| //Sztem most Dardevil utálni fog, de vállalom.  //
Feláll az asztaltól, lányát a karjába véve a járőrökhöz lép. Rövid beszélgetés veszi kezdetét. Az őrök vezetője halkan magyaráz valamit, mire a lány hasonlóan halkan válaszol, és körbeint a fogadóban. Beszélgetőtársa az intés nyomán körbenéz, és újfent mond valamit, majd tisztelegnek, és elindulnak kifelé.
Láthatólag nem találták azt, akit keresnek. |
// ezt már én is akartam írni csak úgy éreztem mostanában sok az offom. lényeg hogy köszi szépen  lassan kezdek gondolkodni rajta hogy Enger lecsapja őket a furulyával. :P két legyet egy csapásra// |
Most már egyre idegesebb... az elmeszonda varázslata nélkül szinte meztelennek érzi magát. Hozzászokott, hogy már azelőtt tudja, mit fognak tenni a körülötte lévők, mielőtt megtennék az első mozdulatot. Most, hogy halvány fogalma nincs, mi jár az őrök fejében, kissé - na jó, nagyon - ideges. Az a bolond bárd meg fel sem fogja, hogy többeket is veszélybe sodor ez a macskazene. Mert annyi benne a művészet, amennyi mágiát hagy a fogadóban.
- Nem lenne jó, ha még egyszer kéne szólnom. - közli ideges hangon, miközben már igen erősen gondolkozik azon, hogy áttolja a kardot a bárdon. Akkor talán elhallgat. Persze, lehet, hogy először a fejét kéne megkínálni a markolatgombbal, az humánusabb, és kevesebb koszt hagy. |
| //Aki beleírta a kaland folyásába a járőröket, az vegye már át az irányításukat is! Szerencsétlenek csak állnak ott, mint két izé. Köszönöm! És bocsi! // |
Mielőtt enger folytatná zene ellenes megnyílvánulását (sose szerette igazán a muszikát inkább a csendet és a nyugalmat) kihozza a vendégeknek a rendelést.
- Váljék kedves egézségükre. Most ha megbocsátanak elbeszélgetek ezzel a bárdolatlan bárdal.
Ezzel elfordul és mágustársa mellé lép.
- Egyesek nyílván kedvelik a muzsikát - csak tudnám miért - de a mágiaellenest mi kifelyezetten utáljuk szóval megkérném vagy játszon másképp, mást vagy egyen fogyasszon valamit egézséggel. Csendben!
Egyre jobban aggódik lehet hogy ha elmúlik a zene nem tér vissza azonnal az ereje és az kellemetlen lenne. Ha nem aggódna az esetleg lebukás miatt bizonyosan megpróbálkozna gondolatolvasással az őrök elmélyében aligha állítanák meg. |
//Enger: Ha nincs a klón, akkor te is hozhatod a rendelést: egy korsó jóféle serital, meg egy kis tej. //
Érdeklődve figyeli a közjátékot, elf füle még a zene ellenére is felfogja a "párbeszédet". Magában jót mosolyog, hisz tudja: lánya mágikus képességeinek csak a medál szabhat korlátot. Ha azt leveszik Viharszemű nyakából, csak az anyja képes megállítani... ^_^ A csöppség láthatóan élvezi a muzsikát, valószínű, ordítani fog, ha abbamarad. ;) |
Altahnis is feláll, és odaballag a dalnokhoz.
- Válthatna valami kevésbé mágikus dallamra is, nem gondolja? Hagyja meg a varázslást a hozzáértőknek, legyen szíves. - miközben beszél, a bárd tisztán láthatja a köpenye alatt viselt kardhüvelyt, és a belőle kilógó markolatot. Egyértelműen nem díszfegyverről van szó, bár a mágus inkább fürgeségét, mint erejét használja a harcban. Ehhez mérten a penge is könnyű, de erős. |
Enger vette a lapot. Intett Altahnisnak és odasétált a zenészhez.
- Elnézést, de nem hagyna fel egy időre a zenéléssel? Vagy legalább ezt a mágiamentesítést fejezze be! - majd fél mosollyal hozzátette - Hamarosan visszatérek, csak fent hagytam a tőreimet.
Ezzel elfordult választ sem várva csak reakciót elindult a szobája felé mikor elment Altahnis mellet odaszólt neki:
- Mindjárt jövök addig te is nyomatékosísd a kérést nem kéne kapásból fejbe verni csak a miatt, mert jól esne. - mosolyogva siet fel a szobájába.
Mikor kikerül a többiek látóteréből, már fut gyorsan, felkapja tőreit, elrejti a ruhája alatt, és mire bárkinek feltűnne a hiánya vissza is tér és figyeli Altahnis reakcióját. Sosem az ereje húzta ki a pácból még egy 10 esztendős gyerek is, lenyomja szkanderben. |
Altahnis jelentőségteljes tekintettel a másik mágusra néz, majd miután az elkapta tekintetét, fejével int a bárd felé, majd kérdő tekintettel várja Enger válaszát.
- Talán elhallgattathatnánk valahogy a kedves zenész urat, mert, ha kitör a balhé - már pedig az a barbár nem nyugszik addig, amíg ki nem tör - mi nemigen fogjuk megúszni mágia nélkül. |
Ebből Enger sem maradhat ki. Ő is odalép az őrökhöz.
- Parancsolnak valamitt az urak? - esetleg egy méretes tűzlabdát kaphatnának de a furulyaszó már őt is.
Ha ez a marha bárd nem hagyja abba a zenélést minél sürgősebben vagy nem vált valami kevésbé zavaró darabra az istenekre mondom lenyomom a torkán azt a botot! - morgolódik MAGÁBAN Enger. |
Na most már elég! Pattan el egy húr a barbár elmélyében. Felpattan a helyéről, és erős léptek kíséretében a járőrök felé veszi az irányt. Meg sem várva a reakciójukat, azonnal nekik szegezi kérdéseit.
-Talán kerestek valakit? Bár szerintem az épp most nincs itt! Vagy esetleg rendelni akartok? Amit már megtehettetek volna! Vagy eltévedtetek? Akkor javaslom induljatok el az elejéről! Ha meg bámészkodni akartok, azt a piacon is megtehetitek! NOS! Teszi csípőre kezeit, az önmaga álltal megválaszolt kérdések halmaza után. És vádlón bámul a járőrökre. |
-Remélem nem engem keresnek. Habár itt még nem tettem semmit, ami törvénybe ütközne.- mosolyodik el és eszébe jut, hogy ő nem ezek a törvények szerint él.
-Idegesít az ittlétük. Mindjárt odamegyek és megkérdem mit akarnak itt tőlünk. |
| Evés közben már keztre zavarnai hogy a barbár őt nézegeti, de amikor az illető figyelme elfordult, megnyugodot... befejezte a kaját és Enger felé fordul: -Köszönöm szépen nagyon finom volt-mondja mosolyogva-megkérdezem a járjör uraktól hogy mi járatban mert látom itt mindenki vagy tétlen vagy ideges vagy egyéb, de senki sem túl boldog iletők érkezése miat, megkérdezem?-néz kérdően Engere majd Lordra |
Inkább érdeklődve, mint nyugtalanul néz a városőrökre és az újonnan érkezett vendégekre, ugyanakkor a sötételfet igencsak komor arccal méregeti. nagy szerencséje az illetőnek, hogy a bárd kizenéli az össze s mágiát a fogadóból, különben lehet, hogy már csúful járt volna. Ugyanakkor a dalnokból is kezd elege lenni... Milyen jogon akadályozza őt meg bárki abban, hogy varázsolhasson, amikor akar?
Tagadhatatlanul szép a nóta, de még szebb lenne minden mágia nélkül... Altahnis teljesen védtelennek érzi magát a varázslatai és védelmező varázstárgyai nélkül. Még jó, hogy megtanulta valamennyire a kardforgatást. Most is lapul egy rúnapenge a köpeny alatt, amit vészhelyzetre tartogat. Egy röpke pillanatra eljátszik a gondolattal, milyen lenne lecsapni a kellemetlenkedő bárd fejét, és ragadozóvigyort küld felé eközben, de aztán gyorsan kiveri a fejéből a gondolatot. Gyerekek és őrök is tartózkodnak itt, nem lenne jó ötlet most vérengzeni. |
| // a klón tudomásom szerint nincs jelen, vagy most egy msáik klónról van szó? engem ugráltat mindenki, olvasd vissza// |
A lány belép a fogadóba. Kisé meglepődve, de ügyesen kerülgeti ki a járőröket. Erre majd később rákérdez párjánál...
Udvariasan bólint az ismerősöknek, majd keres egy üres asztalt. Lányát kibugyolálja a köpenyéből, majd leül, és int a klónnak. Leadja a rendelését, majd érdeklődve szemléli az eseményeket.
(Orion zenél még?) |
| Kétségtelen kellemes ez a játék, de hacsak a kislány nem szereti a muzsikát, aligha fog tetszeni neki a játékos fények és füstfellegek felszívódása. Így újakat csinálni sincs értelme, hiszen azonnal eltűnnének. Mondjuk, legalább tudom egy kicsit pihentetni magam. Mármint mágikusan, máshogy aligha lesz időm, a következő napokban kipihentnek lenni. |
| // csak megjegyzem hogy a robbantgatós részt Enger csak gondolta azért tettem - - közé bár az egyik sor végére került. hülye word. Meg amikor beillesztem is máshogy állnak a sorok, ez most persze nem wordel volt// |
| Orion csak egy pillanatra hagyja abba a játékot, ezalatt egyaránt megszemléli a belépett járőröket, akik már jó ideje tétlenül állnak, s a kirohanó mágust. Együtt érez vele: ő maga sem bírta soha az alkoholt, ezért választja most is inkább a levegőzést. Folytatván zenélését a fogadó ismét megtelik a nyugtató melódiával, s mindennemű mágia megintcsak kiszorul, kitisztítva a teret. |
-Ne aggódj -kortyolgatja italát bölcselkedve- elmarad a vérfürdő és a taverna robbantgatása is. Ha valakit keresnek valamiért, akkor kivezetik szépen, csendben. Nem szólunk bele. Nem állunk a törvény fölött. Ha ittjárnak, bizton jó okuk van. Ám én nem megyek oda hozzájuk. Már igen rég én vagyok a tulaj, ismernek a városőrök. Ha akarnak valamit akkor idejönnek és előadják. Ellenben ismét jött egy fekete elf. Ez nyugtalanító. Régebben közel s távol Jaksjahlang felesége volt az egyetlen. S csak az elmúlt három napban már a harmadikat látom. Az elsővel, azzal az Ezüstménnel nem is tudom mi lett. Az éj leple alatt tűnt el. Veszélyes színjáték részesei vagyunk Enger, veszélyes színjátéké.
Maga elé meredve tördeli a kezeit, ahogy aggodalmának ad hangot. Az új vendégnek kiváltképp furcsállja kinézetét. Fekete haj, kék szem... távol áll a felhőfehér hajú és szemű fajtársai kinézetétől. Egyedül az a nyugtalanítóan ében bőr sikoltja a lány drow származását. Talán valami "keverék". Két világ fattya. Persze ez csak találgatás, és a mélységi minden bizonnyal nem szívesen osztaná meg titkait.
Althanis hirtelen távozása nem lepi meg. A varázslóknak sosem erőssége az alkohol fogyasztás. Azonban csavaros észjárásuk túltesz bármely harcosén. |
Enger a főnök úr felé fordul, megint csak ahoz a mágiához folyamodik hogy csk ő hallja szavait.
- Főnök úr! Beszéljen kérem ezekkel a járőrökkel a fogadó teljes népét zavarja a jelenlétük biztos nem fognak jót tenni az üzletnek - és nincs kedvem vérfürdőt rendezni - Megnyugtatom csak ön halotta ezeket a szavakat.
Aki kocsmába jön a borával foglalkozzon nem jó ha elvonja valami a figyelmét. Nem tesz jót az üzletnek főleg ha a pincér kénytelen miattuk felrobbantani a fél tavernát. |
| Vándort egyre jobban izgatja a járőrök jelenléte. Még az asztalukhoz csapódott idegenel sem foglalkozik, szemeivel inkább őket figyeli. Mi a fenének jöttek ezek ide! Az ilyenek nem a fogadóban szokták múlatni az időt! Próbálja kideríteni, hogy kit tisztelnek meg jobban figyelmükkel. Talán így rájön, hogy egyikük miatt vannak e itt. Vagy csak eltévedtek, esetleg megőrültek. Mindeközben jó barbár szokás szerint, egyre jobban felhergeli magát. Ami a lányára is kihatással lehet. Remélhetőleg, rövid időn belül kiderülnek az összefüggések! |
Enger kiszolgálja egy kupa meglehetősen gyengécske gyomornyugtató borral.
- Tessék egy kis könnyed ital. - elmosolyodik - Nem mindenki bírja az erőset még néhány kupica és én is kidőlök tudni kell hol van a határ. - Motyoglya el szerény bölcselkedését a bérmágus.
Mindenkinek van gyenge pontja sajnos az alkoholra való érzékenységet harcban nem lehet kihasználni. |
Végre kijutott... ki az ezerszer elátkozott ellenvarázs területéről. Ennek dacára a pia hatása nem marad el... csak azért nem maradt odabent, mert nem akarta mindenki szeme láttára üríteni ki gyomrát... így legalább nem látta más. Végül lassan kiegyenesedik, összekaparja önbecsülése darabkáit, és egy megerősített védővarázs kíséretében próbál a lehető legméltóságteljesebben visszamenni a fogadóba.
- Elnézést kérek hirtelen távozásomért. - szabadkozik, mikor ismér elfoglalja helyét, majd a csaposhoz fordul.
- Most inkább valami enyhébbel próbálkoznék. Van még abból a remek múltkori borból? Azt hiszem, Ezüstlevelű... |
| Vajon csak nem bírja az italt vagy az új vendégek nem tetszenek neki? Néz Enger a rohanva távozó Altahnisra. Nos végülis lényegtelen. |
Altahnisra már teljes erejével sújt le a pálinka hatása... szerencsére, mivel a védvarázs fokozatosan enyészett el, ezért kicsivel könnyebb elviselni, mintha átmenet nélkül törne rá... és az is szerencse, hogy elmebefolyásolás elleni védelme az alkohol hatásaira is kiterjed valamennyire... így csak fulladozik és majd' szétszakad a gyomra, de legalább nem fordul le tökrészegen a székéről.
- Elnézést, de azt hiszem, egy kicsit ki kell mennem levegőzni - hörgi, majd választ nem várva meg egy elfhez méltó fürgeséggel kirohan a fogadóból... |
| -Egy biztos, nem a túlzott ételfogyasztás miatt jöttek! Válaszolja a barbár. -Viszont ha hamar nem derül ki jövetelük célja, akkor itt még szőrnyű viharokra számíthatunk! Megforgatva szemeit, mintegy utalva a társaság összetételére. Majd keresni kezdi tekintetével aprótermetű barátját. Remélve, hogy kideríti az okokat. |
| Nem ártana ha a főnök úr elbeszélgetne ezekkel. Nekem semmi kedvem. Jó dolog ha történik valami de azért nem örülnék ha rámszálnának ezek az alakok. Kellemetlen lenne mindenki és a fogadó szemszögéből is. |
Mindeközben Zulgor egy szemtelen legyet hesseget, ami állandóan a feje körül köröz.
Amikor bejönnek a járőrök, igencsak meglepődik, mert itt benn még nem voltak mióta itt van.
Majd halkan odaszól Vándornak:
-Hé! Ezek meg mit keresnek itt? |
| Vándor megörül a hirtelen jött sokadalomnak. Új vendégek, JÁRŐRÖK, meg minden! Végre mozgalmasabbá válik az élet, és nem csak a megszokott arcok tünnek fel időröl-időre. Persze ennek van hátulütője is (ami a lányát illeti), de ezzel ráér majd akkor foglalkozni. Figyelmét az asztalukhoz csapódott nő foglalja le. Alig észrevehetően néz a lányára, majd rázza meg a fejét. Aztán ismét a nőt nézi. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
