| Melkor is a fegyveréhez nyúl majd halgatózik |
Dan a tetemet hosszan nézi, majd kezd körülkémlelni, miközben fegyverét erősen megszorítja.
-Ezt valami elkergette-szól, mialatt óvatosan hátrálni kezd... |
| Jó félóra gyaloglás után egy tetemre bukkannak a kalandozók -úgylehet meglepően jó szaglással rendelkezik a vándor. A hús valamiféle nagy pók húsa lehet. Hosszú karmok nyoma a kibelezett áldozaton. Látszik, hogy ettek belőle, ám félbe van hagyva. Mintha a húsevőnek valami miatt félbe kellett volna hagynia az evést és sietősen távozni kellett volna.. |
| A vándor megszagolja a levegőt és mutatja az utat merre kel menni- erre -mondja |
//Minden varázstárgy körül halvány fénylő aura van. Ahányan vagyunk elegendő, hogy megvilágítsa a folyosó pár négyzetméteres szakaszát. A komolyabb cselekvésekhez -pl harchoz- komolyabb világításra lesz szükség. Összesen hét fákja van a csapatnál -ebből is jócskán fogyott- a fákják egyenként hat óráig égnek.
Az elf emésztésről: hogy a nagy matekozást kikerüljük az elf egyen feleannyit mint egy átlagos ember. Minden esetre te is aggódhatsz, mert a törp neked való tizenkét napi adagot csomagolt anno, és nem hinném, h bárki megosztaná veled az adagját. Tehát neked három (vagyis számodra hat) napi kajád van neked is.// |
-A levegő dohos -kezdi a törp- valószínűleg a föld mélyén vagyunk. Sulytó légtől nem kell tartanunk, akkor nem lennének itt ezek a mohák -mutat a falra, ahol éppen Dal tisztít meg pár kockát, hogy megvizsgálhassa a fal anyagát- Igen érdekes mohafajta lehet ez -tör le ő is egy darabot- máshol még nem láttam ilyet, biztos csak itt honos. Állati ürülék nincs, valószínűleg kihalt a labirintus. A földfelszínen reggel kilenc felé járhat az idő. Ezen kívül úgy érzem nem lehetünk túl mélyen a föld alatt, csak úgy durván húsz méterre (kb egy tíz emeletes háznyi mélység). Azt már most megmondhatom, hogy tűzlabdákat nem érdemes itt robbantgatni, mert akkor a légnyomás szétveti a falakat és ránk szakd az egész. Engem jobban érdekelne mért hiányzik az élelmünk fele és hogy hogyan kerültünk ide.. -töpreng.
Közben Daniel végzett a fallal. A kövek a rajtuk levő nyomástól rögzülnek egymáshoz minden kötőanyag nélkül. A rajta levő moha benőtt némileg a kövek réseibe, repedéseibe. Közelebbről látszik, hogy ez a moha nem zöld, hanem inkább zöldeskék árnyalatú, nyílván így alkalmazkodott a sötéthez.
Közben Jak(!;) ) végzett a "federítéssel", nagy erőfeszítések árán ellátott a folyosó végéig, ami mintegy húsz méterre van tőlük mindkét irányban. Hallani nem hallott semmit a többiek lépkedésén kívül. |
Jakshjalang (!nem Sal  ) röviden meditál, érzékei kiélesednek...igen, még érzi Xojerthát...ő nem bajlódik annyira az élelemmel, hiszen köztudott, hogy az elfek milyen keveset esznek...
A pár perces meditáció után körbenéz a fáklyákkal kivilágított(?) folyosón, az ő szeme sokkal messzebb ellát (2,5x annyi, mint egy embernek)...majd fülét a földhöz préseli, hallja, ha jön valami(2x hallás)...mozdulatain látszik a szakértelem, nem vesztette el a hidegvérét, tudja mit csinál. Valószínüleg már volt ilyen alkalom hosszúra nyúlt életében...(meditáció + szakértelem még megduplázza a hallás értékét, és megmásfélszerezi a látását...) |
Daniel tenyerével megérinti a falat, végigsimítja, abban reménykedve, hogy valami rendkívülit talál, de tudja erre kicsiny az esély.
-Akárhogy is kerültünk ide, az biztos hogy itt nem vagyunk biztonságban.Mielött elindulunk valamerre, szerintem egy derítő varázst kellene alkalmazni-tekint ki sisakja alól a csapat varázstudóira- a toronyban sok könyvben szerepeltek melyeket olvastam... |
| -A törpék messze földön híresek tájékozódó képességükről... Merre tudunk menni? - Kérdezi Nilturiel Raptortól. |
A törp követi a többieket hátra az istállókhoz. A lovakra jó tizenkét napi élelem van felmálházva. Az út maga egy napos, de így is lesz elegendő idejük átkutatni a régi romot.
Hűs reggeli szél hasít a kalandozók hajába, ahogy kiérve a városból vágtába kezdenek. Persze nem merítik ki a lovakat, csupán baráti vetélkedés ez és játék a szabadsággal. A mének fej-fej mellett törnek át a pusztán, haladva céljuk felé. Sal fekete paripán, a papnő szín fehéren, a többiek pedig amilyet találtak az istállóban. A törp barna foltos mokány pónin ül. Erre az állatra kötötte fel az edényeket mind, így igen mulatságos hangot hallat amint galoppozás közben egyszerre verődik egymásnak a réz.
Délfelé egy ligetes részen érnek át, ekkorra már a tempó is lágyabb és baráti beszélgetés veszi kezdetét. A fák oltalmazóan borulnak a csapat fölé, hogy a szelid nap nehogy a szemükbe találjon sütni. Zöld bársonyként borul előttük az érintetlen gyep, bokorban nyúl iszkol a paták dobogása elöl, mindenhol a virágok bódító illatát érezni.
Estefelé a ligeteket egyre sűrűsödő erdő váltja fel. A sűrűben őz riad, ahogy az avart kavarva vágnak az erdő mélyébe a kalandozók. Növényzetében nem sokban tér el a Vereserdőtől. Az est leszállni készül, a napot lassan felváltja a félhomály. A csapat letáborozik egy faóriás tövében. A tábortűznél a törp a fa felöli oldalra ül és mesélni kezd. ~Meséli, hogy ahová most készülnek, az egy naagy és titokzatos hely, melyen ősi gilf átok ül. Beszélik azt is, hogy már mentek felderíteni gyanútlan kalandorok a romokat, de sosem tértek vissza. Néhányukkal a megbúvó bestiák végeztek, néhányukkal maga a HELY. A hely az átok miatt arra van kárhoztatva hogy elfogja a bemerészkedőket és felfalja a lelküket.~ A törp érces hangja a csendes, teliholdas éjszakában messzire hallik. Őmaga hevesen gesztikulál a mesélés közben, emelgeti a karjait, így a tábortűz miatti árnyék méterekkel az ülő alak fölé vetül a faóriás kérgére. Hatásos látvány, s bár mind tudják, hogy a törp csupán gyerekeknek való rémtörténetekkel traktálja őket mégis szívesen hallgatják, és élik bele magukat a mese szövedékébe. Mesél tovább.. mesél mesés kincsekről, gyűlöletről és szerelemről, beteljesült kívánságokról és gyötrelmes halálról. A meleg vacsora elfogyott és a történet is véget ért. Mindnyájan nyugovóra tértek, hogy holnap frissült erővel vághassanak neki az útnak.
Igen nehéz a kelés, mintha csak igen mély, nyomasztó álomból kelt volna a csapat. Az agyak percekig olyan tompák, hogy nem is érzékelik környezetük megváltozását. Pedig megváltozott igen is.. csupán a kába féltudatlanság akadályozta meg az adrenalin felszökését, így a kalandozók minden pánik nélkül lettek tudatában, hogy már nem az erdőben vannak. Valamiféle folyósóban ébredtek. Ez úgy hat-hét méter széles és tíz méter magas. Percek telnek el, lassan tisztul a csapat tudata. Számba veszik dolgaikat, mijük hiányzik, milyük van. Az egyből feltűnik, hogy mindegyikük porlepte, kopott, vérmocskos, tépázott, mintha egy hétig egyfolytába árkot ástak volna. Lovaik sehol, élelmükből pedig már csak egy heti adag van (ezt mindenki el bírja cipelni). Maga a járat amiben vannak egy terméskőből készült folyosó, oldalát sűrű zöld moha fedi. A terméskövek úgy harminc centiméteres kockák, amik igen erőteljesen egymásnak vannak préselve. A folyosónak a közepén állnak a kalandorok, az két irányba vezet, mindkét oldalon két irányba kanyarral.. magyarul egy isten verte útvesztő!
(mi tesztek?)
(lehet nyugodtan beszélgetni, megvitatni h mi legyen) |
A csuklyás fejvadász alig láthatóan biccent, megy ő is...terepszínű köpenye alatt egy könnyű bőrvért látszik...bár valószínüleg nem ez az egyetlen védelme. És valóban, a bőrvért alatt olajozott láncszemek halk zörejét hallani...a bőrvért nem sokat ér, alatta viszont egy jó minőségő, fekete fémből készült láncinget visel...(nem, nem feketeacél )
A köpenye alatt fejvadászkardok, két tőr van az övébe tűzve, testén átlósan egy bőrszíj van felcsatolva, teletűzdelve dobótőrökkel...hátán egy tokban az íjja, bő ingujjaiból pedig kis kézi nyílpuskák kandikálnak ki...látványosan felkészült az útra...vállán hanyagul átvetve egy kisméretű hátizsák...jelzi, hogy készen áll... |
| -mondja a vándor és a csuklyát ismét a fejére húzza majd kilép az ajtón. |
| //akkor nem jössz :\ Nem nehéz előre elgondolni az ilyeneket// |
| \\ 4 napig kórházban leszek, úgyhogy kérelmem nyújtanám be Raptorhoz, hogy addig vegye át Peturt és Sheisát. Előre is köszi!\\ |
| \\Én nem tudok listát küldeni, én az ilyeneket útkőzben találom ki!\\ |
| Petur megvárta követi e valaki a barbárt, aztán maga is utánaindult. |
| //Semmi gond. A kobudera marad.// |
| //Írjatok ha vagytok. Még várom a hiányzó tárgylistákat. Délután kezdünk. Nem kell megilyedni, ha walaki lemarad az elejéről az a későbbiekben még csatlakozhat a kalandba!// |
| Dan az eddig hóna alatt hordott sisakot a fejére teszi, így csak két szeme, orra és a szája látszik ki valamennyire az acélműből.Páncélja halk morajlás közben átváltozik, és teljes egészében mellkasvérté válik, miközben bal karvédője pajzsá formálódik.Az ifjú az oldalán lógó kis erszényből elővesz egy gömböt, amely akárcsak páncélja, vöröses színű.A gömb lassan átalakul, mígnem egy szép hosszú pengéjű fegyverré nem válik.A törp után indul, miközben az egyik asztalhoz néz: Csuhással néma beszélgetést folytatnak, és a mágustorony eddigi mindenese, a zöldfülű kalandozók szemének csillogásával sétál ki a fogadóból... |
//Háborús riporter? Hajjaj. Ha mondjuk a vámpírostrom lenne megérteném, de ez csak egy szimpla kalandozás. Nem kell parázni, nem lesz partikiller a kaland, ha egy kicsit használjátok az eszeteket. Tényleg plz mindenki csak egy karit hozzon. Így is leszünk elegen, sajna plusz egy karakterrel én, mint KM nem bírok el.
Jah, és aki még nem küldött listát a varázstárgyakról, tekercsekről az pótolja holnap délig (gondolok itt, Mullenre, Salra ha jön, Carondilra és Sonicra). Ha multiztok mellékelni kérem, h melyik karitok jön.// |
| -Rendben, egy szoba lesz. Nem magas az ára, nem hinném hogy nagy gondod volna a fizetéssel. Ám mi most -néz a szedelődszködő bandára- elindulunk felfedezni egy régi romvárost, ha van kedved tarts velünk! -a törp beszélgetés közben felölti a vértjét, és harci kalapácsát ővébe csúsztatja- Ahogy látom értesz a fegyverforgatáshoz, amíg kalandozol addig se gondolsz a gondjaidra. Talán még kincset is találsz a romok közt, így nem lenne gondod szállásra. Ha van kedved gyere -int, miközben a többiek után indul, ki a fogadó ajtaján. |
| //Mint megfigyelőt? Egy háborús riporter a fantazy világában! Igen-igen!!// |
| -Igaz pénzem nincs! De majd ledolgozom nálad vagy mittudomén! |
| //esetleg mint passzív karaktert, arra talán rá tudod beszélni Rapot, bár kevés esélyt látok rá// |
A vándor elfogadja a fogadós kezét és bemutatkozik:
- Melkor! Ha van még szoba megszállnék egy napra! |
| //Szó volt arrol, hogy egy emberke csak egy karit hozhat. De mi van akkor ha a másik nem innen való? Értem ez alatt a kobuderát! Hisz ő egy másik világból jött! Meg aztán a két világ közti kapcsot össze lehetne fűzni, egy kaland keretén belül. Hisz másnak is van odaát karija?! Vagy nagyon elszálltam volna?// |
| //csak egyet, de az szivárvány színű lesz xD// |
| //hány színes sárkányt dobsz a nyakunkba? // |
//A sebesülések a következőképp történnek:
Sebszintek vannak, melyekből vonódik a csata alatt.
0-30% életerőveszteség a könnyű sebszint,
31-60% életerőveszteség a komoly sebszint,
61-89% életerőveszteség a súlyos sebek szintje
és 90-99% a végzetes sebek szintje.
Ha pont 100%-on vagy akkor haldoklasz. Ekkor azonnali ellátásban kell h részesülj, külömben néhány percen belül elvérzel.
A D.E.M. általi életmentés a teleportáció mellett felgyógyít a közepes sebszint legvégéhez (tehát kb 59%-ra).
Egyéb sebszintel kapcsolatos szabályok:
A komoly sebszintben kezdeményeződ háromnegyede az eredeti értéknek (vagyis egy negyeddel csökken)
A súlyos sebszintben feleződik a kezdeményeződ, csökken a támadásod.
A végzetes sebszintben gyakorlatilag harcképtelen vagy, ám kezdeményeződ visszaáll a normális értékre (így lehet esélyed megfutamodásra). Ha végzetes sebszintben vagy akkor minél hamarabb orvosi ellátásra szorulsz, külömben igen hamar megmurdálsz (1-3 óra, attól függ milyen megeröltető dolgot cselekedsz ezidő alatt).
A karakter naponta fél sebszintet gyógyul magától (kivéve ha haldoklik, vagy halálos sebet kapott, ilyenkor csak külső segítséggel gyógyulhat).
Tehát ha azt mondom: te most a komoly sebszint közepén vagy, akkor az azt jelenti, h kb 55%-a még megyvan az életednek (vagyis nagyjából 45% már elvesztettél).
A gyógyító üvegcsék vagy tekercsek egy sebszintet gyógyítanak, a regenerálók másfél sebszintnyit. A külömbség az, h a gyógyító azonnal gyógyít, a regeneráló pedig fél óra leforgása alatt tölti fel a másfél sebszintet. Mindenki döntse el melyik éri meg neki jobban (az első kevesebbet tölt de azonnal, a másik másfélszer többet, de túl kell élni a csatát, h valóban értékelhessük hatását),
Mágia a gyógyításban:
Hogy kizárjam azt, h _tökmindegy mennyit sérültök, mert a mágusunk ugyis felgyógyít_ ezért igen szigorúan veszem a varázslást. Elég kegyetlennek tűnik, de én mondom meg mikor fogy ki a manátok (ez persze csak a varázshasználóknak szól), persze nem úgy, h _Na! most vége, ennyi volt!_ hanem fokozatosan tályékoztatlak titeket varázserőtök állapotáról. Ez persze minden vari ellövésére igaz. Egy gyógyítás úgy varázserőtök 25%-át emészti fel, szal takarékoskodjatok (ez inreálisan magasnak tűnhet, ez abból adódik, h valakit sokkal nehezebb gyógyítani, mint sebezni). Egy "mezei" varázsló egy ilyen gyógyítással fél sebszintet tud gyógyítani, egy pap egy sebszintet (mindketten ugyanannyi manát, vagyis 25%-ot elhasználva). A papok nem a harci mágiák szakavatott mesterei! Alap sebző mágiákat ismernek, de főleg az oltalmazó, gyógyító mágiákhoz értenek. A specialitásuk az élőhalottak elűzése, távol tartása, sebzése. Ebben a típusban nagyobb sebzésű mágiákat ismernek, mintha egy síma varázsló hozna létre ugyanannyi manából egy sebző varit. 6 óránként töltődik vissza a mana 25%-a (vagyis egy nap alatt visszajön a teljes mennyiség).
Ha bármi kérdés adódna a fentiekkel kapcsolatba azt ne tartsátok magatokba.
Üdv: Lord Raptor// |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
