| Jakshjalang keze felizzik, a fejvadász felordít-a gonosz szándékú varázslat megkapaszkodott áldozatában-, de amint a keze lehűl, teljesen meg van gyógyítva. Megköszöni Nitrurielnek a varázslattörést, kicsit masszírozza a csuklóját, majd leül ő is enni...versenyt eszik a törppel, de már az elején kiderül, hogy semmi esélye Raptor ellen... |
| //NP! Használ a gyógyítás? // |
| A törp közben előhozza a röktönzött kései vacsorát, ami javarészt abált hússzalonnából, füstölt kolbászból, zsenge pulyka sonkából állt, és a sok hús mellé hozott a Fekete Sárkány saját készítésű házi söréből -alias folyékony kenyér-. Nopersze a borból még alig fogyott, úgyhogy a kiszáradt népek azzal is olthatják szomjukat. Az evés kezdetét a törp, egy karaj részleges dezintegrációjával jelzi. //nem.. nem varázsolt.. xD// |
| //...sry// |
| //Nem Caronrod, hnem Nilturiel van itt... // |
| Carondil hirtelen elkapja a kezét...ez nem egyszerű fagyási sérülés, hanem mágikus...így pillanatnyi habozás után egy másik igébe kezd bele... |
-Ebben az esetben nem ellenkezem! Vágja barátságosan hátba barátját a barbár. Majd szemével elkezdi keresni a tündér lányt, de nem találja. Úgy látszik, hogy a lopakodásban elég ügyesnek bizonyul. Bár ez a fajtáját tekintve nem meglepő!
-Addig mulassunk, amig ujabb veszedelem nem lep meg minket! |
-Szó sem lehet róla barbár -méltatlankodik a törp- ezt a hordó bort most én állom, ti csak igyátok serényen!
Ezzel kupák kerülnek elő, és már folyik is a mézédes bor.. |
//Dehogynem féltűnik! Ugye, még visszajössz?//
Nilturiel Jakhoz lép, kezét a sérülés fölött tartva gyógyító varázsba kezd. |
| Ismét a könyvbe mélyed. És hosszú ideig elmélyülten olvas. Vándor szavaira kapja fel a fejét. Szomorúan állapítja meg, hogy nagyon elszaladt az idő és neki indulnia kell. A könyvet becsukja. Feláll az asztaltól. Hátizsákját kézbe veszi, és halkan, mint egy árnyék távozik. Senkinek sem tűnik fel, hogy a lány kilép a fogadóból... |
-Igyunk! Kiáltotta Vándor széles mosolyal arcán, és hátrasimította ősz tincsét.
-Mióta várok erre a percre, egy önfeledt mulatozás már időszerű volt. Az első kört én állom, és mindenkit meghívok persze csak azokat akik fogyasztanak alkoholt! |
-Hmm.. hát akkor a holnapi józanodásod sem fog javítani a kapcsolatotokon -kacsint a törp, majd int a klónnak, hogy verje csapra az imént elöl hagyott hordónyi Zwearoni elf óbort, amit direkt erre az alkalomra vásárolt.
-Igyunk hát barátaim Jak visszatérésére, a vámpírtámadás túlélésére és a Vihargárdistákra! -mindenki emelte poharát, bár a legutóbb említett gárdistákat senki nem ismerte. |
| -Úgy viselkedem vele, mint mindig...nem tudom, mi baja van. Nem hanyagolom el, sőt! Amióta itt van, kevesebbet edzek, és helyette csak vele foglalkozom...mondani pedig nem mondtam semmit... |
| -Hmm.. nem bántottad meg valamivel? Bár a sötét elfek érzelmi világáról vajmi keveset tudok, de lehet, hogy véletlenül rosszat mondtál, vagy tettél, ezért viselkedik így. |
A rongy sistereg, pár másodperc múlva teljesen hideg...Raptor kérdően vonja fel szemöldökét.
-Tudod, Janina az utóbbi időkben eléggé furcsán viselkedik...most például ezt egy közeledési kísérletemkor kaptam...mikor megérintettem, mintha egy jégdémon lenne...és még csak nem is törődött vele, hanem elzavart onnan...már nem értem a világot... |
-Üdv neked, ülj közénk! -üdvözli az ismerőst a törp, majd kezét az elkékült tagra teszi. Jak érzi, ahogy az elzsibbad, fájdalma már nem jut el hozzá. A sérülés semmit sem gyógyult, nyílván csak a fájdalomérzetre volt valamiképp hatással a törp.
-Mialatt a klánom küldetésében jártam tanultam egysmást -veti oda válaszképp a még fel sem tett kérdésre, majd int, hogy üljön oda közéjük. Közben megérkezik a forróvizes pakolás, és némi -lóürülék szagú- szomszédnéni féle gyógykence. |
Csuhás, aki eddig a fogadó egy távolabbi sarkában ült, maga elé meredve, nem törődve a külvilággal, a teljesen szétrepedt látógömbre egy fájdalmas pillantást vet, majd kezeivel eltakarja arcát.Nem veszi figyelembe a többieket: se a rég látott ismerősöket, sem az új leányzót, sem a fejvadász gyötrődését.Maga elé mered, akár egy hulla, melyet exhumáltak: amint kezeivel nem takarja az arcát, üvegessé vált szemei és árokszerűen ráncolódott arca láthatóvá válik.Bármi is történt, az öreget nagyon megviselte: a megtestesült reménytelenséggé vált.
//Seoth nem fog élve visszaesni az biztos.Raptorról nem tudok.Jó újra itthon ^_____^// |
Szinte a semmiből lép elő (mint szokott) Jakshjalang, majdnem átesik egy széken, görcsösen fogja az egyik kezét...fájdalomtól eltorzult arccal fordul a klónhoz...
-Hozz gyorsan valami rongyot, amit márts meg előtte forró vízben...ne sajnáld a fát meg a szenet, jó forró legyen...meg valami gyógykenőcsöt is, de gyorsan!
Leül egy székre, és igyekszik megnyugodni. Arcvonásai kisimulnak, csak ritkán rándulnak meg az arcizmai...a keze teljesen kék, csúnya fagyási sérülésnek tűnik... |
A lány végig nézi a kocsmáros megérkezését. Nem szó semmit sem. De magában megállapítja, hogy alaposan elvétette. Csak a csapos volt, aki nem hozott neki teát, de vizet sem. Aztán Nilturiel-hez fordul.
- Érdekes családfa… Nekem nincsen testvérem.-… csak barátaim voltak. – teszi hozzá gondolatban. Aztán belekortyol a teájába. - Bár kezd kihűlni, de még így is nagyon finom. – állapítja meg magában. |
| //Bocs, nem Shalina, hnem Sheisa... :P // |
| -Én papnő vagyok, Librának az Igazságosság istennőjének papja. Bátyám Caronrod (aki most Shalinával van az Arénában) csatamágus, a Beslő Körök Védelmezője. -Válaszol, majd elgondolkodik:-Mágiával nem lehet mindent megoldani, igaza van Vándornak. Nem véletlen, hogy a varázslókat harcosok kísérik. Például én is járatos vagyok a harcban, papnő létemre...-Mosolyog vissza. |
Ekkor kiáltások hallanak kintről, a benti kalandozók többje fegyvert ragad, ám le is teszik, mikor kivehető, hogy ezek az öröm hangjai. Ló nyerít, rakmunkások sietnek a szekerekhez: a rég várt karaván megérkezett, mely új ellátmányt hozott a Kalandok Városába. Minden kereskedő, ki-ki a maga szekeréhez siet csak úgy éjjeli pantallóban, papucsban, hogy lássa minden rendben van-e. A környező házakban lámpafény gyullad, és az ablakból kikandikáló sovány arcok meleg mosolyra derülnek, amint a rég várt étel és ital megérkezik. Érces hang közeledik, mely még a megannyi kiáltás közül is kivehető, majd bevágódik az ajtó:
-Megjöttem -virul a törp arca a bentlevőkre. Ezzel kimegy, majd kisvártatva maga előtt görgetve egy boros hordót érkezik:
-Ma este ezt csapra verjük!
Közben három rakodómunkás sürög-forog, töltve fel a szekérről a raktárat és a pincét. A városban -és a fogadóban- ismét helyre állt az élelemellátás. A mithrillgólem is lejön az emeletről, majd kisvártatva a klón is beér, átvéve a pultot a kövér csapostól, aki távozik. A törp felmegy a szobájába lerakni holmiját, majd rövidesen újra lent van. Testét ugyanaz a mellvért óvja, mint a kezdetekben, hosszú, sötétszőke szakálla telefonva több talent ezüstel, harci kalapácsa oldalán, ruháján az út pora, bal gyűrűs ujján a sáska szimbólumos óarany gyűrű, pont úgy néz ki, mint mikor először megpillantották a protekrot barátai. Egyedül egy dolog változott meg rajta: fiatalos vonásai immár mélyebb barázdáknak adták át helyüket, izomzata jobban kifejlett, szeme nagyobb bölcsességet sugárzó.. hát igen, a hegymélyek népének újabb tagja vált fajtájának büszke, teljesértékű példányává.
-Üdv nektek barátaim! -pótolja az üdvözlést immár megszokottabb, komorabb ábrázatát felvéve. Kezet ráz Haluhellel, Gróddal (márha itt van), majd viszonozza Vándor megszokott baráti vállveregetését és leül mellé.
-Meséljetek barátaim, mi történt, míg távol voltam? |
Vándor fejében egy gondolat ébredt.. furcsa.. bár sajátja, mintha mégsem ő gondolta volna: ~A tündérkék mágiája kisebb csodák sorozata, hisz manát nem igényel, hanem csak idő kell, hogy használatuk után "újratöltődjenek". Persze köztük is vannak varázslók ám legtöbbjük csupán képességeivel kápráztatja el a népeket.~
Ekkor kintről moraj hallik, valahonnan nagyon távolról.. a hideg esti szél lökéshulláma végigcsap a városon, port és szalmát kapva fel. A Vereserdőn túli látóhatárról hajnalig tartó fényes derengés látszódik. Hogy mi történt ott, arról csak kevesen tudnak, ám minden bizonnyal semmi nem élte túl a hatóterületen a robbanást. |
| - Tündérföld egy elzárt világ. Tündéreken kívül más nem talája meg az odavezető utat. De ha még is eljutna oda, belépni nem tud. A tündérekre pedig hat a mágia, csak az a kérdés melyik formája és ki által. Mekkora tudás birtokosa...Miért mennék vissza? A barátaim miatt, akiket ott hagytam. És talán ez a legfontosabb, mert tündérnek tartom magamat- válaszol Elmira Vándor kérdésére. |
| -Azon nem gondolkozott el a néped amikor elküldtek, hogy mit kezdenek azokkal akik immunisak a mágiára? Talán ilyen esetekben jól jönne egy magadfajta. Nem?! És ha kitaszítottak maguk közzül, miért vágysz mégis közéjük? Én biztos hogy visszavágnék! |
- Nos, Nilturiel egészen egyszerű ok miatt. A harc közel áll hozzám és nem szeretem a mágiát használni. Ezért megharagudtak rám Tündérföldön... A harcot az enyéim megvetik. Szerintük, mindent mágiával kell megoldani- mondja a lány. Hangja teljesen érzelem mentes.
- Ön, Nilturiel, mivel foglalkozik?- kérdezi a tündér és ártatlan mosollyal néz beszélgető társára. |
| -Örvendek Elmira. Ha szükséged lenne még teára, megnézhetem a készleteimet, szerintem van még hozzávalóm.-Mondja, majd megkérdezi: -Miért lettél számkivetett? Persze, csak ha el akarod mondani... |
Lassan elfogy az almája, a magokat gondosan elcsomagolja zsákjába. Majd, amíg a vízre vár elővesz egy vaskos könyvet. Megkopott a borítója, látszik, gyakran forgatták. A címe Astinus Krónikái. Valahol a közepén jár a könyvnek.Belemerül a könyvbe, amikor megszólítja egy ősz hajú barbár. Az ősz haj, és a por lepte köpeny, emlékezteti a lányt valakire. //Ha nem szürke és por lepte a köpeny, akkor bocs.:-) //
A lány kedves mosollyal néz a kérdező felé:
- Egy tündérföldi almát ettem. Rossz az íze, keserű. De talán ez illik egy szárnya szegett tündérhez. – mondja a lány, mosolyában is van valami keserű.
-Ön volna a Vándor - mondja, mely inkább megállapításnak, mint kérdésnek hat. Emlékeiben felsejlik egy germán férfi alakja, kivel jó pár napja és egészen messze innen találkozott. Ő mesélt egy Vándor nevű férfiről vagy inkább istenről. A lány csak magában kuncog, és kizártnak tartja, hogy ez a barbár azonos lenne azzal a istennel…
Pár pillanattal később hálás mosollyal néz Nilturiel-re.
-Az én nevem Elmira. És ahogy már mondtam, szárnyaszegett tündér vagyok. Köszönöm szépen a teát.
Belekortyol az italba.
-Ez nagyon finom – mondja a tündér. |
A papnő szemügyre veszi a lányt, és magában elveti a mozdulatlanság-varázst.
Érdeklődve nézi az étkezést, majd amikor meghallja, hogy a kocsmáros nem hoz teát, odalép a lányhoz egy kancsóval:
-Engedd meg, hogy megkínáljalak egy kis teával. Nem éppen a legfrissebb, reggelről maradt.-Mondja, majd hozzáteszi:-Nilturiel vagyok. |
//meggondoltad magad?
a kocsma tulajdonosa egyébként egy morcos vén törpe, aki a Raptor névre hallgat...
had segítsek...
A tavernán látszódik, hogy nemrég lett újjáépítve, valószínüleg összeesett a tető tartószerkezete...a kocsmában nem sok személy van, többnyire egyszerű civilek, és egy-két kalandozó(a kalandozók majd bemutatják magukat, ha úgy tartja a kedvük), elszórtan ülnek a kocsmában, csak a legárnyékosabb sarokban nem ül senki, mindenki igyekszik onnan minél távolabb ülni...az emberek beszélgetéséből kiderül, hogy azon a helyen a helyi fejvadászklán szokott ülni, ez a vezetőjük kedvenc ülőhelye...a nev bonyolult, valami Jakshaj...vagy Jaksla...röviden, Jak. A város egy pár évvel ezelőttig egy teljesen nyugodt kisváros volt, amíg nem érkezett néhány kalandozó, akik magukkal hozták a szerencsétlenséget...a kalandozók keze alatt átépült a város.
Az a lebegő hegy az Aréna, ahol középen csupa zöldet látott, az az Első Szint, ahol a város egyetlen, elég hatalmas druidája figyel a városra, az is valami Xajertha vagy Xijertha...nem Xojertha, igen, az lesz. A hegy teteje egy plató, az a Második Szint, ahol a város őrzői, két félelmetes kiorg(ember testben sárkánylélek, a sárkány uralja a teste, és bármikor sárkányalakot ölthet...ezt az alakot jobban szeretik) él. A magányos torony a Mágustorony, ott élnek a város mágusai és varázslói. Ez a kocsma is híres épületnek számít, számos híres kalandozó megfordult itt már, és különös események történtek az épületben. A város közepén a kis rengeteg a Fejvadászerdő, épeszű ember nem merészkedik be oda a fejvadászok engedélye nélkül. Az erdő közepén van egy domb, egyben tisztás is...ott a Bázis a fejvadászklán épülete. Itt teljesen nyílvánosan mutogatja magát, de csak azért, mert az épületet hatalmas mágia védi...ősi rúnák vannak ébenfekete köveibe vésve, az épület maga egy fordított csonkagúlára emlékeztet. Ráadásul egy élő szobor vigyázza...Elmira kikövetkezteti, hogy Gargoyle-ról lehet szó...a városon kívül pedig egy lovagvár áll, ami elvileg a várost hivatott védeni...a lovagok vezetője S'almeyna, egy Zhénia-paplovag...S'almeyna, Jak(shjalang), és Xojertha testvérek, elfek Elfengadból...a fejvadászok főnökének felesége Janina, aki mellesleg a város egyik leghatalmasabb kalandozója, drow eredete és évezredes tapasztalata miatt...Xojerthának is van egy felesége, őt Arylinnek hívják, és már hetek óta nem látták...az Első Szinten él férjével, de nem szokott mutatkozni...mostanában történt néhány furcsa dolog is...például a fejvadászklán főnökét rabul ejtette egy démon, és hatalmas átokkal sújtotta, amit csak Elfengad fődruidája és a leghatalmasabb elf varázslók tudtak semlegesíteni...a szertartás során valami történt, ugyanis utána már Xojertha volt a fődruida. Elfengadban volna a helye, de megegyezette az elf tanáccsal, hogy lesz egy állandó kapu az Első Szint és Elfengad között, így Xojertha vész esetében bármikor visszamehet.(ez utóbbit már nem az emberek beszédéből lehetett kivenni, hanem Elmira talált egy vaskos könyvet, Astinus Krónikái címmel, onnan olvasta el...//ezt vedd semmisnek, ha nem tud esetleg olvasni//
ez nagyjából a történet, volt egy isteni háború á lá S'almeyna, meg egy vámpírostrom...ahhoz olvass vissza, nincs annyi hely, hogy leírjam... // |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
