| | -Ejj Raptor, vannak jobb módszerek is, mint a nyakkitekerés... Mágia! Gondolj csak bele: repülés közben hirtelen mozdulatlanná válik! Vagy éppen kővé dermed. - Nevet fel. - Bár a cimborám szíves-örömest csatlakozna a nyaktekeréshez... |
Fülig lilán elkezd mesélni, amikor elkezdi, normális színt ölt, és teljesen ellazul...gondolataival otthonában van...
-Hát...igen...arany levelek...azok főleg városunkban vannak...az erdő széle felé sok a zöld, és ha engem kérdezel, ez sokkal jobban is néz ki...házaink a fákon épülnek, hatalmas selyemfákon...városunk közepén van az Élet Fája, egy hatalmas fa, melynek magjait még az istenek hintették el, és azóta él, és növekszik...annak tetejében lakik a herceg, ki minden felügyeli a természet birodalmát...az elfek a nappal kelnek, mikor sugarai rávetülnek az aranyszínű levelekre, és pompájuk felébreszti a jónépet...mindenki szeretetteljesen ápolja a fákat és virágokat, az állatok szabadon járkálnak lakjaink között...az elf gyerekek vígan kergetőznek, az állatokkal játszanak. Az égen pegazusok röpködnek, rajtuk dícső elf harcosokkal...sajnos mára csak kevés maradt belőlük...mármint a pegazusokból. Sokan elvadultak, és már nem fogadnak el minket...
Itt némi szomorúság költözik szemeibe...
-A természet, mintha haldokolna...mintha...elvesztettük volna irányításunkat az erdők felett...bár minden békésnek tűnik...de már korántsem olyan az élet, mint amikor őseink égi hajókon közlekedtek, és sárkányokkal repültek versenyt... |
-Gahh, röpködő manók! -durran nagyot kérges ökle az asztalon- Csak próbálnának meg itt röpködni! Az én fogadómban. Meg bort lopni! Ellátnám a bajukat!
Kiált fel a történet végén a törp, hevesen gesztikulál hozzá és egészen kipirul az orra, ahogy éppen egy képzeletbeli repülő árnymanónak tekeri ki a nyakát. Igen mulatságos látvány ^^ |
Érdeklődve hallgatja Sal beszámolóját a környékről, néha belekérdez. Menet közben kissé közelebb húzódik hozzá, a másik kezével is megfogja az elf karját.
-Kedves Sal, beszélne az otthonáról? Most, hogy találkoztam az ismerőseimmel, annyit már tudok, hogy a mi erdőnkben arany levelek voltak. Sajnos nem volt időm megkérdezni többet... - Mosolyog zavartan, és kissé szégyenlősen. |
Az elf rávigyorog Raptorra...hisz őt ismeri innen a legjobban, és a szépséggel odlalán kicsörtet a fogadóból.
Mendegélnek az úton, és Sal közben mutogatja, mi hol van...
-Az ott az Aréna...igen, annak a közepén él a bátyám a feleségével, szépen berendezkedtek...minden druida örömmel lakna ott. Az egész egy hatalmas rengeteg, nehezen lehet benne közlekedni. A rengeteg fa tartja meg a hegy tetejét, hihetetlen, nem? Elsétálhatunk arra, ha gondolja, szép hölgy... |
A lány habozik elfogadni Sal karját, hiszen eddig aki meg akarta érinteni, az meg is akarta ölni. De társai megjegyzéseit hallva //még nem indultunk el!! // erőt vesz magán, elmosolyodik, és belekarol a lovagba.
-Indulhatunk... |
| Búcsút int ő is a távozóknak és miközben halja barátja megjegyzését szinte fülig érő szájjal vigyorog miután képes levegőt is venni halkan megjegyzi -Vagy inkáb vak ?! - és együt nevetnek tovább... |
| -Szép dolog a szerelem... -Súgja oda vigyorogva a mellette ülő Conténak, miközben búcsút int a "párocskának"... ;) |
-Köszönöm a szíves invitálást, elfogadom. Azzal letelepszik a vidám társaság közé. -Úgy látom, hogy itt kialakulóban van valami. Suttogja halkan, és a távozni készülő pár felé kacsint. Majd egy hirtelen váltással egy történetbe kezd. Egyszer Qwillben, ez egy város odaát egy nagyon furcsa dolog történt. A kocsmát látogató Árnymanóknak kinőtt a szárnyuk, és ide oda repkedtek a fogadóban! Senki nem tudta mi történt mindaddig, amíg a csapos be nem jelentette, hogy valahogy eltűnt tíz hordó Tünde bor. Szóval ezek a kis tolvajok meglovasították az italt, de nem halgattak a figyelmeztető írásra miszerint:
Ha jó szándékú vagy, csak röpke pillanat.
Ám ha gaz, örök-e kárhozat!
Azóta is hiába próbálják befogni eme röpködö tolvajokat! |
| Sal felajánlja Nilturielnek karját, hogy úgy sétáljanak el a Lovagvárig. |
-Óó.. bizony a jókis törpe pálinka -réved el a csapos- talán föl is bonthatunk egy palackkal, ha már elfogyott a bor.
Ekkor érkezik meg a másik síkról származó vendég.
-Üdv verselő barátom, ülj le ide közénk. |
Felhajtja kapucniját, majd a lovagra pillant.
-Akár most is indulhatunk, ha gondolja... - Mosolyodik el - és a többiek gondolom, megvárnak, és majd tudok beszélni velük később is. |
Lovagunk ismét "ellilul".
-Ahm...mikor mehetünk? Meg szeretne még valami beszélni ismerőseivel? |
| -Nem tesz semmit, nem ilyedek meg egy kis sétától, sem egy kis esőtől. - Válaszol, kedvesen mosolyogva. - Úgy valamivel tovább tart az út, és többet lehe... tudunk beszélgetni. |
-Ki beszélt itt ivásról? Hangzik fel egy hang az emeltről. És ekkor megjelenik a kobudera!
-Elnézést kérek mindenkitől, hogy távol maradtam oly sokáig. Bólint a bentlévők felé. -A nevem Árny Vadász, fajomat tekintve kobudera és egy másik síkról érkeztem ide. Mondja, miközben leüget a lépcsőkről.-Remélem nem zavarok meg senkit, ha csatlakozom a társaságotokhoz! S csak úgy spontán, egy rímbe kezd:
Itt vannak e remek székek, barátokkal jót beszélek.
Fogadósunk borát isszuk, másnap mindezt kialusszuk. |
| ...bevallom a druidákat nem ismerem de a törpepálinkát igen és ennek tudatában kételkedem szavaidban, amenyiben a druida nem használ semmien hokuszpókuszt nem tud egy törpét az asztal alá inni... |
//vazz, mennyit írtok...éjjelente vagyok csak fenn...
ja, én másik elf nyelvet beszélek...másodkori óelf...azon nem tud senki, ugye?//
Sal kicsit furcsán néz az idegenre, ki ismerősei társaságában van...
-Nem nekem kéne az ernyő, hanem a fogadónak.
Aztán Nilturiel...
-Elnézésedet kérem, szép hölgy...a sárkányaink nem szeretik az esőt, így kénytelen voltam gyalog jönni, mert a lovainkat nem szerettem volna megterhelni...
Enyhén utal rá, hogy úgy tervezte, ketten ülnek egy lovon, de egy kaján vigyorral megjegyzi, hogy "a páncélom miatt mondom."
-Nos...kíváncsi-e még rá, vagy szeretne előbb ismerőseivel beszélgetni? Jut eszembe...hát hol hagytam a fejem...
Odalép az idegenhez, és meghajol előtte.
-Üdvözlöm városunkban, vándor. S'almeyna vagyok, Sheran felszentelt bajnoka.
Szeme sarkából figyeli, hogy Raptor utánozza-e...
-Xojertha...iigen, ő jól van. Meg a felesége is. Bár tegnap, amikor találkoztunk, valami miatt hirtelen felindult, és valami rituáléra hagyatkozva otthagyott...talán öcsém, Jakshjalang az oka. Az a forrófejű csak azért képes volt elmenni kalandozni, mert fél a feleségétől, Janinától... |
//Qss, hoztam magammal! XD //
-Semmi rossznak nem vagyok elrontója, beszéljünk közös nyelven. Még úgyis lesz elég alkalom, hogy Niltivel beszélgessünk. -Mondja, majd COntéhoz fordul. -Nyílván jobban bírja, de Xojerta asztal alá iszik egy törpét... Tudod, ő druida. -Teszi hozzá, mintha a törpe ismerné a druidákat. Elvégre aki beszéli a tünde nyelvet... ;) |
~Sokat ihatott.~
Elmélkedett a fogadós is, miután a jóféle bor meghúzása után a sörhabot kezdte barátja törölgetni a szájáról.. ^^
-Én nem beszélem a tündék nyelvét, ha lehet szorítkozzunk a közösre -jegyzi meg morcosan, de beletörődően. |
Én nem is azt mondtam, hogy Xojerta jól bírja hanem azt, hogy egy törp mindíg jól bírja a TP-t...
*néz sandán a barátjára minha sokat ivott volna elmélkedik magában* |
Isqua eques...*válaszol majd közös nyelvre vált*
Veled mi történ utolsó találkozásunk óta? Ha nem túl tolakodó a kérdésem. |
| -Nem kétlem cimbora, de Xojerta elf - veri hátba a törpét nevetve, majd nagyot húz a jóféle seritalból. |
| Ná Edhel wanwa ero... - Válaszol a lány kissé szomorkásan. |
Sötét árnyék suhan át az arcán majd halk zavart hangon válaszol
-Othon *monja* egy törp mindig jól bírja a törpepáleszt.... |
Limbë firë fir- tenna er Edhel enwina yéva.
Mondja mosolyogva bár kicsit törve a nyelvet. |
| -Mellékesen, a vízelementál ellen se éppen hatásos... -Teszi hozzá vigyorogva. -Amúgy merre vannak a testvéreid? Xojerta bírja még a törpepáleszt? -Utal egy régi-régi "versenyre". ;) |
| vagy hordjon vízhatlan utiköpenyt *teszi hozzá* mivel az ernyőbe könnyen belekap a szél meg beleakad minden ágba bokorba ha netán erdős/bozótos részen vág át a kalandozó... |
| Elfogadja a felé nyújtott kezet, és ő is vigyorog fajtársa szurkálódásán. |
Széles mosollyal bólint a belépő elfnek.
-Nincs pénzem ilyen haszontalanságokra. Egy férfinak különben is bírnia kell az elemek okozta kellemetlenségeket! Ha futottál volna nem ázol meg így. Vagy már "berozsdásodtak" az izmaid? -utal az eléggé megázott lemezvértre. |
| -Jó reggelt uram! Már azt hittem, itt kell megöregednem, mire valaki értem jön! - Nevet fel, játékosan piszkálva Salt. - Vagy elfelejtette, hogy ma meg akarta mutatni a lovagvárat? |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
