| | Fejét lehajtva néhány másodpecig koncentrál. |
| -Részemről indulhatunk, csak előbb szólok Caronrodnak... |
Ám mintha valami akadályozná elöbbi kijelentésében, amit mások nem érthetnek! Hiszen nem halhatták a mentális üzenetet. És az események hirtelen fordulatát látva, érdeklődése ismét a kaland felé terelődik.
-Nos amint látom itt már nincs dolgotok. Intézi szavait az idegenekhez. Majd Elenka felé fordul.
-Akkor indulhatunk? |
| -Azthiszem ehez nekünk is lessz egy két szavunk! Emelkedik fel Vándor, és fenyegetően emelkedik a meggondolatlan ismeretlenek felé. |
//A gépem még mindig nem jó, csak az általam előbb elcastolt Isteni Csoda varázslat hatására most valahogy elindult :F
Nemtom mikor lesz ujra jó a doboz, szal innentől is ritkán lecek látható 
Cody - sztem te jöhetnél a spawnpáncélos arcal a kalandba szegény Petur buzerálása helyett  D
.béke belétek. lord.// |
-Káoszpiramis? -horkan fel a törp- Erről a legendáról még nem hallottam -fordul lassan a kobudera felé- kérlek mesélj nekem erről, minden érdekel, ami kapcsolatos a...
A mondatát befejezni ideje már nem jut, ahogy a semmiből megnyílik a térkapu és gárdisták lépnek elő Dharonnal. Bár nem akar a törvénnyel ellenkezni, de barátját mégis ki kell húznia szorult helyzetéből... és hát a törvény csak elnézi, hogy távolléte alatt nem sikerült kitanulnia teljesen új képességének használatát Viharföldön... éshát balesetek előfordulnak...
-Itt bizony nem lesz csetepaté! -csattan fel a törp, majd eréjesen megfogva Petúr vállát elkezdi kifelé taszigálni a fogadó belteréből, ám az első lépésnél tüsszent egy hatalmasat, mire vakító fény és robajlás robban ki testéből eláraszva a helyiséget... percek telnek el, mire mindenki visszanyeri normális látását. Senkinek nem esett baja, ám az égett hús szag és a padlón levő öles kráter elárulja a jelenlevőknek a varázsló és a törp szomorú végét..
Egyszer csak egy hang szólal meg Vándor fejében, ugyanaz, mint ami a minap a törp érkezése előtt percekkel:
-Induljatok Elenkával, miattunk ne aggódjatok! |
A mágus alig fejezi be a mondatot, amikor a fogadó levegője kavarogni kezd, és a közepén sercegve teleportkapu nyílik.Három férfi lép ki, mindegyik ezüstös ruhában, a városi címerrel felvarrva.Az egyikőjük Dharon, az ifjú illúzionista az.
-Petur, a város törvényei elleni vétkezés miatt, valamint a hatósággal való együttműködés megtagadása miatt, a bírói határozat értelmében velünk kell jönnöd!-szól az egyik férfi, és az újonan érkezettek megindulnak a meglepett varázsló felé. |
| -Senki egyéb nem érdeklődik áruim felől? Mondom, féláron! |
A lány elégedetten szemléi alkudozása eredményét. Gyorsan és valószerű áron jutott hozzá az élelmiszerhez a klónnál. Az élelem biztosan elég lesz, akkor is ha nem találnak útközben elejthető vadat és a környező városokat elkerülnék.
Fejcsóválva fordul Peturhoz:
- Én és a mágia, abból semmi jó nem származna. Bár hasznosak az ön és Gród úr árúi én még sem szeretnék belőlük – mondja és közben kedvesen mosolyos Peturra. A mosolyból a Vándornak is jut.
- Káoszpiramis? A nagyapám említett valamit a naplójában, amit most talán sikeresen értelmet nyert… Nem Fotheitosz ősmágus legendás relikviáit keresem. – mondja Vándornak. |
Az izgatott készülődés közepette, a furcs módon érkezett kobudera egy kérdést etsz fel Elenkának.
-Ugye nem fordult meg a fejedben, hogy egy bizonyos Fotheitosz ősmágus legendás relikviáját szeretnéd megtekinteni abban a bizonyos városban?! A Káoszpiramis legendája még az én világomba is eljutott, ám azt is híresztelik hogy aki a keresésére indult az soha nem került elő többé! A kérdés feltétele után kobuderánk várakozó pillantást vetett a lányra. |
\\ Hú, hát min. még egy évig!\\
-Hát, válaszol Petur Nilturielnek- Vannak mágiaimmunis páncélok, fagyasztó kardok, sorvasztó íjak, néhány rosszabb minőségű amulett, (most eléggé ki vagyok fogyva). De rendelésre bármilyen varázsitalt, port, tekercset tudok készíteni! Valamint még a fegyverek varázstulajdonságokkal való felszerelését is vállalom! Valamelyik csak érdekli önt is? -Fordul hirtelen Elenka felé- |
A lány kicsit döbbenten néz szét. Ennyi segítőre nem számított. Azt hitte senkit sem érdekel majd a dolog. De ha már ennyien vannak, akkor legyenek ennyien. A sarokban üldögélő csuklyás alak külön is meglepte kijelentésével.
Elkapja a kezét Petur kézcsókjából. Fejét csóválja közben.
- Erre semmi szükség sincs – mondja.
- Azt hiszem minden fegyverem meg van, amire szükségem lehet. Nem akarok olyan fegyver cipelni magammal, amit nem tudok használni. Ez a bőr páncél és ez a réz kard pontosan azt tudja, amit én tudok. A bőr sisakom a hátizsákban van… Az élemről azonban szívesen gondoskodom – mondja. Majd a kocsma pulthoz siet, és élénk párbeszédbe kezd a klónnal. Alapos alkudozás veszi kezdetét. A klón csak a fejét kapkodja, mert emberére akadt… |
//Nem unod még? Tényleg, meddig tart? :x //
-És milyen áruid vannak, kedves Petur?-Kérdi mosolyogva Nilturiel, tudván, hogy semmire nincs szükségük... De hátha... |
\\Igen Carondil, ott voltam.\\
-Tehát akkor benne vagytok, hogy nálam szerelkezzünk fel? -kérdi Petur- Most, a nemes cél érdekében, féláron adok mindent! Persze a hölgynek ingyen. -teszi hozzá, majd finoman csókot ad Elenka kezére. |
//Úgy lesz! Majd később csatlakozol, ha már nincs dolgod itt a fogadóban! ;)
Sonic megint kórházban? :x // |
| //Azért nem irtam pár napig -és azért is nem fogok még egy ideig- mert otthon meghalt a gép, és csak suliból tudok írni. Nem tom mikor lesz jó újra a gép, addig is a kalandot kezdjétek el nélkülem, írok, ha tudok. lord // |
-Tehát ez csak egy szimpla kísérőútnak ígérkezik. Rendben hát, vágjunk neki! Azért fegyvereket, vérteket és mágusbotokat mindenki kapja kézhez, nem tudhatjuk, hogy útközben ütközünk-e ellenállásba -szól a törp. Furcsállja, hogy ekkora kíséret kell egy szimpla felfedezőúthoz, de aggájait, miszerint Elenka nem mondott el mindent nem önti szavakba.
-Akkor lassan kezdjünk el készülődni cimboráim! Mikor kelünk útra széphölgy? |
| -Erre én is kíváncsi vagyok! Egy ilyen gazdag város, és bárki beteheti oda a lábát? Ezt nem hagyhatom ki! Megyek. Lelkendezik Vándor. |
-Mindenhol jobb pillanatnyilag, mint otthon...úgyhogy megyek én is! Már ha nem zavar senkit, hogy én is megyek.
A kalandozók körülnéznek, majd szemük megakad egy fekete köpenyes csuklyás alakon, aki a kocsma egyik sarkából szólt oda...körülötte táncolnak az árnyékok, és, bár nem látni az arcát, övén a fény megcsillan két ismerős fejvadászkardon...az alak észreveszi, és gyorsan összehúzza köpenyét... |
| -Én... illetve mi benne vagyunk! Legalább történik valami... - nevet fel. |
-Nem éppen - válaszol mosolyogva a lány a hölgy kérdésére.
- Nagyapám járt ott és nagyon tetszett neki hely. S megígértette velem, hogy egyszer felkeresem Dúrbak várost, és megnézem mi lett belőle...Az csak legenda, hogy az utak aranyból vannak és gyémáttal van kirakva a szegélye. A király okos ember volt, éppen ezért zúzott kőből építette az utat. Az épületek hatalmasak, és csodálatosan díszetettek. Rengeteg arany szobor díszítette a várost. Nagyapám úgy köszönt el a királytól, hogy azt mondta neki, ha minden idegent szívesen lát, akkor előbb-utóbb széthordják a városát vagy elfoglalják. A király csak nevetett ezen...Rajtam a sor, hogy bizonyítékkal szolgáljak nagyapám igaza mellett, vagy ha úgy alakul ellene... - fejezi be a történetet a lány. Ismét kortyol az italából. A csend lassanként eltűnik, mocorgások zaja, torok köszörülések hallhatsznak, majd az első halkabb majd egyre hangosabb válaszok születnek a lány szavaira... |
| -Érdekesen hangzik, de nem derült ki, miért is kell odamennünk. Ezt a Durc Backot keresed? Vagy valami/valaki mást?-Kérdi Nilturiel. |
Hatalmas csend telepszik a kocsmára. A klón is feszülten figyel. A lány pedig hozzá kezd a történetéhez. Kicsit izgatott, ennyi lény előtt még nem beszélt. De izgalma fokozatosan oldódik.
- Sok, sok évvel ezelőtt feltűnt Tárkádiában egy magas, izmos, fiatal férfi. Szőke, göndör haja a válláig ért. Arca kellemes. Oldalán egyszerű kard függött. Harccal foglakozott a férfi és mindig az igazért harcolt. Egy városba érkezve azt tapasztalta, hogy a lakók szegények és rendkívül boldogtalanok. Királyuk mindent elvett tőlük, reménytelen volt a lakók élete. Kisebb csoportok lázadtak a király ellen. A szőke hajú férfi csatlakozott az egyik csoporthoz. Lassan a csoport vezetője lett, később egyre többen csatlakoztak hozzájuk. A végén annyian lettek, hogy a gonosz uralkodót elkergették. A férfit megválasztották királynak. Ő nem csak a fegyverekhez értett, de tudta, hogy mi a nép baja. Gazdag város lett az övék. A környező hegyekben aranyat és gyémántot találtak. Gazdag és sikeres országot tudhatott magának az új király, akit úgy hívtak Durc Back. A városát róla nevezték el Dúrbaknak…- Elhallgat a lány. Nem beszél nagyapjáról és a dúrról, Dúrbak arany pénzéről. Belekortyol az italába. Várja, hogy mit szólnak a történethez a kocsma vendégei. |
| A törp is megcsóválja fejét. Mintha távolian felderengene egy legenda előtte egy elveszettnek hitt városról de nem.. nem biztos benne, hogy ugyanarra gondol a lánnyal, ezért inkább megvárja annak mondandóját.. |
| -Ja-ja! Kontrázik Vándor a papnő kérésére. Majd mint egy kisgyermek úgy bámul Elenkára. És mereszti szemeit érdeklődést tanusítva a várható információ áradat iránt. |
| -Én nem sokat-mondja a papnő-mesélj róla valamit! |
- Nagyon örülök-, mondja a lány Gródnak. A név nem volt ismeretlen Elenka számára, hiszen Petur már beszélt róla. Aztán végig néz a kocsma vendégein. Van, akit a kalandvágy hajt, mint őt és van, akit valami más. De a lényeg az, hogy most mind szívesen vele tartana.
’Vajon meddig marad meg ez a lelkesedés? Talán csak addig, amíg elmondom, hogy hová is készülök.’
- Eddig biztos rossz helyen keresgéltem – mondja a lány és elmosolyodik. Aztán úgy dönt, hogy ha valaki nem akar velük, jön, az már most derüljön ki. A kérdése kicsit kihívónak tűnhet, de azért felteszi.
- Hölgyem, urak – szólítja meg a kocsma vendégeit – mit tudnak a legendák ködébe vesző Dúrbak városáról?- teszi fel a kérdést. Gondolja, lesznek jó páran, aki már a kérdésért is ki fogják nevetni. De erre felkészült. Hiszen ha nem is gyakran, de beszélt a céljairól és nagy többség hangos hahotával válaszolt, olyanok is akadtak, akik szánakozva néztek rá, és bolondnak gondolták. Ezért várja most a többiek válaszát kíváncsian… |
| -Ha lehet, mi is csatlakoznánk!-szól az épp visszatérő Nilturiel.-Persze, ha a bátyám visszajön az arénából...-Teszi hozzá. |
A törp furcsállóan néz az imént lélekszakadva könyörgő ismeretlen felé, aki az aréna működését kifogásolja.. ~Na majd a druida, vagy az egyik griff "elmagyarázza" neki, hogy hogyan is működik egy harci arána~ gondolja, és ezzel le is zárja magában a dolgot.
-Hát, ha felkér engem szívesen önnel tartok Elenka, ám engem nem a kincs, hanem a kalandvágy hajt! Ám a mostani kalandra új fegyveremmel megyek, még csak a múltkori küldetésem alatt tudtam élesben kipróbálni sajnos, ez jó alkalom lesz! Pontosan merre is mennénk és mire számíthatunk? |
| -Hát ha te is mséz barátom-kezdi vigyorogva a mágus-akkor oda érdemes elmenni...mikor indulunk?És-itt egy pillantást vet a hölgyre-hova megyünk? |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
