| Egy ázott Sal csörtet be a fogadóba, szinte végszóra...végigpásztázza a társaságot, majd sóhajt.
-Esik az eső...hé, Raptor. Hidd el, jót tenne a business-nek egy pár gnóm...izé...napernyő vagy mi. Tudod, az a szép nagy kinyitható, ami napsütésben véd a melegtől, esőben meg... na ja.  |
Egy kancsó bort hoz elő a legjobból. Ritkán isznak ebből az évjáratból, de hisz ritkán is gyűlnek össze ennyien egy jókis történetmesélésre. Talán a kobudera is lejön a szobájából beszélgetni.
-Adunra mondom, szép reggel ez, hogy ennyi ismerőst láthatok szerény fogadómban! -rézzel futtatott ódon kupákat tesz mindenki elé, majd tölt a mézédes nedűből.
-Sal csalódott lesz -néz a papnőre és felnevet- Teringettét! De rég láttam már igazi harcos törpöt errefelé! Síkvidéken nincs bánya, meg aztán elszaporodtak itt a tündék meg az emberek. Lord Raptor vagyok! -ismét röhög, hangjában játékos a piszkálódás. Kezet nyújt a másik törpnek széles mosollyal, közben átpillant a túlsó asztalhoz:
-Haluhel, mit ülsz ott, mint egy zsák krumpli? Gyere, ülj ide közénk. Engedjétek meg, hogy bemutassam egy harcostársam -fordul vissza a többiekhez. |
| -Én meg mire visszaértem, nem volt sehol. -Veszi át a szót az elf.- Észrevettem az üzenetet, és vártam egy kicsit. Persze jöttek vissza a banditák. Megkínáltam őket néhány tűzlabdával, úgyhogy nem sok maradt belőlük. Sajnos, mert lehet, hogy további érdekes dolgokat találtam volna. |
az othon tett látogatásomról nem szivesen beszélek,
de mivel Cartal megbeszéltük, hogy eljövünk ide és belevágunk valami jó kis kalandba ezért keltem újból útra. Miután találkoztunk, innen úgy nyolcnapi járásra két napon át csak azt halgattam, hogy neki ilyen meg olyan füre,gyökérre vagy mitoménmilyen álattetemre van szüksége, ezét javasoltam hogy áljunk meg és menjen gerebjézze össze mindaszt amire szüksége lehet, én meg pihengettem egy tisztáson
-itt felcsillan a szeme és izgatottaban mesél tovább-
- Szóval Cartot vártam mert elment füveket szedni, hogy potólja az alapanyagjait a varázslatokhoz, közben felfigyeltem arra, hogy pár bandita próbál bekeríteni a tisztást övező fák takarása alatt, gondoltam kicsit nehezebbé tesem a dolgukat hagytam a porban egy rövid üzit persze csak néhány jel formályában majd elkezdtem öket csalogatni, de valamire rájöhettek mert nem mindenki idult a követésemre ezért a két haramiát akit elcsaltam kicsit megbüntettem -mondja nevetve- felmásztam egy fára -huzta ki büszkén a melkasát- és miután elhaladtak alattam rájuk szóltam, hogy nem segítenének lejönni innen, ög meperdültek és kiült az arcukra a döbbenet amit a hajítószekercéim ültettek ki rá.- nevet fel vidáman és az egyik zekélye alól ez a csomak eset ki.
Felkaptam és itt vártam rá.
-montamajd ujabb pohár bort töltött magának-. |
| -Igen, már láttam ezt a jelképet. De nem tudom megmondani, hogy hol... - Homlokát ráncolva igyekszik rájönni, de aztán csalódottan felsóhajt. - Talán később eszembe fog jutni... Addig mi lenne, ha elmesélnétek, hogy hogyan kerültök ide? - Leül az asztalukhoz, Car mellé. |
Míg Nilti ezen töpreng csendesen megjegyzi
-Sokfelé jártam már de ehez hasonlóval még nem találkoztam- majd ő is türelmesen várja hátha Niltinek volt már olyan tályon amerre ilyen és ehez hasonló szimbólumok vannak. |
-Wanwae, melda seler'nya! -válaszol Nilturielnek, majd vele együtt a törpéhez lép, mire az felnéz.
-Na, mit találtál cimbora? Mi ez? -Mutat a szimbólumra. -Mintha már láttam volna hasonlót, valamikor nagyon régen. Nilti, neked sem ismerős? |
| -Amin wanwa, nan lle utuamin, melyanna toror'! - Öleli át Caronrodot, majd a törpe felé indulnak, aki valami csomagon ügyködik. |
Ezalatt magaelé huzza a csomagot vesz egy mély lélegzetet és kicsomagolja. Tartalát tekintve csak egy szimbólum, kézbe veszi és tanulmányozni kezdi.
pár perc mulva a törpe ugyanolyan tanácstalan mint mikor kézbe vette azt mivel ezidáig eme szimbólumhoz még csak hasonlóval sem találkozot.
Hirtelen árnyék vetődik rá lassan felnéz.... |
Köszön a bejövőnek, de inkább a lányra fordítja figyelmét. Vonásait rendkívül ismerősnek találja, azt is sejti, honnan. Megérzését megerősíti a lány mondata is (meg a törpe bokánrúgása az asztal alatt...  ). Felkel az asztalól, a lányhoz lép, átöleli.
-Amin melyanna seler'...-suttogja. |
| -Legalább ennyit találtál. A többi hmmm... sajnálatos módon megsemmisült... -nevet fel. -Lássuk, mit is találtál. Nem akarod kibontani? ;) |
| Bicent neki-bár nem tulajdonít sok figyelmet neki (még nem) |
A lány - rendbeszedvén magát, felöltözve - jön le a lépcsőn. Köszön Raptornak, majd szemügyreveszi a bentlévőket. A törpét ismreősnek találja, de nem tudja, honnan. Tekintete a másik elfre téved, szeme tágra nyílik. Rég elfeledett emlékek villannak agyába, egyik a másik után, követhetetlen gyorsasággal. Kezei elfehérednek, ahogy a pultba kapaszkodik, félő, összeesik. De az emlékek áradata lelassul, megnyugszik.
-Amin melyanna toror'..? - Kérdi remegő ajkakkal. |
| Viszonozza a vigyort és komótos modulatokkal elővesz egy kis csomagot majd leteszi kettejük közé az asztalra, az egyiknél ezt találtam mondja jelentőségteljes pillantást vetve a csomagra. |
belép koszon. leul iszik.
//sziasztok // |
Néhány órával később megint nyílik az ajtó. Egy kissé viharvert, rég nem látott csatamágus lép be. Köpenye a szokásos szürke, némi porral lepve. Ezüst haja szabadon lobog a reggeli szélben, mélykék szemét összehúzza. Üdvözli a csapost (vagy a klónt), majd leül a törpe mellé.
-Megszabadultunk az üldözőinktől-vigyorodik el. |
| Szinte a felkelő nap első sugaraival érkezett egy alacsony köpcös alak, róngyokban lógó utiköpenyét vastagon borítja a por néhány nagyob szakadás alól jól kivehetően csilog a díszes és láthatóan jól karbantartot páncélja. csukjálya alól vörös szakál lóg ki melyet szoros fonatban hord. Odamegy a pulthoz és megbökdösi a kocsmárost ki még az igazak álmát alussza ételt rendel két személyre és bort, fizetmajd a legtávolabbi asztalnál helyet foglal...vár valakit... |
Hajnalban a lány rémülten, levegő után kapkodva riad fel. Hálóruhája nedvesen tapad testére, tekintete zavaros.
-Csak álom volt, csak álom volt... -motyogja magában.
Kimászik az ágyból, és ahogy van, elindul megkeresni a fürdőt.
//Van itt ilyen? // |
| Sal vigyorogva fogadja el a felé nyújtott kezet, alaposan emgrázza, majd kicsörtet az ajtón. Kint megpödri képzeletbeli bajuszát, mivel az elfeknek ugyebár nicns ilyen...majd elcsörtet a városkapu felé, hol a távolban a Lovagvár absztrakt tornyai magasodnak... |
A törp veszi a kancsót és önt még egy kis bort.
-Na látod.
Kicsit elréved, és nem kívánja közölni, hogy az előző mondat mire vonatkozott. Gyűrűjét törölgeti hüvelykével, s közben azon morfondírozik, vajon merre lehet klántársa. Reméli, hogy hamarosan előkerül. Jó volna már beszélni vele és valakinek szüksége lenne a segítségére. Kiüríti a kupát és felkel.
-Indulj Casanova, reggel várni fognak rád a kapuban. Aztán mindent bele -veregeti meg vállát- ne okozz csalódást!
Kezet nyújt a még ülő lovagnak. |
-Ha nincs más dolga, szívesen venném, hogy Ön jöjjön. Talán többet tud mondani a környékről, mint a lovagja. De ha nem úgy érzi, vagy más fontosabb dolga van... -Itt a lány félbehagyja a modnatot, rábízván Salra a folytatást, és a döntést. Komoly arcával éles ellentétbe áll kék szeme, amely az elfolytott nevetéséről árulkodik (látván a bajnok pirulását ).
-Ha megbocsájtanak uraim, én most pihenni térnék. A reggeli viszontlátásra! -Elrakja a medált, megissza maradék borát, és kecses léptekkel felmegy a szobájába. A lépcsőn megéll egy pillanatra, válla felett hátratekint Salra. Pillantása elárulja: azért szeretné, ha az elf várná reggel... |
Sal ellilul Raptor célzásaitól(hát igen, az elfek halvány kékes-lilás-mindenesetre sápadtas bőre így pirul, fogjuk rá. ), és megadóan biccent Nilturiel felé.
-Rendben, de szaván fogom, szép hölgy. Iderendelem holnap reggelre egyik lovagomat, de ha igényt tart rá, személyesen is megjelenhetek.
Szemei elárulják...mohón várja a választ. |
| Elmosolyodik Raptor tréfáján. -Papra nem lesz szükség, amíg nem teljes a múltam, addig nem kötöm össze az életem senkivel. Utána meg... Ki tudja, mit rejt a múlt... Remélem, a Viharmágusuk - vagy valamelyik ismerősük - foglalkozik anyagi mágiával, tudomásom szerint azzal lehet felderíteni egy tárgy múltját. -Újabb korty a borból, kedvesen rámosolyog Salra. -Köszönöm meghívását, de ha nem haragszik, akkor ma itt aludnék. Elég késő van egy ilyen sétához, és fáradt is vagyok. De ígérem, ha holnap megnézzük a várat, élni fogok vendégszeretetével. -A várúrnőre utaló célzást figyelmen kívül hagyja, de megjegyezi magának. Még akármi is történhet... ;) |
| -Várúrnő? Talán már hozzam is a papot? -röhög fel a törp- Jut is eszembe, van egy köztünk. Nem ismerem a szimbólumot. Érdekes egybeesés, hogy a kaszt melybe tartozok a Vihargárda. Ezen kívül egy Viharmágusnak is itt kéne lennie, de biztos kalandozik az is. Bahh. Ő egy klántársam, barátom, kivel együtt szolgáltam egy ideig. Ő jobban ért a heraldikához és a misztikus mágiához, talán fel bírja deríteni az előző tulajdonost. Egy-két nap és biztosan előkerül. Addig is várja a várúr ágya.. köhm akarom mondani a várúr kastélyának egyik ágya. Amennyiben nem megfelelő az itteni. |
A paplovag szemöldökráncolva nézi a medált.
-Volt városunkban régen egy Mágia Tornya, néhány ígéretes tehetséggel...de valamiért elhagyatott a hely, üres, a varázslók eltűntek...Xojertha talán tudna segíteni...de ő a természet energiáit fürkészi, meg konyít az elemek mágiájához is...nem mondhatom biztosra, de ő talán tud segíteni.*itt visszatér bájos mosolya...*És...ha nem felelnének meg a fogadó szobái, netalán nem szeretne értük pénzt kidobni...a várunk sok üres szobával rendelkezik, még várúrnői lakosztálya is van, sajnos üresen...vagy ha netalántán természetközeli helyen szeretne éjszakázni...olyat is fel tudnék ajánlani, ám itt be kéne érnie társaságom nélkül... |
| -Köszönöm a szobát, Raptor uram. - Feleli a lány kedvesen, majd elgondolkodik az utolsó kérdésen. -Melyik istent? Nem tudom. Nem emlékszem. De van egy ilyenem... - Azzal előhúz egy medált, amin egy mithril sárkányszimbólum van. -Amit megtudtam róla, az az, hogy ő a Viharsárkány... Valószínű, hogy nem estem ki a kegyéből, mivel gyógyítani még tudok. De nem válaszol az imáimra. De az is lehet, hogy nem őt szolgálom, vagy nem az enyém. Van valami varázsló, aki ki tudja deríteni az előző tulajdonosát? -Leteszi a medált az asztalra, hogy a két férfi is megnézhesse, ha akarja. |
Fölhúzza bozontos szemöldökét az elf férfi lelkesedésére. Maga már kinőtt a hasonló versengésekből, hagyja hogy Sal befejezze mondandóját.
-Bizony, a várfalak. Persze, megnézhetjük mit terveztem még anno. Maga a kűmíves munka valóban szép, csak az a mágia nem kellene bele. De hát a várkapitány jobban bízik a hókuszpókuszokban, mint az ősi építészet vívmányaiban. De szerintem majd csak reggel kellene menni. Elvégre késő éjjel van. A vadkansültet elküldetem a várba, majd ott elfogyasztod reggel -fordul a lovaghoz- Egy szobát pedig előkészíttetek neked -mondja Nilturielnek.
-Igaz is, melyik isten papjnője vagy? |
A lány figyelmesen hallgatja Salt, közben magában mulat a "versengésen" - ám ezt csak kék szemének csillogása árulja el.
-Elég fura a családja, legalábbis az öccse. Nem nagyon hallottam olyan elfről, aki fejvadász, *és* egy sötét elffel áll össze... De ilyen a szerelem. Talán egyszer én is megtapasztalom, és ki tudja majd kivel hoz össze a Sors Úrnője... - mosolyodik el. Újabb korty a borból, majd folytatja: - Ami engem illet... Az átoknak valószínű van asztrális lenyomata. Talán valaki ki tud deríteni valamit, én nem tudtam. Ami nem csoda, ha valakit megátkoznak, önmaga nem - vagy csak nagyon nehezen - tud kideríteni valamit a saját átkáról. Jól mondom? Viszont a várat szívesen megnézném, ha pihentem egy keveset. Raptor uram, ön is velünk tart? - Magában mosolyogva várja a várható vitát. Kezdeti feszültsége felengedett, nyílván a bor hatására. |
A törp és az elf kezd versengeni, hogy ki beszéljen a szépséggel...
Sal kicsit előrehajol, hogy felhívja páncélzörgésével magára a figyelmet...
-Tudja, én testvéreimmel Elfengadból jöttünk, miután mindhárman elvégeztük kiképzésünket. E szép városban otthonra leltünk, és két testvérem megtalálta élete párját. Xojertha, a bátyám, ő emelte egy varázsló segítségével a város közepén lebegő hegyecskét, melynek közepén párjával, Arylinnel él. Mindketten druidák. Öcsém...nos, ő mindig is különc volt, nem irtózott az öldökléstől és a sötét művészetektől...ő fejvadász, és egy sötételf nőben találta meg a nagy őt, aki szintén fejvadász. Mindketten jártasak az árnymágiában, ők a város egyik sarkában laknak, egy erdő közepén található, fordított csonkagúla alkú épületben. Jómagam Sheran bajnoka vagyok, és a városon kívül emeltettem egy várat, hol lovagokat és bajnokokat gyűjtöttem magam köré. A vár eme KIS fickó tervei alapján készült, bár eléggé furcsán néz ki...bátyám a falait mágikusan megerősítette...látnia kéne...olyan, mintha mindjárt szétesne.//guarni építészet // Nos...talán tudok segíteni a maga problémáján. Öcsémnekfejlett kémhálózata van, nem csak ebben a városban, jómagam Sheranban nízom, tán visszaadja néhány emlékét...bátyám pedig fődruida, biztosan tud valamit. Van valamije ellenségétől? Asztrális lenyomata sokat segítene a levadászásában... |
| -Értek a gyógyításhoz, meg tanultam mágiát. Valamicskét értek a kardforgatáshoz is. A felderítés meg... Ha megtalálom a mágust, akkor talán vissza tudja adni az emlékeim. Mielőtt megölöm... - Teszi hozzá fagyos hangon, majd belekortyol a borba. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
