| | - Én nem a csatateret hanem a csatázókat támadom. Nem perzselek fel semmit az elemi varázslatokhoz mint tűz és jég meg sok egyéb nem értek. A villámok kezelését most tanulom. Egyébként legjobb módszer ha a hadvezér elfelejti mit keres ott vagy a sereg jó részét likvidáljuk. Én nem áldozom fel a szövetségeseim és finoman bánok azokkal akik tisztelnek. Ez a két korcs nem azok közé tartozott az egyiket lehet hogy megtartom rabszolgának. Bár kóstoláson kívül aligha jók valamire inkább tüntessétek el a szemem elől! - kissé idegesen kopogtatott az asztalon - Hol a borom? Most érik as szőlő? Vagy az alanori főborász pincéjéből hozatjátok? |
| -Csak nyugalom, fiam... csak nyugalom, és add meg a tiszteletet azoknak, akik neked megadják... Nem érsz el semmit pár fölösleges halállal... ha felperszelsz egy csatateret akkor nem marad senki életben, de ha az ellenséges sereg felét a másik fele ellen fordítod... akkor a tieid életben maradnak. Ez a bűbájok lényege. |
| - Sok idióta ne szóljon bele a máusok ügyeibe! Amúgy meg alapból nem nyírok ki csakúgy valakit dehát ez van. Különben hagytam volna hogy szétverjék ezt a hangulatos helyet? Ja és ha ki akarod nyírni őket én megteszem úgyis hogy nem lesz baja a "városnak" -(mi ez egy igazi szépséges városhoz képest gondolta) - Meg ha nincs jobb dolguk mint a boszorkányüldözés akkor nem sok értelme van a sok kenyérpusztítónak. Hidd el az én módszerem beválik. Különben meg ha jobban megnéznéd a második csak bekómált bár lehet hogy a sok alkohol kinyírja ha annnyira emberbarát vagy gyógyísd meg őket én nem értek az ilyesmihez. Pusztítom amit kell és általában rendes fizetést kapok érte! Ez most ingyenbemutató volt. - álva kiabálta el magát most visszahuppant székér és megigazított lebvetett kopenyét - Hol van már az a bor! |
Az előbb még a lincselő tömeg elől bemenekül elf is lassan visszanyeri önuralmát, és rosszallóan nézi ahogy hulla gyártódik két orkból.
-Ej. Fiam, ahelyett hogy megölöd őket, inkább barátkoztál volna össze velük. Én is megtehetném, hogy eltüntetem a kintieket a színről, de mit érnék vele? Egy jégvihar csak rontana a város amúgy is rozzant épületein,ráadásul a népesség is csökkenne... |
A fiatal elf mágus nézte amint mohón falnak néhány asztallal arrébb. Sose venne részt ilyesmiben persze egy jófalyta lakomát nem utasít vissza. Épp rendelni akart valamit amikor paták hangja ütötte meg a fülét. 2 ork vagy ahoz hasonló rusnyaság lépett éppen már ígyis keszeg részegen. Körülnéztek kibe lehetne belekötni. Rögtön ki is szúrták szerencsétlen Engert.
- Hé te! Híjá meg egy-két korsóra!
- Igyatok a lovakéból talán kitisztítja az elméteket. Ha ugyan van mit kitisztítani nem csak a szeszt.
- Na megálj csak!
Most vagy kiderül mit tud az új jövevény - gondolták egyesek- vagy csökken a mágusok számátlaga. Mindkettővel csak jól lehet járni.
Az félork (talán troll a másik végről) nem teljeses stabil lábakon rontott neki, volt ideje olyan mozdulattal felálni hogy kicsusszanjon köpenyéből és csak ruhája látszódjon. Egyszerű sötétbarna gúnya volt de az egész vastagsága nem illet a mágus kezeikhez melyek nem tükröztek olyan zömökséget mint a többi része. Ugyanis sokszoros vastagsággal volt béléve ez az öltözék hogy fogja az ütéseket és mágia is volt benne bár csak csekély mej viselőjéből ráragadt. Két oldalán tőrei kecses fegyvernek látszottak. Az ork azonnal lecsapott rá puszta kézzel de csak a levegőt sikerült megboxolnia.
- Nem jó! - vigyorgott a fürge elf és előrántotta fegyvereit.
- ááá!- ekkor ő is bunkót rántott és lecsapott függőlegesen hogy bezúzza a koponyáját. Sziontúgy sikertelenül
- Egy farönk is gyorsabb nálad!- nevetett ekkor viszont vízszintesen csapott az ork hogy biztos meglendítse. Mire az elf közelébe ért a durva eszköz már rég a földön volt és bemártotta egyik tőrét támadója hasába.
- ááá te átkozott! - segíts má te!
Ekkor társa is csatlakozott a harchoz két csatabárdal. Így már nehezebben tudta kerülni a csapásokat bár a megszúrt sokkal lomhább volt mégis neki sikerült meglegyinteje. Jó 4 rőfnyit repült mire egy asztalnak ütközött. Miközben talpra ugrott elhajította tőreit és a bunkóst ezzel el is intézte. A msáiknak már igazi erejéből tratogatott. Az ork először nem fogta mit jelentenek a körkörös mozdulatok melyeket végez közben pedig halkan mormolt valamit csak a hatás és a gyorsaság kedvéért. Megindult felé és bár erre nem volt szükség megszokásból és becsből kimondta a varázslat nevét, közeledő ellenfelére.
- Energiakoncentráció! - nem gyűjtött össze túl sok erőt csak amit a levegőből nyert. Tényleg sok itt a varázsló a támadó bőrpáncélja átjukat és véres sebek keletkeztek össze is esett.
- Na msot kérek egy pohár jóféle bort! - de várhatóan nem lesz sok ideje meginni. |
-Itt mindig ilyen érdekes elfoglaltságok vannak, vagy ez most kivétel, hogy ki fogja a kárt kifizetni? -Néz az ajtóra, ahol az olvadozó jégszilánkok csöpögnek lassan a fapadlóra.
-Kösz, egyenlőre nem szándékozok enni.. Ha majd megéhezek, rendelek valamit. Egyenlőre jó nekem ez a tea is ^^.
Felel a kérdésre. A törpét figyeli egy darabig, mintha ismerné valahonnan, de most nem ezen gondolkozik, hanem más dolgokon. Egy kósza tincset kisimít az arcából, s hörpint a bögréjéből.
-Papnő vagy? Tehát harcolsz, de egyúttal valamilyen istent tisztelsz, akinek áldozol, vagy másképpen képzeljem el? -Mosolyog kedvesen. |
Sal ijedten kap a vállához, mikor a sárkánykígyó rajta landol, aztán a felismerés szikrája csillan a szemében, majd keserűség, hogy el kell mennie...odasiet a köpenyes alakhoz, hátratolja a csuklyát, és végigsimít Nilti arcán.
-Jól vagy? Sikerült elintézned, amit akartál? Kérlek, mesélj majd...őszinte sajnálatomra kisebb zűrzavar támadt, és nem ronthatom el a lovagok estéjét...van némi türelmed? Ígérem, sietek... |
Orion felvont szemöldökkel szemléli a kibontakozó falatozó-versenyt, majd tálját eltolva magától így szól:
- Noh, ha már mindenképp össze akarják mérni magukat valamiben az urak és a hölgy, javaslom emeljük a tétet: a vesztes állja a ceh felét. Én maradok éhen, s még én is fizessek? Ahhoz bizony nagyon meg kéne mulattatniuk. |
| egy nőre vágyó férfi lépbe és foglal helyet egy asztalnál |
-Kőpöröly Glóim.-Mutatkozik be ő is.-Azok ott-int a többiek felé-most éppen versenyt akarnak enni.
Leül a felkínált székre, maga mellé támasztja pörölyét, és int a klónnak, hogy jöhet az újjabb kupa serital. Reméli, ezúttal még ma megkapja... 
-Szóval harcosféle vagy? Én magam is az vónék, Tempus harcos-papnője.-Folytatja a társalgást.-Úgy hallottam, itten lehet kalandot találni, azért gyöttem ide. A szóbeszéd szerint elég sok kalandozó gyűlt itt össze, akik itt telepedtek le. Ahogy elnézem, nem olyan rossz itt... Az a törpe-int fejével Raptor felé-ennek a csehónak a tulajdonosa. Nem vagyol éhes?-Kérdi váratlanul. |
Finom lányka? Nah az rólam nem mondható el, csak ha a kedvem jó -gondolja, közben végignéz az illetőn, s ezután válaszol a két kérdésre.
-Utazok össze-vissza a világban, és most egy hosszabb időre letelepednék ebbe a városba.. bár lehet, hogy nem gondoltam eléggé át... -ez utóbbi kis megjegyzését magában mondja, aztán hangosan folytatja megint.
-Egy cseppet értek a mágiához, és azt se használom semmire. Inkább kimegyek a szabadba és edzek, nem pedig varázsolgatok.
Közben a másik üres széket kitolja a lábával, hogyha akar, üljön le vele szemben. Kiérkezett italából kortyol egyet, majd bemutatkozik.
-A nevem Asmarian. Benned kit tisztelhetek? És azok a fura alakok most mit akarnak csinálni?
Néz közben a távolodó törpére és arra a társaságra, ahova a fent említett ment. |
-Üdv Kalandor!-szól az ork Vándorhoz.
-Olyan kellemes az idő. A lányod mért van úgy bebugyolálva?-kérdi értetlenül. És megvakarja borostás nyakát, és ennek következtében lehámlik róla a rárakódott több napos kosz. |
Az ork a gyáva jelzőre, szó nélkül elfogadta a kihívást.
(Úgy se evett már 2 napja.)
-De akko' mindenkinek a saját kezével kell ennie a száján!-mondja az ork.
-így biztos nem csal senkisem.
Ezzel célzóan nézett a kislányra.... |
| Vándornak tetszik a kaja verseny ötlete. Lenéz a lányára, az meg csupán egy bólintással nyugtázza a felhívást. Mindeközben néha az ajtó felé is vet egy-egy kósza pillantást. Annak a lánynak igaza van! Valóban sok az egy fogadóra eső varázslók száma ebben a mai világban! Az asztalon eközben egy másik húsdarab kél táncra, és eltűnik a ruhadarabok rengetegében. |
Egy ismerős alak tart a Lovagvár felé. Alakját szürke köpeny borítja, egész testét betakarva. Kezei sem látszanak ki. A bálteremben körülnéz, de nem találja azt, akit keresett. Magához int egy apródot, majd néhány kérdés után a fogadó felé indul.
Ott végre meglátja, akit keresett, de épp rendrakás közben van, ezért csendben vár.
Pár halk szót suttog, mire egy kis sárkánygyík bújik elő köpenye alól, és Sal vállára telepszik. Mikor a paplovag észreveszi, visszarepül a lányhoz, és bebújik köpenye alá. |
A (nem messze) távozó Raptor után néz, majd morogva elteszi pörölyét.
-Lassan több itt a varázsló, mint egy mágusiskolában. Tempusra, hova süllyed ez a világ?-Morogja elégedetlenül.-Mindenki csak varázsolgat, hát hol marad a küzdelem izgalma? Ahol az erősebb győz, és nem egy nyiszlett varázsló..?
Magában morogva nagyot húz söréből, majd szemügyre veszi az elf lányt. Odaballag hozzá, és megszólítja:
-Mit keres itt egy magadfajta finom jányka? Te is varázsló vónál?
Közbe fél szemmel Lord Raptort lesi, mikor jön vissza. |
//Magocrat, most elvesztettem a fonalat...a Lovagvárban vagy, vagy Raptor kocsmájában?//
Egy apród igyekszik a kis ligetbe, hol Car és Sal beszélgetnek.
-Elnézését kérem, Sir S'almeyna, de rendbontás történt...lincselésnek tűnik. A helyszín//Lovagvár/Nyúvadt feketesárkány fogadó környéke//.
-Értem, leléphet.
A paplovag sóhajt, és bocsánatkérően pillant Car felé...ez az ügy nem tűr halasztást. Hiába van bál, mindig történnek balesetek. Úgy dönt, csak Sir Vertunust viszi magával, az ő trükkjei mindig hatásosak szoktak lenni. Becsörtet a bálterembe, és Vertumnusért küld, hogy rendet rakjanak.
A fogadó ajtaja kicsapódik, és egy nyúzott képű Janina lép be az ajtón. Obszidiánfekete bőrét, fehér haját, és szürke szemeit már majd egy éve nem látta senki, még párja, Jakshjalang is félt tőle.
Ahogy Janina megközelíti a pultot, jeges fuvallat söpör végig a fogadón, és a vendégek csontjáig hatol. A drow nő nekitámaszkodik a pultnak, és fittyet hányva holmi etikettre odaáll Raptor mellé...elvárja, hogy az szolgálja ki, nem holmi klón. Aztán kívánságára leszakad a törp álla...
-Egy pohár tejet. De tüstént.
A fogadóban dermedt csend...a város egyik legveszélyesebb fejvadásza, bérgyilkosa egy pohár tejet kért...de a szürke szempár metsző tekintetének hatására gyorsan másfelé terelődik a figyelem. |
-Hát amit itt látsz -mutat végig az asztalon- a számlát pedig a bőkezű Orion állná amúgy is. Még előnyötök is van, hiszen mi már eszünk egy ideje. Gyávák vagytok, ha megfutamodtok a kihívás elöl.
A többesszámmal a "gyávák"-ban biztosította, hogy a másik, eddig hallgatag zöldhajó fickó se vonhassa ki magát a történésekből. Konspirációja sikerrel járt! Rég nem gyakorolta már, de most örömmel veti magát az intrika eme mikrovilágába. Most összeméri evőtudományát az árnyelf és az ork a barbár és lány párossal, mindezt a Szellemsámán számlájára. Ő meg jót mulat. Mire képes az ember, csak szavakkal. Hátradől kényelmesen és várja a párbaj kezdetét. |
| A jól borotvált bérmágus, nem szivesen halgatta az orkok társalgását. Erőt fitoktatni ugyan már könnyedén elintézné bármeiket csatában de szkanderban esélye sincs. Ellenben megnézném mikor találja el őt valameikük csapása miközben ha jó formában van még akár egy nyilat is el bír kerülni. De az ő mágikus csapásait nehezebb. |
A törp figyelmesen hallgatta a figyelemre méltó mágikus arzenál felsorolását, amjd amikor befejezte az elf kissé szúróssan választ is adott.
-Hát Enger, ha tudsz felmosni és ételt kivinni az asztalhoz, akkor fel vagy véve. Te vagy a második, akit ma felveszek. De mint láthatod nagy a nyüzsi, lesz dolgod. Vállalod? |
-Az attól függ, hogy mi a kaja!- Mondja az ork csillogó szemekkel.
-És kitudja, hogy nem használ-e mágiát a másik?-veti fel szigorú hangon.
-Persze ha a kocsma állja, akkor készen állok a megpróbáltatásra. De ennyi erővel szkanderozhatnánk is.-kissé morcos arca most széles füligérő mosolyba húzódik, ezáltal kilátszanak brutális agyarai. |
- Enger a nevem OBÁ-TEM fia. Tűrtőztetem magam. Szolgálatot ajánlok, mágikus képességeim a hasznotokra lehetnek. Hamarosan itt lesz a csócselék ugyanis területrendezésen voltam.
Dühös szemmel néznek a falfehér bőrű göndör hajó elfre. Nyílván Tharr hívő csak azok ilyen pusztítók meg persze Dornodon de ő már felgyűjtotta volna a kocsmát. A bérmágus tudta hogy vagy biztos az üzlet vagy nincs értelme tovább maradni és itt az idelye az Abszolút pusztításnak. Számos pusztító varázslatban volt jártas bár az elemi erőkkel sose bírt igazán bánni. Megigazította smaragdzöld köpenyét egy pillanatra rálátást biztosítva párbajtőeire. A szörtelen arc és a barna szemek csillpgtak a várható bevételtől beletúrt csokiszín hajába
- Nos?
A háttérban álló rosszarcú alakoknak már tartogatta a plafont. |
-Tejóég! Az ajtó! -kiáltja magából kikelve, majd a nemrég érkezett elf varázsló //Kis Kalandozó// felé indul. Válla fölött még visszaszól a törpe lánynak.
-Bocsáss meg egy percre. Lordságomnak rendet kell teremtenie. Azt meg -mutat a pörölyre- lehetőleg ne használd idebent, mert a végén még rajtam gazdagszik meg az ács.
Ezzel elindul, s közben azon zsörtölődik, hogy pont egy ilyen szép teremtéssel való beszélgetésből vonják el a vandálok.
-Hé te ott -kiált a menekülő //Magocrat// felé- érezd magad otthon szerény tavernámban. Ha valami pórnép be meri tenni a lábát, hogy bántson, kő öklökkel puhítják meg a csonjait -a sarokban álló rendfenntartó mithrillgólemre néz, aki már olyan szokványos jelenségnek számít itt, hogy mozdulatlanságával megtévesztően hasonlít egy szoborra. Persze a törpnek csak egy szavába kerülne, hogy kiebrudalja a tömeget. De a tömeg nem jön. Jól tudják, hogy a törp nem tűr lincselés a kocsmájában.
-És te -néz a varázslóra //Kis Kalandozó//- hogy hívnak és milyen jogon omlasztod a fejünkre ezt a nyűves kocsmát? Lehetőleg amíg idebent vagy, tűrtőztesd magadat, itt egyesek pihennének, ennének és beszélgetnének -arca szigorú, de elnéző hangjának lejtése elárulja, hogy valójában nem haragszik az új vendégre.
Eközben az asztalnál:
-Én is hallottam. Felháborító. Leckéztessük meg őket -suttogja Orionnak, Vándornak és a titokzatos gyermeknek, majd a kötekedő és az árnyelf felé fordult //Zulgor, Ezüst//- Hé ti ott, gyertek csak ide! Fogadjunk hogy ketten nem bírtok annyi ételt megenni, mint Vándor és a lánya! |
Nem érkezett válasz a kopogásra. Talán valami hangosab kéne... a Csócselék már távozott nem mertek behatolni egy házba ahol egy mágus tanyázik. CSendes módszer kell ide valami nem feltűnő.
- Pukk! - néhány sorral arébb felrobbant a régi elhagyott chara-din templom amióta az isten elhagyta ezt a várost és a legtöbben Thart tisztelik elsősorban. Ezzel majd el lesznek foglalva egy darabon. Most pedig kell valami látványosabb.
- Gigaököl!.- Bezúzódott az ajtó utána pedig egy kráter keletkezett a talajon. Hát igen ide nem jönnek be egy darabig.
Ideje szóba elegyedni a menekültel. |
-Az ork kijelentésére céloztam. Válaszol Orion kérdésére a barbár. -És köszönöm az engedélyedet! Azzal kezével int a lánya felé, aki röviddel ezután elindul feléjük. Alig lehet észrevenni lépéseit. Aki csak beburkolt felsőtestére koncentrálna, úgy látná mintha úszna a levegőben. Elhalad a törpök mellett, majd egy másodpercre megáll az ork mellett és feléje fordítja fejét. De szinte azonnal tovább is indul, és pár másodperc múlva megérkezik Vándorékhoz.
-Egyél! Utasítja tömören a barbár. S ami ezután következik igen szokatlan módja az étkezésnek. Az asztalon magátol megindul egy tálka a még mindíg elrejtett alak felé. Az azon lévő sültek egyike életre kel, és kibukfencezik a tálkából. Majd megáll az alak elött. Mindenki azt várná, hogy most hirtelen eltűnik a szemek elől. De nem ez történik! A ruhák közzül egy apró kéz vágódik ki hirtelen, s a következ pillanatban már csak a hangos csámcsogást hallani. |
| A fogadó ajtajában egy új alak lépdel be. Nemsokára látszik is, kicsoda: középkorú, magas, karcsú alkatú tünde lány. Hosszú, szőkésbarna haja a háta mögött hullámzik, az arca semmit sem fejez ki, ám az ajkai szélén egy apró mosoly mindig átsuhan. hosszúujjú, méregzöld ruhája minden lépésnél fodrozódik egyet, miközben a helyiség egyik részébe vonul csendesen. Egy üres asztalhoz leül, látszik rajta, hogy fárasztó út áll mögötte. Rendel egy teát, és amíg vár, a szobában tartózkodó személyekre vet egy-egy pillantást, csak úgy felmérve, milyen alakok járnak ide. Róla is lesüt; először jár itt és minden új számára. |
| - Mit hallottál? Én sokmindent hallok. Éjjel-nappal hangokat hallok. Hátha ezt is hallottam. Utitársad nyugodtan idehívhatod: csak gyorsan, mielőtt elfogy az élelem. |
Glóim csillogó szemekkel a lába mellé támasztja harci pöröjét a kiáltás hallatán.
-Tempusra, végre valami történik is! -szól oda Raptornak vidáman.
Keze a fegyver nyelén nyugszik, készen arra, hogy bármelyik pillanatban használatba is vegye. |
-Huhúúú! Bunyó lesz!- Kiált fel az ork tréfásan.
-De előtte még megiszom ezt a sört!- Ezzel lehúzza a megmaradt söralját is. Feláll, nyújtózik egyet, majd megropogtatja kezén az ujjait. -Te nem jössz verekedni?- kérdi asztaltársát. |
Napokat töltve a poshadt fogadóban halotta hogy egy tolvajt meg akartak lincselni. Utánajárt a dolognak látta a mágiahasználat nyomait. Megy és felekresi a mágust hátha elfogadja a segítségét.
- Mindig is utáltam a varázslókat...- főleg ha nem hajlandók megfizetni egy vándor bérmágus munkáját amiért megvédi őket és meg sem öli. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
