| //elnézést kimaradásomért.//
A hangos csattanásokra hátrafordul a törp. Az ébenfa pult!!!
-Bocsáss meg...
Szól Ezüstnek, de már kel is fel kérdőre vonni a rongálót. Látja, hogy törpe, ugyhogy nem kíméli izmait, megragadja a már söntésnél vedelőt teljes erejével és maga felé rántja.
-Mit képzel mi a fenét csinál -ekkor meglátja a vandál törplány arcát, érces hangja rögtön megváltozik- a pulttal szépséges hölgy? Nem módja ám ez az ivásnak. Főleg hogy itt a kiszolgáló klón.
Eközben odakint a Viharmágus állt. Bentről zsivaj, nyüzsgés hallatszott ki. Be akart menni, de egyenlőre jobban esett neki az esti hűs levegőt szívni a csatornák bűze után. Merthogy ott kalandoztak. Megsimogatta amulettjét, a tiszta égbolton lassan elemek kezdtek gyűlni hogy eltakarják a holdakat, köd szállt fel hogy nyugtalanságról suttogjon s ő maga is suttogott. Rég elfeledett verset mormolt, melynek nyomán szerelmes könnycseppek ébredtek fel lángolva arcán. Mihelyst eltűnt a kék, majd a fekete égitest, hű szelek szárították meg szemeit s elszánt arckifejezéssel lépett be a tavernába.
//Nyugalom Melkor, pár hét és elkezdem a kalandot. Addig -ha van kedved- gyere és vegyülj a mulatozó társaságba.// |
Miután Vándor elvesztette Orion nyomait " nem mintha lett volna neki", A fogadó felé veszi az irányt. Hiába, nem egy nyomolvasó! Ehhez az Elfek jobban értenek! Amikor belép az ajtón, nyomában egy alig másfél méter magas lepelbe burkolózó alak követi. A lepeltől semmit nem látni az alakból, csak egy kardtoknak a vége lóg ki. Ami minden lépésnél nekiütődik az alak lábszárának. Vándor int neki, hogy üljön le. Maga pedik a pult felé veszi az irányt. Menet közben észreveszi a Kobuderát, aki még mindíg a megszokott sarkában ül! Szerencsétlen fickó egy másik világból került ide, és azóta ittragadt! Talán egyszer hazatérhet! Felfedez egy idegent is, egyedül italozgatva asztalánál. Igen furcsa kinézetű, még soha nem látott ilyen lényt! Eközben eléri a pultot, ahol még mindíg a klón serénykedik lázasan.
-Egy korsó bort! Csattan a hangja, miközben szokásához híven üdvözli a teremtményt. -Meg némi információt, az elmúlt napok eseményeiből! Rég nem voltam errefelé! |
//Baccátok meg, én is itt vagyok!  Majd adok én nektek elnyomni meg lenyomni!!! > :] //
Int a távozó elfnek, majd folytatja italozgatását, várva, hogy valaki csak bejön a fogadóba - ne adj' isten egy törpe.  |
| -Nos, törp barátom, azt hiszem nekem most mennem kéne... köszönöm a remek italozgatást, de dolgom van. - azzal ez elf feláll, majd kiballag az ajtón és a Lovagvár felé veszi az irányt. Mikor odaér, kissé nagy a tumultus. Valaki meg is löki, majd eltűnik a tömegben... az elf mogorván összehúzza a szemöldökét, mire csodálatos módon az előbbi ember megjelenik, majd mint egy alvajáró, odamegy hozzá, és átadja az erszényt, amit az előbb emelt le az elf övéről. Ezután hirtelen megrázza a fejét, mintha álomból ébredne, elkáromkodja magát, majd előránt egy tőrt, és nekiugrik elbájolójának... hogy aztán megálljon, szemei elkerekedjenek, ordítson egy hatalmasat, majd pánikban rohanjon el onnan, legalább fél tucatszor esve el menekülése közben. |
| //Dehogynem, még emlékszem a vámpír vs. gyíklény meccsre... ;) // |
//Vagy lenyomjuk. "I know kung-fu!" - by Neo //
-Na igen - bólint - selyemfát elég nehéz beszerezni, és felnevelni még nehezebb. Azt hiszem, nem csak a paplovagok tudnak itt feltöltődni, hanem a mágusok is... |
| //iiigen, istenek csatái, stb...de erről te is tehetsz, nem igaz, Cody? amúgy csak Jakkal és Xojerthával tudok villogni, egy természet-paplovagot nem lehet annyira tápolni...// |
| // Szava? Nem tudod milyen amikor Sal 'harcol' 88 |
//elnyomjuk. //
Sal hátradől, és lehunyja a szemét.
-Iiigen, roppant nehéz volt például selyemfát szerezni...de megérte, Sheran áldásával ihlette, így tökéletesen fel tudunk itt töltődni, mi paplovagok. A lovagok is szívesen jönnek ide, pihenni. |
//Sztem ehhez Niltinek is lenne 1-2 szava... //
Körbenéz a ligetben, és elégedetten bólint:
-Szép hely, az egyszer biztos. Itt fel lehet töltődni, vagy félrevonulni elmélkedni... Sheran elégedett lehet a művével. |
//na, Magocrattal kell beszélni, ő segít rajtunk. //
-Hát...le tudom blokkolni a villámmágiáját egy egyszerű elemi védelemmel...de igazad van, ne beszéljünk erről. Öhm...hogy tetszik neked ez a kis liget?-mutat körbe. Furcsa liget, mindenfajta fa található, de mindegyikből csak egy példány...középen egy tónak kicsi, tócsának nagy természetes vízgyűjtő, a liget körül pedig indákkal és borostyánnal dúsan felfuttatott falak... |
-Hát igen - mosolyodik el - tényleg nem ártana ha történne valami... Azok a régi szép idők! Mikor még kiálltam az arénába, csak hogy kiröhögjenek az izmos harcosok, aztán az arcukra fagyjon a mosolyuk... a szó szoros értelmében.
De legjobban mégis a bűvöléseket szerette, már-már szakértője vagyok a témának...
Egy harci mágus legfeljebb annyit tehet egy csatában hogy felperzseli az egész csatateret. Egy bűbájmester viszont az ellenséges katonákat fordíthatja saját társaik ellen... káoszt és fejetlenséget teremtve, análkül hogy saját katonában kárt tenne.
Az elmebefolyásoló mágiával géniusszá tehetünk egy bolondot, nyáladzó katatónná egy bölcset, félelmet nem ismerővé egy gyávát és sarokban reszkető ronccsá egy gladiátort. Vagy ott vannak az emlékek - mélázik hangosan - adhatunk újakat, vagy elvehetjük a régieket, ellenséggé tehetjük a barátot és hűséges követővé az esküdt ellenséget. |
| Magával szemben lévő helyre mutat: -Gyere, ülj ide, nem eszlek meg... - Vigyorodik el. - Nomeg innen elérni a hordót, és kényelmes is. - Újabb félkupányi "korty". - Szóval kalandot keresel, hehh? Úgy hallottam, itten lehet tanálni. Állítólag még egy törpe is van itt, de sehun nem lelem. Meg állítólag nemsokára gyünnek ide mindenféle népek, tudod, kalandozók. Tempusra, de hiányzik egy kis csetepaté... - ábrándozik el. |
Egy ideig hallgat, majd halkan megszólal:
-Nem kell szembeszállnod vele, ha úgy hozza a sors. Segíts nekünk legyőzni, a mágiáddal, hogy minél kevesebb kár essen benne. De ne beszéljünk erről, legalábbis még ne. Van remény, hogy úgy jön vissza, ahogy elment! Kár a sötét jövőt felvázolni, amíg nem tudunk semmit, nem igaz? - Kérdi erőltetett vidámsággal. |
Sal maga elé tartja kezét, és megjelenik benne egy lángpallos...bámulja egy ideig, majd a zöld tűz elillan, és csak az üres tenyerét bámulja. Aztán sóhajt.
-Én csak a harchoz értek...mágiám pusztán erősítő jellegű, papi mágia, és annak is csak a Kis Arkánuma...megsebezni pedig nem akarom...nem tudom, és nem is fogom...max Xojerthának szólhatok, én teljesen használhatatlan lennék a harcban... |
| -Addig időzöm itt amíg meg nem unom. Ami meg a foglalkozásomat illeti... hogy is mondjátok ti? Ah, igen. Kalandozó vagyok. Reményeim szerint a jobbik fajtából. Ej...-veszi észre hogy kiürült a korsó...-Van még egy korsónyi a hordóban? |
| Miután előző kalandjukból visszatértek, Vándornak dolga akadt a havas hegyek barbár népeinek otthonában. Most épp a város utcáin haladt a fogadó felé, amikor meghallotta azt a furcsa muzsikát. Aztán látta, amit látni vélt ugyan de nem tudta valósság-e!? Egy hajó emelkedett ki a város utcáit borító kövek közül, és ismerős alak hagyta el a fedélzetét. Mióta barátaival kalandozik, már hozzászokott a megmagyarázhatatlan eseményekhez. De ez mindenen túltett! Olybá tűnt, hogy Oriont látja. De nem volt biztos a dolgában! Megrázva bozontos fejét vállatvont, majd a közeli sikátor felé fordulva mintha beszélt volna valakivel. De végülis, egyedül indult Orion után. |
| -Nincs rá semmi biztosíték, hogy ez megmentené. És tudni kéne, hogy hova ment, merre tart. Én azt mondom: várjunk, míg visszatér, és ha szükséges, egyesített erővel le tudjuk győzni... ~Talán~Teszi hozzá gondolatban. |
Sal pár percig elbambul...csak néz maga elé, végül felé fordul.
-Tudod mit? Ha ez őt megmenthetné, akkor vállalom... |
Míg odabenn, a melegben, az emberek önfeledten beszélgetnek s boruk társaságában elmélkednek, odakinn, a hűs éj fekete leplét a szél megborzolja: ahogy a macskaköves út porát fel-felveri valami, ugyanígy a mulatozók itala is meg-megremeg. Miután a természet íly módon megadja magát, az emberek érzése is a közeledő erő hatása alá kerül, s mindenki elkezdi fülét hegyezni, szemeit mereszteni, hogy megtudják, mi is érintette meg őket valójában az imént.
A főutca sötét burkolatát a csillagok halvány fénye takarja be, s a kövek és a csatorna élénken, egyre hangosodó zenét kezd visszaverni. Ez a zene azonban korlátlan: az élők fejében szól, az agyuk hátuljában, megállíthatatlanul tör előre, mígnem a rigmus teljesen át nem veszi a tudat feletti hatalmat, megnyerve az eddig ellenállók figyelmét is.
Hangosabban, harsányabban, hirtelen a zene robbanássá változik, a föld megnyílik, és hihetetlen módon egy hajó orra bukkan elő: a hajótest megtépázott fája kékesen világít, mintha egy földöntúli flotta egysége lenne: a hajó teljes egész valójában feltör, három árbócán szétcincált vitorlák lógnak. A legénység: áttetsző testű matrozók tesznek-vesznek a hajón, melynek orrában ott áll büszkén a zenét adó férfi: Orion. Ruhája foszlányokban áll már csak rajta, bőre horzsolásokkal tarkított, dús fekete haja szinte egész arcát eltakarja, a benne lévő ősz csík a furulyára hull.
A hajó lassan megáll, a zene abbamarad, a Szellemsámán pedig leszökken a hajó orráról: a szellemmatrózok eztán visszasüllyednek a szellembárkával a föld mélyére, s nagy meglepetésre, a környező házakban sem keletkezett kár, a földön hegnek nyoma sincs. Orion végignézi kísérői távozását, majd nehézkes léptekkel a fogadó felé veszi az irányt, minden megtett méterrel megsínylődve az elmúlt éjszaka csatájának egy-egy csapását. |
A csatamágus fáradtan legyint: -Felesleges. Akkor most kéne elkapni, amíg nem fedi fel az emlékeit. Ha már felfedte, akkor valószínűleg vagy felesleges, mert nem ártó szándékú lesz, vagy felkészül, és ellenáll a bilincsnek...
Ránéz a paplovagra.
-És ha teljesen kitörlődik az emlékezete, rád sem fog emlékezni... |
| -És meddig időzöl itten? - Kérdi, miközben jót húz korsójából, majd újratölti. - És amúgy mivel foglalkozol? |
| //Rapi most akor lesz másik kaland vagy folytatjuk a régit?// |
| -Nos...beszélhetek bátyámmal, ha visszatért. Tudod, druida, különösen kimagasló hatalommal. Tán meg tudja erősíteni az emlékbilincset, vagy teljesen kitörölni az emlékeit...bár úgy vélem, a memóriaváltoztatás a varázslók kenyere, mint druida bizonyára el tudja zárni őket. |
| -Az biztos, hogy különleges teremtés... - Vigyorodik el, látván a másik lilulását (ugye... ). - Baja nem hiszem hogy lesz, inkább azért kell imátkozni, hogy ne essen vissza a pusztító állapotába... |
-Reméljük...imádkozni fogok szellemi épségéért Sheranhoz. Imádkozni fogok, hogy a Zöld Úrnő vezesse őt is a lelki harmónia kiteljesedéséhez. Hogy hogyan jutott be...különleges teremtés, az egyszer biztos. Van benne valami...karizmatikus...vonzó...szóval érti, miről beszélek.
A paplovag enyhén elvörösödik. |
| Szél az nem fújt engem sehová... kivéve azt a nyamvadt tornádót tegnapelőtt...d az is hamar letett. Járom a világot, az utakat, és ha kereszteződéshez érek, rábökök találomra az egyik elégazásra. Megyek amerre látok... most épp errefelé időzök egy kicsit |
| Voltaképp nem igazán hitted volna hogy egy elf így képes inni... de ez látszólag, bármilyen nyeszlett is, tud élni... és még csak meg sem látszik rajta a pia hatása... kezded sejteni, hogy ebben is szerep jut némi mágiának... de hát, ha egyszer valaki szeret inni, miért kéne viselnie a következményeket, ha nem muszáj? |
| -Nem rossz? - Húzza fel szemöldökét. - Tempusra, látszik, hogy elf vagy... A törpék csinálják a legjobb sört, barátom! - Kiáltja vidáman. - Osztán mi szél fújt erre tégedet? |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
