Ulien felébred álmából. Nagyot nyújtózkodik, aztán sietve ellenőrzi holmija minden darabját. "Rendben, minden megvan" mosolyodik el, mintha bármitől is tartania kellett volna.
Újra nyújtózkodik, majd felöltözik, kifésüli hosszú, szőkésbarna haját és vállára kanyarítja köpenyét. Mielőtt kilépne a szobából, fejére húzza csuklyáját is, s ellenőrzi, hogy arca rejtve maradjon. Kimegy az ajtón, bezárja azt. A folyosón senki nem mozog, a lépcsőn nem fut össze senkivel. "Milyen nyugodt nap..." A helyiségbe leérve biccent a fogadósnak. Eszébe jut a fürdővize, de úgy gondolja, ráér még vele.
Leült egy, a söntéshez közeli asztalhoz, majd néma, óvatos szemlélődésbe kezd. |
//feltételezem reggel van;)//
az elf, most akármennyire is nevetség tárgyává válhat, de egyetlen hálóköntösben és papucsban jön le, hogy kérjen egy kis ébresztő-teát a pultos törpétől, vagy aki éppen ott van...
körülbelül olyan látványt nyújt, mint amikor vki másnaposan kimegy egyetlen boxeralsóban, trikóban és hálóköpenyben, rózsaszín nyuszismamusszal a lábán
odatámolyog a pulthoz, letámasztja fejét tenyerében, könyökét nekiveti a pultlapnak, majd egy elgyötört kérés hagyja el száját
-valami...józanító és...ébresztőt...kérek
többre nem is futja, lehet, ha egy hangal többet mond összeesik...ugyanis, aki nem tudná, a vérbor elvileg 3x erősebb mint a skótok kedvelt itala
várja, amíg vki reagál kérésére |
| Tengerkék szemeit a törpére emeli,majd halkan,kicsit határozatlanul megszólal-Szerintem van-közben kérdően Orionra néz,hogy ő is beleegyezik-e. |
Hallja a zajongást odakint. Kibaktat, megnézi magának ezeket a korai madarakat. A Szellemsámán és a fekete elf épp szóba elegyedtek. Odamegy hozzájuk.
-Reggelt' ! Van-é itt hely egy jóravaló törpének is? -érdeklődik. |
//ok,nem baj //
-Persze,nyugodtan-szol vidáman,és ép kezével kihúz egy széket Orion számára. |
Affene pedig eddig jól bevált ez a védelem, lévén a tűzfalhoz sose merek hozzáérni, úgyhogy az egyszerűség kedvéért gyakran illúzió volt semmi több. Átrajzolt néhány rúnát hogy csupán a hangokat erősítse behatolás esetén, és ne lehessen benézni.
Reggel lebaktat a lépcsőn. Észrevétlenül voltak oldalán a tőrök és a pálcája is a hátán volt. Oriont azonnal felismerte. Már csak az izgalom miatt is kénytelenek párbajozni a harag valószínűleg mindkettejüknél elszállt. Az egyik asztalon látott valami lenyomatot de csak valami asztrális maszat volt semmi több. "miből maradtam ki?" Bemegy a pult mögé, legurít egy pohárral és a párbajig kész ellátni feladatait.
- Pálinkás jó reggelt mindenkinek. - szólt inkább csak magának. Reggeli után egész bizonyosan meglesz a csata valószínűleg a városon kívül. |
// Lehet frissítenem kellett volna reagzás előtt. Módosítás: //
Orion a hölgy asztalához lép:
- Szép jó reggelt. Úgy vélem, mi még nem ismerjük egymást: s úgy érzem, ezen változtatni kell - a konyha felé vet egy pillantást - menten hozzák a reggelit. Leülhetek? |
A fogadó falépcsője recseg-ropog, amikor az idéző korán reggel lesétál rajta. Ma kevesebb alvással is beérte, s most feloldja magát a készülő reggeli ínycsiklandozó illatában, mialatt hangos 'Jóreggelt!'-el üdvözli a vendégtérből a konyhában tevékenykedő törpét.
Hűvös van, ígyhát most nem ül az ablakhoz, hanem egy, a lépcsőhöz közeli asztalnál helyezi magát kényelembe, várván a többi vendéget, a reggelit, no meg a párbajt. |
| Nem sokkal nyitás után már nyílik az ajtó,és Fuhur lép be rajta kígyója társaságában.Köpenye kicsit meg van tépázva,és bal kezén vörösesfehér kötés látható-Jó reggelt!-köszön fáradtan,és leül egy asztalhoz,amjd szétnéz,hátha van valaki,aki ismerősnek tűnhet. |
| //elnézést: csak fürkészést _gátló_ és riadóztató mágiákat használhatsz. elírtam :S // |
-Tűzfal.. -elmélkedik a törpe- bocsáss meg, de ezt nem engedélyezhetem. Maximum fürkésző és riadóztató mágiákat használhatsz. Semmi egyebet. Remélem megértesz. És most megyek, jóéjt.
Megrázza Enger kezét és lebaktat az előtérbe. Már senki nincs lent. Elviszi a vérboros üveget és berakja a pult alá. Jó lesz az még holnap a Mágiatörőnek. Hátrafordul, legnagyobb meglepetésére a gólem áll mögötte. Egy macska nesztelenségével termett mögötte a ki tudja milyen súlyos test. Szólásra nyitja nagy repedéshez hasonlatos száját, s beszélni kezd. Hangja akár az egymáson gördülő kövek és az összecsikorduló fémek disszonáns kakofóniája.
-Üdv törp. Előbb járt bent a druida. Xojertha. Mágiasemlegesítő mezőt tett a szemközti asztalra. Nem cselekedtem ellene, de gondoltam szólok.
A teremtmény hatalmas kezével a kerdéses bútordarab felé mutatott. Raptor felvonja a szemöldökét.
-A megkérdezésem nélkül? Érdekes.
Közelebb lép és vizsgálgatja. Elkerüli tekintetét a rúna. Hiába, nem ehhez szokott a szeme. Vállat von és folytatja.
-Tüntesd el, kérlek.
Elfújja a gyertyákat és felbaktat a szobájába.
A sötétségben csak a mithrillgólem halványan derengő sziluettje marad. Komótosan odasétál és ráteszi tenyerét a rúnára. Kék izzásban tör ki a marok és az asztallap egy része is, majd úgy egy perc után sisteregve elhalványul. Elfengad fődruidájának védmágiája ezzel bevégeztetett.
Másnap a kakaskukorékolással a törp már a kötényét köti. Tojásos lakoma van készülőben... |
Altahnis elhelyetzkedik a fekhelyen, majd belekezd abba a betanult cselekvéssorba, aminek a vége az a meditatív transz, ami nála az alvást helyettesíti. Egy elmemágusnál mindennél fontosabb, hogy tökéletesen uralja a saját tudatát. Ilyenkor a legsebezhetőbb, hiszen nincs tudatában a körülötte zajló eseményeknek, így a gyakorlat minden alkalommal erős őrzőmágiák felállításával kezdődik.
Végül eléri azt az állapotot, amikor képes tökéletesen befelé koncentrálni. Kívülről persze ebből semmi sem látszik... |
//éjszaka. ha valaki még valamit akar csinálni este, az természetesen még ez előtt történik.//
Az éjszaka kellős közepén a fogadó ajtaja, a kemény tölgyfa kirügyezik, majd kettényílik...a fa deszkák szabályosan utat engednek a késői látogatónak. A mithrill gólem nem érzékel semmit, így nyugodtan áll továbbra a helyén.
Egy zöld köpenyre esik a fehér hold sápadt fénye...hosszú barna hajra, mely eredeti színét ebben a sötétben nem lehet megállapítani, de valószínűleg a kosztól ilyen barna, ugyanis gallyak és levelek is díszitik a fejet.
Egy hosszú barna bot koppan a padlón, melynek végén a zöldszínű kristály halvány fénye megvilágítja a fogadó központi helyiségét. A mithrill gólem még mindig nem aktivizálódik.
Az alak odalép ahhoz az asztalhoz, hol a két nő meg a fejvadász ültek, és a kristályt a falaphoz érinti. Halk mormogás tölti be a teret, mely egyre hangosabb lesz, mégse riad fel rá senki.
A folyamatos mormogás abbamarad, és az asztallap egy pillanatra halványan feldereng. A behatoló próbaképpen hátralép pár lépést, majd tenyerében egyre növekvő tűzgömb jelenik meg, mit aztán az asztal felé hajít. Az asztaltól két lábnyira a tűzgömb egyszerűen eltűnik...az idegen elmosolyodik. Megfordul, és kilép az ajtó deszkái közt a szabadba. Miután távozott, a deszkák visszaállnak eredeti helyükre, és a rügyek is leesnek. Az éjszakai látogató után csak egy apró, aranyszínű rúna az egyik asztalon, és pár rügy az ajtó előtt maradnak...a rúna ősi, druida eredetű, a varázslók nem fognak vele tudni mit kezdeni, de amikor majd hiába próbálnak fülelni, meg agyturkászni, maguktól rá fognak jönni a hatására. |
Már lebeg is elő a kulcs, a tünde szája pedig fülig ér.
//Altahnis nem tudja, hogy nem féldrow. Ő csak annyit lát, hogy Fuhur valahol kinézetben elf és drow között van.//
- Akkor hát én el is vonulok. Ha valaki keresne, akárki legyen is az, fent talál. Ugyanis várok valakit.
"Azzal a sötétlelkű sötételffel meg jobb lesz vigyáznom... elég gyilkosak a gondolatai. remélem, senki nem dönti majd a fejemre a fogadót, amíg alszom."
Két aranyat dob a pultra, majd felballag a szobába.
- További jó mulatást! |
| -Jóéjt! - Int Fuhurnak, majd ő is elindul hazafelé, a Lovagvárba, ahol remélhetőleg kedvese várja, és még nem fulladt bele a papírhalomba... Ezen gondolatnál elmosolyodik, és megszaporázza lépteit. |
| Az árnyék átsuhan a Fejvadászerdőn, aminek őrzői felismerik tulajdonosát, és háborítatlanul átengedik. A Bázis ajtaja előtt a gargoyle figyelemmel kíséri, ahogyan ura és parancsolója anyagiasul, és a rúnázott ajtóhoz lép. A vérrel festett rúnák, melyek antimágikus mezőt vonnak az épület köré, és kirekesztenek minden behatolót, asztrális és fizikai testben egyaránt, felizzanak, mikor Jak ráhelyezi a tenyerét. Majd az ajtóként funkcionála kőtömb elmozdul a helyéről, és belép, ahol Janina már várja...az éjszakát nem alvással töltik...hanem felváltva őrzik gyermekük álmát, miközben az elf beszámol élete párjának az amulettről. |
Orion a szobája ablakában ülve mered a sötét utcára: a fogadó fénye még megvilágítja az előtte lévő kis területet, így az idéző látja azt is, amint az ifjú hölgy eltűnik az éjszakában.
- Lehet, hogy nekem is a vadonban kellett volna maradnom.
- Akkor nem készülnél már a második csatádra. Pedig csak két napja szállsz meg itt - válaszolt neki Blizh. A szellem szemben ült vele, s áttetsző alakjának fénye adta egyedül a megvilágítást a szobának.
- Igaz - nevetett Orion - csak tudnám miért ilyen türelmetlenek. Elveszed az erejüket egy pár percre, és máris a nyakadnak ugranak. Mintha anélkül levegőt sem tudnának venni.
- Mit vársz varázslóktól?
- Több bölcsességet. Elvégre azért tanulnak ennyit, hogy józan ítélőképességük is legyen az erejük mellé.. |
| -A mithrilgólemet inkább kihagyom-mosolyodik el,majd Jak jeleit nézegeti,de nem reagál rájuk,csak mikor feláll,és meghajol,akkor int neki valami köszönésfélét.Aztán Orion is abbahagyta játékát,Fuhur őszinte bánatára,mivel tetszet neki a zene.-Én is megyek aludni-szol Nilturielnek-reggel itt megtalálsz,de a szabadban éjszakázom.Jó éjt.Azzal felállt székéröl,és kiment a fogadóbol kígyója társaságában. |
// igazság szerint nem ő lopta el csak az erszény volt nála de ezt mi nem tudjuk//
- Kicsoda ő? Nemismerem a helyieket. Talán katona? - majd az ajtóra néz - védő rúnák. Ha valaki az engedélyem nélkül benyit hangzavar közepette tűzfal jelenik meg az ajtón. Azért kell a falra is rajzolni hogy ne gyulladjon meg más csak a behatoló. Az ablakkal is megcsinálom egy szavamra a lángok is eltűnhetnek meg a rúnák is. Azért nem látni mert nem akarom de ha gondolod láthatóvá tehetem. Mielőtt itthagyom a fogadót persze mindent feloldok addig is legalább a tolvajok nem fognak egykönnyen zaklatni. Lehet hogy varázslatok ellen is felkészülök. - mondja bár már ezekbe a rúnákba is komoly erőt kell juttatni hogy működjenek és ne törjék meg könnyen őket. De azért vigyáz hogy Orion ne este végeze ki.
Néhány ecsetvonás a padlóra is kerül. |
Meglepetten felkapja a fejét.
-Jaksjahlang? Ezt nem értem... nem hinném, hogy anyagi gondokkal kűzd.
~Eddig azt hittem a neje volt. Jaknak egyébként is, hogy lett volna ereje kijátszani a gólemet? Hosszú idő az a fél perc valakinek a szobájában, ha egy ilyen őr van jelen.~
-Ha így áll a helyzet akkor felelősségre vonom. De csak holnap. Mindjárt zárunk. Tényleg, mit festegetsz ilyen hévvel? És hogy-hogy eltűnik a tinta? |
| Jakshjalang visszaül az asztalhoz. "Nem egyezett bele. Viszont az ellen nem lehet ellenvetése, hogy Xojerthával levédjem az egyik asztalt, hisz az a saját védelmünket szolgálja. Nos, hölgyeim, örvendtem, visszatérek kedvesemhez a Bázisra." A fejvadász feláll, meghajol, majd távozik. Az utcára kiérve körülnéz, és mikor nem látja senki, árnyalakot öltve suhan a fejvadászok főhadiszállására, hol egy hideg élettárs várja egy kontrollálhatatlan csecsemővel...amit azon a gyereken látott...amit az a nő cipelt. Az az amulett. Majd megkérdi, hol lehet ilyet kapni, óriási terhet venne le kedvese válláról, és a Bázis is biztonságban lenne kicsinyük érzelemkitöréseinek, mik hatalmas árnycsápokkal járnak...majd holnap felnéz Xojerthához is. |
Enger továbbra is rajzolgat az ajtóra.
- A nevét hallotam de nemtudom kiféle, miféle. Vagiys hogy kicsoda. Először fel se tűnt de felismertem a kis szütyüt amiből kicsengette a méregért az aranyat. Utólag esett le a felismerés pedig rögtön látnom kellet volna amennyit nálam volt maradtak rajta nyomok. Jakshjalang a neve legjobb tudomásom szerint de persze lehet hogy a tolvaj aki ki tudodd csenni egy mágus mellet egy szütyü aranyat csak úgy elejtette az ablak előtt és ez az alak megtalálta - fanyar vigyor futott át a képén. Néhány vonal lefut az ajtóról. |
-Igen? És ki volna a tolvaj? -kérdi, miközben az egyre halványuló rúnákat vizslatja.
Ekkor fut el mellettük egy riadt lány. A törpe már az emeleten volt, így nem látta miféle illúziómágia riasztotta meg. Kicsit furcsállja, s szeme sarkából követi az alakot egész addig, míg az be nem vágja maga után aza ajtót. |
Köd egy alakot kezd formálni majd megszilárdul...egy piszkos szürke börű elf áll a nő előt, és a nőhöz szól:
-mit keresel itt?miért szöktél el?tudod mi a sorsod...miért futsz elene?-lány válaszra sem méltatva az alakot felált és felfut a szobájába, elf csak néz utána és egy oriásit vág az asztalra, majd szét foszlik. |
Enger arcán félmosoly fut végig. Végre kezdhetek foglalkozni a szobám védelmével gonodlja. Feláll és ismét odaszól Raptornak:
- Főnök úr, felmegyek mostmár letudom védeni a szobámat. Ha lesz pár percre ugorjon fel.
Ezzel felmegy a szobályába kihoz egy pennát és egy üvegcse tintát amiket zsáklya rejtett. Elkezdett rúnákat írkálni ajtajára de a tinta szinte azonnal láthatatlan lett. Csak mágiával lehet látni és áttörni se leeht észrevétlenül.
//akkor fogom mondani ha Raptor esetleg feljön//
- Egy szavamra eltűnik az ajtóról. Persze áttörni nem ilyen egyszerű. - itt halgabra fogja - Lehet hogy megvan a tolvaj. |
| Orion befejezi a zenélést, s furulyáját visszaakasztja az övére. Szemeit megdörzsöli, száját eltakarva ásít, majd lassan, kimérten áll föl az asztalától. A fogadós felé felmutatja a kulcsát, amit még nem adott le - Jó éjszakát - szól hangosan, majd felbattyog az emeletre, hogy kipihenje a mai napot, s rákészüljön a holnapira. |
| "Egyenlőre ne is használd, a fogadóban meg semmiképp" Mutatja vissza. "Hacsak nem akarod megismerni a mithrilgólemet..." Mosolyodik el. |
| "Jó persze.Igen,már hallottam a druidákrol"mutogat,és alig láthatóan visszabiccent. |
| Ulien kényelmes tempóbam halad a lépcső felé, amikor elmegy mellette a bloodelf. Mozgásából hamar felismeri állípotát, ezért tisztes távolságból követi. Mikor az elf már a másik oldalon ingadozik, sietve kinyitja szobája ajtaját, majd belép, de visszanéz, hogy lássa a végkifejletet. Miután az elf eltűnik a saját szobájában, mélyet sóhajtva Ulien is becsukja az ajtaját, majd bezárja, s lefekszik aludni. |
felnéz a törpére a vérbortól eltompított tekintettel, majd a kulcsra néz, kis fáziskéséssel felfogja amit mondott a törp, s előtör belőle faja egy jellegzetes szokása: a hosszú...hosszú gondolkodás
nekiáll, s ez eltart egy jó darabig, tehát raptor akár le is tehetné az asztalra ha gondolja...de az, hogy ezen hosszú idő alatt mik futottak végig hősünk agyában...azt senki, még ő maga sem tudja;D
5 perc után ha még ott van törpuram, akkor egy enyhe biccentéssel köszöni meg - ha nagyobbal enné, lehet előredőlne, egyenesen a törpének - , viszont ha letette, akkor egy hangos "kösssssséééééé" keretében felkel s elindul felfelé...szép lassan előre jobbra előre balra hátra;)
kétvégű lándzsájára támaszkodva lassan lépdel felfelé, pajzsa csak úgy lóg karjával együtt, mintha egy rongybabáé lenne...
"mit is mondott? hanyadik? 2. v 3.?? áhh...próbájjjuk ki"
gondolja, s először belepróbálja a 2es szoba kulcslyukába:belemegy a kulcs, de nem fordul.
szitkozódik egyet, de utána jön a másik szoba, de ahhogy fordulna oda megszédül, s átesik a másik oldalra, s itt kezdi végigpróbálni a szobáknál a kulcsot
sok-sok idő múltán áttér a baloldalra, s ott kezdi el próbálgatni a kulcsokat, s végre visszaér a 3ashoz
"most akkor 3 vagy 103???"
teszi fel magában a kérdést, de nem érdekli, kinyílt az ajtó, bemegy, s páncéljában elalsziklándzsája az ágy egyik, pajzsa a másik oldalon a földön, s innentől ő sem emléxik arra, hogy mit csinált idefenn |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
