?” Ilyen gondolatok motoszkálnak fejében. Úgy tesz, mit, aki helyet keres magának az asztalok között, de közben óvatosan megszemléli a kocsma vendégeit. Az egyik asztalnál egy ősz hajú barbár köti le egy pillanatra a figyelmét… Majd könnyedén elsétál mellette. Az asztalnál más is ül. És ha ő lenne a Vándor, majd megkeresi a tündért. Leül az egyik asztalhoz, hátizsákját az asztal alá teszi. Már tudja, hogy ki a kocsmáros. A kövér fickó éppen egy italt visz ki valahová. A lány megszólítja:
- Kocsmáros uram! – a férfi rá sem néz az új vendégre. A lány kicsit csalódottan üldögél, de amikor a fickó visszafelé jön a tündér, mit, ha véletlen lenne, kiteszi a lábát. A fickó hajszál híján elesik. A lány elkapja. A mozdulatok olyan viharos gyorsasággal következnek be, hogy szinte senki sem veszi észre, hogy ez egy szándékos gáncsolás volt.
- Vigyázzon jó uram, még elesik. De ha már megállt hozatna nekem egy teát?
A kocsmáros dühösen néz a tündérre.
- Teát? Az nincs.
- Akkor egy pohár vizet kérek. – mondja a lány, és kedvesen elmosolyodik. A mosolya ellenállhatatlan, éppen ezért csak ritkán mosolyog.
A kocsmáros a pulthoz indul. A lány a hátizsákjából elővesz egy almát és egy bicskát. Zsebéből selyem keszkenőt vesz elő, ez utóbbit az asztalra teszi. A bicskával kettévágja az almát, a magokat kezdi kikaparni az alma közepéből. A közelebb ülők fénylő magokat láthatnak a lány keszkenőjén. Az alma nem akárhonnan származik. Bár fájdalmas az emlék, de meg kell tennie. Az almát Tündérföldön kapta, búcsú ajándék volt. A lány annyira lelkesedett a harcért és annyira távol áll tőle a mágia, hogy száműzték szülőföldjéről. Most, hogy elveszítette szárnyait, most kell ezt az almát megennie. És találnia négy jó barátot, hogy visszatérhessen otthonába. Arca bár rezzenéstelen, lelkében viharok dúlnak.
"Tündérföld, látlak-e még valaha? ... Aligha."… |
-Ez valóban egy igen furcsa város lehetett! Szívesen meglátogatnám, persze csak azért hogy rendet tegyek benne! Majd valamikor visszanézhetnénk oda. Igyál!
Szólítja fel Vándor Haluhelt. Majd teletölti kupáját, és barátjának nyújtja. |
//Mondom, hogy nem tom biztosan... még nem keztem neki, hogy visszaolvassak, thrillben klánfórumon megy nagyban a játék, úgy hogy a bhós fórumok most hanyagolásra kerültek... Akkor Jakshjalang, nekem aztán tök mindegy kit szabadítgatunk.. // |
//S'almeyna is abban a csapatban volt...érdekes, mi? ment kiszabadítani saját magát...XDDDDDDDD
az Jakshjalang volt...// |
-Hogy merre? Mondhatni, hogy unatkoztam kisé... hisz mikor visszatértünk, és már vége volt az ostormnak, mentem volna kiszabadítani S'almeynát... de mivel rám nem lett volna szükségetek(hisz így is remek csapat állt össze), inkáb elindutam csak úgy a vakvilágba.. érdekesnek mondható volt, amikor egy másik városba állítottam be... Nem is város volt az, hanem inkább egy csoda! Egy fertelmes csoda. Egyesek talán csak Tolvjtanyának, vagy Tolvajok Városának neveznék.. szó mi szó, még én is meglepődtem azon, hogy több széz méter megasságban hidak kötötték ösze a karcsú tornyokat, vagy a düledező házákat... és az a mocsok, ami az utcákon foglalta el helyét! A bűz csak úgy terjenget... de igazán hangulatos kis városka. De rámtámadt pár rabló, s mivel nem vagyok annyira jó harcos, épp hoyg csak végezni tudtam velük, az őrök már máris toloncoltak volna ki. De én az egyik házról átugorva indultam meg a falakon.. pár őr ott lelte halálát, s épp hogy csak megmenekültem.. a bokámat így is eltörtem, hsiz leugrottam a várfalról.. sikerült magam elvonszolom egy kisebb fásig, s ott gyógyítgattam magam... röviden ennyi.
Mosolyodik el újra, hisz az a város igazán különleges volt... aztán nagyot húz borából, s miután elfogyott, a kupa koppan az asztalon, s Haluhel újratölt...
//Sablonos mi? De így hirtelenjében nem tudtam jobbat kitalálni.// |
| Janina egyszerre csak felpattan, felrántja a meglepett Jakshjalangot is a székről, majd kiviharzik vele...Jak tátott szájjal hagyja magát vonszolni, a kocsmában levőknek szinte kedvük támad ezen röhögni, de ismervéna fejvadászok természetét és az elfek kitűnő hallását, még azután sem mernek nevetni, hogy eltűntek a látómezejükből... |
Vándor a lánynak írt üzenete után visszaül asztalához, és csak akkor veszi észre Haluhelt.
-Ó! Barátom! Kérlek ne haragudj hogy eddig nem vettelek észre, de ez a lány lekötötte a figyelmemet. Mit is kérdeztél? Ja! Hogy mi történt? Szóval ahogy visszajöttünk megjelent egy vámpír, épp kajáltunk! Azaz csak ettünk volna, ha lett volna mit! Aztán csak arra emlékszem, hogy szörnyen utáltam de mégsem tudtam ártani neki! Mágia!! Ezután az ágasnyelvű összeakaszkodott vele. Most meg itt vagyunk. Na meg ez a lány! De ezt már te is láttad! Hát veled mi történt, mesélj merre jártál?! |
//Hja, az ilyenhez kell egy kis türelem is, annak meg hijján a leányzó...
Mi van Raptorral? Cody (fél)isteni vámíprja a sztratoszférában várja, hogy leeshessen...  //
A kis szünetet kihasználva Nilturiel is kortyol borából (és nem törődik a vitamiokkal). |
//Én ez idegesítő egysorozást nem bírom, de hát kinek így, kinek úgy ugye.. Ki tudja, hogy hiányozni fog?)//
Haluhel is felfigyelt a nőre, aki ki- be járkálásával szinte kultuszt teremtett itt, már külön sportágá vált ez a fajta testedzés, az elf is ki fogja amjd próbálni egyszer... de egyenlőre vár, és vár Vándor válaszára... közben azért még kortyol a borából, mivel az finom, egészséges, és abban van a vitamin.. És a vitaminra szüksége a szervezetnek, főleg a C- re, na meg a D- re... de itt akkor már az A- t se kéne kifelejteni....
Na egyszóval a vitamin fontos! Haluhel így gondolja, talán más nem, de az nem igazán érdekli őt.
Hát igen, ilye érv bizony nem sok akad, ezért csak jól meghúzza a borát |
| //mert megvan az MSNcíme, mivel aktív thrilles, és mert üzit írt nekem...// |
| //sajnálattal közlöm, hogy Elmirának nem tetszett a fórum, és ezért nem valószínű, hogy fog válaszolni...// |
| \\Hány éves vagy, Elmira? Csak a Pirinyó név, a csodazab, meg a kristálytiszta forrás miatt kérdezem:~)Egyébként én megint írásképtelen leszek négy napig, addig is, viszontírásra!:-) \\ |
Vándor felál helyéről, majd torokköszörülés után megindul az időlkőzben visszatért lány felé. Ám az ismét távozik, Vándor furcsáló tekintetétől kísérve. A barbár ekkor egy papírfecnit vesz elő, és írni kezd.
"Tisztelt sietős leányzó, pirinyó gazdija! Ha legközelebb erre jársz, keresd meg az őszhajú barbárt.
M.t !
Vándor."
A cetlit azzal egy erős mozdulattal a fogadó ajtajának külső oldalához szegezi. |
| Nilturiel érdeklődve nézi a ki-be rohangáló lányt, és elgondolkodik egy mozdulatlanság-varázson... |
//komolyan mondom, Elmira, hogy írjon neked az ember, ha amint belépsz, már ki is mész? //
Jakshjalang csóválja fejét, nem érti, miért ilyen sietős mindenkinek a dolga...S'almeynának szokott mindig ilyen sietős dolga lenni, a fejvadász el sem tudja képzelni, most mennyi dolga lehet...elvégre is egy lovagvár parancsnoka...kényelmesen hátradől a széken, és Janinának rakoncátlan tincseivel játszadozik...aminek normális esetben egy szenvedélyes csók lenne a vége...de Janina valamiért nem is figyel oda, hagyja, hogy simogassa, e csak néz maga elé...a fejvadász egyáltalán nem érti a dolgot... |
//Nekem a kv-ba az enyém az ezredik
Őrülők neki)// |
Úgy dönt nem üldögél itt tovább. Felveszi zsákját és indul tovább.
"Pirinyó biztos hiányol már"- gondolja kifelé ment, ezért meggyorsítja lépteit. |
~Újra itt~ száll a gondolat Haluhel fején keresztül, de most nem veti ki azt az elf, hanem szépen, mondhatni csöndesen tér be a Sárkányba. Aztán körbejáratja tekintetét, haátha lát valakit, valakit, akit még ismer innen. Miután a tekintete felismert pár vendége tintett, biccentet, köszönt, meg még számtalan köszönési formát alkalmazott. Mert hát szép is lene, ha nem köszönne a barátainak, mint régi vendég, aki visszetért. A az éjfekete, s lila színkombinációból összaálló tunika most is rajta feszül, teljes finom anyagból készült valójában. A nadrág szintén testhez álló, de azt már nem látni annyira, hisz a tunika térdig ér. Ám derék alatt négy részre van választva, így azért csak fel- fel tűnik a nadrág. Így azt is meg lehet állíptani, hogy az fekete, a férfi hófehér hajzuhatagával ellentétben, ami hátközépig ér. A lant most is ott a hátán, akárcsak két hosszúkése. Az elf csizma is ott feketéllik, de az indamintázat szintén lila.... akárcsa egy mutatványos, talán az is... ki tudja, valójában mit rejt Haluhel csavaros esze, s emlékei?
Int egy ó-elf borért, kell az neki ma.
Aztán mikor kikapja amazt, a várakozó nőre pillant... mintha valami kocsmárosfélét keresne. No mindegy, Haluhel mégkéri megint a "helyettest"(vagy klónt ha itt van egyáltalán), hogy menjen már oda a nőhöz, s hallgassa végig mit szeretne rendelni.
S végül ő is leül Vándor mellé, talán egy kis beszélgetésre... talán majd még egy kis dalt is el fog énekelni, ha ahhoz lesz kedve. Az ajkakon enyhe félmosoly jelenik meg, s miután kezetrázott barátjával, lantját leakaztja a hátán levő szíjról, s a széknek támasztja, amit kihúzott. A két hosszúkés az asztalra kerül, de nem sokáig, épp csak annyi időre, hogy Haluhel leülhessen. Aztán eltűnt, de kézközelben maradt... nem szabad túl távol tenni mostanság.
-Mi hír errefelé? Sokáig nem voltam... persze hallottam, hogy elindultatok kiszabadítani a fejvadászt(ha jól emlékszem), de azóta se kép se hang. Sokáig kóborolgattam... na szóval mi történt itt?
A kérdés még el se hagyja ajkait, máris új borért küldet, s egy korsó sört is rendel barátjának, vagy amit kér... mert hát nem egyforma az ízlésük. Aztán megint csak belekortyol az újonnan kihozott borba. |
| //elutazom 4 napig nem leszek.Hétvégén írok ;]// |
| Belép a lány a fogadóba. A lovát a szomszédos réten hagyta. Már megetette a csoda zabbal, csak azért maradt ott Pirinyó, hogy igyon a kristály tiszta vízből, és kicsit pihenjen a hosszú út után. A pulthoz lépdel a lány. Leteszi zsákját a pultnál, ő pedig leül egy székre. Nézelődik, a kocsmárost keresi szemével. Reméli, megtalálja, és reméli valami finom ételt is kaphat majd. |
| Láthatólag a "madárember" érdeklődését is felkeltette a hölgyemény. Így aztán ahogy jött távozott is az ablakon át. |
| Vándornak nyikkanni sem volt ideje, a lány olyan gyorsan távozott. Pedig szívesen kérdezett volna tőle pár dolgot! És talán azért a csoda zabért is elkísérte volna! De hát ilyen az élet! Egyszer itt, másszor ott! |
Egy magas lány lép be a fogadóba. Haja rövid, vadítóan vörös. Rövid, zöld köpenye aló csak a szarvasbőr nadrágja látszik ki. Fegyvereit, ingét elfedi e zöld ruhadarab. Lábán fekete csizma. A kezében egy hátizsák. A pulthoz lépdel, leteszi a földre a zsákját. Leül, a kocsmárost kutatja tekintete, de nem látja a pult mögött. Így hát tovább nézelődik a lány. Egy párbaj köti le figyelmét… Patkó csapódás hallatszik a bejárat felől. Majd kivágódik a fogadó ajtaja. Egy ló rúgott az ajtóba. A lány felpattan a pulttól. Kezébe kapja a hátizsákját. Sietve távozik.
-Mi baj Prinyó? Jól laktál? – kellemes a hangja a lánynak, aki szemmel láthatólag a lóhoz beszél. A lovat a közelben egy réten hagyta, hogy egyen és igyon. A ló válaszképen nyihog egyet.
-Akkor indulunk a csoda zabért – mondja a lány, elmosolyodik. A hátizsákját a lóra teszi. Felpattan Pirinyó hátára és elvágtat nap kelet irányában… |
//áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!
Én akartam...
az ezredik is az enyém volt...// |
Az előbb berepült madár most átváltozik emberré, majd rendel egy Sárkánytűzsört.
\\Jeah! Itt a kétezredik :-°) (különleges alkalomhoz különleges smiley dukál!)\\ |
| Caronrod feláll a gömb mellől, ahol eddig a csatát nézte, majd nekiindul, az Arénába. |
A fogadó nyitott ablakán egy fura madár szállt be, majd landolt a pulton a fogadós törp előtt. A nyakában egy levél volt. a törp felnyitota a levelet, amiben ez állt: "Ha bárki látja Caronrodot, mondja meg neki, hogy várom az arénánál, párbajra. Előre is köszönöm!
Sheisa" |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
