A söröskorsó már-már elrepülne az elf feje fölött, ám az utlosó pillanatban megáll-anélkül hogy egy csepp is kifröccsenne-majd az Altahnis komótosan felnyúl, megfogja, majd istenesen meghúzza.
-Nem rossz!-érkezik a minősítés. |
-Kapd el! - Kiált vidáman, miközben egy teli korsót dob az elf felé. - Kőpöröly Glóim - mutatkozik be.
//Remélem, elkapod a korsót, kár lenne a sörért...  // |
-A kérdésed első felére a válasz: igen, az emlékbilincs miatt normális. Ez a mágia úgy működik, mint a csendharang: Ami belül van - Nilti esetében a múlt - az nem juhat ki. A jelen, és az azóza szerzett emlékek meg kívül vannak. - Magyarázza. - Normális esetben a varázslat kitart az illető életének végéig, de... vagy a villámmágia miatt, vagy valaki külső behatoló miatt ez a "búra" repedezik. - Húzza el a száját. - Remélhetőleg a jelen emlékek enyhítik a múlt kínját, és nem lesz megint olyan, mint volt...
Kortyol a magával hozott kancsóból, majd folytatja.
-A második kérdésedre nem tudok biztos választ adni. Úgy gondoljuk, hogy valkamiképpen bejutott a villámmesterek közé, és onnan szerezte tudását. Ha valóban így van, akkor meglepő, hiszen ők csak férfiakat engednek rendjükbe. Bár elképzelhető, hogy másképp is be lehet jutni, erre a Tanács még nem talált magyarázatot. |
Tudtatok, hogy a Beholderen a 2x gyorsabban lehet fejleszteni a karakteredet? |
| A nevem egyébként Altahnis. |
| Ehm... Végül is? A borokhoz szoktam,. de hát mindent ki kell próbálni egyszer... Lökj ide egy korsóval! |
Sal arcán is pillanatnyi fájdalom suhan át a szerelem szó hallatán, és együttérzően tekint a varázslóra.
-Ez...nehéz múlt lehet...mint elf...értem, milyen lehetett. De nagyon szörnyű lehetett, mert nyilvánvalóan valamilyen fokig beleőrült szerelme elvesztésébe, hogy ártatlan vért ontson...hozzátartozói, ismerősei vérét...és mindez csak még jobban elindíthatta az értelem elvesztésének útján...mostanra állati szintre kellett süllyednie. Mégis, oly normálisnak látszik. Tán az emlékbilincs miatt?...Kedves barátom, kérlek, kísérj el...az emlékek óriási súlyt jelenthetnek, miktől meg kell szabadulni...
Körbenéz a termében, ám egyik helyettese sincs jelen. Aztán eszébe jut, hogy Vertumnust pont ő küldte fel...magához int egy goblinnak álcázott apródot.
-Fiam, sólj fel Sir Vertumnusnak, hogy fáradjon le, és vegye át egy időre a házigazda szerepét.
Aztán int Carnak, hogy kövesse, és lemegy egy keskeny csigalépcsőn, egy kicsiny, elkerített udvarra érve, hol egy kis tó található, és fák...
-Ez a kis csepp természet Sheran által meg van áldva, itt könnyeben lehet beszélgetni, és nem kínoz annyira a múlt. Mondja csak...ezt a...villámcsapást hol szerezte? Mert ez nem átlagos elf képesség... |
-Nekem megfelel. -Vigyorodik el. Kezébe idéz egy kancsónyi bort. Néhány szót mormol, majd a legfinomabb elf bor illata kezd érződni. Meghúzza, Salnak nyújtja, és belekezd a mesébe:
-Szóval az Aranyerdőben láttuk meg a napvilágot. Együtt nevelkedtünk, együtt játszottunk, együtt csináltunk mindent. Együtt szerettünk, együtt sírtunk. Aztán felnőttünk, én varázslónak tanultam, és tanulmányaim sokszor elszakítóttak tőle, hosszú időre. Közben az idő nem állt meg, gyönyörű lány lett belőle. Mikor mestervizsgáim után hazatértem, már ez esküvőt tervezgette választott szerelmével. -Fájdalom villan át arcán egy pillanatra, majd folytatja: -Öt évtized múlva kaptam egy levelet; a legsebesebb sólyom hozta. Azonnal haza kellett mennem. A déli határon szolgáltam akkor. -Teszi hozzá magyarázatképpen. Újabb korty a borból. - Hol is tartottam? Ja, megvan. Szóval mire hazaértem... már csak füstölgő romokat, villámtól perzselt holtakat találtam. A nyomok úgy 2-3 hetesek lehettek. Nem okozott sok gondot a nyomok követése. Főként, hogy amerre ment az illető, felperzselt házakat, holtakat hagyott. -Bánat és düh látszik arcán, de fegyelmezi hangját, és folytatja tovább.
-Hónapokig üldöztem, mire utólértem. Párbajra hívtam, és... legyőzött. Ott és akkor legyőzött. Mikor megállt fölöttem, akkor láttam: Ő az. Nilturiel. Gondolom, tudod, mit éreztem akkor... -kérdi, és választ sem várva mesél tovább: -Kérdeztem, miért? És ő elmondta. A szerelmét a szeme láttára tépték darabokra. Beleőrült a fájdalomba, mindenáron bosszút akart állni. Igen, a falunkon is, mert szerinte nem segítettek. Egy nap elszökött, és hatalommal telten tért vissza évtizedek múlva, hogy beteljesítse bosszúját. Míg beszélt, összeszedtem magam annyira, hogy egy utolsó varázslatot el tudjak sütni. Mikor befejezte, már minden készen állt, az Emlékbilincs elől nem menekülhetett. Azonnal összeesett. A Viharsárkányokhoz vittem, addig mágikus álomban tartottam. Nekik meghagytam a nevét, majd eljöttem. Akkor láttam utóljára. Egészen mostanáig. -Fejét lehajtva takarja el a fájó emlékek okozta könnyeit. |
// Nálam nem. Vagyis a birkáknál! //
A birtkák jól lakva, kissé véresen kisétálnak a teremből. |
-Értem. Sajnálatos módon, házigazdaként nem tűnhetek el szem elöl, de tudok valamit...
Megérinti medálját, és hirtelen elhallgat körülöttük a zsivaly. Car körülnéz, látja, hogy mindenki ugyanúgy tátog, és mozog, ráadásul varázshasználóként felismeri az oly egyszerű Csendaurát.
-Megfelel, vagy tényleg máskor óhajt róla beszélni? |
| -Ó, dehogynem! Jobban ismerem, mint ő saját magát -mosolyodik el. -Azonban ezt nem itt kéne megbeszélnünk. Kicsit hosszú a történet, és nem tartozik akárkire - ha érti a célzást... -Teszi még hozzá. |
A törpe hölgy végez a pult szétforgácsolásával, szabad az út a söröshordóig! Előkotor egy tekintélyes méretű kupát, teliengedi a habzó nedűvel, leül a pult maradványaira, és hátát a falnak támasztva nekilát iszogatni. Pörölye a lábához támaszkodik, készen arra, hogy egy mozdulattal a kezébe kerüljön.
-Tempusra, ez a jóféle serital! - Sóhajtja elégedetten. - Hé te elf! Nem köll? - Kérdi Magocrattól. |
| -Akkor nem is ismeri annyira? Lényegében csak egy közös gyermekkoruk volt? |
| Az újonnan érkezett elf gyorsan magához lebegtet néhány jobb piát mielőtt azok a törp pörölye alatt végeznék... |
| Glóim - mivels senki nem szolgálja ki - kézbe veszi harci pörölyét, és nekiáll módszeresen lebontani a pultot. Majd kiszolgálja magát, ha nincs senki... ;) |
| -Eredetileg messze délen láttuk meg a fák lombjait, Mellryn-ben, sok-sok nyárral ezelőtt. De az évek folyamán messze kerültünk Aranyerdőtől, és egymástól is... |
//még jó, hogy Sheran a természet istennője. //
Vertumnus felfárad a szobályába, miután az állatok maguktól kivonultak a várból, és Sal visszasétál Carhoz.
-Mondja csak, hovavalósiak? |
A kocsma ajtaja előtt egy öregedő - vagy csak a saját hatalma által megviselt testű? - mégis, erőt sugárzó tünde áll meg.
Látszik, most először teszi be a lábát ilyesmi helyre, és inkább sajátjai között múlatja az időt valami eldugott helyen, ahol nem zavarja őket senki, mégis... most kidugta hegyes füleit az erdőből, és belép az ajtón.
Sötét köpenyt visel, csuklyája a vállán, felfedve a markáns, bár viharvert arcot, az izzó tekintetet... keres egy üres asztalt a sarokban, majd leül, látszólag magába fordulva, ám valójában éberen figyelve a bentlévők minden rezdülését... valamire, vagy valakire vár. |
| -Csak nyugotdtan tegye a dolgát... -szól a házigazda után, majd a korlátnak dőlve szemléli a kibontakozó eseményeket. |
De bizony megezsik, mivel Dezső bárányai nem Sheran állatai, szolgái, hanem Dezső állatai.
Miután jóllakot a csorda, De zső kihúzza magát, és kivonul a kricsmiből. |
Az állatok nem bántják Vertumnust, ő amolyan Őrzőféleség. Sheran lényei nem nyúlnak hozzá.
Sal szétnéz a LOVAGVÁR termében...itt bizony csata lesz! Sóhajt egyet, és kezében megjelenik egy zölden lángoló pallos.
-Sir Vertumnus, azt hittem, meg tudja őrizni hidegvérét. Kérem, fáradjon fel a szobájába. Ön pedig, tisztelt barbár, hagyja el a várat. Azonnal. A kocsma a városban van, ott lehet vedelni. Ez itt a lovagok főhadiszállása, és ha bajt kever, nagy gondban lesz. Kérem, hagyja el szép szóval. |
Dezső birkái szépen megeszik SIR Vertumnust, a barbár pedig felveszi a még mindig növő pallost, és tartja míg nő. A pallos lassan elér a kocsma faláig, kiszakítja, és rombadönti a csehót.
Dezső egy nagy ugrással kiugrik a leomló kocsmából. GYőzött! |
//Pirvan elment elbaszélgetni egy szobalánnyal...//
SIR Vertumnus nézi a semmiből rárontó birkacsordát, és azok egyből meghunyászkodnak.~de jó a vadon urának lenni...~gondolja, és előhúz egy kis botot, mi Dezső szeme láttára nőni kezd, és egy tompa, kétkezes pallos formáját veszi föl.
Sal csak egy pillanatra néz el, és észreveszi, hogy a kialakult bálteremben menten elszabadul a pokol...
-Bocsásson meg, jó uram, egy pillanat...
És mint azt jó házigazdának illik, odasiet Dezsőhöz és Vertumnushoz.
-Na de kérem, uraim, itt bál van. Ha elintéznivalójuk van egymással, kérem, odakinn tegyék. |
AZ ORK, EL Kolompáró, a híres hegedűs, nem ám abból a bugyuta, hősfantasys könyvekből való ork kompánia közül való.
A kocsma falain kívül besasolja az erszényt, amin bizony ott díszeleg címere, a hegedű, és a tokja.... meg is fordul, hogy visszamenjen pénzéért, hiszen biztos csent ki belőle az állovag.... emberek...
Dezső, a nomád barbár nem retten vissza az ilyesféle házivarázslóktól, mitöbb, a földbe rügyezett furkósbotja sem. Egy rántással kikapja amazt, és amúgy jó Dezsősen megsuhintja, ahogy azt csak lehet suhintani.
Hosszú fütty hangzik fel, és több ezer birka ugrik szegény varázslónőre, hogy felfalják....
-Az állatkáim... MWUHAHAHAHA!
El Kolompáró odaáll az ember elé. Vagyis rácsap a hátára. Há' nem nagyon, mert az ártana hírnevének. És a pürgyelláira gondolnia kell.
-Na idefigyélj te álságos kurafi! Hát azt hiszed-é, hogy egy vagyok a sok közül? Vagy visszaadod a pénzem, és még adol nekem 100 arany vígaszdíjat, vagy istenüccse, itten elszabadul El Kolompáró!
Azzal hegedűjét megemelve mutatja meg, ki is ő! Rettegjen a falu népe! |
| // Nem neked kell tudnod... // |
a pipafüst mögül érdeklődve villannak a zölden világító szemek, majd kényelmesebben helyezkedik el hősünk a székében, majd egy nagy levegőt vesz, hogy belekezdjen mondandójába, de véletlenül leszív vele egy kis dohányfüstöt is, ami így, hogy nem számított rá, meglepi torkát, melynek következtében erős köhögésben tör ki....
amikor már lecsillapodott köhögése, iszik egy nagy kortyot a sörböl, majd egy sóhajtás kiséretében belekezd a magyarázatba
-mintha nem lettem volna elég érthető...melyik mágust nem zavarná, hogy nem jön össze varázslatainak fele...és főleg, hogy ez az átokverte káosz minden egyes lépésemet megkeseríti-itt elhalgat egy pillanatra, majd megint folytatja-gondolok itt mondjuk a pipafüst beszívására
elmosolyodik, bár ez csuklyája alatt nem látszik annyira, de elég, hogy ő tudja, milyen szélesre sikerült
majd még1 korty a sörből, s megint útjára engedi gyönyörű hangját
-és ha a belsőmet akarja megismerni, kedves Raptor, akkor boncoljon fel-kuncog egyet nemlétező bajsza alatt
-de ne csak én beszéljem ki a lelkem...azt már tudom, hogy a káosz ellen dolgozol, és az egész bagázs, akit felsoroltál...nade; eddig miket értetek el? sikerült visszaverni minden támadást? estleg godolkoztatok e már ellentámadáson...legalábbis olyanon, ami tényleg bors lenne az orruk alatt? vagy talán inkább háttérből, mások irányításával valósítjátok meg terveiteket?-eszébejutott egy gondolat, melytől egy gonosz mosoly húzódott végig arcán-vagy csak várjátok, hogy az univerzum elve alapján mindig történjen valami mindkét oldal javára és ellenére?!
nem tehet róla, hogy lelke félig a gonoszakhoz és így félig az ellenfélhez fűzi, de másik énje próbál elszakadni...ezért ritkán lesznek ilyen és hasonló lenéző mondatai>
-hallgatom...-mondja végül, várva raptor válaszát
//várom a válaszokat a kérdéseimre...de ne röviden, mert ak visszakérdezk, és sokkal hosszabb és bonyolultabb lesz kifelyteni// |
//Conte passzív? Akkor Glóim átmegy a fogadóba. //
Nyílik a fogadó ajtaja, Glóim lép be. Döngő léptekkel a pulthoz megy, törpésen rácsap öklével: - Sört, de izibe! |
| //Conte sajnálatos módon passzivitásba kénytelen vonulni. Vegyük úgy, hogy klánja hazahívta.// |
Sal hangja visszazökkenti gondolatai közül. Végiggondolja a kérdést, majd kimérten válaszol:
-Honnan? A szülővárosunkból. |
Kihozza a sört, örömmel nyugtázza hogy a fogadó még egyben van a pipa meggyújtása után is.
-Na, most hogy meséltél magadról már ismerem külsőd. Ám tudni akarom mi rejtőzik belül. Mond el, hogy viszonyulsz a káoszhoz. Azon kívül hogy idegesít, hogy nem azt sikerül varázsolnod amit akarsz. Elfogadod a benned való létezését vagy megpróbálod kipurgálni? |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
