Csakhogy a fegyver érdekes hangot hallat, és Gród rájön:
-Ennek most töltenie kell egy darabig...
//már csak az hiányzik, hogy itt tűzbombázz nekem  // |
| A lich úgy mozog, hogy S'almeyna csapása és Vándor szúrása egymást érjék: így időt nyer magának...már csak a Déva okozhat gondot... |
A gyík megérzi a húsába vágódó pengéket, majd az elsöprő erővel érkező barbár oly lendülettel szalad neki, hogy a szerencsétlen paplovag métereket előre repülve érkezik a talajra. Embriópózba görnyed a fájdalomtól, levegőtért kapkod, látszik, hogy nem sok sebesülést bír már ki megrendült fizikuma. Erőt vesz magán, remegő karjaival kinyomja magát, közben patakzik a vér az esés következtében felrepedt homlokából. Másra nincs ideje a körben, de láthatóan az igazi lich lesz a célpontja a következő körben.
//az Ezüsttigris még kászálódik, következő körben harcolni is tud.// |
| A varázsló túlságosan lebecsülte ellenfele támadását. Nem a némileg összezúzott kar, hanem a lény természetes képessége, a szintszívás lepte meg út annyira. A lény jónéhányt tudott harapni, megszabadítva a lichet 2-3 szintjétől. Ennek megfelelően az immár legyengült lich még annál is gyengébb varázslatokat tudna produkálni, mint amire egyébként képes volna. A Déva ezzel foilytatja tovább a támadást. |
| A Homonkolosszus hasravágja magát és nem kis erővel kapaszkodni kezd mindenbe amibe csak tud. Lassan csúszni kezd hátra, de így is körök telhetnek el, míg a pengefalhoz ér. |
| Vándor cseppet furcsán érzi magát, és ennek következménye hogy ellenfele egyszerűen eltűnik látómezejéből. De sebaj! Lábaival kitámasztja magát, majd törzséből indított lentről fölfeli irányuló döfö mozdulatot tesz. Eközben testét elfordítja abba az irányba amerre a Lich elhajolt előző támadása elől. |
S'almeyna megrohamozza az igazi lichet, ismét páncélkesztyűjét sisakja elé emelve fut át a pengefalon, így minimálisan sebződik. Amint beért, lángpallosát maga elé emeli, és elharsogja a Csend szavát. Pillanatok alatt teljes csend uralkodik el a termen, nagyon lelassítva a mágia aktivizálását. Megpörgeti pallosát, és következő körben rohamával el fogja érni a lichet...akit most nem véd semmilyen burok a szent tűztől...
//egyszerű vari, a Csend; gyakorlott csatamágusok tudnak varázsolni, de a varázslatok kijátszása dupla annyi időbe telik. A varázslat maga 1 vagy 3 szegmenses, úgyhogy megzavarni nem lehetett benne...
az életerő Jak tudatát vette célbe, és földben közlekedik, úgyhogy eléri a fejvadászt ;)
hagyd lécci, az a pár évszázad úgyis olyan, mintha semmi sem lenne  // |
//Van ám másik kezem is//
Gród kezén a seb felhólyagosodik,majd eltünik.Egy varázslata ami körülvette szikrázva leomlott.Megerösiti a villám megkötö varázst a szobron.A mási kezébe fogja a botot és Exocism kiáltással ujra tüzet küld a fekvö lichre.
//A bot mostantól gyengébb varázslatokat bocsát ki.// |
A földön fekvő lich-t az áram sokkolja, ám a sav csak a ruhájának árt: hiába, az élőholtaknak erős a sav ellenállásuk.A lich kezét előre tartja, és nagynehezen kimondja az egyszerű varázslatot.A tűznyíl végigsivít a területen, és belefúródik Gród kézfejébe, aki elejti a botot.A seb erősen vérzik, és a mágust égető fájdalom gyötri.
//a botot nehéz használnod ezentúl, lévén koncentráció zavar lépett fel.// |
| Csakhogy Vándor szervezete nehezen szokja meg a hirtelen gravitáció változást, ezért a csapás csálén sikerül: olyannyira, hogy az élőholt el tud hajolni előle... |
Látva támadása sikerességét Gród felbátorodik.Eszébe jut egy olyan varázslat,amit még nem használt a botból.
-Cismer!-kiáltja a mágus.
A bot kröl derengés kel éltere.Sárgán és zölden csillógó nyalábok állnak össze....az egész a nagy sugárban egyesül.Ez a varázslat is a fekvő lichet vette célba mivel az nem tud védekezni.A mágia megindult az élöholt felé.A sugár villám volt.Aztán sav.aztán megint villám....igy váltakozott.Gród tudta ha eléri a lichet elöször megcsapja az áram,utána pedig marni kezdi a sav.Azért jo az összeállitás mert az áram után lebénul az ellenség...és utat hagy a savnak... |
-Huh! Ébred Vándor és mozgásnak indul!
Nagy nehézségek árán feltápászkodik, és megpróbál kikerülni ebből az átkozott csapdából. Minden erejét latba vetve, szabadulni bróbál a gravitációs térből. Ami hirtelen sikerül is neki, ám ez annyira meglepi hogy a lendület tovább viszi! Így lendületes rohamot imitálva egyenesen a pengefalnak rohan! A gyorsaságnak hála vágásokat kap karjaira ill. arcára és lábainak külső oldalára. Amint átjutott a falon egy testnek ütközik, amit távolab irányít a faltól. Amikor felnéz, csak gyenge körvonalakat lát!
-Ez biztos az ágasnyelvű! Hümmögi magában, és a maradék lendületét felhasználva széles csapást indít az épp meghökkenő Lich felé. |
| //új kör, mivel Vándor valahogy nem akar írni.// |
Az igazi lich, látván a helyzet siralmasságát, varázslatba kezd: mivel már nem gyorsított, és a dupla varázslás is elmúlt róla, kénytelen egyszerűbb varázslatokat alkalmazni.
A gyíklény valamennyire láthatóvá vált, ezért a megidézett mágikus lövedékek, mind a nyolc, őt veszik célba...a kis távolság pillanatok alatt eltűnik, és a becsapódás elkerülhetetlen...Scyssathot hátrébb löki a csapás, így háta megízleli a pengék villámgyors mozgását... |
| A fekvő lich a varázslattól elkezd perzselődni, begyullad a köpenye.A mágus forgolódni kezd a földön, hogy kioltsa a tüzet, így köv. körben nem tud majd varázsolni, mert lefoglalja ez a feledtép kényes ügy.... |
A Homonkolosszus elé bevágódik a pordémon, és megpróbálja kifújni az irdatlan testtömeget a pengegömbből.A kolosszus lassul, és kérdéses, medigg bírja a szélvihari állapotot...
A Déva harapdálni kezdi a licht, aki unott arckifejezéssel rángatja ki a karját az undormány pofájából. |
//elismerem, szép kis trükk volt egyetlen szépséghibája, hogy Jak nem ennek a teremnek a hátuljában van, hanem még elzártam itt valahova, de tényleg szép reag volt.
Ássuk el a csatabárdot: én szar vagyok KM -nek, ezt elismerem.Egyhamar nem is írok kalandot.// |
Gród elfelejtette varázslatait.Ezért a Peturtól kapott botot magához hivta.
-Exocism-mondta mire egy tűzcsóva indult a fekvő lich felé... |
A gyík megzavarodik.. bár szabadon támadhatná a földre került másolatot, de inkább hátrébb lép, és kulacsával alaposan lelocsolja kiszáradt páncélszerű pikkejeit. Ezzel telik el a köre. A víz meglátszik rajta és alatta, így innentől gyakorlatilag csak egy minimális védelmet ad a láthatatlanság.
A Homonkolosszus kinyomja magát fekvőtámaszba, majd négykézláb kikászálódik a gravitációs térből. Bár testsúlya tízszerese lett, de ehhez a súlyhoz is van ereje mozogni. Miután kiért feltápászkodik és rohamra indul az igazi lich ellen. Másra nincs ideje a körben, a következő körben éri célját rohama.
Az ezüstfarkas követi a démont, ám nem számít ilyen hatásfokú gravitációra. Ez és a következő kör a mezőből való kijutásával fog telni.
A Déva 50%-os ellenállása nem segít, ám a pordémon lehangoltan veszi tudomásul, hogy az, hogy ő is és ellenfele is légies, igen sokat redukál akciójából. A Déva elröppen a két varázsló között és az igazi felé harap. Annak sok esélye nincs közelhari védésre, de nem is fog sokat sebződni //Cody - biztos ami biztos azért írd meg h eltalálta-e a Déva a mágust//. A Déva a harapás után a gravitációs mező belő peremére érkezik, ám gyorsaságának köszönhetően következő körben is intézhet közelharci támadást valamelyik ellenfele ellen. |
Az életerő végighalad a földön, amerre áthalad, fölötte kinyílnak a virágok, a természet tavaszi pompában kivirágzik...egyre mélyebben száguld, amíg egy labirintusba nem ér...itt felgyorsul, és pár pillanat múlva elér a csata színhelyére. Itt két részre oszlik, az egyik fele Sheran védő aurájába olvad, ami zölden feldereng...druida léte miatt Xojerthának elég kevéske életereje volt, viszont főnixxént egy kevéske regenerálást és Cure adódik hozzá...a burok zölden felragyog, bántó fénnyel...aztán S'almeyna lassan feltápászkodik. Életerejének felét visszakapta, és az átkot is hatástalanította a főnix életereje. A paplovag még nincsen teljesen magánál, ebben a körben még csak összeszedi magát, felméri a terepet...
Az életerő másik fele száguld tovább, és beleszáll Jak testébe. Szemei kicsit felragyognak, mintha némi értelem is megcsillant volna szemében, de még mindig ugyanúgy áll ott helyben...a főnix életenergiája gyengítette az átkot, és az lassan kezd feloldódni...ám túl kevés volt ez az életerő, hogy meglátszódjon rajta valami változás...ez ahhoz volt elegendő, hogy pár évszázad múlva talán megint a régi legyen... |
| //Bocs, tényleg tigris, csak elirtam. Amugy a Déva is légszerű, mégis 50%osan sebezhető ;o) // |
//az elején még tigris volt, ezért nem írtam rá reagot: nem értettem mi van
AMúgy aligha tett kárt benne, lévén a légszerű állapota miatt.// |
| //jut eszembe, az Ezüstfarkas már két kör óta zúzza a pordémont. mivel nem írtál reagot, az mindkétszer talált. írd le hogy a pordémon mennyire van súlyos állapotban.// |
//
Gród: ő messzebb van a közelharctól
Vándor: beesett a grav. körbe, azóta nem írt semmit
S'almeyna:Ő meg vegetál.A grav kör külső mezsgyején.// |
| //a többieknek nem volt ideje reagot írni, ugye ettől még a pengefalon belül wannak? // |
A remény suhan át a csapaton, amint látják a támadás sikerességét: ám az a zavaró gázfelhő még mindig itt van, és mostmár mindenki kezdi érezni az igazi hatását:a nedvesség villámgyorsan szívódik ki a testekből, szenvedést okozva..szerencsére azonban nincsen halálos áldozat ameddig eloszlik a hatása, de így is mindenki tetemesen kiszárad...
A másolat lich még utolsó reményeként idézi meg a varázslatot:a föld megremeg, és nagynehezen sikerül csak állva maradnia az igazi lichnek: a szimulárum elesik, így könnyeb célpontot nyújt.
A Homonkolosszus az alatta meginduló földtömeg miatt kiesik a külső körbe és testsúlyának tízszeresével kell megküzdenie.
A gyíklény valami akrobatikus mozdulatott tesz hogy ne essen el, de így is kijjebb esik...
A pordémon megindul a kör belseje felé: alakja összenyomódik amint a gravitációs mezőbe ér, majd ismét visszaáll amint átért.Belül megkisérli a Dévát kijjebb rúgni a körből...
//a pordémon teste nem szilárd: leginkább egy nagyon sok porszemcsés légelementálhoz hasonló.// |
A lehelletvékony aurának feszülve a Homonkolosszus, az véglegesen porrá omlik (minden valószínűséggel) így a lich másolata megkostólhatja a paplovag egy szúrását -többre már nem volt ideje a kör alatt, mert ki kellett kászálódnia a megnövekedett gravitációs területről és a pengefalon belülre kellett verekednie magát. Közben a Homonkolosszus beleállt a pengefal forgatagába és intett a kint tartózkodóknak hogy kerüljenek beljebb a viszonylagos üres területen ami nyílt teste áramvonalában. Bár így is sebződnek valamennyit az áthatolók, mivel a pengék nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is pörögnek, de ez a sebzés minimális. A Déva sem rest, átmegy és megpróbál a közelharctudatlan igazi lichbe harapni, bár ez inkább csak zavarásra jó, mintsem igazi támadásra, ígyhát lehet, hogy ellenfele inkább a betódukó többiekre koncentrálja erejét.
//jelzem: 1: a gyíklény még mindig láthatatlan 2: ha jol értem akkor gyakorlatilag Vándor nem ájult, mivel csak félreértés volt a vérköpés. ugyhogy jöhetne.// |
//a visszavonulás-erőgyűjtés-meglepetésszerű támadás ebben az esetben nem lehetséges...hova vonuljunk vissza? Az előző terembe, ahol egy démon mászkál egy vadmágikus mezőben? Ott még varázsolni sem kell, anélkül is mindneféle varázslatok létrejönnek...tehát a tehén anélkül is Raptorra eshetett volna, hogy az varázsolt volna...
vagy még egy teremmel visszább? nem tom ott mi volt, nem voltam jelen...
a lényeg, hogy nem valószínű, hogy itt vissza tudnánk vonulni...// |
//jah...ebben az esetben elnézésedet kérem...
kyorg nem egyenlő kiorggal...a kyorgok a sárkányok hatalmával vetekedő pikelyes, sárkányfattyú kinézetű lények, amíg a kiorgok csata- ill. kissárkányok, amik humanoid testben élnek, és ki tudnak belőlük törni; azaz egy sárkány lelke egy emberben, aki bármikor át tud alakulni sárkánnyá(ez a Worlukon a kiorg; Yneven is vannak, ott dryádoknak hívják őket, és szinte már kipusztultak)
ez a megy és nekiüt a pengefalnak nem egészen úgy van, ahogy gondolod...sima fegyverrel nem ütném...de kezemben pillanatnyilag egy kétméteres lángoló pallos van, ami kap egy pár plusszt támadóra és sebzésre(elemi tűz, szent tűz...stb...vagyis ennyi...megnő a támadóértéke, és kap elemi tűz sebzést, kb. 3d6ot)(amiből most levonódik az átok miatt egy kevés képzetlen fegyverforgatás miatt; Raptor nézeteit osztom )
Xojertha manája pedig igenis véges...az elemi védelem aurák levonták kb. a fél varázserejét(a druidák egyetlen igazi mágiája az elemi mágia...azt tanulják a természet nyelvével együtt...a természet nyelve által elhanyagolhatóan kevés manát vesztek, speciell, amennyi egy egyszerű mentális üzenethez kell...ez ugyanis az. Azzal a különbséggel, hogy az állatok és növények megértik, és engedelmeskednek a druidának...általában)//
A kiorg meggondolja magát, ezek a hatalmas teremtmények mindig is híresek voltak szeszéllyességükről és makacsságukról...a portál bezárul. Xojertha nem tudja, mit csináljon, ezért átalakul, és a Vereserdő felé veszi az irányt...tudatával érzékeli S'almeyna tudatát, érzi, hogy az biztonságban van, de kritikus állapotban...ismét leszáll azon a tisztáson, és visszaalkul. Egyik övén függő zacskóból egy kis port vesz elő(föld a hazájának erdejéből; megengedi, hogy az ottani energiákat is használhassa), és egy kört készít, rúnákkal a szélén...a porból gyönyörű szép virágok nőnek...szépek, de veszélyesek...a kör szélén elkezdenek egyre jobban nőni, és kezdik befonni a területet...állatok özenlenek a körhöz, de a virág csak a kör belseje felé figyel, ahol a druida ül most lótuszülésben. Botja a körön kívül helyezkedik el, nincsen szüksége rá...a kacsok befogják, felfutnak ruháján, testén, majd, egy gyors mozdulattal megfojtják a druidát...Xojertha megvonaglik, és most már gyorsabban, mint előtte, átalakul a misztikus tűzmadárrá, a csodálatos főnixxé...és most már tényleg porrá omlik...a virágon enyhe remegés fut végig, ahogyan hirtelen egyre jobban nő és nő, halvány zölden derengve...majd hirtelen eltűnik...Xojertha életereje útnak indult S'almeyna és Jakhsjahlang felé...Jakot nem tudja segíteni, de egy kicsit magához tér majd...annyira, hogy mozogni tudjon...Sheran gyógyító ereje suhan a földben...
A tisztáson még látszik a kör, a közepén hamu...egy kentaur lépdel a tisztásra. Ősz szakálla van, és lóteste már szürke. Árad belőle a bölcsesség. Besétál a kör közepébe, majd leszúrja a földbe, a hamukupac belsejébe. Lágy szellő keletkezik, és a hamu szétszóródik a levegőben...halvány zöld derengés fut végig az égen...
S'almeyna transzban van, így viszonylag gyorsan gyógyul, hála akörülötte lévő buroknak. (ez egy olyan gömb, mint a liché, csak gyengébb, és tiszta energia áramlik benne. A gömb belsejében levő személy regenerálódik, van benne Cure meg egy kis antimágikus mező...ergó a feloszlik, kicsit sebződnek a mágia által jelen levők...mint a pordémon, a lich másolata, valamint Raptor szövetségesei; és a gyengébb varázslatok szétfoszlanak. Nyugi, a regenerálás lassú, órénként pár fp-t kap vissza...ami a paplovagnak többnapos pihenés lenne, hogy teljesen felgyógyuljon. A transztól kétszer olyan gyorsan regenerálódik, de így is a csata idejére nem lesz nagyon használható állapotban...)
//reagjaimra ne nagyon várjatok, a csatában egy ideig nem tudok részt venni// |
| //egyébiránt ha nem lenne nyilvánvaló, új kört kezdtünk.// |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
