| //lol, már elsőre megdobtam neki//
Az Éjtáncos hihetetlen akrobatikai érzékkel tér ki a fegyver elöl, természetes Elkerülés képessége jó szolgálatott tett.
(Gród jön) |
//nem mágus vagyok, capische? :/ //
Dan rögtön alkalmazkodik a harci helyzethez, és támadásba lendül. Bár társának sikerült rendkívül rossz helyre állnia, mivel hátráltatja őt a harcban, azért támadásba lendül. Fegyvere hosszú lándzsa szerű tárgyá alakul, ám a végén egy nagy kampó helyezkedik el. Páncél-lökései segítségével megközelíti az ellenfelet, majd elugrik a közelében, közben pedig a kampót annak lábába akasztja... még egy ugrás, és a lény alól kirántja a lábát, ha tervei beválnak.
//a fegyverem hosszabb, mint a lény fegyvere, így nem tudna elérni védelemből.// |
| //Igen, a pszíhasználat is egykörös cselekedet. Mellesleg az árnyékbörtönnel elhasználtad a maradék 25% manád. ennyit a sötét fegyverről. Cody, lábhoz! ^^ // |
Jakshjalang nesztelenül érkezik a talajra...a szőrme felfogja az esés erejét is...a maradékot pedig egy rúgózással felfogják a lábai...már lendül is előre, miközben pszíből felnyomja az ügyességét és gyorsaságát...(3 ponttal...4-4 pszípont...így 20as mindkét értékem^^...tudodm, tudom, nem MAGUS...csak felgyorsul, és szinte röpülni látszik a levegőben, olyan kecsesen szedi lábait...^^)
A lepottyant mágus elé rohan, majd maga elé kapja kardjait(védekező harc)...a fejvadászkardok sötéten megcsillannak, majd éjfeketévé változnak...(Sötét Fegyver) |
Ekkor hangos kiáltás keretében a mágustorony mindenese zúg le a plafonról. Nyílván akaraterején még van mit csiszolni, a vérszívók kihozták a sodrából, így a vért nem tartotta meg a falon mocorgó testet. A puha iszap és megmenti a sérüléstől. Az indulni készülő árnylény meglepetten fordul vissza. A többiek -véhetően ezek után úgyis átkutatja a lény a barlangot- szintén harcba szállnak, annyi előnyük van, hogy a meglepetés körben nem cselekedhet a lény.
(Kezdeményezés:
1. Jak
2. Dan
3. Éjtáncos
4. Gród
5. Melkor
6. Petúr (amikor van))
(Állapot:
Melkor: könnyű sebszint vége
Jak: komoly sebszint közepe
Daniell: komoly sebszint közepe)
//Az előző hozzászóláshoz egy javítás:
Vándor: könnyű sebszint közepe (mivel az előző csatából volt még negyed sebszintnyi sérülése)// |
| Jakshjalang-elf lévén- szeret minden élőlényt...a bogarakat is...a bogarak pedig-mint a legtöbb élőlény-tiszteli az elfeket, így megmaradnak a mászkálásnál...ami csöppet sem zavarja a fejvadászt...rövid koncentráció után árnyéka ismét bebörtönöződik...így Jakshjalangnak van egy menekülési lehetősége, ha veszélyessé válna a helyzet...nem moccan, várja, hogy a többiek kezdeményezzenek... |
A kreatúrába robbanó nyílvessző tetemes anyagot pakol ki a környezetre. Így már a gnóm is rájöhet a képébe csapódó testplazmából, hogy a Zselékocka nem édesség... leginkább gyomorforgató savas okádék íze van.
A lény számos állábat növesztve támad, nem bizonyul elegendőnek a harcosok védekezése sem. Várdort és Haluhelt is savas szorításába kerítette a lény. Nekik is csupán egy körük van elkerülni a szörnyű végzetet. A papnőt is elkapni szándékozik, ám sikertelenül. Erre a papnő visszavonul biztonságos távolságba.
A Zselékocka mindeközben folyamatossan közeledik, így a pánik csak fokozódik! -a lény ugyanis három kör múlva teljesen elér a falhoz. Így, mivel nem lesz hova visszavonulni, az összes kalandozó elnyelődik.
(Haluhel jön)
(Zselékocka: komoly sebszint eleje
Arrb: könnyű sebszint közepe
Haluhel: könnyű sebszint közepe -behúzás alatt
Vándor: könnyű sebszint eleje -behúzás alatt)
(Elnyelődésig még: 3 kör) |
//ezer bocs//
A fejvadász kisvártatva elérte a kérdéses fennsíkot, távolról is feltűnik neki a fekete füstfelhő. Odasiet, de csupán lepusztult romokat talál. Érdekes anyagú sátrak hamvai, robbanásnyomok és különös, szenesre égett acélszekerek. Jónéhány kisebb démon teteme hever itt, azomban humanoid holt test egy sincs. Gyorsan körülnézve az egyetlen feltűnő dolog, hogy egyetlen használható technikai eszköz sem maradt itt, gondossan elvitték mindet gazdáik. Árnyék ekkor nyűszíteni és morogni kezd, hogy felhívja gazdája figyelmét. Ugyanis ő szagot fogott. Egy gépszekér nyomát fedezte fel. Sovellis még hasonlót sem látott, a különlegesen barázdált nyomot jól eszébe véste. |
//Rap, malyd az én kalandomra is írj  // |
| //árörbendő=kárörvendő. // |
| Arbonrazz, tartva egy újabb támadástól hátraugrik, amilyen messze csak tud a lénytől, majd nyílvessztől erősít a számszeríjára: a nyíl keresztülszáguld a kicsinyke helyen, és célbaérve a gnóm társai megtudhatják miért is volt olyan árörbendő mosoly az arcán: a robbanó nyílvessztő hangja betölti a kis teret. |
A csapásra elválik a csáp a testtől, így az azt húzó kar is szabaddá válik. A gnóm kiszabadult.
A papnő botjával támad a lényre, bár a sebzés a lény fizikumához képest szinte elenyésző.
(Arrb jön) |
| A barbár egy percet sem tétlenkedik, amikor látja hogy a gnómot elkapta a förtelem! Köpenyét villámgyorsan a fogvatartó kinövésre tekeri, majd minden erejét beleadva húzni kezdi maga felé. Szabad kezével pedig a nyúlványra vág fegyverével. Szeme sarkából pedig az öt fenyegető támadásokra összpontosít. Mindeközben arcán sátáni mosoly jelenik meg, mintha most vette volná át az uralmat a világ felett!!! |
A harcos mindkét támadása talál, az egyik a lénybe, a másik a közeledő csáp egyikére.
(Vándor jön) |
Mikor társukat egy(esetleg egy pár) csáp elkapja az, elf villámgyors riposttal válaszol a galád tettre. Két szablyáját külön, mégis harmóniában forgatva csap le először az egyik, majd a másik fogvatartóra. Reméli, hogy csapásai elég nagyra sikeredtek ahhoz, hogy azok két külön részre válljanak... a feléje induló támadásokra is megpróbál figyelni, ami abban nyílvánul meg, hogy most már csak Inlathiphével támad, Minophan felemelkedve vár egy felé induló csápot... és ha bekövetkezik ez, egyből lecsap rá.
Közben még egy másodpercig eltanakodik, hogy használja- e gyorsító italát... talán tartogatni kéne szorultabb helyzetekre... de ennél szorultabb már nem lehet.... |
| Gród visszafojtott légzéssel figyeli a történteket és megnyugodni igyekszik.Minnél halkabban lélegezz...lazulj el..küldi a parancsot za agyába.Ez sikerül is,mivel egy söételf mellett élte egy ideig az életét,aki megtanitotta minderre. |
A barlangban:
Neszezés hallik a bejárat felől, Jak nyugalmát csak egy pillanatra zavarja meg valami cifra szitok, amiért a gyíklények mégis észrevették valahogyan a repedést. Derengő fényességek közelednek, valamiféle lámpások. A gyíkok alakja tisztán kivehető, heten vannak. Mindegyikük körül az a vörös aura, amely a sebzést visszaadja, és valami más is.. érdekes, borostjánzöld erőtér feszül körülöttük egyméteres sugárban. Négyüknél van lámpás. Halkan sziszegve beszélgetnek, közben idegesen tekintgetnek körbe. Megállnak a terem közepén. Valamely gonosz isten sugallatára talán, de pont ezt a helyet választották, hogy megbeszéljenek valamilyen dolgot.
A kalandoroknak ki kell tartani, ez nem is lenne nehéz feladat... csakhogy az idegesítő, gusztustalan bogarak zavarják koncentrációjukat. Egyetlen mozdulatot sem szabad tenniük amivel veszélyeztetnék a rejtőzködést.. de könnyű ezt mondani amikor például kismillió nyálkás, csápos, izeltlábú mászkál az inged alatt! Egyedül Gródnak van egyedül jobb helye, néhány kisebb csúfságot kivéve nem zavarják.
Daniell épp ezernyi parazita csípéseitől szenved, vértjével itt-ott próbálja agyonnyomatni őket, nemsok sikerrel. A paraziták már bejutottak ruhája alá, és szívják a vérét ahol érik.
Jaksjahlangnak sikerült kiválasztani egy csótánykolónia repedése melletti búvóhelyet, így mozdulatlan testén épp közel nyolc centis csótánypk futkároznak. Természetesen ez számára is gyomorkavaró, valószínűleg egy ilyen barlangban egy nekromantán kívül mindenki rosszul lenne.. ahogy rosszul is van.
Melkort ezekben a pillanatokban lepik el nagyjából fél méteres százlábúak tucatjai. Mivel a kövek alatti rejteküket nem szándékosan, de megbolygatta. Ezek talán a barlang leggusztustalanabb teremtményei, úgyhogy hamarossan veszélybe kerülhet a férfi miatt a rejtőzködés.
A gyíklények közben abbahagyták a tanakodást. Hárman félreálltak, majd a maradék négy rituális szimbólumot szórt ezüstporral az iszapra. Körbefogódzva kántálni kezdenek. Percekig folyik ez így -feltételezve hogy egy kalandozó sem kíván öngyilkos harcba bocsátkozni- a végére egy sötét hasadék nyílik, melyen egy még annál is feketébb lény lép át. Az idézet teste éjfekete páncéllal borított -ami láthatóan egy nőalakra lett kovácsolva- vállairól egy hasonló árnyalatú köpeny omlik le. A lény előhúzza két rapírját, és meghajol velük a gyíklények előtt. Azok bólintanak, és elmennek. Nyílván a behatólók eliminálására lett idézve. A nőalak sunyin körbenéz, hallgatózik. Várja, hogy megérzései elindítsák a barlang több ágának valamely irányába... |
A Zselékocka hagyományos módon reagál Haluhel fizikai sebzéseire. A csapás helyein ugyan szemmel alig látható sebességgel zárul össze a testanyag, de mértéke megegyezik egy átlagos lény természetes regenerálódásával.
Vándor kísérlete a kő lebontására kevésnek bizonyul. Bár az erősen lepusztult már, de annyira még erősnek bizonyul, hogy néhány percig hátráltassa a kalandozókat... ami túl sok idő.
Arrbonrazz kísérlete csak részben sikerült, a lény teste nem ragadt össze, ám a benne keveredő anyag megkötött. Így a hirtelen megszilárdult test némileg megsebezte azt.
Ekkor a Zselékocka több állábat kezd növeszteni, majd hirtelen kicsapva az egyikkel magához ragadja az óvatlanul túl közel maradt gnómot. A szerencsétlent elkezdi teljes erejéből szorítani és magához húzni. Nem valószínű, hogy saját erejéből ki tud szabadulni Arrb.
(Haluhel jön)
(Zselékocka: könnyű sebszint közepe - behúzás: 1 kör még
Arrbonrazz: könnyű sebszint közepe)
(A következő kör végére megtörténik a behúzás)
//A kezdeményezés:
1. Haluhel
2. Vándor
3. Nirithuel (amíg életjelt nem ad Car, én irányítom)
4. Arrbonrazz
5. Zselékocka
A szorítás és savsebzés egyharmad sebszintet sebez minden kör elején. A gnómok fizikumán (mint az elfekén) kétszereződik a sebzés, így körönként kétharmad sebszint. A Zselékocka testében a savsebzés körönként egy sebszint (ami kétszereződik adott esetben). A csáp fogságában lehet cselekedni (támadni), a lény testén belül azomban nem. Onnan csak a lény sikeres legyőzésével kerülhet ki az áldozat. // |
| Sovellis a szép tájat csodálva és az érdekes botot vizsgálva ballag. Néha hátranéz Árnyékhoz, ki gyors léptekkel követi. Mindezek közbe a neszekre figyel, nehogy meglepetés érje. |
//Zselékocka? Az finoooom!  Amúgy nem tetszik ez az előzményes izé... de ez csak azért van,m ert nem szeretem a cáltozásokat. //
A gnóm, látván, hogy a nyílvessző nem sok hatást vált ki a különös teremtményből, inkább nem is kísérletezik azzal, hogy hasonló módszerrel próbálja megsebezni... A többiek mögé áll egy kicsit és a hátán hordott zsákot a földre teríti és lázasan kutatni kezd benne... Mire a lény hozzájuk ér már néhány fiola van a kezében, amelyek különféle színű érdekes anyagokat tartalmaznak. A gnóm egy leheletnyit kivár, majd az egészet a lény testébe hajítja. Csak remélhetni, hogy valóban azt a hatást éri el, amit kívánt...
//A fiolák ragsztó hatású szereket tartalmaznak (nem valami sokat)... remélem nem nő 10x-es méretre tőle. // |
Micsoda illetlenség! Háborodna fel ezen a kobudera őse, ám szerencsére ő egy kicsit sem hasonlít rá!
-Kérlek, hozz vizet! Szól a lányhoz határozottan. Majd elkiáltja magát.
-Klón! Azonnal menj, és keress gyógyítót! Azzal egy tégelyt vesz elő, és némi vászont a tarisznyájából. Majd elkezdi a sérült férfi sebeinek ellátását. S reméli, hogy a visszatérő lánynak több gyakorlata van ebben mint neki! |
| A barbár látva a nyílvessző sorsát, tudja hogy közelharcra nincs esély! Ha nem mozdul a kő, majd törik, vélekedik magában. Majd a meggyengült szerkezetű sziklát bontani kezdi fegyverével. Ami igen jól halad, hála erejének és a szikla gyengeségének! Egyre nagyobb és nagyobb darabok szakadnak ki a torlaszból. Jó esélyt biztosítva a meneküléshez, a zselé elől! És növekvő helyet biztosítva a továbjutáshoz. |
Fejét félredöntve, undorodóan megvető ábrázatot ölt magára, amihez csakhamar csatlakozik egy csipetnyi kíváncsiság, ahogy a Zselékocka pár pillanat alatt beeszi a vesszőt, amit kilőtt. Sajnos nem tud mit tenni a szikla elmozdulásának érdekében, hisz nincs akkora testi ereje mint a barbárnak, de még csak megközelítő se- pedig egy ilyen erejű íj kifeszítéséhez izomkötegekre van szükség-. Így hát hátrál egy picit, s azon gondolkodik, hogy szablyái- Minophan és Inlathiphe- mit tudnának kezdeni egy ilyen lénnyel. Ha a teste nem tölti ki újból a teret, akkor... a barlang egyik szélén át tudnának vergődni... valahogy. Lehet, hogy a szörny egymől rájuk vetődne... de a szűkös hely miatt ez nem nagyon lehetséges.
Most nem vág bele semmibe, a szörnyet kivéve. Ugyanis íját letéve egy gyors mozdulattal kapja elő szablyáit, s a mozdulat foltyatásaként fentről- lefelé induló kettősvágással próbálkozik... hátha nem áll össze a szörny... de ezt már maga sem hiszi.
Ha az ellenfél eltünteti a vágás nyomait, hátrébb araszol, Vándorra, a gnómra és a papnőre pillant... most ugyan mi lesz? |
A fogadó ajtaja kivágódik, egy ember férfi lép be rajta. Jobban mondva inkább esik, mint lép. Ruhája láthatóan nagy hőhatástól károsodott. Anyaga posztó, ám kivitelezése igen szép. Mintha csak nemesi gúnya lenne. Itt-ott ezüstös színű láncok egészítik ki ízlésesen az öltözetet. Földig érő ezüstös színű köpenye vége szintén égett. Ekkor válik csak láthatóvá a szemlélőknek, hogy a belépő teste többhelyen csúnyán megégett. A károsodott bőrfelület lefedéséért hólyagok és hosszú berepedezések versengenek. A férfi balja égett meg leginkább, csaknem szenes, borzalmas látványt nyújt. A belteret lassan az égett hús szaga tölti meg, mely Ysabelt nem teszi túl boldoggá.
-Segítsetek! -szól az alak, néhány határozatlan lépést tesz befelé, majd mozgáskoordinációját elveszítve elzuhan, elsöpörve Ysabel és a kobudera elöl asztalukat.
//Előzmény a Kalandok Városában.// |
A gnóm halálra váltan lép hátra néhányat. A kő elmozdításán erölködő többieknek feltűnik halálra sápadt arca, majd a folyosó felé tekintve hasonló színeket vesz az ő ábrázatuk is. Lassanként egy hatalmas bestia araszol feléjük... teste áttetsző, csak állati csontok, szervetlen anyagok és egy aránylag frissen elkapott humanoid csontjai, és az azokon még részben megmaradt izmok és inak láthatóak benne.
A Zselékocka ellentmondást nem tűrően közeledik várható ebédje felé. Ezek a lények egész életükben csak esznek. Földmélyi alagutakat, mocsarakat, romokat kutatnak át szerte a világon szerves anyagokért - legyen az élő vagy élettelen, nekik táplálékot jelent. Ez a megtermett példány pont akkora, hogy kockateste faltól falig ér... így zárva el minden menekülési utat.
A döbbentségből először Haluhel ébred, reflexből íja után nyúl és beleereszt egyet a kockába. A nyílvessző mindkét vége eltűnik annak testében, majd a fa lassan mállani kezd a testet alkotó nyálka savának hatására. Nagyjából fél perc múlva közelharci távolságba ér, ennyi idő alatt pedig lehetetlen elmozdítani a követ a helyéről. Ezalatt viszont fel lehet készülni valamelyest az elkerülhetetlen harcra. |
//nem egészen...;)
sőt, semmi köze a tiedéhez...
a reagjaitoktól függetlenül vettem az ötletet, amely mellesleg a Kalnd nélkül című regényben megtalálható, ahol egy fejvadászklán alvezére szintén így cselekedett a túlerővel szemben...;)// |
//Hah szóval az általam használt falon elbúvásDD
Ja jobb lett a forum hogy elözmény van kiirva.sztem.// |
//ööö...azt hittem, csak belsőségek hevernek mindenhol...akkor jöhet a Kaland Nélkül-beli reag...//
Módosítva:
Jakshjalang, ahogyan közelebbről megvizsgálja a szerves masszát, rájön, hogy folyékonyabb, mint gondolná...és most nincs nála szalmaszál, egy csont kifúrására pedig nincs ideje...fegyvereit visszacsúsztatja hüvelyeikbe, majd óvatos, de gyors mozdulatokkal kúszik fel a falra...egy kiszögellés alatt lábait szétterpesztve odaszorítja a falnak, munkája során megedződött ujjai pedig alkalmas kapaszkodót találva biztosan megtartják odafönn...egy kis ideig mocorog, és társai, akik még nem bújtak el, egyre kevesebbet látnak belőle...végül már egyáltalán nem látják...világos bőréből semmi sem látszódik...lélegzése is minimálisra csökkent, ahogy fokozatosan koncentrál teste lenyugvására...ujjai végül már görcsszerűen kapaszkodnak, a cipőin levő szőrme pedig két funkciójú...nem csak, hogy elősegíti a hangtalan mozgást, hanem, mivel hátrafelé néznek a szőrszálak, most biztosan megtartják a kiszögelléseken...
//kivetnivalód nem lehet! // |
| \\ A fenébe! Nem ment el a reagom! Akkor most hol is vagyok én?\\ |
//My bad, benéztelek Vándor. Sry.//
Carondil, a gnóm, Vándor, Haluhel mindenáron szeretnének átjutni, ám az első erőfeszítések után kiderül, hogy jó tíz-tizenöt perces munka lesz kirángatni a követ, visszatolni viszonylag kevesebb, ha-nyolc perc az előnyösebb helyzet miatt. Minden esetre a kő mögötti A szörcsögés és a cuppogás nem hallatszik. Előbb is inkább placcsanásként volt hallható. Lehetséges, hogy felhagytak az üldözéssel a gyíkok... vagy csak jól lopakodnak? |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
