// Köhh, köhh. Könnyű kiosztani ha éppen az ország másik végében vedelem a bort. Na nem baj, fő hogy visszatértem. Úgyis egy picit lapos volt mostanság számomra a fogadó-feeling. //
Gondolkodott. Bő egy órát sétálhatott, nézegetve a sérült hangszert, amelyen még így is szépen festettek az idéző által fiatalon belefaragott jelek. Csóválta a fejét: nagy dilemma volt ez. Megzavarták békés szórakozásában, amellyel senkinek sem ártott: tették ezt meggondolatlanul, nem számolván a következményekkel - Önelégült mágusok! - förmed fel, szemében harag szikrája gyúl. Megáll, ujját végighúzza a furulyán, s a sérülés beforr, mintha soha ott sem lett volna: ekkor Orion sarkon fordul, vissza a fogadó irányába...
...Althanis minden lehetséges érzékszerve jelez a mágusnak, hogy veszély közeleg: a férfi szőre a karján feláll, akárcsak haja, s homlokán is verejték csap ki, amikor hangosan becsapódik a fogadó ajtaja. Csak egy pillanat, egy másodperc-töredék telik el ezután, amikor már a nyakán valakinek a meleg leheletét érzi: ösztönösen kap fegyvere után, ám könyökébe fájdalom hasít, amint egy meglepően erős szorítás kifordítja a karját. Felnéz: az eddig megvetett 'bárd' áll vele szemben, tekintete eltűnik a sírontúli fehér fényben, amely a megidézett szellem jelenlétét mutatja.
- Most beválthatod fenyegetéseid, ha tudod! De nem itt: gyere ki velem. |
| -Ha neked elég Radder... - vonja meg a vállát. - Akkor mire várunk? Irány a fogadó! Hozod Amanhilielt, vagy inkább én? - Kérdi Fuhurt. A kislány jól elvan a sötételfnél, egészen megkedvelte őt. |
| -Az jó lesz,rég nem ettem-és halványan elmosolyodik-Radder a barátom.Legalább is úgy tekintek rá,mint barátra,és társra.-Eközben a kígyó teljesen a lány karjára tekeredett,elég szorosan,de nem annyira,hogy fájjon neki. |
-Sajnálom a veszteségeidet. Hidd el, tudom milyen az... - Visszagondol saját múltjára. - De te élsz, és nincsenek barátaid. Szerinted jó ez így? Ami meg Pftah-t illeti... neki is jár egy kis szabadság... - Mosolyodik el. Egy pillanatra elgondolkodik, majd ismét megszólal:
-Ha éhes vagy, visszamehetünk a fogadóba. Ahogy Lord Raptort ismerem, már készül a vacsora! |
| -Köszönjük! Hálálkodik a barbár, azzal lassan itatni kezdi a gyereket. -Még mindíg nem értem, honnan kerültek elő azok a lények! És miért pont minket szemeltek ki! |
Enger úgy érzi, mintha megint a fejében turkálnának. Szó nélkül felmegy a szobájába majd szinte egy perc, se telik bele visszatér. Láthatóan fáradt és arca is nyúzott kicsit mintha órákig ellett volna. Fúj egyet, majd befejezi vacsoráját.
Este biztos jól fogok aludni. Bah nagyon fárasztó nap volt főleg ez az utolsó pár óra - gondolja magában.
// Tessék Raptor megvolt// |
//~Tényleg, vajon elkérte már azt a varázsfegyvert?~
Mármint Vándor -_- // |
-Hát persze.. a bor..
Csámcsogja. Még bólogat is néhányat elismerően az ötletért. Persze csak miután Enger már hátat fordítva a konyha felé igyekezett. Azért már mégse ő dícsérjen valakit, hogy nézne az ki!
Ezután elkezd járni az agya a holnapi teendőkön. Jön egy hordó ork sör és néhány üveg tüzes tömény ital. Azok helyet is kapnak a pincében. Ezen kívül ki kell takarítani a most nem használt szobákat. Abban majd segít a mágus. Ezen kívül jönnek az ácsok. Azokat hívta, mint akik részt vettek a fogadó újjáépítésében. Meg volt elégedve a munkájukkal. Elvégre még mindig áll a taverna. De hebehurgya népség lévén majd azokra oda kell figyelni. Ezen kívül el kéne menni Janinához a fejvadász bázisra. Nem felejtette el felelősségre vonni a lopásért.
~Tényleg, vajon elkérte már azt a varázsfegyvert?~
Gondolkodik rajta. Tudja, hogy valami ilyesmit ígért neki a drow nőstény. Hogy valami szolgálatért, arról persze nem tud. |
az ételhez nem nagyon nyúl, csak annyira, hogy eltolja magától, de mind a sört, mind a bort szivesen fogadja, de bármennyire is a vérbort mégjobban fogadná...
"ápropó szoba" gondolja, miközben a innen-onnan kap utalásokat akaratlanul, s elkezd gondolkodni rajta, hogy ki kéne venni egyet, de egyenlőre most kényelmes a szék s még fejét is bírja tartani, így enyhén sejlő fényű, zöld íriszével a törpe felé tekint, s az is épp jót eszik, így még annál inkább nem akarja zargatni, klónja az regenerél, s mondjuk arról kari nem is tud
a segéd pedig a maga gondjával van elfoglalva, meg azzal, hogy kihozza a borokat
a rúnákat vésegető keze még mindig nem állt le, és nem is szándékozik abbahagyni, mert volt annyi ideje, hogy elkészítsen egy varázslatot, melyet közvetlen tárol elméjében, bár nem tudja miért, mert úgyis ki kell sütnie, de addig sem a manája fog fogyni, csak ő fárad...
"nu ezzel megvolnánk, jöhet a bor" |
Enger elmosolyodik. Láthatóan a főnök úr is kedveli a gyereket. És megint jó csípős lesz a koszt nem baj, azt szeretem, azt megérzem. Ezzel elteszi a tekercset és hangot ad egy aprócska észrevételének.
- Főnök úr, nem gondol azokra, akik a bort jobban kedvelik a sörnél? – pl. én meg még néhányan bizonyosan – Előhozok valamennyit a jó népnek. Egyébként pedig úgy veszem észre megint jóféle ételt kerített étkezni. Ha fegyverét is úgy forgatja, mint ahogy főz régen, aligha akadhatott ellenfele.
Mármint a fegyverrel küzdő ellenfelek között. Hátramegy és hoz néhány kancsó bort a pálcáján. Elteszi, majd hozzáfog, az ételez. Tényleg kellően pikáns. Főleg ha jól felpaprikázzuk, ami néhányszor a délutáni hangulattal is megtörtént. |
A törp ekkor ér ki a konyhából.
-Hát persze, hogy van szállásunk! Egy szoba már reggel óta elő van készítve, ha akarja rögtön elfoglalhatja.
Ekkor a tisztelt nagyérdeműhöz fordul:
-Jön a vacsora! Készítsétek bendőtöket a csodálatos lakomára!
Ezzel eltűnik az ajtóban, több kosárnyi felszelt kenyeret, sok-sok vöröshagymát és csípós paprikát, megkocsonyásodott pörköltet, libazsírt és több kancsó zamatos sört hord ki. Na meg persze kenőkést a zsírhoz meg fatányérokat és kanalakat a pörkölthöz. Bár nem széles a választék, de a pörkölt telt látványára, a hagyma jellegzetes ízére és az igazi falusi koszt varázsára rögtön összefut a nyál a vendégek szájában. Ez alkalommal nincs mágiát kioltó mező sem, így a varázslók élvezhetik a csípős paprika és az alkohol ízét, annak tompított hatásával.
Legvégül egy pohár langyos tejet hoz ki a még mindig nyugtalan Topáznak.
-Tessék csöppség. Aztán óvatosan vele, erős párlat. Hamar fejbevág!
Jót nevet, csak úgy reng bele bozontos szakálla.
-Vájúhoz!
Zeng a csatakiáltás és maga is leül enni. A nap már csaknem teljesen leszállt. Lassan bizonyára visszaszállingóznak azok a vendégek is, akik még nincsek idebent. |
| Hát....Raddernek hívom egy kedves barátom után.Imádta a kígyót.Már nem él..-nagyot sóhajt-Sok emberben bíztam.A bandábol mindenki közel állt hozzám.De mint már említettem,sokakat már megöltek,néhányan börtönben vannak.-szol keserűen-Hát akkor kénytelen leszek visszahívni Raddert.-azzal feláll,és valamilyen furcsa nyelven suttogni kezd,majd egyre hangosabban beszél,végül kicsit emeltebb hangon fejezi be.Nemsokára a sárkány visszatér Amanhilielhez,a kígyó pedig Fuhur lábán és karján helyezkedik el. |
| Enger szinte el is felejtette hogy zsebre vágta azt a tekercset. Újra előveszi és átböngészi egy kicsit a homályos részeket úgysincs jobb dolga jó elf holtig tanul a nagyon jó, még tanít is. De hát kimondta hogy egy magafajta ebbe a kategóriába tartozik. Legalábbis már nem. |
-Van valami neve? - Kérdi a lány. Pftah közben gyanakodva méregeti a kígyót, majd leszáll hozzá. Némi sziszegőverseny után eltűnnek a fűben. Úgy látszik, megkedvelték egymást, végülis Pftah sárkánykígyó...
-Azért vagy egyedül, mert nem bízol senkiben. - Korholja szelíden Fuhurt. - Ha képes lennél megbízni valakiben, akkor nem kéne egyedül szembenézned az összes veszéllyel, amit fenyeget. Lennének hűséges barátaid, akik kitartanának melletted.
Közben Fuhur ölében Amanhiliel felsikkant, a nyakában lévő medál kéken felizzik. - Dühös, mert Pftah nincs vele... - állapítja meg Nilturiel. |
| -Így is eléggé egyedül vagyok...-ekkor mérges sziszegés hangzik valahonnan Fuhur lába mellöl-Ő a leghűségesebb társam.-Szol mosolyogva,és Nilturiel most veszi észre a lány lábánál tekergőző kígyót.Zöld színű, így beleolvad környezetébe.-Nem bánt senkit,csak ha megkérem-mondja,majd szeretetteljesen megsimogatja az állatot.-Biztos jó ember...*segítőkész...attol függ ki szemszögéböl-gondolja*Aztán a kicsi felé fordul,és meghallgatja mondanivalóját |
"érdekes ez az embernépség...az előbb még a világvége volt a kintiek ajkán, s most meg minden a régi?? ezt nem értem..." elemezgeti tovább a helyzetet magában, miközben a vacsira vár, leoldja köpenyét a vállapok alatt, s most látszik igazán, hogy elf létére azért van izma, ezt a széles vállból is meg lehetne mondani, de nem feltétlen a széles váll a mérvadó, így bárki nézheti még közönségesnek
az utolsó maestére szánt teáját is elfogyasztja, mindent elrendez maga körül, hogy elférjen a vacsora is, de közben egy-két szót innen-onnan elkap ritkajó hallásával, de nem törődik velük, mert nem tudja, hogy miről van szó, így tovább várakozik, a kétfejő lándzsát mindig kényelmes elérésközelben tartja magához, másik kezével pedig rúnákat kezd vésegetni a levegőbe, de ezek ártalmatlanok, mert nincs beléjük szőtt mágia...egyenlőre!!! ;) |
Miután Sal szerencstélenül toporog a torony ajtaja előtt, sóhajtva megteszi ismét az utat a magasba, ahol pár pillanattal ezelőtt érkezett...keserűen szidja saját felelősségét és kötelességeit. Ha csak Sheran-t kéne követnie, és nem lennének egyébb elkötelezettségei...de itt van a város, itt vannak Sheran lovagjai...itt van kedvese, és egy lánya...mind olyan, aminek fokozott figyelmet kéne szentelnie. Sal régóta gondolkozott azon, hogy enged Sir Vertumnus unszolásának, és kicsit több munkát, és felelősséget ad neki. ~Pirvan persze nem kért...~ mosolyodik el, a vén bolondra gondolva. A nők rajonganak érte, igazi nőcsábász, és elég lazán értelmezi a Rend szabályait...de a Kódexet teljes szívével betartja, és Sheran-t is feltétel nélküli imádatban részesíti.
Mire idáig elér a gondolatmenetében, már dolgozószobája ajtaja előtt találja magát. Benyit, és újra szembesül a papírhalmokkal. Mintha egyre több lenne... |
| Brabár látja hogy szavai alat a lány jobb karjára jobban ráhuza az uját probálja alig észrevehetően, arca szintén változik de az érzéketlen maszk ki tart-igen lehetséges hogy egy helyről jöttek de mit kerestek itt? |
-Ugyan, kedvesem - szól békítőleg Fuhurnak - ne légy ennyire előítéletes. - Közben finoman kitessékeli Salt a kertből.
-Ha nem bízol meg senkiben, egyedül fogsz maradni az ellenségeiddel szemben! Ezt akarod? Tudom, nem könnyű dolog a bizalom, de arra kérlek: próbáld meg. Sal jó ember (elf), és segítőkész. Ha jobban megismered - már ha akarod megismerni - te is be fogod látni.
Közben Amanhiliel is nekiáll Fuhurnak magyarázni a saját nyelvén, amit senki nem ért, rajta kívül. Hogy a lány ráfigyeljen, még a haját is megráncigálja kicsit. |
| A lány a közeledő paplovag láttára kicsit összébbhúzza szemöldökét.A kézcsók után gyorsan elhúzza kezét,s mikor a kérdést felteszi neki,halkan ennyit mormog a saját nyelvén az orra alatt:-Lovagok.Aztán lángoló tekintetét a lovagra emeli ,körülbelül úgy,mint ha szemmel akarna ölni,és röviden tömören ennyit mond:-Menekülök.Aztán Nilturiel mond párjának valamit,amit nem ért.Mikor a lány hozzá fordul,az előbbi tekintettel,és kicsit morcosan válaszol:-Ugyan semmi baj-és mosolyt próbál erőltetni arcára,kevés sikerrel.Mikor Sal elnzézést kér,bólint,majd alig észrevehető gúnnyal a hangjában megszólal:-Persze...a felelősség*Ellenszenves fickó...Sosem furdulnék hozzá*-gondolja magában,közben a paplovag arcát fürkészi jeges tekintettel. |
| // kösz de ezt a karaktarem nem tudja ás hidd el jogosan parazik. mivan ha egy vándor fejvadász jön a városba vagy valami? szóval hadd parázzon ha alaptalanul is // |
| //a Kalandok Városában csak egy fejvadászrend van, azok meg nem törődnek veled, számukra nem bírsz értékkel. // |
Enger elmosolyodik. Talán sikerül megkedveltetnie magát ezzel a mágusgyűlölővel.
- Rúnák? Nem a lányod arcán láttál véletlenül hasonlókat? – mikor végigkutatta a várost nem talált semmi ilyesmit. Lehet, hogy külön Topáz miatt jelentek meg és véletlenül néhány közember is látta őket? – Kíváncsi lennék arra a helyre ahol ez történt vele. Vizsgálta mágus?
Ez az Orion jól eltűnt egy darabig nem alszom nyugodtan. Utálom, ha folyamatosan a hátam mögé kell néznem, bár az is igaz hogy ez szinte mindig esedékes, ha sokáig maradok egy helyen vagy úton, vagyok. Még szerencse hogy itt még nem ismernek vagy nem ismert fel egy fejvadász. |
| -Hatalmas Sárkány volt! Éjfekete színű, ezüst mintázatokkal. S ha jól láttam, akkor egy zöld bilincs volt az egyik lábán. A démon vörös szemű, Az is fekete volt, hatalmas szárnyakkal. A karmai (s itt elkerekedik a szeme) ezüstösen csillogtak. Te jó ég! Egy zöld nyakörvet viselt! Lehet hogy egy helyről érkeztek?! S mintha ismerősek lettek volna azok a rúnák, amiket láttam rajta. Hátborzongató! Aztán Enger-re pillant. -Talán igazad van. Azzal eltakarja a gyerek arcát. |
Enger sehol sem találja a probléma okozóját. Biztos valami idióta illuzionista szórakozott. Bement egy kis házközbe és vissza teleportál a szobájába. Ledobja köpenyét, felveszi a villámpálcát és lemegy a fogadóba. Látja hogy Vándor visszatért a lányával. Leül melléjük.
- Jól van? – kérdi Vándort közben Topázra, néz – Nem ártana a fejére húzni azt a csuklyát.
Ad hangot észrevételének. Bár már ismerték kinézetét csakugyan nem volt szokványos. Igaz tapasztalt kalandozóknak ilyesmi nem okoz meglepetést. |
| -szegényke, de remélem már jobban van, ugye nem sérültetek meg?milyen sárkány volt?hogy nézet ki a démon?-látszik kisebb félelem suhant át az arcán de probálta elrejteni. |
Vándor lép be a fogadóba, karjaiban a lányával. Szó nélkül visszaül ahonnan felált, és belevág mondókájába.
-Na ilyet még nem pipáltam! Épp azon fáradoztam, hogy lecsillapítsam a lányom, amikor elszabadult a pokol. Az egyik sarok mögül egy óriás lépdelt elő! Bambán nézet maga elé, aztán elkezdett dühöngeni! Rohantam, és mentettem az életünket. Amikor egy sárkány sövített el elöttem. Elkezdte okádni a forró lehelletét, és sorra gyultak meg tőle az emberek! S ha ez nem lett volna elég, megnyílt a föld és egy démon szerű alak szállt ki a repedésen át! Elkezdte összelopkodni az elégett emberek lelkeit, mintha csak lepkékre vadászott volna! Aztán az óriás felénk indult. Felkészültem a harcra, leraktam a lányom. Nekitámadtam az óriásnak, de amikor lecsaptam rá a támadásom csak úgy átsuhant rajta! A sárkány felettünk körözött, a démon felénk közeledett. Aztán amikor vártam az utolsó csapást, mindegyik eltűnt! Mintha ott se lettek volna! Felkaptam a lányom, és visszajöttem ide. Néz le az apró testre. A lány úgy nézett ki, mint akit egy kútból húztak volna elő. Haja nedvesen lapult a fejére, tüdeje zihált. És arcán a jelek úgy virítotak, mintha most égették volna a bőrébe. -Biztosan megijedt. Bólogatott a barbár. |
Sal ismételten ellilul, és bocsánatkérően meghajol.
-Kérem, igazán nézze el nekem...de a várparancsnoki poszt hatalmas felelősséggel jár, és nem mindig tehetem at, amit jónak látok...higyje el nekem, nincsenek előítéleteim, hisz itt a legjobb példa rá az öcsém, Jakshjalang kedvese, aki szintén drow, mégis megbízom benne...csak ugye ez a poszt...a drow-król hallottak általában igaznak szoktak bizonyulni. Nem a magam nevében kérdezem, kérem bocsássa meg nekem, csak a posztom kívánja ezt tőlem...de igazán nincs mitől tartania, ha valami gondja támadna, kérem, hozzám forduljon először, a lovagok rendelkezésére állnak.-és ismét meghajol. |
Kedvese szóáradatát hallva elkapja a páncélját a nyaki résznél, bocsánatkérően Fuhurra mosolyog, és magához rántja Salt. Halkan és elf nyelven teremti le kedvesét:
-Ha velem látod, és ha oda merem adni neki a lányunkat, akkor megbízhatsz benne. Vagy akkor bennem sem bízol? Hosszú történet az övé, és nem is a legkellemesebb. Örülök, hogy ennyire a bizalmába fogadott, ne rontsd el!
Mosolyogva elengedi, majd Fuhurhoz fordul:
-Nézd el neki, aggódik a városáért... - Kacsint a lányra. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
