| Kintről egyszer csak ordítások és robaj szűrődik be, ami úgy tűnik, közeledik... azután hirtelen jégszilánkok döfik át az ajtót, amin ezután beesik egy elf mágus, pár utána hajított utcakővel egyetemben... bevágja az ajtót, nekiveti a hátát, majd könyörgő tekintettel néz rátok:
- Én csak megrnendszabályoztam egy tolvajt... nem tudtam hogy itt ennyire rosszul viszonyulnak a mágiahasználókhoz! |
Be lehet még szálni ebbe a magasröptű társalgásba?
Akkor:
Széparcú tündér férfi állított be a helyi fogadóba ami egyben a helyi pletykaközpont is. Aki el tudja választani az információt a vénasszonyok fantáziájától sok mindent talál itt ami csak süket füleknek való. Csinos erszényt forgatott a kezében és a legjobb borból kért egy pohárral majd aktívan fülelt. Talán lesz valami munka ami fejlesztheti a reflexeit és bővítheti kincstári egyenlegét. Nem igazán akart verekedni a helyeéért a pultnál elvégre még a leg zöldfülűbb törpe is lenyomta szkanderben ellenben harcban kevesen bírták eltalálni a fürgeség fontosabb mint a nyers erő. |
Vándor elgondolkodik azon, hogy a sorozatos félreértések talán nem is a véletlenen múltak. Elhatalmasodik rajta egy érzet, hogy a lányának köze lehet az egészhez. Túl régen, és nyugodtan ül ott magában! Ez nem vall az eddig megismert természetére. Megborzong azon, hogy talán igaza is lehet. Jobb lesz ezt nem említeni másoknak! De mégis, vajon hogyan csinálhatta ha ő volt!? Elmélkedését, egy durva hang zavarja meg, s egy másokra is bántó megjegyzés!
-Ti hallottátok amit én? Fordul asztaltársaihoz kérdőn. |
Szemügyre veszi a klónt, majd bólint.
-Remélem, máskor hamarabb ugrik... Amúgy nemrég érkeztem, csak egy másik törpe után mentem valami bálba vagy hova... De meguntam a nagy nyüzsgést, meg a sok maskarát, és egy csendesebb hely után vágyódtam. Ezért ide jöttem. A nevedről... Mióta kap egy törpe "lord" rangot? - nevet fel. |
Az ork nyójtózkodik egyet, majd a kinti zsivajra felfigyelve hátrafordul.
-MIt akar ott az a sok tetves léhűtő?-mondja érdeklődő, de morcos hangon.
-Kajálni akarok! Meg tudnék enni egy fél tehenet! |
| Valami lehet az ennivalóban, sorra értik félre egymást az asztalnál vacsorázók. Így visszagondolva valóban válaszolt már a kérdésre Vándor. A bizonyos útitársak felé néz és közben azon gondolkodik, hogy szólni kéne a tulajnak a elemózsia érdekes hatásának ügyében... ^^ |
Most a barbár néz értetlenül a mágusra. Mintha várna valamire a barátja, de ő úgy emlékszik hogy már válaszolt a legutóbb feltett kérdésére. Majd folytatva a sort, most ő fordul Orionhoz.
-Szóval? Idehívhatom utitársamat?! S fejével a távolba int. |
Fabiot értetlenül visszanéz a Szellemsámánra.
-Ömm.. bizonyára igazad van. De előző szavaimat Vándorhoz intéztem. De abban egyet értünk, hogy az élet nem a halállal ér véget.
A közjáték után ismét a barbár felé néz, várva annak válaszát. |
Orion az öreg szóra önérzetesen ősz hajtincseit elsimítja, s ismét szünetet tart féktelen lakmározásában:
- A gyümölcsre ráun az ember. S nem lenne szívem megölni a vacsorámat. Azt ráhagyom másra - szeme ekkor végigpásztázik a felsorakoztatott ételeken - s ami az öregséget illeti... az életednek nincs vége, amikor zörgő csontú tested a földbe eresztik. Honnan tudod, hogy nem jelent-e ez egy új kezdetet? |
| *nagy zsivaj hallatszik a lovagvár felől, ahol éppen egy varázslónak tűnő elf körül alkot gyűrűt a tömeg, egyszerre várszomjasan és félelemmel teli tisztelettel. Látszik az emberek arcán, hogy szívesen megégetnék, pedig csak megvédte magát egy tolvaj ellen. Hogy ehhez mágiát használt? Az az ő dolga. Körülötte utcakövek hevernek, amik irizáló pajzsáról pattantak le, mikor a "jónép" szerette volna megkövezni, mivel közel menni senki sem mert. Most viszont ő sem mehet sehová... ha kilép a félgömbből, valószínűleg újra kezdődik a dobálás, és akkor kénytelen lesz elengedni néhány erősebb varázst, amivel kárt tehet másokban, még rosszabbá téve a helyzetet... úgyhogy vár, bár kissé ideges, lévén a pajzsbűbáj sem tart örökké...* |
| A törp csak az ismerős hangot hallotta, de hirtelen nem tudta hova tenni. Egy ideig vizslatta a tömeget, míg a mögötte vadul integető alakot kiszúrta. A nemzetközi jelzéseket lefordítva rájött, hogy egy kupa bor a türelmetlenség tárgya. Szólt a klónnak, hogy vegye listára az új alkalmazottját is, nehogy kimaradjon a jóból. Szintén nemzetközi jelzéseket alkalmazva elmutogatta, hogy ő bizony a szép törplány mellől perpillanat el nem mozdul. Örömmel látta, hogy Ezüst gyorsan új barátra lelt egy ork képében, ígyhát nem is zavarja őket. Visszafordul Glóimhoz. |
Elfogadja az idegen kézfogását majd lül vele szembe.
-Kössz a helyet! Zulgor vagyok. Benned kit tisztelhetek?- Majd sörébe hörpint egyet (ezzel benyeli a korsó felét), majd böfög egy tekintélyeset.
Majd megvakarja füle tövét, és ásít mégegyet. |
amíg raptor szenved...vagy a klónja hogy kitöltse neki a bort, addig egy számára nem ismeretlen látvány nyújtó ork jelenik meg, egy, fajától igen megszokott, s emiatt kategorizált kérdést...amire Ezüst persze válaszol
-há hogyne' lenne, ülj csak le - emelkedik feljebb kicsit ültéből, hogy mégis barátságosan üdvözölje az orkot, s még kezet is nyújt neki...s megpróbál olyan fejet vágni, mintha a szagtól nem lenne semmi baja...s ez még meg is oldható, hisz illúziómedálja telljesen segíti ebben, csak arc és gyomorizmainak kell parancsolnia...
legyenek bár sokan vagy kevesen a vendégek, ezüst...ittléte alatt kezd először türelmetlen lenni...lehet, hogy a sok sörtül, melyek üres korsói még mindig ott vannak az asztalon...kb 6-7 korsó, plusz egy raptor irodájában ami még bemutizásnál maradt ott
ha kezet fog vele az idegen, ha nem, barátságosan mosolyog, mert tudja, őt is hasonló sztereotípiák miatt zárnák ki a közösségből, mint az álcával nemrendelkezőt...nude ez az ő mákja;)
//gyerekek, ennyi mára// |
Nyílik a kocsmaajtó, lágy fuvallat szalad át a helyiségen, mely kellemetlen testszagot szalajt a bent tartózkodók orra alá.
Az ajtóban egy két méter magas, jó másfél mázsás ork lép be. Ahogy belép, körülnéz és megáll, mintha nem tudná merre kell mennie. Malac szemeivel körbetekint, miközben szőrös sörhasát vakargatja. Arca borostás,arcán egy sebhely húzódik a bal szeme aljától a szemöldökéig, füléről valami rágcsáló csontja lóg fülbevaló gyanánt, mellére egy agyaras nyaklánc lóg le. Ezt a vadkannal vívott csatában szerezte, akárcsak sebhelyét. Bal karján acéltüskékkel kivert bőrszíj van. Haja fejtetején csapzott, oldalt le van borotválva, rég nem látott vizet. Jobb kezén tetoválás található, ami egy halántékaán nyílvesszővel átlőtt koponyát ábrázol. Barna bőrzekét , szakadt, fekete bőrgatyával kiegészítve hord, de hátára kötözve ott van kissé megviselt bőrvértje is. Lábbelit nem hord, feleslegesnek tartja, sose hordott. Vastag cserzett bőr övére nagy láncos buzogány van felakasztva. Elindul a pult felé:
-Aggyá' egy sört! - szól a csaposnak. Majd ásít egy hatalmasat.
Miután elvette a sörét szétnézett: van-e üres hely?
A tömeg nagy, nincs egyetlen szabad asztal sem.
Az egyik asztalnál viszont csak egy furcsa, zöld hajú szerzet üldögél.
-Hé! Van itt mégeggy szabad hely, ahova letehetem magamat? |
/most én kérek elnézést a kimaradásért, de nincs időm végigolvasni az egész reagsort, szal alkotok vmitXD/
Nu amíg a többiek elvoltak, egy enyhepöppet elbóbiskolt, túl sok volt neki a sör...sok benne a bubi, így nem bírja annyira, mint a bort vagy a töményet, de azok meg ált drágábbak...de sajnos árlapot még nem nagyon tud, mert valahol elveszett a gépen
nu akkor:
Mindenki arra lehet figyelmes, hogy hirtelen, ha csak egy pillanatra is, de telljesen lefoszlik az álcaillúzió hősünkről, s most csak ruhái takarják testét és felszerelését ( gondolok itt a fegyókra ) s így most csak annyi, hogy zöldszín haja fehérre váltott, kezein a fehér bőr hirtelen obszidiánként csillogott feketén...
de minthogy mindez egy pillanat, így nem biztos hogy feltűnő lett volna...lehet hogy csak az ember szeme káprázott, de ő ezt nem vette észre meditatív állapotban...hirtelen egy hang ébresztette fel:
"VIGYÁZZ!"
hallja fejében, s rögtön föl is eszmél...egyik illúzióval álcázott alkarvédőjéből az egyik tőr kijjebbvolt engedve, s azzal egy varázskört kezdett rajzolni öntudatlanul...már csak pár mili hiányzott volna ahhoz, hogy egy démonlord rárontson a fogadóra, de szerencsére nem ez történt...csak egy szép faragás került az asztalra
-uhh mamám-mondta magában-többet nem iszom sört-tette ezt, miközben érezte, hogy sava enyhén felerősödött...úgyhogy kér is valami édeset...mondjuk:
-hé, Raptor uram, kérek egy kupa édes vöröset...nem muszály a legjobbnak lennie, de édes legyen és vörös mint a vérem-mondta, majd megint pipára tömött és várt, közben egy pillanat alatt végigfutott tekintete a bentieken...
//nu most ti jöttök// |
Orion válaszára várva, a viharmágus felé fordul.
-Vannak bizonyos képességei, amire nem igazán vagyok büszke! Ugyanabban az időben egyszerre több helyen is képes megjelenni! A törzsbeliek szerint manipulálja az időt! Bár ez ostobaság, hisz az lehetetlen! Szinte bármire képes az akaratával, s ezzel sokszor vissza is él! Nagyon agresszív! Nem vagyok rá büszke, de néha csak erőszakkal tudom kordában tartani! Most is csak a fáradság miatt olyan nyugodt, de ki tudja! Bár harcban ezek nagyon hasznosnak bizonyultak. Azt hiszem sok gondom lessz még vele! |
A mágus és a barbár egymásra néznek. Fabiot kicsit furcsállja a dolgot, de hát akkor egyenek. Látja, hogy jól esik a Szellemsámánnak a paprikás, úgyhogy ő abból inkább nem szed. Annál is inkább, hiszen vegetáriánus. Maga elé veszi az egyik gyümölcskosarat és majszolni kezd egy édes almát.
-És miben mutatkozik meg ez az ördögi temészet, öreg barátom.
Néz föl végül is. Az 'öreg' szót érezhetően megnyomja és közben jót mosolyog magában. |
| -Köszönöm a meghívást, de nem vagyok egyedül. Megengednéd, hogy utitársamnak is vigyek e csemegékből? Esetleg megtűrnéd az asztalodnál? |
Orion koszos arcából szinte vakítóan rikít előugró hófehér vigyora.
- Hogy minek hívtalak benneteket ide? Hát hogy egyetek! - avval ő maga habozás nélkül, szemmel alig követhető sebességgel kezdi el módszeresen elfogyasztani az ételt, az üres tálakat a balján gyűjtve össze. A hatodik tál után egy pillanatra megáll, társaságára néz - Egyetek ti is.. én az elmúlt pár hónapot a vadonban töltöttem, meghozza az ember étvágyát... |
| -Igen, tőle van. Bár egyáltalán nem hasonlít az anyjára, ő olyan szenvedélyes mégis gyengéd volt. De ez a lány vad, fékezhetetlen. Hihetetlen dolgokat produkál a korához képest, megtestesíti mindazt amitől távol tartom magam. Szinte ördögi! Kerekedik el a barbár szeme.-De nézd! Orion mintha nekünk integetne, menjünk tudjuk meg mit akarhat. Azzal elindul Orion felé, közben szeme sarkából ki-ki pillantgat a bebugyolált alak felé. |
A klón fejcsóválva hordta ki az ennivalót, majd mikor az összetolt három asztal megtelt úgy döntött hogy a többi marad a pincében, nem kell több. Egyébként is, honnan volna a szakadt alaknak pénze kifizetni mindezt? Visszaérve a törp fülébe súgott valamit, az hátra nézett. Addigra már Vándor és Fabiot is az asztalnál ültek, így csak vállat vont. Ha ők együtt vacsoráznak ezzel az idegennel, akkor az bizonyára megbízható.
Az asztalon található mindenféle jó, nagy kondérban az ebédről megmaradt paprikás, több vekni kenyér, néhány kancsó tej és ugyanannyi bor, több rúd füstölt kolbász, szalonna, sózott hús, ecetben elrakott hal, egy gyümölcskosár és még sokegyéb hasonló élelmiszer. Ember legyen a talán, aki el bírja pusztítani.
-Mond hát, miért hívtál ide minket? -kérdi a Viharmágus, de közben még fél szemmel a barbárt figyeli. Várja tőle is a választ előző kérdésére. |
Orion, habár félig hallotta a viharmágus és az általa félelmetes harcosnak megismert Vándor társalgás-foszlányát, most egy égetőbb problémának szenteli figyelmét. A klónt közelebb inti, s diszkréten szól hozzá:
- Nem tudom, mennyi étel van ebben a mulatóban. De azt mind kihozhatod. Meg fogom fizetni: maradékot pedig nem fogsz látni. Csak gyorsan, mielőtt a pult maradékát kezdem rágni!
A klón hátraszalad, teljesíteni feneketlen gyomrú vendégének kívánságát, a Szellemsámán szája közben mosolyra húzódik, hisz észrevette a törpöket. Mindig is mulatságosnak tartotta őket, kedvelte egyszerű és becsületes világszemléletűket.
- Teríts a hátsó asztalra! - szól hátra, majd int Vándornak és Fabiotnak, hogy foglaljanak vele helyet a kiszemelt sarokban. |
Megtörölgeti a szemét öklével.
-Ja, hogy ő. Én egyel mögötte a törp nőre gondoltam. Hát, biztos szép teremtés, bár innen nem nagyon látni. Hallottam róla, hogy volt itt anno, valami barbárnő akivel.. köhm.. jóban voltál. Csak nem tőle van?
Érdeklődve várta a választ, közben kiért a barbár által rendelt kupány bor is. |
| -Ő nem egy törpe! Barbár, ahogyan én is. Nem is olyan rég, még csak egy batyu rongyra emlékeztetett. Talán akkoriban fel sem tűnt nektek! Ő barátom, a lányom! Messze küldtem innen, hogy biztonságban nőjön fel. De akadtak vele gondok, és a törzsbeliek nem hajlandók vele egy levegőt szívni. Próbálom megérteni az okát, mitől lett ilyen furcsa. De eddig még nem jöttem rá! Talán az együtt töltött idő, majd válaszokat ad mindenre. Hirtelen nagyon öregnek érzem magam! |
Megszorongatja fajtársa jobbját, ahogyan azt illik.
-Lord Raptor vagyok, e szerény taverna még szerényebb tulajdonosa. Nem kellene ilyen türelmetlennek lenni, szegény klón ott szemközt -mutat az embermásolatra, aki valóban eltűnhetett a tömegben innen nézve- ellepte a sok vendég. Nagy a nyüzsi, hogy visszatértek a városba a kalandorok egy akcióról. Hmm... kéküljön be a szakállam, ha láttalak már itt! Most érkeztél? |
| -Már elnézést, de senki nem volt itt, aki kiszolgált volna. - Vág vissza. - Így hát kiszolgálom magam. Netán te lennél itt a tulajdonos? A szakállamra, akkor keress serényebb szmélyzetet! - Vigyorodik el, majd kezet nyújt. - Kőpöröly Glóim. |
-A törpe? -húzza fel a szemöldökét- Miféle meglepetés ő? Egyáltalán kicsoda. Emlékeim szerint még soha sem láttam. Kicsoda ő és hogy kerül ide?
Közben rendel magának egy kupa forrásvizet, bár a nagy tömeg miatt nem is reménykedik abban, hogy hamar kiér vele a klón. |
| -Amikor a barlangnál szétváltunk, néhány napra rá megkeresett egy fajtársam. A havas hegyekbe kellett mennem! Ahol egy nagyobbacska meglepetés várt rám. Most pedig ott ül annál az asztalnál, mutat az egyik asztal felé. |
Biccentett Orion felé. Örült a fejleménynek, így is elfárasztották az éjszaka eseményei. A közös cél összekovácsolta valamennyire a két mágiahasználót. Talán Fabiot ebből a későbbiekben hasznot húzhat. Elkerülhet egy felettébb önveszélyes viadalt, s őmaga tovább kutathatja a Káosz erőit, zavartalanul. Nem esik nehezére rendesen viselkedni Orionnal, kalandjuk során tiszta szívű kalandozót ismert meg benne. Mint ahogy ő kűzd a Káosz ellen s hisz saját ügyében, úgy hisz az egyensúlyban Orion. Erre a mentalitásukban rejtező párhuzamra már az első összecsapásuk utáni lábadozás alatt rájött. Volt is akkor sok ideje gondolkodni. Elindul befelé, közben fájdalmasan megtapogatja bal karját. Még mindig hegek csúfítják az egyszerű posztó alatt a bőrét. S talán el sem múlnak soha többé. Ez Orion és Bahamut ajándéka. Bármennyire is megérti az idézőt, ha arra kerülne sor nem habozna egy percig sem, hogy hasonlóval lepje meg ellenfelét. A fogadó igencsak tele van. Fabiot sodródva Vándornál lyukad ki.
-Üdv cimbora! Látom te is épségben a fogadóba kerültél. Mi a helyzet, mesélj valamit? |
Fabiot belépése után nyomban egy tenyeret érzett a vállán: hátrafordult, s elhűlt, majd az első megdöbbenés után a legelszántabb támadó varázslatokat készítette elő elméjében.
- Nyugalom. Ma már harcoltunk eleget - szólt ekkor barátságosan a nyakig koszos Orion, haja még mindig arcába lógott. - most igyunk, és pihenjünk. Majd később mehetünk újból ölre -mosolyodott el, s bizonytalan léptekkel a pult felé vette ő is az irányt. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
